Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-07 / 235. szám
Szerződéskötések, új vonásokkal Tartalékok az üzemen belül Kaposvár 45 ezer ember munkahelye A Zöldért-vállalatok, amelyek az idén minden korábbinál nagyobb önállósággal rendelkeznek, megkezdték a jövő évi zöldség-, gyümölcs- és burgonya-termékértékesítési szerződések előkészítését, illetve megkötését. Munkájukban több új vonás tapasztalható; ezek várhatóan közelebb hozzák majd a termelőket és a kereskedelmet, és nem kevésbé a fogyasztókat is. A vállalatok szeptember végéig országosan felmérték, hogy megrendelőik 1982-re várhatóan mit kérnek a Zöldértektől. Az igények ismeretében keresik fel a vállalati megbízottak szerződés- kötési ajánlatukkal a termelőket. A tárgyalásoknál ezúttal nem alkalmaznak semmiféle szerződéses nyomtatványt. Ezek az elmúlt években közkézen forogtak, lényegében ugyan többféle változatot tartalmaztak, de mégsem tették lehetővé a termelők és a felvásárlók érdekeinek pontos egyeztetését. Sok kifogás érte ezeket a szerződési mintákat azért is, mert — úgymond — nem voltak eléggé rugalmasak, és kétségkívül bürokratikus elemeket is tartalmaztak. A jövő évi szerződéseket előkészítő, partnerek közötti tárgyalásokon a helyi igényeknek megfelelően alakítják majd ki a felek számára várhatóan egyaránt kedvező feltételeket, és ezek ismeretében kötik meg a szerződéseket. Az előkészítő munkában a Zöldkert központja részéről elmaradt a szokásos részletes „eligazítás” a vállalatok számára, kiindulva abból, hogy a megyei gazdálkodó szervezetek képesek arra, hogy eldöntsék: saját területükön hogyan juthatnak a legjobb egyezségre a gazdaságokkal, az áfész-ekkel, a kistermelőkkel. A szüret kezdetére nagyméretű hordókból teljesítette idei tervét a Budapesti Kádár és Faipari Szövetkezet: 500 darab 200—350 literes tiroli formájú, hasas hordót készítettek a borgazdaságok részére. A pincegazdaságok ászok hordóinak javításával is végzett a szövetkezet 12 fős szakembergárdája. Az esztendő hátralevő hónapjaiban pedig — a szövetkezet termelésének több mint a felét adó — 25—200 literes hordókból, kisebb' edényeikből készítenek még több ezer darabot a kiskerttulajdonosok, valamint a bőr- és szőrmegyárak, ecetgyártók részére, ahol a savas, lúgos anyagok alkalmazása miatt nélkülözhetetlenek a faedények. Az ország egyetlen kádár szövetkezetében még ma is a több száz éves hagyományok szerint készítik tölgyfából a kisebb'és nagyobb hordókat, dézsákat, borászaFélmllliárdos készlet az őszi marketing börzén Kedden a Metró Művelődési Házban megnyílt az őszi marketing börze. A három nap alatt ezúttal mintegy fél- milliárd forint értékű alapanyagot, alkatrészt és első ízben használt gépeket kínálnak eladásra a KPM felügyelete alá tartozó és a közlekedési marketing bizottságba tömörült nagyvállalat©'/ és intézmények. Az elad listáján szerepel a MÁV, Volán, a Hungarocamion é, a Posta is. A szerződések ezúttal tartalmukban is néhány olyan elemet tartalmaznak, amelyek várhatóan lerövidítik — legalábbis lerövidíthetik — az áru útját. Ezúttal már nem valamiféle formális utasításról van szó, hanem arról, hogy a termelők a korábbinál magasabb részesedést érhetnek el a fogyasztói árból akkor, ha maguk is tevékenyen részt vesznek az áru útjának lerövidítésében. A szerződési ajánlatok 40-től 90 százalékos részesedést ígérnek a következő napi fogyasztói árból — ez vonatkozik az export, az átadási, az úgynevezett ipari-fogadói árra — akkor, ha az átadás helyeinek megválasztásánál és az átadott áru minőségének alakításánál a termelők nagyobb áldozatot vállalnak. Például amennyiben a termőhelyen válogatás nélkül adják át az árut, akkor '40— 45 százalékos lesz a részesedésük, ellenben, ha a boltban adják át az osztályozott és csomagolt árut, akkor 85— 90 százalékos részesedést kaphatnak. Ily módon a rendelkezés egyértelműen ösztönöz arra, hogy a szállítóeszközökké], illetve osztályozó- gépexkel és főleg munkaerővel rendelkező üzemek egyenes úton lássák el a boltokat, a piacokat áruval. Természetesen a gazdaságoknak csak kisebbik része rendelkezik olyan műszaki lehetőségekkel, amelyek a maximális részesedés eléréséhez szükségesek. Ám sok közbülső megoldás is kínálkozik, például az értékesítő kirendeltségen átadott válogatott áruért akár a másnapi ár 75 százalékát is megkaphatják a termelők. De továbbra is választhatók a korábbi években érvényben lévő feltételek is, például a közösen megállapított felvásárlási ár, garantált ár, ügynöki jutalék. ti és egyéb edényeket, kármentőket. Mindössze a faanyagok elökészitéséhez tudták segítségül hívni az egyszerűbb gépeket, mint például a szalagfűrészt vagy az egyengető gyalut. Az összeállítás, a dongák hajlítása, a hordók tüzelése, pántolása, az abroncs ráverése továbbra is nagy szakértelmet kívánó, nehéz fizikai munka. A szakember pedig mind kevesebb, bár az idén — hosz- szú esztendők óta először — hat fiatal ismerkedik a szövetkezetnél a kádármesterség fortélyaival, szépségeivel és nehézségeivel. Kaposvár ipari üzemeiben, intézményeinél 45 ezren dolgoznak: tízezer ember naponta jár a megyeszékhely környékéről a munkahelyére. A városi tanács legutóbbi ülésén — a munkaerőgazdálkodás feladatait elemezve — azt állapította meg, hogy a mostani tervidőszakban csak kis mértékű növekedéssel lehet számolni. A foglalkoztatottak száma várhatóan ezerkétszáz-ezerhétszázzal nő; következik ez abból, hogy a megyeszékhelyen és vonzáskörzetében nincs szabad munkaerő. Termelékenyebben Munkaerőmozgással ágazatok, vállalatok és települések között lehet számolni. A közvetítés adatai is azt bizonyítják, hogy nem csökken — évente 2300—2800 körül mozog — a másik munkahelyet keresők száma. A város iparában ma ugyanannyian dolgoznak, mint öt évvel ezelőtt. A nagyobb fejlesztést végző vállalatoknál emelkedett a létszám, egy részüknél változatlan maradt, a textiliparban pedig egyértelműen csökkent. A hatodik ötéves terv feladatait a megyeszékhely ipara körülbelül négyszázalékos létszámcsökkenés mellett tervezi megoldani. Ez azt jelenti, hogy a termelékenységet 28 százalékkal kell növelni. A városban székelő építőipari vállalatok létszáma az utóbbi években — a Délviépet kivéve — csökkent, s közben — a Közúti Építő Vállalat kivétel ez alól —emelkedett a fizikai dolgozók száma. A munkáslétszám csökkenése az idei év első felében is tartott, bár több vállalati intézkedés született ennek a folyamatnak a megállítására. A pótlást a szakmunkástanuló-képzés biztosítja. A gond viszont az, hogy a végzett fiataloknak körülbelül a fele egy-két éven belül elhagyja azt a vállalatot, ahol tanult. A kereskedelem öt év alatt tíz százalékkal növelte létszámát; a mostani tervidőszakban is hasonló arányú emelkedéssel lehet számolni. bár a vállalatok ennél valamivel többet terveztek. Ritka a tervszerű átcsoportosítás A munkahely változta last az esetek döntő többségében mozgás mértéke vállalatonként különböző: döntő többségüknél a dolgozók 20—30 százaléka cserélődött ki évente, de volt olyan foglalkoztató is, ahol a mozgás elérte az 50 százalékot. A vállalatokat éppen a mozgás mértéke kényszerítette arra, hogy az okokat vizsgálják. A tapasztalat az, hogy ennek alapján csak kevés helyen sikerült megfelelő ellenintézkedéseket tenni. A textiliparban gépesítéssel, szervezéssel pótolták a munkáskéz hiányát. Másutt — például az építőiparban — nem tudták ezt megtenni. Néhány esetben volt csak a kaposvári vállalatoknál tudatos munkaerő-átcsoportosítás : elsősorban vállalaton belül végezték ezt: a nem fizikai állományba tartozók közül irányítottak át a közvetlen termelőmunkába. Az elektroncsőgyár és a SZÜV kisebb mértékű létszámcsökkentésre is vállalkozott. A Csepel kaposvári nehézgépgyára is szervezett átcsoportosítás révén biztosította a szakmunkásait. Kettős feladat A tanács úgy ítélte meg. hogy a munkaerő iránti kereslet és a kínálat a következő időszakban kiegyensúlyozott lesz. A teljes foglalkoztatottság biztosítása mellett a vállalatok feladata a munkaerővel való hatékony gazdálkodás. A tanács által elfogadott részletes feladatterv is ezt a célt szolgálja. A határozat a városi tanács irányítása alá tartozó vállalatoknak előírja, a többieknek pedig ajánlja a termelés gazdaságosságának növelését, az együttműködést, az eszközök és az élőmunka kihasználásának javítását, a munkafegyelem növelését. Kívánatosnak tartja az indokolatlan mozgás csökkentését, a szakképzettség emelését, az ösztönző bérezést A városban működő üzemek, vállalatok munkaerőigényeinek teljes körű ismertetésére törekszik a tanács, és apparátusa figyelemmel kíséri az üres munkahelyek betöltésének ütemét is. Szervezője, segítője lesz a társadalmilag indokolt mozgásnak, és a fiatalok pályára történő irányításában is részt vállal. Dr. K. I. Tizenkét hektáron mintegy #0 vagon káposztát várnak a hetes! termelőszövetkezetben. Ebből több. mint tíz vagonnal takarítottak be. A termés egészséges, ami a gondos permetezésnek köszönhető. Erre 140 ezer forintot költöttek. Végtelen úton A vándor szakadozott bocskorban indult útnak, nagy lendülettel, fiatalosan szedte a lábát. Rúgta a port, de nem is látta, mert mindig csak előre nézett. Erre tanították nevelői. Tarisznyája szegényes volt, alig terhelte a vállát. Csak kutató szenvedélyt, világra nyílt kíváncsiságot és a munka szeretetét, tettvágyat pakoltak bele jóravaló szülei, s ő hozzátette még, amit gyermekkorában ellesett tőlük. Nagy tudósok kincsét sem vihette magával; az volt a sorsa: tanuljon tőlük menet közben akkor is, ha sohasem igazolják ezt pecsétes papírok. Ment, és elképzelhetetlenül szélesre nyílt előtte az út. Kitárult, hogy szemlélődjön, érzékeljen jót és rosszat szülőföldjén, ahol jobbára már az új társadalom emlőin nevelkedett. S ahogy látott, hallott; megismerte a környező szűkebb és tágabb világot, az embereket, úgy tanult igazán szeretni és lelkesedni, úgy edződött akarata, szándéka és szenvedélye is. Nagyokat botlott, bukdácsolt néha. Nem áldotta meg senki a tévedhetetlenség aligha létező adományával. De tudott hinni az igazban, a szépben, az emberben; tudott háborogni az ocsmányság, az önzés, a kisszerűségböl és tudatlanságból, a rosszindulatból és úrhatnámságból fakadó hibák láttán. És járta — járja — az utat, amely egyre szélesebb és simább; amelynek közepén legfeljebb terelővonalat lát, de záróvonalat soha; s amelyen tiltó táblák nem gátolják haladását. Csupán pontos útjelzőket olvas el egyetértéssel, s ezek a cél irányába vezérlik. A vándor útja természetesen csak egy a sok millió emberé közül; és egyetlenegy a sok százezer közéletben tevékenykedő, tenni akaró közéleti szereplőé közül. Voltaképpen valamiféle tanúsa gtételre szeretném hívni önöket A számvetésnek ugyanis egyre nagyobb jelentősége van. S ezt nem teheti meg a vándor egy szál maga, hiszen nem elzárt közegben él, és nem önmagáért. Nem hivatott hát dönteni afelől: hogyan haladt az úton. Tett-e legalább annyi jót, mint rosszat? Becsülik-e szerelméért, a társadalmi valóságba vetett hitéért, vagy kivetik, mint a minduntalan gán- csoskodót? Bántott-e oktalanul embereket, vagy mindig csak értük haragudott? S egyáltalán: érdemes-volt-e ezt az utat választania? Kellett? Kell-e ezután? Néha ellentmondó vélemények csapnak össze szemtől szembe vagy a háta mögött Ilyenkor boldog. Nem a csapkodás, nem a kíméletlen megvetés boldogítja, hanem az, hogy sikerült gondolkodásra, állásfoglalásra késztetnie. És természetesnek tartja, hogy nem lehet százezreknek mindenről pontosan azonos véleményük. Nem akarja senkire sem ráerőltetni a magáét Hiszen az sem bizonyos, hogy elfogadható. Vitára ingerel inkább, e ha vannak érvei, ha álláspontja közel van, vagy egyezik a többségével, akkor nem járhat rossz úton. Tudja azt is, hogy a vé- leményeliből sohasem lehet kizárni az egyéni indítékokat: sem a politikai elkötelezettséggel azonosulást sem a sértett hiúságot; s a személyes meggyőződésből fakadó egyetértést épp úgy nem lehet mint az irigy házsártoskodást. Tarisznyája egyre tömörebb. Ezernyi élmény feszíti és kényszeríti, hogy elővegye belőlük, és feltárja a sok jó tapasztalást, s a sok rosszat is — az előbbiek térhódításáért. Csak egy valamire büszke a vándor — s ezt az érzést soha senki sem veheti el tőle! —, hogy történelmi idők tanúja lehet, s hogy erről mondhat is valamit embertársainak. Megosztja velük véleményét tapasztalatát, és állásfoglalásra késztetheti őket Ettől lett gazdag. I dőnként beszélni akar, és hiszi, hogy van mit mondania. Hetenként megáll, és szól az úton haladókhoz. Nem véletlen, hogy gyakran az úton állókhoz is. Szavának ilyen vagy olyan, de rendszerint visszhangja van. Azaz figyelnek rá. Ott is, ahol intézkedni kell? A gyalogosok erre a legkíváncsibbak. Azt szűrte le magában: a figyelemmel nincs baj! Előfordult már — nem is egyszer —, hogy a központi akaratot vagy a közvélemény hangját tolmácsoló szavának volt foganatja. A figyelem azonban nem mindig párosul gyors tettekkel. De nem türelmetlen, s az úton haladók se legyenek azok. Mondják csak bátran, nyíltan, őszintén a maguk tapasztalatát, „közvetítő állomásuk” ezután is tovább sugározhatja azt Packázott a hivatal. Megpofoztak egy asszonyt a szülőszobán. Közösséggé kovácsolódott a brigád. Munka nélkül szeretnek pénzt szerezni egyesek. A hatalom képviselete szolgálat, és nem az egyéni törekvések kincsesbányája. Változik az élet, rendet kell teremteni a fejekben. Az önzés, az egyé- nieskedés, a kiskirálykodás nem a ■ mi sajátunk. Tanuljunk meg együtt és egymásért élni, s akkor egyénileg is boldogok, kiegyensúlyozottak leszünk. Higgyünk a tömegekben, ők a történelem formálói. Társadalmi akciók, összefogás a közért. Gazdálkodjunk az idővel. Kik a politika képzelt betegei? Mit jelent a demokrácia és mennyire gúzsba köt a formalizmus. Ne folytassuk. Csaknem ötszázszor szólt eddig a mondanivalóját közvetítő ember, s nem hiszi, hogy szava süket fülekre talált. Lehet, hogy azonnal nem intézkedtek; megtörténhet, hogy a közéleti tisztaságot joggal követelő szó nem hozott gyors eredményt. De beivódott, eggyé forrott a tömegek hangjával — erről egy közvéleménykutatás alkalmával volt alkalma meggyőződni —, s akkor ez jó jeL A közvélemény nem parancsnok, nem intézkedik. De hatása, ereje, súlya van; a közvéleményt nem lehet és nem szabad figyelmen kívül hagyni. A vándor csak megy — néha nagyon magányosnak érzi magát, miközben a tömegek érdekében szól —, és nem csügged. De csakugyan jó utat választott? Beszélni akar, ez a hivatása. Hetenként megáll, és szól az úton haladókhoz. Szakmájának megfelelő műfajt választ. Olyat, amelyben csak nagyobb tömegekhez, társadalmi örömökről — problémákról szólhat — valamennyiük érdekében. Olyat, amely elviseli, sőt, megköveteli a személyes hangvételt, elvégre hatni akar és állásfoglalásra késztetni. Kutat és belebotlik a témáiba. Sokan keresik föl személyesen, levélben és telefonon: „És mit szól ahhoz, hogy”...? — kezdik bizalommal. Megállítják az úton ismeretlen ismerősök: „Hallotta-e? És mit gondol, megérne egy misét?” Izgalom és állandó vívódás az élete. Sokszor egy elejtett mondat vagy megindító gondolat, máskor határozott állásfoglalás; néha egy panasz, visszatetsző cselekvés vagy a hovatartozás legkifejezőbb példája szólaltatja meg, hogy helyzeténél fogva közkinccsé tegye azokat. <r É rdemes? Van foganatja? Vállalni kell tovább? Vállalni szép. A születést mindig vajúdás előzi meg. A vajúdás legtöbbször gyötrelem és fájdalom. De az édesanya hamarosan csak felsíró vagy mosolygó gyermekét látja; mit törődik már a kínzó órák, az előzmények, a világra teremtés fájdalmával? Azt hiszem: a közélet örökös újjászületés. Ezért csodálkozom, amikor megkérdik: meddig bírja még? Van még témája? Nem kéne abbahagyni? Nem az a borzasztó ebben, hogy az élet megy tovább, új és új témákat szül, hiszen az út végtelen, hanem az, hogy az emberi élet véges, és nem követheti sokáig a társadalmi fejlődést, vállalva a közélet töviseikkel is teletűzdelt útját. Mindezt azért mondtam el önöknek, mert észrevettem, hogy pontosan tíz évvel ezelőtt, egy szerdai napon (hiszem!) találkoztak először gondolataink, érzéseink e hasábokon. j Jávori BéU 200—350 literesek Ötszáz hordó a szüretre
