Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-28 / 279. szám
\ Hsirafpeskociés helyett k3zös fejlesztés Együtt, egymást segítve A csoportérdekek harcának, egyeztetésének és érvényesítésének jelentős színterei a községi közös tanácsok. E népképviseleti és önkormányzati szervek több település törekvéseit hangolják össze, biztosítják az anyagi alapokat, illetve mozgósítják a lakosságot a feladatok megoldására. Tevékenységük természetesen ellentmondásokon, feszültségeken -keresztül jut el a kiteljesedéshez. Hogy mennyi vita árán, milyen visszahúzó erők által akadályoztatva tör utat magának a közös érdek, áll össze a fejlesztési- tennivalók rangsora, az attól is függ; meddig jutottak a közös képviselet tagjai egymás helyzetének tárgyilagos megítélésében. Vagyis hogyan tudnak felülemelkedni szűkebb környezetük — úgy is mondhatnánk; közvetlen megbízóik — .igényein, követelésein, és’ tá- gabban értelmezni a lokálpatriotizmust. , Meddig jutottunk az elmúlt három évtizedben? Mennyiben tekinthetők a közös tanácsok — Somogybán három kivételével ilyenek működnek — olyan érdekközösségeknek, amelyekben elismert értékként követhető nyomon a tagok, képviseleti csoportok tu~ dati fejlődése? A kérdésre feleletet keresve több székhely- és társközségi tanácstagot, testületi vezetőt, irányító tisztségviselőt kérdeztem meg, majd véleményüket összevetettem tapasztalataimmal. Nem köny- nyű az eléggé eltérő, gyakran ellenkező nézetek összegezése. Elsősorban azért nem, mert az alapok, a keretek is különbözőek, és nem egyszerűen amiatt, hogy az egyik közigazgatási egység a Balaton környékén, a másik a Dráva mentén, a harmadik — mondjuk — a megyeszékhely közelében ferül el. Az érdekközösség szintjének alakulásában az is közrejátszik, hogy mennyire egységes a közös tanács körzete, azonosak-e az igazgatási, ellátási és főleg gazdasági határok. Mert a legnagyobb gond ott van, ahol a tsz-ek földjei más tanács területére is átnyúlnak vagy — személyi és tárgyi feltételekhez kényszerűen alkalmazkodva — eltérnek az egészségügyi, az oktatásügyi körzethatárok. Az ilyen tanácsoknál meglehetősen gyakran lángolnak föl viták, illetve állandósult feszültségek akadályozzák az érdekek közeledését, egyeztetését. Nem volt szerencsés ilyen szempontból — több másból sem, de most maradjunk csak eredeti témánknál — a túlságosan; természetellenesen tágra sikerült, széles határú közös tanácsok kialakítása sem. A nyolc-tíz — köztük két-három nagyobb — községet, tízezernél több lakost magába foglaló tanácsi körzetben aligha alakulhat ki egyhamar az együvé tartozás tudata. A közös tanácsoknak fele azonban, vagy valamivel több is, nagyjából kedvező földrajzi, gazdasági, közigazgatási egységet képez. Az érdekek fölismeréséről elsősorban az ilyen helyeken beszélhetünk. Jó példák sora, kedvező vélemények sokasága bizonyítja: a közösségi gondolkodás, o szocialista erkölcsi magatartás kialakulásának, fejlődésének iskolái a közös tanácsok. Bizonyítják ezt a vb- és tanácsülések, a faluNaprakész tájékozottság A gyors javulással nem kecsegtető külgazdasági környezetben társadalmi fejlődésünk következetes megvalósításához olyan nemzeti egységre és olyan új típusú tulajdonosi szemléletre van szükség, amely megköveteli, hogy mindinkább a képviseleti rendszer által érvényesülő önigazgatás vegye át az állami irányítás egyre nagyobb részét. Ebben a helyzetben a szocialista demokrácia fejlesztése csak szólam marad, ha a választott testületek tagjainak fölkészültsége nem bővül, tudása nem gyarapodik. A társadalmi és tömegszervezetek választott vezetőivel szemben — épp az általános műveltség szintjének emelkedése miatt — mind magasabb igényeket támasztanak választóik. Napjaink realitása, hogy megbecsülést, tekintélyt és elismerést csak fölkészültséggel, jól végzett munkával vívhat ki magának a vezető, a választott képviselő. Egyszersmind a választók bizalmát is csak átlagon felüli teljesítménnyel lehet megszerezni és megtartani. A választók számára a legtöbb helyen megbízható garanciát jelent a népfront ajánlása. Tartalmas munkával kivívott bizalom ez és olyan eredmény, amelyre méltán büszkék lehetünk. Megnyugvásra, vagy a szín-* ten tartásra azért nem gondolhatunk mégsem, mert a bizalom légkörét megteremtve még nem tettünk meg mindent, hogy ezzel a bizalommal okosan éljünk. Elsősorban minőségében magasabb szintű tevékenységre van szükség, hogy tovább erősödhessék hazánkban a szocialista demokrácia. A minőséigi fejlődés tartalma nem az ügyrendi kérdések továbbfejlesztését követeli, hanem elsősorban a választott képviselők, a tanácstagok, a társadalmi, tömegszervezeti és mozgalmi vezetők hozzáértésének bővítését Ha gyakorlati példát keresünk erre az önépítő tevékenységre, érdemes fölidéznünk az országgyűlési képviselőcsoportok munka- és tájékozód ási formáit, módszereit, amelyekkel a napra kész tájékozottság mellett egyes speciális, gyakorta a képviselők személyes ismereteit meghaladó kérdéscsoportok elemzését végzik, s a megismert valóságos helyzetben kidolgozzák a cselekvés lehetőségeit. Azokat a lehetőségeket, amelyek közül válogathat a törvényhozó testület. A továbblépés érdekében a fenti példához hasonló módszereket kellene alkalmazni a helyi tanácsok választott testületéiben is. Az együtt tervezés, együtt gondolkodás szintjéről — amit többnyire már elértünk — el kell jutnunk az együtt fejlődés szintjére, mégpedig nemcsak abban az értelemben, hogy közösségben kell képeznünk magunkat, hanem abban is, hogy alapvető kötelességünk együtt fejlődni növekvő feladatainkkal. A lépéstartás és a további fejlődés feltételeként kell fölfogni a választott testületek tagjainak továbbképzését. Ennek egyik formája lehet az önképzés is. ám a holnapi követelményekkel számolva ez nem elég. Lehetetlen, hogy valamennyi képviselőnk olyan polihisztorrá képezze magát, aki valamennyi kérdésben —a városfejlesztésben, a gazdaság- szervezésben, az egészségügyben, a jogban és így tovább — napra kész tudással rendelkezik. Az viszont lehetséges, sőt szükséges.' hogy szervezett formában épp az időszerű kérdések legjobb értői — akár testületen kívüli, erre fölkért szakemberek — informálják, és készítsék föl a választottakat. Ezzel egyúttal szélesedik a döntés előkészítésben résztvevők köre. s tartalmában is gazdagodik a szocialista demokrácia. Doras GdMr gyűlések és mindazok a fórumok, amelyek egy-egy köz- igazgatási körzet gondjairól tárgyalnak, fejlődésének üteméről, mozzanatairól döntenek. Az ott kialakított határozatok, a hozzá vezető folyamatok híven tükrözik azt a fejlődést, amely a tanácstagok szemléletében, szerepük gyakorlásában megnyilvánul. A székhely- és társközségek gondjainak kölcsönös elismerése, rangsorolása, a fejlesztések megvalósítási módjának kimunkálása a korábbi éveknél nagyobb felelősséget jelez. Különösen ott szembeötlő a változás, ahol a sok évtizedes rivalizálás ellenséges hangulatot szítva állította szembe a valaha nagyjából azonos szerepkörű szomszédos községeket, de amelyeknek most már együtt, egymást segítve kell megoldaniuk napi gondjaikat, tervezni és egyengetni jövőjüket Megszépítenénk a valóságot, ha elhallgatnánk: . esetenként ma is előfordul, hogy egy-egy társközség képviselője sértődötten lebecsüli az eredményeket amelyeket pedig saját erejükből belátható időn belül nem értek volna el. De az ilyen megnyilvánulás egyre ritkább, és mind jobban elszigetelődnek az egész körzetet, a másik községet lebecsülő, érdekeiket el nem ismerő tanácstagok. (Természetesen nem arról van szó, hogy a kisebb település lakosságának képviselője ne közvetítse szűkebb környezete kérését, igényeit, ne tegye szóvá — akár szenvedélyesen is — községe elhanyagolását. Kötelessége is! Ebben azonban érződni kell a lehetőségek fölismerésének.) A közö6 tanácsok magasabb szintű érdekközösségének kialakulásában a továbblépés fontos feltétele egy olyan