Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-04 / 207. szám

Czine Mihály: Nép és irodalom Ma élő és alkotó irodalom- történészeink egyik legszí­nesebb egyénisége kétségkí­vül Czine Mihály. Lenyűgö­ző tudása szinte páratlan előadói készséggel párosul­va valósággal szuggerálja hallgatóit es olvasóit egy­aránt. Csaknem harminc éve publikál, de irodalmi eleiünk sorskérdéseiről ez az első összefüggő tanulmányköte­te. Tartulmány és vallomás. Hitvallás és elkötelezettség. Ady Endre profetikus sza­vaival hiszi és vallja: „A magyarság szükség és érték az emberiség s az emberiség csillagokhoz vezető útja szá­mára.” A tanulmányok mind­egyikén átsüt az, amire föl­tette életét: az irodalom szolgálata a nép szolgálata is egyben. ■ "* A csaknem ezer oldalt ki­tevő két vaskos kötet hu­szadik századi magyar iro­dalmunk minden lényeges érverését kitapintja, gazda­gon áramoltatva felénk a kisebbségi-nemzetiségi iro­dalmak (Csuka Zoltán, Sütő András, Tamási Gáspár és mások) kincseit is. A köte­tek talán legnagyobb vará­zsa, hogy az élőszó erejével hatnak ránk. Az író — sok helyen személyes emlékeit és találkozásait is belesző­ve vallomásaiba — tanít és nevel bennünket az iroda­lom, az élet, a valós embe­ri értékek tiszteletére és szereidére. Egy rövid recenzió kere­tében nincs lehetőség arra, hogy a gazdag gyűjtemény valamennyi darabját mél­tassuk. Ehelyett azokat kí­séreljük meg néhány gon­dolattal részletesebben megvilágítani, amelyek a kötetek arculatát legjobban meghatározzák, A „Nép és irodalom" eí- raű fejezet a népi írók je­lentős egyéniségeinek állít emléket — számos szemé­lyes kapcsolat felidézésé­vel is színesítve mondani­valóját. Megállapításai tö­mörek, lényegrelörőek, az átélt művészi élmény leg­magasabb fokáról fakadó- ak. Illyés Gyuláról írja: „Műveinek ismeretében mozdíthatatlan a föld a lá­bunk alatt, s égboltot ér­zünk a fejünk felett, pon­tos járású csillagokkal.” „Németh László teljes ké­pet adott korunk műveltsé­géről, elénk rakta a koitat, melyből a népek polifóniá­könyvespolc dalmi eleiének egyik leg­színesebb megjelenítése. Ezek a portrévázlatok is te­le vannak személyes élmé­nyekkel, életlüktetésekkel, ezért érezzük valamennyit annyira plasztikusnak, szinte megfoghatóan ele­vennek. Czine Mihály el­sősorban a költészet csú­csainak a meghódítására hív bennünket; jó kalauz­ként maga is a legmaga­sabbra tör. Ezeken a csú­csokon a felszabadulás után induló magyar költé­szet legnagyobbjainak — Juhász Ferenc, Nagy Lász­ló, Simon István, Váci Mi­hály — neve ragyog. Ra­gyog akkor is, ha egyes íté­szek megalapozatlan bírála­taikkal Simon István és Vá­ci Mihály életművének fé­nyét halványítani igyekez­nek. Czine Mihály, végigjárva e nagy négyes alkotói kor­szakának jelentős állomá­sait, az életművek lenyű­göző ismeretében ítél és késztet állásfoglalásra ben­nünket. Tovább tud-e lépni Juhasz Ferenc, a nagy al­kotói gárda egyetlen élő tagja, hiszen „szóinflációi”, képzuhatagai saját célját: az emberi és általános lét törvényszerűségeit megele­venítő korszerű lírát veszé- lj'eztetik? Czine Mihály Vá­ci Mihállyal hiszi és vall­ja: „az a legmodernebb író, akinek a művei nyomán a legtöbb tett és társadalmi változás születik.” Ezért pe­rel és harcol Simon Istvá­nért, akit a kritika nem­egyszer „múltban rekedő- nek” ítélt, pedig egész éle­tében az ember és a társa­dalom gondjai foglalkoztat­ták. A szerző hangja fáj­dalmasan megtörik, amikor az egyik legjobb barát és küzdőtárs, Nagy László ko­rai elvesztésére emlékezik. Ennek a szenvedélyesen igazságot kereső költőnek „olyanok a versei, mint a megfagyott láng”. Ars poe­ticája: az embernek, amíg csak él, a jóért, a tisztasá­gért kell harcolnia. „Ko- szorúzd lombbal és tartsd meg magad, versben bújdo- só haramia vagy.” Dr. Sípos Csaba „Nincsenek kedvenc műsoraim” Portré Bánki Iván rendezőről Előbb a zenés műfajok avatott, sokoldalú rendező­jeként ismertük Bánki Ivánt. Az­tán a próza, fő­leg a komédia műfajában sike­redett munkáira figyeltünk. — Honnan in­dult és mire ké­szült? — Valójában pilótának. repü­lőnek készültem — válaszolja Bánki Iván. — Ifjúságom idején ez volt a vágyak vágya! De csak vitorlázó repülő lettem, és ejtő­ernyőztem. Az érettségi után sajnos nem a re­pülőtiszti, hanem a tüzértiszti is­kolára vettek fel. De, amint lehe­tett, rögtön lesze­reltem, mert már az első év után rájöttem, hogy nem jól választottam. Még­is itt, ezen az iskolán kerül­tem szoros kapcsolatba a színjátszással. • Zsurzs Éva rendező patronálta színját­szó csoportunkat, amelyben én is játszottam. Sikereim voltak, s elhatároztam, hogy színész leszek. — Nahát, neift színész? — Még inasként beirat­koztam Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába. Ott ismer­kedtem meg sok későbbi ki­tűnő színésszel, de a színész felvételim ,nem sikerült. Ek­kor már tudtam, hogy azért, mert nincs színészi tehetség bennem. — Miként vezetett az út « televízióhoz? — 1959-ben a televízió gárdájának szervezésekor én is jelentkeztem, s felvettek ügyelőnek. Onnan aztán vé­gi ggyalogoltam a lépcsőket felfelé. Közben persze be­iratkoztam a főiskolára is, de két év után kirúgtak, mert elvállaltam egy mun­kát a filmgyárban. — Volt ennek a „kirúgás­nak” komoly következmé­nye? — Volt. Egyrészt össze­omlott felettem az égbolt, másrészt arra kényszerített, hogy attól fogva szüntelen bizonyítsak, pályatársaim­nak, tanáraimnak. — És a zenei műfajok? — Zenei műsorokat elő­ször persze cSak asszisztens­ként csináltam. Előtte azon­ban az agitációs-propaganda osztályon már forgattam egy sikerült kisíilmet: „Három deci tisztán” címmel, amely az alexandriai fesztiválon díjat is nyert. Innen számí­tom a rendezőségemet! Az első jelentős „zenés filmem” Louis Armstrongról készült, azután a komoly zene és Arthur Rubinstein követke­zett. Hamar megszerettem a zenei műsorokat. Iskolának tekintettem, míg megtanul­tuk átültetni ezt a műfajt a televízióra. „Mást és jobbat csinálni” — ez volt a mot­tóm. Azonban csak akkor éreztem magam biztonság­ban a műfajban, amikor nemcsak közvetíteni, de ér­telmezni is tudtam a zenét. Először megismertem, aztán beleszerettem! Két éve már, hogy nem rendezek zenei műsorokat, de nem véletle­nül. — Nemcsak rendező, hi- vatala is van. — A szórakoztató osztály helyettes '‘Vezetője vagyok, tehát hivatalnok is. Ez tuda­tos vállalkozás, amelynek segítségével eljutottam a komédiához, a kabaréhoz. Így született meg a képer­nyőre kerülve a Nagy End­re műsor, a Képviselő úr, a Ház a körúton, s jelenleg az Amiről a pesti Brodwáy mesél címmel készülő mű­sorunkat forgatjuk. Ezt is elkötelezettséggel csinálom, mint korábban a Kodály énekversenyt, a táncdalíesz- tiválokat vagy mást. Nin­csenek ma sem kedvenc mű­soraim. Nagy családos va­gyok, nincs édes gyerme­kem, csak édes gyermekeim vannak. Sz. B. Sumonyl Zott ár-I____________________ 1 P A h 1 E 1 L - i r H A 1 L © M jában játszanunk kell.” Ta­mási Áron hősei „azt pél­dázzák, hogyan kell élni minden időben, meg a sö­tétségben is sugarasan, csil­lagosán.” „Szabó Pált a bimbózó életek vonzzák, s szinte egyetlen a népi írók között, akit tálán nem is érintett a nép, illetve nem­zet romlásának víziója. Amely nép annyit kibírt a múltban — az a meggyőző­dése —, nem pusztulhat el.” Veres Péter „azon dolgo­zott, hogy a magyarság, a magyar nép magát értő, a környező világot és a törté­nelem új jelenségeit értő ember: közösséggé, igazi nemzetté formálódjék.” Dar­vas József „ama rilka em­berek közé tartozott maga is, akinek igazi alakjat a hiánya rajzolja meg." Erdei Ferenc „kezdettől méltá­nyolta a falukutató irodal­mat, de azt is megírta már 1937-ben: a szabadságnak a politikája nem a kunyerá- lás. A szabdaságot nem kér­ni lehet, hanem kiküzdeni.” A „Nép és irodalom” cí­mű fejezethez szervesen kapcsolódik a kötet gerin­cét alkotó másik nagy ta­nulmánysorozat, a „Mozgó világ”, amely az 1950-es, 1960-at» «vek magyar iro­S egy félkilónyi rózsaszín lapot nyom a gyerek kezé­be. Gergő izgalmában a szá­jába harap, de felcsillanó szemmel néz hol a szüleire, hol .meg a lányra. Látszik rajta, hogy nagyon szeretné szétosztani ezeket a papíro­kat, ugyanakkor a feladattól is fél. Az anyja biztatására aztán elindul, és szokatlanul illedelmesen lépkedve, fé­lénken állít meg egy-egy járókelőt. Minden kiosztott lap után hátranéz, hogy lát­ták-e szülei, akik némi tá­volságot tartva lassan köve­tik. A tanár átkarolja fele­sége vállát, és mosolyogva meg leplezetlen büszkeseg­gel nézi fiának meg-megfe- szülő kis lábizmait, amint szemérmes és illedelmes rikkancsként felágaskodik egy rózsaszínű cédulával. Ennek a szórólapnak a bal sarkában egy hétfejű sár­kány gubbaszt, a két felső feje pedig jobbra-balra lán­gokat fúj. A rajz mellett különböző nagyságú és típu­sú betűkkel a következő szöveg: „A KISZ XIII. kér. Bizottsága az Angyalföldi Ifjúsági Napok keretében 1979. szeptember 16-án, 10.00 órától ELVARÁZSOLT ME­SEORSZÁG címmel gyer­mekműsort rendez. Helyszín: Árpád-híd pesti hídfő -i- Váci út sarok. Móka Miki, bábműsor, bűvész, rajzver­seny, kerékpárverseny. Köz4 reműködik: Levente Péter, Muszti-Dobai duó, Sándor Ágnes és még sokan mások. Mindenkit szeretettel vár a KISZ' XIII. kér. Bizottsága.” A szórólap másik oldala üres, viszont egy leporelló­szerű, kis méretű hajtoga­tott műsorfüzet mind a tíz napról tájékoztat. Étiből ér­tesül a tanár arról is, hogy ma este valószínűleg sokáig nem tudnak aludni a szélső ház lakói. Mert ma. 14-én, pénteken, a megnyitó nap­ján 19 órakor fáklyás fel­vonulás lesz, 20 órakor ün­nepi beszéd, 20.15-kor pedig „Egy ágon, egy kenyéren” címmel a Kormoran együttes szabadtéri hangversenye és utcabál. Az íredig igen zajos- mulatság, es a környékből összesereglett tizen- és hu­szonévesek nem engedik- el egyhamar a zenészeket. És holnap már reggel nyolc órától változatos . prog­ramot ígér a műsorfüzet. Szombaton lesz az Edzett If­júság napja, vasárnap a Gyermekek napja, hétfőn az Ifjúmunkások napja, ked­den a Művelt ifjúságért nap, szerda a Propagandisták napja, csütörtök az Interna­cionalizmus napja, mához egy hétre Úttörők napja és szombaton a Zárónap. De még vasárnap is lesz egy Ráadásnap, amikor pl. kis­pályás teremfoci-bajnoksá­got rendeznek. Erről is kü­lön rajzos meghívó tájékoz­tatja az érdeklődőket. A bal felső sarokban a koronás Lear király és egy agg díj­birkózó kocog egymás felé, mindkettejük lábán stopplis csuka, közöttük nagy pety- tyes labda. A szöveg pedig a következő: 1979. szept. 23- án 10.30-tól SZÍNÉSZEK— ÖREGFIÚK közreműködésé­vel válogatott négyestornát Térzenét ad a viroviticai fúvószenekar es a barcsi if­júsági fúvószenekar szom­baton 18 órától a Boróka étteremmel szemközti város­részen. Ha esik, fedél alá bújnak a zenészek: a mű­velődési központ lesz a fú­vóshangverseny színhe­lye. Vasárnap egyébként a fiatalokat várják a barcsi kulturális intézménybe, Bodnár Miklós lemezlovas szórakoztatja őket 19 órától. Mint arról már hírt ad­tunk, nagyszabású rendez­vénysorozat kezdődik ma Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban. Az UNICA — az amatőrfil­mesek világszövetsége — itt rendezi meg nemzetközi fesztiválját. Ez a dátum egybeesik a magyar szövet­ség megalakulásának ötve­nedik évfordulójával. Ma­gyar és külföldi amatőrfil­mesek mutatkoznak be az érdeklődőknek a vetítése­ken. Szeptember húszadikáig még látható Boglárlellén a bogiári kápolnatárlat. Kitm- poszt Éva keramikusmű­vész és Pölöskei József öt­vösművész munkái tekint­hetők meg. Mindketten Munkácsy-díjasok. A szo­borparkban Veszprémi Im­re alkotásai gyönyörködte­tik a műélvezőket. Csurgón, a Csokonai Vi­téz Mihály Művelődési Köz­pontban ezekben a napok­ban a szakköröket, művé­szeti csoportokat szervezik; köztük például a felnőtt és gyermek kerámia szakkört, a bélyeggyűjtők körét, az ifjúsági néptánc csopor­tot, a kertbarátok kö­zösségét stb. A kapos­vári SÁÉV-művelődési ott­honban szintén ezekben a napokban élednek újjá- a szakkörök, klubok. Pénte­ken a munkáskórus próbál Klausz Róbert karnagy ve­zetésével, s ugyanakkor az Anonymus Színpad is meg­kezdi a hi'ühkát Berta Ta­más irányításával. Megkaptuk a Killián György Ifjúsági és Úttörő- művelődési Központ és a Móricz Zsigmond Művelő­dési Ház közös hétvégi programjának tervezetét. Szombaton a szentjakabi kulturális intézményben ltí- től 18 óráig tekinthető meg a „kiskertek termékbemu­tatója”. Féltizenegykor a fó­liás zöldségtermesztés idő­szerű kérdéseiről tart elő­adást Szijjártó István. A bemutatón helyszíni árusí­tás is folyik majd. Az ifjúsági központban ugyancsak szombaton — 11 és 18 óra között — megren­dezik a cigányklub-vezetők dél-dunántúli találkozóját. Ez vasárnap is folytatódik. .Friss áru” érkezik a Mó­ricz Zsigmondról elnevezett művelődési otthon termék- bemutatójára. Vasárnap 10 órakor a kaposszentjakabi szabadtéri színpadon a vá­rosi fúvószenekar ad térze­nét. Tizennégy órakor „ját­szóházzá” alakul a műve­lődési otthon előtti rész. Szabadtéri műsorok is kez­dődnek, ezeken — 14 órától — a BM táncegyüttes, a honvédségi fúvószenekar, illetve a rátótí humorfesz­tivál néhány győztese lép föl. Tizenkilenc órától disz­kózenére táncolnak a fiata­lok. A gazdag programot egé­szíti ki a Killián György kulturális központban meg­rendezett fotókiállítás, Já­vori Béla „fotós vallomása” az ember és a könyv viszo­nyáról. A mozik kínálata sem egysíkú. A Vörös Csillag Jean Patti Belmondo — ké­pünkön! — új filmjét ajánlja; Zsaru vagy csirke­fogó? — ezt kérdezi a cím. Georges Lautner rendezte. A Szabad Ifjúság első­sorban a gyerekeknek ajánlja a Dot és a kenguru című színes, szinkronizált, zeriés ausztrál filmjét. (Kí- sérőműsor: Kriszta és a majális.) Az esti két előadá­son az Akiket forró szenve­dély hevít című színes, szinkronizált olasz filmvíg­játék. Két házaspár „ke­resztbe” csalja egymást... A Latinca mozi szombat­vasárnapra román filmet ígér. A címe: Egymillió, zöldhagymával. Bűnügyi történet, tehát „nem illik” többet elárulni róla. A Mozimúzeum ma a Konvoj című amerikai „ka- mion-westernt” játssza, fő­szerepben a jónevű énekes- színésszel, Kris Kristóf er- sonnal. Szombaton színes kanadai krimit vetítenek. A címe: Csendestárs. rendezünk. Helyszín: Vasas S. C. sportcsarnok (XII. Fáy u. 58.). Résztvevő csapatok: Vasas S. C. öregfiúk labda­rúgó csapata — József At­tila Színház „válogatottja” — Vígszínház „válogatotja” — KISZ XIII. kér. Biz. „vá­logatottja”. Miközben a tanár ezeket a különböző színű cédulákat böngészi, s azon tűnődik, hogy szép. szép, de túlsá­gosan zsúfolt ez a program, túl sokat ígérnek, s meg tudják-e valósítani, bírják-e szuflával, egyáltalán lehet­séges-e tíz napon át egyen­letes szinten tartani az ér­deklődést — míg ezen tűnő­dik, váratlanul megszólal a felesége. — Te, most jut eszembe! Amíg a kórházban voltál, felszólt Kardosné, hogy te meghívtad őket estére, mert a sítúrát akarjátok megbe­szélni. Meg hogy Annáék is jönnek. A tanár először nem érti, rövid gondolkodás után mondja. — Hát, hogy meghívtam, ez talán túlzás, de tényleg volt róla szó. Reggel mond­ta, hogy össze kellene jön­nünk és én ráhagytam. De mintha arról lett volna szó, hogy mi menjünk fel egy teára. És akkor Annáéknak is szól. Persze! Én azokkal nem találkoztam, nem hív­hattam meg őket. — Na mindegy, hát vagy ők jönnek, vagy mi me­gyünk, ezt még meg tudjuk beszélni. Most mindenesetre menjünk a közértbe, mert vacsorához fánkot akar csi­nálni a dédi. Es annak még kelni is kell. 21. ÁBRAHÁM ISTVÁN ÖT- VENKÉTÉVES LÁNG-GYÁ­RI ÜZEMVEZETŐ öt, óra előtt öt perccel szélesen gesztikulálva számol be la­kásszerző akciójáról a pa­nelház autós közönsége előtt. ZB-s sárga Wartburg­jával alig tíz perce állt be a parkolóba, s most már ép- jien azt meséli, hogy mit szólt a gyár párttitkára, amikor ő elmondta lakás­ügyi hivatalnok és felesége között lezajlott párbeszédet, (Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP 5 A rendező Samy Molcho osztrák át­változó művésszel (Matz Károly felvételei — KS)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents