Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

APAROL FIÚRA J elen idejű családre­génynek is beülő tör­ténettel szolgálhatnák R-ék. Nagyvároshoz tapadó itözségben élnek, kétszobás, régi parasztház típusú épü­let jelenti számukra az ott­hont. A családfő esztergá- 'vos, az apját még drehás- 'ak szólították, a Szamosi <:s társa vasüzemben. Négy évtizede az öreg megkérte a tekintetes urat: vennék oda az üzembe inasnak a gyere­ket. Aki aztán az idők rend- je-módjának megfelelően segédlevelet szerzett, és mindjárt el is ment egv nagyvállalathoz dolgozni. Fiatalon nősült, gépkezelő lányt vett el, akkor költöz­tek — jobb híján — falura. Két fiuk született. B. csöndes . ember, nem elhúzódó, de hangadó se lett'soha. A történelmi vál­tozások nem kavartak vihart az életében. Már húsz éve dolgozott ugyanabban a mű­helyben. amikor egy ebéd­időben bekopogott az üzem- vezetőhöz, hogy vennék oda esztergályos-tanulónak a na­gyobbik fiát. Odavették. Szem előtt volt a gyerek, meg tanulni is szeretett. Har­madéves korában már rá­bízták a nagyon bonyolult. egyedi darabok készítését. S a bizonyítványa még csak nem is kezdett sárgulni, amikor beosztották a rtiű- heiy egyetlen számjegyve- zérlésü automata forgácsoló gépére és. a legjobbak kö­zött emlegették*... Minek volt köszönhető' a gyors siker? Biztos, hogy a fiú eszének is. De legalább ennyire az apjának, a csa­ládnak. Az apáról fiúra szálló fog­lalkozás nem is annyira szak­mai előnyt "jelsnt. hiszen jobbára csak a rutin szüite fogásokat tanulhatják el az új generáció tagjai. Sokkal fontosabb, hogy a közösen folytatott szakma erősíti az együyétartozást, a közösségi érzést és a belső emberi, tar­tás t. Általános társadalmi ta­pasztalat azőnban, hogy megszűnőben vannak a szak­mai dinasztiák. Igaz, a meg­ái iapííást nem lehet tudo­mányosan igazolni. Persze a dinasztiák lété­nek megítélése ás bonyolult, hiszen mindig büszkék vol­tunk társadalmunk mobilitá­séra. A jelenlegi vezető ál­lásúak, értelmiségiek és egyéb szellemi foglalkozá­súak több mint egy-harmad Szükség yan a tapasztalatcserére Jobban épülőnek az MSZBT-taicsopsriok Somogy küldötteként Csa­tó László, a kaposvári Me­zőgazdasági Főiskola kutatá­si osztályvezetője, az MSZBT-tagcsoport ügyveze­tő titkára is részt vett a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság VII országos értekez­letén. Ö is azok között volt, akik az idő korlátozottsága miatt már nem kaphattak szót a barátsági munka fon­tos országos fórumán. Csa­tó László írásban adta be tervezett felszólalásának szö­vegét. — Tartalmas eszmecsere előzte meg az országos ér­tekezletet, hű képet adva az MSZBT somogyi hatósugará­ról is. Mit szeretett vplna elmondani minderről? — Valóban így van. az idei ősz a megye MSZBT- tagcsoportjai számára ugyancsak mozgalmasabb volt, mint az előzőek. A szeptemberi megyei értekez­leten számba vettük eddigi eredményeinket, sikereinket, elemeztük az esetleges si­kertelenségek okait, összete­vőit is. A megyei értekezlet ajánlásai alapján azokból a kezdeményezésekből kíván­tam kiemelni, amelyek ma­gukban rejtik munkánk tar­talmi és módszerbeli meg­újulásának, magasabb szint­re való emelésének lehetősé­gét, így érdemes őket köz- kinccsé tenni. — Mit sorol ide? — Az MSZBT-tagcsopor- tok száma csaknem megkét­szereződött az utóbbi öt év­ben Somogybán. Sok új. a nemes ügyért lelkesedő em­ber lett tagja az elnökség­nek, vált a mozgalom aktí­vájává. örvendetes ez a nö­vekedés, ugyanakkor ilyen aranyban nőtt annak * ve­szélye, hogy a kezdeti lel­kesedést — tapasztalatok híján — esetleg eredmény­telenség. s ebből fakadóan elked vetlenedes követi az újonnan alakult tagcsopor­tokban. Ennek megelőzésére két alkalommal szerveztek módszertani továbbképző tanfolyamot a tagcsoportok ügyvezető elnökei számára. Ezek a néhány napos fóru­mok kitűnő lehetőséget te­remtettek arra — a szemé­lyes kapcsolatok erősítésén kívül —, hogy sokoldalúan megvitassuk a barátsági munka időszerű kérdéseit, kölcsönösen, megismertessük egymással munkamódsze­rünket. E találkozók mind­két alkalommal túlnőttek a kölcsönös eszmecserék, mód­szertani viták szokásos kere­tein, így nem csoda, hogy új lendületet adtak a tagcso­portok barátsági munkája­naxv. — Milyen egyéb jó mód­szerre kívánta -fölhívni még a figyelmet? , — Egy másik kezdeménye­zés, a megye határain kívü­li tapasztalatok átvétele,' szintén érdeklődésre tarthat számot. A somogyiak két Szomszédukkal, Veszprém és Zala megye . tagcsoportjaival vették föl a kapcsolatot. A talalitozokon, részt vevő ügy­vezető elnökök tájékoztatták egymást a náluk bevált fór­mákról. E tapasztalatcserék emlékezetesek maradnak, ugyanis sikerült ötvözni a munka, a tartalom komoly­ságát a forma könnyedsé­gével, játékosságával. Külö­nösen a mezőgazdasagi üze­mek tagcsoportjai számára jelenthet előrelépést az együttműködés. A városok­ban már eddig is sok emlékezetes rendezvényt eredményezett. Kaposvár tagcsoportjai például min­den év elején közös fórumon döntenek arról, hogy hol és milyen föltételek között szervezzenek meg egy-egy rendezvényt. Így csökkent a rendezvények száma, vi­szont javult a szinvofnjai’uk, a hatásuk. Jó példa erre a kiemelkedő évfordulók köz­ponti megünneplése, az él­ménybeszámolókra, politikai fórumokra, estekre és vetél­kedőikre való közös fölké­szülés, az orosz nyelvtaná­rok klubja s a szakmai ta­lálkozók. — Müyen útmutatást adott az MSZBT VII. or­szágos értekezlete a somogyi résztvevőknek? — Elsősorban megerősí­tett bennünket, hogy az az út. amelyen haladunk, jó. Az viszont nagyon fontos, hogy még nagyobb lelkese­déssel, hatással és nagyobb tömegek szervezésével dol­gozzunk. Ez a tanácskozás is bizonyította, hogy szük­ség van az együttműködésre. A főiskola MSZBT-tagcso- portjának volt egy rendez­vénye a szovjet környezet­védelemről a múlt héten. Erre — most először — meg­hívtuk a kaposvári tagcso­portokat. s máj cinéin mind­egyik képviseltette magát. Így kívánjuk csinálni ezt a jövőben is — mondta befe­jezésül Csató László. L. «. része fizikai munkából élő családokból származik; az ipari szakmunkásök megkö­zelítően negyven százaléká­nak képesítéssel nem ren­delkező mezőgazdasági dol­gozó volt az édesa-pte. A társadalom nyitottságát pél­dázza. hogy a dolgozók fele életpályája során a társa­dalmi megítélésben maga­sabbra értékelt rétegbe, il­letve csoportba jut el. A társadalmi tendencia vériül E.-éknél is érvénye­sült. A nagyobbik fiú elvé- goz.e a szakközepisuolá c. Az üzem javaslatára később be­vonták a szakmunkások egyetemi előkészítő tanfolya­mába amit kitűnő ered­ménnyel végzett el. és most már egyetemi hallgató. Azon­ban kevéske szabad idejé­ből is szakít annyit, hogy néhanap belátogasson az üzembe a régi szakik közé. Az apa érthetően büszke a fiára. Csakhogy A családról mostanság pletykálnak az utcában: „ezéknek semmi sem elég”, A kisebbik fiút, közepes tanulmányi eredmé­nye ellenére — minden le­hető összeköttetést kihasz­nálva — gimnáziumba írat­ták. A családfő háborog: irigyek, mert