tekintélyes hangadó, irányító személy szerepvállalása, aki széles látókörével, higgadt, felelős magatartásával helyes irányba képes befolyásolni társait. E feladatkört lenne hivatja betölteni a tanácstagi csoportvezető — ritkábban elnökhelyettes —, akinek azonban máig sem alakult ki méltó helye az igazgatásban, illetve az önkormányzatban. Fontos kötelessége lenne tehát a tanácsok vezetőinek, hogy a szervező és mozgósító készséggel megáldott kisközségi vezető megfelelő hatáskörrel, hivatalosan is alátá-> masztott tekintéllyel s ehhez megfelelő tájékozottsággal rendelkezzen. A tanácsi tisztviselők elmélyültebb és rendszeresebb személyes kapcsolata mellett ezt tartom a legfontosabb tennivalónak annak érdekében, hogy a közös tanácsok ne csak hivatalos, hanem egyre gazdagabb erkölcsi tartalmú tudati közösséget is alkossanak. Paál László 163 kilométer cérna 1974 óta üzemel a böhö- nyei termelőszövetkezet melléküzemága, a cérnázó. korábban a nagyatádi gyárnak készítettek itt varrócérnát; az anyagot Kaposvárról kapták, Böhönyén sodorták a cérnát, a perzselés, a festés, az áztatás pedig az atá- di gyárra várt. Néhány éve azonban fonvacérnázó gépekkel dolgoznak, amelyek egyszerre több műveletet is végeznek, s az „előfonalat” Kaposvárra szállítják. A cérnázóban 32-ea »dolgoznak, három műszakban, főként asszonyok, és műszakonként egy-egy lakatos. A keresztorsőzóban 110—112 a létszám — ez két műszakos munkahely. A fonvacémázó- ban nagyobb az átlagkereset . is; 4200 forint körül van, míg a keresztorsőzóban 2800 forint. A kaposvári gyár átállt az ötnapos munkahétre: Ezt januártól Böhönyén is bevezetik. Nem lesz könnyű az átállás. Ügy tervezik, hogy a fonyacémázóban gyorsítják majd a gépeket; ez nagyobb teljesitményt — és nehezebb munkát is — jelent. A ke- resztorsózóban harmadik műszakot szerveznek — van néhány asszony, aki szívesen vállalná az állandó éjszakázást, ami több nén?zeU 40 százalékos éjszakai pótlékkal jár. A keresztorsózó üzemben most egyetlen, nyolcórás műszakban 163 kilométernyi cérnát készítenek az asszonyok. A hatékonyabb KISZ-munkáért Az ifjúság tudása, alkotó munkája gazdasági építőmunkánk nélkülözhetetlen lendítőereje... Legnagyobb erőforrásunk az emberek, köztük a fiatalok tenni akarása, tehetsége és szorgalma” — szögezték le a KISZ X. kongresszusán. Milyen elképzelések, feladatok fogalmazódtak meg a kongresz- szusi határozat valóra váltása érdekében ? — erre kért választ Fekete Tibortól, a KISZ KB osztályvezetőjétől az MTI munkatársa. — Az ifjúsági mozgalom eszközeivel, munkaformáival is biztosítani kell, hogy a fiatal szakemberek munkakörüktől, besorolásuktól függetlenül, szervezetten részt vehessenek a tudományos- kutatási, műszaki-fejlesztési, termelési és értékesítési feladatok hatékonyabb végrehajtásában — mondotta. Alapvető gond például, hogy a KISZ által szervezett termelési akciók, munkaformák fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsai, az alkotó ifjúság, a KISZ-radar stb. során készült alkotások nem kerülnek bele intézményesen az innovációs folyamatba. Ugyanis ezeknek a munkaformáknak az irányítása, szervezése, értékelése nem az újításért, találmányért, a műszaki-gazdasági fejlesztésért felelős szervezeti egységek feladata. - így nincs intézményesen garantálva a KlSZ-akcióíban készült, népgazdaságilag hasznos alkotások újításként, találmányként történő értékelése, jogvédelme, hasznosítása. — A KISZ-szervezetek széles körben ismertették, magyarázták a gazdasági, epítőmunka főbb összefüggéseit, a KISZ ezzel kapcsolat tos tennivalóit. Ily módon is segíthetjük a gazdaságpolitikai célok elfogadtatását, a fiatalok mozgósítását. Kiemelt feladat az újitómun- ka megismertetése, a munkasikerek elismertetése. Jelentős tartalékokkal rendelkezünk az álló- és a forgóeszközök jobb kihasználásában. Célszerű lenne megbízni mind több munkahelyen fiatal szakembereket, hogy készítsenek helyzetelemzést erről. A helyzetelemzések megalapozhatják a kihasználás javítására — az adott munkahelyen — kidolgozandó javaslatokat. A KlSZ-szer- vezetek kezdeményezhetik — ha indokolt — ágazati, esetleg központi munkacsoportok szervezését is a javaslatok széles körű hasznosítására. — Javasoltuk azt is, hogy a KISZ-szervezetek, az FMKT-k és a fiatal agrárszakember-tanácsok bízzanak meg ifjú szakembereket azzal, hogy tárják fel a tudományos eredmények mielőbbi bevezetéséhez a gyakorlati alkalmazás helyi feltételeit. Mérjék fel a vállalati szervező munka helyzetét, a vállalatközi kooperáció és a munkamegosztás javításának lehetőségeit. Kezdeményezzék a technikai fejlődés, az új technológiák, korszerű gépek alkalmazásához szükséges általános és szakmai ismeretek megszerzését. Erre például jó lehetőséget adnak a KI minek mestere, szakértője? szakmai-politikai versenyek, vetélkedők, klubfoglalkozások; s célszerű lenne rendszeressé tenni a vállalati, időszakonként pedig az ágazati, alágazati Alkotó ifjúság-kiállításokat, ankétokat. A barátság fáklyavivői — Ne várjon tőlem nagy szavakat, világraszóló eredményeket! — ezzel kezdte a beszélgetést T,óth György, a Balatonboglári Állami Gazdaság MSZBT-tagcsoport- .iának vezetője, amikor idei munkájukról és a jövő évi feladatokról kérdeztem. — Nem dicsekedhetünk kimagasló eredményekkel, de panaszra sincs okunk — folytatta. — Tíz évvel ezelőtt alakult meg a tagcsoport; az elnöki tisztet csak az idén vettem át. Örömmel vállaltam a megbízatást, mert úgy érzem, hogy a magyar és a szovjet nép barátságát ápolni nemes feladat, amely mind a két nemzet érdekeit kölcsönösen szolgálja. A kissé talán túlzottan szerénynek tűnő megállapítás mögött sok éves munka rejlik. A tagcsoport megalakulásától kezdve számos kimagasló eredményt ért el. Hogy csak egyet említsünk: a bogiári állami gazdaság MSZBT-tagcsopori.iától indult el az az országossá nőtt kezdeményezés, hogy vetélkedőket szervezzenek a Szovjetunió életének jobb megismeréséért. Nem különben említésre méltó elismerés, hogy a legutóbbi országos értekezleten. a gazdaság egyik dolgozóját — Kollár Józsefet — beválasztották a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökségébe. A gazdaság MSZBT-tag- csoportjának aktívái rendszeresen népszerűsítik munkahelyükön a szovjet kultúra és tudomány eredményeit. Előadásokat, vetélkedőket szerveznek, s évenként meglátogatják a budapesti Szovjet Kultúra es Tudomány Házát. Immár évek óta visszatérő Hagyomány, hogy a szüretre vendégül látják az intézmény képviselőit, ahol a budapesti szovjet nagykövetség képviselői is részt vesznek. Jövő évi terveik között — az eddig is jól bevált rendezvények megszervezésén kívül — többek között képkiállítást szeretnének rendezni kortárs szovjet művészek alkotásaiból. Baráti találkozókat szerveznek a hazánkba látogató turistacsoportok részére, és továbbra is patronálják a helyi általános iskola MSZBT-őrsét A gazdaság több ezer tagja közül egy-egy rendezvényükön általában 250-en, 300-an vesznek részt. Csaknem százan fizetnek elő a Szovjetunió című folyóiratra, és ugyanennyi a Fáklya e4ő£iaefec«Mfc mm m. A hatékonyabb együttműködésről tanácskoztak A Gépipari Tudományos Egyesület jogi tagvállalatainak vezetői pénteken fór&n keretében vitatták meg a vállalatok és az egyesület hatékonyabb együttműködésének lehetőségeit a MTESZ Kossuth téri székházában. Gábor András ipari miniszterhelyettes, az egyesület társelnöke a tanácskozáson hangsúlyozta, hogy az ipari vállalatok önállóságának erősödése nagyobb igényeket támaszt a tudományos egyesület tevékenységével szemben. A csaknem 19 ezer főnyi egyesület szellemi potenciáljával hatékony segítséget adhat a műszaki haladás meggyorsításához a legújabb kutatások eredményei elemzésével, és azzal, hogy ezeket hasznosítható formában közvetíti a vállalatoknak. Rámutatott, hogy az egyesületi munka gerincét a jövőben fokozottan az üzemi tevékenységnek kell képeznie. SOMOGYI NÉPLAP
