Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-03 / 206. szám
Mámorító kortyok Gyorsan változik környezetünk, csak egyetlen dolog marad állandó: a cigarettalüstös, csikkel telido- bált padlójú italbolt. Városokban, falvakban egyaránt népszerű. Itt eltűnnek a különbségek: munkások, diákok, parasztok és értelmiségiek találnak közös nevezőre - s ez az alkohol. Az italboltba inni járnak az emberek, s ritkán lilozotálni. Itt nincsenek korosztályok sem, a szesz testvérré tesz mindenkit - legalábbis kezdetben. Mert megesik (nem is ritkán), hogy előkerül a kés, vagy az ököl dönt a vitás kérdésekben. Több ismert ,,bűnöződinasztia’' nőtt löl e helyeken; itt születnek a nagy elhatározások, és leggyakrabban ezekről a helyekről startolnak a tolvajok, betörök. A közelmúltban munkatársaink ellátogattak megyénk néhány ,,jeles" italboltjába. Akadt, aki vendégként szemlélődött, más pincérkabátot öltött magára és felszolgálóként gyűjtötte a tapasztalatokat. Ezekről számolunk be összeállításunkban. A második otthon Színes Rágcsáló, Zokogó Majom, Golden Tyűk, Zord Folyó, Tri Kozák, Lapos... Olyan nevek, amelyeknek hallatán megdobban azoknak a kaposváriaknak a szive. akik életüknek két elvonókúra közötti részét a lenti neveken emlegetett, kétes hirű vendéglátóhelyeken töltik, a „bujdosó pohár” társaságiban. Többségük nem válogatós: iszik, ami jön vagy amire pénze van... Várják a mámort, s lógó fejjel keseregnek vagy egyre nagyobb hangerőre kapcsolva vetik magukat az alkoholellenes küzdelembe: Az újságíró elhatározta, hogy egy napra elmegy dolgozni a vendéglátóiparba. Pincerkabátot öltött, beszerzett egy egészségügyi könyvet, s irány a Kék Egér... Fölkereste egykori munkatársát, és előadta kérését. — Brifkót, drekót hoztál? — kérdezte. — Nincs nálam. — Akkor jó leszel csaposnak. Kötelező kézfogás a főnökkel, a munkatársakkal. Nem nagyon örülnek nekem: „Egy napra? Az is valami? Annyi idő alatt nem lehet belejönni a szakmába .. ” Azért beállók. Sör egyelőre nincs, a vendegek is ritkán térnek be. Tizenegy asztal közül kilenc üres. — Jó dolgotok van — kezdem a társalgást. •— Ebből nem lesz lozsó. Ha keresni akarunk, forgalom is kell. A felszolgálónak ezerhat- száz forint a fizetése. Erre jön még a jutalék, havonta 4—500 forint, meg amit mellékesen megkeres. Vagyis a jatt. — Mennyi jön össze naponta? — Ilyet nem illik kérdezni — válaszolja. — Gondolhatod: ha nem érné meg, nem csinálnám. Megjönnek a sörösök. A pincében csapra ütik a hordót, — s hogy, hogynem? — egyszeriben megtelik a helyiség. Tizenkettesével írja a blokkra a pincér a söröket; alig győzöm tölteni. A szakmabeliek mosolyognak: „Nem megy ez magának!” — Keveset adok talán? — Sokat. Ezt nem így kell. Először föltölteni a korsót, aztan ha elmegy a hab. még egy-két pöccentés a tetejére. Hamar beletanulok. — Nyomjál még bele! Ennyit nem lehet kivinni — mondjak. Beállók mosogatni. „Ez már jobban megy” — kapom a biztatást. Cserepes a pusztítják a szeszt. Sebeket szereznek a harcban, s gyakran már az első menetben kiütéses vereséget szenvednek. Egyszóval; nem kímélik magukat. A Szomjas előtt mindig összejön a kis csapat. Trágár szavak röpködnek; néha üvegek is. Egy férfi megpróbál két lábra állva elindulni. Majdnem sikerül neki. De járni nem könnyű. Ott a gravitáció és forog a föld... A modem lakótelep mellett levő üzletet messzire elkerülik a jobb érzésű embeszám, szaggat a vállam; arra sincs idom, - hogy bekapjam azt a kisfroccsöf, amit az egyik" vendég fizetőit. ötven korsó „állt készenlétben”, valamennyi használatban. — Na, nekem elég — mondom úgy három óra múlva, és le akarom vetni a fehér kabátot. — Abba ne hagyja, most jön a java! Ilyen hamar megunta? Most már csak becsületből is kitartok. „Öt sör, két fröccs, három kevert, fél pálinka” — hangzik a rendelés. Azt sem tudom, hol áll a fejem, kapkodok. ide-oda, a pincérem meg hajszol: — Mi lesz már?! Lemerevedtél? Fejbe vágnám egy korsóval, de nem lehet. Mit szólnának a vendégek? Itt azóta nem volt verekedés, mióta átalakították a boltot. A közönség figyel és kritizál: „Ez lesz az új csapos?” — kérdezik a kollégától.” — Nem megy neki valami jól — mondják többen is, — de majd belejön ...” Aztán az egyik törzsvendég odalép hozzám: — Iszik velem egy fröcs- csöt... ? rek. a gyerekek is csak távolról figyelik az eseményeket, s fülelnek, .hátha valami új. eddig soha nem hallott kifejezéssel gyarapíthatják szókincsüket. Dél felé jár. A lakótelepen négy férfi húz át, munkaruhában, észak-északkelet felé. Arra van a Három Huszár. Egy kicsit csodálkoznak, amikor eléjük toppanva elmondjuk; mire ‘volnánk kíváncsiak. — Természetesen egy fröccsre megyünk. Most van egy kis szünet — mondja a legidősebb. Minden bizonynyal ő az élmunkás. — Hányszor fordulnak naponta? — A fene tudja; mikor mennyi időnk van. Szerencsére nem kell messze menni, itt dolgozunk az építkezésen... A Hársfa előtt három fiúval találkozunk. Egyikük óvatosan bekukkant az ajtón. — Azt nezem, van-e bent tanár. Ha igen, akkor spu- li... — Hova jártok? — Ide az 503-asba. Meg néha ide, az 504-esbe is, egy felesre. — És gyakran látogatjátok ezt a „műintézetet”? — Amikor csak lehet, de sajnos, nem elég gyakran — teszi hozzá vigyorogva. — Sokan járnak át a fiúk közül? — Nem számoltuk. De biztos megnő a lépcsős forgalma most, hogy kezdődik a sulii> Nevezetes helyek. Az egyikben a Sáév dolgozói töltik munkaidejük egy részét, a másikban a szakmunkástanulók keresik az igazságot — a borban. De nem találják. Ezért újabb és újabb adagokat kérnek..-. Aztán ha befejezték az iskolát, zökkenőmentesen beilleszkednek a munkahelyi közösségbe. Csak az üzlet neve lesz majd más: a pohár ugyanolyan repedt szélű, és ugyanaz lesz benne. Fehér kabátban Á Tamás büféje Balatonszabadiban van egy presszó és van egy kocsma. Igaz ugyan, hogy mindkét helyiség bejárata fölé a Büfé szót biggyesztették, de a helybeliek szigorúan tartják magukat a megkülönböztetéshez. Hogy mi a különbség? Először is a presz- szóban le lehet ülni, hideg a sör és kulturált a kiszolgálás. Van bor, sör, vermut; tömény semmi. — Meg tessék csak bemenni a mellékhelyiségbe, meg tetszik látni a lényeges különbséget — súgja egy kissé zavaros szemű vendég, két deci borral a kezében. Végül megegyezünk abban, hogy inni mindenütt lehel, de hát a Tamás rendes gyerek, így szívesebben jönnek ide. Tamás a tulaj. Fél kettő van. Bizonyára ebédszünet. És jólesik egy üveg sor... — A, dehogy Mi már befejeztük a melót... Tudja, maszekok vagyunk, fuvarosok. A kocsi itt áll a ház előtt. — S mi van, ba jön a rendőr? — Mi lenne? Semmi. Különben is: hiába húznám a kantárt befelé, a lovak úgyis az út szélén mennének, Tudják azok a kreszt, kérem! A fiatal matróz szabadnapos, most megengedheti magának azt a pár decit.' Végiggondolom: huszonnégy óra szolgálat, ■ huszonnégy szabad; ilyenkor iszik, másnap másnapos, akkor viszont dolgozik, aztán megint szabad nap jön... — Mit lehet meginni egy nap alatt? Mindenki mosolyog, a ^hát meg a „körülbelül” jó néhányszor elhangzik, s közben eltűnik a harmadik pohár ital is Ha jól sejtem, ezt még nem számolta végig senki. Mindent összevetve elmegy úgy tíz-tizénkét üveg sör, néhány fröccs, vermutból is le lehet nyelni egy-két pohárral. Kezdem érteni, hogy miért nehéz a számolás. Aki betér, eszébe sem jut, hogy csak magának rendeljen. Mert ugye, ki szeret egyedül inni? A presszó előtt van asztal, szék — oda lehet telepedni az újra töltött pohárral. A sör - üvegből a legjobb. Most mindössze ketten ültek ki. Beszélgetnek. Hogy miről, maguk sem tudják... A szakadt ruhás idős férfi őszinte. Fia, lánya Pesten él, nem törődnek vele. Senki sem törődik vele. Marad a pia. Addig legalább szép az élet. Szomorú az cici ük — ezért isznak valamennyien? Nem mertem megkérdezni. • • Ot forintért úr született — Sört kerek: egv korsóval vagy egy üveggel... — Sajnos, nincs. Tegnap kaptunk hét ládával, de szétkapták ... . — Vörös fröccs __ — Fehéret tudok adni. Van azonban tömény, a rumtól kezdve minden. Sőt öt—hat féle, kellemesen hűtött üdítőitalból is lehet választani. S aki megéhezik, kérhet lángost, pogácsát, bélelt zsemlét, esetleg konzer- vet. Kár, hogy a hideg ételeket több évtizedes, üvegezett vitrinfélében tárolják. S az is, hogy az egyik pultos a vendég áltál kért lángost marokra fogja — azzal a kezével, amelyikkel a pénzt kezeli ... — Vettünk egy hűtővitrint; elvitték javítani, még hónapokkal ezelőtt, s nem hozták vissza .. . A „Laposban” — Kaposi borozó — folyt a beszélgetés, Kaposváron a Zalka Máté utcában, Bcleznai Ti boriiéval. Májustól bérli a borozót. — Verekedés, botrány? — Szerencsére nem volt. Hangos szóváltás ugyan előfordult, s hogy a verekedést megelőzzük, gyorsan zárórát csináltunk. Fiatal fiú, két lány támaszkodik a kör alakú asztalra. A többieknél vasutasok, a közeli nagykereskedelmi vállalatok dolgozói, vonatra igyekvő, munkából hazatérő emberek. Idős férfi tér be, s cigarettát vásárol. Megy is hamarosan. Az utcán — néhány méterre a borozótól — két erőteljes, erősen illuminált fiatalember állítja meg: — Papa, adjon három forint tízet! A haverral ihatnánk akkor még két fröcscsöt, ha kisegít. Majd egyszer, ha találkozunk ... A meglepett ember zsebébe nyúl, s más híján egy •ötforintost ad. A legény meglepődik; — Papa! Maga úrnak született ... Ezzel betérnek a Laposba, • és- állva szavukat két fröccsöt kérnek. Pedig legföljebb jaífa járt volna nekik. Nő a söntésben Vadépuszla. Délelőtt fél tíz A sarki épület elölt ketten ülnek, kel sörösüveg társaságában. Ke tábla, se más felirat nem jelzi, hogy az épületben élelmiszerbolt és itaíkimérés működik. Elég, ha a helybeliek tudják, más meg úgyis ritkán téved ide. Különösen irhája megnyílt a közelben a Puszta csárda. Illyés Judit boltos, üzletvezető, raktáros, csapos egy személyben. Kis üzlete zsúfolásig tele áruval. Ha átmegy a polc melletti ajtón, már a söntésben van. — Vadépusztán mindössze kétszázan élnek, nincs is szükség nagyobb italboltra. Még így. is csaknem százötvenezer forintos forgalmat bonyolítok le egy hónap alatt az üzletben és a kimérésben. A csöpp helyiségben két asztal székekkel, meg az elmaradhatatlan rexaszlal. — Télre ezt is kiteszem; csak a helyet foglalja . .. Most csak ketten öntik le torkukon a bütykös tartalmát, délután azonban vágni lehet a füstöt. Es Illyés Juditnak nincs megállása. Hogy mi [ogy el esténként? Sör százszámra, tömény szeszből három-négy liter. A borosüvegek is hamar kiürülnek. — Nő létére itt, egyedül’... — Csak a záróra okoz nemi gondot, amikor meg nem akaródzik hazamenni senkinek. Ilyenkor én vagyok a „kidobólegény” is. De többnyire elég a szép szó. KILENC ÓRA NULLA-NULLA Nyolc óra ötvenöt perc. A kaposvári Kapos bisztróban a személyzeten kívül még senki. Nyolc-ötvenhét: gyülekeznek az „érdeklődök”. Nyolc-ötvenkilenc: kurta sor a pénztár előtt. Megszületik az első alku: „Ha kiadja a íéldecit, kilenc lesz, mire odaérek a pulthoz...” Kilenc óra nulla-nulla. Hosszú sor áll a pénztárnál, sokak kezében kikészített aprópénz. Valaki ötszázassal akar fizetni: — Nem tudok visszaadni, fiatalember. Próbálkozzon inkább máshol! — mondja a pénztáros. — Hol? — Azt én nem tudom. Valisa fel vagy jöjjön visz- sza később! Ebben maradnak. Negyed tízkor már vissza lehet adni az Ady-ból. Kilenc-húsz. A sorban állók nem férnek be az üzletbe. Valaki üdítőt kér. Egy hang a sorból: — Apukám, elmész ám a... Nem tudtál reggel jönni?! Ne tartsd föl a sort! Kiszáradunk. Fel tíz. Csökken a forgalom. Sör nincs; a feldecizók nem időznek sokáig. A pénztárosnő ráér egy kis tercierére. Reklamáció, morgo- lódás: „Ez a magyar vendéglátás?” Háromnegyed tízkor két táhtorgó fiatalember hat íéldeci pálinkát kér, — Üdítőt vagy kávét kaphatnak — mondja a kasszában a hölgy. A sor egyetért vele: — Hogyan lehet ennyire berúgni? En legföljebb két felest kapok be naponta; ezek meg kora reggel tökrészegek ... Tizenegy előtt nehány perccel már csak 'a törzsvendegek térnek vissza — Lehet meg? — kérdezik. — Hat... ?! — Aztán beüti. — Siessen! Sietnek. Egy hajtás — egy feles. Tizenegykor már tiszta a „placc”. Jöhetnek az ebédelők. Kettő után viszont megint megtelik a bisztró. Sört mérnek délután.
