Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-05 / 208. szám
„ Vallási ellentétek szítása” címén Letartóztatási hullám Egyiptomban Az egvipt omi rer lőszer példa r léikül álló ha. jszát inditott belső c íllenfcle inek clnémítá sara: ; Anvar i Szadat államí ö 11 éi i'e tartó einöklése alatt a legni így óbb letarlóztatási hűl Iá ír i indult cl a hét közéj pen. A világi és a vallási ellen zek 1. etörésének nyil\ én való sz andékával csütc irtokig 553 szc mely t — politikai és vallási vezetőket — vettek őrizetbe a ..felekezetűk közötti viszály szításának, illetve meglovagolásá- nak” vádjával. A számadatot az Al-Ahram című félhiva- talos lap közölte pénteki számában, értésre adva, hogy a hatósági intézkedések ftiég nem fejeződtek be. Az egyiptomi vezetés — vélik megfigyelők — végleg elszánta magát az Izraellel létrejött különbéke óta egyre erősödő ellenzéki mozgalommal való leszámolásra. Kairóban, a várható politikai pereken túl a politikai rendszer nagyarányú átszervezésére is számítanak. ,J.\ vallási ellentétek szitása'’ címén őrizetbe vettek között nagy számban szerepelnek a kormány politikáját bíráló — vallási kérdésekkel vajmi keveset foglalkozó — neves személyiségek, köztük Halmi Murad, a parlamenti ellenzéket irányító szocialista munkapárt al- elnöke (egykori oktatásügyi miniszter), a törvényhozáson kívül, de i legálisan működő baloldali nemzeti haladó párt központi bizottságának több tagja. Fuad. Szi- rageddin, a politikai élettől visszavonult egykori vafdis- ta vezető, továbbá az iszlám ellenzék kiemelkedő alakjai, így Omar Telemszani, a muzulmán testvérek féllegális szervezetének irányítója és Helmi Gazzar, az egyetemi iszlám diákcsoportok „főemirje”. A mohamedán sejkek mellett a kopt keresztény egyház számos papját, egyebek kozott érsekét is letartóztatták. Hivatalos helyről vagy közvetlen forrásból meg nem erősített hírek szerint őrizetbe vették Aío- hamnied Hasszánéin Heikalt, a néhai Nasszer elnök bizalmasát. az Al-Ahram című napilap volt főszerkesztőjét is. Az ismertetett nevekből kitűnik, hogy a csütörtök hajnali rajaütés országos méretű volt: Dél- Egyiptom városaitól az északi Alexandriáig terjed. Hasonlóképpen a vallási viszálykodás szításának címén csütörtökön hat sajtó- orgánumtól vonták meg a n3_omtatási engedélyt. Az állítólagos „összeesküvés” részleteiről az egyiptomi államfő szombat estére meghirdetett parlamenti felszólalásában fog beszámolni. Kairóban további radikális intézkedések bejelentését várják az elnök szombati beszédétől. Á Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Honecker fogadta Egon Bahrt Erich Hcmeckcr. az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke pénteken Berlinben fogadta Egon Bahrt, az NSZK parlamentje leszerelési és fegyverzetellenőrzési albizottságának elnökét, az SPD elnökségének tagját. A találkozón Erich Honek- ker megerősítette az NDK eltökéltségét, hogy aktívan hozzájárul az imperialista körök által előidézett nemzetközi feszültség felszámolásához, a nemzetközi kapcsolatok egyensúlyának helyreállításához. A két német államnak alapvető érdeke kell legyen a katonai konfrontáció szintjének leszállítása és a fegyverkezési verseny minden fajtája, különösen a nukleáris fegyverkezés korlátozása és csökkentése. A dél-afrikai fajüldöző rezsim népellenes politikájának újabb kegyetlen megnyilvánulása ellen emel szót a Magyar Szolidaritási Bizottság, pénteken közzétett nyilatkozatában. Az apartheid-rezsim felszámolásáért, az országban az alapvető jogok érvényesítéséért harcoló szervezet, az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) három fiatal harcosát ítélték halálra, így az utóbbi két hónapban elítéltekkel együtt már hat embert fenyeget kivégzés politikai meggyőződéséért. Az utóbbi időben tapasztalható újabb letartóztatási hullám, az ANC-vezetők meggyilkolása, a szomszédos független afrikai államok elleni barbár terrortámadás része a fajüldöző pretoriai rezsim stratégiájának, amelynek célja az ANC tevékenységének elszigetelése, felszámolása, vezetőinek és harcosainak fizikai megsemmisítése — állapítja meg a nyilatkozat. Meggyőződésünk, hogy e kegyetlen elnyomó intézkedések sem félemlítik meg Dél-Afrika szabadságharcosait és a dél-afrikai népek évtizedes küzdelme meghozza az elnyomás alatt sínylődő millióknak szabadságuk elnyerését. A világ haladó erőivel együtt követeljük a bebörtönzött dél-afrikai politikai foglyok szabadonbocsá- tását, a brutális vallatások, a kivégzések beszüntetését — hangzik az állásfoglalás. Ui -Delhiben az amerikai nagykövetség előtt nagy tömegtüntetés volt. A felvonulók Reagan fegyverkezési politikája ellen tiltakoztak és követelték, hogy az Indiai- óceán legyen békeövezet (Telefotó — AP—MTI—KS) Egyezkedés Singapore-ban Bányakatasztrófa Csehszlovákiában Egy friss hír hallatán óhatatlanul két képet idéznek föl emlékezetein memória- egységei. Az első; kihalt, üres utca, pálmafákkal, palotákkal szegélyezve, mint valami irdatlan nagy kulissza. ahonnan a képzeletbeli rendező elparancsolta a statisztériát. A második: ugyanez az utca, tele emberekkel, taligákat toló nőkkel, kordélyok elé fogott ösz- tövér bivallyal, kerékpáros gyerekekei, itt-ott néhány autó. Alig néhány hónap telt el a két felvétel között. Az első a Pol Pot-rendszer bukása, a hazafias erők győzelme után, az utóbbit valamivel később kapták lencsevégre. A színhely azonos: Phnom Penh, a kambodzsai főváros. A hír, amelyről a két kép eszembe jutott., singapore-i keltezésű, s arról számol be, hogy a kambodzsai kormányellenes csoportosulások vezetői megbeszélést folytattak. Norodom Sziha- nuk, Khieu Samphan és Son Sann azért ült tárgyalóasztalhoz, hogy valamiféle „koalíciós kormányt” tákoljanak össze. Már önmagában az is furcsa, hogy a kisőprűzött vezetők nagyhirtelen egységre törekednek. Persze, csak az első hallásra cseng szokatlanul a hír, a körülményeket jobban szemügyre véve mindjárt érthetővé válik. Washingtont és Pekin- get már régóta aggasztja, hogy az úgynevezett Kam- bodzsa-kérdésben nem sikerült előbbre lépni. Kudarcot vallott az ENSZ fórumán szervezett „vita”, pedig ott még — micsoda képtelenség! — a hajdani népirtó rendszer, a polpotisták képviselője foglal helyet a kam- bodzsát megiletö székben. Nem járt teljes sikerrel az a próbálkozás sem, hogy Szihanukot kibékítsék a „vörös khmerekkel”. A herceg állhatatosságában persze sokan kételkednek: Szihanuk ugyanis hosszas kérlelésre — kínai és amerikai nyomásra — vállalta, hogy „adott esetben” ismét betölti az államfői tisztséget. Természetesen ennek egyelőre igen sok az akadálya. Például, az a korántsem elhanyagolható körülmény, hogy Kambodzsa népének elege volt a népirtókból, a hercegből, s az új kormány működése alatt már sikerült hatvan üzemet, összesen háromszáz kisebb-nagyobb vállalatot helyreállitani, illetve újjáépíteni. A cserekereskedelem helyébe újra pénz lépett, ismét benépesültek a piacok, megnyíltak az iskolák. Kambodzsa népe ismét emberhez méltó módon élhet. Kína és az USA számára ezek a kérlelhetetlen tények kínosak. Peking ben és Washingtonban ugyanis azon fáradoznak, hogy Kambodzsa körül ismét felszítsák a vitát, netán az ENSZ küszöbönálló közgyűlésén újból kikényszerítsék a „kambodzsai kérdés ” napirendre tűzését. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a hatalomból kiebrudalt, egymással versengő ellenforradalmi csoportosulások között legalább a látszólagos egység létrehozása, amit a most vonakodva aláírt közős nyilatkozat is csak részben szentesít. A singapore-i találkozó hátterében álló erők egy alapvető kérdésről megfeledkeztek. Még pontosabban: szántszándékkal szemet hunytak fölötte. Nevezetesen azt hagyták számításon kívül, hogy Szihanuk és partnerei a dzsungelekben itt- ott még fölbukkanó marta- . lócokon kívül senkit sem képviselnek. Legkevésbé az általuk elárult, megtizedelt, drámai helyzetbe taszított kambodzsai népet. Hatvanöt emberéletet követelő bánya-tömegszeren- csétlenség történt Csehszlovákiában. Mint a pénteken Prágában kiadott hivatalos közlemény megállapítja, az észak-csehországi barnaszénbányászati vállalat egyik mélyművelésű üzemében, amely Zaluzi közelében van, eddig ismeretlen okból robbanás történt a csütörtök délutáni műszakban, amikor ott 105 bányász dolgozott. Azonnal bevetették a mentőosztagokat, s azoknak sikerült 40 bányászt élve kimenteniük, de minden erőfeszítésük és az összes lehetséges eszköz felhasználása ellenére a súlyos bányakatasztrófának 65 halálos áldozata van. Lubomir Strougal, a csehszlovák szövetségi kormány elnöke, továbbá más illetékes párt- és állami vezetők a szerencsétlenség színhelyére utaztak. A történtek okának kivizsgálására kormánybizottság alakul Ladis- lav Gerle miniszterelnök-helyettes vezetésével. Az állami, szakszervezeti és gazdasági szervek gondoskodnak az áldozatok családjairól. A CSKP KB, a csehszlovák köztársasági elnök, a kormány és a szakszervezetek központi tanácsa közös nyilatkozatban fejezte ki részvétét a szocialista építés frontján hősi halált halt bányászok hátramaradottjainak, s egyúttal megköszönte a bányamentők bátor, önfeláldozó munkáját. A Kaposvári Cukorgyár értesíti az üzemi időszakra felvett dolgozóit hogy a nyers- és cukoroldalra alkalmazott dolgozók az alábbi beosztásban kezdik a munkát: szeptember 6., vasárnap 21 óra III. műszak szeptember 7., hétfő 5 óra I. műszak szeptember 7., hétfő 13 óra II. műszak Az erőtelepi üzemrészre felvett dolgozók kezdési ideje: szeptember 6. vasárnap 6 óra I. műszak szeptember 6,, vasárnap 14 óra II. műszak szeptember 6., vasárnap 22 óra III. műszak Répa- és cukorrakodásra még felveszünk férfi segédmunkásokat Jelentkezés a munkaügyi osztályon. (202937) Ami a hadijelentések mögött van Dél-Afrika agressziós terepe Mottó: New Yorkban megnyílt az ENy/.-közgyültfs Namíbiával foglalkozó rendkívüli ülésszaka. Az ülés összehívását az afrikai tagállamok csoportja kezdeményezte. Változatlanul hadijelen- tések érkeznek Angola déli tartományaiból; a pretoriai rendszer csapatai agressziós terepükké változtatták ezt a vidéket. Tekintsünk most a napi hírek mögé a gazdaságföldrajzi adottságok, valamint a történelmi-politikai előzmények felvázolásával. A független Angola egyike a legnagyobb területi kiterjedésű afrikai országoknak, de egymillió 2-Ki ezer 700 négyzetkilométeres sáv- ján csupán hat-hétmillióra becsülik a népesség számát. A déli, illetve a középső-déli részét nyolc tartományra osztották (Benguela. Huarh- bo, Bié, Moxico, Mocame- des, Huila, Cunene, Cuan- do-Cubango). Ez az ország összterületének csaknem fele, ahol mindössze kétmillió lakos él. Ezek főként a csok- va, herero, nganguela, ovim- bundu és koisan törzsi csoportokból kerülnek ki, sok esetben azonosságot mutatnak az észak-namíbiai népességgel, hiszen a gyarmatosítás időszakában mesterséges határokkal „vágták szét” a hasonló vagy azonos etnikai közösségeket. Főként mezőgazdasági jellegű vidékekről van szó, ahol az állattenyésztés az uralkodó ágazat (három-négymillió szarvasmarha), de jelentősek a cassingai vasércbányák, s feltárás alatt vannak más fontos ásványi kincsek az uránérctől a vaná- diumig, az ólomtól a gyémántig. Két gazdaságilag és stratégiailag fontos vasútvonala van ennek az országrésznek, a tengerparti Ben- guelába futnak be Zairéből a rézszállitmányok. Amikor 1975. november 11-én Angola — csaknem fél évezredes portugál gyarmati iga után — végre kikiáltotta függetlenségét, az egész országban, de különösen a déli tartományokban, bonyolult helyzet alakult ki. Három szakadár szervezet fegyveresei törtek a fiatal államra, reakciós külföldi támogatókkal a hátuk mögött. Az északkeleti részeken rohamozó FNLA, valamint a Cabinda tartomány elszakí- tásáért fellépő FLEC hamarosan vereséget szenvedett, de a déli vidékeken tevékenykedő, Jonas Savimbi vezette UNITÁ-val viszonylag nehezen tudott megbirkózni a népi hatalom. Ma is előfordulnak még elszórt gerilla-akciók, az UNITA tagjai bandákba verődve rajtaütéseket hajtanak végre, kihasználva gyéren lakott, nagy kiterjedésű területek nyújtotta előnyöket. A déli tartományok nyugtalanságát az állandó délafrikai betörések okozzák. A függetlenség kikiáltásának hónapjában, 1975 novemberében dél-afrikai csapatok hatoltak be Angolába és a hivatalos pretoriai adatok szerint még decemberben is legalább tízezer katonájuk tartózkodott egy másik, szuverén állam földjén. Azután kényszerűen visszavonultak, mert az újonnan szerveződő angolai néphadsereg, nacionalisták segítségével — erőteljes ellentámadást indított. A támadások azonban különböző formákban folytatódtak, s ürügyként részben az UNITA támogatását, részben a namíbiai helyzetet hozták fel. Az 1977-es esztendőben tizennégy dél-afrikai légitámadás ért angolai célpontokat, és pretoriai zsoldban álló diverzánsok robbantást hajtottak végre a benguelai vasútvonalon. 1978-ban számszerűen kevesebb délafrikai akciót hajtottak végre, de a cassingai menekült- táborok bombázása csaknem hatszáz áldozatot' követelt: angolaiak és namíbiaiak egyaránt életüket vesztették. A luandai hadügyminisztérium összesített jelentései szerint 1979-ben hetven alkalommal sértették meg dél- afrikai repülőgépek Angola légterét — a Lubango városa elleni szeptember 26-i támadások következtében 26 halott és 89 súlyos sebesült , került a veszteséglistára. Megismétlődtek a dél-afrikai behatolások 1980-ban is, főleg Ngiva térségében. A dél-afrikai provokációk tehát állandósultak, ugyanakkor a pretoriai kormánynak számolnia kellett a nemzetközi közvélemény határozott tiltakozásával, s ez a nyugati hatalmak magatartására is hatással volt. Washingtonban is kénytelenek voltak figyelembe venni azt a tényt, hogy Dél- Afrika nyílt támogatása elszigeteli az Egyesült Államokat Afrika többi részétől, tehát a taktikai finomságok nem hagyhatók figyelmen kívül. (Ekkor kezdődött különben öt NATO- hatalom — az USA, Nagy- Britannia, Franciaország, Kanada és az NSZK — namíbiai bizottságosdija, amelynek során szerették volna elérni, hogy egy formálisan független, de nyugatbarát rendszer jöjjön létre az országban.) A Reagan-kormányzat nyílt hadüzenete a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, a SWAPO harcának „terrorizmusként” történő elítélése jelentősen megváltoztatta a képet. A dél-afrikai kormány immár felhatalmazva érezhette magát, hogy háttérben a nyílt amerikai jóváhagyással, erőpróbát kezdeményezzen. Már júniusban kétszáz alkalommal sértették meg Angola felségterületét és július 29- én átlépték a határt az első reguláris egységek, minden eddiginél mélyebbre hatolva Angola területére. Luanda nagy önmérséklettel reagált, de elkerülhetetlenné vált a dél-afrikai csapatok összeütközése az angolai néphadsereg alakulataival. Amint az angolai kormány több nyilatkozatában hangsúlyozta: az ENSZ alapokmányának értelmében joga van segítséget kérni az ország védelmére. Számításba jöhetnek itt az Afrikai Egységszervezet által felajánlott erők, említettük a kubai internacionalisták angolai áliomásoztatását. (A szocialista országok különben is sokoldalú segítséget nyújtanak Angola gazdaságának, oktatás- és egészségügyének, védelmi képességeinek fejlesztéséhez: ez a támogatás jutott kifejezésre a szovjet— angolai barátsági szerződésben is). A harcok megélénkülése ezúttal szükségessé tette a Biztonsági Tanács sürgős összehívását, ahol a lényegében magára maradt Egyesült Államok csak a vétójog érvényesítésével akadályozhatta meg egy Dél-Af- rikát elítélő határozat elfogadását. Mindez jelezte Washington elszigetelődését, de egyúttal azt a tényt is, hogy nem adja fel Pretoria védnökének szerepét. A kubai és szovjet jelenlétre való amerikai hivatkozások üres magyarázkodások és nem érintik a lényeget: az új dél-afrikai akciók különösen agresszív és veszélyes jellegét. Sem Angolával, sem Namíbiával kapcsolatban nem válhatnak be az amerikai— dél-afrikai számitások. így van ez a dél-angolai csatatereken és a rendkívüli közgyűlési ülésszakra összeült világszervezetben egyaránt. R. E. Gy. D.