azt akarom, hogy a fiam több legyen. Több? Eljutottunk az érték­tévesztéshez: a többet itt a beosztás. a munkakör. a rang jelenti. Valóságos ér­tékek devalválódnak. B ek példája nem egye­li üli. A két fiú kor- különbségnyi ideje alatt mintha erősebben mutatkoznának az érték­ítélet torzulásának jelei. A szakmai karri er fogalomkö­rébe egyre inkább csak a nagy, látványos életváltáso- kat sorolják. Kevesebb fi­gyelem jut arra, ha valaki, megalapozott, elmélyült is­mereteket szerezve „művé­szévé” válik a saját szak­májának. És reális mércét használ­va ez néha többet, emberileg sokkal többet jelent, mint megfelelő alapok nélkül fel­jebb lépni eigy vélt társa­dalmi hierarchia lépcsőjén. K. Gy. Qalvanizáló berendezések C ■ tg A nyár elején avatták a Csurgói Napsugár Ipari - Szövetkezet eddigi legna­gyobb beruházásaként a fémipari szerelőcsarnokot, amelyben galvanizáló beren­dezéseket gyártanak. A szö­vetkezetben tizennégy évvel ezelőtt kezdték meg az ilyen gépek gyártását, s ma ha­zánkban egyedül ők foglal­koznak vele: nem lehet cso­da, hogy nincsenek értékesí­tési gondjaik. 1967-ben, ami­kor megkezdték a galvánbe- rendezesek gyártását, még gondolni sem merték, hogy egyszer betörnek a világ­piacra. Ma ott tartanak, hogy a hazai igényeket is alig tudják kielégíteni, mert annyi a megrendelésük. A vevőnek majd egy évet kell várnia, míg megkaphat­ja a gépsorát. Az elmújt na­pokban Brüsszelben jártak a csurgóiak. Nemzetközi ki­állításon mutatták be ter­méküket, remélve, hogy újabb vevőket találnak. Há­rom szakemberük járt Bel­giumban. hogy az érdeklő­dőknek bemutassa a gaiva­• nizáló gépsort és legújabb terméküket, a zsírtalanító berendezést. 1979 második felében az általános gépter­vező iroda munkatársainak ötlete alapján kezdték meg ennek a szabadalmi olta­lommal védett sornak a gyártását. Előnye, hogy a legkisebb mérettől a legkü­lönbözőbb variációkban ké­szíthetik. A zsfrtaáanxfeós»- rok piaca még ismeretlen. Azt viszont sikerként köny­velik el, hogy galvanizálóik még Afrikába is eljutnak. Most Nigériába szállítanak egyet különböző műhelybe­rendezésekkel, és bizakod­nak, hogy a déli kontinen­sen újabb, partnereket ta­lálnak. Szorosabb kapcsolat az építtetőkkel Új parkot létesítenek, a régit megóvják A siófoki Sió Tsz-ben mintegy másfél évtizedes ha­gyománya volt a parképítő tevékenységnek. Ez az ága­zat igencsak kiterebélyese­dett azáltal, hogy ez a szö­vetkezet és a balatonszabadi Nobember 7. Tsz a múlt év végén egyesült: a mostani kert- és magasépítő ágazat­ban mintegy százharmincán dolgoznak, önálló géppark­jukat szükség esetén jól ki­egészíti a gazdaság növény- termesztésének eszközállo­mánya. Idei tervük: 27 mil­lió forintos termelési érték elérése. Eg jók legjelentősebb munkájuk a Középület-ter­vező Intézert csopaki üdülő­jének komplex kertépítése volt: a csaknem hárommilliós munkát tavasszal kezdték, s most már csak a növények kiültetése van hátra. Tájba Ülő növények A jókora térkép szélesen terpeszkedik az iroda padló­jára — így könnyebben át­tekinthető. Kovács János fő­kertész és helyettese. -Mes­terházi Tihamér a szövetke­zet határát, a telepek, ma­jorok rajzat mutatja. — Elsősorban a saját há­zunk táját szeretnénk rend­be tenni, s ebben együttmű­ködünk gazdaságunk építé­szeivel. A központi iroda és környéke például bemutató­ként is szolgálhatna... Jó, ha idejekorán kapcsolatba kerülünk az építtetőkkel, így egyrészt gyorsabban el­készülünk a megrendelt munkákkal, másrészt na­gyobb a valószínűsége an­nak, hogy közmegelégedést vált ki az új vagy felújított park, illetve kert képe. Táj­ba ülő, megfelelő méretű növények nevelése a cél — ehhez tudatos, tervszerű munka kell, hiszen néme­lyik növénynek a „kinevelé­séhez” tíz évre van szük­ség ... Az idén ősszel Balaton- szabadiban új faiskolát alakí­tanak ki, a meglevő siófoki­ban pedig — a Kertészeti Egyetemmel közösen — törzsültetvényt hoznak lét­re. Továbbra is készítenek burkolópadokat, és kerti pa­dokat, szökőkút-elemeket, madáritatókat is gyártanak, az ádándi fafeldolgozóban pedig a parkokba való, a környezetbe illeszkedő faké­szítményeket állítanak elő. Mindezt oda viszik, ahol ők építik a parkot, a kertet, ezért olyan fontos ideiében kapcsolatba kerülni az épít­tetőkkel. így történt pél­dául az ezután induló mun­kák közül a zamórdi1 tsz- üdülőnél, a már folyó mun­káknál pedig a balatonsze- mesi OTP-üdülőnél. Értékmentés Nagycenken Szóba került a nagycenki értékmentés története is öt évvel ezelőtt a siófoki tsz szakemberei „ifjították” meg az ottani, 644 fából álló — 1754-ben telepítet — hárs­fasort: levágták az elszá­radt ágaikat, fertőtlenítették és feltöltöttek a vén fák üregeit, kiigazították a ko­ronákat, és eltávolították ró­luk. a fagyöngyöt. A mun­kára már jóval előbb szük­ség lett volna.,. — Sajnos, a folytatás el­maradt, s erről már nem mi tehetünk... Amiért vi­szont sokat tehetnénk, ha megbízást kapnánk rá: a Balaton-parton és Somogy belső területein levő értékes növényállomány megóvása. Sok helyen már a biológiai elöregedés határán vannak, a parkok fái, s ha ezekhez még most hozzányúlhatnánk, olyan értékeket menthet­nénk meg. amelyeket ké­sőbb semmiképpen sem pó- tolhatnánaik. Ezért gondoltak a kapcso­latok kiszélesítésére -főként a tanácsokkal; olyan együtt­működés a cél, mint ami­lyen a zamárdi, a siófoki, a csopaki tanáccsal már létre­jött s amilyen a balaton- akarattyaiakkal is i ndult. Partnerre találtak a Velen­cei Intéző Bizottságban-, a Balatoni Intéző Bizottsággal főként az üdülőkertek, a városi közterületek létesíté­sében, ápolásában dolgoznak együtt. Minthogy a Velencei-tónál a tevékenység kiszélesítésé­vel számolnak, odatelepítik Székesfehérváron működő építésvezetőségüket. Terve­zik, hogy kapcsolatot terem­tenek a Műemléki Felügye­lőséggel a kastélyparkok, történeti kertek szakszerű megóvására. Yizsga, külföldi „zsűrivel” — Ha létrehozhatnánk sa­ját tervezői csoportunkat, hatékonyabbá és szélesebb körűvé válhatna a munkánk — mondja Kovács János, Mesterházi Tihamér hozzá­teszi: — Ennek a csoport­nak a munkájába bevonhat­nánk másokat is, például a Kertészeti Egyetem két kap­csolódó tanszékét és egyéb illetékes intézményéket, szervezeteket. Néhány év múlva az ágazat az egyetem gyakorlóterülete lehetne, eh­hez megfelelő szakembergár­da áll rendelkezésre, és a példás kivitelezésnek sem lemig akadálya. Néhány év múlva Siófok lesz az egyik helyszíne a Tájrendezők Nemzetközi Szövetsége (IFLA) kongresz- szusának. A világ minden részéből érkeznek majd szakemberek a városba, s a November 7. Tsz parképítői szeretnének jól vizsgázni. Addigra helyre kellene hozni például a Dimitrov parkot, s az új létesítmények kör­nyezetét is szépre kell for­málni. Minderre azonban nemcsak a vizsga sikere miatt van szükség, hanem azért is, hogy a siófokiak és az ide érkező hazai és külföldi vendégek a zöldte­rületek szépsége, gondozott- sága révén jobban érezzék magukat. Hernesz Ferenc SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents