Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-27 / 278. szám
lyclc varrógéppé!, próba&abávaí kezdték Közgyűlés az új üzemcsarnokban Az első leltárban volt még egy tucat vasalódeszka, néhány készlet varrótű,' borotva, cipészszerszám. Ezenkívül — ami a legtöbbet jelentette — huszonöt kisiparos lelkesedése, szakmaszeretete, akik harminc esztendeje létrehozták a Barcsi Vegyesipari Szövetkezetei, a mai „Dráva’’ Ipari Szövetkezet elődjét. Erre is emlékeznek a mai közgyűlésen, amit az átadás előtt álló új üzemcsarnokban tartanak, — A lakosság szolgáltatással kapcsolatos igényeinek kielégítése, a tagok állandó foglalkoztatása volt kezdetben a cél, hiszen akkor Barcson mindössze a Fűrészüzem és a nagymalom kínált munkalehetőséget. Ma több mint tízféle szolgáltatást végzünk: az elektronikai javítástól kezdve kozmetikai részlegünk, női és férfi fodrászatunk, méretes szabóságunk is van, es jövőre vezetjük be a varrógépjavítást. Két saját autóbusz szállítja dolgozóinkat, 260 darab NDK, svájci, japán autorhata varrógépen dolgozunk. Termékeink kezdetben csak a hazai kereskedelemhez jutottak el, az utóbbi években azonban már több országba szállítunk — mondja dr. Papp Ferenc, aki tíz esztendeje elnöke a szövetkezetnek. Ahogyan fejlődött, gazdagodott, s vált várossá Barcs, úgy erősödött, gyarapodott a szövetkezet is. A kezdeti néhány százezer forintos termelési érték idén már 92 millióra emelkedik, s ebből hatmillió az export. Egyebek között nadrágok és blézerek az NSZK-ba, síruhák, bőrnad,rágok, zakók Svájcba. De jut a hazai kereskedelemnek is: dzsekik a Pécsi Kesztyűgyárnak, s más .különböző konfekcióé termékek a Skála-ooop áruházaknak. . Egy díszes, a Jubileumra készített könyvecske mutatja be szemléletesen a szövetkezet három évtizedes útját, ami az itt dolgozók munkájának, összefogásának eredménye, s elsősorban ragaszkodásukat, a szövetkeSzerelik az új tanműhely automata gyorsvarrógépeit. zethez való kötődésüket bizonyítja. S a jövő? Láthatták a közgyűlés résztvevőd a hatalmas új, kórszerű világítással, szellőzőberendezéssel fölszerelt üzemcsarnokot, mellette a fehér csempés fürdőt, az öltözőt, étkezdét. Eddig a gépek mellett ebédeltek, va> csoráztak a munkások, most egyszerre hatvanan foglalhatnak asztal mellett helyet. „Ipari tanműhely” — olvasni egy bejárat fölött a táblát. Két jókora terem, benne korszerű, automata varrógépek, itt is öltöző, fürdő, zuhanyozó. A mostani műhelyek zsúfoltak, a tanműhelyben is fűrészporos kályha teszi nehézzé a levegőt. Amint végeznek idei exportmunkáikkal, beköltöznek az új üzemcsarnokba, átviszik a modem varró-, vasaló- és szabógépeket, s a hatvan tanuló is elfoglalja igazi otthonát, ahol a korszerű gépek mellett, a világítás is állandóan nappali fényt biztosit. S itt is. meg valamennyi termelőüzemben januártól olajtüzelésű központi fűtés adja majd a meleget. Kaptak anyagi támogatást a tanműhelyhez, az üzemcsarnokhoz — a volt Munkaügyi Minisztériuintól, a Kiszöv-től is — ám szólni kell arról a nagyszerű ösz- szefogásról, amelyet a szövetkezet csaknem háromszáz dolgozója tanúsított. A múlt év tavaszától — akkor kezdődött az építkezés — nagyon sok társadalmi műnkért végeztek. Festettek, betonoztak, meszeltek, azért, hogy a 800 négyzetméter alapterületű új létesítmények idejében s olcsóbban elkészülhessenek. E társadalmi munka értéke meghaladta az egymillió forintot. A városnak is jelentős segítséget nyújtottak rokkantóvoda fölépítéséhez. Kétszer nyerte el a szövetkezet — 1978-ban és 1980- ban — a kiváló címet, a Magyar Szovjet Barátság ifjúsági brigád pedig a KISZ Házalással és út mellett Kertbarátmozgalom — gondokkal Nem művelik már olyan nagy kedvvel, lelkesedéssel az almáskerteket a nemesdé- di családok, mint régen. Pedig az almások termése most is párját ritkítja: a piros, lédús jonatáá. a jól megtermett stark mg. a golden... Nemesdéd régi gyümölcs- termesztő falu, almával • itt még ma is legalább hetven család foglalkozik. Majdnem másfél évtizede működik már a gyümölcstermelő szakkör, akkori lelkes vezetőjéről „péterkertnek” is nevezték a háztáji gyümölcsösöket. Rendszeresen, kéthetente tartottak összejöveteleket, előadókat, szakembereket hívtak mindenünnen. Jó kapcsolatban voltak a pomá- zi kertbarátokkal, kölcsönösen meglátogatták egymást, szakmai tapasztalatcseréket rendezték. Nemesdéden tartották az országos házikerti növényvédelmi tanács- íkozást is a szakkör kezdeményezésére. Lassanként, észrevétlenül kezdett csökkenni az ilyen jellegű „társadalmi élet”, ma már évente csak két-három alkalommal rendeznek nagyobb ösz- szejövetelt. Ez természeten nem azt jelenti, hogy a kertbarátkapcsolatok megszűntek a faluban, mert most is átmegy mindenki a szomszédhoz megtárgyalni, milyen növényvédő szer lenne a legjobb és mitől olyan szép a szomszéd almája. Ezek a kapcsolatok az évek- során az élet részévé váltak» Á kertbarátmozgalmaknak egyébként is nagy szerepük van az emberek közötti viszonyok alakításában, különösen ott, ahol egy egész falu leli kedvét a kertművelésben. Megszüntethet, áthidalhat társadalmi különbségeket. alkalmat és alapot is teremt a barátkozásra. A közös élfoglaltság generációk kapcsolatait fűzheti szorosabbra. A kertészkedés —‘ vagy más hasonló közös kedvtelés — alkalmat teremt, magától értetődővé tesz szokatlannak tetsző dolgokat. Ezért szomorú, ha épp a közös kedvtelés ugrasztja össze az embereket. Nem általános persze, de most, bizony, előfordul, hogy megharagszik valaki a szomszédjára — mert az kapott elég ládát. 6 viszont nem. Ilyen vonatkozásai is vannak, hogy idén értékesítési gondokkal küszködnek a ne- mesdédi kiskerttulajdonosok. Sajnálatos és állandóan visszatérő probléma, hogy ha jó a termés, nehezebb eladni az almát (vagy bármi mást). Csúcstermésre nem szokás fölkészülni: nincs ember, nincs vagon, nincs göngyöleg, nincs elfogadható feltételeket kínáló vevő... Az idén jó száz vagonnyi alma termett a nemesdédi kertekben. Ebből hatvanötöt végre-valahára elszállítottak, van hulló alma is, igaz, de így is marad jócskán a portákon. Nem szokatlan látvány: a nemesdédi almatermelő felül a gépre, a kocsisa. s nekivág a világnak (de legalábbis a környező fairvaknak), s „házal”, az út mentén áruL Kérdezgetem a falubelieket, és félve válaszolgatnak, egy sem hagyná el ezt a mondatot: „Ha elégedetlenkedem, tán azt sem viszik el, amit ígértek...” Kifogásolják, hogy az áfész nem helyben minősíti az árut. A minősítés és a mérés is a böhönyei állomáson történik, s onnan már ká fogja visszavinni, ha nem tetszik az ajánlat? A felvásárló szabadkozik, s ez érthető is, hiszen ő egyedül nem vállalhatja a kockázatot. Böhö- n.yén ugyanis a Hungaro- fruct minősíti az árut, s a különbözeiét egyetlen asz- szony valóban nem fizetheti meg. Nem is az ő dolga lenne, inkább az áfészé. Még szerencse, hogy a vései termelőszövetkezet elnöke valóban szívügyének tekinti a nemesdédi kertbarátmozgalmat, s magára vállalja az alma átvételi gondjainak egy részét. A tsz azonban, sajnos, most saját almájával kapcsolatban is értékesítési gondokkal küzd. s ez korlátokat szab a lehetőségeknek. Ugyanakkor érdemes megemlíteni: a tsz-elnök személyesen ,és helyben, Nemesdéden minősíti az almát, azaz vállalja azt a bizonyos kockázatot. Követendő példa! A nemesdédi alma, s egyáltalán a kertbarátmozgatom megérdemli a támogatást. Itt es másutt egyaránt. Molnár Erzsébet KB dicsérő oklevelét kapta meg. Ma , heten veszik át a Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntetést, köztük Katz Rudolf fodrász, részlegvezető, alapító tag és Pandurics Istvánná, aki csaknem harmincévi munka után most ment nyugdíjba. —Terveik? — érdeklődöm az elnöktől. — Növelni exportunkat, javítani termékeink minőségét, megtartani a régieket, s újabb külföldi megrendelőket szerezni, nagyobb választékot adni a hazai kereskedelemnek. Szeretnénk, ha termelésünk értéke a jövő év végére elérné a 120 millió forintot. Szalai László Nem szabad kockáztatni Közeledik az év vége, s ilyenkor — sok egyéb összegezés mellett — számvetést készítenek a munkahelyeken az üzemi balesetekről is. Persze csak azokról, amelyekről pontos adatok vannak, mivel csak így alakulhat ki hiteles kép, így érheti el célját a helyzetértékelés. Nos, egy a minap rendezeti tanácskozáson a Volán 13. sz. Vállalatánál arról győzött meg: sem az üzemi balesetek alakulásával, sem pedig azok föltárásával, elemzésével nem lehetünk elégedettek. Itt-ott, bizony, kifogásolható a fegyelmi következmény is, amely az eseteket követi, ha egyáltalán követi... A Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatósága és az SZMT közös értékelése szerint Somogybán romlott a helyzet az úgynevezett eltitkolt balesetek terén. Az idén hat ilyen eset fordult elő, s gyenge vigasz, hogy például Tolnában ennek több mint négyszeresét, Vasban és Szolnok megyében csaknem háromszorosát állapították meg. Ettől nem csökken megyénk munkahelyi illetékeseinek felelőssége. Még akkor sem, ' ha egyik-másik balesetről Ifiderül, hogy nem titkolták el, hanem egyszerűen elfelejtették közölni a kárvallottak, hogy baj történt velük vagy az adminisztráció késett, egy adat nem a megfelelő helyre került, illetve téves minősítést jegyeztek be. Hat somogyi munkahelynél nézték meg a Központi Statisztikai Hivatal dolgozói és az SZMT munkavédelmi osztályának munkatársai a rendelkezések betartását, s a vizsgálatok tapasztalatait elemezték a már említett összejövetelen, az érintett munkahelyek munkavédelmi szakembereinek részvételével. Egyikük ezt mondta: „Mi úgy tartjuk, hogy az a Ül KOMMENTÁRUNK jó vezető — s ezt közép- és . felső szintre egyaránt értjük —, aki a termelési feladatokat a dolgozó testi épségének veszélyeztetése, az ember egészségének kockáztatása nélkül képes megoldani. „Miért \fontos figyelni .erre a kijelentésre? Főként azért, mert nem mindenütt érvényesül ez a szemlélet, s ha már megtörtént a baj, a kivizsgálásban, az elmarasztalásban sem tapasztalhatunk mindenütt következetességet. Pedig az elejét vehetné az esetek ismétlődésének és jelentősen javíthatná a fegyelmet a munka- védelemben. , Ezen a tanácskozáson hangzott e\ hogy helyenként úgy vélekednek: a két-három munkanap kiesésével járó üzemi baleset után kevesebb a folyósítható táppénz, a kártérítés összege, mint ha az ügyet kivizsgál- , nák, tehát nem érdemes rá nagy göruiot fordítani. Arról is hallhattunk, hogy noha indokolt lett volna a, fegyelmi felelősségrevonás, a baleset bekövetkezéséért hibáztathatok mégis megúszták, mert a munkahely vezetése úgy látta jónak. Pedig ok is, javaslat is volt az elmarasztalásra ... Az ember testi épségét nem szabad kockáztatni. De azt sem, hogy a balesetért felelős dolgozókat ne vonják felelősségre! Az elnézésből ugyanis óhatatlanul következik a lazaság, a fegyelmezetlenség, amely újabb baleseteket, esetleg emberéleteket követeld szerencsétleysége- ket szül. H. F. Mi lesz a borsóval ? * Kemény van, szerződés nincs A nagyatádi konzervgyárnak jövőre 40 ezer torma különféle konzervet kell előállítania. Silkerül-e előteremteni a szükséges nyersanyagokat? Ezekben a napokban kötik a szerződéseket a termelőüzemekkel. A tapasztalatok alapján elsősorban a borsó, termeltetése okozza a gondot. A gvár igazgatója — szerződések híján is — bizakodik, hogy végül sikerül majd partnereket találniuk a kapacitás kihasználásához szükséges több mint ötezer tonna borsó megtermeléséhez. Több gazdasággal Is tárgyalnak, s ezek alapján föltételezhető, hogy lesz elég nyersanyag. Érdemes azonban megnézni az okát. miért kell az idén bizakodni abban, ami korábban természetes volt. Mi az oka, hogy több gazdaság is fölhagy a borsótermeléssel ? Abban minden növénytermesztő egyetért hogy njegfelelő adottságok és hozamok mellett a borsótermelés több előnnyel jár, a jövedelmen felül. Például a borsó után vetett búza — kisebb műtrágyafölhasználással is — jó termést hoz. Az idejekorán, még nyár elején fölszabaduló borsóföldeken kedvező a lehetőség a másodvetésekre, s nem mellékes az sem. hogy a borsó korán hoz pénzt, nem egy gazdaságot átsegít a „holtponton”. Ugyanakkor számos gonddal jár, betakarítása 30—40 napos kemény erőfeszítést jelent. A termelés kockázata sem csekély. A búzaraatásnál egy eső okozta kétnapos kényszerpihenő legföljebb 5—4 százalékkal növeli meg a hátralevő területek veszteségét; a borsó szinte egyik napról a másikra 30—40 százalékot veszíthet. Különösen érzékenyen érinti ez azokat a gyöngébb adottságú gazdaságokat, ahol kedvező esetben is csak nehezen sikerült nyereséget hozó átlagterméseket elérni. A betakarítási veszteség mérsékelhető ugyan magasabb fokú gépesítéssel, csakhogy erre legkevésbé azok a gazdaságok képesek, amelyek leginkább rászorulnának a korszerűbb eszközökre. Mindeddig a körzet egvjk legnagyobb borsóíermelő.ie a berzencei tsz volt Kiszámolták azonban, hogy bár voltak elfogadható termésű nyarak, tíz év átlagában a borsótermelés veszteséges. Érthető hát hogy a gazdaság nem hajlandó százezreket költeni az elhasználódott gépek pótlására és az új, korszerűbb eszközök megvásárlására. Van tsz, ahol a zöldségtermelés korábbi ösztönzői szerény hozamok mellett is nyereségessé tették a termelést. Amikor megszűnt a támogatás, elolvadt a nyereség ás. Akad olyan gazdaság is. ahol a borsót kizárólag a jobb búzatermés érdekében termelték. Mostanra túl drágává lett azonban a hozamnövelésnek ez a módja™. Az utóbbi egy ükét évben valamennyi gazdaság arra kényszerült, hogy adottságaihoz igazítsa termelési szerkezetét. Végül az esélyeknek ez az újraértékelése hozta, hogy öt gazdaság fölhagyott a termeléssel™. Borsót elsősorban ott érdemes termelni, ahol 45—50 mázsás átlaghozam biztonságosan elérhető, ahol mód van a magasabb szintű gépesítésre. Szerencsére vannak ilyen nagy üzemeli is. Bővíteni kívánja termelését például a görgetegi és az osztopáni tsz. A Dél-somogyi Állami Gazdaság 200 hektárnál nagyobb területen akarja elkezdeni. Miért nincs hát mégsem szerződés a szükséges meny- nyiségre? Nyílt titok, hogy a MÉM zöldségtermelés fokozását segítő alapot bocsát a konzervipari vállalatok rendelkezésére. Ez az összeg módot ad például arra, hogy a gyár segíthesse — pályázatok alapján — a gazdaságok gépvásárlásait vagy hogy indokolt esetben ártámogatást nyújtson. Erről valamennyi érintett gazdaságban hallottak! már, pontosan azonban semmit sem tudnak, mivel a támogatás feltételeit pontosan ismertető rendelkezések mindeddig nem érkeztek meg. Aligha a posta késése okozza, hogy az országos irányító testületek által már korábban eldöntött új feltételrendszer írásos dokumentumai hetek óta nem jutnak el az érintettekhez. A 24. órában vagyunk a jövő évi vetéstervek ösz- szeállításánáL a termelési szándékukat nyilvánító gazdaságok azonban, kényszerből halogatják a döntést. Az ötéves terv végéig 7000 tonnára kellene növelni az Áfádon feldolgozandó bor- sómennyiséget. Ennyire van ugyanis értékesítési lehetőség. Ideje volna, végre tisztán láttál R. F. SOMOGYI NÉPLAP
