Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-20 / 246. szám
Tita a zoldségkereskedelemrof Ha Iái sok, és ha tál kevés Hazai zöldség- és gyümölcsellátásunk színvonala a legtöbb európai országéval állja az összehasonlítást. Evek óta nem fordult elő komolyabb feszültségeket okozó áruhiány. Idén a kíj- nálat már valamennyi fontosabb termékből meghaladta a keresletet. A zöldség- gyümölcs fogyasztói árak országosan mintegy 12—15, megyénkben pedig átlagosan csaknem 20 százalékkal voltaic alacsonyabbak a tavalyinál. A zöldség és a gyümölcs forgalmazása — az eredmények ellenére — csaknem három évtizede parázs viták és érdekütközések színtere. A kérdés, hogyan javíthatjuk tovább a zöldséges gyümölcsellátást, máig is a közvélemény és a különféle irányító szervek érdeklődésének középpontjában áll. A termelőket, kereskedőket és vásárlókat is érintő, a korábbi években jellemző, de máig is ható feszültségek egyik oka az. hogy a zöldség-gyümölcstermesztésben jórészt törvényszerűen nagyok a termésingadozások. Az áru mennyiségét e területen akkor sem ■ lehetne pontosan megtervezni, ha a kertészek gombnyomásra szabályozhatnák az esőt vagy a napfényt. Cseresznyénél vagy épp baracknál az egyes évek termése között kétszeres-háromszoros különbségek is vannak. A termelés ciklikusságát csak fokozza a termelői kedv ezzel is összefüggő ingadozása. Egy bőtermésű kínálati piacot és alacsony árakat hozó év után a reményeikben csalódott termelők kedve egyszerre megy el, így szinte elkerülhetetlen, hogy a következő évben — kivált ha a termés is szűkösebb — az adott portéka keresett lesz és drága. A kecsegtető ár azután ismét a termesztésnek — hegyenként az igényeket is meghaladó — növekedéséhez vezet. A termelők tehát jórészt a piac igényei után kullognak, s egyelőre csak kevesen próbálnak eléje menni. Az igazsághoz tartozik, hogy Somogybán — mint az ország legtöbb megyéjében — a „túl jó” termést az áruhiánytól alig néhány száz tonna választja el. Szűkös ugyanis a bő termés „levezetésére” képes tároló-, hűtő- és feldolgozókapacitás. Ha sok az áru, a termelő kiszolgáltatottságról panaszkodik, veszteségeit sorolja, s fennen idézi a néhány év előtti — mellesleg kényszerűség szülte — jelszót: minden megtermelt árut át kell venni. Ha kevés az áru, a fölvásárlók és a kereskedők panaszkodnak. Enyhül az átvétel szigora, emelkedik az ára. Az előbbi esetben a fölvásárlás a kegy, az utóbbiban az, ha a gazdaság hajlandó eladni portékáját ahelyett. hogy néhány fillérnyi többlethaszonért más megyébe vagy a fővárosba szállítaná. A szerződéses fegyelem mindkét esetben meglazul. Korábban, mikor csaknem minden évben fenyegetett az áruhiány veszélye, azt mondtuk jó zöldségellátásnak, ha nem volt a boltokban krónikus hiánycikk. Ma a viszonylagos árubőség jellemző, s már senkit sem elégít ki, ha egyszerűen csak minden van. A vásárlók ma minőséget és választékot kívánnak elfogadható áron. Egykor csupán egy olyan kereskedelmi szervezet kellett, amelyik — ellátási felelősség mellett és állami támogatással — elosztotta a rendelkezésre álló árut. Voltaképpen ez az elosztási kényszerhelyzet szülte a Zöldért (Óiért, Mezőker, MÉK ... ki tudja, hányadik neve ez a vállalatnak) korábbi monopolhelyzetét. Amíg a mennyiség puszta elosztása volt a feladat, aligha lett volna értelme versenytársakat állítani. Időközben azonban nőtt a termesztés színvonala, s még inkább a fogyasztói igény : egyszerre csak tűrhetetlenné vált az „eszi nem eszi, nem kap mást” kereskedelmi szemlélet. Az országos irányító testületek ezt látva tették meg az első lépéseket az úgynevezett többcsatornás értékesítési rendszer szélesítésére. Ennek lényege, hogy minél többen versengenek árban, minőségben és választékban, annál jobban jár a vásárló és a termelő is. Ma már vehetünk paprikát vagy szőlőt az áiész- vagy a Zöldért-boltban, a különféle