Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-10 / 238. szám

Aocftotógiai vándorgyűlés Kaposváron Emlékezés Kittenberger Kálmánra évvel ez­előtt született Kit­tenberger Kálmán vadász, biológus, az Airika állatvi­lágát bennszülött módján ismerő kutató, ' hazánk múzeumait és a budapesti Állat­kertet gazdagító gyűjtő, a vadász­élményeit több könyvében kö2- kinccsé tevő író. Gyűjteményének becses darabjait a Természettudo­mányi Múzeum állandó kiállítá­sán mindenki megcsodá 1 hat ja. Könyvtárak pol­cain sorakozó, a felszabadulás óta több kiadásban is megjelent vadászélményeit részletező könyvei rendkívül olvasmá­nyosak és tanulságosak. Kittenberger már diákko­rában kitűnt jó megfigyelő­képességével, a hazai kör­nyezet és ebben különösen az állatvilág tanulmányozá­sának szere te tével. Legked­vesebb szórakozása volt el­lesni és megismerni á ma­darak, rovarok viselkedését. Mint szegény sorsú gyerek a helybéli tanítóképző osztá­lyait járta végig, tanítói ok­levelet szerzett; utána a mindig újat megismerni akarók szenvedélyével Bu­dapesten folytatta tanulmá­nyait, mert természetrajzos polgári iskolai tanári okle­velet akart szerezni. Nyári vakációit föláldozva a Nem­zeti Múzeum laboratóriumá­ban kisegítő preparátorként bővítette ismereteit- 1902 őszén — részben anyagi okokból, részben tettre vá­gyástól fűtve — abbahagyta főiskolai tanulmányait, taní­tói állást vállalt Tatragon, a hétfalusi Csángó községek egyikében, s közben a Kár­pátok állatvilágát kezdte ta­nulmányozni. Alig lendült bele teendőibe, amikor — addigi törekvéseinek elisme­réséül — a Nemzeti Mú­zeumtól megbízást kapott egy airikai gyűjtőútra. Hat ízben járt Afrikában, s onnan rendszeresen küldte gyűjtött anyagát a múzeum­ba, élő állatait pedig a bu­dapesti • Állatkertnek. Köz­ben lázasan készítette úti jegyzeteit, és gyűjtötte szak­mai tapasztalatait, 1902— 1906 között főleg a Kili­mandzsáró vidékének ma­dárvilágát tanulmányozta. Csaknem négyévi kemény munka után megbetegedett, ezért hazakényszerült. Szí­vós szervezete és erős aka­rata hamar túlsegítette ezen az akadályon, s már ugyan­ebben az évben ismét útnak indult. Második fölíedezóút- ja során a Vörös-tenger dél­nyugati partvidékére uta­zott; ezt az útját azonban rövidesen meg kellett szakí­tania, mert katonai szolgá­latának letöltése miatt 1907- ben hazarendelték. Harma­dik, most már hosszabb idő­tartamúnak Ígérkező útját 1908 decemberében a Viktó- ria-tó partvidékén (a mai Kenya és Tanganyika terü­letén) kezdte meg. Onnan gazdag élőállat- és múzeumi gyűjteményanyaggal 1912- ben tért haza. Alighogy ren­dezte dolgait, a következő év tavaszán újból nekiindult, c az Ugandához tartozó Kon­gó-őserdő rejtett állatvilágét akarta tanulmányozni, de közbeszólt a sors: az I. vi­lágháború miatt az angol fennhatóságú területen inter­nálták — mindenét elkoboz­ták. s mint hadifoglyot In­diába szállították. Személyes szabadságából és tenniakaró életéből öt évet rabolt el az a korszak. Ha­difogságából csak 1919 szil­veszterének napján jutott haza. Az 'életművének is te­kinthető A Kilimandzsárótól Nagymarosig című könyve már nyomásra kész állapot­ban volt, 'amikor a II. vi­lágháború pusztítása során 1944-ben a könyvkiadó rak­tárában a teljes anyag meg­semmisült. Szerencsére a fel- szabadulás utáni években ezt — és korábbi munkáit is — több kiadásban meg­jelentették. Utolsó éveit feleségével és neves barátaival (Csathó Kálmán, Fekete István) Nagymaroson töltötte. Ott halt meg 1958 január 3-án. Hányatott életét, értékes em­beri tulajdonságait Fekete István Kittenberger Kálmán élete című munkájából (1962) ismerhetjük meg. I>r. Szdkeér Pál NEVELÉSRŐL Segítség a tanulónak Nekünk is szól a régi mondás — akár szülőként, akar pedagógusként segítjük gyermekeink fejlődését: „Tanulva tanítunk”. Sok olyan ismeretet kell ugyanis szereznünk, amit annak ide­jén az iskolában még nem kellett, vagy annak idején másképp tanultunk. Nem elég, ha tudjuk például a számtan hagyományos alap­műveleteit, meg kell ismer­kednünk az eléggé szokatla­nul hangzó „bontással", a „pótlással”, ugyanúgy, mint a bonyolult szöveges felada­tok megoldásával, a fordí­tott szövegezésű felada­tokkal. Jól kell ismernünk a tízes számrendszeren kívül a más számrendszereket is, mert gyermekeink már kis­iskolásként a kettes, a hár­mas, a hatos, stb. számok világában is járatosak: ott­honosan dolgoznak bénnük, műveleteket oldanak meg velük. Vagy más tárgyra utalva: nem elég, ha mon­datokat tudunk elemezni mondatrészek és szófajták szerint, s gyermekünk a mondat szerkezeti egységeit keresi: határózós, jelzős szerkezetekben gondolkodik. Ha mi bizonytalanok va­gyunk a külső és belső tu­lajdonságok alapján történő jellemzésben vagy a levél­írás tartalmára és formájára vonatkozó ismeretekben, ak­kor hogyan tudnánk érdem­ben segíteni gyermekünk­nek? Még folytathatnánk a sort, hogy mi mindent kel­lene már egészen kis tanu­lókkal foglalkozó szülőknél: tudniok, de talán ennyi L elég. De vajon tényleg ke', mindezt a szülőnek is tud­nia? , 1 A nem szónokinak szánt '.érdesre azt mondhatjuk, hogy a ludas nekünk, szü­lőknek nemcsak azért fon­tos. hogy ha elakad cseme­ténk a fölkészülésben, ak­kor segíteni tudjuk, hanem azért is, mert az iskola egy­re inkább bevonja a szülő­ket gyermekeik tanulásába. Egyre többször ad olyan feladatokat nekik, amelye­ket csak a felnőtt, sokat ta­pasztalt szülök segítségével tudnak elvégezni. Az olyan feladatokra utalunk, mint a „Kérdezd meg szüléidét” ... „Mondják el, hogy is volt. „Mit végeztek ők ekkor meg akkor” ... Kérdd meg, hogy beszéljék el” ... Ezekre a kérdésekre csak akkor tu­dunk érdemben felelni, ha ismerjük saját életünk mel­lett például lakóhelyünk múltját és jelenét, tudjuk, mikor mi történt, mi épült, ha a család és a szúkebb munkahely mellett törődünk a szülőföld, a környék, a megye dolgaival, ha mi is magunkénak érezzük e ki­csiny országot. Sok minden iránti érdeklődéssel, állandó tanulással, sok olvasással tu­dunk csak eredményesen se­gíteni gyermekeink tanulá­sában. Az a fontos, hogy gyermekeink megszokják a kérdezgetést, és állandóan élnek vele már első, máso­dik osztályos koruktól kezd­ve. . , Különböző felmerések, de a mindennapok tapasztala­tai is bizonyítják, hogy gyer­mekeink nem tudnak elég­gé ésszerűen, logikus emlé­kezetükre támaszkodva ta­nulni. Elég sok kis és nagy diák még mindig mechani­kusan tanul, sokszori elol­vasás után próbálja „felmon­dani a leckét”, de anélkü', hogy ismerné, értené az egyes szavak, fogalmak, sza­bályok jelentései. Mit tud sefti le ;u ezen a téren a csa­lád, * szülő? Nagyon sokat. Ha a pedagógusokkal együtt megpróbálja elfogadtatni a gyermekekkel a helyes ta­nulási elveket; ha arra ne­vel, hogy a tanuló otthon sem haladhat tovább a ta­nulásban addig, míg valamit nem ért; ha az iskolában ilyenkor megkérdezheti a nevelőt, akkor otthon meg meri kérdezni a szülőt; ha így nem boldogul, akkor ve­gye elő a könyvet, a szó­tárt, a lexikont, de minden­képpen jusson el a szóban- forgó anyag (fogalom, tör­vény) megértéséig. Pszichológiai vizsgálatok bizonyították, hogy sokkal tartósabb az ismeret, ha megértés után marad meg a tanulóban, mintha csupán a mechanikus emlékezés rög­zítené. Ami ennél is fon­tosabb: így jobban fel tudja használni, alkalmazni isme­reteit mind az iskolában, mind a gyakorlati életben. Fő törekvésünk a mai isko­lában: a teljesítményk'epes tudású gyermekek nevelése. Ebben sokat segíthet a szü­lői ház, ha megfelelően tá­mogatja a tanulók helyes tanulási módszereinek a ki­alakítását. Az eredményeket jelentő­sen meghatározza az is, hogy mikor és hol tanul a gyer­mek. Tanulóink jelentős ré­sze még nem napközis, il­letve tanulószobás, ezért nekik kétszeresen fontos a szülői segítség. Az iskolai órák után szükséges a tanu­lónak bizonyos pihenés ki­kapcsolódás, es csati utána Uezdődjés a tanulás. Hely­telen, ha megállás nélkül kényszerítjük a gyermeke* a tanulási a. mert így nemcsak megunhatja azt. r.anem ki­fárad, és sokkal eredmény­telenebb lesz a munkája. Kétnapos tudományos ülést tart Kaposváron a Magyar Fül-. Orr-, Gégeor­vosok Egyesületének audio- lógiai szekciója.. A tegnap délután kezdődött vándor- gyűlésen harmincnál több előadás hangzik el a halló­szervi károsodásokról, azok vizsgalati módszereiről és a rehabilitációról. A Dorottya szállóban ebből az alkalom­ból külföldi cégek kiállítást rendeztek hallásjavító ké­szülékekből; a szemüvegbe ep.tett és dobozos hallóké­szülékek népes családját mutatja be a Grantone cég, a Viennatone. a Rexton, a Danavox. Hallásvizsgáló au­diométert hozott' a kiállítás­ra a dán Nadsen Elektro­mos. A tudományos ülést dr. Varga Levente, a megyei kórház főigazgatója üdvözöl­te. A kétnapos tanácskozá­son részt vesz dr. Bauer Miklós, a Magyar Fül-, Orr-, Gégeorvosok Egyesülete au- diológiai szekciójának az el­nöke, dr. Pálfalvi László, a szekció titkára és dr. Sur­ján László, az egyesület el­nöke, a hazai audiológia fejlődésének megalapozója. A fül betegségeinek a megállapításához nélkülöz­hetetlen ma már a klinikai audiológia, amely a hallás kóros működésével, a na- gyothallással és e betegek rehabilitációjával foglalko­zik. Lakosságunk tíz száza­léka — állapította meg egy fölmérés — nagyothalló, az­az hallás sérült. A betegség gyakoriságára mutató adat aláhúzza az audiológiai ál­lomások fontosságát. A re­habilitáció is akkor válik igazán sikeressé, ha időben sikerül megállapítani a hal­láskárosodást. Hazánkban * nagyothallók szociális gondjainak a föl­mérésével, a halláskároso­dottak foglalkoztatásara al­kalmas munkahelyek fölku­tatásával, a számukra kü­lön szervezett palyaválaszta­Hem mmr. megoldás az is­kolaihoz hasonló szünet, egy-egy tárgy tanulása után. Az esti tanulás ellen két ok is szól. Az egyik: az egész nap1 szellemi és fizikai megterhelés csökkenti a tanuló befogadóképességét. A másik: az alvás rovására megy. Világszerte gond, hogy nem alszanak eleget a gye­rekek, hiányzik a fejlődé­sükhöz elengedhetetlenül szükséges teljes pihenés, ki­sebbeknél a 9—10 órai alvás. A kialvatlan tanuló másnap nem tud eléggé figyelni az órákon, nem érti az anya­got, valamint viszi tovább napról napra a fáradtságát, egészen a kimerülésig, a ko­molyabb panaszokig. A hol tanuljon a gyermek kérdésre néha könnyebb vá­laszt adni, mint a szükséges feltételeket biztosítani. De akár külön szoba, akár egy tanulósarok áll a diák ren­delkezésére, egy a fontos: hogy nyugodtan, zavaró za­jok nélkül dolgozhassák. Ne terelje el a figyelmét han­gos beszélgetés, rádió-tévé­műsor. Az is rossz szokás, hogy tanulás közben szól a magnó, a rádió, mert növeli a fáradtságot és felületessé teszi a tanulást. .Lényeges az is, hogy a gye­rek ne csak olvassa a lec­két, hanem próbálja fel­mondani tanulás közben. Mindez a tanuló felnőttre is érvényes. Vizsgálatok sze­rint kb. 2—3 elolvasás után kell egyszer felmondani az anyagot, akkor a legjobb az eredmény. Ha kisebb a gyer­mek, vagy teljesen új tár­gyat tanul, még nincs elég szókincse az adott tárgyból. Ilyenkor nem baj, ha szó szerint is megtanul bizonyos részeket, sajátos kifejezése­ket, csak értse is őket. Még a nagyobb diákoknál sem telesleges bizonyos törvé­nyek, szabályok pontos meg­tanulása. Általában azonban arra szoktassuk gyermekein­ket, hogy a megértett anya­got próbálják elmondani sa­ját kifejezéseikkel. Dr. Szelendi Gabor Korszerű hallásvizsgálat si tanácsadással még alig foglalkoztunk. A tegnap kezdődött tudo­mányos ülés fő témája a hallásvizsgálati eljárások bemutatása. Már régóta fog­lalkoznak a kutatók olyan audiológiai vizsgálati eljárás kidolgozásával, amely a be­tegek hallásáról a lehető legpontosabb felvilágosítási adja. A kisgyermekkori hal- laszavarok földerítése külö­nösen fontos. A korszerű hallásvizsgáló eljárások ki­dolgozásához nélkülözhetet­len a modern elektrotechni­ka a vizsgálatok bevezetésé­ben nagy jelentőségű a ha­zai kutatások föllendítése. A vándorgyűlés erről is szá­mot ad. Külföldi részvevőket is köszöntöttek a megnyitón. Előadóként jelentkezett a tanácskozásra többek között dr.. Zdenko Bargar, a szlo­vák audiológiai kutatások úttörője, Wagner, H. Stürze- bächer és W. Werbs berlini mérnökök, valamint dr. Kessler professzor Drezdá­ból. A tudományos tanácskozás ma folytatódik. H. B. Zrínyi Miklós zászlótartója A szigeti vesze­delem 415. évfor­dulóján Sziget­vár városa szob­rot állított Jur»- nics Lőrincnek, Zrínyi Miklós zászlótartójának. Ju ranies Lőrinc hadnagy társával, Radivoj vajdával együtt arra vál­lalkozott. hogy át­tör a török blo­kádon. és a ki­rály győri tábo­rából segítséget hoz. a végveszély­be került bajtár­saknak. A merész vállalkozás már- már sikerült, ám fölismerték és le­kaszabolták a tö­rökök. A szobrot Trischler Ferenc, a Bolyban élő szobrász készí­tette. (MTI-fotó - Kálmándy Ferenc felv. KS) Élő történelem A mezőgazdaság átszervezése Befejeződött csütörtökön este a rádió Élő történelem sorozata. Nyolc alkalommal egy-egy órás dokumentum-, tanulmány- és archív hang­felvétel-összeállítást hallot­tunk az elmúlt harminchét évről. Noha ezt a sorozatot elsősorban az ifjúságnak szánták, azért kerülhetett mégis az esti fő műsorba mindegyik adás, hogy. a fel­nőttek emlékezzenek. És re csak emlékezzenek, hanem szembesüljenek is egykori önmagukkal, rendezzék gon­dolataikat! (Azon lehet vi­tatkozni, hogy az esti adás ideje épp megfelelő volt-e. Illetve: nem kellett volna-e más napokon más időben megismételni a műsort.) Az Élő történelem befeje­ző része a hatvanas éveket tekintette át, s az életszín­vonal-politika alakulását figyelemmel kísérhettük egé­szen napjainkig. 1959 fontos mérföldkő a magyar szelle­mi élet kibontakoztatásában is. Üjjáalakult a Magyar írók Szövetsége, a Hazafias Népfront országos ülésén Kállai Gyula megfogalmaz­ta, mit vár az ország az alkotóktól. A fejlődés záloga: a béke. A Szovjetunió meghirdette az általános és teljes le­szerelést. Az ENSZ-ben pe­dig még a XIV. közgyűlésen is téma az úgynevezett ma­gyar kérdés . .. A korszak jelentős belpo­litikai feladata: a mezőgaz­daság átszervezése. 1958 végén a megerősödött egyéni gazdálkodás mellett is száz­ezer termelőszövetkezeti dol­gozó egyengeti a közös gaz­dálkodás útját. Az MSZMP Központi Bizottsága decem­beri határozatában megfo­galmazta: a párt ügye a termelőszövetkezeti mozga­lom kibontakoztatása. Kadar János higgadtan beszélt a tsz-szervezés üteméről: — A belépést a párt nem rendelheti el. A parasztság számára gyötrelem ez az idő­szak; a párt feladata mondta —, hogy ezt a v; jiioast megkönnyítse. 1959 tavaszán hazánkban immár harmadszor fogtak hozzá a termelőszövetkezetek: szervezéséhez. Az önkéntes­ség elvét azonban sokan megsértették föllépésükkel és veszélyeztették ezzel az ügyet. A párt figyelmezteté­se nem azoknak szólt, akik meg bizonytalanok voltak a döntésben, hanem azok naiv, akik adminisztratív módsze­rekkel próbálták kikénysze­ríteni a belépési nyilatkozat aláírását. Népi hatalmunk megerősödött, a szocializmus építése lendületesen folyik — állapította meg az MSZMP VII. kongresszusa. Az életszínvonal emelése fontos politikai feladatta vált. 1960-ban elkészült a tizenötéves lakásépítési program, s eszerint egymil­lió család költözhetett új otthonba, mégpedig elsősor­ban városokba. A fiatalok tömege áramlott az ipari központokba... Hol tartottunk? Erre a kérdésre — nem propagan­dafogásként — Kádár János az ENSZ XV. ülésén adott feleletet: — Népünk lendü­letesen és odaadóan dolgo­zik. Életszínvonalunk három és fél év alatt huszonnégy százalékkal emelkedett. 1962 tavaszára befejező­dött a mezőgazdaság átszer­vezése. Egymillió-kétszáz­ezer taggal' — a földterület kilencvenhárom százaléká­val — a termelőszövetkeze­tek előtt az a feladat (állott már: hogy mind magasabb szintre emeljék a termelést Életszínvonalunk alakulá­sáról , „beszélő adatok”-at hallottunk. Az 1980. évi eredmények megőrzése, az életszínvonal stabilizálása a feladatunk most — ez a párt életszínvonal-politiká­jának a programja. Nap­jainkban járunk... H. B. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents