Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

Czigány Dezső Velencében A Pireneusok oroszlánja A magyar kultúra követei A Somogyi Képiár gyűjteménye ritkán látható a megyei bemutatókon, értékes fes­tészeti anyaga azonban gyakran szerepel kü­lönféle kiállításokon. Sokszor képzőművészeti albumokban is fölfedezhetjük a Kaposváron őrzött művek reprodukcióit. A lagúnák városában, Velencében nemrég nyílt magyar képzőművészeti kiállításon, a századforduló hangulatát árasztva képzőmű­vészetünk űj áramlatairól ad képet az a tar­lat, melyet többek között a Sotnogyi Képtár anyagának fölhasználásával állítottak össze. Ady barátjának, Czigány Dezsőnek az Ön­arckép című műve is látható — többek kö­zött — ezekben a napokban Velencében. A Nyolcak és az aktivisták műveiből számos értékes alkotás található a kaposvári gyűj­teményben. Velencében Czigány. Dezső alko­tásán kívül Márffy Ödön több festménye, Galimberti Sándor, Czóbel Béla és Ferenczy Béni korai rajzai lathatók az olaszországi ^mutatón. "zigány Dezső „Önarckép" című festménye Mindent egy helyütt... A kultúra és idegenforgalom Bizonyára — legalábbis elsősorban — a gyakorlat­lanság, a tapasztalatlanság okozta, hogy évekig minden ősszel arról cikkeztek az új­ságok: nincs összhang a kul­túra és 'az idegenforgalom között. Ezt aztán lehetett többféléi nézni. Az egyik vé­lemény úgy hangzott, hogy az idegenforgalom nem ve­szi eléggé figyelembe a kul­túra értékeit és érdekeit, a másik meg úgy, hogy sokan túlbecsülik a kultúrát, s ne­hezen tudnak elképzelni olyan mindennapi hasznosí­tást, iratot amilyet az ide­genforgalom megkíván. Ügy látszik, az idén mind­két részről megtalálták lo­vaglásra alkalmas hátát an­nak a bizonyos csikónak, amelynek mindeddig hol az egyik, hol a másik oldalára lehetett csak esi a. Kutathat­juk az okokat. Talán azért sikerült a különbözőnek lát­szó érdekeket összhangba hozni, mert az általános drágulás közepette félő volt, hogy csökken az idegenfor­galmi áradat, de a kulturá­lis rendezvények iránti ér­deklődés is. Az is lehet — sőt valószínű —, hogy szá­mos külföldi példa meggyőz­te az illetékeseket: a külön­böző társadalmi rétegekből jövő vendégek kulturális igényeinek kielégítése ma már természetes velejárója a „modern népvándorlás­nak”. Valahogy így jöttek létre azok a kulturális progra­mok, amelyeknek elsőrendű céljuk az idegenforgalom föllendítése, közelebbről: a kül- és belföldi vendégek szórakoztatása. Számok idé­zése nélkül erről csak any- nyit: az Országos Idegenfor­galmi Hivatal sok millió fo­rinttal támogatott jó néhány rendezvényt, s az az összeg, amit 1981-ben a kulturális rendezvényekre és létesítmé­nyekre fordított, csak milli- árdokban fejezhető , ki. Tavasszal a budapesti ta­vaszi fesztivállal kezdődött a sorozat, s tekintettel a ju­bileumra, természetesen Bartók zenéjének jegyében. S.z a tíz nap a magyar zene ünnepe volt, s. ebbe — több „világi” helyszínen kívül — oevontak a templomokat is. Orgonakoncertek most elő­ször voltak három felekezet templomáiban: a katolikus Mátyás-templomban, a Kál­vin téri református temp­lomban és a Dohány utcai zsinagógában. Azért is érdemes a tava­szi fesztiválnál időzni, mert itt már kifejezett cél volt a külföldről és belföldről ér­kező vendégek szórakoztatá­sa. S mivel a március — az idén 20—29. volt, jövőre 19 —28-a lesz a fesztivál idő­pontja — meg kévés külföl­dit szokott az akikor nem éppen kellemes időjárású Budapestre csalogatni, úgy számítottak a rendezők (nem is alaptalanul), hogy az or- szaa m i nőén tájáról lőttnek a fővárosba a zenerajongók. Mondhatjuk tehát, hogy a belső idegenforgalom első idei eseményének is számít­ható a tavaszi fesztivál. Ta­lán nem fölösleges hozzáten­ni: jó előre ezzel a céllal szervezik a jövő évit is. Érzékelhetően színesedett az idén a balatoni program. Voltak jó színvonalú sza­badtéri műsorok, kiállítások mindkét parton, mindhárom megyében a Balatoni Inté­ző Bizottság irányításával és egyeztetésével, no meg az OIH anyagi segítségével. És jelentős közönségsikerrel! Igaz, hogy az idén könnyebb dolguk volt a balatoni kul­turális programok rendezői­nek és szervezőinek, mint bármelyik korábbi évben mert csaknem egész nyárom jó strandidő volt. Márpedig — akár beismerjük, akár nem — az „egyéb” progra­mokat sokkal inkább igény­lik az emberek olyankor, amikor vízisportokkal, stran­dolással nem tudják kitölte­ni szabadságidejüket Gondoltak mindkét — te­hát az idegenforgalmi és a kulturális — terület terve­zői arra is, hogy lehetőleg mindenkihez közel vigyék a kulturális rendezvényeket, a szó földrajzi értelmében. Reális elgondoló*: egy-egy szabadtéri előadást, népmű­vészeti bemutatót vagy egyéb látnivalót akkor néz­nek meg igazán szívesen, ha nem kell érte az ország má­sik végébe menni. Lehet er­re azt is mondani, hogy a közönség elkényelmesedett, de tény, hogy nagy kultu­rális eseménynek kell annak lennie, amiért az ország egyik vegéből a másikba el­vonatozik valaki vagy sok száz forintot költ benzinre a jegy árának ráadásául. Ez áll még a külföldiekre is. elsősorban az idegenfor­galmunk zömét jelentő, szo­cialista országokból érkezett vendégekre. Ezt a szemléletet évek óta hiányoltuk, s most végre polgárjogot nyert. Voltak kulturális és sportrendezvé­nyek — például — a nagy­részt hazai turistákat foga­dó Velencei-tó partján. De ide sorolhatjuk — a rende­zők, szervezők is ide szán­ták — a rábaközi napokat, a győri zenei nyár rendez­vényeit, a Nógrád megyei Hollókőn minden hónap egyik vasárnapján bemuta­tott népszokásokat. Bizonyos mértékig még a hortobágyi lovasnapokat, a debreceni virágkarnevált, a sárvári várban rendezett zenés mú­zeumlátogatásokat és sok mindent. A „sok mindennek”, sze­rencsére, voltak az idén ha­tárai. Félő volt már az el­múlt években is, hogy öncé­lú rivalizálás indul kis hely­ségek kozott, s lassan-lassan mir.utn falu megrendezi a maga „napjait” vagy feszti­válját. Még tartanak az összege­zések. A tanulságok arra jók hogy jövőre még szorosab­ban együttműködjön a kul­túra és az idegenforgalom. S ha voltak hibák — mint ahogyan biztos, hogy telje­sen tervszerűen nem min­denütt mentek a dolgok —, azokból is lehet, mi több: kell tanulni a következő évi és azutáni sikerek érdeké­ben. V. E. Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nehéz istennek III lenni 11. A tömeg már szétoszlott. A bolt ajtaját lelépték a sa­rokpántokról, ablakait kitör­tek. Az ajtónyitásban egv szürke Inges, hórihorgas ro­hamosztagos állt. Egy má­sik, alacsonyabb rohamosz­tagos. a fal mellett guggolt. A hórihorgas rohamoszta­gos az ujját szopogatta, az­után kivette a szájából es figyelmesen megnézte. Az ujja véres volt. A roham­osztagos elkapta Rumata te­kintetét, es kedélyesen szi­szegte; — Úgy harap a dög, akár a görény ... A másik rohamosztagos fölvihogott. Vékony dongájú, sápadt, pattanásos képű le­génybe volt; lerítt róla, hogy újonc, tacskó... — Mi történik itt? —kér­dezte Rumata. — Egy titkos könyvtudóra akadtunk — mondta a tacs­kó. A hórihorgas megint az ujját szopta. — Vi-gvázz! — vezényel­te halkan Rumata. A kölyök sietve felugrott, és felkapta a fejszéjét. A hórihorgas kis ideig gondol­kozott. aztán mégis vigyázz - ba vágta magát. — De hát miféle könyvtu- dó ez? — érdeklődött Ru­mata. — Azt én nem tudhatom — felelte a tacskó. — Cupik atya parancsára ... — No és? Elfogtátok? — Igenis! Elfogtuk! —• Es hová vittétek? A Toronyba? — Mi? — kérdezte zavar­tan a tacskó. A paltanásos poíá{í.kan tétova mosoly ömlött szét. A hónhorgas íöilnyeritett. Gaston Phebus magyar leszármazottjai Ezekben a hetekben a Ma­gyar Televízió izgalmas fran­cia kalandfilmet sugároz. Főszereplője a XIV. század­ban élt harcias főúr. Gaston Phebus, Foix grófja (Béarn uralkodója). A nézők közül azonban valószínűleg keve­sen tudják, hogy Foix gróf leszármazottjai milyen fon­tos szerepet játszottak ké­sőbb a magyar történelem­ben. Azt pedig aligha téte­leznék föl, hogy a mohácsi csatában elesett II. Lajos anyja. Anne de Foix, „a Pi- reneusok oroszlánja” egyik ükunokájának a leánya. Hogyan kerültek Gaston de Foix leszármazottai a magyar trónra? A film cselekménye ugyanis a lovag­kor utolsó száza­dainak egyiké­ben, a XIV. szá­zadban, illetve az ún. százéves há­ború (1337—1453) időszakábán ját­szódik. E hosszas háborúskodás Anglia és Fran­ciaország között robbant ki, mi­kor a Capeting dinasztia kihalá­sával (1328) meg­üresedett francia trónra a Valois család, valamint III. Edward angol király, illetve utó­dai egyaránt be­jelentették igé­nyüket. A har­cok első idő­szakában — filmünk idején — Crécy (134«) és Poitiers (1356) mellett az ahgolok (főleg jobb íjászalakulataik miatt), győztek, s ezek a ka­tonai vereségek alaasták az első Valois királyok — VI. Fülöp, VI. (örült) Károly — tekintélyét. A katonai vereségek kö­vetkeztében Franciaország­ban feudális belharc, anar­chia alakult ki. Ezzel ma­gyarázható. ' hogy a XIV— XV. században a pireneusi területek (Navarra, Béarn, Rousßilion) még megtarthat­ták függetlenségüket, s ön­álló politikát folytathattak. A XIV. század második felé­ben, Gaston de Foix gróf nagy tekintélyt vívott ki ma­gának — főleg a mórok (sza- racénok) elleni sikeres hadi Babits Mihály vallomása szerint „...az első, igazán szép verset...’" a Könnyű dalt szeretnék írni a ked­veshez című költeményét fe­leségének ajánlotta. E vers dedikált korrektúralevona­ta. húsz kis üzenőcédulával, valamint Babits Mihály és Török Sophie ötvenhat leve­Rumata hirtelen megfor­dult. Az utca túloldalán, akár egy zsák rongy, úgy . lógott Gauk atya holtteste egy kapu keresztfáján. — Manapság nem akárkit küldenek a Toronyba — szi­szegte kedélyesen a háta mögött a hórihorgas. — Manapság gyorsan megy ná­lunk. A tacskó megint fölviho­gott. Rumata vakon vissza­nézett rá, és lassan átment az utcán. A bús költő arca fekete és ismeretlen volt. Rumata lesütötte a szemét. Csak a keze volt ismerős, a tintafoltos, hosszú, gyen­ge ujjai... Rumata sarkon fordult és elment. A jóságos, gyenge Gauk... A polipnak van szí­ve. És mi tudjuk, hol van. Es ez a legszörnyűbb, gyá­moltalan barátom. Mi tud­juk, hol van, de nem va­gyunk képesek széthasítani anélkül, hogy ne ontanánk sok ezer megfélemlített, el­hódított ember vérét. Effé­le pedig olyan sok van, olyan reménytelenül sok: túr datlanok, magukra hagyot­tak, az örökös sivár robot­A XVI. századra azonban Gaston Phebus utódai — bármilyen magas méltóságo­kat viseltek is — már a francia királyok alattvalói. A film főhősének dédunoká­ja például VII. Károly egyik leányát, Madelaine de Fran- ce-t vette feleségül, s az ő leszármazó ttuk volt többek között II. Ulászló magyar (1490—1516) és cseh király harmadik felesége. Anné de Foix. E családból származott a XV—XVI. század forduló­ján élt Gaslon de Foix is, akit a „lovagság virágának" és „Itália menn y k ö vének ” neveztek • kortársak. S2 évesen esett el, 1512-ben, a ravennai csatában. A középkori francia kró- nikaírók részletes adatokat közölnek a Foix család éle­téről és arról, hogyan került Anne de Foix (XII. Lajos fe­leségének unokahúga) Ma­gyarországra. Eszerint: a franciák féltek a Habsbur­gok nagyhatalmi terjeszke­désétől, s egy lengyel—ma­gyar—francia szövetség lét­rehozására törekedtek. Így — a szövetség megerősítése vé­gett — ajánlották föl II. Ulászlónak a királyné uno- kahúgámak a kezét. A krónikások szerint az esküvő idején (1502. szep­tember 27.) Anne de Foix hercegnő 17, II. Ulászló pe­dig 46 éves volt. A követke­lével együtt nemrégiben ke­rült az Országos Széchényi Könyvtár birtokába. A céduláik a Babits-házas- pár rövid „házi használatú” üzeneteit tartalmazzák, de apró csúfolódások és szólás^ mondások is olvashatók raj­tuk. tói elkeseredettek, meigalá- zottak... És ezeket még nem lehet megtanítani, egyesíte­ni, irányítani. Korán, túl­ságosan korán, évszázadok­kal korábban öntötte el Ar- kanart a szürke hullám, s csak egy lehetőség maradt: megmenteni azokat a keve­seket, akiknek megmentésé­re még van. idő. Tarrát, Na- nyint, no és még tízet, még húszat... De már a puszta gondolat is, hogy sok ezer más, ke­vésbé tehetséges, de szintén becsületes és igazán nemes lelkű ember végzetszerűen pusztulásra van ítélve, meg- dermesztette a szívét, saját aljasságának érzését keltet­te benne. Ez az érzés időn­ként annyira elhatalmaso­dott. hogy tudata elborult, és Rumata szinte iatla a szürke csőcselék hátát, amint megvilágították a lövések lila fellobbanásai, és dón Reba állati rémülettől eltor­zult, jelentéktelen, sápadt abráaa.tát, meg a lassanként összeroskadó Vidám Tor­nyot... Igen, ez gyönyörű volna. (Főintatjuk) zó évben Anna királyné le­ánygyermeket szült, majd 1506-ban fiúgyermeknek adott életet. Ö később II. Lajos (1516—1528) magyar király néven lett ismert. A szülés után azonkjan/a mind­össze 21 éves királyné ha­marosan meghalt. II. Lajos uralkodása alatt a magyar állam a feudális széthúzás következtében oly­annyira meggyengült, hogy képtelen volt ellenállni II. Szulejmán (1520—1566) hódí­tó támadásainak. így a Foix grófok leszármazottja, akit a kortársak „nyúlánk, magas, széles vállú, szép testű, jóságos szemű, erőtel­jes” fiatalembernek írtak ie. 1526. augusztus 29-én életét vesztette a tragikus kimenetelű mohácsi ütkö­zetben. V. Molnár László Magyarországi emlékhelyek Készül az országos kataszter Bács-Kiskum, Csongrád, Szolnok és Veszprém megyé­ben már fényképezik, föl­mérik a történelmi emlékhe­lyeket. s az év végéig az or­szág valamennyi megyéjéből megérkeznek az adatok a „Magyarországi történelmi emlékhelyek 1832—1962” cí­mű országos kataszter ösz- szeállításához. A Magyar Munkásmozgalmi Muzeum irányítja az új- és legújabb- kori muzeológia VI. ötéves tervidőszakának egyik fő munkáját, történelmi em­lékhelyeink központi nyil­vántartását. Ezt a feladatot a tudományszervezési és in­formatikai intézet is' kiemelt témaként kezeli. A katasz­ter az 1832 és 1962 közötti időszak haladó társadalmi­politikai irányzataival, moz­galmaival, harcaival, ezek jelentős eseményeivel és résztvevőivel — személyek­kel, szervezetekkel, intézmé­nyekkel — kapcsolatos em­lékhelyek és emlékművek fényképét, történelmi, to­pográfiai, művészeti, mű­szaki. bibliográfiai, valamint fenntartási adatait tartal­mazza majd. Az adatoknak körülbelül nyolcvan, százaléka mar a múzeum birtokában van. Nagy részük a Magyar Par­tizánszövetség 1978-ban vég­zett fölméréséből származik, és — korábbi helytörténeti gyűjtéseikből merítve — se­gítettek és segítenek a Ha­zafias Népfront megyei szer­vei is. Az anyagot a múzeum sa­ját kutatásaiból, illetve az egyes megyei múzeumi szer­vezetektől kapott informá­ciókból egészítik ki. vállalkozásai révén. Könnyű dal...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents