Somogyi Néplap, 1981. október (37. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

Elian Canetti Nohel-dfjas világpolgár 1 Megnyitották az őszi megyei könyvheteket Illik az új irodalmi No- bel-dí jasra, a világpolgár jelző. Elias Canetti 1,905-ben a bulgáriai Ruszcsukban látta meg a napot. Ám a név nem cseng bolgárul. Nem is csenghet, hiszen vi­selője spanyol zsidók gyer­meke, aki nyolcéves korától már Béssben élt. Itt végez­te tanulmányait, különösen az irodalomtörténet és a pszichológia iránt érdeklőd­ve. Becsből 1938-ban. az Anschluss hatására távozott: Londonba emigrált, ma is ott éi, de gyakori vendé­ge az osztrák fővárosnak. Drámákkal kezdte pályáját, de ezeket az „íróasztalfiók­nak” írta., A harmincas évek közepén viszont sike­rült betörnie az irodalmi életbe Die Blendung (a (Káprázat) című regényével, mely „ec/y rendkívül elszi­getelt embernek, foglalko­zására nézve sinológusnak (Kína-kutatónak) a történe­te”. Ebben az álmok világa ütközik a mindennapi rea­litásokkal. Ennek egy — önálló műként is jelent ős — fejezete jelent meg magya­rul Szabó Ede fordításában a JVfa.i osztrák elbeszélők cí­mű 1967-es antológiában, melyet az Európa Kiadó tett közzé. A regényt a ko­rabeli kritika Dosztojevsz­kij Karamazov testvérijé­nek és Joyce Uiyssesének tematikájával, pszicholo- gizmusával vetette össze, es szinte magasabbra értékelte azokénál erényeit...!! Mégsem ez a fő műve, hanem a Masse und Macht, azaz a Tömeg és hatalom, mely 1960-ban jelent meg. A német infláció zavaros időszaka adta a témát: a tö­megtüntetések, az éhezők fi megyei népfrontbizott­ság egyik ülésén figyeltem föl először* Horváth Sándor­ra. a porrogszentkirályi községi (népfrontbizottság elnökére. Szenvedélyes fel­szólalása egyöntetű elisme­rést váltott ki a jelenlevők­ben. A kisközségek gond­jait elemezte, és saját szü­lőfalujának, jelenlegi lakó­helyének példájával tárta fel, milyen, okok játszanak közre ezeknek a falvaknak rohamos elnéptelenedésé­ben. Saját példájával látszólag mintha ellentmondana en­nek a jelenségnek, hiszen a nemrégiben épült családi ház, amelyhez hatalmas gyümölcsös is tartozik, az egyik legnagyobb épület a faluban. Horváth Sándor* és családja azonban sohasem kívánta elhagyni ezt a vi­déket, itt keresték boldo­gulásukat: a gazda a gyé- kényesi Csokonai termelő- szövetkezet tagja, növény­védő betanított munkásként dolgozik húszéves kora óta. Alighogy helyet foglalunk a hatalmas hallban, máris a dolgok közepébe vág: — Mint a községi nép- frontbizottság elnöke, meg­hívottként vettem részt az egyik legutóbbi tanácsülé­sen. Az elvándorlás nem újdonság nekünk, akik itt élünk, hiszen szinte heten­ként halljuk a hírt. hogy megint elköltözött a közsé­günkből valaki. Mégis meg­döbbentettek a számok. A zákanyi tanácshoz közigaz­gatási szempontból jelenleg nyolc község tartozik. Az 1973-as 'adatok szerint csak­nem hétezren éltek ezen a területen. A tavalyi nép- számlálásig ez kileneszázzal csökkent. Ugyanakkor ro­hamosan emelkedett tu n>­összeesése a nyílt utcán stb. Madl Antal írja Canettiről: „További müveinek tema­tikája is hasonló körben mozog, és közben mitikus, vallási. történelmi, sőt gyakran pszichológián belüli, már Patologikus területeket is érint.” Eddig