Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-05 / 260. szám
Arányok Viszonyunk a szovjet kultúrához Havas túra a téli hónapokban Szórakoztatás a nagyatádi járásban Görög tűz és rituális szertartások nélkül ünnepelték meg a Kaposvári Tanítóképző Főiskola diákjai hétfőn és kedden a szovjet kultúra napjait. Bensőséges emberségei sugárzó, ízléses és igényes irodalmi műsorral, melyet századunk orosz táj költ észetenek legjelesebb darabjaiból válogatott össze Varpa István, a tanintézet közművelődési titkára. És zenei esttel, melynek szerkesztési szempontjain más alkalommal bizonyára érdemes.,volna vitatkozni, esztétikai minőségén azonban aligha. Volt könyv- és hanglemezvásár a képző aulájában. az adatok szerint komoly sikerrel. Egyszóval: az alkalmi rendezvényekre időnként jellemző kimódolt- ságnak a legapróbb nyomait sem fedezhettük föl a nyilvánvalóan nagy kedvvel szereplő főiskolások produkcióin. Hol van már az az idő, amikor kenetteljes hamghor- dozassal illett ..szavalni” a leggyatrább csasztuskát is. ha szerzőjének neve -ov-ra ’vagy -ij-re végződött? - Hová tűnt már az a kor. melyben a legsilányabb közhelydallamnak is a remekművek rangjára kellett emelkednie a kötelező normatívák által? A körülmények változásával ■— ezt bizonyította a főiskolai műsorsorozat is — gyökeresen megváltozott viszonyunk a szovjet művészethez. Számos általános és középiskolában, felsőoktatási intézményben tapasztalhattam az elmúlt években ezt a folyamatot. A társadalmi ünnepségek, szakköri és önképzőkört bemutatóik műsoráról jószerével teljesen eltűnteik Majakovszkij. Bed- niij, Bagrickij. vagy Tvar- dovszkij forradalmi hevületig de vegyes értékű költeményei, s helyüket — amint a tanítóképző irodalmi estjén — Jeszenyin, Paszter-. nak, Ahmatova, Mandelstam és Cvetajeva szerelmi vagy tájverséi foglalták el. Megtörtént itt is ugyanaz az átértékelés, mely a ma- gyar és — részben — a szovjet irodalom tudományban már a hatvanas években. Helyesen ismerték fel pedagógusaink es diákjaink, hogy a szerzők politikai elkötelezettsége csak az egyik föltétele a jó irodalomnak. A tanár a legremekebb szovjet regény, elbeszélés és költői mű ismertetésekor ..hangfogót” használ. Igyekszik tárgyilagos maradni,, mert sejti, hogy az egykor elvárt dicshimnuszok visszhangjai olykor ma is ,re- zonálnak” a gyerekek és ifjak gondolkodásában. Az újságolvasók tudják: ugyanezt teszik recenzenseink, kritikusaink is. Az eredmény igazolja a módszert. Jevtusenko verseskötetei és Bulgakov regényei napok alatt tűntek el könyvesboltjaink polcairól, a tanulóifjúság pedig csöppet sem gyanakszik, ha az igazgató november első napjaiban szovjet irodalmi műsorra hívja. De vajon nem torzít-e ez a tükör? Nem aránytévesz- tés-e az irányzatokban oly gazdag szovjet irodalmat az iskolai megemlékezéseken csupán azoknak a költőknek az alkotásaival bemutatni, akik oly szorosan kötődnek a klasszikus orosz hagyományokhoz? Nem lendült-e at az inga a másik oldalra, nem alakult-e ki — az egykori agyonpolitizáltság ellentéteként — depolitizalt- ság a szovjet kultúra iskolai népszerűsítésében ? Nem terjedt-e el az a felfogás, hogy bármely politikai tartalmú vers — legyen szó benne az októberi forradalomról, a polgárháborúról, a Nagy Honvédő Háborúról, a sikerekről vagy a személyi kultuszról — csak rossz vers lehet? Az ilyen előítéleteik létezese — a bizonyítékok alapján — nyilvánvaló. Eredménye nem lehet más. miint az, hogy a diák — legalábbis irodalmi élményéi alapján — a vakítóan fehér nyírfák, a lustán ballagó hatalmas folyók, a hófödte tajga, a hagymakupo- • lás templomok és a zárkózott, mélabús nagyorosz lélek összességeként kezdi .«MHiiitéfa'W a Szovjetunióit. Art ' ujsa-gokbol es a történelemkönyvekből ugyan megtanulja. de nem éli át „humanizált” formában egy áj társadalom kibontakozásának zűrzavarát, a húszas évek lelkesedeset és, szellemi pezsgését, a világháború kínjait, s a szovjet szellemi elet fagyasának és huszonöt éve megkezdődött „olvadásának” levegőjéből sem szippanthat szemernyit sem. Nem az ünneprontás szándékával, de hadd említsek itt még egy hiányosságot, melyet tucatszor tapasztaltam diákként, tanárként es újságíróként egyaránt. Mintha a szovjet irodalom fogalmát a szovjetorosz iro- oalom fogalmával azonosítanánk rendre a különböző is- . kólái összejöveteleken. Igaz lehet persze az ellenérv: az óriási ország jó néhány népének csak az .utóbbi évtizedekben alakult ki müveit irodalmi, nyelve, költészetük esztétikai színvonala ezért meg sem közelítheti az orosz poézisét. Mégis: az ázsiai muzulmán köztái-sasá- gok szépiáéra túrájának — a teljesség okán, akár esztétikai engedmények arán is — éppúgy helye volna az ünnepségeken és rendezvénysorozatokon. mint az ukránok, a grúzok, az örmények és a balti népek világszínvonalra emelkedett, s magyarra, szerencsére, bőségesen fordított irodalmának. Viszonyunk a szovjet kultúrához tehát formálódik tovább. egyes beidegződéseket a sutba dobtunk már. a népszerűsítés új. szempontjai pedig még nem alakulhattak ki véglegesen. ' Mindez persze alig csökkenti annak az élménynek a szépségét, melyben a kaposvári főiskolások irodalmi estjén volt részünk. Egy-egy pillanatra mintha diákkorom Lenin- grádjába csöppentem volna vissza, az egyetemi kollégium oldott hangulatú irodalmi összejöveteleire, melyeknek egyiken éppen a szovjet irodalom arányainak, témáinak, feldolgozási módjainak változásairól, az ..agyon-' politizálás” és a „depoliti- zálás” veszélyeiről beszélt hosszasan Csingiz Ajtma- tov_ lengyel András A fiatalok szórakozásának, szorakoztatasanak feltételeit, lehetőségeit mérte föl a nagyatádi járási KlSZ-bizotl- sag. A téma már régóta időszerű; ha a lezengó. magukkal kezdeni mit sem tudó fiatalokról beszélünk, akkor annak hátterét is érdemes megvizsgálni. A szeszmentes szórakozóhelyek hiányával már lapunk is foglalkozott; most a nagyatádiak tűzték napirendre. Varga Gyulával, a járási KISZ-bizottság titkárával a tapasztalatokról s az eredményekről beszélgettünk. — Csurgón sikerült létrehoznunk egy szeszmentes szórakozóhelyet, bár ez meg csak kísérleti jellegű. Egy rendezvényt tartottunk a Lilla presszóban, ez alkalommal az.igényeket szerettük volna felmérni. Partnerre találtunk a helyi álészban, szívesen vállalták, hogy havonta egyszer csak üdítőt árusítanak, s Ilyenkor a mi programjainknak adják át a helyiséget. A szervezést a csurgói pedagógus alapszervezet vállalta: az első délutánon ismertettük a céljainkat, volt politikai kaszinó, műveltségi vetélkedő, vidám előadás. Az érdeklődésre jellemző, hogy este már alig fértek- -el a fiatalok a presszóban. Politikusokat, művészeket szeretnénk ide meghívni,, színvonalas előadásokat tervezünk, természetesen a könnyebb műfaj sem szorul ki a programokból. Hasonló terveink vannak Berzencén — ahol az áfész szintén felajánlotta a segítségét — és a többi székhelyköz- segben. — Milyen .lehetőségei vannak a szórakozásnak a kisebb községekben? — Ezeken a helyeken az ifjúsági klubok válhatnak, válhatnának a közművelődés bázisaivá, am tapasztalataink szerint meg nem általános ezek programadó szerepe. Itt a legnagyobb gondot a megfelelő klubvezető hiánya jelenti. Ahol még klub sem működik, ott eddig a mozi szolgáltatta az egyetlen programot, de több helyen még ez. is megszűnőben van. — Vannak-e tervek, ötletek a helyzet javítására? — Megfogalmaztunk néhány javaslatot, örülnénk, ha ezek . megvalósulnának. Tervezzük az egész estet betöltő, több lehetőséget egyszerre kínáló műsorok szervezését, melynek lehetősége, adott a járási—városi művelődési haz.ban Nagyatádon es Csurgón. Népszerűek a vetélkedők. szórakoztató játékok is, szerencsére sokféle választék van. Kellemes emlékeink vannak az ifjúsági találkozókról, túranapokról; érdemes őket tovább folytatni. A téli hónapokra például egy vidám havas túrát szervezünk. Sokáig lehetne sorolni a lehetőségeket, melyekhez — reméljük — megnyerhetjük a népművelők támogatásai; nagy szükség lenne munkájukra a kisközségekben, az apróbb településeken. Menyasszonykalács A menyasszonykalács a lakodalmak eseménye, egyúttal Jel képes süteménye is. Elfogyasztása szertartásos formában történik. A boldogi menyasszonykalácsot a falunap alkalmából készítették, és az ünnepség után a boldogi falumúzeumnak ajándékozták. Képünkön: a menyasszony, háttérben a menyasszonykalács A z asszony keze — akár egy tépett szárnyú madár — repdes az ölében: fölrugaszkodik, hogy ismét visszahulljon az agyonmosott kékfestő kötényre. A konyha tiszta és sötét, ilyen volt mindig — a földszintes házak nem érnek a napig. Adósság van a kisablakú házon, bevakolására mar nem jutott pénz. pőrén álldogál, de legalább a belvizek idején is 'száraz marad. Nagy szó. Két éve, hogy a régiben megpeneszedett a diófa szekrény, megvete- medlek az ajtók, sóhajtott a fa, pedig de szép darair volt, az asszony apját is az szol- - gálta már. Ezek a mai fé- nyezettek, ezek már nem olyanok: méltóságukat vesztik bennük a ruhák. Az asszony ujjún számolja az esztendőket. Pontosan öt éve, hogy nem sikerül nekik semmi Először a .férjét bilincselte meg a rossz Ízülete, aztán az ö idegei górcsőitek, kórházban is volt, nem tudja, hányszor. Állapota miatt a szép állást is ott kellett hagynia, rokkantosították. A házépítést félbeszelte a balszerencse. Reményüket a magvakkal együtt az öt hold földbe vetették. Két hold az övék volt. hármat béreltek: aprohagy- mát. kukoricát, káposztát és karalábét vártak tőle. De a . Terményt hiába adta meg. pénzre tlcm tudták vallani Főleg a hagynia fuccsolt be. Pedig ebből volt a legtöbb. Az asszony néha óriási tenyerekről álmodott, amelyek ránehezedtek a kicsi házra, súlyos életükre. cd gyerekekre. Reggel izzadlan ébredt, szemeit gyorsan kinyitotta, hátha ismét megjelennek a tenyerek, és ébren lesz annyi ereje, hogy megküzdjön velük. De azok csak álmában ijesztgették. Mi vár még rá? Mit vár- hat a holnaptól, a jövő héttől, hónaptól, évtől? Nézem az arcát. Mintha történeteket kerítene most is magúban. A szeme álmodozó, csak időnként rebben risz- sza, köröz a teremben a tekintete. A baj nem szívesen költözik el onnan, ahol jól érzi magát. Keseríteni kellene a sorsát, hogy pakolni kezdjen. Az asszony a városba buszozott egy papírfecnire írt címmel, megkereste a házat, mert szomszédnője azt mondta, ott lakik valaki, aki képes „bepontositani" a jövőt. Igen. ott lakott a Marika. A kinyitott ajtóban megállt, erős szeme volt, s már szólta is: „Magot sok. bánat érte, gondoljon valamire.-” Az asszony az eladatlan apróhagymára gondolt. már-már szédült, any- nyira rágondolt, mire a Marika fölkiáltott: „Hát maga 15 éve meg van rontva.' Ha nem veszem le magáról a rontást, két év múlva megbénul!” Ez a fiatal nö rálelt a bajok gyökerére... — gondolta az asszony. — Ha rálelt, tesz is ellene, hiszen olyan erős szeme van. Marikának azonban a szava is erős volt. Rászólt az asszonyra, hogy ne hitetlenkedjen. mert neki hatalmában áll előbbre hozni a rontást, s akkor mar hin-ni fog. de késő lesz, mert megbénul. És senkinek se árulja el, hogy itt volt, mert felhőt szakít szét a feje fölött e; a villám az agyaba csap. Remegve adott húsz forintot az asszony, i kerdezle: mikor jöhet újra. hogy Marika elűzze a rontást. Hazaérve férje keserű szóval várta: nincs új gazdája a hagymának. a nyakukon marad. Az asszony titkon arra gondolt“ jövő héten már két kézzel viszik, s álmatlanul aludt. — Hányszor volt a jósnőnél?! — suhintja a bíró kérdése. Marika mellett egyenruhás nö ül. Hát, ki Tamás Ervin tudja, hogy hányszor volt nála? Volt úgy, hogy napjában kétszer buszozott oda meg vissza. Márika pénzt követelt, de az nem volt, rokonhoz indult kölcsönt kérni, hogy vigye, vigye a rontás úrnőjének, a kinek hatalmában áll, hogy házukról elűzze a bajt. Fehér törülközőbe csavart tojásra lépett, mikor kibontották, a sárgája zavaros volt. Mutatta: nem múlt el a rontás. Ágyneműt is vitt, hogy Marika a keresztútnál lobogóként feszíthesse ki. erre a jelre érkezik majd tizenkét feljebbvalója — nagyon rút, vén öregasszonyok —, akikkel megbeszélheti, hogyan szüntetheti meg a bajt. Ügy hangzik ez, mint egy mese — mondja a 1 bíró, de az asszony azt feleli, ő még sohasem olvasott mesét. A karikagyűrűjét is Marikának adta (hisz mindenen rajta a rontás), hogy beolvassza. így legalább nem kerülhet többe vissza hozzá. A férje nem tudott Marikáról. Csak latta. hogy nincs otthon elég étel, sem pénz Amit hazahozott, asszonya elvitte, aztán sírva mondta, hogy elvesztette. A kölcsönökröt sem tudott, csak hiányolta az asztalról, a sub- lódról az abroszt, a térítőkét, de nem szólt,, biztosan mosásban vannak. Az asz- szony többször megfogadta, nem megy többet Marikához. de utána olyan fejfájás gyötörte, hogy el kellett mennie. Később is:, ha jajt a feje. arra gondolt. Marika üzen neki. ha nem. hát a Marika aldása Közben már ruháit is hozzá vitte. A félelemtől már szava sem volt az asszonynak, csak szeme rebbent, ha szóltak hozza. Félt Marikától, félt a férjétől, félt a gyarapodó tartozástól. ■ Beosztó volt mindig. kis pénzből kijött, de a rossz szellemek verjk az eladhatatlan hagymát a be- vakolallan házat, azért nem jut étel sem mindig az asztalra. mert a rossz szellemek nemcsak gonoszok, telhetetlenek is. Végül mégiscsak bíróságra került az ügy. — Tisztelt, bíróság, húszezer forint a károm! — mondja az asz- szony. zsebkendőjét gombóccá gyűrnie. — És a kamat is járna... — szinte hangosan számol. De Marika szemébe nézni itt sem mer. Erős a szeme, lángot vethet. Ä bíró iratkötegre mutat. Nem ez az első jósnós históriája. Egy öreg bácsi éjjelenként sót szórt tanynja udvarán, hogy szeméről elmenjen a hályog. Felesége szép dunyhái adott egy másik Marikának, aki szintén szel- lemüzö képességgel hivalkodott. A dunyhát nem kapták vissza. ..pedig jó dunyha volt. sok toll volt' benne, alig tudtuk fölemelni, olyan nehéz volt”. A bácsi karikákat ugrott át. tojásokat tört föl. hogy lassa — rajta-e még a rontás? A másik Marika is gonoszokkal cimboráit. elvitte a rézmozsarat, hogy azzal a hármas határúinál csengessen nekik. Az öreg kórházba került, mert a szomszéd úgy vélte, hogy ott inkább elűzhetik a hályogot a beteg szeméről, tgy is történt----talán ezért van m ost is a bíró kezében a tavaly tárgyalt vaskos iratkó- teg. A tudatlanság támasza a babona? Vagy a kilátasta- lanságe? ősi hit. mely gyökerével még itt-ott a szegényekbe kapaszkodik? Pedig ok kuporgató, bizalmatlan emberek. Életüket négyzetkilométerek határolják, számukra nincsenek természeti szépségek, csak természet feletti csodák... Kuporgató. bizalmatlan emberek. Kétszer meggondolják, míg pénzért a zsebükbe nyúlnak, hogy ..holmit” vegyenek, c szórakozás szót nem egészen ismerik. Bizalmatlanok — és hiszékenyek. Ezért foszthatják úgy ki őket, hogy mindentől maguktól válnak meg. Életük sorsfordulóiban néha képtelenek fölfedezni az ok—okozati viszonyt, s így az űrrakéta? korban sem inoghat meg vak hitük, szívesen kívülrekesztik a valóságon a hétköznapi történéseket. Aki a dolgok gyökeréig sem jut el. könnyen fogja tuloilagi erőkre ele te eseményeit. Csak lendítse egy szó, egy „erős szem” a hiedelmek világába — lelke melyébe ivódik a félelem a rontástól, s már eszébe sem juthat, hogy becsapják, kihasználják, hogy mindenéből kiforgatta valóban rontást hoznak .ra. Nézem az asszonyt. Sajnálom. mert villám se sújthatott volna le rá komorab- ban. mint ez a. visszaráni-i- gálás a valóságba. Mi maradt meg reményeiből, tu datlan hitéből? A kiszolgáltatottság. a becsapottsag érzése és — az adossag. A bíró széttárt karral mondja nekem. hogy sokan adnak babonás varázslatok reményében cserébe bizalmat, s a bizalommal kicsalhato tőlük a legszentebb tárgy. < legféltettebb kincs ts. Hogyan térnek magukhoz? j :or kapnak fejükhöz. ogj/ rászedték őket? A lelepleződés legalább olyan hét koznaps. mint az eladatlan aprohagy ma gondja. Az asszony tyúkot visz a jósnönek — hiszen mar « baromfin is az atkozott rontás —, s mikor másnap meglátogatja: ott gőzölög az asztalon a tyúkhúsleves. Majd bejön Marika testvére, rajta az asszony „szentelodni" adott otthon kaja. „Akkor éreztem, hogy becsapott engem ez a nö. Rossz helyre jöttem” — mondja a bíróságon. Egyébként a minap nagy öröm érte őket. teszi hozza: sikerült eladni az apró hagymát. Vege a rontásnak? SOMOGYI NÉPLAP Tojás és . " ..