élelmiszer-kereskedelmi vállalatok üzleteiben. magán kiskereskedőnél vagy tsz-pavilonban, de akár a megélénkült szabadpiacon is. A termelő nemcsak a konzervgyárnak és a Zöldértnek adhat, árut, hanem a magánkiskereskedőtől a hűtőiparon át a Tsz-kerig vagy az áfészig sokféle vállalkozásnak. A többcsatornás értékesítési rendszer lehetőségei közepette egyre tarthatatlanabbá válnak a régről maradt kereskedelmi módszerek, s eredménytelenné a hagyományos termelői magatartás. A régimódi szemlélet és az új követelmények ütközése máig is vitákat vált ki. A következőkben a zöldség- és gyümölcskereskedelem néhány „kényes” kérdéséről mondanak véleményt megyei szakirányítók és az érintettek. Bíró Ferenc (Folytatjuk.) Együtt a tagcsoportokkal Három somogyi az • ’ . elnökségbon A küldöttek között volt Nagy Lászióné, a Kaposvári Húskombinát MSZBT- tagcsoportjának ügyvezető elnöke. Gazdag tapasztalattal, nagy élményekkel érkezett haza a Budapesten megtartott országos értekezletről. — Mindnyájunknak nagyon tetszett a pénteken este látott műsor. Mi, somogyiak, különösen örültünk annak, hogy Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára üdvözölt bennünket. S annak még inkább, hogy a szombaton tartott szóbeli^ kiegészítésében o jó példák között említette Somogy és Kalinyin ■ testvérmegyei kapcsolatát. — Mi ragadta meg legjobban az elhangzottakból? A gesztenye felvásárlása lassan befejezéséhez közeledik az iharosberényi November 7. Termelőszövetkezetben. Eddig tizenegy vagonnyi mennyiségei vettek át. Somogyot tizenhatan képviselték a Magyar—Szovjet Baráti Társaság országos értekezletén. Megyénk küldöttei együtt utaztak a fővárosba pénteken délben, s első programként este megnézték a Szovjet Déli Hadseregcsoport Művészegyüttesének műsorát a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Szombaton reggel — az országos értekezlet megkezdődése előtt — negyvenhármán megkapták az MSZBT aranykoszorús jelvényét eddigi kiemelkedő tevékenységükért. Köztük volt Baksa József, a Somogy— Zala megyei Fűszért kereskedelmi igazgatóhelyettese, a vállalat MSZBT tagcsoportjának ügyvezető elnöke. Az értekezleten megválasztott országos elnökségbe három somogyi került be: Hifner Ferenc, a KPM Közr úti Igazgatósága, Kocsis János, a barcsi Vörös Csillag, Kollár József, a Balatonbog- lári Állami Gazdaság MSZBT-ügyvezető elnöke. — Nagyón tetszett, amit Pacsi Ilona, a Gorkij Nyelviskola vezetője mondott el. Tökéletesen igaz, hogy emelni kell az iskolán kívüli orosz nyelvoktatás, a kihelyezett tanfolyamok színvonalát. Az MSZBT támogassa az orosz nyelvi táborokat, hogy a tanulók olyan ösztönzést kapjanak játékos formában a nyelv elsajátítására, amely után nem kell nekik mondani: tanuljátok a nyelvet. Ezt a formát az iskolában is föl lehet használni. Somogybán is hasznosíthatjuk, amit Hadics László színművész ajánlott: a színházak is kérhetik a tagcsoport megalakítását. Ha ezt nem teszik, akkor is sokat tehetnek a magyar— szovjet. barátságért. Dr. Horváth Sándor, a megyei párt- bizottság propaganda- és művelődési osztályvezetője is ott volt az országos értekezleten, egészen biztos. hogy szintén megragadták ezek a gondolatok. Az országos elnökség most megválasztott tagjai közül Hifner Ferenccel, a KPM Közúti Igazgatósága MSZBT- ügyvezető elnökével beszélgettem elképzeléseikről. — Mi hárman a megválasztásunk után azonnal leültünk, s rögzítettük, mi a legfontosabb teendőnk. Mindenképpen szeretnénk ösz- í szefogni a somogyi tagcsoportokat. Egy-egy országos elnökségi ülés után majd tájékoztatjuk őket a feladatokról. Szerintünk 1982-re olyan feladattervet kell ösz- szeálíítani a megyében, amelynek alapján a tagcsoportok érdekesebben, színesebben mutathatják be a Szovjetunió életét. Szeretnénk — együtt a tagcsoportokkal — minél többet tenni a két nép barátságának ápolásáért. L. G. Egyedül vetem az árpát Piros, zöld, sárga, narancs- sárga színek virítanak a bámuló táblán — a vetőgép komótosan járja a "sorokat. Rajta Embersics József, a komiósdi tsz traktorosa* — Mióta dolgozik, traktoron? — Nem is tudom ..., majd három évtizede. Gépállomáson kezdtem, a tsz-ben kezdettől fogva traktoron vagyok. Néhány évig másfelé is dolgoztam, de később mégis visszajöttem. Ezen a gépen — MTZ—80-as — két éve ülök. Gyorsabb, nagyobb teljesítményű, kényelmesebb, mint a régi. — Egyedül vett az őszi árpát a tsz-ben? — Igen, mindig én szoktam, akárcsak a búzát — az már ki is kelt. Zöldbabot, cukorborsót is; a kukoricát általában hárman vetjük. — Vigyázni keli a fordulásra, s arra, hogy a lánc le ne essen menet közben. a csoroszlyák el ne duguljanak, mert könnyen hiányos lehet a gabona. Az én munkámra nem szokott panasz lenni... — Mennyit dolgozik naponta? Hcwlgt® tob msbsd időm ... Azt mondják, Embersács Józseffel gyakran megesik, hogy vasárnaponként beül a gépbe, és végigjárja a táblákat. — Meg kell nézni néhai, milyen munkát végeztem, hogyan kel a gabona, szépek-e a sorok. M. E. — Napkeltétől este tízig', tizenegyig is kint vagyok ilyenkor a földeken. Ha a traktor meghibásodik, én javítom meg azt is; karbantartom a gépet. — S a kereset? — A tavalyi vetés időszakában — huszonöt napig tartott akkor — a nyolcezer is összejött. Az ideit még nem tudom, hiszen a teljesítménytől függ.* — Mire kell ügyelni, hogy jó minőségű legyen a vetés? — Szabad idejében mit csinál legszívesebben? Egységes gépkölcsönzési álfák Kapacitáshiány és -felesleg Csak helyeselni és bátorítani lehet azokat a törekvéseket, amelyeknek a célja az, hogy keressék az építőipari termelőberendezések hatékony működtetésének, a beruházási igények és a kapacitások közötti jobb összhangnak a lehetőségeit. Ezt a célt szolgálta a Somogy megyei Építőipari Szervezetek Gazdasági Társaságának igazgatói tanácsülése is. A megye építőipari vállalatait, szövetkezeteit tömörítő koordinációs iroda dolgozói vaskos tárgyalási anyagot állítottak össze. Beszámoltak féléves munkájukról, előterjesztették a jövő évi munkatervet és határozati javaslatokat. Némi magyarázatra szorult a tagvállalatok összesített, VT. ötéves kapacitásmérlege és a megyei építési igények között mutatkozó jelentős eltérés. A kivitelezők saját termelőképességüket alapul véve, 5,4 milliárd forintos szabad kapacitással számoltak, míg a megyei beruházások esetében az irányító szervek nyolcszáz milliós hiányt állapítottak meg. Az ok: az építők technikai lehetőségeikből, s nem a beruházási piac igényeiből indultak ki. Nemcsak ma, de már két évvel ezelőtt is világos volt, hogy jó néhány termelöberendezést és gyártási ágazatot, például a panelgyártást, az aszfaltszőnyegezést, a no-fines technológiát nem tudják az hogy a vízszolgáltatási időpontokban félóráig is eltart, míg a felső emeletek csapjaiból újra folyik a víz. Jó volna, ha a tartályautó megállna a két szélső lépcsőház előtt is, mert az időseknek nehezükre esik a ci- pekedés. A lakók a Sávház kivéteadottságokhoz mérten eléggé kihasználni, Mas munkáknál! pedig, elsősorban a felújításhoz és a karbantartáshoz kötődő, élőmunka- igényes feladatok megoldásához kevés a kapacitás. A parlagon, heverő gépek és technológiák máshol történő alkalmazása komoly elemző munkát kíván éppen, úgy, mint az építőipari munkások elvándorlása. Komoly, okfeltáró elemzésre van szükség az eszköz- és az élőmunka-hatékonyság javítása érdekében, s ezzel az iroda egyelőre még adós maradt. Vállalatonként, szövetkezetenként más-más módon, de mindenütt foglalkoznak ilyen vizsgálatokkal. A vitában, elhangzott: fogja össze és vezesse ezt a munkát az iroda azért, hogv a megye vezetői és az építők reálisabb képet alkothassanak a somogyi építőipar egészéről. Ezt a kívánságot a legközelebbi teendőként fogalmazták meg. S ez nem teljesíthetetlen, hiszen az iroda sikerrel birkózott meg egy, az eszközhatékonyságot jelentősen fokozó és elősegítő kérdés megoldásával: elkészítette az egységes gépkölcsönbérleti díjak tételeit és szerződéstervezetét. Ez valóban nagy lépés a biztonságos munkavégzés és a párhuzamos fejlesztések elkerülésének érdekében. így az egységesen elfogadott bérleti díjak alapján lehetővé válik, hogy hideg helyett gyakran folyik forró víz a csapokból, sőt még a vécétartályokból is. Ez pedig költséges dolog. Hasonló volt a helyzet a szomszédos óvodában, míg a tömbfűtőmű szerelői közbe nem léptek. Talán valami hasonlóra vokra tnost is szükség. szerződéses garanciáik mellett. a toronydaruktól az asz- faltfiniserig, a vontatótól a betonkeverőig a kisebb cégek is gyorsan hozzájuthassanak a megfelelő géphez. A gépkölcsönzés nem új dolog, de mégis érdemként tudható be, hogy bár a gazdasági kényszer hatására, de a vállalatok felül tudtak emelkedni saját érdekeiken, s végre egyszer a kölcsönös előnyöket is számba vették. Természetesen a gépbérleti szerződéseiknek a bérbevevő érdekeit és biztonságát is figyelembe kell venni, s a díjtételeket az igénybevétel jellegétől függően meg kell osztani az anyag-, a bér- és az egyéb költségek között. A koordinációs iroda korábbi felmérései szerint az építővállalatok és szövetkezetek éves árbevételük két százalékát csoportos személyszállításra költik. A szállítási szakbizottság megalakulása után gyorsan feltérképezte a közlekedési irányokat, s a párhuzamosságok kiküszöbölésével, az egységes munkaidőkezdéssel elérték, hogy a közlekedési költségekből évente jócskán le lehet faragni. Hasonlóan eredményes volt az Éptek-raktárbázis idei munkája is. Az év első felében már túllépték a tavalyi egész éves forgalmat. Ha a vállalatok az Éptek raktárbázisán vásárolnak Kaposváron, akkor megtakarítják a 10—12 százalékos kiskereskedelmi árrést, s ebben az esetben az alapanyaggyártótól a kaposvári telepig tartó fuvar költsége is az Épteket terheli. Az igazgatói tanácsülésen elhangzottakból kiderült, hogy az építőipari cégek megkezdték a megváltozott beruházási piac igényeinek felmérését, s helyenként már alkalmazkodási törekvéseik is láthatók. A még eredményesebb munkát a pontosabb információkkal " és legfőképpen a gyorsasággal lehet biztosítani. Ez megfogalmazódott abban a javaslatban is, hogy az iroda az új, a vállalaton belüli és a vállalaton kívüli vállalkozási formák alaki, jogi és pénzügyi feltételeinek ismertetésére kérjen fel előadókat a megyei vezetők és a Magyar Nemzeti Bank illetékesei közül azért, hogy az ezekben rejlő előnyöket az építőiparban is élvezhessék. Cs. E Túl a vízkorlátozás félidején Kaposvár túljutott a vízkorlátozás félidején. A DRW szigorúan betartja a vízszolgáltatási időpontokat, s az ivóvizes kocsik is menetrendszerűen járják a vízhiánnyal legjobban sújtott városrészeket: a Léva közt, a Sávház környékét, a Béke-Füredi és a Kinizsi lakótelepeket. Hétfői kőrútunk alkalmával is meggyőződhettünk arról, hogy a vízhiányt többé-kevésbé sikerült az illetékeseknek elviselhetővé tenniük. A Kinizsi lakótelepet megerősítették: jár erre a lajtkocsi, sőt a Füredi utca sarkán levő óvodába be is szóltak, amikor egyáltalán nem volt víz. A Sávház házfelügyelői is inkább arra panaszkodtak, lével mindenütt elmondták, hogy bár néha épp hogy csordogál, de általában napközben is van víz. A kedvező tapasztalatokat megerősítette Horváth Tivadar, a vízmű kaposvári főmérnöke, aki elmondta, hogy az eredetileg készenlétben tartott négy ivóvizes kocsiból csak kettőre volt szükség, s hirtelen vízhiány miatt sehol sem volt fennakadás. A lakók mindenütt fegyelmezetten és felkészülten tűrik a vízhiányból fakadó kényelmetlenségeket. A Béke utca 23. számú tízemeletes házban azonban az ivóvíztakarékosság egy furcsa és szokatlan módját tapasztaltuk. Eddig még felderítetlen okból itt egy éve
