Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-09 / 237. szám

Környezetkultúránk Változó feltételek A kömyezetk u Itúrát mes- határozó külső tényezők közül a legfontosabb: a te­lepülésfejlesztés mechaniz­musa, amely egyes városok, nagyközségek és községek lakosságát szinte kényszeríti életmódjának „modernizá­lására". más települések né­pességét azonban hátrányos helyzetbe hozza. Erről adott összegezést a szentendrei ta­nácskozáson Öry Istvánná szociológus és Inzsel Otto, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának osztályveze- tője. A nyilvánosságra került adatokból kiviláglik: a hat­vanas években létrehozott településhierarchia — a fel­ső, közép- és alsófokú köz­pontok rendszere — szinte feltartóztathatatlan ■ diffe­renciálódási folyamatot in­dított el. Elsősorban a nagy­városok feltöltődése gyor­sult föl, nemcsak gazdasági, mennyiségi, hanem minőségi szempontból is. Íme, a leg­frissebb adatok: Budapesten és öt megyei jogú városunk­ban az ország lakosságának 27,3 százaléka él, a fejlesz­tési költségekből kapott ré­szesedésük azonban 48 szá­zalék. Szegednek és Debre­cennek külön-külön több pénze van lakásépítésre, a háttérágazatok kialakításá­ra, a környezetkultúra szem­pontjainak érvényesítésére, mint az ország tíz megyéjé­nek egyenként, s ezt a szak­emberek annak ellenére is aránytalanságnak, igazság­talanságnak tartják, hogy e városok oktatási, egészség­ügyi, tudományos és művé­szeti intézményei országos és nemzetközi feladatokat is teljesítenek. S még egy, az urbanizációs folyamat isme­retében is meghökkentő szám: a lakások hatvan szá­zaléka a fővárosban és az öt kiemelt nagyvárosban épül. Az érem másik oldalán az apró falvakat találjuk. Ben­nük — elsősorban Borsod- Abaúj-Zemplén, Veszprém, Baranya és Somogy megye területén, kisebb mértékben Nógrádban és Komárom me­gyében — egymillióan él­nek. Ennek a „mindössze" kilenc százaléknyi állam­polgárnak — ellentétben a városok és nagyközségek hatmilliós népességével — a korábbi településfejlesztési koncepció nem sok jót ho­zott. A tanácsok, postahiva­talok, de mindenekelőtt az óvodák, iskolák elköltözése az elhagyatottság érzetét éb­resztette az ott-maradottak­ban. S a „velünk nem törő­dik senki" érzete — mely néha csak képzelődésen^ gyakran azonban tényeken alapul — sok furcsaságot szült Amint több hozzászó­lásból is kiviláglott, az ut­cák. a házak, a kertek kül- csínje megsínylette a lelki változásokat, az aprófalvak­ban növekszik az alkoholiz­mus, egyes vidékeken nagy mértékben emelkedett az ön­gyilkosságok statisztikai gör­béje. Egyszóval a munka­kedvet, az erkölcsöt, a spon­tán csoportképződés mecha­nizmusát és a környezetkul­túra valamennyi részterüle­tét — a falukép gondozott- ságától az öltözködésig, a kulturális javak „fogyasztá­sától” az étkezési szokáso­kig — hátrányosan befolyá­solja, hogy tíz év alatt két­ezerrel — nem tévedés: két­ezerrel! — csökkent az is­kolák-száma a magyar vi­déken, s ezerrel a művelő­dési otthonoké. Hazánk tele­püléseinek '26 százalékában nincs manapság semmiféle oktatási intézmény, s 34 százalékában művelődési lehetőség. Az elhagyott épü­letek . óriási többségét — ahelyett, hogy a falu kö­zösségének erősítésére klub­nak, folyóiratolvasónak, já­tékteremnek rendezték vol­na be — bedeszkázták, be­zárták, „jobb" esetben Ital­boltnak vagy gabonaraktár­nak használják. A környezetkultúra fejlő­désében döntő szerepet ját­szó oktatási és közművelő­dési hálózat persze a váro­sokban sem működik aka­dálytalanul. Hol a pénzhiány, hol a tudatlanság es a ha­nyagság okán. Az első té­nyezőről csak annyit: ta­valy a településfejlesztésre szánt 38 milliárd forintból alig több mint három és fél milliárdot fordíthattunk or­szágszerte az oktatás és a közművelődés fejlesztésére. Sajnos — amint Beke Pál művelődéskutató bizonyítot­ta — nem mindig ésszerű­en. Több megyeszékhelyün­kön kacsalábon forgó palo­tákat építettek megyei mű­velődési központ gyanánt, fényűző nagytermekkel, tá­gas irodahelyiségekkel, a ré­gi külvárosok és a lakótele­pek azonban többnyire afféle kulturális sivatagok marad­tak a könyvtárak, klubok hiánya miatt. S akad me­gyeszékhely, amelyben sem művelődési központ nincs, sem a spontan közösségek képződésére alkalmas ki­nsury hi-Jyi«qpgfc-_ Ciudc az rtatlbo&ok. Igaz, a csoport kép­ződ*« szempontjából ezek­nek a jelentőségét sem sza­bad lebecsülnünk. * Egy, a konferencián ismertetett vizsgálódásból kiderült pél­dául, hogy a negyvenezres lélekszámú Érdnek mind a tizenhét csapszéke — egy- egv „szubkultúra" kibonta­kozásának a helyszíne. Az egyikben a sákk szenvedé­lyes barátai gyűlnek össze, a másikban az ulti megszál­lottái. a harmadikban poli­tikáról vitatkoznak folvton- folvvást,. a negyedikben sportról, az ötödikben bar­kácsolásról, és ígv tovább. Egy ötletes népművelő szá­mára tehát a kocsma sem feltétlenül reménytelen te­rep. A környezetkultúra for­málásának tárgyi feltételei közé kell sorolnunk azokat a lehetőségeket is, melyeket az oktatási rendszer biztosít a vizualitás fejlesztésére, a viselkedés, az öltözködés, az étkezés, a közlakedési mo­rál, és sok. más szokás pal­lérozására. Az első tényezőről, a vi­zuális nevelésről Fekete ■György belsőépítési, a buda­pesti művészeti szakközépis­kola igazgatója tartott nagy tetszéssel fogadott előadást Szentendrén. A rajz, a mű­vészettörténet és több más humán tárgy háttérbe szo­rítása kedvezőtlenül hatott a gyermekek vizuális érzé­kenységére — mondotta —, s a fiatalok többségénél ezért egy megbízható, az igazi ér­tékek kiválasztására módot adó ízlés sem alakulhatott ki. Sokan a legcsekélyebb kritika nélkül fogadják el és örökítik tovább dédanyá­ik giccses biedermeier ízlé­sét a lakás berendezésekor, a kert, az udvar, a telek formálásakor. Igaz — mint Székelyné Egri Zsuzsanna építész hozzászólásából Is kiderült — olykor az anyag­hiány, vagy az ízlést diktáló ipari-kereskedelmi szervek felkészületlensége is oka a környezet-esztétikai bizony­talanságnak. Közrejátszanak benne a rossz divatok — mint a sátor- vagy man­zárdtető. Kötelező kategóriákkal, előírásokkal, rendeletekkel persze nem segíthetünk a bajokon — ez volt az urba­nisztikai tanácskozás részt­vevőinek végső következteté­se a környezetkultúra tárgyi feltételeiről — csak az ér­dekrendszer és a szemlélet megváltoztatásával. Egy, a környezetkultúrával külön foglalkozó iskolai tantárgy bevezetésének gondolatát sem helyeselték a szakembe­rek. Helyesebb volna inkább az egyes oktatási témákat a környezetkultúra szem­pontjából is megközelíteni. Lengyel András Jutalomjáték A Madách Színház Kamaraszínháza e hónap elején mutatja be Bernard Slade „Jutalomjáték" eimü vígjátékát. A dara­bot Szirtes Tamás rendezte. Képünkön: Sunyovszky Szilvia és Haumann Péter Arkagyij és Boris; Szlrugackij Nehéz istennek ■I lenni Kiun hallgatott. Vaeogott a foga, és erőtlenül össze­húzta magát, akár a megvert kutya. Hirtelen valami csob­banva az útmenti árokba pottyant. — Nosza, akassz fel! Akassz fel, áruló! Rutnala kifújta magát, s elengedte Kiunt — Tréfáltam — mondta.— Ne fclj. Kiufi kis ideig dülöngélve és szipogva állt, tenyerével céltalanul csapdosta köpe­nyét, azután bemászott az árokba. Kiun kimászott az árokból, s egy csomagot du­gott az inge alá. — Persze könyvek — mondta Rumata. Kiun a fejét razta. — Nem — válaszolt re­kedten. — Csupán egy Könyv, Az en könyvem. — De miről írsz? — Attól felek, nem érde­kelné önt, nemes dón. Rumata fejsóhajtott. — Ide hallgass, Kiun — kezdte Rumata. — Tréfál­tam. Ne félj tőlem. — Nagyszerű világ — mondta Kiun. — Vidám vi­lág. Mindenki tréfál. Még a nemes Rumata is. — Tudod a nevemet? — Tudom — mondta Kiun. — A homlok-abroncsáról is­mertem fel. Ügy megörül­tem, amikor összetalálkoz­tam, önnel az úton. — Tudod, en azt gondol­tam, hogy kém vagy. A ké­meket mindig megölöm. — Kém ... ismételte Kiun. — Hát persze. A mi korunk­ban olyan könnyű és jöve­delmező kémnek lenni. A mi hősünk, a nemes dón. Reba, szivén viseli, hogy megtudja, mit beszélnek és gondolnak a király alattva­lói. Én szeretnék kém lenni. Ülök, iszogatok és fülelek. Néha úgy teszek, mintha föl­jegyezném a beszélgetéseket, és a megrettent emberkék odalódulnak hozzám, s föl­kínálják barátságukat és erszényüket... Micsoda re­mek elmefuttatás, ugyebár, nemes dón? Egy tizenöt éves* kölyoktöl, a Hazafias Iskola növendékétől hallottam ... — És mit mondtál neki? —• kérdezte kivancs.an Ru­mata. — Ugyan mét mondhat­tam? Nem értette volna meg. Hát elmeséltem neki, hogy Görbe Mérleg emberei, ha elkapnak egy besúgót, föl- hasítjak a hasát és borsot szórnak bele ... 2. Elöl, a bozóton keresztül, felvillantak Bakó Csontváz kocsmájának fényei. Kiun elhallgatott. — Mi történt? — kérdez­te Rumata. — Ott egv szürke járőr — dünnyogte Kiun. — Hát aztán? — mondta Rumata. — Inkább hallgass meg még egy érvet, tiszte­letre méltó Ki un! Mi sze­retjük és becsüljük ezeket az egyszerű, faragatlan legé­nyeket, a mi szürke hal'ci nyájunkat. Kiun összerándult, még a nyakát is behúzta. — A közember nyelvének tudnia kell, hol a helye. Is­ten egyáltalán nem azért adott nyelvet a közember­nek, hogy fecsegjen, hanem azért, hogy urának a talpat nyalja... A kocsma előtti allólanal a szürke járőr nyergeit lo­vai topogtak, A nyitott ab­lakból szilaj szitkozódás hallatszott. Az ajtóban ott állt Bakó Csontváz. Bozon­tos mancsában bárdot tar­lóit, nyilván az imént ku­tyahúst vagdalt levesnek, megizzadt, és kijött, hogy ki­fújja magát. A lépcsőn el- búsúlva üldögélt egy .szürke rohamosztagos, harci fejszé­jét térde közé állítva, — Á-állj! Hogy is hív­nak?... Te, ne-emes!... Rumata állat előreszegve ellovagolt mellette, rá sem hederített. — ... Ha pedig a közember nyelve nem azt a talpat nyalogatja — mond­ta. hangosan —, akkor ezt a nyelvet végképp el kell távolítani, mivel mondva vagyon: „A te nyelved az én ellenségem” ... Kiun, a ló fars mögé búj­va, nagy léptekkel haladt mellette. — Állj, ha mondom! — ordított a rohamosztagos. Hallani lehetett, amint fej­széjével zörögve legurul a lépcsőn. Öten lehetnek, gondolta Rumata, miközben megigazí­totta a kezelőjét. Részeg mé­szárosok. Badarság. — El­hagyták a kocsmát, befor­dultak az erdő felé. — Gyorsabban is mehetek, ha keit — mondta kemé­nyen Kiun. — Badarság! — felelte Ru­mata. — Unalmas volna ennyi mérföldet megtenni és egyszer sem verekedni. Ne­ked soha sincs kedved vere­kedni, Kiun? (Folytat jak) HÉTVÉGI Z1*-10* Barcsról a Móricz Ésig­mond Ifjúsági és Művelődé­si Központból kaptuk a hírt, hogy a Dráva Múzeum­ban harmincadikéig tekint­hető meg a Környezetünk és a természet című kiállí­tás. A XXI. KPVDSZ kul­turális napok alkalmából Somogy népművészetéről Együd Árpád tart előadást a Dráva presszó különtermé­ben szombaton 19 órától. A művelődési központban va­sárnap este sem marad el a szokásos diszkó Bodnár Miklós vezetésével. Szennában vasárnap 14 órától gazdag programú if­júsági és folklórtalálkozót rendeznek a falumúzeum te­rületén. Csurgóról kaptuk a tudósítást, hogy a Lilla presszóban a művelődési ház és a nagyközségi KJSZ- bizottság programokat ren­dez: nemcsak diszkót, ha­nem képzőművészeti vetél­kedőt, kisfilmbemutatót is. Az elsőt szerdán este tartot­ták; havonta egy-k.ét alka­lommal gyűlnek össze itt a fiatalok. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központban Sztr- mayné Bayer Erzsébet fest­ményei várják a látogató­kat. Ott látható Eljas Mik- konen finn fotóművész ki­állítása is. Az alkotó Oulu városának polgármester­helyettese. Tabon megújulni látszik a kulturális élet. A héten amatőr fafaragók mutatkoz­tak be, s folyik a szakköri munka; a klubfoglalkozások is elkezdődtek. Vasárnap Takács Sándor Péter diszkó­jába várják a fiatalokat. Kezdés: este hyolckor ... Marcaliban ma Varázs­sapka címmel a gyermekek­nek vetítenek rajz- és báb­filmeket kz ifjúsági házban. (A mesemozi-sorozat kere­tében.) A kulturális központ szabad idős centruma a tar­talmas szórakozást kedvelő­ket várja: irodalmi és ze­nei lemezek, napilapok, fo­lyóiratok, kiadványok sora­koznak a polcokon. Vasár­nap este a szokásos Wág- ner-diszkóra kerül sor. A kaposvári Csiky Gergely Színházban már a következő be­mutatót, Lehár Víg özvegyét Ké­szítik elő Gazdag Gyula vendég­rendezésében. A nagyoperett sze­reposztásának szenzációja: Pitti Katalin és Ötvös Csilla — az Álla­mi Operaház két kitűnő énekese — énekli, játssza a két női főszere­pet. Ma délután Scare—Rom hő­nyi—Lendvay Hókirálynő című mesejátékát adja elő a társulat a gyerekeknek. Ezt Kornis Mihály rendezte. A Hó­királynőt Czakó Klári játssza, a rablóasszony sze­repét Lázár Kait alakítja. Ai új gyermek da rab nagy «iker. Ma este a társulat Turrgenyev Egy hónap falun című tragikomédiáját adja elő Ascher Tamás rendezé­sében. Képünkön a főszerep­lők közül Rajhona Adóm és Csákányi Eszter. Rajtuk kí­vül Básti Juli, Jordán Ta­más, Lukét* Andor, Pogány Judit, Dánffy Sándor, Pál- fjy Alice és Tóth Béla is játszik a darabban. Turge- nyev műve szombaton 19, vasárnap pedig 15 és 19 órai kezdettel is színre ke­rül, A Latinca művelődési köz­pont nyugdíjaspedagógus- klubjában ma Uj módszerek a pedagógiában címmel dr. Várkonyi Imre tart előadást. A Városi Könyvtárban (48- as ifjúság útja 54—60.) ma 15 órától a negyedik osztá­lyosoknak rendeznek foglal­kozást könyvtári ismeretek­ből. Szabad program lesz ma 18 órától a Petőfi emlék- könyvtár (Honvéd utca 1.) ifjúsági klubjában. A mozik közül a Vörös Csillag két filmet is ajánl. A korai előadáson a Lan­guszta reggelire című színes, szinkronizált olasz—francia vígjátékot. Az esti előadá­son a Jöjjön el egy kávéra hozzánk című olasz vígjáték, szerepel Ugo Tognazzival a főszerepben. Egy megrög­zött agglegény kerül itt há­rom kiéhezett vénlány kar­mai közé.. . A Szabad Ifjú­ságban ugyancsak két alko­tást játszanak. A Farkas­sziget rejtélye című . színes, szinkronizált román kaland­filmet a 16 órai előadáson, az esti két vetítésen A ki­rályi biztos szeretője című színes brazil mű szerepel. A Latinca mozi hétvégi ajánlata ezúttal a Piedone Egyiptomban című siker­film, melyben Búd Spencer püföli a gazfickókat, s aki nézi, az Bodó, egy barna „ebadtg’1... A Mozimúzeum szom­baton a filmmúzeum hete sorozatban a Butch Cassidy és a Sundence kölyök című színes, amerikai westernt ígéri Robert Redforddal és Paul Netemannel a cím­szerepben. G yermekra y A Shankar nemzetközi gyermekrajzverseny ez évi pályázatára is várják a ma­gyar gyermekek rajzait. A művészeti versenyen/ ame­lyet Shankar Pillái indiai közéleti személyiség alapított, az 1966. január elseje után született gyermekek vehet­nek részt hat festménnyel, rajzzal. A pályázók ábrá­zolhatnak bármilyen általuk megfigyelt eseményt, sport­jelenetet, vagy hobbyt, és kifejezhetik elképzeléseiket, miként lehetne szebbe tenni környzetüket. Az alkotások bármilyen anyag felhaszná­lásával készülhetnek, csak fekete ceruzával nem, s mé- \ relük nem lehet kisebb 30x l 40 centime terneL A kepék hátoldalán nyomtatott nagy betűkkel, angolul fel kell tüntetni a pályázó nevét, ne­mét, születésének idejét, nemzetiségét, teljes címét, irányítószámát, valamint a szülő, a gondozó vagy a ta­nár nyilatkozatát, hogy a pályaművet a versenyző ön­állóan, segítség nélkül, 1981- ben készítette. A pályaművek az országos pedagógiai intézet esztétikai nevelési csoportjához küld­hetők be legkésőbb ez év december 1-ig. Kollektív munkát nem fogadnak eL SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents