Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-04 / 207. szám

Íz idén elkészül az új üzemcsarnok és kazánház Bonyolultabb gyártmányok a tabi Videotonban Messziről látni már a ké­ményt ölelő állványerdöt. A magasban szígetelőmunká- sok dolgoznak. A majdnem 30 méteres kémény ahhoz az új kazánhoz tartozik, amely része a Videoton ta­bi gyáregységénél folyó be­ruházásnak ... — Két éve már állt az épület vázszerkezete. Mi a helyzet jelenleg? — kérdez­tük Kudich Antaltól, a gyár­egység igazgatójától. — A vállalat vezetői az V. ötéves terv készítésekor felülvizsgálták a tabi gyár­egység helyzetét, s megálla­pították: a IV. ötéves terv­időszakban sikerült Tabon magas szintű műszaki kul­túrát meghonosítani, de az új ötéves tervben feltétlenül szükség lesz a gyáregység kapacitásának bővítésére, különben nem tud gazdasá­gosan termelni. Ezt követő­en határozták el a nagymé­retű beruházást. Az elkép­zelés találkozott a megye iparfejlesztési célkitűzései­vel. A terveket az Iparterv készítette, a kivitelezésre a Tanácsi Magas- és Mélyépí­tő Vállalattal — mint fő- vállalkozóval — kötöttek szerződést. Az építkezést 1977 januárjában kellett volna megkezdeni, s a léte­sítményeket 1979 végén át­adták volna. A berendezé­sekkel, gyártóeszközökkel együtt körülbelül százmillió forintos beruházásról volt szó. Az építkezésen jelenleg is dolgoznak, sajnos, még mindig nem készült el. A csúszásnak sok oka van; az Iparterv késett a tervekkel, és a kivitelező is kapacitásgondokkal küz­dött. Igen nagy gondot okozott a vasbetonelemek beszerzése is. Lényeges vál­tozás csak az 1979 októberé­ben megtartott megbeszélés után következett be, amikor áttekintették a tabi gyár­egység VI. ötéves tervi fej­lesztésére vonatkozó elkép­zeléseket, valamint a fo­lyamatban levő beruházások helyzetét. Megállapodtak, hogy a Videoton, a Tanép, a megyei tanács ipari és ÉKV-osztálva tekintsék át az üzemcsarnok kivitelezésé­nek állapotát, és készítsenek írásos megállapodást a csar­nok határidőre történő be­fejezése érdekében. Ezt kö­vetően a kivitelező szerző­désben vállalt kötelezettsé­get a létesítmények átadá­sára. — Mikorra készül el a csarnok? — A kivitelező szakaszo­san adja át az új létesítmé­nyeket. Az év végére szer­ződésben vállalta a csarnok és a kazánház-hőközpont, valamint az energiaközpont fogadóhelyiségének átadását. Az egyéb beruházásokat 1982 júliusára készítik el. A bővítés értéke megfelel az eredeti elképzelésnek, de lé­nyegesen kevesebb pénz jut majd gépekre, berendezések­re, mint azt az elején ter­vezte a vállalat. A beruhá­zás építési költsége viszont több lesz a tervezettnél. — Mi tartozik a bővítés­hez? — A leglényegesebb és méreteiben is a legnagyobb egy 3000 négyzetméter alap- területű gyártócsarnok; eb­ből 1100 négyzetméter az al­katrészgyártás korszerűsíté­sét és bővítését szolgálja. Majdnem ezer négyzetmé­tert foglalnak el a raktárak, a fennmaradó részen pedig egy új elektromos szerelő­üzemet hozunk létre. A be­ruházáshoz tartozik egy két­szintes, 1100 négyzetméteres iroda és szociális épület. A felső szinten helyezzük el a tanácstermet, a csarnok szo­ciális helyiségeit, valamint a műszaki szerveket. Alul iroda és orvosi rendelő lesz. A bővítéshez tartozik az üzemi utak, a térvilágítás, a külső közművek, valamint a tereprendezési munkák elvégzése is. — Mi készül majd az új szerelőüzemben ? — A következő években gyártmányaink még össze­tettebbek, bonyolultabbak lesznek. A számítástechni­kai gyár a gyáregységen be­lül továbbfejleszti a készter­mékek arányát és az új display komplett gyártását kell megvalósítanunk. Szó van más gyártmányok Tab- ra telepítéséről is ... — Sok még a tennivaló — mondja Kovács Sándor, a kivitelező vállalat műve­zetője —, de a beruházás a szerződésben vállalt határ­időre elkészíthető. A szere­lőcsarnoknak már a belső szerelésén dolgozunk. A fű­tés elkészült, kisebb mun­kák vannak csak hátra. A gyártócsarnok 80—90 száza­lékos készültségi állapotban van. — A jobboldali 84 méter hosszú, 18 méter széles csarnok (ez csak az egyik fele) elején helyezzük el a display-szerelőműhelyt — magyarázza Fodor Papp Ist­ván, a Videoton üzemveze­tője. Itt már kész a meny­nyezetvilágítás és a hősu­gárzókat is fölszerelték. Már csak az ötcentiméteres ba­zaltburkolat, a műanyag sző­nyeg, illetve a festés és ap­róbb munkák vannak hátra. A display-üzem folytatá­saként a kétszintes raktár- helyiségbe érünk, kiviteli terveit most készíti az ÁCSI. — Az összes elektromos anyagot, valamint a gyár­egység számára szükséges alapanyagokat itt fogjuk tá­rolni — folytatja az üzem­vezető. — Az épület végén alapanyagokat daraboló és előkészítő műhely segíti majd az alkatrészüzam munkáját. Világos, tágas, műanyag- tetős folyosó köti össze a csarnok két szárnyát. Erről a közlekedő folyosóról nyíl­nak a termelőüzemek és a raktár. — Már itt is csak belső szerelés van hátra — tájé­koztat a Tanép szakembere. — A csarnok baloldali ré­szének jelentős területét az alkatrészüzem kapja — ve­szi vissza a szót az üzem­vezető. — Itt lesz a felület­előkészítő és az egyengető, ott a hegesztő, arrébb a gép- és lakatosműhely... — Ahhoz, hogy a terme­lést a jövő évben az új csarnokban megkezdhessük — magyarázza Fodor Papp István — feltétlenül üze­meltetni kell a kazánházat is. Ennek technológiai szere­lését az orosházi Kazép szakemberei végzik. Az új beruházás létesítményeinek fűtését gőz biztosítja, A ka­zánok telepítése megtörtént, ezt követi majd a száz köb­méteres tartályok elhelyezé­se és az olaj technológia ki­építése. Lényeges feladat még az első ütemben ké­szülő csarnok átadásához a villamosenergia-hálózat erőátvitelének megépítése, valamint a külső közműhá­lózat és a csarnokhoz veze­tő út elkészítése. A tabi Videoton bővítésén átlag harminc ember, dolgo­zik. A kőművesek most a harmincköbméteres tűzi- víztároló és nyomásfokozó gépház alapjait készítik, az ácsok az üzemcsarnokkal összefüggő lépcsőház és ösz- szekötőfolyosó zsaluzását. A lépcsőzetes, dombra épített beruházás ma még csak épí­tészeti látvány; remélhető­leg nemsokára már a Video­ton dolgozóinak munkahelye is lesz. Krutek József A vevő csak az árura kíváncsi A termékszerkezet egészséges átalakí­tásáról az elmúlt év­tizedben több fórumon esett szó. Az első valóban hatha­tós lépéseket azonban a het­venes évek végén tették meg a vállalatok és szövet­kezetek. Igaz, a késlekedés­re bőséggel akadt magyará­zat. De mivel a piacon alig­ha kíváncsiak néhány gaz­dasági vezető magyarázkodá­sára, így a honi gazdasági szakemberek mind inkább rádöbbenhettek arra: a jö­vőben nem lehet boldogulá­sunk forrása, ha nagy- és kisüzemeinkben gazdaság­talanul készülnek a vásárlók igényeit nem megfelelően kielégítő termékek. A pia­con ugyanis csak a tényeket tisztelik, azokat mérlegelik, vagyis azt, ki tud a kor em­berének igényeit a lehető legjobban kielégítő árut gaz­daságosan termelni. A tétel tehát egyszerű. Az első lépéseket azonban sok helyütt nehezebben sikerült megtenni, mint az indokolt lett volna. Igaz, tudjuk jól, a hazai gazdaság rugalmas­ságáról szóló híradásokat is­merve, nem remélhettük, hogy egyik napról a másik­ra valamennyi vállalatunk a gazdaságosság követelmé­nyeinek megfelelve, a legké­nyesebb igényeket is kielé­gítő termékkel tud jelent­kezni a világpiacon. Ma azonban bízvást mondhatjuk, túl vagyunk az első lépéseken. A kül- és belföldi piaci viszonyok vál­tozása, valamint egyéb köz- gazdasági tényezők és sza­bályozók módosulása önma­guk tevékenységének elem­ző vizsgálatára késztette a vállalatokat. Rendszeres gyakorlattá vált a termelési szerkezet, az élő- és holt­munka felhasználásának, valamint a termelés és érté­kesítés gazdaságosságának elemzése. Akad olyan nagy­üzem, ahol néhány év alatt húsz százalékról egy száza­lékra csökkentették a gaz­daságtalanul előállított ter­mékek arányát, és sok üzemben módosították a gyártástechnológiát. Az üze­mek jelentős hányadában napjainkban már nem is­meretlenek az olyan fogal­mak, mint a munkaszerve­zés, a minőség javítása, az anyag- és energiatakarékos­ság. Ki-ki a saját területén tudja leginkább megállapí­tani az első lépések gazda­sági eredményességét, ame­lyekre méltán lehetünk büszkék. Néhol azonban már önelégültséget váltot­tak ki a kezdeti sikerek. És talán éppen az elége­dettség hatására, de mintha kevesebb szó esne a termék­szerkezet-váltást hátráltató (jobbára emberi) tényezők­ről és az e téren meglévő tartalékainkról. Elég csak arra gondolni, milyen mér­tékben gátolják az üzemek munkáját a munkaszervezés hiányosságai, a munkaerő­gazdálkodás fogyatékossá­gai, amelyek a munkafegye­lem javulásának gátjává válnak. Alighanem jobban kellene ügyelni a munkajog szabályainak érvényesülésé­re, a jogok és kötelezettsé­gek összhangjának megte­remtésére. E tényezők hiá­nyosságai ugyanis hatással vannak a termékek gazdasá­gos előállítására is. Gyakran elámulunk, ami­kor arról hallunk, hogy drá­ga pénzért hívott külföldi munkaszervezők néhány hét alatt szinte csodákat művel­nek a honi üzemek néme­lyikében. Aztán megbízatá­suk lejárta után néhol visz- szatérnek az eredeti kerék­vágásba. Ugyanakkor sok hazai munkaszervezéssel foglalkozó szakember pa­naszkodik arról, hogy a fel­tételek hiányára vagy vélt érdekekre hivatkozva nem tudja megvalósítani elkép­zeléseit, javaslatai több­nyire már az első szűrőn fennakadnak. Érdemes len­ne elgondolkozni ezen. meg azon, hogy miért kapnak felkészültségük bizonyításé­Pályakezdők paradicsoma Jöttek, tanultak — és maradtak A mezőgazdasági szakmát különböző szinten tanuló fiatalok jó „gyakorlópályá­jának'’ számított korábban a balatonszabadi November 7. Termelőszövetkezet: több tucat diák dolgozott itt nya­ranta hosszabb-rövidebb ideig. A múlt év végi egye­sülés után most a siófoki té- esz tölt be hasonló szere­pet. Ezen a nyáron például egyetemisták. főiskolások, szakközépiskolások és szak­munkástanulók — összesen harmincnégyen — voltak itt üzemi gyakorlaton az or­szág minden részéből. Jó néhány szakembert máris többé-kevésbé sajátjának te­kinthet a Balaton menti gazdaság, tizenkilenc ösz­töndíjasa van ugyanis, és közülük nyolcán itt töltöt­ték nyári gyakorlatukat. Nagy vonzerő'a Balaton — nyilvánvalóan ez is köz­rejátszik abban, hogy a fia­tal szakemberek szívesen választják munkahelyüknek, többen éppen első munka­helyüknek — ezt a közös gazdaságot. Letelepedésük meg azt mutatja, hogy meg­találták a számításukat. S ebben nem a Balatonnak jut a főszerep, hanem a gazda­ságnak: az itt tapasztalható termelési és szervezési, irá­nyítási mechanizmusnak, a vezetők és beosztottak kö­zötti emberi és szakmai kap­csolatoknak. Olyan körülmé­nyek fogadják az idegent, amelyekbe könnyen beillesz­kedhet, és kamatoztathatja azt a tudást, amit magával hozott Ebben az évben március­tól mostanáig tizenhat fel­sőfokú végzettségű szakem­ber állt munkába a siófoki November 7. Mezőgazdasági és Kertészeti Termelőszö­vetkezetben, s dolgozik az­óta a különböző üzemágak­ban. ágazatokban, illetve osztályokon. Négyen még egészen „frissek”: augusz­tusban és ennek a hónapnak az első napján foglalták el helyüket a téeszben. Mes­terház)/ Tihamérné is a hé­ten kezdte a munkát. Mint a többi „újoncot”, őt is föl­vértezték a munkakörével összefüggő alapvető tudni­valókkal. Mesterházyné azonban már ezt megelőzően is tájékozódott a gazdaság­ról... — A férjem márciusban jött ebbe az üzembe, ő a szövetkezet kert- és mély­építő ágazatának főkertész- helyettese. Tőle tudom, mi­lyen termelési feladatokkal foglalkozik a téesz, és el­vállaltam azt a munkakört, amit rám bíztak; üzemi hi­giénikus leszek. ra az indokoltnál kevesebb lehetőséget. Ugyancsak a hátráltató té- nvezők között említhetjük (évek óta!) a szerződési fe­gyelem hiányosságait. Oly­annyira, hogy hovatovább csodaszámba megy, ha idő­ben teljesítik a szerződésben vállalt kötelezettségüket. A károsultak pedig csak rit­kán érvényesítik jogaikat, mert akkor esetleg ki len­nének szolgáltatva a késle­kedők kénye-kedvének. Emiatt állnak kihasználatla­nul a gépek és ebből fakad a munkaszervezés hiányos­ságaként ismert gondjaink jelentős hányada. De érde­mes lenne továbbgondolkod­ni azon is, hogy napjaink­ban, amikor alapvető gazda­sági érdek az export foko­zása, a vállalatok miért kap­nak a szükségesnél jóval ke­vesebb információt a világ­piac igényeiről? A z eredmények és a hátráltató tényezők felsorolása koránt­sem teljes. De olyan ténye­zők ezek, amelyek elenged­hetetlen feltételei tovább­haladásunknak. Márpedig nem mondhatunk le az ál­landó fejlődésről, mert a külpiaci verseny éleződik, és ott sosem azt kérdezik, ki, miért nem képes a vá­sárlók igényeinek megfele­lő termékekkel kirukkolni, hanem a tényekre kíváncsi­ak. Cs, N. L. — Ilyen munkakör eddig nem volt ebben a gazdaság­ban. Meglehetősen nagy fe­lelősséggel járó megbíza­tás ... — Különösen ha azt is fi­gyelembe veszem, hogy most dolgozom először mezőgaz­dasági nagyüzemben. Szege­den végeztem, az élelmiszer­ipari főiskolán, s az első munkahelyem a csornai tej­porgyár volt; onnan a szé­kesfehérvári tejüzembe ke­rültem, majd ide jöttem a férjem után. — Mi lesz itt a tenniva­lója? — A tisztasági és az élel­miszerhigiéniai követelmé­nyek megtartatása a szövet­kezet húsüzemében, a tej- házban, az üzemi konyhán és általában az egész gaz­daságban. Első utam a téesz tehenészetébe vezetett, ott az állatorvos — a szarvas­marha-tenyésztési ágazat vezetője — kalauzolt... A feladatkör ismertetése­kor a szövetkezetiek megje­gyezték: az üzemi higiéni­kus! státus létesítésekor előrelátóak voltak az üzem vezetői, hiszen a kö­vetkező években az állatte­nyésztésben jelentős fejlesz­tést terveznek, s úgy szá­molnak, hogy a termékská­lát is bővítik. Mindehhez pedig kell a függetlenített szakember, s indokolt, hogy jó előre fölkészüljenek a mostaninál szerteágazóbb tennivalókra. Azt is elmond­ták, hogy egy kisebb labo­ratóriumot rendeznek be az üzemi higiénikusnak. — Milyenek a lakáskörül­ményei ? — Egyelőre a termelőszö­vetkezet Siófokon bérelt la­kásában lakunk, de építkez­ni szeretnénk. A letelepedés mellett döntöttünk. Hogy mi ösztönöz erre bennünket? A munkában a kapott felada­tok; meg a biztató kilátások arra, hogy ezek idővel bő­vülnek, színesednek. És a fogadtatás. Hogy most segí­tenek, és később sem hagy­nak magamra a munkában. H ern esz Ferenc Ötödik gyártó az országban Mezőfa szerkezet Kadarkútról A mezőgazdasági könnyű- szerkezetes építkezésekhez az Agrober tervezésű Me­zőfa szerkezeteket eddig az országban négy nagyüzem gyártotta. Most az Agrober megyei kirendeltsége és a kadarkúti Szabadság Ter­melőszövetkezet közötti együttműködés értelmében ötödikként a gyártók sorá­hoz csatlakozott ez a ked­vezőtlen adottságú somogyi nagyüzem is. A jövőről, a gyártással összefüggő feladatokról esett szó a szövetkezetben azon a tegnapi tárgyaláson, ame­lyen részt vett Beke Miklós, az Agrober központ fejlesz­tő főmérnöke, az építési szerkezet tervezője, Eszter- hai Sándor, a megyei kiren­deltség vezetője, dr. Thurzó László, a megyei kirendelt­ség főmérnöke, Németh La­jos, a szövetkezet elnöke és Tóth Lajos, a gazdaság fő­könyvelője. A Mezőía szer­kezet iránt országosan is, a megyében is fokozódik az érdeklődés. Ahogy tegnap magyarázatként mondta Be­ke Miklós, egyrészt ezzel a módszerrel kivitelezhető szinte mindenfajta mező­gazdasági létesítmény a juh- hodálytól a különböző tá­rolóépületeken keresztül a kötetlen tartás ú szarvas­marha-telepekig ; másrészt egyszerűen, gyorsan telepít­hető; összeszereléséhez nincs szükség különösebb segéd- szerkezetre. A gyártó szem­pontjából is előnyös, mivel az ipari faszerkezetek közül ennek a legkisebb a munka- es gépigénye, nincs szükség mesterséges szárításra, ra­gasztásra. A sok gonddal küzdő, ked­vezőtlen adottságú kadar- kúti termelőszövetkezet fa- feldolgozó melléküzemága eddig is tíz-tizenkétmillió forint árbevétellel járult hozzá a nagyüzem gazdál­kodásához. Az adottságok miatt így kézenfekvőén kí­nálkozott a fafeldolgozás fejlesztése. Az üzemi igény találkozott a beruházó vál­lalat szándékaival — így született az együttműködési megállapodás, melynek ér­telmében a szerkezetet gyártók sorába lépett a szö­vetkezet. Elsőként a saját részükre készítettek el egy tizenöt­ször hetvenméteres burgo­nyaválogatót. A kétmillió forintos beruházással készü­lő létesítmény közvetlenül az összeszerelés előtt áll, mint mondta Németh Lajos elnök; a rövidesen sorra kerülő szedés és válogatás idejére el kell készülnie a létesítménynek. Már csak azért is, mert ígéret köte­lezi a szövetkezet vezetőit, hogy krumpliválogatáskor fedel lesz az asszonyok feje felett. A következő lépés — és erről is sok szó esett a tegnapi tanácskozáson — annak az üzemcsarnoknak az elkészítése, mely ugyan­csak ebből a szerkezetből épül, és ahol korszerű kö­rülmények között gyártják majd a Mezőfa szerkezetet Sürgető ez a feladat is, mert az első megbízás már­is megszületett; a nagyber­ki termelőszövetkezet ezer férőhelyes tehenészeti tele­pének szerkezeti elemeit a kadarkútiak készítik el. Nem elhanyagolható szem­pont az sem, hogy az elő­zetes kalkulációk alapján a kadarkúti szövetkezet várha­tóan tíz százalékkal olcsób­ban tudja gyártani a szerke­zetet, mint az ország másik négy nagyüzeme. Minde­nekelőtt azért, mert a zöm­mel saját anyagot gazdasá­gosabban fel tudja dolgozni. Megállapodtak abban is, hogy a szövetkezet nemcsak gyártja, hanem össze is ál­lítja a szerkezeteket.

Next

/
Thumbnails
Contents