Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-28 / 253. szám
Egy délutá a képviselővel A hatósági ellenőrzés és a műszaki szolgáltatás a Textilipari Minőségellenőrző Intézet két legfontosabb tevékenysége. Szakemberei a vállalatokkal együttműködve részt vesznek új cikkek, termékcsoportok legcélszerűbb használati tulajdonságainak kialakításában is. Képünkön: a kötött-hurkolt kelméknek különböző igénybevétel hatására történt hossz- és keresztirányú méretváltozásainak meghatározása (MTI-fotó — KS) Célegyenesben Minden eddigit meghaladó napraforgótermés Sóikat tesz a városi nép- frositbizottsag azért, hogy Kaposvár két képviselője rendszeresen találkozhasson a választópolgárokkal. Dr. Nagy Sándor, az 1. számú választókerület országgyűlési képviselője különösen örül annak, hogy most már csaknem mindenhol járt megválasztása óta. A napokban a cseri körzettel ismerkedett. Először megnézte a Gárdonyi Géza iskolát, majd népfront-, pártaktíváikkal, tanácstagokkal találkozott a tanári szobában tartott fórumon. Mi sem természetesebb: az első találkozást arra is fölhasználták a cseriek, hogy bemutassák a város e részének fejlődését s azt is elmondják, milyen gondjaik vannak. Jordanics József iskolaigazgató, a körzeti népfromtbizottság titkára mutatta be a régi és az új részekből egybeötvöződő Csert. Kiemelte, hogy erre a területre összpontosul például a családiházas építkezés; sok házhelyet parcelláztak ki itt, az új házak gyönyörű környezetben épülnek föl. Hatezer lelket számlál az itteni lakosság, a Gárdonyi iskolába hatszáz gyerek jár. ■ Fejlődik ez a városrész, bár nincs nagyipara. Az iskola a kulturális-népművelő szerepét hol jól, hol kevésbé jól tölti be, sokszor nem sikerül közmegelégedésre dolgozniuk. A városrész könyvtárát egyébként most újítják föl. December 2-án avatják a csillagvizsgálót. Ebben az ötéves tervben új iskola, bölcsőde, kollégium, öi-egek napközi otthona épül; különösen fontos, hogy minél előbb elkészüljön a tervezett keceli bolt. — El kell mondanunk, hogy sok a régi és az új földes út. Aggasztó a köael- látás. Bezárták a kenyér- és a hűsboltot, az ABC-áru- ház pedig nem kapta meg ennek pótlására a megfelelő mennyiségű és választékú árut. Másik gondunk, hogy az Egyenesi úton, a kanyarban nincsen járda. Több mint tíz éve témája ez minden tanácstagi és népfrontmegbeszélésnek. Próbálják rendezni ezt, amíg nem történik emiatt halálos baleset! Kérjük, hogy a földes régi utcák, a Kecel-he- gyi utak karbantartását, gyahilásat végezzék el, mert oda még a mentő sem tud bemenni. Nem számlabenyújtás volt ez az őszinte tájékoztató, hiszen a népfronttitkár azt is elmondta, mennyi társadalmi munkát végeznek a csenek az út- és a vízhálózat korszerűsítése érdekében. Ezt erősítette meg Vékony László, a városgazdálkodási vállalat főmérnöke is. tói átfogó tájékoztatást adva a vállalat tevékenységéről kiemelte a cseriek társadalmi munkáját. —. Megnyugtathatom az itt levőket, hogy a tanácstól már megkaptuk a megrendelést az Egyenesi úti járda elkészítésére — mondta a főmérnök a tanácskozáson. A jó indítás után másolt is elmondták a véleményü- ket. Erdő Töhötöm párttitkár a közbiztonság erősítését kérte, a városrészben ugyanis sok a betörés, az italozás. — Örültünk neki, hogy kitiltották az autókat a cseri parkból. Erre most idetették a havi vásárt! Király Lajos megerősítette, milyen rossz a hangulat a kenyér- és a húsbolt bezárása miatt. Nagyon kellene égy postafiók is, hiszen félóra járásra van a posta, s ez különösen csomagfel- adáskor sóik. Péter Géza — egyetértve a párttitkárral — szintén arról beszélt, hogy az utóbbi időben egyre több lopás fordul elő, valóban szükség van az erélyesebb föllépésre. A képviselő figyelmesen hallgatta a tájékoztatót, a kiegészítéseket, és szorgalmasan jegyezte a javaslatokat. — Jó érzéssel hallottam, hogy itt nincs gond a közlekedéssel, máshol ufvan- is, például a Donmerban, az iparnegyedben, azzal van. Én is úgy érzem, hogy a hús- és kenyérbolt ügyét érdemes megnézni. Most nagyon számít, hogy a tanács mire fordítja a pénzt, a lakosság legnagyobb részének megelégedésére osztja-e el; a pártszervezet, a népfrontbizottság. a tanácstagok mint közvetítik az igényeket. Megítélésem szerint nincs hiány harcosságban, határozottságban. Én ugyancsak szeretnék közreműködni a gondok megoldásában. Dr. Nagy Sándor minden részletkérdésre nem tudott válaszolni, így Papp János, 3 városi tanács általános elnökhelyettese egészítette ki. A vásár ügyében elmondta, hogy végleges helye a tervek szerint a toponári városrészben lesz. Az ismerkedés ezzel nem fejeződött be. A képviselő az aktívákkal együtt megnézte az állategészségügyi állomást, a Centenájiumi parkot, a Madár utcai óvodát. Mind a két intézményben sok hasznosat tudott meg — dr. Bánáti Henrik igazgató-főorvostól, Apáti Istvánná óvodavezetőtől. Egész biztos, hogy a későbbi képviselői munkájában ezt is kamatoztatja. Lajos Géza A nádudvari iparszerű termelési rendszer (KITE) somogyi partnergazdaságai- ban már nemigen okozott fejfájást a tegnap megye- szerte neki-nekieredő eső. A múlt hónapban jó ütemben haladtak az őszi munkák, s ha csak egyetlen hétig kedvez az idő, november elejére valamennyi gazdaságban befejeződik a betakarítás és a vetés. Már végétért a munka a minden eddiginél jobb termést add napraforgótáblákon. Húsz somogyi KITE- tággazdaságban termelték ezt a növényt, s egy sincs, ahol az eredmény ne javította volna az év végi számvetés kilátásait. A göl lei tsz például 2,9 tonnás kiemelkedő hozamot ért el. Legalább ennyire figyelemre méltó, hogy a sokkal gyöngébb adottságú — mellesleg a napraforgót a legnagyobb,, 800 hektárnyi területen termelő — nagyatádi tsz is öt tonnával felülmúlta eddigi „rekordját”. A bő terméssel máshol járó — tárolási és átvételi — gondoltat a KITE partner- üzemeiben jórészt megoldotta az új osztopáni tároló; ott lő tsz csaknem 700 vagonnyi termésének biztonságos elhelyezésére nyílt mód. A 14 ezer 700 hektárnyi kukorica betakarításának kétharmadával végeztek az üzemek. A termésátlagok között igen nagy különbségek vannak. A megye déli részének homokosabb területein volt tábla, ahol csak 3,5 tonnás átlagtermést sikerült elérni, viszont például a somogyszili tsz-ben minap az egyik tábla — szinte hihetetlen — 12 tonnás átlagot adott. Az max most bizt«6, hogy a tavaly elért eredmenynel semmiképp sem lesz rosz- szabb az idei. A somogyszili, göllei, igali, de az osztopáni és kaposmérői tsz-ek is kitűnő hozamokat értek el. Befejezés előtt áll az 1515 hektárnyi cukorrépa betakarítása is. A 33 tonnás átlagtermés nem rossz; nagyobb gond, hogy a — 15 körüli — cukorfok, s így az átvételi ár alacsonyabb a reméltnél. Sajnos egy-két tsz-ben „megcsúszott” a répabetakarítás, így sok függ a szomszédos gazdaságok jó együttműködésétől, a gépátcsoportosítások megszervezésétől. Végzett már a répabetakarítással többek között a göllei és a nagyberki tsz, nagy teljesítményű gépével kész a segítségre a somogyszili gazdaság is. Az osztopáni tsz, ha kell. kombájnjaival tud segíteni. Nemcsak a betakarítás, de a 16 ezer 800 hektáron végéhez közeledő vetés is szolgál örvendetes eredményekkel. A munka minősége valamennyi gazdaságban — s ebben most az időjárás is segített — sokkal jobb a tavalyinál. Jó jel ez a jövő évi aratáshoz. A gabonatermelés növelését szorgalmazó új ösztönzők sok fejtörést okoznak ezekben a napokban. Aj: ag- ronómusok szoroznak és osztanak. Annyi már bizonyos, hogy például a törökkoppá- nyi. a somogyszili vagy a kutasi tsz-ek növelni kívánják gabonatermő területüket. Hat vagon busát tárolnak Hűtött halak Fonyódon Aki az utcára lépve fázósan húzza össze magán a kabátot, mivelhogy cudar hideg lett. annak érdemes — akár csak öt percre is — bemennie a fonyódi halhű- tőházba. Ott a hideget már érezni sem lehet, olyan metsző. De ahhoz, hogy a megtisztított hal hónapokig is elálljon, mínusz harmincöt fokra van szükség. A gépek a ventillátorok pedig ontják a hideget. Alig pár hete fejeződött be a hűtőház karbantartása. Kétévi működés után felülvizsgálták a berendezéseket, kicserélték a hibás alkatrészeket, festettek, fertőtlenítettek. A felújítás értéke meghaladja az ötszázezer forintot. E häiöhazbao jelenleg hat vagon busát tárolnak, de a szállítás a rakományok érkezése és eladása folyamatos. Az irmapusztai halfeldolgozóból, ahol naponta hatvan-nyolcvan mázsa tavi halat is előkészítenek, Fonyódra hozzák a zsákmányt, s innen „utazik” a busa Irakba. A keszeg — a Halért értékesítésében — belföldre kerül. * A tizennégy vagon kapacitású hűtöhúzba ezen az őszön hatvannyolc vagon hal érkezett, a tervezett évi mennyiségnek több mint a fele. De az igazi nagy fogás még mindig hátra van. Az őszi lehalászáshoz az egyenletesen hűlő hőmérséklet a legkedvezőbb, nem pedig a változó. A kifogott állomány nagysága attól is függ, hogy mikor fagy be a Balaton. Ha december közepéig tudnak majd dolgozni a brigádok, az idei év is jó lesz. Dolgozatírás R iadtan ébredtem hajnali négykor. Azt álmodtam, hogy vizsgáztattak. Váratlanul jött egy felettes, és azt mondta: kollégáimmal együtt üljünk vissza az iskola padsoraiba, jó messze egymástól, nehogy csaljunk. Ötoldalas kérdőívet rakott elénk, s közben le-föl sétált a padok között. Régi emlékeim közül csak a nádpálca hiányzott a kezéből. Ilyen kérdésekre kellett válaszolni: Mi a tudósítás? Tájékoztató műfaj-e a glossza? Melyek a publicisztika követelményei? Mit tud a tájékoztatáspolitikáról? Egyetlen kérdésre sem válaszoltam. A 19. után azonban odaírtam egy 20. pontot. így szólt: Miért nem olvas újságot? Zárójelben még hozzátettem: (Akkor meggyőződhetne róla, hogy tudom-e?) Mondom, riadtan ébredtem. És mintha megéreztem volna, aznap reggel értesültem róla, hogy megyénk székhelyén kisiskolás módszerekkel akarják vizsgáztatni az általános iskolák pedagógusait. Furcsa módon a középiskolai igazgatók értekezletén kérdezte meg valaki: igaz-e a hír? A megyei irányítás képviselője azt válaszolta: nem hallott róla, majd utánajár. A hír igaz volt. Mi sem bizonyította jobban, mint terjedési sebessége, valóságtartalma, és túlzásai. Felingerelte a testületek tagjait. Amennyire meg tudom állapítani, nem is ok nélkül. A „méhkas” még a múlt évben bolydult föl, amikor az egyik iskolában — merő jószándékból — (de hiszen mondják: a pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve), kérdőíveket adtak ki az elszórtan padokba ültetett pedagógusoknak. Válaszoljanak. Valljanak színt. Arról, hogy kiről és miről mit gondolnak, s hogy mennyire ismerik munkájuk követelményeit, tisztában vannak-e az új előírásokkal. Feszültség, idegesítő légkör lett úrrá. A bizalmatlanság, a „dedós módszerek” jelét vélték fölfedezni egyesek, háborogtak és morgolódtak, de rótták a sorokat a kipontozott papíron. Egy kemény kötésű tanár azonban fölállt és azt mondta: „Aki kitalálta, az álljon helyettem az osztály elé.” És kiment. Mások: „Miért nem győződnek meg felkészültségünkről az órákon?” És megint mások: „Ha véleményünk van az igazgatóról, elmondjuk szemtől szembe.” Űjabb megjegyzés: „Húsz éve tanítok, elvárom, hogy higy- gyenek (ha akarnak, győződjenek meg hivatástudatomról). Egy szó mint száz: ellenérzések sorozatát váltotta ki ez a legűjabbkori dolgozatírás. A lehető legrosszabbkor. Akkor, amikor új követelmények sorozatával bajlódva amúgy aem éppen nyugalmas az élet iskoláinkban. A légkört azonban aligha vették számításba a vizsgálódók, hiszen néhány hete újabb testületekben jelentették be, hogy folytatják a módszert. Az iskolák átfogó vizsgálata azzal kezdődik, hogy szint kell vallaniuk pedagógusainknak. Dolgozatot írnak. A hír újra riadalmat keltett. S ha korábban méhkasról beszéltem, akkor mo6t darázsfészkekre emlékeztettek az éppen sorra kerülő tantestületek. Izgalmi állapot persze nem azért alakult ki, mert fogalmuk sem volt, hogy melyik kérdésre mit válaszoljanak. A felháborodást az szította, hogy mi szükség van erre a lealacsonyító, önérzetet tépázó, bürokratikus és antidemokratikus módszerre. Volt, aki azt mondta: nem válaszolok a kérdé- ■ sekre. Mások két meg három gyermekükre és arra hivatkozva, hogy nekik nincs támaszuk, tiltakoztak a „bojkott” ellen. Akadt „jó szándékú” igazgató, aki megszerezte a kérdéseket, lediktálta őket a testületnek. Készüljenek föl előre, nehogy csalódást okozzanak a vizsgálatot végzőknek. Elképesztő. A tanítók, tanárok gondolatainak nagy részét hetekig nem az oktatás, a nevelés, hanem a dolgozatírás várható izgalmai foglalták le. Pedig már nem kerülhetett sor a dolgozatírásra. A megyei művelődésügyi osztály — érzékelve és fölfedezve e módszer tarthatatlanságát — közbeszólt. A tantestületekben most sokan attól tartanak: milyen következménye lesz ennek? Milyen retorzió követi ezután helyből azt a jogos tiltakozást, amelyet megértett és méltányolt a legfelsőbb megyei irányító szerv? Ha semmi mást nem mondtam volna, csak ez utóbbi mondatot, akkor is nyilvánvaló, hogy a „jó szándék” milyen torzuláshoz vezetett; milyen félelmeket, aggodalmakat, kétségbeeséseket szült — nagyreszt okkal és jogosan. Hozzászámíthatjuk azt is, hogy ismereteim szerint a kaposvári tantestületek egyébként is érzékenyebbek a megyei átlagnál s hogy szélsőséges reagálás is teret kapott, jóllehet a lényegről alkotott véleményükben igazuk volt. De miért kell izgatni, felbolydítani a tantestületeket amúgy is tetemes gondjaik közepette? Miért kell hangulatot kelteni, elkeseredésre vagy ellenállásra szítani, amikor ez a kifundált módszer amúgy sem vezethet eredményre? Vagy legalábbis nem többre, mint a közvetlen hang, a bizalom, s a segítő szándék. Arra gondoltam: általános iskoláink testületéit tanult, főiskolákat végzett, óriási többségüket hivatástudattal megáldott, a pályát önként vállaló és elkötelezett emberek sokasága alkotja. Ha így igaz — jómagam hiszek ebben —, akkor mire való a bizalmatlanság? A kérdésekről még nem is beszéltem. Az első „bevetés" után némiképp módosították őket, de a rájuk adható válaszok semmivel sem nyújthatnak több információt az irányító, ellenőrző szerv szármára, mint amennyit az egyébként félévig (!) tartó átfogó vizsgálat ideje alatt valóban demokratikus módszerekkel meg lehet szerezni. A kérdőív és a téma megközelítésének módja áldemokratikus! Titokban kér választ nyütszini valóságunkra. Vizsgáztat és mellébeszélésre késztet Félelmet, bizonytalanságot kelt s nem az ügy szolgálatának elkötelezett vállalására ösztönöz. Ily módon rossz és tarthatatlan. A világért sem szeretném az asztalomon heverő kérdések sorát elemezni. Csupán azt akarom megismételni, hogy pedagógusaink óriási többsége felkészült, elhivatott, jól képzett ember. Velük szemben bármiféle gyanakvás tarthatatlan, s ha mégis volna, annak a jövő generációi innák meg a levét. Miért nem lehet belülről és nem felülről ellenőrizni; csakugyan segítő szándékkal közeledni az emberekhez? Hiszen nincs akadálya... Gondolom: éppen ideje volna felnőtt embereknek és nem „kisiskolásoknak” tartani a pedagógusokat. Egyébként is, ha ismereteim nem csalnak: a nevelők szakmai-pedagógiai tevékenységéért egyszemélyben az igazgatók a felelősek. Az átfogó vizsgálat, az ellenőrzés módszerei nem mondhatnak ellent e ténynek. Aligha megfontolt „újítás” előkészítésének hat, hogy az igazgató a testülettel szövetkezzen az irányítókkal szemben. Nem ez a járható üt. A bürokrácia — sajnos — amúgy is terjed, kiirthatatlan öntörvényei szerint. Miért tetézzük „jó szándékú”, de elhibázott módszerekkel? K utattam a kérdőív lényegét. Tárgyaltam ez?el és azzal (természetesen pedagógusokkal is) az inkrimi- nációról. És minduntalan korlátokba ütköztem. Rájuk, ne hivatkozzak, ők nem vállalják! Mi ez a félelem? Azután egyre-másra csengtek a telefonok. Háromnegyedórás mentőakciók a telefonba és másutt; futkosás, „nagybácsi-keresés” a másik oldalról — a nyilvánosság kizárása céljából. (Mint olyan sokszor más témákban is.) „Nem volna szerencsés, ha a megszülető jegyzet tovább csökkentené az ellenőrzés hatékonyságát” — hallottam a telefonban. „Nehogy ettől vérszemet kapjanak a pedagógusok..,” Megdöbbentem. Rémes álmot láttam. Néhány irányi tót szétültetve, dolgozatot írattak velük módszerekről, demokratizmusról— Jávori Béla
