Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

A második évtized Ax igazi író kannibál, vagy ahogy a Németh Lász­lónak. tulajdonított mondást gyakran idézik: emberhússal éL Az ő példája legalábbis ezt igazolja: legszűkebb kör­nyezetének tagjai is egy-egy regényfigura modelljévé vál­tak, Az író azonban olyan kannibál, aki önmagát is felfalja, mert miközben „ki­adja” családját, rokonait, magamagát is boncolja, pusz­títja. Paradox módon építő pusztítás ez. Bárdos Pál önéletrajzi re­gényével, A második évti­zeddel nem rejtőzik álnév mögé. Folytatja azt a feltá- rulkozóst, melyet Az első évtizeddel kezdett meg: ám nem valamiféle exhibicio­nista lélekkitakarás ez a nagy nyilvánosság előtt: a személyes, sorsban — csepp- ten a tenger — az ország tízévnyi történelme mutat­kozik meg leplezetlen való­ságában. Ezért fontos, tisz­tázó szándékú műve Bárdos Pál regénye irodalmunknak. S nemcsak fontos, de jelen­tős könyv született. Jelentő­ségéi a módszer is biztosít­ja: a kamasz, majd a fiatal­ember Bárdost kritikával szemléli a felnőtt Bárdos. Az író olyasfajta objektivitásra törekedett, amely a szemé­lyességet sem zárja ki, sőt előtérbe helyezve azt, állan­dó kontroll alatt tartja. Ez a „második évtized” az ország felszabadulása utáni első tíz év, tehát az a fé­nyes szelek szárnyán röptető időszak, mely 1949 után egy­re fongószelesebbé. egyre vi­harosabbá vált CA pártok megalakulása, majd megszű­nése — kivétel az MDP —, az államosítás, a proletár- diktatúra politikai rendsze­rének és államszervezetének kiépítése, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének könyvespolc kísérlete, a személyi kultusz kialakulása, a törvénytelen­ségek sorozata, a belpolitikai válság, illetve az 1956-os ese­mények.) Tettek és torzulá­sok. Jelenkori prózánk e nagy­szabású vállalkozása . egyet­len család sorsával illuszt­rálja az eseményeket. S ez a család — mely Dávid-csil- lagot volt kénytelen viselni embertelen időkben — ép­pen hazatér Makóra a láger­ből a könyv elején. "Újjá­születés ez, vérrel, kínnal és örömmel. Újrakezdeni az életet ők sem tudják úgy, mintha mi sem történt vol­na. Tófaíró ősök után Bár­dos a valóságot írja. Azokat a társadalmi változásokat, melyek áldozat, illetve bizo­nyos zűrzavar nélkül nem mehettek végre. A gyerek Bárdost — há­borúban pusztult apja neve szerint Weisz Pált — a tör­ténelem neveli. Cionista tá­borozásokon vesz részt, majd hideggé válik vallásával szemben is, anyja férjhez megy egy ÁVH-s párttitkár- tiszthez —• a hajdani fut- ballcsatár igazi apja lesz a Weisz-gyerékeknek —. nagy­apja boltját képtelenek fel­tölteni áruval, az úttörő Bár­dos társai nyomására „je­lentést tesz” két pajtással a hatóságnál egy osztálytársuk­ról — aki „izgató” kijelen­téseket hangoztat —. gim­nazistaként részt vesz Sztá- linváros építésében, ellen­őrként dolgozik egy cséplő- bandában. DlSZ-funkcioná- riusként a vezetéssel és a vezetettekkel egyaránt szem­Hetesi gyerekek Gottwaidovban A csereüdültetés jó példája Nemrég, amikor Hetesen jártunk, Tóth János, a Vikár Béla Termelőszövetkezét el­nöke és Simon Gyula, a községi pártvezetöség titkára Csehszlovákiába készült: azért mentek, hogy a csere­üdültetés további lépéseit megbeszéljék, felújítsák az erről szóló szerződést. A párttitkárral beszélgettünk a csehszlovákiai kapcsolatok eddigi tapasztalatairól. s megtudtuk, hogy a több mint fél évtizedes együttműködés keretében eddig mintegy 240 hetesi, csombárdi és jutái termelőszövetkezeti dolgozó járt Csehszlovákiában. Annak idején a buzicai Május 1. Termelőszövetke­zettel alakítottak ki kapcso­latot a hetesiek; az észa,ki szomszédok ötezer hektáros­nál nagyobb üzeme azért is jó partnernek ígérkezett, mert hasonló profilú, mint a somogyi szövetkezet: ott is, itt is a növénytermesztés és az állattenyésztés a meg­határozó ágazat, s mindkét gazdaságnak van kertészete. , Van mit tanulniuk egymás­tól, kölcsönösen gyümölcsöz- tethetik a látogatáskor szer­zett tapasztalatokat. A meg­állapodást ugyanis hamaro­san üzemlátogatások követ­ték. Amikor megérkeztek Hetesre az első vendégek Csehszlovákiából, megmu­tatták nekik a gazdaságot, aztán — a téesz költségén — Harkányba vitték őket pihenni, öt-hat napra. Ha­sonlóan zajlott le a Vikár Béla Tsz tagjainak útja is: ők az üzemlátogatást köve­tően a Magas-Tátrában üdül­hettek. A tagság cserelátogatása évenként ismétlődik, egy-egy alkalommal mintegy negyve­nen utaznak Csehszlovákiá­ba. illetve a hetesi téeszbe. Családi barátságok is kiala­kultak az évek folyamán; gyakran vendégeskednek he­tesiek, jutaiak. c&cunbárdiak csehszlovákiai új barátaik­nál, s itt sem ritka a CS-s személygépkocsi az utcákon. Rendszeresek a szakember­cserék is — az idén kilenc szakirányító töltött négy na­pot Buzicán a hetesi téesz- től, s onnan is jöttek a Vi­kár Tsz-be, a vezetők pedig rendre részt vesznek a má­sik szövetkezet zárszámadó közgyűlésein. A somogyi gazdaság veze­tői Buzicán ismerkedtek meg a gottwaldovi Agropodnik tnövényvédelmi társulás) ve­zetőivel, s megállapodtak gyermekek csereüdültetésé­ben. öt éve már, hogy az év első hónapjaiban 45—50 iskolás érkezik Gottwaldov- ból Harkányba, egy hétre a hetedikesek vendégeként, in­nen pedig ugyancsak gyere­kek utaznak nyaranta két autóbusszal egy-egy hétre Gottwaldovba, úttörőtábor­ba. Mint arról Simon Gyula tájékoztatott: most jutottak el addig, hogy a hetesi kör­zeti általános iskola felső ta­gozatosaiból már nem bizto­síthatnak „utánpótlást” a csereüdültetéshez, s ezért új megoldást terveznek a köl­csönös gyermeküdültetésben. Ahhoz a gazdasági kiskör- zethez. melynek a hetesi tsz is tagja, további hat közös gazdaság tartozik: a Somogy - sárdi, a káposfői, a somogy- jádi. az osztopáni, a kapós- mérői és a nagybajomi ter­melőszövetkezet. E téeszek vezetőinek javasolják, hogy a területükön levő általános iskolával egyetértésben küld­jenek öt-öt felső tagozatost a gottwaldovi úttörőtáborba induló csoportba. így a he­tesiek által kiépített kapcso­lat tovább szélesedhet a csehszlovákiai partnerrel; még több somogyi gyerek is­merkedhet meg északi szom­szédaink ifjúságának életé­vel, H. F. bekerül, gyapotot íreed és ráébred, hogy a híradóban vattával dúsított bokrokat kopaszt.ottak a vidám lá­nyok, kiáll Schiller Ármány és szerelem című drámája mellett a gimnáziumiga aga te ellen, agitál és kételkedik... Bárdos Pál regényének egyik 1 es rokont zenve.se b b vonása, hogy van ereje őszintén áb­rázolni azt az egykori ön­magát, aki bár sokszor vi­lágosan látta az elvtelensé- get, olykor maga is a hatá­suk alá került; tudniillik ez azoknak az éveknek a lé­nyege ! A nagyszabású vállalko­zásnak legfeljebb egy-egy apró momentumát igazítaná ki az olvasó. A népiek — Veres Péter, Szábó Pál, Er­dei Ferenc — mondja Bár­dos, túl sokat fényképeztet- ték magukat Rákosival, míg a Feleletet író Déryre nem ez volt a jellemző. Bár . egy genei-ációval fiatalabb vá­gyóik az írónál, még élnek az emlékezetemben olyan fény­képek, híradófelvételek, me­lyekben az urbánus Déry nincs kartávoiságnál mesz- szebb az ország első embe­rétől: nem is nagyon húzó­dozhatott. hiszen az Írószö­vetség egyik vezetője volt azokban az években ...! Ap­róság az a kifogás is, hogy „sziával” az ötvenes évek elején még nem köszöntek egymásnak a fiatalok. (368. oldal.) Inkább csak a maj­dani második kiadás remé­nyében említem ezeket, mint esetleg javítandó pontatlan­ságokat. Mert a lényeg az, hogy egy. az adott időszak nemzeti ambivalenciáját ki­tűnően érzékeltető regény született. S e műnek jellegzetes, a bonyolult viszonyokat hűen tükröző része az 1956-os sze­gedi eseményeket megörökí­tő néhány íve is. Az az 1962- ben, a Tisza táj Irodalmi Kis­könyvtár kötetei között meg­jelent Zűrzavar című kisre­gény csak első kísérlet volt Bárdostól a történtek ábrá­zolására. Itt bomlik ki tel­jességében a magyar törté­nelemnek ez a fájdalmas, véráldozattal pecsételt idő­szaka. Pákovics Miklós írta a műről: „fontos irodalmi adalék az aposztrofált évti­zed részleteiben nem túlsá­gosan ismert krónikájához, mégpedig rendkívül figye­lemreméltó szemszögből — az ifjúságnak a társadalom egészében elfoglalt helye, be­töltött szerepe szerint Reméljük: a folytatás kö­vetkezik. Leskó László Dudafejek fából Rajzolatait a korvinákban is megtalálhatjuk, sőt a róla készült ábrázolások a budai vár kályhacsempéit is díszí­tették, már a tizenötödik szá­zadban. Ma is gyakran emle­getjük — bár nem tudatosan. Nem sejtjük, hogy „dödögni”, „dudogni” szavainkkal — melyek a török „düdük”-ből származnak — a hajdanvolt pásztorok kedvenc hangszerét idézzük fel: a dudát. Amint a „dúdolni” szó használatával is. S még kevesebben tudunk arról, milyen „faszobrászati” remeklésekre adott lehetősé­get állattenyésztő eleinknek ez a hol kellemesen búgó — duruzsoló, hol dobhártyare­pesztőén recsegő hangokat ki­bocsátó eszköz. Mert dudafejek faragásával ma bizony már csak kevesen foglalkoznak. Közéjük tarto­zik Csikvár József, az ismert folklórszakember, a Somogy megyei Művelődési Központ főmunkatársa. Juharból, kör­te- és diófából farag szebb­nél szebb kecske- és birka­fejeket, és — a hagyományok­hoz híven — növényi orna­mentikával díszíti őket Né­melyiket tükörrel ékesíti, a falujuktól, családjuktól távol élő, de önmaguk arcára min­denkor kíváncsi juhászok módjára. A magyar népi dí­szítőművészetnek olyan sok­színűsége nyilvánul meg eze­ken a fából faragott állatfe­jeken, amilyet sem a skótok, sem a balkáni népek dudáin nem fedezhettünk AB. A A»­dák ilyen díszítése ugyani* csak nálunk volt divatban. A népi díszítőművészet e szép területére a megyénk­ben többször megrendezett „dudaiskolák” hívták fel tó­mét a figyelmet Remélhetően más fafaragót figyelmét is. A régi magyar muzsikától Kodályig Ifjúsági hangversenyek Kaposváron Gazdag programot ígér megyénk ifjúságii hangver­senybérleteseinek a Filhar­mónia. A sort a november 23-i Népdal, népzene, nép­tánc című előadás nyitja. A műsorban többefc között du­nántúli dudadallamök, csíki népdalok, virágénekek szere­pelnek. Január 25—29-ig a XIX. század magyar zenéjé­vel és költészetével ismer­kedhetnek a fiatalok azon az előadáson, melyen az Orszá­gos Filharmónia szólistái, valamint a kaposvári zene­iskola művésztanárai mű­ködnek közre: Erkel. Liszt. Goldmark, Csermák, Moso- n.yi művei lesznek műsoron Az előadást Vörösmarty, Köl­csey, Arany, Petőfi versei teszik teljessé. A Népszínház operatársu­latának előadásaira március 22-én és 24-én kerül sor Kaposvárom és Nagyatádon. Az esteken Kodály Székes- fonóját és Haydn A patikus című művét mutatják be Dömötör Zsuzsa vezényleté­vel. Ugyancsak márciusban lesznek a régi magyar mu­zsikát és költészetet föléleve- nítő hangversenyek. A PoH- íon együttes, valamint Béres Ferenc és Havas Judit köz­reműködésével Balassi. Ti­nódi és Cspkonad verseiből, a kuruc költészetből, a Lő­csei- és a Vietorisz-kódexek- ből hangzanak el részletek. A résztvevők Bakfark lant­műveket, sárospataki diák­nótákat, kuruc dalokat is hallhatnak. A hangversenysorozatot Kodály Háry János című dal- játékának bemutatója zárja áprilisban, a Kaposvári Szim­fonikus Zenekar előadásában, Bordás György. Mészöly Ka­talin. Domahidy László és Zeke László szereplésével. 225 éve alakult Az első állandó orosz színház Fjodor Grigorjevics Volkov — a kiváló színész, költő és drámaíró — az első állandó, nyilvános pétervári színház megteremtője — 1729. február 9-én, jómódú kosztromai ke­reskedőcsaládban született. Apja korai halála után (1735) anyja — Matrjona Jakovlev- na Volkova — öt fiúgyerme­kével együtt férjhez ment egy idős kereskedőhöz, Fjodor Puluskinhoz, aki a Volkov-fi- véreket is igyekezett bevonni a vállalkozásaiba. F.G. Volkov tanulmányait 1741—48 között Moszkvában végezte, ahol egészen 1750 nyaráig maradt, s minden bi­zonnyal nagy hatással voltak rá ottani színházi élményei, főleg a nemesi kadétintézet színtársulatának előadásai. Hazatérve Jaroszlávlba, 1750 végén állandó színházi együt­test szervezett, amelynek re­pertoárját Szumarokov, Lo­monoszov és Tregyiakovszkij klasszicista darabjai alkot­ták. A társulat tagjai jórészt hivatali írnokok, városi tiszt­ségviselők voltak, Volkov te­hetős vagyona jó garanciául szolgált a társulat állandó jel­legű működtetéséhez, de a jaroszlavli színház mecénásai között több jómódú polgárt találunk, így közéjük tarto­zott V.L Majkov, a neves köl­tő apja m. Volkov társulatának elő­adásai nagy népszerűségnek örvendtek a helyi városi de­mokratikus rétegek, különö­sen a polgárság körében. 1752. január 3-i ukázában azonban Erzsébet cárnő (1741—61) Pé- tervárra hívatta őket, azzal a szándékkal, hogy ott belőlük állandó, udvari, drámai társu­latot szervezzen, a francia, az olasz, valamint a német ope­ra- és balettegyüttesek mellé, így indultak útnak 1752. ja­nuár 13-án á jaroszlavli szí­nészek, s útközben kapták az értesítést, hogy ne Pétervárra, hanem Carszkoje Szelóba menjenek, ahol az uralkodó­nő fogadja őket. De ez a „bemutatkozás” minden bi­zonnyal nem nyerhette el a cárnő tetszését és elismerését, hiszen nem nevezte ki őket udvari színészekké,' hanem előbb Péíervárott a mai Her­zen utcában, majd később Golovkin gróf házában — a Vasziljev-szigeten — szállá­solta el a társulatot, ahol 1756 őszétől állandó, nyilvános színházat építettek számukra, kb. 250 négyzetméternyi né­zőtérrel és ugyanakkora színpaddal. (..Orosz tragédia- és komédiaszínház” néven!). A társulat „első színésze és rendezője” Volkov lett, igaz­gatója pedig A. P. Szumaro­kov. Az általuk szervezett együttes zömében a jarosz­lavli színészekből állott, s túl­nyomórészt Szumarokov (1718—1777) műveit játszot­ták. 1756—63 között 88 dara­bot mutattak be — 32 tragé­dia, 51 komédia — köztük a „Horev”, „Színáv és Truvor”, „Ál-Dimitrij”, „A képzelet­ben felszarvazott férj”, „Sze- mira”, „Jaropolk és Dimiza” c. műveket Erzsébet cárnő Volkovék számára évi 5000 rubel támo­gatást irányozott elő, amely kb. 1/5-e volt a külföldi tár­sulatoknak nyújtott támoga­tásnak. Ezzel is magyarázha­tó, hogy a volkovi színházat — annak rossz anyagi hely­zetére hivatkozva 1759. ja­nuár 6-tól „udvari társulat­tá” minősítették, természete­sen most már erőteljesebb támogatást élvezúe. Ekkor azonban német igazga­tót neveztek ki — Sie- wers személyében — az együttes élére, mire Szu­marokov nyugdíjaztatását kérte. Felmentését 1761- ben meg is kapta, de II. Ka­talin (1762—1796) uralkodása alatt teljesen kegyvesztett lett. Volkov „szerencséseb­ben” vészelte át a trónválto­zások viharait az 1760-as évek elején, sőt mivel rész' vett a III. Péter cár ellő: összeesküvésben (1762. júniu. 28.), II. Katalin trónralépést után nemesi ranggal tüntette ki, és 700 „jobbágytelket” adományozott számára. Az 1763-as évre tehető F. G. Volkov társulatának legna­gyobb sikere „A diadalmas Minerva” című darab bemu­tatásával, amelyben az antik mitológia istenalakjai (Mi­nerva, Apollon, Vénusz, Ku­pidon, Bacchus stb.) békésen oldódtak fel a váro6i töme­gek maszkarádjátékában, báli hangulatában. A kortársak, de az utókor műértő kritikusai is (így Fon- vizin, Gyerzsavin, Novikov, Belinszkij, M. Kogan, Ju. A. Dmitrijev) joggal emelték ki F.G. Volkov (1729—1763) kor­szakalkotó jelentőségét az orosz drámai színjátszás tör­ténetében, mivel nemcsak mint rendező, hanem mint színész is kimagaslót és ma­radandót alkotott, hiszen új deklamáló technikájával for­radalmi változást vitt a szín­padi előadóművészet felfogá­sába. Szenvedélytől áthatott tragikus hősei, ifjú, szerel­mes figurái utolérhetetlen művészi nagyságáról tanús­kodtak. Belinszkij méltán ne­vezte őt „az orosz színház atyjának”, hiszen tehetségét és vagyonát a demokratikus szellemű orosz drámai szín­játszás létrehozásának szen­telte, s nyomdokain haladva pezsgő színházi élet alakult ki Oroszországban a XVIIL század utolsó évtizedeitől. V. Molnár László SO 3MOGY1E3 NÉPLAP fei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents