Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
„Sziget” Siófok mellett ötvenháromban nagy adóállomás volt Nemrég olvashattuk a hírt, hogy Marcaliban épül' föl a következő, a Soltihoz hasonló nagy rádióadó. Ám addig mág eltelik jó néhány év, s ez idő alatt továbbra is Siófok közeléből érkezik hozzánk, somogyiakhoz a Petőfi műsora. Valaha ba- latonszabadi adóként ismerték ezt a rádióállomást, ma már Siófok nevét viseli. A délá Balaton-part fővárosának terjeszkedése miatt vált szükségessé a névváltozás. Egy általános iskolás kisdiák is tudja — legalábbis nagyjából —, hogy miként érkezik a lakásba a rádióműsor: kell hozzá adó, rádióhullámokká alakított hang és vevő ... Ilyen egyszerű az egész. Ám, hogy ez az egyszerű dolog a valósában milyen bonyolult, arról már kevesen tudnak. Pedig érdekes közelebbről is megnézni azoknak a munkáját, akik eljuttatják hozzánk a híreket, a kellemes zenét, a meccsközvetítést... Wirth Gyula, a siófoki adó üzemvezetője segített — így hívhatjuk meg most olvasóinkat egy képzeletbeli láto- gatásra. — A siófoki adó 1953-ban épült; akkor még nagy adónak számított. Kezdetben a Szülőföldünk adásait szórta az éterbe 135 kilowattos teljesítménnyel, később a Petőfi műsorát is sugározta a 15 kilowattos kisebb adó. . Most a nagy szolgálja a Petőfit, a kicsi pedig a tartalék. — Miként lesz egy nagy- adóból nem is olyan nagy ? — Időközben körülöttünk aaég nagyobb teljesítményű berendezések kezdtek működni. Erősebbek, mint mi, s így az innen sugárzott adás már csak kisebb területre jut el tisztán. Főleg este okoz ez gondokat amikor nemcsak a föld felszínén terjedő, hanem a légré- tegekről visszaverődő hullámok is kezdenek „dolgozni”. Ezért hallható gyengébben olyankor a Petőfi műsora. — Rádióhallgató-fejjel gondolkodva ez nem is olyan nagy baj. Hiszen az ember úgyis URH-n hallgatja a műsorokat, ott tisztán és mindig jól érkezik a hang. — Igen, sokan mondják ezt, akiknek URH-s készülékük van. Viszont mi — azaz a Magyar Posta — fölméréseket is készítettünk arról, hogy az emberek zöme a középhullámon rádiózik. Sok olyan készülék van még, amelyiken nincs URH, de sokan az újabb rádiókon is csak a „közepet” kapcsolják be. Nem véletlenül fejlődik az egész világon a középhullámú adóhálózat. A beszélgetés közben végig beszűrődött az irodába a Petőfi hangja. A rádiósok azt hallgatják szüntelen, amit közvetítenek. Azért van erre szükség, hogy fölfigyelhessenek a legapróbb hibára is, és azonnal közbeléphessenek, ha valami baj van. Egy évben ugyanis mindössze néhány perc üzemzavart engedélyeznek nekik. Persze, jobb, ha azt a néhány percet sem használják ki; ám ha túllépnék a határt, azt a zsebük is bánná. A legnagyobb kár persze az lenne, hogy sok ezer ember mérgelődne a „megsüketült” rádió mellett. — Ha ilyen kicsi esélyt adnak az üzemzavarra, akkor itt jó csapatmunkának keli lennie. — Kicsi társaság a miénk, de erős. Nagyon összeszokott gárda, sokan az első pillanattól kezdve itt dolgoznak. Magam is öreg róka vagyok: 1957-ben kezdtem itt, azután tettem egy ötéves kitérőt az egyetemre, s mikor megkaptam a diplomát, visszajöttem. — Ki dolgozhat egy adóállomáson’ — Bárki, akinek van valamilyen, itt megfelelő alapszakmája s eléri a kellő minősítést, amikor a felvétel előtt elbeszélgetünk vele. Azután úgyis majdnem mindent újra meg kell tanulnia, mert itt speciális rádióadós tudás szükséges; azt pedig sehol sem oktatják, csak a gyakorlatban lehet megszerezni. Általában aki ide jön, beleszeret ebbe a munkába; még elvontatni sem nagyon leshet tőlünk. — Ezek szerint jól megfizetik az embereket — Tévedés! Nincsenek túlfizetve. Persze nem nyomorognak, de másutt, termelőüzemekben a hasonló végzettségűek jobban keresnek. Nekem mégsem volt soha létszámgondom anyagiak miatt. Az ugyan előfordult, hogy egy tehetséges ifjú szakemberünk ezer forinttal több fizetésért elment máshová, de nem is tartóztattuk, én magam mondtam neki, hogy ennyiért el kell menni. Hiszen az adó szeretetén kívül gondolnia kell a családjára is. Békességben vátunk el. De négyszáz forint többletért még senki sem vette a 'kalapját nálunk. Négy—ötszáz forintnál már többet ér az itteni jó légkör, a nyugalom, az a tudat, hogy a legkisebb és a legnagyobb bajban is rögtön megérkezik a segítség a kollégáktól A munkahely szeretetének látható jelei is vannak. Az adó környéke idilli park, kedves kis házikók veszik körül; több dolgozó és családja lakik itt. Az emberek maguk gondozzák ezt a „paradicsomot”. Bent patikatisztaság van, minden csillog, villog. Az állomás agyközpontja egy nagy terem. Ott vannak a vezérlőberendezések és az ellenőrző műszerek, kis ablakokon lehet bekukkantani a termet körülvevő „szobákba”, ahol a normális méretű rádiókhoz, kis adó-vevőkhöz szokott ember számára óriási adóalkatrészek végzik csendben a dolgukat. Ide érkezik kábelen a műsor, és itteni gazdái adják tovább — nekünk. — Hogy megérkeztek a hírek az új, Marcaliban fölépítendő nagyadóról, mit szóltak az itteniek 7 — Az öregek, én Is, egy kicsit elszomorodtak. De még jó pár évig „mi vagyunk a Petőfi”, s addigra több régi ember nyugdíjba megy. Most éljük át a generációváltást. Ez az adó majd kap újabb feladatot. Jobbra, nagyobbra van szükség, így — bár az „öreget” sajnáló szomorkás gondolatok tér-, mészetesek — nincs nálunk különösebb kesergés. Szívesebben gondolkodunk azon, hogy milyen szép a mi munkánk. s ha netán néhányan új helyre kerülnénk, ott ugyanilyen széppé tesszük majd az ottani dolgainkat Tiszta levegőjű, zajoktól távol levő „sziget” a siófoki rádióadó. A környezet és az ott dolgozók egymásnak kölcsönzik a mindennapi munka kellemes biztonság- érzetét. Élmény csak néhány órát is náluk tölteni. Luthár Péter Beszámolóra készül a párttitkár Gondok és tervek a balatonszentgyörgyi téeszben Nem dicsekedhetett kimagasló termelési eredményekkel, az utóbbi években a balatonszentgyörgyi Dél-Ba- laton Termelőszövetkezet. A 2500 hektáron gazdálkodó téeszben hosszú idő óta csak magas önköltségi áron tudták megtermelni főbb terményeiket, a búzát és a kukoricát. A tavalyi évet 3,3 millió forintos tiszta nyereséggel zárták, a 435 tag azonban ennél jobb eredményt követelt. November 27-én tartja beszámoló taggyűlését a gazdaság pártalapszervezete. A harminchét kommunista nevében, Kárpáti István alap- szervezett titkár számol be az idén végzett munkáról és a feladatokról. Vele beszélgettünk arról, milyen eredményeket értek el az idén és mik a további feladataik. — Alapszervezetünkben az idén is fő feladatnak tekintettük a párt XI.. kongresszusán megfogalmazott határozatok ismertetését és tudatosítását, ugyancsak fontos feladatunk volt a VI. ötéves terv célkitűzéseinek ismertetése. Természetesen a helyi feladatok is' fontos helyet kaptak a munkatervben. A gazdaság eredmények javítását határoztuk meg eisőrendű feladatunkként, vezetőségünk az ágazatvezetőket is ennek a feladatnak a szellemében számoltatta be,- s ugyancsak sok szó esett az egyéni elbeszélgetések kapcsán is erről a kérdésről. — Voltak-e vitáik a gazdasági vezetőkkel? — Sokszor eltérő a véleményünk. Vitatkozunk, érvelünk, mindenki igyekszik megvédeni a maga álláspontját. Szerintem így helyes, hiszen közöl cél vezérel bennünket: jobb eredményeket elérni és ezáltal többet fizetni a tagoknak, az alkalmazottaknak. Az alap- szervezet tagsága példáid többször szóvá tette a vezetők példamutatását. Nem akarok neveket említeni, néhány vezető azonban úgy érezte, hogy a munkafegyelem csak a beosztottaltra nézve kötelező. Amikor ezt szóvá tettem a vezetőségi értekezleteken, úgy éreztem, megnehezteltek rám egyesek. Természetesen azért nem volt céltalan az a felszólalás, mert ebben szMttea történt változat. — Véleménye szerint a kommunisták szóvá tették-e azokat a gondokat, amelyek az összes dolgozót foglalkoztatják? — Az említetteken kívül még sok minden „terítékre” került. Időnként talán olyan gondokkal is a párttitkárt keresik föl, amelyek közvetlenül nem rám tartoznak. Természetesen. jó dolog, hogy bíznak bennem, és közvetve a pártban; és az sem elhanyagolható szempont, hogy sok egyéni panaszról közvetlenül tudomást szerzek, de néhány esetben, mint például egy munkaügyi vita, célszerűbb lenne a panaszosnak közvetlen munkahelyi főnökéhez fordulni. Nekem először tájékozódnom kell, aztán megvizsgálni a bajok okát, s csak azután foglalhatok állást felelősséggel egy-egy személyes panaszban. — Mennyiben különbözik a termelőszövetkezetben végzett pártmunka, mondjuk, egy ipari üzemben végzettől ? — Sokban. Annál inkább állíthatom, mert van összehasonlítási alapom. Nyáron tíz-ti zenkét órát dolgodnak EZ6méf|ySZáZ hektáron termel búzát a kiskunfélegyházi Lenin TeraielőszBreflkezet. A vetést azzal a nagy teljesítményű géppel végzik, amit a Rába Vagon- és Gépgyár készített Mosonmagyaróváron. A majdnem tizenhárom méter széles gép nyolcvannégy soron veti a búzát — teljesítménye óránként tíz hektár. A nagyatádi Tsz-ker else miiliárdja Egymiiliárd forintos forgalmat ért el az' idén a tavalyi 850 millió után a tsz-ker nagyatádi területi központja. Első pillantásra meghökkentő, hogy a szigorú gazdasági föltételek közepette ilyen sikerről ad számot a kétszeres kiváló vállalat. Aki azonban Ismeri eredményeit és a hiánypótló kezdeményezések sorát, nem csodálkozik. Az atádiak minden évben 25—50 százalékkal növelték forgalmukat: az idén csak takarmányfélékből százmillióval többet forgalmaztak, mint tavaly; a feldolgozási tevékenységben' 25, a műtrágyaértékesítésben 25, a mezőgazdasági cikkek tőkés exportjában 15 millióval értek el jobb eredményt a tavalyinál __ A gyors fejlődés magyarázatául tucatnyi példát lehetne hozni. A tsz-ek szabad keverőkapacitásait kihasználva beruházás nélkül állítanak elő mintegy 50 ezer tonna tápot Kereskedelmi tevékenységüket általában másokénál kommunistáink, s sokkal nehezebb körülmények között. mint egy gyári munkás. Kevesebb idejük és energiájuk: marad az önképzésre, arra. hogy sokoldalúan tájékozódjanak a világ dolgairól. Épp ezért a szóbeli tájékoztatásnak nagyobb szerep jut nálunk; esv-egy, taggyűlésen vagy pártrendezvényen bővebben foglalkozunk a napi eseményekkel. — Mit terveznek a téesz kommunistái a következő évre? — A gazdasági vezetőséggel és a tagsággal egyetértésben azt a feladatot tűztük ki magunk elé, hogy bővítjük a tevékenysági körűnket. Gazdaságosabban kívánunk dolgozni, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben. Több melléküzemágat is létrehozunk. Már működik a varrodánk, ahol huszonhat asz- szonynak biztosítunk állandó munkát. Nemsokára beindítunk egy" lakatosműhelyt is. ahol bérmunkát vállalunk. Természetesen a mezőgazdasági „jelleg” . sem vész el: kezdődik a gyümölcsfa-telepítési program. Cseresznyét, meggyet és szilvát szeretnénk termeszteni_ L X. szerényebb árrések jellemzik. Űttörő szerepet vállaltak a különféle mezőgazdasági szolgálta tásőkban is; a gazdaságok egyre inkább igénylik az erőgép-diagnosztikához vagy a különféle mezőgazdasági eszközök szervizéhez hasonló komplett szolgáltatásokat A gumiújrafutózók hálózatának kiépítésével a gazdaságok lényegesen olcsóbban pótolhatják járműveik hiányzó alkatrészét. A nemrég átadott tabi üzem jövőre már csaknem 25 ezer köpenyt újít föl... Mindez kétségkívül része a fejlődésnek, a lényeg mégsem ez. Egy elejtett félmondatból tudtam meg, hogy a Tsz-ker üzletkötői nem egyszer két hétig járják az országot, s nem jönnek haza — vagy nem mernek hazajönni? —, amíg be nem szerzik vagy épp el nem adják az utasításban szereplő árut. Nem tudom, miféle érdekeltségi rendszer sarkallja őket; úgy sejtem, ez a munkastílus az egyik nyitja, hogy a Tsz- ker állja a versenyt, a viszonylag kényelmesebb tempót diktáló, nemrég még a kizárólagosság előnyeit élvező cégekkel. Föltűnést keltett, mikor a tavasszal a jó nevű Techno- ímpex Külkereskedelmi Vállalat a nagyatádiakkal kötött együttműködési szerződést. Miért pont velük, mikor minden megyében van tez-ker központ, s mikor tucatnyi más vállalkozás is örömmel fogadta volna a szerződést? Képletesen szólva: azért, mert egyedül ök tudtak hűtőszekrényt eladni az eszkimóknak ... A következő évre 300 milliós szerződést kötöttek különféle gépek hazai és külföldi forgalmazására. Az igazgató bevallotta, hogy pillanatnyilag nincs még megrendelőjük valamennyi berendezésre, ezt a kockázatot azonban vállalniuk kellett, hogy megteremtsék a lehetőségeket. Nem kevésbé kockázatos a burgonyás vállalkozásuk sem. Tudvalevő, hogy a somogyi tsz-ek sorának okoz gondot a jó burgonyatermés értékesítése, a Tsz-ker csaknem 600 vagonnyit vásárolt meg — abban a reményben, hogy tavasszal exportra viheti. (Ha ez a vártnál magasabb áron sikerül, a különbözetet átadja a tsz-eknek.) Mondhatná bárki: ez már hazárdjáték. Az volna, ha területi központ kizárólag ezektől remélné következő évi eredményét. Erről azonban szó sincs! Hogy a nagyatádi ma eredményesebb, mint a tsz-ker-központok többsége, az részben épp azzal függ össze, hogy gazdálkodása „sok lábon áll”. Fölvetődik a kérdés: egyáltalán meddig tart* ható az utóbbi évek'fejlődésének üteme? Képesek lesznek-e önmagukat megújítani? Vjabb kezdeményezéseik legalább annyira úttörőek és ígéretesek, mint három vagy négy éve voltak a fentebb említettek. A Tsz-ker által elsőként szorgalmazott folyékony mü- tragyázási technológia —óvatos számítások szerint is — 25—30 százalékkal javítja a hatékonyságot. Egyebek közt azáltal, hogy javul a . szóráskép és nincs szükség a műtrágyák hónapokig tartó tárolására. Csaknem fölmérhe- tetlen az új eljárás környezetvédelmi jelentősége is. Nem véletlen, hogy épp a Balaíon-parti sávban máris négy gazdasági társulás alakult a folyékony műtrágyázás előnyeinek kiaknázására. Sok tsz-ben szeretnék to- yábbfejleszteni a gazdálkodás eredményességét javító, a mezőgazdasági alaptevékenység fejlesztését elősegítő ipari melléküzemági tevékenységet Ilyen kapcsolatok megteremtésében segít a gazdaságoknak a Tsz-ker kooperációs osztálya. Ez a feladat egyre nehezebb — hiszen hovatovább „több az eszkimó, mint a fóka” —, de nem lehetetlen. A területi központ két Budapesten dolgozó munkatársa például folyamatosan kutatja és jelzi a lehetőségeket. Ugyanerre egy tsz képtelen volna hasonló esélyekkel. A megyében működő repülőgépes növényvédelmi • tsz- társulások egyik legnagyobb gondja az URH-iánc hiánya. A Tsz-ker gesztorságával működő dél-somogyi NEGE mo6t megteremti ezt a munkaszervezést javító feltételt. Már áll az adótorony, s a napokban befejeződik a taggazdaságoknál levő műszerek beszerelése is. A további újdonságok sorolása helyett érdemes idézni a területi központ igazgatójának egyik mondatát. „Túljutottunk a megerősödés évein, így a jövőben még nagyobb gondot kívánunk fordítani arra, hogy eredményünkből többet juttassunk vissza a tsz-eknek. Például úgy, hogy részt vállalunk fejlesztési berheikből.” A nagyatádi Tsz-ker munkája persze korántsem hibátlan. Ami1 azonban nem lehet elvitatni: az elsők között sikerült vitorlába fogniuk a gazdasági élet új szeleit. Ezzel a hajtóerővel jutottak el az első milliardig. B. F. SOMOGYI NÉPLAP
