Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-25 / 251. szám
Fazekas Lajos Hidak, csillagok A teoepű tiszta és hideg, a Sértenek, most nincsen udvara. Hidak, csillagok nézik a vizet; sötét házak Ballagok haza. A Hüsó parton neantámpasor, reklám villog — fények özöne. Egy dalt dúdolok, szerelemről szál; pár sor maradt csupán, s a zent. A vteem.0SUMfc fényiéiáfa remeg — féngpmérek hegyén fény hidak _ í nyugalmat tartják, s a reggelek súlya alatt összeomlanak. Firenze. Bényi I,a>/1 n rajza. (A művés* Olaszországé naplójából.) ÚJ KÖWTVEKRŐiIII. Béla emlékezete Az Európa Kiadó Magyar Helikon asztályásak Bibliotheca Histork'a sorozata olyan műweKxtft; történeti munkált; ematóteezések, ösz- szedttttáBOk gyűjteménye, a mety régül* hiányzott konjwHwdtíi gdt pedettájárói. Ar. eddigi hOwtek szép k íálüBfeajBfeal, igényes sser- ker.ztésöklBeJ, föetve tematikai váltosiatosságu kkal reálián értek et nagy sikert A legv$aábfo Wnyv » ÍH. Béta emlékezete dmet viseli Az „emléfccjef** szó hallatára arra gondoteök: mit mondák, mft írtak hajdanában? No, tneg persae azt is, mi- kentemldkezflnk róla a*oet._ K kéttűs megfontolás vitte — és vrsr*— végbe, magas színvonalon, a sorozat korábbi és e legújabb kötetét át. Ugyanokkw bevezető gyanánt széles kan- és társa- dalotnrajzot ad. HL Béla nevével noha majdnem negyedszázadon át ült a magyar trónon, s európai mércével is számottevő uralkodó volt, írott forrásainkban alig találkozunk. Éppen ezért úttörő jellegű vállalkozás, hogy eddig le nem fordított — i csak kevesek áltál hozzáférhető — görög es latin kútfők nyomán Kristó Gyula meg Makk Ferenc összeállította e kötetet Ugyanők látták cl .jegyzetekkel s kftúnó bevezetővel A gazdag képanyag Sfasosi Ernő válogatását dicsért A kötet kiállítása, a korábbi kötetekhez képest átlagos tipográfiája viszont nem kelti a szokásos gondosság es naívesség benyomását. I, —— . i Deák Mór Ami a fejfáról lemaradt A znap, «mikor az utolsó pohár bor felhőjéből lecsapott nagyanyámra a százfejű sárkány, a Halál, és elragadta, bolondul bőgtem — sehogyse tudtam megérteni, miért őt. Hiszen nagyanyám már csak nekem volt ssnép! Hogyan tévedhetett ekkorát a Halál? ö nem változik királyknsassaonnyá! Nagyanyám mosolygott a ravatalon is. Sárga és borostás volt az arca. Féltem a bizonytalanságtól, ét nem tudtam elhinni, hogy őt öleh a koporsó, ahogy mi talán sohasem tudtuk. Már az is furcsa volt, bogy az utolsó hónapokban nem nevetett... Amikor ágynak esett, örökké mogorva nagyapám próbálta helyettesíteni, de észrevettem, hogy a mindig féltve gondozott kertet fölveri a gaz, és éreztem nagyapám kacagásából a félelmet. Ki fog most már szívéből nevetni? Ki tud mostantól? ősz volt noon ujjú, la- vetkőztető ősz — nagyanyám csak fonnyadt, száradt egyre, s néha meglestem arcán valami földöntúli boldogságot: talán már istene jött el könnví- tem rajta? Vagy a Halállal csókol ózott akkor is? Ha megpuszilt engem, előtt mindig megtörött« a száját. Vajon metyiküoket ma«crárá jobban.? __ Törékeny amaouf vöt* * Bagynnyám. Illékony testét nevetése fogta marokra; belekapaszkodott, akár a söprű vagy a gereblye nyelébe. Hátravetett fejjel kacagott mindig. s olyankor a farkát behúzva kotródotl a csend, mint az idegen kutyák az udvarból. A gatamndx* meg rácsodálkoztak nagyanyámra: ki «K, ak^meg^oáráh is magasabbra j jaanomB^ote iidjji ment eL Nagyapám fölnyalábotta, s úgy futott vele felőröltén az udvarom. A tyúkok, antik még tat ó kesét ismerték, kotkodá- esofaa rebbentek széjjel Rohantam én is nagyapámmal; nőst fajtáéin, játszunk, hogy nagyanyám elmosolyodjon végre annyi idő után. Nagyapám csak szaladt, szaladt, egyse lassabban, ■ amikor megnyugodott, eltemette őt mélyen a könnyei alá. Akkor életében először rágyújtott egy cigarettára; én adtam ne- , ki a dwgí cigimből — éreztem, nem fog bántani. Érd<e»-Feßeuere József Nyitott ég sátrában NyttoCMp áStrSbvm szél-vitorla forog, csupasz hátitőrökön cicáz a faámyék, vígan integetnek szavuk is parádé Indulok tékáiméi amíg erűm futja, de beporoz és dhágy a vontató útja. Hiába tartom jCt a teheneimet, virtus évűt neméi az ostorom hite. kedten szólalt meg, de nemve köhögött, mint én az első slukktól: — Vaksi volt. Lánykorában sokat olvasott. Három újságot naponta. Az apró betűt is. Az apjának... Ezt mondta, és odahúzott az ölébe. Akkor sejtettem meg: nagyanyám mosolyát örökre lezárta kedves kék szeme ... De sírássá változtatni a Halál sem tudta. A z utolsó napig jó barátja volt nagyanyám a szép szavaknak, a kedvességnek. Kacagásának ereje álomvilágban engedett élni — és csodálatosak voltak közös álmaink. Lefekvés után, félátmoban hallgattam meséit Saját életét színezte ki, s emlékeibe mártózva elhittem, 6 Hamupipőke, és sors* morzsa lékai ból nekem mindig kiválogatta a mesék lencséit. Elbeszélései világosbarnák voltak, lencsebernák, s ha néha közéjük lopott egy-egy szmes üveggolyót, hevesen tiltakoztam; olyankor ágy kacagott, a könnyei kicsordultak. a papa dömnógve fordult a másik oldalára, és még órákig nem tudtam elaludni. L_ ma már tudom: a Halál tar életből meríti erejét, ■ nem is harcolnék vele — a mesék hazugak, ■ a tevágott sárkányfejek helyébe úgyis hét másik nőne; de nagyapám attól keadve csak a Hamupipőkét tudta mesélni, s amikor megkértem: mesélj a Hamutartóról is, kinevetett... Amikor a kicsiny koporsó valami szomorú, lyukas csónakként elsüllyedt a sírban, megmagyarázta: te adtál érteimet az életének. Ahogy hazaértünk, felujjongtam: Papa, most végre nyugodtan kergethetjük a macskákat! A Mama úgyis mindig megszidott bennünket érte. Nagyapám rém nézett, nem szolt egy szót sem. Húzott egy nagyot a pálinkásbuty- kosból, csak aztán intett nemet. Még meg is verte egy- saer a Bundrt, amikor az megzavarta Szürkemacskát. Aztán anyám hazavitt, mert a papa már nem is borotválkozott, és azt mondták, nem agyok jó helyen nála. Én maradtam volna szívesen, de nem engedték. Utoljára még kimentem a kertbe. A kiszáradt cseresznyefa, mint a Mama. vézna karjaival az eget próbálta átfogni. Aztán láttam, ahogy a gereblyére hajol... s csak most tűnik föl, a csupasz karók milyen vészjóslóan meredeztek körülötte! Aztóta minden karó kidőlt. Nagyapám nem adhatja el a kertet. Ö nem engedné... — Van, aki istennek születik; van, akit istenné választanak, és van, aki istenné váltja magát... Ö ilyen volt — mondja nagyapám, aki sohase sír. És ezeknek az isteneknek még ma sincs saját vallásuk. A hamutartót a zsebembe dúgtara. amikor anyám összecsomagolt. A papa már úgyis a földre hamuzott. Azért mégis sajnáltam, hogy elvisznek. A Bundi is velünk aludt éjszakánként, s néha átmászott hozzám a papa ágyából, és megbökdösött a nedves orrával. De azért örültem is, mert már gyakran nem volt mit enni, és bűz volt, és ritkán jött össze annyi pálinkásüveg, hogy azt vi6szavi hessem és lefaraghassak magamnak egy cukorkára valót, pedig amikor a Mamával jártam vásárolni, sokszor még csokit is kaptam. A busz a temető mellett ment el. Anyu sírt, de én tudtam, és nem mondtam meg neki. hogy a Mama úgyis elmeséli majd, hogyan járt túl az eszünkön. Talán erre az utazásra is szüksége volt abban a bukdácsoló csónakban, talán eljutott az Óperenciás-lengeren túlra is. Elnyomom a csikket a hamutartóban. Igen, ez még mindig az a hamutartó, és reménykedem: a Mama azért nem mesélte el nekem ezt a históriát mégsem, mert ahol van, azon már nincs mit színezni, remélem, megtalálta a meséit. Az ő kacagását keresem azóta is: a legszebb zenét, ifjúságomat. Itt áll most is mellettem, s nézi, ahogy segítségül hívom a papírt... Jaj, iszonyúan kacagni kezdek. Móricz Virág könyve Kevés olyan szerencsés óriása van a művésztársadalomnak, mint Móricz Zsig- mond, akire ugyan már életében sok hamis legenda rakódott, de lányaiban, elsősorban Virágban megvan az az őszinte gyermeki szeretet, amely apja halála után arra indította, még ha a fájdalmas titkok fölfejtése árán is, igenis tartozik azzal az emlékének, az igazságnak. az egyetemes emberi kultúrának, hogy a valóságos, a létező arcát mutassa fel az embernek, művésznek egyaránt. Ebben a nemes szándékban ő tehette a legtöbbet, azért is, mert rendelkezik azzal a judicium- mal, amely nélkülözhetetlen egy zseniális művész rejtelmeinek a megértéséhez, másodsorban életének tekintélyes részében közelről figyelhette az apa drámai fordulatokkal terhes életét, a remekművek megszületését. Majdnem három évtizede, 1953-ban jelent meg az Apám regénye, amelyben az élet összefoglalását kaptuk, majd tizennégy évvel később a Móricz Zsigmond szerkesztő úr, amely annak a három és fél éves rettenetes harcnak a dokumentuma, amit a Nyugat szerkesztőségében töltött Babits oldalán. Véletlen, de ismét tizennégy év telt el — közben az elmúlt évtizedekben kilenc regény is elkészült —, amíg ezen a nyáron megjelent a vaskos, majd 1200 oldalas Tíz év. Az írónő 1933- tól haláláig követi apjának azt a gigászi küzdelmét, amelyet az irodalomért és az életért folytatott. Nagyon érvényesnek érezzük erre a dokumentumkötetre is azt, amit az ötvenedik születésnapját méltató, leghűségesebb kritikusa Scböpflin Aladár irt: „...az ember úgy érzi. folytonos viharban állott. Nagy szenvedések, nagy örömök, nagy megaláztatások és nagy felmagaszta- lások viharában.” Élete egy folytonos förgetegben hányódó hajóhoz, egy tíz felvonásra tagolható drámához hasonlítható. Még el sem múlt a Nyugat-vész. máris egy új folyóirat alapításán törte a rettenetesen túlhajszolt fejét. Aztán — akarata ellenére — az IGE elnöksége szakadt a nyakába, de ez szerencsére csak néhány hétig tartott, amilyen váratlanul jött, el is múlt, mert kísértetiesen emlékeztetett a Nyugatnál szerzett sebekre. Móricz ki akarta próbálni az erejét, kepes-e segíteni az írótársain. A merész tervei szokatlanul rideg ellenállásba ütköztek, az érthetetlenseg és a konok közöny mindent elsöpört. ..A Nyugat ölt meg — zsörtölődött Móricz —, Gellért. Még mindig nem tudok rágondolni olyan borza- dálv nélkül, amiket a hideg hüllőkkel szemben érez a melegvérű ember ... Hideg őszi nap van: fázom.” Mennyit verekedett, küszködött a színpaddal. Regényei, elbeszélései éles konfliktusokra épülnek, színházi sikere egy kézen megszámolható. A Rokonok színpadi adaptációja sem sikerült, pedig de sokat remélt tőlel Az örökös pénzhajsza; közel két tucat rokona várta tődé és lelkiismeretesen meg is kapta a rendszeres apanázst. Kissé nehezen készfai el a trilógia harmadik kötetével A nap árnyékával amelyet halott felesége emlékének szentelt. „Janka mellett határtalan düh és elégedetlenség gyűlt fel bennem. Szegény annyira megvadított, hogy még ma is ebbői élek.” Itt él mellette már nyolcadik éve Simon yi Mária, a hajdan ünnepelt, gyönyörű színésznő, de egyre távolabb kerülnek egymástól „ ... írom ezeket a naplózavargásokat ... Miért írom ? Ez mindig megkönnyebbít, mert abszolúte nincs kivel beszélnem.” Minden nagy művész magányos, de ez már a fájdalmas kétségbeesést sugallja. Móricz életének talán legellentmondásosabb periódusa Csibe nevéhez fűződik. Már eddig is tudtunk néhány fontos mozzanatot erről a kapcsolatról de a legfontosabb dolgokat ebben a könyvében mondta el Móricz Virág. Sajnálatos, hogy Csibe, Móricz Erzsi fia anyja leveleinek a közléséhez nem járult hozzá. (Hasonlóan járt el Kodolányi János fia is.) Milyen finom tapintat — lesznek, akik az ellenkezőjét érzik majd —, gyermeki ösztön vezette az emlékezés göröngyös mezsgyéjén az írónőt. Ebben az időben történt Simonyi Mária végleges szakítása — törvényesen nem váltak el — Móriczcal. S magánéletének újabb lapjai tárulnak elénk. A közel egy évtizedes vonzalom is léket kapott, hiába kén meg a debreceni özvegy. Magos Olga kezét, de a levelek ezután is mentek és jöttek, vitték és hozták a híreket az apróbb és nagyobb sebekről, örömökről. Móricz irt és szervezett, járta az országot, előadásokat tartottak a megalakítandó népfőiskolákról, a gazdaságos, szenporos téglaége- tésről, a hasúra szövésről. Milyen csodálatos líra szakadt föl belőle: a világirodalom egyik legfájdalmasabb költeménye, az Árvácska. A Széchenyi, Kossuth Petőfi korát megidéző* Rózsa Sándor, de a befejező része már nem születhetett meg. sírba vitte a rengeteg élményt, és a Kelet Népét is. Vajon miben rejlik Móricz nagyságának a titka? — tesszük föl gyakran a kérdést. Bizonyára ez a remek dokumentumkötet is sokat segít a válaszadásban. Nyugodtan megállapíthatjuk, Móricz a mai fogalmaink szerint soha nem volt és nem is akart a magyarság mulattatója lenni, de arra sem törekedett, hogy az eötvösi értelemben vett társadalmi, politikai vagy a morális tanulságok hirdetője legyen, vagy az élet tárgyilagos bírálója, hanem mindennél több: „a nemzet leí- kiismerete.” Rádics Károly Tópart. Lacsa Márta grafikája. — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be! — Mit csinálsz? — Írok. — Kritikát? — Nem, most nem kritikát írok. Verset. — Írjál nekem is egyet! — Nicsak, ez nem is rossz gondolat. És miről írjak? — Valamiről. — Micsoda?... Egyébként igazad van. S nem is tudod, mennyire keményen. Valamiről még úgysem írtam soha. Mindig csak másról... mindig csak másról. Mester Attila Kopogtatások pedig minek Magam is is jo tide fúj— Ki az? — Én vagyok. — Gyere be! — Találtam egy sípot... Fújhatom? — Miért pont itt, s amikor dolgozom? — Mert máshol nem hallja senki. Akkor fújjam ? — Nagy igazság így lennék vele. — Hátha dolgozni ban tudsz majd tőle. — Ettől nemigen; jad, hallgatom. — Szép? — Hát ... olyan, amilyen. Közönséges Á-sip. Ehhez mérik a hegedű hangolását. — A csellóét, is? — Azt is. — Ágiét is? — Igen. Ha ugyan méri egyáltalán valamihez a mihaszna ... Hol találtad? — A kissublót alatt. — Ugye, mondtam. — Amit te dolgozol, azt nem kell mérni semmihez? — Kéne, de nem A-siphoz. Valami máshoz. De azt meg alighanem, én hánytam el valahol. — Megnézzem a kissublót alatt? — Hol?... Különben miért ne? Hátha ott van. Mért éppen ott ne lehetne? — Akkor menjünk és keressük meg. — Menjünk! Ennél fontosabbat úgysem tehetünk. — Ki az? — Én vagyok. — Gyere be! — Mért kérded mindig, hogy ki az? — Megszokásból. Az ember soha sem tudhatja, hogy ki kopogtat. — Például most ki kopoghatott volna? — Haja}, de nehéz. Van, ami bármelyik percben kopogtathat. — Miért mondod, hogy ami? Aki kopogtat, az nem ami. — Mert az az egy az, sajnos, ami. — És kopogtat? Mint a fakopáncs? — Igen. Talán éppen úgy, mint a fakopács. — Piros a feje? — Hogy piros-e? Nem tudom. — Sose láttad? — Még eddig, hálisten, csak messziről. — Ha piros a feje, akkor biztos, hogy fakopács, és akkor ami. De ha aki, akkor az én vagyok. És most én kopogtam. — Legyen hála annak, aki a kopogtatásoknak is ura. Tíz év
