Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-13 / 240. szám

Gazdasági közérzetünk M! a véleménye az em­bernek az életszínvonal mindenkori alakulásáról? Miként vélekednek az or­szág gazdasági helyzetéről, s az ehhez kapcsolódó konk­rét kormányzati és egyéb intézkedésekről ? Végül is: milyen véleményekkel jel­lemezhető az ország gazda­sági közérzete? Választ ad e kérdésekre a Szakszerve­zetek Elméleti Kutatóintéze­tének negyedévenként is­métlődő reprezentatív vizs­gálata. Az első kérdéscsoport min­den esetben az életszínvo­nallal kapcsolatos, s ez ügy­ben érdemes visszalapozni a régebbi elemzésekre. 1976- ban például a megkérdezet­tek 92 százaléka az életszín­vonal emelkedésére számí­tott; a múlt év első felében már csak 16 százaléka, s a második félévben száz em­ber közül csupán hat. (Az említett időszakban a meg­kérdezettek 36 százaléka re­mélte a változatlanságot, 51 százaléka pedig az életszín­vonal csökkenésére számí­tott.) Mondhatnánk most, hogy a közvélemény érzékenyen reagál a gazdasági helyzet változásaira. Mi több, fölis­merte — s úgy látszik, hogy megértette és elfogadta — a gazdasági változások élet- színvonal-befolyásoló hatá­sait. Csakhogy a jelek — pontosabban: a további ada­A Nagyatádi Konzervgyár párt-végrehajtóbizottsága 1977-ben tárgyalt az üzem­ben működő pártcsoportok munkájáról, s meghatározta a tevékenységük továbbfej­lesztésének feladatait. Az utóbbi négy évben végzett munkáról, a tapasztalatok­ról kérdeztük Jámbor Lász­lót, az üzemi pártbizottság titkárát. — Négy pártalapszerveze- tünkben 17 pártcsoport te­vékenykedik — mondotta. — Létrehozásuknál azt az el­vet követtük, hogy az azo­nos gazdasági területen dol­gozó párttagok egy pártcso­portot alkossanak. A hatá­rozatok végrehajtása nyo­mán jelentősen fejlődött a pártcsoportok irányítása: valamennyiben dolgozik alapszervezeti vezetőségi tag, aki segíti a csoportve­zető munkáját, tájékoztatást ad a vezetőség állásfoglalá­sairól, az alapszervezet-előtt all» feladatoktól» tok — szerint nem egysze­rűen mechanikus tudati re­akcióról van szó. Amikor még az újságok, a rádió és a televízió, a poli­tikai beszédek és egyéb megnyilatkozások az anyag- és energiaárak „begyűrűzé­sét” jelölték meg gazdasági problémáink fő okaként, a közvélemény már akkor is másként reagált és értékelt. A megkérdezettek többsége ge (1979 harmadik negyedé­ben 57 százaléka) elsőként a munkaszervezési hiányos­ságokat, a fegyelmezetlen munkát és a rossz termék- minőséget kifogásolta. S csak ezután következtek a „külföldi árhatások” (a jel­zett időpontban 24, egy év­vel később pedig csak 19 százalékuk.) Nincs mit tenni, mint el­ismerni: a közvélemény ér­tékítélete — amely az em­berek mindennapi es gya­korlati tapasztalatait össze­gezi — végül is nem minő­síthető irreális melléfogás­nak. S persze nem intézhe­tő el egyetlen kézlegyintés­sel sem, mondván: „Hja, ké­rem, az összefüggések sok­kal bonyolultabbak annál, minthogy ilyen egyszerű következtetéseket lehetne levonni”. Sokan így reagáltak még másfél, két éve is a takaré­kosságról kialakult — mel­lesleg a tömegkommunikáci­ós eszközök által is képvi­A pártcsoportok megter­vezik tevékenységüket az alapszervezetek programjai­ban. Ennek alapján rend­szeresen, havonta vannak csoportmegbeszélések, meg­vitatják a taggyűlés elé ke­rüli témákat, kialakítják az azokkal kapcsolatos véle­ményt. Tapasztalataik sze­rint a pártcsoport-értekezle- teken élénk vita alakul ki, s ez segíti a kérdések tisztá­zását. Ennek ellenére a pártcsoportoknak változat­lanul arra kell törekedniük, hogy fejlesszék a tagok vi­takészségét, bátor és őszinte véleményalkotását. — Milyen feladatok áll­nak elsősorban a pártcsopor­tok előtt? — Munkájuk jelentős ré­sze a gazdasági, termelési feladatok megoldásának a segítése, tanácskozásaikon és mindennapi munkájuk so­rán ezzel foglalkoznak a téggyakrabtoen. ha plőbbt seit ■— közvéleményre, amely ez esetben kritikus volt. Mert 1979-ben a meg­kérdezettek 25 százaléka úgy vélte, hogy a takarékossági intézkedések formálisak. További 22 százaléka szérint ezek az intézkedések nem haszontalanok, de végrehaj­tásuk közben más értékek mennek tönkre; 31 százalék csekélynek minősítette a kampány eredményeit és csak 15 százalékuk nyilat­kozott egyetértőén az akko­riban propagált takarékos- kodási ötletekről, célokról. A múlt évben 93 százalék­ra emelkedett azok aránya, akik úgy tartották, hogy a takarékos kodási intézkedé­sek változatlanul formáli­sak és csekély eredménnyel járnak. Talán azért is, mert e propaganda első számú célpontja változatlanul az állampolgár. Aki gyorsan gyorsítja az autóját és elég­gé el nem ítélhető módon százwattos villanyégővel vi­lágít 60 wattos helyett; aki nem kapcsolja ki a hűtő- szekrényét, miközben a por­szívót használja — pedig tudnia kell, hiszen annyit magyarázzák neki —, hogy az energiával takarékos­kodni kell. Tudja. Annyira, hogy szó­vá is teszi, például az ilyen közvéleménykutatásók alkal­mával : szigorúbban kellene kezelni az anyagnormákat és jobban kellene ösztönözni a hulladék hasznosítására. A megkérdezettek 70 száza­léka szerint a gyárakban olyan nagy fokú az anyag­pazarlás, hogy a hulladék értéke gyakorta majdnem annyi, mint a kész termé­ké. Az ilyenfajta takarékos­ság híveinek becslése sze­rint csak a racionálisabb anyagíölhasználással 5—25 százalékkal csökkenthet­nék a termelési költségeket. A megkérdezettek közül szinte mindenki (1980 végén 82 százalék) úgy véli, hogy olcsóbbak lehetnének a ter­mékek, ha a termelőmunká­ban hasznosítanák végre az úgynevezett „belső tarta­lékokat”. E tartalékok hasz­nosításának gyakorlati le­hetőségeit illetően viszont már erősen megoszlik a közvélemény. Csak egy ki­sebbség hiszi, hogy mindez elsősorban elhatározás dolga. A többség — gazdálkodási körülményeinket mérlegelve — úgy véli, hogy a raciona­lizálással föltárható tartalé­kok hasznosítása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy sokan hiszik. S ha ezzel kapcsolatban semmi másra, csak a szigorú — s a telje­sítmények visszafogására ösztönző — bérszabályozás­ra gondolunk, megint csak azt mondhatjuk: a közvéle­mény értékítélete aligha minősíthető meggondolat­lan melléfogásnak. években elősegítették az ütemesebb nyersanyagszál­lítást, növekedett a gyártó­vonalak termelékenysége, szervezettebb lett a készáru csomagolása és szállítása, takarékosabb az anyag- és energiafelhasználás, javult a termékeink minősébe. Mind­ezek ellenére a gazdasági munkához kapcsolódó párt­munka operativitását javí­tanunk, gyorsaságát fokoz­nunk kell. A pártcsoportok­nak fontos feladata a párt­taggá nevelés is: ezt koráb­ban túlságosan „központosí­tották” a vezetőségek. Ma már a kiválasztásban, a ja­vaslattételben, a párttaggá nevelés egész folyamatában a pártcsoportoké a döntő szerep. Javuló munkájuknak köszönhető, hogy minden évben sikerült az alkalma­sakat felveiínünk a párt so­raiba. — Miként ítéli meg a pártcsoportvezetők lona. ísenysegéfc? , Téli üzemek a Balatonon Akik nyáron az üdülőven­dégeket szolgálták a Bala­tonnál, télre más munka után néztek, avagy „gazdá­juknál” maradva találtak más elfoglaltságot. A Pannó­nia és a SZOT Dél-balatoni Üdülési Igazgatósága jó né­hány éve foglalkoztatja nyá­ri munkásainak nagy részét téli üzemekben. A legtöbb ilyen idénygyárban már megkezdődött a termelés. A Pannónia a székesfehér­vári hűtőházzal, valamint a baranyai és a Somogy—za­lai Fűszérttel van kapcsolat­ban. A hűtőháznak kocso­nyát készítenek Siófokon a Hableány étteremben, itt október elsején kezdtek dol­gozni, szintén kocsonyát főznek péntektől a földvári önkiszolgáló étterem kony­háján. Összesen 130 vagon remegő téli csemegét gyár­tanak. Csinálnak még gom­bócot, vajastésztát, ételala­pot, vadas és burgundi már­tást, s mától majonézt is. A fűszérteknek pedig négyféle pannónia-desszertet készí­tenek: 40—50 mázsát. Mint­egy háromszáz ember talál munkát a vállalat téli üze­meiben. A SZOT 250 dolgozója változik szakácsból, moso­gatóból, felszolgálóból gyári munkássá. Csokoládé és édesipari gyáraknak, vala­mint az esztergomi Granvi- sus szemüvegkeret-gyárnak dolgoznak. Bogláron konya­kos meggyet, Lellén csoko­ládét csomagolnak, Földvá­ron a központi étteremben keksz kerül dobozokba, a Csepel üdülőben Siófokon szaloncukorral és egyebekkel készülnek karácsonyra. A 1 szemüvegkeretek a siófoki Szikra üdülőben adnak mun­kát az embereknek. A Kapos völgyi Vízgaz­dálkodási és Talajvédelmi Társulat működési területé­nek határa megegyezik a kaposvári járáséval. Ebben az időszakban a társulat dolgozói Fonóban például törpe vízmüvet építenek, Batéban vasúti rakodóteret készítenek: Nagyberki térsé­gében a Tüskés-patak rende­zésén munkálkodnak, Szen­nában alagcsövezést végez­nek — ezeknél a munkáknál található most a fizikai dol­gozók zöme. A gépkezelők, a munkavezetők és még né- hányan vállalati motorke­rékpárral járnak a munka­helyükre. legtöbben azonban a társulat személyszállító járműveit veszik igénybe. Munkásszállítás költségeire az idén 650 ezer forintot — A közösségek nagy gonddal választották ki azo­kat, akik politikailag kép­zettek, az emberekkel való foglalkozáshoz is értenek és tekintélyük van az üzemben. Rendszeres továbbképzé­sükről gondoskodunk. És örömmel állapítjuk meg, hogy egyre nagyobb felelős­séget éreznek közösségük tagjai iránt, nagy figyelem­mel foglalkoznak az egyéni gondok megoldásával is. Végül hadd jegyezzem meg: a pártcsoportvezetők­nek fontos szerepük lesz azoknak az eszmecseréknek a lebonyolításában, amelye­ket az éves munka értékelé­sének elősegítéseként szer­veznek. E beszélgetések cél­jaként a párt egységének to­vábbi erősítését, az alap­szervezeti munka fejleszté­séi. tűiák ki. SZHKCS0P01ÍÖK KORSZERŰBBEN Megyénkben ez ideig dön­tő módon a fogyasztási szö­vetkezetek szervezésében működtek szakcsoportok. Az utóbbi évtizedben számuk ' csalcnem megkétszereződött, ma már mintegy tízezren foglalkoznak különböző ter­mékek előállításával szak­csoportokba tömörülve. A közelmúltban megjelent, ja­nuár elsejétől életbe lépő rendelkezés sok tekintetben változtat e gazdálkodási for­mán, tágabb lehetőséget te­remt, hogy tevékenységük továbbfejlődjön, rugalma- sabbbá, szervezettebbé vál­jon. Űj és igen kedvező vál­tozás. hogy a jövő évtől nemcsak a fogyasztási és a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetek, hanem az álla­mi gazdaságok és az erdő- gazdaságok szervezésében is működhetnek szakcsoportok. Eddig minimum tíz fő ala­kíthatott szakcsoportot, most öten is létrehozhatják. És ha a taglétszám vagy a te­vékenységi kör ezt nem in­dokolja, akkor nem kell fel­tétlenül intéző-, illetve ellen­őrző bizottságot alakítani. ' Jelentősen módosul az ér­dekeltség is. Eddig a szak­csoport tagok vagyoni hoz­zájárulása és a munkavég­zésen alapuló vagyonszapo- rulat szövetkezeti tulajdon­ba került — most nem vá­lik szövetkezeti tulajdonná. Az új jogszabály ugyanis módot teremt arra, hogy a kapcsolatokat a szakcsoport és a szövetkezet közös megállapodásban rendezze. A szakcsoport a korábbiak­kal ellentétben használhatja a szövetkezet tulajdonában — vagy használatában — levő vagyontárgyakat (példá­terveztek, de ez az összeg várhatóan „fölkerekedik” hétszázezerre. — Vannak, akiket Buzsák- ról yisz a Robour rendsze­resen Fonóba, s még az a jó, hogy a gépkocsivezető is buzsáki, így nem Kaposvár­ról kell indulnia, hogy ösz- szeszedje az embereket — mondja Jetter Sándor ügy­vezető igazgató. — Szeret­nénk elérni minden munka- területünkön azt, ami az egyik brigádunknál már si­került: az egyik brigádtag ül a személyszállító gépko­csi volánja mögött, s mi­után a helyszínre vitte tár­sait, maga is velük dolgo­zik, és munka végeztével hazaviszi őket. A társulat gondoskodik róla, hogy mind az ötven— hatvan fizikai dolgozóját el­juttassa a munkahelyére, mégha ez számottevő kiadás­sal is jár. Ez azonban, csak egy, a körülmények javítá­sával összefüggő ■ igény, amelynek teljesítésével nem maradtak adósak. Közétkez­tetésben például csaknem negyvenen részesülnek; a társulat az idén 40 ezer fo­rintot fizet étkezési hozzá­járulásként. A területen le­vő termelőszövetkezetekkel egyetértésben megoldották, hogy a társulat dolgozói is fogyaszthassák a tsz-kony- hák főztjét: így van ez most Fonóban, s így volt Baté­ban és, az igali fürdőnél vég­zett munkák idején. Válla­lati részről csaknem 180 ezer forint áll rendelkezés­re az idén szociális és kul­turális célokra — ebből tá­mogatják egyebek között a közös kirándulásokat, a test­vértársulatokkal együtt tar­tott rendezvényeket, a sport- tevékenységet — s ehhez jön még a szakszervezet se­gítsége. Bandur András szb- titkár erről így tájékozta­tott: — Megközelíti a 24 ezer forintot az az összeg, amit segélyekre, a nyugdíj előtt állók üdülési hozzájárulása­ként, a sportrendezvények támogatására ebben as ov­maí kommentárunk ul a földet, az eszközöket, az épületeket, az ültetvényeket), s az ezekre vonatkozó el­számolást is az előbb emlí­tett megállapodásban kell rögzíteni. Figyelemre méltó változtatás ez, mivel eddig például egy állami támoga­tással létesített épületet ak­kor sem adhatott át — hasz­nálatra — a szövetkezet, ha gazdaságosan, ésszerűen üzemeltetni nem tudta. így több kisebb, ma már üresen álló épületet állíthatnak új- ra a termelés szolgálatába. Viszonylag szigorúbb a rendelkezés az állami gaz­daságok esetében. Meghatá­rozott időre a szakcsoport­tagoknak ők is átengedhet­nek földet, de írásban kell rögzítem a föld hasznosítá­sának módját. Ha ettől el. tér a szakcsoport-tag, az ál­lami gazdaság azonnal föl­mondhatja a megállapodást. A teljesség igénye nélkül idéztük a rendelkezés leg­fontosabb jellemzőit. A szak­csoporti termelés továbbfej­lesztéséhez, a nagyüzemileg nem hasznosítható földterü­letek, eszközök. épületek ter­melésbe állításához széles körű és igen kedvező lehe­tőséget teremt ez a jogsza­bály. Egyrészt a kisterme­lők, másrészt a nagyüzemek kezdeményezőkészségétől függ, hogy mennyire élnek a lehetőséggel. A rendelet életbe lépéséig van idő a gondolkodásra, a szervezés­re, a lehetőségek fölmérésé­re és a szükséges előkészü­letek megtételére. Eddigi működésükkel már bizonyí­tották hasznukat a szakcso­portok, az új jogszabály most még tágabb teret en­ged értéket teremtő tevé­kenységüknek. ben fölhasználhatunk. De ebből a pénzből jut a gye­rekek télapóünnepségére, nőnapi megemlékezésre, új­ságok előfizetésére és más célokra is. Dolgozóink 86,4 százaléka Medosz-tag, éven­te hatan kapnak szakszerve­zeti beutalót. A beutalók el­osztásánál és a segélyeknél is megkülönböztetett figyel­met fordítunk azokra a nő dolgozókra, akik egyedül ne­vetik a gyermeküket. A munkaidőt meglehető­sen rugalmasan alkalmazzák a Kapos völgyi társulatnál, pontosabban: a huszonnégy alkalmazott közül tizen­nyolcnál, Jetter Sándor így mutatta be módszerüket: — A vízügyi igazgatóság­nál, ahol előzőleg dolgoz­tam, a rugalmasan kezelt munkaidőnek több éves ha­gyománya volt, s ebben nincs semmi rendkívüli, hi­szen a rendelet módot ád rá. Abból indultunk ki, hogy a társulat alkalmazot­tai között sok a nő, előfor­dulhatnak problémák a gyerekekkel és egyéb, csak munkaidőben elintézhető dolguk is akadhat, melyet sürgősen meg kell oldaniuk. Minthogy többnyire irodai dolgozókról van szó. lehető­vé tettük számukra, hogy kilenc óra előtt vagy dél­után három óra után intéz­zék ügyes-bajos dolgaikat. Aki él ezzel a lehetőséggel, annak a tárgyhéten belül, de legkésőbb a hónap végéig le kell dolgoznia a kiesett órá­kat — ezt viszont szigorúan ellenőrizzük. Elgondolásunk találkozott a dolgozók igé­nyével, s akadnak, akik már reggel hétkor kezdenek, hogy nyolctól kilencig el­intézhessék magánügyeiket vagy ötig bennmaradnak, mert három után akadt dolguk a városban, H. F. A műtrágyaárak egyre több gazdaságban Jelentenek prob­lémát, a szervestrágya-hasznosítás viszont technikai nehéz­ségekbe ütközik. A Szigetvári Állami Gazdaságban gépesí­téssel oldották meg a hígtrágyából a szervestrágya előállí­tását. A gazdaság már ipari méretekben biztosítja a jó mi­nőségű szervestrágyát. Évente tizennyolcezer tonna szerves- trágyát állítanak elő kétmillió forint értékben, de ennél sokkal nagyobb érték a termőterület humuszának megóvá­sa a visszajuttatott szervesanyag révén (MTI-fotó — Káknándy Ferenc felv.) ▼ . CB. Hatékonyabbá vált a pártcsoportok munkája Konzervgyári tapasztalatok Javuló munkakörülmények « Százezrek a szállításra IK S.

Next

/
Thumbnails
Contents