Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ARA: 1,40 R SOMOGYI NÉPLAP XXXVII. évfolyam, 253- szám 1981. október 28., szerda TÁRSADALOM, GAZDASÁG, IRÁNYÍTÁS ü fapaufalafokbéf merítve Lázár György Bonnban Közös törekvés Lengyel pártmunkásküldöttség Somogybán A megyei pártbizottság meghívására Zdzislaw Lucinski ciechanowi vajdasági első titkár veze­tésével tegnap négytagú lengyel pártmunkás­küldöttség érkezett Somogyba. Testvérmegyei vendégeinket Varga Péter a megyei pártbizott­ság első titkára fogadta. Előzetes kérésüknek megfelelően - az első munkaprogramon, a pártbizottság székházában - a pártmunka és a társadalomépítés magyarországi tapasztalatai­ráf, a gazdaságszervezés és irányitás módsze­reiről, a tanácsok pártirányításáról tájékoztatta őket. Az eszmecserén részt vettek a megyei pártbizottság titkárai, Deák Ferenc, a városi pártbizottság első titkára, Kiss Zoltán, a Köz­ponti Bizottság munkatársa és Sarudi Csaba, a megyei tanács általános elnökhelyettese. A mintegy három és fél órás tanácskozás lényege abban foglalható össze, hogy meríteni akarunk egymás tapasztalataiból. a kapcsolatok fejlesztésére Varga Péter • megyei pártbizottság nevében szívé­lyesen köszöntötte vendége­inket; őzt kívánta, hogy kel­lemesen és hasznosan tölt­sék el nálunk e néhány na­pot. Hangsúlyozta, hogy a magyar népet és pártját mélységes aggodalom tölti el a lengyelországi események láttán. Kifejezésre juttatta, hogy népeink, pártjaink együtt vannak a bajban, a nehézségek idején, s mi tá­mogatunk minden lépést, amely a haladás, a szocia­lista fejlődés irányába mu­tat. Zdzislaw Lucinski válasz- köszöntőjében nagyra érté­kelte a két megye együtt­működését, s nem titkolta: — Bár nagyon nehéz hely­zetben vagyunk, vállaltuk ezt az utazást. Az említett témákat is azért javasoltuk, mert érdeklődésűink a jelen­legi társadalmi szükségsze­rűségből fakad. Jóllehet a mélyreható gazdasági reform végrehajtásának feltételei nálunk még kedvezőtlenek, az önök tapasztalata sokat segíthet abban, hogy a ma­gunk erejéből mielőbb úrrá legyünk a társadalmi konf­liktusokon. — Nehéz napokat élt át a mi népünk 1956-ban, úgyszól­ván minden összeomlott az országban — kezdte az ak­kori helyzet elemzését Var­ga Péter, majd részletesen taglalta az ellenforradalom kialakulásának okait. A tár­sadalmi-politikai válságot követően nem zárkózott el a párt, nem vonult vissza. El­sőrendű feladata, kötelessége volt — mondotta —, hogy a párt vezetésében teremtsen rendet, azután időt adott az embereknek, hogy gondol­kodjanak, eligazodjanak. S amikor újjászerveződött, megerősödött a párt. harcot indított a tömegeit bizalmá­nak visszaszerzéséért. A szo­cialista demokrácia, a törvé­nyes rend mellett tett hitet, s megkövetelte az újjászer­vezett hadseregben, a kar­hatalmi alakulatoknál és másutt a szocialista társa­dalmi rend, a munkás—pa­raszt forradalmi kormány et- ismeceaét Uy-ea btzios ta­lajról indított« be a termoe­lést. biztosította a közelha­tást, s hozzákezdett a mező- gazdaság szocialista átszer­vezéséhez. A konszolidáció összetevői­nek elemzésevei, a párt munkamódszerének, törek­véseinek bemutatásával azt is bizonyította a megyei párt- bizottság első titkára, hogy a nehézségekről, a feszültsé­gekről mindig őszintén, nyíl­tan kell beszélni a tömegek­kel, föltárva a társadalmi el­lentmondásokat, s azokat az ő aktív részvételükkel kell feloldani. A tájékoztató további ré­szében meglehetősen nagy hangsúlyt kapott a szocialis­ta állam és az egyház meg­állapodása; azok a módsze­rek. amelyek vallásszabadsá­got biztosítanak a hívők szá­mára, s amelyek az alkot­mányos rend feltétlen tisz­teletét, a szocialista társa­dalomért munkálkodást kö­vetelik meg tőlük a szövet­ségi politika szellemében. Számos kérdés hangzott el, amelyekből nem volt kétsé­ges: ezek a magyarországi tapasztalatok korábban nem­igen foglalkoztatták lengyel barátainkat. Legalább ilyen érdeklődés övezte a gazdaságirányítás rendszerének bemutatását, a módszerek főbb tapasztala­tait. Érthető, hiszen a len­gyel népgazdaság is reform elölt áll, s tapasztalatokért még akkor sem árt a szom­szédba menni, ha odahaza más körülmények, más fel­tételek és sajátosságok ural­kodnak. Így nem volt megle­pő, hogy a legapróbb rész­letekig kíváncsiak voltak vendégeink a tervezési rend­szer átalakítására, az utasí- tásos módszerek helyett az anyagi érdekeltség, a sza­bályozás szerepére, a terme­lői és fogyasztói árak köze­ledésére, a beruházáspoliti­kára, illetve külkereskedel­mi módszereinkre, a válla­lati önállóság jellemző vo­násaira és így tovább. Var­ga Péter nem rejtette véka alá. hogy e nagy jelentőségű reform végrehajtásához ter­mészetszerűleg javítani kel­lett a párt irányító módsze­rét is. Az érdeklődés ezután a ta­nácsok pártirányítása felé fordult, majd a munkásőrség megalakításáról, működésé­nek feltételeiről érdeklődtek lengyel barátaink. E témá­ban csak a főbb elvi-politi­kai alapokat tárta föl az elő­adó, hiszen vendégeink a délutáni órákban találkoztak munkásőreinkkel és szemé­lyesen győződhettek meg arról, amit Varga Péter elő­re jelzett: — Munkásőreink fegyvereinek tüzereje szá­mottevő. de ennél jóval na­gyobb jelentőségű az a poli­tikai erő, amelyet a mun­kás hatalom védelmében kép­viselnek. Varga Péter végül hang­súlyozta: amiről itt értesül­tek barátaink, azok a mód­szerek a mi körülményeink között alakultak ki. De gon­dolatokat mindenképp ad­hatnak ahhoz, miként szün­tessék meg otthon a társa­dalom súlyos konfliktusait. — Őszintén kívánom — mondotta —, hogy sikerrel oldják meg nehéz társadal­mi gondjaikat. Őszintén örü­lünk a lengyel nép, testvér­partunk sikereinek, de ba­jaikat is érezzük. Éppen ezért amennyire lehet, segí­tenünk kell egymást, és le­hetőleg ne okozzunk egy­másnak gondokat. Több eredményt és kibontakozást kívánunk hát barátainknak... Testvérmegyénk első titká­ra megköszönte a tájékozta­tást, amely jó alapot adott a magyar part tevékenységé­nek megismeréséhez. El­mondta: a lengyel kommu­nisták kötelessége, hogy mi­nél előbb lezárják ezt a krí­zist. Rövid, de átfogó hely­zetelemzést adott ezután a lengyelországi állapotokról; ismertette az ellenséges erők módszereit, megtévesztő pro­pagandáját és rágalomhad­járatát, egyre nyilvánvalóbb törekvéseit, helyenként bru­tális magatartását. Majd emlékeztetett a IV. plénum útjelző határozatára, amely nevén nevezte a dolgokat és általános harcot hirdetett mindenfajta ellenforradal­mi tevékenység ellen. Az új vezetés — mint mondta — végre fogja hajtani ezt a ha­tározatot. Az ellenség jól tudja, hogy csak a feszült­ség fenntartása hajthatja malmukra a vizet. Ezért mindent el kell követni, hogy rend legyen az ország­ban és munka, nyugalom és pártegység, jó program, amit magáénak vall és kész tevé­kenykedni érte a sokmilliós nép. — Mä azt mondjuk — folytatta a ciechanowi vaj­daság első titkára: arról szó sem eshet, hogy a szocializ­must le lehet győzni Len­gyelországban. A Szolidaritás nem ragadhatja kezébe a hatalmat. Továbbra is sze­retnénk saját erőből, társa­dalmi megegyezésre töre­kedve rendezni dolgainkat, de ez nem azonos a meg­hátrálással, a megalkuvás­sal. Vannak Lengyelország­ban olyan erők, amelyek ké­pesek gátat emelni az ellen- forradalom elé. Az ember- milliók többsége józan. Erős a lengyel hadsereg, s a ha­tározott politikai irányvonal kialakítása sem várat már magára. Tudjuk, hogy most már gyorsan kell rendez­nünk dolgainkat. Minél to­vább húzódnak a zavaros események, annál nehezebb lesz úrrá lenni a helyzeten. A mi pártunk, a munkás- osztály, a társadalom alkotó erői — mint tapasztalhatják — nem tétováznak tovább... A jó hangulatú, tartalmas eszmecsere késő délután a munkásőrséggel való ismer­kedéssel zárult. Ma a me­gyeszékhelyen vállalt gaz­dag programot teljesítik len­gyel barátaink. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke tegnap Helmut Schmidt szövetségi kancellár meghívására — fe­lesége társaságában — hiva­talos látogatásra a Német Szövetségi Köztársaságba utazott. Kíséretében vannak: Veress Péter külkereskedel­mi miniszter, Nagy János külügyminisztériumi állam­titkár, Juhász Adám, az Ipari Minisztérium államtit­kára, Bajnok Zsolt államtit­kár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnö­ke, valamint Kővári Péter, hazánk bonni nagykövete, aki az NSZK-ban csatlako­zik Lázár György kíséreté­hez. Búcsúztatására a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Miniszter- tanács elnökhelyettese és Púja Frigyes külügyminisz­ter. Ott volt dr. George Sperl, a Német Szövetségi Köztársaság budapesti nagy- követségének ideiglenes ügy­vivője. A magyar mrniszteireímők megérkezése után azonnal megkezdődtek a hivatalos magyar—NSZK kormányfői tárgyalások. Lázár György és Heimat Schmidt eszmecseréjén a kancellári hivatalban részt vett Hans-Dietrich Genscher alkancéllár, külügyminiszter és Nagy János külügymi­nisztériumi államtitkár. A megbeszélés rövidesen széle­sebb körben folytatódott, amelybe bekapcsolódott Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter és Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság bon­ni nagykövete, valamint Bemdt von Staden külügyi államtitkár, Otto von der Gablentz, a kancellári hiva­tal osztályvezetője és Nor­man Dencker, az NSZK bu­dapesti nagykövete. A tárgyalások napirendjén először országaink kétoldalú kapcsolatai szerepeltek. El­ismeréssel állapították meg, hogy figyelemreméltó ered­ményeket értünk el, de mindkét fél kifejtette véle­ményét, hogy lehetőségeink még távolról sincsenek ki­merítve. Az eszmecsere so­rán kifejezésre jutott az a közös törekvés, hogy kap­csolataink elért szintjét ne csak megőrizzük, hanem to­vább is fejlesszük, s hogy erre a gazdaság, a politika, a kultúra és a tudomány terü­letén egyaránt megvannak a feltételek. A gazdasági együttműködést illetően kü­lön hangsúlyt kaptak az ipa­ri kooperációk és a kap­csolatok más, korszerű, hosz- szú távú formái. A tárgyaló felek ezután. áttekintették a legfőbb nem­zetközi kérdéseket, minde­nekelőtt az Európa biztonsá­gával és a fegyver zetcsök- kentéssel összefüggő témá­kat. Hangot adtak vannak a közös reményüknek, hogy a november végén Genfben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalások az európai kö­zép-hatótávolságú rakéták­ról eredményre vezetnek. Ugyancsak egyöntetűen hangsúlyozták: várakozás­sal tekintenek a madridi ta­lálkozó folytatása elé, és maguk részéről hozzá kíván­nak járulni annak eredmé­nyes befejezéséhez. A Magyar Távirati Iroda tudósítóinak értesülése sze­rint Lázár György és Hel­mut Schmidt keddi megbe­széléseit az egymás állás­pontjának jobb megismeré­sére, megértésére irányuló őszinte törekvés jellemezte, még az olyan nemzetközi kérdésekben is. amelyekben a két fél álláspontja eltér egymástól. Lázár Györgyöt délután szálláshelyén a magyar gaz­dasággal kapcsolatban álló legnagyobb NSZK-beli válla­latok és pénzintézetek veze­tői keresték fel. Az együttműködés számos fontos kérdését érintő meg­beszélésen a nyugatnémet üzletemberek elismerően szóltak a magyar iparról és külkereskedelemről, de eh­hez hozzátették: a kapcsola­tok még eredményesebbek lehetnének, ha a magyar ipar gyorsabban tudna rea­gálni az igényekre, s ha ja­víthatnánk együttműködé­sünket a harmadik piacokon. Este az NSZK kancellárja és felesége vacsorát adott Lázár György és felesége tiszteletére. A vacsorán a két kormányfő pohárköszön­tőt mondott. Helmut Schmidt meleg szavakkal emlékezett meg 1079-es magyarországi láto­gatásáról és Kádár Jánossal folytatott megbeszéléseiről. A magyar miniszterelnök mostani látogatása — mond­ta Schmidt — fontos állo­más az egyenletesen és jól fejlődő nyugatnémet—ma­gyar kapcsolatokban, és je­lentős hozzájárulás a kelet —nyugati párbeszéd folyta­tásához. Helmut Schnádt méltatta a két ország dinamikusan fejlődő gazdasági kapcsola­tait, és hangsúlyozta, hogy az NSZK számára a Ma­gyarországgal való gazdasá­gi együttműködés és keres­kedelem hosszútávú politika. Befejezésül a két ország népeinek békés jövőjére emelte poharát. Lázár György pohárkö- saootőjében hangsúlyozta, hogy a Magyar Népköztár­saság kormányát továbpra is a két ország közötti kapcso­latok elmélyítésének őszinte szándéka vezeti. Emlékeztetett arra. a dél­előtti tárgyalásokon elhang­zott egyetértő megállapítás­ra. amely szerint kapcsola­taink számos ténye igazolja, hogy két eltérő társadalmi berendezkedésű és más-más szövetségi rendszerhez tar­tozó ország is gyümölcsöző együttműködést folytathat egymással, ha azt a kölcsö­nös tiszteletre és egyenjogú­ságra alapozza. Lázár György pohárkö­szöntője végén hangoztatta: népünk békés szándékaitól vezettetve a Magyar Nép- köztársaság kormánya arra törekszik, hogy nemzetközi tevékenységével elősegítse a békés egymás mellett élés, az enyhülés politikájának érvényre juté6ét

Next

/
Thumbnails
Contents