Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

TERÜLETI LA BO A RÚGÓ-B A/NOKSÁG Megtorpantak a somogyiak A területi labdarúgó-baj­nokság harmadik fordulója több kellemetlen meglepe­tést hozott a somogyiaknak. Jól rajtoló együtteseink mintha megtorpantak volna: egyik sem tudott győztesen levonulni a pályáról. Igaz, a Siófok Bátaszékről, a Tán­csics pedig Paksról elhozott egy pontot, de ennél több­re nem futotta. A Kiss J. SE és a Latinca SE otthon szen­vedett vereséget, a Barcs az eddig pont nélkül álló Kisdorog otthonában. A táb­lázat élén változatlanul a siófokiak állnak — egy pont előnnyel öt főnyi négy­pontos üldöző előtt. Bátaszék—Siofok 1:1 (0:0) Bátaszék, 1200 néző. V.: Sárkány. Siójok: Horváth II. — Kiss, Vaszil, Olajos, Virágh, Miskei, Bódi (Túli), Csépán (Karasz), Károlyi, Horváth /., Szabó. Edző: Szőke Mik­lós. Végig a siófokiak irányí­tották a játékót. A vezetést is megszerezték, de gyen­gébb csatárjátékuk miatt mezőnyfölényüket nem tud­ták ú.iabb gólokra váltani. A hazaiak a 85. percben egyen­lítettek. Góllövő: Csépán. Jók: Olajos és Virágh. Molnár József Oslóban vasárnap befeje­ződött a 22. kötött fogású birkózó-világbajnokság. A csatározások során érték ugyan hidegzuhanyok is a magyar szurkolótábort, de „ha a vége jó ...” elvén az utolsó napon mégiscsak sze­reztünk aranyérmet. Mégpe­dig Tóth István jóvoltából, aki a 62 kg-osok mezőnyé­ben, élete második világbaj­nokságán, címvédőhöz mél­tóan küzdött és százszázalé­kos maradt. A döntőben a lengyel Swierad ellen két­pontos hátrányát villám­gyors akciókkal ledolgozta es végül 7:6-ra nyert. Szintén az aranyéremért léphetett szőnyegre az FTC junior Európa-bajnoka, Gás­pár Tamás. Ö az universiá- dét nemrég megnyerő szov- pet Szaladze ellen mérkő­zött, de váratlanul már az 50. másodpercben veszített. Egy különlegesen kivitele­zett hátraesés után a ke­mény grúz versenyző két vállra fektette. Az utolsó napon még egy bronzérem jutott a magyar birkózóknak: Rácz Lajos, az — Minden vállalatnak van egy szorzószáma, amit az évi részesedés kiszámításá­nál megállapítanak. Hogy hány százalék részesedést fi­zet a gyár. Az Izzóban pél­dául két egész hattizedet. Ha mondjuk én csak két éve dolgoznék ott. akkor csupán az évi összfizetésemnek, a negyvenkétezer-húsz forint­nak kapnám meg a két egész hattized százalékát nyere­ségként. De mivel huszonkét éve dolgozom, az évi belem­hez hozzáadják még annak a hetven százalékát, és úgy számítják ki a részesedést. Tetszik már érteni? — Nem. — Na tessék csak nézni, itt a végösszeg. „Végelszá­molás a kifizetési borítékon. 1788 Ft 35 f.” Ennyit kapok kézhez. Ez az évi nyereség- részesedésem. 19» Kozma Sándor filmrende­ző raé§ mindig nem érti egó­Kisdorog—Barcs 3:2 (3:2) Kisdorog, 700 néző. V.: Kulcsár. Barcs: Kólái — Pintér, Erdelecz, Rácsek (Cservöl­gyi), Horváth, Fodor, Bödő, Nagy (Bardek). Kovács, Hó­dost, Gulyás. Edző: Gibizer József. Végig nagy iramú, küz­delmes. mérkőzést hozott a találkozó. A barcsiak jutot­tak vezetéshez, de a hazaiak egy 11-essel egyenlítettek. 2:l-es kisdorogi vezetésnél azonban Gulyás elhibázott egy büntetőt, majd egy tá­voli lövéssel ríjabb gólt ér­tek el a hazaiak. Góllövők: Nag>-, Kovács. Jók: Kótai, Pintér, Kovács, Hódosi. Pandúr Ferenc Siklós—Kiss J. SE 2:1 (0:0) Kapoly, 400 néző. V.: Rá­kosi. Kiss J. SE: Czanka — Szabó, Kellner, Kovács, Sza­kái. Prancz, Orosz, Ferenczi, Pál, Huber, Horváth (Var­ga). Edző: Kétszeri Ferenc. Nagy leAdülettel kezdtek a csapatok a siklósiak szo­ros emberfogásra és gyors ellentámadásokra építették próbálkozásaikat. A szünet után nagyobb tempót diktál­tak a kapolyiak, vezetést is szereztek, de utána középső és1 hátsó soruk fegyelmezet­52 kilós címvédő állt a do­bogó legalsó fokára. Eredmények: 48 kg: 1. Uskempirov (szovjet)... 6. Seres. 52 kg: 1. Blagidze (szovjet)... 3. Rácz. 57 kg: 1. Passarelli (NSZK). 62 kg: 1. Tóth István. 68 kg: 1. Jer- milov (szovjet). 74 kg: 1. Kudrjavcev (szovjet). 82 kg: 1. Korban (szovjet) ... 6. Torna. 90 kg: 1. Kanyigin (szovjet) ... 4. Fodor. 100 kg: 1. Szaladze (szovjet), 2. Gás­pár. Nehézsúly: 1. Nemise- vics (jugoszláv) ... 4. Rov- nyai. A világbajnokság a szov­jet birkózás diadalát hozta, hiszen a 10 aranyéremből hét a Szovjetunióba került. A nemzetek pontversenyé­ben igy természetes, hogy szintén a Szovjetunió vég­zett az élen. Nem kis ered­mény azonban az, hogy a magyar együttes a rendkí­vül erős mezőnyben a má­sodik lett, megelőzve Finn­országot. Bulgáriát, Len­gyelországot, és a nagy ha­gyományokkal rendelkező, de most csak a 10. helyen végző Romániát. szén az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. részese­dés-elszámolását, amit Szi­getvölgyi Károlynénak fi­zettek ki az 1977-es évre. Persze, az is lehet, hogy Valika sem ért pontosan vagy nem jól magyarázta el, de tény, hogy a nyomtatott űrlapra azok a számok van­nak tintával fölírva, s az utolsó sorban a végelszámo­lás: 1 788 Ft 35 f. tgy hát csak forgatja a negyedíves kis papírlapot, s mielőtt to­vább kérdezősködne, isme­rős lepesekre les/ figyelmes. A felesége jön végig a fo­lyosón, aki miután a tárva- nyitva hagyott lakásajtóhoz ér, önkéntelenül is jobbra- balra fordul. Minthogy az ö lakásukban senkit sem lát, a szemben lévő szomszédéknal pedig ott ül a férje, festé- kes. csirizes ruhában, fején ellenzés Fradi-sapkával, az asszony csodálkozva lép be Szigetvölgyiékhez. — Jó napot kívánok! Szer- butz. Hát t«7 lensége a vereséghez veze­tett. Góllövő: Orosz. Jó: Orosz. Kálmán Ferenc Paks—Táncsics SE 1:1 (1:0) Paks: 1200 néző. V.: Sör. Táncsics: Kutasi — hacz- kovics (Gajág), Rétsági, Czár, Kiss, Ambrus, Szanyi, Ta­kács, Németh (Kriszbai), Kila Cs., Pintér. Edző: Tóth József. Kapushibából vezetéshez jutott a paksi együttes. A második félidőben nagy erő­vel támadott a' Táncsics, szinte végig egy kapura ját­szott, de a jobbnál jobb helyzetek közül csak egyet tudott értékesíteni. Góllövő: Kiss (11-esből). Jók: Czár, Gajág, Takács Zsoldos László Bonyhád—Latinca SE 3:2 (2:2) Marcali, 400 néző. V.: Kain. Latinca SE: Pesti — Pin­tér, Pető. Dékány. Sas, Fe­renczi, Komli, Kiitsön, Fe­kete, Mixtai (Lázár), Tóth (Kovács). Edző: Borsfái Gé­za. Izgalmas, jó iramú mérkő­zést láthatott a közönség. A Latinca fölényben játszott, a bonyhádiak védelmi hibák­ból egyenlítettek. A szünet után a rutinosabb vendégek tudatosabban szervezték a játékot, s így megérdemel­ten jutottak a két pont bir­tokába. Góllövők: Pintér (11-esből), Mixtai. Jók: Pes­ti, Fekete. Giber Károly További eredmények; Zsolnay Sí)—Bóly 1:0, Sellye—Mázaszászvár 4:2, Tamási—PBTC 2:0. 1. Siófok S 2 1 _ »-1 5 2. Sellye 3 1 2 _ 5-3 4 3. Paks 3 1 2 — 7-6 4 4. Bonyhád 3 1 2 — 5-4 4 5. Siklós 3 2 — 1 3-2 4 8. Zsolnay 3 1 2 — 2-1 4 7. Barcs 3 1 1 1 8-5 3 S. Kiss J. SB 3 1 1 1 5-3 3 9. Táncsics SE 3 1 1 1 3-.5 3 10. Bátaszék 3 1 1 1 3-6 3 11. Mázaszászvár 3 1 — 2 8-9 2 12. Latinca SE 3 — 2 1 3-i 2: 13. Kisdorog 3 1 — 2 5-7 2 14 Tamási 3 1 — 2 2-5 2 15. Bóly 3 1 — 2 1-5 2 18. PBTC 3 — 1 2 1-4 1 Három telitalálat a totón A nyertes szelvén^; x, 2, x, 1, 1, 1, 1, x, 2, x. 2, x; 1 ' + x. Három fogadó ért el ti­zenhárom plusz egy talála­tot. nyereményük egyenként 437 872 forint. A tizenhár- masok 262 723, a tizenkette­sekre 6182. a tizenegyesekre 504, a tízesekre 105 forintot fizetnek. Valika ugrik elé. szívélye­sen tessékeli beljebb, köz­ben magyarázkodik. — Jaj, hát a Kozma úr olyan aranyos, hogy segít a Karcsinak festeni meg tapé­tázni! De már majdnem ké­szen is vannak! Tessék csak körülnézni, hogy milyen ügyes ez *a két férfi! Ügy dolgoznak, mintha ez lenne a szakmájuk! — Hát ha ilyen ügyesek, akkor nálunk is megcsinál­hatják — mondja Kozmáné, és még mindig nem egé­szen érti, hogyan került ide a férje, aki otthon még egy szöget se tud beverni a fal­ba. — Persze, hogy megcsinál­ják! — kiált fel Valika, az indokoltnál egy fokkal han­gosabban és lelkesebben. — A jövő hét végén a maguk szobája következik! Majd meg tetszik látni, egy na­pig se tart az egész! És nem kell kiadni annyi pénzt a maszekoknak! A filmrendezőt most már zavarja ez a sete-suta meg­szólítás és beszédfordulat, ahogy Valika eufóriás za’va- raban a másik asszonnyal beszel, s elhatározza, hogy véget; vet az effajta társal­gásnak. — Ugyan, tegeződjetek már ti is össze! Illetve ma­guk ... illetve már én sem tudom, hogy mit mondjak! Mi a Karcsival mar régen negittuk • pertut. Játszótér a juharfák A lejtő alján színesre fes­tett hinták, libikókák állnak, s az egész teret frissen ül­tetett fák veszik körül. Bár eső utón sáros a talaj — a füvesítés még hátravan —, a gyerekeket ez nem zavar­ja: szinte száguldanak a vi­zes csúszdán. Lesz is érte szidás otthon — látva a sá­ros nadrágokat... Egy ; he­te vették birtokukba a gye­rekek azt a játszóteret, amit a cukorgyári fiatalok készí­tettek. Az ötlet atyja, a kezdeményező Rédli Attila géplakatos volt; ő javasolta ezt a munkát az év elején. — A gyár szolgálati lakásában lakunk, s ott láttam, hogy sem az A történet annyira isme­rős. hogy akár „mentő té- teü-ként is szerepelhetne érettségi vizsgákon. A kér­désre — mi történt a per- zsiai Szuza városában 323 esztendővel időszámításunk kezdete előtt? — nyilván a legsatnvább emlékezetű diá­kok is kapásból „vágnák” a választ: Alexandrosz, a gö­rög városállamokat egyesítő, világhírű hódító macedón király, akit szolgalelkű alattvalói Nagy Sándornak neveztek, parancsot adott tízezer katonájának, hogy perzsa nőket vegyenek fele­ségül. Dareiosz és Xerxesz egykori ragyogó birodalmá­nak leigázása, a perzsa te­lepülések fölperzselése, a lakosság tömeges legyiikola- sa, a nemzeti tudat látszóla­gos megtörése után a zsar­nok hirtelen „szabadelvűvé”, „emberségessé” vált és ki­tűzte a nagy célt: valameny- nyi meghódított földet a hellenizmus szellemében kell egyesíteni. Létre kell — Jaj, hát én nem is tu­dom —pirul el Valika —, mindjárt keresek pohara­kat ... Karcsikám, te meg vedd elő a cseresznyepálin­kát! — Hagyd csak, drágám, csak nem fogsz most itt po; harakat előhalászni. Átme­gyünk hozzánk, úgyis vala­mi jő alkalomra tartogat­tam azt a konyakot, amit Sanyi legutóbb Görögből hozott. Jöjjenek maguk is — fordult Kozmáné a férfi­akhoz —, ma kivételesen a férjek is kaphatnak belőle egy kupicával. Ezzel mindnyájan átvo­nulnak a filmrendezőék la­kásába, a küszöb előtt Szi- getvölgyiék kibújnak a ci­pőikből. Kozmáné pedig a szekrénysorból elővesz egy felbontatlan Metaxát. A nők szabályosan pertut isznak, s miután arcukat összelőve kétoldalt a levegőbe toppan­tanak, és a férfiak is kihör- pintik a fűszeres görög li­kőrt, várakozva állnak egy darabig. — Jaj, drágápi, nem is mesélted, hogyan sikerült az utazás. \ Valika félreérti * kérdést, hiszen Kozmáné nyilvánva­lóan a moszkvai utazasra gondolt, de ő most csak a friss élményről, a bulgáriai nyaralásról tud mesélni. (Folytatjuk) között én gyerekem, sem a többiek nem tudtak hol ját­szani. Az utcára nem en­gedhetjük ki őket. Volt ott egy szabad terület, benőtte már a gaz; úgy gondoltam, azt lehetne hasznosítani, A II. számú alapszervezet tag­gyűlésén javasoltam a ját­szótér kialakítását. — Nehezen lehetett ösz- szeszedni az embereket; mindenki talált valami kifo­gást. Az volt a szerencsénk, hogy a gyár gazdasági ve­zetői támogatták a kezde­ményezést, tőlük minden se­gítség t megkaptunk. A nyá­ron láttunk neki a játékok készítésének, újra csak az a néhány fiatal. A gyomir­hoznl a népek nagy kohó­ját amelyben mindenki sza­badon, önként engedelmes- kedhet az uralkodó akaratá­nak! Mindenkinek megada­tott a jog, hogy anyanyelve helyett a görögöt- használja, ho^y Istár és Ámon helyett az olimposzi isteneket imád­ja, hogy gyermekeit így tanítsa a hóctUók által emelt fároszok fényénél: nézd, a bőséget, a műveltséget Ok hozták el nekünk, az igaz­ságosságot és a jogot ugyan­csak, mert mi korábban csak afféle bálványimádó barbárok voltunk. Ezért ör­vendj, fiam, hogy a minden­ható félisten alattvalója, a görög birodalom lakosa le­hetsz! Elkepzelhető-e ennél gaz­dagabb drámai alapanyag egy közéleti elkötelezettségű drámaíró számára manap­ság, a nemzetiségek és a kis etnikumok öntudatának világszerte tapasztalható új­jáéledésének idejen, midőn százezrek, milliók keresik- kutatják önmaguk gyökere­it és áhítozzák a nemzeti identitást Barcelonában és Belfastban, Bretagne-ban és Korzikán s mindenfelé a földkerekségen? Aligha, leg­följebb a módszerek külön­bözhetnek — a történelmi és irodalmi hagyományok és a „genius loci” szellemében. Backett bizonyára gúnyos és rideg abszurdot írt volna az ír kérdésről, a szuzai me­nyegző ürügyén. Sütő And­rás azonban — régi, bevált, helytől és időtől determinált módon — a történelmi pa­rabola mellett döntött. ' A bizonytalan, „lebegő” főhős — a király gyermek­kori barátja kedvence, egy­szersmind az útját kereső, demokrata huszadik századi értelmiségi előképe — a kettős látásmód lehetőségét adta meg a drámaírónak és az olvasónak egyaránt. Par- ménion egyszerre szemlélhe­ti belülről és kívülről Ale­xandrosz udvarának mecha­nizmusát: az. eszméket saját érdekeik szerint értékelő és átértékelő talpnyalókat, a taktikázó méregkeveröket. az ú,i uruk előtt mézesmázosan hajbókoló perzsa nemeseket és buja asszonyaikat, akik mindig a győztes ágyába bújnak, természetesen szí­ves örömest. Döbbenetes tabló; megrajzolása aligha lelt volna lehetséges csupán történelmi tanulmányok alap.jan. S ugyanez vonat­kozik a másik világra: a le­győzött.. de állami létükhöz, nyelvükhöz, földjükhöz fog­gal-körömmel ragaszkodó perzsákéra, melyet egy pa­lásban és a játékok fölsze­relésében már a lakók és a többi alapszervezet fiataljai is részt vettek. Végül augusztus 20-án ün­nepélyesen átadták a játszó­teret. Mintegy ezer óra tár­sadalmi munkával készült. Nemrég egy forrú hangu­latú KISZ-taggyülésen ösz- szegezték a vállalás tapasz­talatait; Kelemen János KISZ-titkár nem hallgatta el azt sem. ami bírálandó volt. — Azt hiszem, nemcsak nálunk gond ez. Minden kö­zösségben vannak lelkes, jól dolgozó emberek, s akad né­hány, kibúvó... Az a fontos, hogy a játszótér elkészült, s a környékbeli gyerekeknek van hová menniük. A juta­lom az ő örömük. Persze akad még tennivaló; ezután állítjuk be a padokat, s a nyugdíjasok számára is sze­retnénk kialakítani egy pi- henösarkot. A cukorgyári fiataloknak nem ez az. első értékes kez­deményezésük. Tavalyi Er­zsébet, a gyári KlSZ-bizott- ság szervezőtitkára egy má­sik vállalásról számol be. — A gyár boglárlellei üdü­lőjébe a III. számú alap- szervezet készítette a stége­ket és a bejárót. Minden évben mi végezzük a kar­bantartást, a fölszerelést; az idén tizenhatan töltöttünk ott egy hetet a szabadsá­gunkból. Nem tudom, mindez mennyit érhet pénzben — ők maguk sem számolják. Vál­lalták, és szívesen csinálták. Azt mondják; ha van hasz­na, máris megérte. I. É. ratlan szépségű nőalak von be szinte éteri fénnyel: Éanna, egy makacskodó vár­úr leánya, Parménion sze­relme — és lelkiismerete. Hirtelen föllobbant sze­relmük szükségszerűen tor­kollik a halálba. Hiába lát­nák egymásban csupán a személyiséget, ha kapcsola­taikat lépten-nyomon előíté­letek mérgezik, ha az „én” és „te” személyes névmás he­lyett minduntalan az tolul az ajkukra: „mi” és „ti”. Ti, akik annak idején ízzé-por- rá törtétek Athénban az Ak- ropoliszt. mi, akik föléget­tük a ti gyönyörű fővároso­tokat, Perszepoliszt... S me­nekülni sem lehet az erdő közepére vagy magányos szigetre. Mindenütt ott van­nak „Nftgy” Sándor vér- és nőszomjas hadai vaev a bosszúért lihegő perzsák. A leigázott földön mindenki árulónak számít, tehát min­denkit el kell pusztítani, aki nem az időközben önmagát istenné kikiáltó király jel­szavait szajkózza, hanem gondolkodni mer. Igazán katartikus hatást itt csupán a Babits által oly ötletesen megfogalmazott örök törté­nelmi igazság kelt: az iste­nek halnak, az ember él... Hála az erdélyi író híre­sen veretes nyelvezetének, a gazdag cselekményszövés­nek, a leleményes jellem­formálásnak, A szuzai me­nyegző olvasásakor egy pil­lanatra sem kell azokra az unalmas, szájbarágós, sze­mináriumi stílusú történel­mi-politikai tan- és tézisdrá. mákra asszociálnunk, ame­lyekből — más szerzőktől — bizony kaptunk jó néhányat az elmúlt években. Hús-vér itt minden alak, valóságos minden gondolat, a konkrét történelmi és az általános emberi jegyek sohasem vál­nak kétfelé, a históriai kép­zettársítások sem hatnak erőszakodnak. Az esemé­nyek megismeréséhez és a históriai vonások általánosí­tásához Sütő András párat­lanul szép esszéje, a Perzsák is hozzásegít abban a kötet­ben. amit a Szépirodalmi kiadó oly példás gyorsaság­gal bocsátott közre. A drámát egyébként -- a Csillag a máglyán és az Egy lócsiszár virágvasárnapja néhány évvel ezelőtti sikere után — örömmel látnánk színházunkban- is. L. A SOMOGYI NÉPLAP Tóth világbajnok Magyarország a második a pontversenyben Sumonyl Zoltán I ________ 1 P A N E 1 L­H A I L 0 1 M A szuzai menyegző Könyvespolc Sütő András új kötete

Next

/
Thumbnails
Contents