Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

gyermekeknek Emlék a nyárról A Szabolcs—Szatmár megyei fehérgyarmati Petőfi Úttö­rőcsapat tagjai nevében érkezett levél és a fotó szerkesztősé­günkbe. Arról irmok., hogy • fonyódttgeH gyermektáborba« csere- alapom hatvan szabolcsi úttörő nyaralt, igen hangulatos, ked­ves emlékeket szerezve. A képek a táborozás két kedves em­lékét érzik.; felejthetetlen volt a Naptun-ünnepség, és nem kevésbé as, amikor a Rajkó-zenekar és a KISZ Mű vészegyüt­tese meglátogatta a pajtásokat. Találós kérdések Matykó király és a boltok Matyó királlyal szembe« effy ószeres lakott, durranós kulcsot árult, meg ördöglakatot. Mellette volt egy bolt, ajtaja csupa pánt, nem árultak ott mást, csak szájharmonikát. Tovább egy arcképfestő s egy pék • következett, az egyik folyton festett, a másik meg evett. Végül az órás műhelye — az volt ám a csoda — kismutatóval volt tele tizenhárom szoba. Matyó szegény király volt. nem költhetett sokat, mégis mindennap sorrajárta e furcsa boltokat. Vett egy durranós kuleoot. egy ördöglakatot, harmonikát is vett, pedig egy nótát sem tudott. fis mindennap betért a festő műhelyébe, lefestette magát két kiflivel kezébe’. Mindegyikükkel váltott néhány baráti szót, a zsebében vidáman ketyegtek a kismutatók. Mester Attila Borult, felhős volt az ég­bolt, amikor elindultunk Lac­kóval, hogy szarvasbögést hallgassunk. A nagyforgal­mú balatoni műútról egy jól kezelt földútra tértünk, és egy kilométer után elértük az erdőt behálózó feltáró utat, amelynek végétől nem messze jó bőgést jelzett a vadőr. Alig haladtunk néhány száz métert, amikor nagy cseppek kopogtak a kocsi tetején. A kövesút végénél már sűrűn esett. Ki sem szálltunk; a kocsiban vártuk meg az eső végét, aztán las­san visszadöcögtünk a va­dászházhoz, ahova nemsoká­ra bőrig ázott vadászok is jöttek. Vacsoráig, beszélget­tünk. megegyeztünk, hogv hajnalban ki hova megy, aztán pihenőre tértünk. Másnap ismét a köleseit szélre mentünk, ahol az A Tab és Vidéke Áfész pályázatot hirdet a „B” kategóriájú, tabi Csalogány (melegkonyhás, szabad kasszás elszámolású) vendéglő) vezetői munkakör Ipádnak, napadnak, bárom papnak, hat kappannak hány körme van? (a}oAu.uaaA&*uzprs) Hogy lehet rostába« vinni a vizeit? VUtofsq *H) Se nem eszik, ae nem iszik, mégis mindennap öl­tözik? (My) Zöld ágon 01, de nem ma­dár, négy szobában egyszer­re hál? (9KI) Közmondás Olvassátok össze a körbe irt szó tago­kat a belső vonalak segítségével, és egy ismert közmondást kaptok megfejtésül. (Ellenőrizhetitek a 10. oldalon.) Jelentkezési feltételek: melegkonyhás üzletvezetői képesítés, vendéglátoipari gyakorlat. A személyes jelentkezéseket 1981. október 15-ig várja a Tab és Vidéke Áfész kereskedelmi osztálya. Cím: Tab. 8660, Kossuth L. u. 1. (58895) Segítenek a gyerekek! A televízió épp egy, a rokkantak nemzetközi éve alkalmából rendezett kiállí­tásról sugároz riportot, ami­kor beköszönök a Jakab csa­ládhoz. Egyszerűség, tiszta­ság, rend. A három gyerek a vacsora utáni körtét maj­szolja, ketten a kanapén, Zoli a tolókocsijában. A most nyolcéves kisfiú szüle­tése óta mozgásképtelen. Édesanyja mondja: — Azt már régen tudomásul vet­tük, hogy ezen nem lehet változtatni, inkább azon. ag­gódtunk, hogy talál majd társakra, barátokra, mert tudtuk, hogy egy nyila­dozó értelmű gyereknek ez a legfontosabb. Nem ment minden zökkenő nélkül, az iskolakezdet, voltaic, akik csúfolták, tréfálkoztak testi hibáján. Már-már annak a gondolatával foglalkoztunk, hogy legyen , magántanuló, amikor szinte egyik napról a másikra gyökeres változá­sok történtek. A változások egyik oko­zója Gádor Csaba, Zoli osztálytársa, aki ugyancsak a lakótelepnek abban a há­zában lakik, amelyikben Ja­kabok. — Amikor elsősök vol­tunk,’ az osztályból senki sem tudta átérezni Zoli helyzetét. Bár a tanító néni mindig mondta, őt is úgy kell kezelnünk, mint bárme­lyik másik osztálytársunkat, csak sokkal udvariasabbnak kell vele lennünk. Sokáig nem használt a szép szó. Szinte mindenki otthagyta szünetben, mert ő nem tu­dott kiszaladni az udvarra, nem lehetett futballozni, pingpongozni vele. Azt sem méltányolták, hogy mindent megtett azért, hogy befogad­ják. Szorgalmas, jó tanuló volt, segített mindenkinek. Bálint Karcsi nem osztály­társ, csak házbeli fiú. — Zoli sokszor üldögélt kis kocsijában a ház előtt magányosan. Mindenki csak kerülte. Ügy kezdődött az ismeretségünk, hogy egyszer elkapta a labdánkat, és va­laki a társaságunkból meg­kérdezte, te nem szeretnél labdázni? Emlékszem, sírni kezdett, később édesanyám mondta, hogy biztos az örömtől... Aztán csak azért állítottuk be a játékba, hogy mosolyogjunk ügyetlensé­gén, de Zoli „csalódást” kel­tett... Olyan ügyesen játszott, úgy reszt tudott venni min­denben, bogjr csak ámultunk. — Mesés- meg ifjúsági könyveket is szokott lehozni, s abból olvas fői nekünk, mert ő tud a legjobban ol­vasni közöttünk — mond­ja ismét Csaba. — Amióta Zoli közöttünk van, sok minden megválto­zott. Már a lámpákat meg az ablakokat sem gyakran törjük össze a labdával, in­kább olvasunk, beszélgetünk meg társasjátékozunk. — Sokat kirándulunk. Együtt megy az őrs szinte minden heten valahova. Jár­tunk már a zaranyi, a ná- dasdi erdőben, s természete­sen mindig magukkal yisz- szük Zolit is. — Ügy tudom, hogy ab­ban is segítetek, hogy eljus­son az iskolába ? — Igen — válaszol Kar­csi— szoktunk segíteni az édesanyjának is, amiben csak tudunk. Voltunk már bevásárolni, cipőért a javí­tóba. ruháért a patyolatba A házban ma már minden gyerek, amiben csak tud, se­gít. Így van «* az iskolában is, s a csúfolódásra már sen­ki sem emlékszik... finr1ff.it leolt eső álljt parancsolt. Lackó felvételre készen kezében tartotta a magnót. Lassan, de végre célhoz értünk. Ki­szálltunk. Korom sötétség, csak néhány csillag vibrált a felhők között. Kis ideig csend volt. majd mérges kutyaugatást hallot­tunk, aztán nem messze tő­lünk megszólalt egy bika. Alig hallhatóan kattant Laci kezében a mikrofon kapcso­lója. Szalagra kerüli egy vá­gyakozó, epekedő szarvasbi­ka hangja, amelyre hamaro­san válaszolt egv mély. basszus, melyben dölvfösseg és kihívás volt érezhető. Nem zavarta az a hang a hozzánk közelebb bőgő bi­kát; megszakítás nélkül fáj­té epekedő trombitáját. Né­hány lélegzetvételnyi szünet után odasúgtam Lacinak, ha egy kicsit kivilágosodik, föl­megyünk a közeli magasles­re. A két bika szorgalmasan felelgetett egymásnak; az egyik az epekedés, a másik a kihívás hangján. Megfogtam Lackó kezét és elindultunk a közeli tisztás felé. Elhallgatott a közelünkben levő bika. a levelek suhogá­sa viszont elárulta, hogy nagyvad mozog a fiatalos­ban. Lélegzetünket vissza­fojtva várakoztunk. Érezni lehetett a szarvasbika jel leg­ze*ee ars gát , meri felénk fújt a szél. Nyugodt voltam, mert tudtam, bőgj' tőlünk nem riadhat: meg, ha csak ki nem lép a nyiladékra es meglát bennünket. A hang­ja után ítélve — mert újra bőgni kezdett —, talán öt-, ven méterre lehetett tőlünk. Lassan növekedett a vilá­gosság. Belenéztem a fény­képezőgép keresőjébe. Még mindig nem mozdult a fény­mérő mutatója, a bika pedig lassan közeledett. Fokozódo izgalom hatása ala kerültem, mert rövid idő múlva már fényképezni is lehet, ha ne­tán kilépné a nyiladékra. Már látszott a magasles az erdő szélén. Odáig kelle­ne eljutnunk — gondoltam, mert a bika is arrafelé tart. A felhők szélét bearanyoz­ta a napsugár, de itt a völgyben még sötét volt. Órámra pillantottam. Ne­gyed óra múlva kel a nap, csak addig maradna a fák között —. biztattam gondo­latban. és újra fölemeltem a fényképező!. Keveset moz­dult a kis mutató, de meg nem elegendőt ahhoz, hogy megfelelő kép lehessen. Már csak harminc méter­re lehet tölünk, becsülgettem a távolságot. Az órám muta­tója csigalassusaggal van szorgott, a bika meg egyre közeledett. Már a nyiladék szélén állt. Éppen csak annyi időm volt. hogy egy kihajló ág mögé húzzam Lackót, amikor kilépett. Tizenöt mé­terre tőlünk. Lépés közben is bőgött. Nagyot csattant a fényképe­ző, de ezt nem hallhatta meg Gyorsan ismételgettem a felvételeket; a negyedik­nél felénk fordította fejét. Az összehajló koronaágak fehérre csiszolt végei mint­ha világítottak volna. Még két felvételt készítettem ró­la. Szép lassan átballagott a nyiladékon, mi meg kimen­tünk az erdő széléig. Két te­hén és egy ünő befelé tar­tott. Ezeket is lefényképez­tem. A fényképek sajnos sö­tétek. mert korán jött a bi­ka. Egy ritka élménnyel azonban gazdagabbak let­tünk, és a magnó megörökí­tette a szarvasbögést. Tóth Ferenc OLIMPIA 1 n 2 3 4 5 6 7 8 □ 9 ft 10 1.1 12 n Ti 14 ft 15 1« 17 □ 18 ft 19 □ 20 21 I ■ 22 ■ □ 23 • 24 i 1 25 □ 26 27 26 n K SS ■ 29 30 31 n 32 33 34 35 □ 36 □ 37 38 n 39 C 40 □ 41 42 C 43 □ L E rejtvényünkben olimpiai bajnokainkról emlékezünk. VÍZSZINTES: 9. Évszak. 10. Római 3. 11. ZT. 15. Az ábécé utolsó betűje. 16. A vaj köpülésénél keletkezik. 18. Pátria fele. 19. Zománc. 20. Pusztít. 22. Mocsár. 24. Cipész szerszám. 25. Nem ré­gi. 27. Ilyen hal is van. 29. Az ásó párja. 31. Gyilkol. 36. Vízi növény. 37. Hasznait, öreg holmit tartanak benne. 39. Rag. 40. Festménye. 41. Lakat. FÜGGŐLEGES: 1. ...-buli, otthon rendezett összejöve­tel. 2. Érkezik. 3. Sok betűi keverve. 4. Hint. 5. Peru fő­városa. 6. Gyermeke. 7. Sír. 8. Ék. 12. Három, idegen változatban. 14: Vissza: aroma. 15. Fog és tojás is van ilyen. 17. Kikötőváros Algériában (ék. felesleg). 19. Hurka. 21. Fordítva: rész­vénytársaság. 22. Félig Lu­kács. 23. 5. 26. NB I-es lab­darúgó-csapat. 28. Állat la­kása. 30. Kettő. 32. Hipp-... 33. Ml. 34. Sárost Tamas. 35. Vissza: kerek szám. 37. Megy. 38. A vízszintes 41. fordítottja. 40. Kicsinyítő képző. 42. Román és luxem­burgi gépkocsik jelzése. Beküldendő: Vízszintes 1. Első olimpiai bajnokunk. Vízszintes 13. A tokiói és mexikói olimpia nehézsúlyú bajnoka. Vízszintes 32. A mexikói olimpia kajak egyes olimpiai bajnoka. Vízszin­tes 43. Háromszoros ökölví­vó olimpiai bajnokunk. Beküldési határidő: 1981. október 12., hétfő. Kérjük, hogy a szükséges sorokat levelezőlapon küldjétek be, s írjátok rá: „Gyermekke­resztrejtvény” ! A helyes megfejtést és a nyertesek névsorát 1981. ok­tóber 14-én az Otthon és család című összeállításunk­ban közöljük. SOI N Szarvasbögés VftK&C aatfük. mm még­likl <p*r) Száz rom -te m, mégse át? P*T7) Hanyái tálMk. hússal löfködiíc? _ (ifpCfxs oßvp joaftm *9\TS9U9du»-^) Bein a héja, kívül a hú­sa? fwr*»Z) Négy test vérnek egy ka­apja? (mzsv) Hosszú botja, Ms kalapja, zren is ülnek alatta? . (■rpiM) Miért nem mossák a be­et? (saija/ n rnzfíati® U^H) Sző, fon, nem takács? (W) Két tyúk hány pár? f xvd flß a jfnÄj o Jam SD3/05/ n jfDsn j-iaui ‘as ftfia) Mikor legnehezebb az ikör? (dai »zpoqpt 8 -»ozfittty) Mi az ami az ágyában so- ía meg nem nyugszik? (ziagftiof v)

Next

/
Thumbnails
Contents