idézett munkáin kívül jelentős A hiúság komédiája című színpadi műve, és fontosnak tartja a kortársi irodalom- történet marokkói útijegv- zeteit is. Ennek egy részle­tét Gimes Romána fordí- sában az Égtájak 1969 cí­mű Európa-antológiában-. ol­vashattuk. Kezdjük ezzel! A vakok kiáltásai című úti jeayzet-részlet egyfajta meditativ próza. Azt próbál­ja megfogni, ami képek, hangok hatására az ember­ben támad. Mi rejlik a nyelvben? — teszi fel a kérdést. Amikor elutazott Marokkóba, szándékosain nem tanulta meg a nyelvet, semmit .som akart elvesz­teni az idegenszerű kiáltá­sokból. Azt akarta, hogy a hangok önmagukkal hassa­nak rá. Nem olvasott úti­könyveket. Az Allah szót nem tudta megkerülni. és éppen a vakoktól hallotta legtöbbször. Minden vak a mohamedán isten nevét kí- nálgatta, már-már fallá nőtt Allah neve az utazó előtt. S egyszerre megértet­te, „micsoda kísértés re ink ebben az életben. amely mindent a legegyszerűbb is­métlésre szűkíti le”. S e jegyzetnyi részletben is van tehetsége tovább bőví­teni a gondolatsort: vajon nem ilyen ismétlésso>r-e a többségünk élete? Ennél azonibam lényegesen nagyobb írót mutat A jó gázók aránya. Hét évvel ez­előtt körülbelül kétszázan voltak, ma több mint nyolc- százán járnak el a környé­künkről máshová dolgozni. És még egy érdekes adat: ha jól emlékszem, taná­csunk egy év alatt negy­ven munkakönyvét adott ki. közülük a mi közigazgatási területünkön azonban csak tizennyolc fiatal állt mun­kába. Ilyen megdöbbentő számok ismeretében, azt hiszem, érthető volt a fel­szólalásom. Mi, akik itt élünk, szeretnénk, ha .na­gyobb figyelmet fordítaná­nak ennek a folyamatnak a megállítására. — Miért ez a hatalmas méretű, elvándorlás? — A számtalan ok közül csak néhányat említek meg. A tanácsok körzetesítését nem kellő körültekintéssel szervezték meg. Szemléletes példa erre a mi esetünk: most a zákányi közös ta­nácshoz tartozunk, előző­leg azonban már két másik helyen is volt a központ. Az általános iskolának csak az első és a második oszia­apa című regényrészlete a Mai osztrák elbeszélők cí­mű antológiában. Ez félel­metesen pontos lélekraiza egy patologikus esetnek, ugyanakkor sikerül szemé­lyiségszinten ábrázolnia a csírázó fasizmust. Egy ke­mény férfiú. Benedikt Pfaff a főszereplő: rendőr, akinek felesége és lánya ..beosztott” otthon a pará­nyi házmesterlakásban. Rendszeres regulázás, ' perc­re beosztott idő, ki porció­zott pénz — ez a két nő napirendje. Ez a csöppet sem móriczi „boldog em­ber” előbb halálra reguláz- za a feleségét, majd tönk­reteszi a lányát is. Olyan mesterségbeli erényeket mu­tat a leépülési folyamat áb­rázolásában Canetti, ami­lyeneket legfeljebb Franz Kaffkánál tapasztalhatott az olvasó. E ..boldog” fa­siszta ideológiájából idé­zek: ,,A csőcseléket lehen­gereljük! Lefejezni okosabb lenne. Terhű ükre van. Tele- zabálják magukat a börtö­nökben. Az állam fizet és vérezhet!” A poklot ábrá­zolja Canetti: azt a poklot, melyet csak okos ember te­remthet. vagy legalábbis embernek nevezett élőlény. És a lánynak — Anna a neve — egy szerelmi két- zelgés, majd csalódás erőt ad a szembefordulásra...! Miután e két részleten kívül magyarul nem hozzá­férhetők Canetti művei, könyvkiadásunk tartozása nyilvánvaló. S ezek a tar­tozások — a Nobel-dí jasolr- ra gondolok itt — mintha nőttek volna az utóbbi években. lya működik Szentkirályon, a nagyobb tanulók ingázni kényszerülnek. Közigazga­tási területünkön két üze­met leállítottak, újak nem leptek a helyükbe. Az em­berek máshol voltak kény­telenek munkát vállalni. A közlekedéssel is gondjaink vannak. Somogybükkösd például távol esik a vasút­vonaltól, és autóbusszal sem lehet megközelíteni délután fél hattól másnap reggel nyolcig. Körülményes az utazás a tanácsi székhelyre és vissza. — Mit tehet a helyzet javításáért a helyi nép­front? — Bizottságunk tisztában van ezekkel a gondokkal, és az átlagosnál többet vál­lalunk magunkra, mert a helyi intézmények híján ne­künk kell mozgósítani, szer­vezni az embereket. Azon munkálkodunk, hogy az itt élők számára is olyan vagy megközelítőleg azonos élet- körülményeket teremtsünk, amilyenek egy városi em­ber számára ma már tér mészetesek. L. J. A falusi könyv terjesztés november hatodikáig tartó szép ünnepnapjai kezdődtek meg tegnap a ladi általá­nos iskolában azzal az ün­nepséggel, melyen a jielvi Tinódi-kórus működött köz­re Sti. c József vezetésével, és a barcsi áfész Poézis irodalmi színpada mutatta be Kövesi Aranka által be­tanított műsorát, Legdrá­gább kincsünk — a béke címmel. Szila Ferenc, a megyei könyvtár igazgatója elmon­dotta megnyitójában: az ol­vasást korántsem tekinti még szívügyének minden korosztály és minden tár­sadalmi réteg. Évente 16U— 18() forintot költ könyvekre egy átlagos magyar állam­polgár — a somogyiak azonban ennek az összeg­nek mindössze a leiét. Meg­bízható becslések szer int a tanulóifjúság egvha-rmada sem olvas mást, csupán — úgy is mondhatnánk: leg­feljebb — a kötelező iro­dalmat. A több állami és társadalmi szerv közremű­ködésével szervezett me­gyei könyvhetek egyik leg­fontosabb feladata tehát az, hogy olyan rétegeket és társadalmi csoportokat is beavasson az olvasás avö- nyörűségeibe. melyek ko­rábban körülményeik, ne­veltetésük vagy igénytelen­ségük miatt kimaradtak be­lőle. Persze — és a megnyitón ez is szóba került tegnap — a vészharangok kongaia- sára sincs szükség. Megyén!; négy szövetkezeti könyves­boltja évenként 13—14 mil­lió forint értékű könyvet értékesít, s egyre gyakrab­ban találunk a szép- és szakirodalom „misszioná­riusai között olyan felké­szült, lelkes bizományoso­kat, akik nemcsak eladni képesek az árut. hanem el­olvasására is rábírják a vásárlókat. A következő hetekben a marcali, a nagyatádi, a csurgói és a barcsi köny­vesbolt alkalmazottain kí­vül csaknem négyszáz bi­zományos fáradozik majd Alakuló ülését tartotta tegnap a kaposvári ifjúsági házban a Magyar Fogorvo­sok Egyesületének dél-du­nántúli szakcsoportja. A Ba­ranya, Tolna és Somogy me­gyékből érkezett szakorvo­sok megválasztották a veze­tőséget, melynek elnöke tír. Szabó Imre professzor, a Pécsi Orvostudományi Egye­tem fogászati klinikájának igazgatója, egyik! alelnöke pedig dr. Szalay Zoltán, So­azfert, hogy a könyvet a műveltség „sivatagos terü­leteire” is eljuttassa. Részt vettek az őszi megyei könyvhetek szervezésében ,a Hazafias Népfront, a KISZ. a megyei könyvtár, az úttö­rőszervezet,7 a TIT, a Mé­szöv. a fogyasztási szövet­kezetek munkatársai és ak­tívái. A kisközségekben mozgósították a pedagógu­sokat. az olvasásért rajongó nyugdíjasokat. Több közsé­günkben szerveznek talál­kozókat neves írókkal és költőkkel: a vendégek kö­zött találjuk majd Mezei Andrást, Baranyi Ferencet. Fekete Gyulát és Bertuk Lászlót. A könyvesboltok­kal rendelkező szövetkeze­tek versenyeket hirdettek a fiatalok és a szocialista bri­gádok számára. Bekapcso­lódtak a szervezésbe az áfészek ifjúsági és nőbizott­ságai. a Mészöv pedig ju­talmakat helyezett kilátás­ba a versengéseken leg­eredményesebbnek bizo­nyult fiataloknak és szocia­lista brigádoknak. Az emlí­tett könyvesboltok azt is mogy megyei főorvos lett. Ezután meghatározták a ne­gyedévenként sorra kerülő ülések programját. A szakcsoport legfonto­sabb célja az, hogy a leg­újabb tudományos eredmé­nyek ismertetésével és ta­pasztalatcserékkel segítse a rendelőintézetekben és a kórházakban tevékenykedő fogászok munkáját. A dél­dunántúli fogorvosok új egyesülete föl szeretné hasz­nálni munkájában azokat a tapasztalatokat is, amelyek­kel korábban a Szegeden es Debrecenben működő hason­ló szakcsoportok járultak hozzá a fogászai fejlődésé­hez. Természetesen nem csupán — sőt nem elsősorban — szervezési kérdésekről és programadásról esett szó a tegnapi tanácskozáson. 'z öt előadó és a sok hozzá­szóló a fogak gyógyításával kapcsolatos gondok egész so rát említette. Általános volt az a vélemény, hogy a keze­léshez nélkülözhetetlen fog­technikai háttéripar nem éri el a szükséges színvonalat. Közvetett módon szóba ke­rültek orvosetikai kérdések, s megemlítették azokat a gondokat is, melyeket a la­kosság egy részének hiányos egészségügyi kultúrája vagy felelőtlensége okoz a fogak gyógyászainak. Tájékoztatást kaptak a résztvevők a laboratóriumi ellátásról, valamint az isko lafogászat tökéletesnek r legnagyobb jóindulattal sen nevezhető rendszeréről es ; fogbetegségek megelözésé­vállalták, hogy — a fo­gyasztási szövetkezetek ki­lencedik kongresszusának tiszteletére — tizenöt szá­zalékkal növelik forgalmu­kat a könyvhetek idején. A legmeghatóbb példát éppen a megnyitónak otthont adó ladi iskola úttörői szolgál­tatták azzal, hogy „házról házra” árusítást szerveztek községükben, nem csekély sikerrel. Jól tudják a könyvhetek szervezői. hogy az akció nem válhat erőszakos kam­pánnyá. Mert — amint Szi­ta Ferenc mondotta meg­nyitójában — csak a könyv- ellenesség agresszív és ki­hívó mindig, a könyvszere­tet azonban csöndes, szelíd és béketűrő. A túlzott ün­neplés. a mértéktelen ho- zsannázás azért inkább árt, mint használ. Nyilván en­nek az igazságnak a jegyé­ben kerül majd sor a teg­nap megkezdődött megyei könyvhetek rendezvényei­re. az író-olvasó találko­zókra. a vetélkedőkre. a könyvkiállításokra és áru­sításokra is. L. A. nek számos más gondjáról. A hiányosságokról minde­nekelőtt dr. Szalay Zoltán főorvos szólt előadásában. Elmondotta: Somogy semmi­lyen mutatoszam alapjait sem tartozik az országos élvonalba, s nem is kullog a sor végén, az ellátás egyes területein azonban aggasz­tóak a gondok. Csupán egyetlen példa: megyénkben csaknem 4800 beteg ellátá­sáért felelős egyetlen fogor­vos, s ez kileneszázzal több az országos átlagnál. Nem felel meg a követelmények­nek a fogágybetegségek ke­zelésének színvonala, a fog­szabályozási tevékenység, a gyermekfogászati ellátás pe­dig a megyei viszonylatban más szempontból kiemelke­dő Kaposváron és Nagyatá­don is gyenge. Jórészt ugyanez vonatkozik az üze­mi fogászatok lehetőségeire. Amint Szabó Imre pro­fesszortól; a szakcsoport el­nökétől megtudtuk: a szer­vezet a következő üléseken a tegnapihoz hasonló őszin­teséggel szeretné feltárni es az állami szervek képvise­lőivel is ismertetni a gon­dokat és az eredményeket. A fogorvos-társadalom eddi­gi „atomizaltságanak” meg­szűnését is várja az új egye­sülettől a tekintélyes tudós. De mindenekelőtt az ellátás javulását. SOMOGYI NÉPLAP Néhány szó a tegeződésről Lassan elfelejtünk magá- zódni. Az utókor — ha lesz — eldönti majd, veszteseg-e avagy szerencse ez. Én vi­szont már most fájlalom, hogy a „te” hínárjában ful­dokolva sorvad az „ön”. A szűnő magázás afféle össznépi kamaszkorba ker­get minket. Jómagam utol­jára tizenéves koromban haraptam el a köszönése­ket, morogtam az orrom alá érthetetlen szótagokat. S most felnőttként jó pár har­madik-negyedik iksz körül ballagó ismerőssel és isme­retlennel játsszuk el hason­ló motyogós komédiánkat. Totális tegezéshez szok­tunk. Csakhogy a „fölkészü­lésben” elfeledkeztünk — elfeledkeztek a minket okí­tok — arról, hogy mi lesz velünk később. A hiba va­lahol az iskoláskor körül keresendő, mért ha a szó­beli feladatokkal jobban megdolgoztattak volna minket, s ha az érintkezés, a beszélgetés kulturált for­máit többször van alkalmunk gyakorolni, akkor most senkinek sem okozna gondot a te-ön váltás. Kabaréba, filmvígjátékba illő, ahogy manapság vörö- södve törjük kerékbe szép anyanyelvűnket, amikor össze-vissza csűrt-csavart mondatokkal igyekszünk kikerülni a névmásokat és az igevégződéseket. Ilyen­kor mindig eszembe jut, hogy nagyszüleim milyen csodálatosan szépen beszél­ték nyelvünket életük vé­géig magázódva. No meg egv vidámabb emlek: kö- lyökkori ' pajtásaim közt volt egy testvérpár, apjuk hatalmi szóval — meg ha­talmi nadrágszijjal — alta lános magázást követelt meg a családban. Úgy tar­totta: magázva nem lehet trágár szavakat vágni egy­más lejen-ez. Hat lehetett. Mi meg röhögtünk. Ök vi­szont ma bizonyára nem nyöszörögnek. Azt hiszem. tevedes, ha a magazást hol­mi távolságtartásnak úr- hatnámságnak véljük. S ezért sajnálom nyelvünk gazdagságának efféle pa­zarlását . is. örülök egy- egy tegezödni nem akaró ismerősnek, bar magam is nehezen fűzöm néha így a szót, küszködöm a ,.te”-re álló számmal ... De örö­möm ritkán tart sokáig, mert az emberek vagy megsértődnek, vagy rögvest fölajánlják a tegezest.. Mi lehet a megoldás? Tár­sadalmi méretekben legföl­jebb sejtem. Magánhaszná­latra azonban már van egy jó tippem: legjobb ismerő­seimmel megbeszélem, hogy ezután magázodjunk. Elvégre vagyunk olyan jo barátok hogy megteltei lük. U P. Megállítják az elvándorlást Kézművesek a tornácon A velemi népművészeti stúdió alkotótelepén szövök, hime- zők, kovácsok, bőrmüvesek, gyékényesek, fazekasok és fa­faragók dolgoznak. Képünkön: a kézművesek egy csoportja Tudományos eredmények birtokában Megalakult a fogorvosok egyesületének dél-dunántúli szakcsoportja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents