Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-05 / 208. szám

Összkomfortosa Ef-e a iakőte&epek? A lakótelepi közművelődésről Magyarországon több mint egymillióan élnek lakótele­peken. Nemcsak a főváros­ban, a vidéki nagyvárosok­ban is tízezrével zsúfolód­nak össze az emberek. Ká- posztásmegyer tervezett lét­száma egyenesen százezer. A lakások összkomfortosak, de összkomfortosak-e maguk a lakótelepek? Nem az or­vosi rendelőkre, az óvodák­ra,” az iskolákra, az üzle­tekre gondolunk, hanem a kultúrára. Az óvodák meg a többiek természetesen alapvető dolgok, sőt szintén a kultúra részei, de mi van a közművelődéssel? Mit te­het a közművelő, hogy az emberek az egész lakótele­pet összkomfortosnak érez­mérnöki konstrukció? Az építészek szerint a házak lölhúzása után meg kell szervezni, föl kell építeni’, működtetni kell a város­rész társadalmát. A Város­építés ily módon sohasem fejeződik be. társadalma, urbánuma folytonosan fej­lődik. alakul, változik. Pon­tosabban alakulnia, fejlőd­nie. változnia kellene, ami elsősorban már nem a gaz­dasági helyzet függvénye... És ebben talán többet te­hetnek a népművelők, mint az építészek. Az otthonosság feltételei sikeres ,.színházalási” ak­ció. Amatőr művészeti cso­portok előadásokat tartanak a tereken, a parkokban ösz- szegyűlő tömegnek. r„; ugyanilyen hatásuk van a sportrendezvényeknek, gyer­mekprogramoknak is. Egy másik fontos feltétel, hogy a telepen élők tényle­gesen' részt vehessenek sa­ját sorsuk intézésében, az őket érintő döntésekben. Ha a lakosság felajánlásait, kezdeményezéseit, javasla­tait komolyan veszik, az nagymértékben hozzájárul­hat a lokálpatriotizmus ki­alakulásához: sajátjukként vigyáznak a parkra. büsz­kélkednek a tornacsarnok­kal. zék? Felkészületlenül Az építész álma töredéke­sen valósul meg. Az egyik budapesti lakótelep terve­zője azt mondta egy újság­írónak, hogy ott bizony nem szívesen élne. Komp­romisszumokat kíván a gaz­dasági helyzet, az érvek mögé bújó emberi kényelem es restség. Tehát egy „jó­zanabb” terv születik, s aztán felépül a város, a la­kótelep. No, nem mindjárt az e^ész, először csak a la­kások, az utak, néhány élel­miszerbolt, a legfontosab­bak. A többit kicsit elha­lasztjuk. Néhány év belete­lik, mire a teljes alapellátás úgv-ahogy meglesz, s hol vannak akkor még a külön­legesebb igények: a szakor­vosi rendelő, a szaküzlet stb. Ez a logika mintha ter­mészetellenes volna. Mint­ha először az emberi test külső határai alakulnának ki, s csak jóval később^ a belső szervek: a tüdő, a ve­se, az idegrendszer, az agy. A tudatról már nem is be­szélve. De egy kicsit előre­szaladtunk. Egy lakótelep pusztán Magyarország lakótelepei sehol sem alkotnak önálló egységet, általában egy ré­gi városhoz csatlakoznak. Az „őslakók” úgy érzik, megrövidítik, az újak, hogy elhanyagolják őket. A mű­ködtetők nem végeznek ala­pos, feltáró elemzést a la­kótelepekről, pedig a terv­szerű munkának ez volna az alapfeltétele. Az embe­rek hálóhelynek, alvóváros­nak, és nem sajátjuknak te­kintik, hiányzik belőlük az igazi otthonosság érzése, nincsenek szaluk, amelyek odakötnék őket. A kötődésnek feltételei vannak. Csak kettőt emlí­tek. Az egyik, hogy ki tud­nak-e alakulni egy város­rész sajátos hagyományai, s ezzel a mozaikszerűen ösz- szetevődő népességből szer­veződhet-e valamilyen ha­tározott arculatú egység. Magától nem. Akkor pedig lehet-e kívülről, tudatosan szervezni, segíteni a szoká­sok, hagyományok kialaku­lását? Igen. Ekkor jöhet a közművelődés. A népszerű szabadtéri rendezvények mozgósító hatásukkal már sok lakótelepen hagyomány- nyá kezdenek válni. Jó pél­da rá a fővárosban évek óta Rokkantak napja Utógondozás, munkahelyi beilleszkedés A rokkantak nemzetközi éve kiemelkedő me­gyei eseménye lesz a jövő szom­bat délelőtti fog­lalkoztatási reha­bilitációs tanács­kozás, melyen or­vosok és üzemi vezetők ismerte­tik tapasztalatai­kat az utógondo­zásról, illetve ’ a munkahelyi beil­leszkedésről. A foglalkoztatási re­habilitáció to­vábbi feladatairól dr. Rózsa József, a Munkaügyi Mi­nisztérium szoci­álpolitikai fő­osztályának ve­zetője tart elő­adást. A Latinca Sán­dor Művelődési Központban reg­gel kilenc órakor kezdődik a ta­nácskozás; 15 óra­kor műsorral kö­szöntik a meghí­vottakat. A So­mogy Táncegyüt­tes, a Fonómun­kás Kisszlnpad, a Munkácsy Mihály názium kamarakórusa és a Vakok és Gyengén- látók Szövetségének együt­tese működik közre; Ros­tás Károly, a Hazafias Népfront megyei elnöke méltatja a rokkantak nem­zetközi éve során kibonta­kozott társadalmi összefo­gás jelentősegét A kaposvári jegyirodá­ban megkezdődött a jegyel­adás a IX-ea sale 13 or ara meghirdetett Chicago című zenés darab díszelőadására. A Csiky Gergely Színház az előadás bevételét a rok­kantak .letéti számlájára fi­zeti be. A tavalyi sziniévad legnagyobb zenés sikerét jótékony célú előadáson lát­hatjuk ismét. Csákányi Esz­ter, Spind le r Béla, Básii Juli, Koltai Róbert, Pogány Judit. Lázár Kati, Nagy Anikó alakítja a főszerepe­ket. Az előadást Ascher Ta­mos rendezte. Csákányi Eszter az előadásból Gim­Közmüvelődés - objektum nélkül > Már szóltunk arról, hogy a kiegészítő intézmények egy része vagy nem, vagy csak több éves, késéssel ké­szül el. Például a játszó­szoba, a klub, a művelődési ház, a könyvtár. A más cé­lú helyiségek azonban vál­lalhatnak közösségi, kultu­rális funkciót. Nem új ta­lálmány, a leggazdagabb nyugati országok is igyekez­nek az egymást nem taszító funkciókat összevonni. A lépcsőházak, a kerékpártá­rolók, a szárítóhelyiségek, az iskolák, a pártházak, köz- művelődési célra is használ­hatók. Fontos, hogy a kulturális munka a helyi viszonyok­hoz, a szociális összetételhez igazodjék. Talán nem az avantgarde-irodalom ter­jesztése, hanem az olyan kultúra terjesztése a fonto­sabb, amely a családokat a mindennapi döntésekre ké­szíti fel, például a gyermek- nevelesben, a lakáskultúrá­ban, az öltözködésben, a táplálkozásban stb. Az .emberekkel manapság sok intézmény foglalkozik — az egészségügytől a jogse­gélyszolgálatig —, amelyek gyakran elszigetelődnek egymástól. A lakótelep kul­turális szervezője vállalhat­ná, hogy élő kapcsolatot te­remtsen az egyes ágazatok között, s ezzel segítsen az embereken, akiknek egy­szerre vannak egészségügyi, nevelési, jogi és kereskedel­mi problémáik. Péterfi Ferenc Szabó Béla Budapesten elő marcali születésű festőművész munkáiból nyílt tegnap dél­után kiállítás Marcaliban a Helytörténeti és Munkásmozgalmi Múzeum képtárában. A kiállítást szeptember húszadikáig tekinthetik meg az érdeklődök Miért nem készüli el a napközi? A nyár elején hírt ad­tunk arról, hogy Zákányte­lepen felújítják az általános iskola napközi otthonát, s szeptembertől végre jobb körülmények között lehet­nek a -gyerekek. Aki koráb­ban járt már a zákánytele­pi napköziben, az tudja, hogy sok mindent el lehe­tett mondani róla, csak jót nem. Így hát a diákokkal együtt örültünk a hírnek, és cseppet sem lepődtünk meg azon. hogy a szülők is jelentős társadalmi munkai vállaltak. Itt a szeptember. Az el­múlt napokban jó néhány iskola igazgatójával talál­koztam, de egyikei sem lát­tam olyan gondterheltnek, mint a zákánytelepi Vida Istvánt. — Hol is kezdjem? Évek óta gond a tanszervásár! Az áfészünk nem vállalja a terheket. A szülőknek Csur­góra, Nagyatádra és Nagy­kanizsára kellett utazniuk. A tankönyvárusítással is bőven van gondunk. Ma­gunkon akartunk segiterii, amikor már a tanévnyitó előtt megkezdtük a könyvek árusítását. Még augusztus 27-én megtartottuk a tan­testület értekezletét, hogy döccenőmentesen dolgoz­hassunk. Értekezletek, to- , vábbképzések egymás hátán. Órarendeket kell készíteni, feladatokat kell meghatá­rozni, s mindezek tetejében még ott a napközi... — Miért gond a napközi, hiszen annak szeptember elsejére el kellett készül­nie? — Ezt mondták. De nem így van. Jöjjön velem, néz­ze meg, hogy hol tartunk most. Láttunk vakolatlan fala­kat, törmeléket és egyetlen dolgozó embert, aki éppen a vízvezetéket szerelte. Augusztus 31-én meg csa­tatérhez hasonlított a zá- kanytelepi napközi otthon. — Mikor épült az erede­ti épület? — Az 1890-es években. — Valóban ráfért a fel­újítás, de miért csak az idén kezdtek hozzá? — Már a negyedik ötéves tervben együtt volt a pénz és a terv is, az űj nyolc- tantermes iskola építéséhez. Elődeinknek mégsem sike­rült a valóra váltás. Azon folyt a vita, hogy hová épül­jön az iskola, a dombra vagy a síkra. Hol lehet va­Pefer' Gregor Régi mese új módra 1. VÁLTOZAT .. .És akkor a jó vitéz el­határozta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a ször­nyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal odaállt a hétfejü szörnyeteg elé, amely mindegyik fejé­ből lángot okádott, és fölé- bük emelte a kardját. Ekkor azonban a sárkány barlangjából kilépett a her­cegkisasszony, hogy gyö­nyörködjék jövendő meg- szabadítójában És a jó vitézt halálos ré­mület fogta el és ...heted­hét országon túlra mene­kült. .. 2. VÁLTOZAT ... És akkor a jó vitéz el­határozta, hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a ször­nyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal odaállt a hétfejü szörnyeteg elé, amely mindegyik fejé­ből lángot okádott, és fölé- bük emelte a kardját. — Adj isten, jó vitéz, adj isten — mondta a sár­kány — Már régóta var­iak. Szabadíts meg minél hamarább.'... 3. VÁLTOZAT ... És akkor a jó vitéz el­határozta, hogy kiszabadnia a hercegkisasszonyt a ször­nyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal odaállt a hétfejü szörnyeteg elé, amely mindegyik fejé­ből lángot okádott, és fölé- bük emelte a kardját. Ekkor azonban a sárkány barlangjából kilépett a her­cegkisasszony, és igy szólt: — Eredj a fenébe, ostoba tökfilkó! Mi az ördögnek kellesz te nekem? A sár­kánynak hét feje van, és mind tüzet okád!. Hát ne­ked!? 4. VÁLTOZAT ... És akkor a jó vitéz el­határozta. hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a ször­nyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal odaállt a hétfejű szörnyeteg elé, amely mindegyik fejé­ből lángot okádott, és igy kezdett töprengeni: ,.l)e hát érdemes-e meg­verekednem ezzel a ronda- sággal? Am legyen: meg­ölöm. de ki kezeskedik afe­lől, hogy idővel nem jelenik meg egy újabb sárkány? Va­jon a sárkány a legna­gyobb baj a királyságunk­ban? Meg aztán egyáltalán nem k.orai-e megházasod­nom? Szükségem van-e a fél királyságra, amikor a magam gazdaságában is esőstől akad tennivaló...” És a jót vitéz kardját visszadugta a hüvelyébe, és óvatosan, nehogy felébresz- sze a sárkányt, hazaballa­gott. .. 5. VÁLTOZAT ... És akkor a jó vitéz el­határozta. hogy kiszabadítja a hercegkisasszonyt a ször­nyű sárkány karmaiból. Rettenthetetlen bátorsággal odaállt a hétfejű szörnye­teg elé, amely mindegyik fe­jéből lángot okádott, és fö- lébük emelte a kardját. Kegyetlen harc tört ki kettőjük között. A jó vitéz a sárkány szivének kellős közepébe döfött, és dicső­ségtől övezve tért vissza a királyi palotába. A fél királyságot és a hercegkisasszony kezét azon­ban határozottan visszauta­sította. — Nem akarod? — cso­dálkozott a király. — Akkor hat mit kívánsz jutalmul hősi tettedért? — A sárkány barlangjá­ban akarok élni, és minden­nap újabb lányokkal akarok megismerkedni! lóra váltani az olyan előírá­sokat. hogy távol legyünk a főútvonaltól, ne legyen zaj­ártalom, játszóteret lehessen kialakítani. Ennek ittuk meg a levét... — Hogy értsem? — Ma már csak arról van szó, hogy új iskolát kell építeni. Az igények miatt most már tizenkét tante­remmel. — Tehát ezért kezdték el a napközi felújítását? — Ez sem volt olyan egy­szerű. Még a tavasszal ki­jöttek a megyei tanács mű­velődési osztályáról, hogy megnézzék, mire is keli alapot biztosítani, összesen 1 350 000 forintot kaptunk a központi és a társiskolák felújításához. Tanácsunk úgy döntött, hogy a zákányi pénzt is ide csoportosítja, de még igy is segítséget kel­lett kérnünk a szülőktől, a szocialista brigádoktól, a környékbeli üzemektől. — Ha végül is ilyen szé­les körű összefogással kezd­tek a munkákhoz, akkor miért nem készült el szep­tember elsejére a napközi? Az eredeti tervek sze­rint a csurgói költségvetési üzem végezte volna a szak­munkákat. Az utolsó pilla­natban, kapacitás hiányára hivatkozva visszaléptek. Kisiparosokat kellett segít­ségül hívni. Ketten balese­tet szenvedtek, kiestek a munkából... — Vagyis szeptember el­sején napközi nélkül áll az iskola. Hány gyerekről van szó? — Száztizenhelen iratkoz­tak be a napközibe. — Mi lesz velük? — Megegyeztünk a MÁV- val, hogy a kultúrházuk egyik termét kifestik, ahol napközis ebédlőt rendezhe­tünk be. Ott egyszerre 35— 40 gyerek étkezhet. Az el­sősök és a másodikosok kö­zül egyszerre 34 mehet az óvoda konyhájára. E két helyen két csoportban vala­mennyi gyerek ebédelhet. A tízóraiztatás az iskolában is megoldható. Az uzsonnáz- tatás egy kicsit bonyolul­tabb, de talán azzal sem lesz baj. — Már bocsásson meg, de a napközi nemcsak az ét­keztetésből áll. — A tanulásra ott van­nak az osztálytermek — Ez csak átmeneti meg­oldás. — Az újabb ígéretek sze­rint október közepéig meg­lesz a napközi. De szerin­tem jó, ha december eleje- re végeznek a munkákkal. Nagy Jenő SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents