Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
Testvérmegyénk küldöttei Barcson Felnőtt gondol codá »sal Jegyzetek egy ifjúsági parlamentről (Folytatás az L oldalról) valamint a pártbizottság testületének mindennapi munkáját. Az egyórás eszmecsere a Vörös Csillag Termelőszövetkezet központjában folytatódott. Böhm József, a szövetkezet elnöke, Horváth Lajos, a pártbizottság titkára és a gazdaság többi vezetője fogadta a vendégeket. P. A. Leonov a találkozó első pillanataiban megragadta az alkalmat, hogy elmondja: hírből már ismeri ezt a nagyüzemet, s örül, hogy mód nyílt a személyes találkozóra, a látogatásra. Böhm József tömören, néhány beszédes adattal alátámasztva mutatta be az 1948- ban alakult, ma tízezer hektáron gazdálkodó korszerű nagyüzemet. Fölkeltette vendégeink érdeklődését, hogy a Vörös Csillag szövetkezetben az évi termelési érték ötvenkét százaléka származik a mezőgazdasági tevékenységből, a másik negyvennyolc százalékot a feldolgozás, az ipari és a kereskedelmi tevékenység hozza. Záporoztak a részletek iránt érdeklődő kérdések: hányán dolgoznak a tejüzemben, a sertésfeldolgozóban, a fa-, illetve a műanyagüzemben ; milyen termékeket állítanak elő, milyen nyereséget hoz ez a nagyüzemnek s hogyan történik az értékesítés. Elismeréssel szóltak a szövetkezet éves nyereségéhez jelentős mértékben hozzájáruló melléküzemági munkáról. Nem kisebb érdeklődés fogadta azokat a módszereket, ahogyan a Vörös Csillag a háztáji termelést segíti, szervezi. A nagyüzemben nevelt tizenháromezer hízón kívül a háztáji gazdaságok évente hétezer hízót értékesítenek a szövetkezet közvetítésével, jelentős támogatást, kedvezményeket élvezve. A vendégek kérdésére Böhm József hangsúlyozta, hogy a népgazdasági értéket jelentő háztáji árutermelés elképzelhetetlen a nagyüzem hathatós szervező, segítő, integrációs tevékeny sége nélkül. A Vörös Csillag ötmillió forint előleget ad a tagok háztáji termelésének segítésére, és bár évente megtörténik az elszámolás, a folyamatosság miatt ez az összeg gyakorlatilag mindig a tagok használatában van. Az elmélyült eszmecserét délután üzemlátogatás követte. Mivel a vendégek érdeklődését fölkeltette, kérésükre először megtekintették a szövetkezet élelmiszerholtját. A jelent és ■ a holnapot mutatták meg a gazdaság vezetői, mikor elő; szőr az Istvándiban levő re~- gi — hagyományos — tehenészeti telepre látogattak, majd pedig a Darányban épülő korszerű, ezerhúsz férőhelyes szakosított telepre. Dolgoztak a kőművesek, a festők — a munka szemtanúi lehettek vendégeink. Kocsis János, a szövetkezet fejlesztési osztályvezetője adott részletes tájékoztatót a jövőre elkészülő. negyvennyolcmillió forintos beruházást igénylő telepről, amely az állatállománnyal együtt nyolcvanhárommillió forintos fejlesztést jelent a gazdaságban. Ellátogatott a küldöttség a hetven nőt foglalkoztató műanyagüzembe is. Elismeréssel nyilatkoztak a külsőre egyszerű kis üzem eredményeiről; húsz—huszonegy- millió forint termelési értéket, s évente hárommillió forint nyereséget termelnek az itt dolgozók. Az üzem- látogatás utolsó állomásaként megtekintették az agráripari komplexumot: a sertéstelepet, a mellette levő tárolót, a szárítót, a takarmánykeverőt és a burgonyaválogatót, ahol javában végezték a szövetkezet dolgozói az ősz egyik nagy munkáját, a termés válogatását. A szívélyes, baráti találkozó után a szövetkezet központjában köszöntek el a vendégek a város és a Vörös Csillag vezetőitől. A megyei kórház-rendelőintézet mintegy ezerhatszáz dolgozója közül a harmincöt éven alattiak ifjúsági parlamenten adtak számot munkahelyi beilleszkedésükről, egyéni és közösségi tapasztalataikról — mindarról, ami az „egészségügyieket” foglalkoztatja. A rész- parlamenteken elhangzottak alapján az intézmény beszámolót készített, afféle munkahelyi „kiskátét”, amelyben a fontosabb tudnivalókat foglalták össze. A kórház-rendelőintézet költségvetése, a rekonstrukció, a bérhelyzet, a képzés — és még sorolhatnánk a címszavakat — nem mindennapi téma a fiatalok körében, de a hétköznapi munka során sokszor szóba kerülhet. Jó tehát tudni róla. Az egyén főleg csak saját szűk munkakörülményeit, feladatait ismeri, nehezen tudja beilleszteni tevékenységét az intézményébe. Ám á munkavégzést, a közösségi szellem kibontakoztatását elősegíti, ha nagyobb területen „otthonosan mozog” az ember. , A megyei kórház-rendelőintézet ifjúsági parlamentjén a felelősséggel szólók arról győztek meg, hogy magukénak érzik az intézményt. Csalódnom kellett volna, ha olyan dolgokról beszélnek, amelyek nemcsak az ő munkaterületükhöz kapcsolódnak; mint a tudományos munka föllendítése, a nyelvtanulás szükségessége, az ügyelet, az ötnapos munkahétre való áttérés, az orvosi műszerek folyamatos korszerűsítése és — vele párhuzamosan — a meglevők hatékonyabb kihasználása, a rendelőintézeti szociális helyiségek hiányosságai. Mind-mind olyan téma, ami korosztálytól függetlenül bárkit foglalkoztathat. A fiatalok szívügyüknek tartják e kérdéseket — bizonyságul szolgált erre az ifjúBevált a szabadság „átcsoportosítása” Évről évre gondot okoz a mezőgazdasági üzemeknek a csúcsmunkák időszaka. Egyebek között amiatt- is fő az illetékesek feje, hogyan szervezzék meg úgy a munkát, hogy a háztájiban is idejében kerüljön biztos helyre a termés, de a közös érdekéi se szenvedjenek csorbát. A tagok, illetve az alkalmazottak többsége ugyanis erre az időre tartogatja szabadságát. Aki pedig már másra használta fel, előfordul, hogy ezekre a hetekre csinál magának. Nem ritka az olyan gazdaság, ahol őszidőben szembetűnően megugrik a táppénzesek száma ... Még „izgalmasabb” a helyzet a falvak- ban működő ipari üzemekben, ahol a műszakok, a szalagok évi egyenletes munkával dolgoznak a tervek teljesítésén, és a dolgozók mögött ott a mezőgazdasági „háttér”: a kisebb-nagyobb területű szántóföld a betakarításra váró terményekkel, a szőlőhegy a gyorsan érő fürtökkel... Bonnyaiak, acsaiak/' dö- röcskeiek, andocsiak és még számos más községben élők dolgoznak a Május 1. Ruhagyár karádi telepén — a helyben lakókon kívül. Bérelt Volán-busz hozza-viszi őket, ahogy a műszaki, illetve a kismamaszalag megkívánja. Kétszáznyolcvan foglalkoztatottja van a telepnek, zömük lány és asz- szony, mindössze 10 százalékra tehető a férfiak aránya. , — Néhány éve még előfordult, hogy az egyik, táppénzen levő dolgozónkat a szőlőjében találtam. Ügy látszik, ahhoz a munkához nem volt beteg — mondja Arlett László, a ruhagyár karádi telepének vezetője — Három éve aztán megszűntek az igazolatlan távollé- tek, s akinek az otthoni munkája miatt szüksége van egy-két napra vágj’ egy hétre, szabadságot vesz ki. Mindez azután következhetett be, hogy kérésünkre 'a Május 1. Ruhagyár a karádi teleppel kivételt tett: ránk nem vonatkozik a gyár központjára és a többi telepre érvényes rendelkezés, amely szerint nyaranta karbantartás miatt két hétre leáll a termelés, és a dolgozók úgynevezett üdülési szabadságra mennek. Mi azt mondjuk; nekünk a karbantartásra egy hét is elegendő, így a másik hét megmarad arra az időszakra, amikor a szabadságnak a mieink a legnagyobb hasznát veszik: tavaszra meg őszre. Nézzük meg közelebbről, mit eredményezett a gyakorlatban ez a szabadságai icsoportositás. Régebbi Őszökön előfordult, hogy naponta ti dolgozók több mint 30 százaléka tavai maradt a mwrtkahelyétSL Rven magas hiányzás! arány bizony hátráltatta a termelést, késleltette a tervezett ütemet, hiszen olykor fél szalagra is alig gyűltek össze a munkások. Most viszont egy-egy területről mindössze ketten- hárman hiányoztak naponta betegség vagy szabadság miatt, s az otthoni munkákra inkább a hét végén, családi és rokoni összefogással kerítenek sort. A távolmara dásból adódó munkahely gondot belső átcsoportosítással hidalják át. * * 0 A szalagokon női kabátok készülnek. A karádiak a „közbülső” munkát végzik: kiszabott anyagot kapnak, amit ők varrnak össze, de az utolsó vasalásra meg a esomgolásra a központban kerül sor. Szeptember T3.; délelőtt. A három szalagon együttvéve nyolcvanhárom lánynak, asszonynak kellene dolgoznia. Hét híján mind együtt vannak — ők heten betegség, illetve szabadság miatt vannak távol. — Ez a hiányzás a „tűréshatáron” belül van — mondja a telepvezető. — S ebből az is következik, hogy ez a műszak hozza a tervét, ugyanis a tízszázalékos távollétét már eleve számításba vesszük a feladatok összeállításakor. Nálunk általában ez az arány jellemző, vállalati szinten viszont 12—14 százalék ... Fölkészültünk arra is, hogy dolgozóink többnyire szeptember és november között veszik ki szabadságuk nagy részét. Hemesz Ferenc sági parlament. Tehát nincs okom rá, hogy számon kérjem tőlük, miért nem beszéltek sajátos, életkorukból fakadó gondjaikról, hiszen — remélem, jól érzékeltem — beilleszkedtek az intézmény munkájába, annak tevékenységét igyekeznek eredményesebbé tenni. Ezen az ifjúsági parlamenten is elhangzott: a fiatal egészségügyi dolgozók — elsősorban a házasek — mielőbb szeretnének lakáshoz jutni. A gondot az egészségügyi szervek nem tudják megoldani, a fiatal házasok letelepedésének megkönynyítése csak sok-sok szerv összefogásával érhető el. A megyei kórház dolgozói egy kicsit még kivételes helyzetben is vannak, mivel a nemrég átadott új orvos-, medikus- és nővérszállás sokuk lakásgondját enyhítette. Ezzel a munkaerő-gazdálkodás — bármily furcsa is ez a kifejezés itt — előnyös befolyásolására teremtettek módot. A beszámolóban is, a felszólalásokban is alig esett szó azonban a rendelőintézetben dolgozókról és az ő helyzetükről. Szembeötlő volt ez az aránytalanság. Üjból végig gondolva a megyei kórház-rendelőintézet ifjúsági parlamentjét, fölviláglott bennem néhány sajátos, korosztályi kérdés: Miért sportol olyan kevés egészségügyi dolgozó? (A többműszakos foglalkoztatás az oka? Sok a terhük a dolgozóknak?) Az évenként meghirdetett alkotó ifjúság pályázat csaknem teljes érdektelenségbe fulladt már 1980-ban. Többet szerettem volna hallani a közösségi élet kibontakoztatását szolgáló KISZ-klub tevékenységéről is ... Nyilván fontosabbak voltak az előbbiek, s nemcsak az egészségügyi dolgozók szemszögéből, hanem a betegek érdekeit is képviselték a fölszólalók. Hiszen a gyógyító-megelőző munka számos részterületéről szó esett — de ügy, hogy a szakmai sikereket a rászorulók is élvezzék. H. B. ÚJÍTS! Újíts! — olvasom a műhely falán fakuló feliratot és kedvem volna közvéleménykutatást tartani. Ugyan hányán álltak meg e színes filctollal vastagított felirat előtt és hányán határozták el, hogy ezután újítanak?! De közvéleménykutatás nélkül is tudom: sehányan. Ezek a felszólító módban fogalmazott lelkesítő feliratok legfeljebb az újítási előadó és a vállalatvezetés tenni- akarását, korszerű gondolkodását hivatottak igazolni, másra nemigen jók. A táblák nem hozzák működésbe a berozsdásodott rugókat, a táblák nem helyettesíthetik az egyéni érdekeltséget. Újíts! Beszélgettem már néhány újítási szakemberrel az utóbbi évek során, s csak úgy dőlt belőlük a panasz: kevés az újítás. Ezt az országot valamikor a pirospozsgás arcú újítók országának is hittük, láttattuk; s hihetetlen, de még ma is kétszázezresre tehető az újí- ,tómozgalom tábora. Ám ez a tábor mostanában mélyen hallgat — mint futballmecs- cseken a vesztes csapatoké. Az utóbbi két-három évben alaposan megcsappant az újítási irodákba benyújtott javaslatok száma, körülbelül ötezerrel. Azt, hogy mit jelenthet ez a szám az országnak, jól érzékelteti egy adat: e sivár esztendőkben. is évenként csaknem négymil- liárd forintot hoztak az újítások a vállalatoknak. Kellene tehát a sok újítás — nagyon. A megcsappant újítókedvre évek óta keresik a választ a szakemberek. S mert a választ hivatali szervek, intézmények is keresik, egy idő után meg is kell találni. A válasz persze megvan: az újítómozgalom átmeneti visz" szaesése — mert nálunk minden, visszaesés átmeneti — a vállalati érdekeltség és az újítómozgalom ellentmondásos kapcsolatából fakad... A vállalatok ugyan hosszú távon érdekeltek az újítások hasznosításában, rövid távon azonban nem. Az újításokért ugyanis fizetni kell, viszont az újítási díjakat a bér- és a részesedési alap terhére fizetik ki, így aztán egy újítás elismerése voltaképp a dolgozók zsebéből veszi ki a pénzt. Azaz: a dolgozók bér- és jövedelem- forrásait szűkíti. Ne is csodálkozzunk, ha ezek után megcsappan az újítási kedv: a dolgozó nem ellensége saját magának, és társának sem. Majd akkor várhatjuk az újítómozgalom fellendülését, ha nem az R-alap- ból, hanem — mondjuk — n fejlesztési alapból fizetik az újítót. Így a szakemberek. Megvan ennek, a magyarázatnak a logikája, világos a gondolatmenete, s az ember a válaszban mégis valami bukfencet sejt. Ilyen egyszerű volna az egész? Nem is olyan rég egy iparvállalatnál jártam, ahol az utóbbi két évben több mint a felére csökkent az újítások száma. A hivatalos válasz ott is az R-alapra hivatkozott, és szidta a mai kifizetési rendszert. Gyanítom, hogy az újító- mozgalmat nem az R-alap kantra F-alap * vita fogja megváltani. Őszintén szólva erősen kételkedem az érdekeltségi rendszer dolgozóra- vetítésében; a kollektív és az egyéni érdekeltség erőszakolt összeházasításában. A műhely szakmunkását vagy épp a gépészeti osztály mérnökét nem érinti közvetlenül, hogy esetleges újítását az R-alapból vagy más alapból fizetik. Az újító ember újítási hajlandóságát egyesegyedül az befolyásolja, hogy becsüllk-e kezdeményezését. Időben és pénzben is! Ami a pénzt illeti, a mai adatok szerint a vállalatoknál úgynevezett eszmei díjjal jutalmazzák az újítót. Száz újítás közül hetvenhétnek az aktájára írják: eszmeileg díjazott. Némi túlzással: a hasukra ütnek a vállalati bírálók, és kifizetik az újítót. Azaz: értéke alatt fizetik. Mert az esetek többségében az újítások sokkal többet érnek, mint amennyi hasznot a vállalati bírálók becsülnek. Külföldi kiküldetésen járt vállalati szakemberek mesélnek hasonlókat. Az újításokat zsebből fizeti a főnök. Nem egy esetben azonnal! Pedig a tőkésvállalatoknál is bizonyára szigorú belső pénzügyi, könyvelési fegyelem van, ott is el kell számolni az utolsó fillérig. Csak míg ott az érdekeltséghez, a várható haszonhoz igazítják a szabályozókat, nálunk nem egy területen a fordítottja történik. Pedig az újítások döntő többsége nem milliós újítás, hanem „ezerforintos” ötlet, amelynek azonnali megvalósítása épp a vállalatvezetők érdeke — volna. De annyira bonyolult és nehézkes egy újítás elismerésének, bevezetésének útja, hogy nem is csb- da, ha ez az érdek ködbe vész. Még akkor is, ha a jelszó változatlan. M. G. SOMOGYI NÉPLAP
