Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-23 / 223. szám
Tanulni a vakoktól és a vakokról „GÁTROMBOLÓ” RENDEZVÉNY Egy sor jóindulatú — és mégis sók kárt okozó — sztereotípiánál és egy sor buta előítéletnél többet kevesen tudunk a vak emberekről. E tudatlanságra nem mentség, hogy hazánkban a közel harmincötezer látássérült szinte ' észrevétlenül, szétszóródva él közöttünk. A többség dolga, hogy ismerje es támogassa a kisebbséget, s a többség lász szegényebb, ha nem vesz tudomást a rajta kívül letezö világról. Ennyire természetesen nem rossz a helyzet, mert Magyarországon a vakok kapnak támogatást, gondoskodunk róluk. De a segítséget elsősorban a magyar vakügy sokszor emberfeletti munkát végző megszállottjaitól kapják meg. E kis ..hadsereg” tagjain kívül jobbára csak tétlen beleegyezéssel, „támogatom a támogatókat” jelszóval kibicelnek az emberek. Az. ilyen „görcsöket” valamelyest föloldhatják kiemelt kampányok, rendezvények — így a rokkantak éve avagy a Siófokon a múlt hét végén lezajlott háromnapos rendezvénysorozat; a Vakok Kulturális napjai '81. Szép, a vakoknak ás a velük találkozó latóknak sok élményt adó, jól sikerült rendezvény volt ez. Horváth bála, a vakok siófoki körzeti csoportjának elnöke a harmadik napon már alaposan kifáradva mondta: — Nagyon ideges vagyok, néha úgy érzem, fölrobbanok, mégis óriási örömmel tölt el, hogy sorstársaim milyen boldogok itt, hogy megmutattuk, mit tudunk, hogy ennyien akarták látni, milyenek vagyunk. Idegessége, a hatalmas figyelmet igénylő " szervezés feszültsége érthető volt. Közel, száz vendégének felhőtlen örömét féltő — olykor túlságosan féltő •— gondoskodással őrizte. S az öröm látható jeleiről csak akkor szerezhetett tudomást, ha valaki elmondta neki, hogy mi történik. Az öröm látható jelei... Nem különböznek a látók boldog mosolyától, a Ki mit tud? versenyek látó győzteseinek elfogódott büszkeségétől, a látó fiatalok féktelen hancúrozásától. És a kellemetlen apróságok között sincs különbség. A rendezvény «néhány kis szervezési hibáját követő zúgolódás, a versenyek veszteseinek pillanatnyi sértődöttsége ugyanolyan volt, mint bárhol másutt. S az is valószínű, hogy az efféle hasonlít- gatással előbb-utóbb zsákutcába jutnánk. Ám azért kellett mégis leírni ezt az ösz- szevetést, hogy fölöslegessége így is bebizonyosodjék. Amiben nincs különbség, azt miért emlegetjük oly sokszor? Akkor meg már érdemes elutazni valahová, ahol megfelelő siterepek vannak, s ahol december közepétől március végéig megmarad a hó. Ilyen helyek pedig legközelebb csak az Alacsony- Tátrában vannak. És családos embernek, kivált, ha gyerekei is vannak, ajánlatos autóval utazni, téli üdülésre; a vonat- vagy autóbuszt, esetleg néhány átszállással is tarkítva, beláthatat- lanul nehézkes, és fáradságos a rengeteg téli csomag, a sílécek és a botok meg az elcsomagolhalatlan bakancsok miatt. Legjobb tehát, ha kocsija is van a sielö- naik Talán azért, mert azokról a különbözőségekről, amelyeket valóban meg ' kellene ismernünk, és amelyek „épülésünket szolgálnák’’. alig tudunk valamit. A kulturális napok információs irodájában mindenki hozzájuthatott , egy — az idén megjelent — százoldalas füzeihez, amely Ismerjük meg, segítsük őket! címmel mutatja be a hallás-, a látás-, a mozgássérültek. a beszédhibások és az értelmi fogyatékosok életét.' Alapfokon, már az általános iskola felsőbb osztályaiba járóknak is érthetően írták meg e kis könyvet. És benne lapozgatva döbbentünk rá: milyen nagyon keveset tudunk azokról, akikről szól. Ezekről az alapismeretekről eddig alaposan megfeledkezett a társadalom. S ezek híján eredményeink is féleredmények. A mulasztás pótolandó! Hogy mindegyikünknek jusson „kályha'’, ahonnan el tud indulni. Vegyük a legegyszerűbb példát! A Vakok Homérosz Kórusának csodálatos hangversenye, a régi korok zenéjét eredeti hangszereken játszó Landini Együttes szép koncertje, és a vakok népzenei versenye nagy élményt adott azoknak, akik vették a fáradságot, és elmentek a művelődési központba. A vakok kifinomult hallásáról is jobbára csak az általánosságok szintjén beszélünk. Ettől persze még egy vak zenész is játszhat hamisan, egy vak is énekelhet fülsértőén. Nem is a hallás érzékenységénél keresendő a „titok”. Hanem ott, hogy mit kapnak ők a zenétől, s mit adnak magukból a zenével. A kapcsolatteremtés, az elmélyülés, a közösségformálás . « ■ (de Hosszú* lenne e sor) csodálatos eszközének „használata” terén lenne bőven tanulni valónk a vakoktól. Egyszerű példa, szinte banális. De vajon valóban annyira egyszerű-e? Siófokon a vak és gyen- génlátó vendégek minden intézménytől, szervezettől — felsorolásuk kitenne egy fél oldalt — segítséget* kaptak. Dr. Bódi István, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének főtitkára záróbeszédében erről külön is szólt. A Balaton-parti város három napig kitett magáért. Adott, és cserébe hasonló értékű ajándékot kapott vak vendégeitől. Gátromboló eseménysorozat volt a siófoki. Az emberi közösségen belül (Vigyázat! Nem két fél között!) fölépített értelmetlen gátak néhány téglája elporladt. Őrködnünk kell, nehogy mindennapjaink figyelmetlen folyója hordalékával újra kitöltse a gyengülő építmény réseit. Luthár Péter A magyarországi sportüzletekben. egy pár valamirevaló cseh vagy lengyel gyártmányú síléc kétezerötszáz- hárofnezer forint, a hozzávaló kötés ezer-ezerkétszáz, egy pár csatos bakancs kélezer- kétezerkétszá’z, egy siöltöny kétezer. Ez eddig szerény számítással is hétezerötszáz, nyolcezer forint. De kapható osztrák, olasz, jugoszláv fölszerelés is kb. a duplájáért, és vannak persze a teljesen kezdők számára jóval olcsóbb lécek, kötések és bakancsok is. Hazai vagy NDK gyártmányúak — ám azokkal csak -kiröhögtetné magát az ember a Tátrában. Szóval, elég drága mulatság Samanyl Zolién 1 P A N E 1 LH A a L € 1 M Gerda útja HÖVILÁG A SZÍNPADON Gyermekszínházi előadás. Viharban a színész. Az orkánerejű . hangzavar szék- csattogtatásból, dobogásból boldog zsivajból, harsány szurkolásból kavarodik eksztatikussá. A játék természetes kísérője, hiszen azt jelzi, hogy a közönség együtt él az előadással — részese annak —, pfujolja a sötét erőket képviselő színészeket, vigyáááázzf-t süvölt a kedvencek megsegítésére. Jó zaj ez, de acélhangszálak kellenek ahhoz, hogy a színész úrrá legyen a hangkáoszon. A Hókirálynő előadása viszi a gyerekközönséget, s talán nem furcsa — a felnőttet is. Valamennyien beszállunk abba az aranyszánba, melyet a hollók röpítenek... Mese. Költött esemény; csodás, naiv elemekkel tarkított, nem valóságos történet. Amióta azonban egy amatőr kutató előbb nyelvjárási összehasonlító módszerrel, majd gyakorlati úton bizonyította a Jancsi és Juliska című Grirnm-mese mé- zeskjalácsos banyájáról azt, hogy valóban élt — gyanakodva hallgatom a mesét. Az anderseni Hókirálynőt is, a Jevgenyij Svarc megírta Hókirálynőt is. Svarc mesejátékában — Romhányi József adaptálta magyar színpadra — a szeretet rózs.ája nyílik és virágzik egy apró kisvárosi házacskában, ahol mesei harmóniában él nagyanyó, meg Kay és Gerda. Egy napon azonban fagyos úr érkezik — ő a hókristály renddel kitüntetett jégkereskedelmi tanácsos, és meg akarja vásárolni a virágot, azaz az emberi egyetértést, szép harmóniát. A tanácsnok á hideggel ügynököl: a bankó hatalma megszemélyesítve jelenik itt meg, már-már mitikusan gonosz erőkkel szövetkezve. Jogos tehát Spindler Béla cipollai maszkja. (Thomas Mann: Mario és a varázsló.) De fogadjuk meg Svarc tanácsát: „Ne keressenek a mesében rejtett ez egyheti csúszkálásért, különösen, ha még a szállodát, az éttermeket és a benzinköltséget is hozzászámoljuk. Isten tudja hát, hogy honnan van rá mégis pénzük az embereknek, hiszen az utóbbi teleken szinte csak magyar szót hallani a Tátrában. — Jó kis pofa vagy, mi az hogy a tavalyi áron?! — szól közbe Anna. miközben Kardos behozza a második adag teát, és kezdi kitölteni a csészékbe. — Azt hiszed, hogy Szlovákiában megállt az élet, oda nem „gyűrűzik be” az energiaválság? Légy erős, picinyem, hogy legalább* tíztizenöt koronával drágább lesz naponta a szállás, mint tavaly volt. — Tíz-tizenöttel, személyenként?! — Hát persze, mit gondolsz? Bár azt hiszem, hogy a koszttal még , így is olcsóbb lesz az egés^, mintha otthon maradnál a fenekeden. — Na ne, hát ez már túlzás! — csattan lel a fotótartalmat, mesét nem azért mondunk, hogy eltakarjuk, hanem hogy kitárjuk a benne rejlő gondolatokat.” Észak fejedelemnője, a Hókirálynő pedig emberáldozatot követel; a Kay nevű kisfiú szívéért cserébe hatalmat ad világ fölött. Vajon melyik ősmítoszból származik ez a motívum? (Egyes elméletek szerint a népmesék alaphelyzetei a mítoSírfeliratát saját maga fogalmazta meg — a nagyonis kétségbe vonható hagyomány szerint Ez minden személyessége ellenére csupán a száraz tényeket rögzíti: a születés, a halál, a temetés helyét meg azt, hogy „cecini pascua, rura, duces”. A la- tinitás utolérhetetlen tömörségével e négy szóba sűrítve az életművet, amit mi szűkszavúan is legföljebb így fordíthatunk: „megénekeltem a falusi életet, a harcok vezéreit...” E kétsoros epitá fiúmba foglalt költősors jelképesen is tökéletes: a rómaiaknak még életében is legnagyobbnak Ítélt poétája ugyanis óvakodott a frázisoktól, a talmi csillogástól, azt mondják riadtan menekült a sötét sikátorok útvesztőibe, kapualjakba, ha fölismerték az utcán ás ujjongva üdvözölte a tömeg. Iszonyodott a népszerűségtől — amikor Augustus principátusa Rómát a Földközi-tenger királynőjévé emelte, és a hajdani „parasztváros” az újkor tündöklő márványpaloriporter. — Ezt már nem engedheti meg magának egy magyar dolgozó! — Dolgozó? Hol vagy te dolgozó?! Légy nyugodt, _ a melósok nem is járnak őszszel Görögországba, télen meg a Tátrába! — Jaj, igaz is — kezdi magas hangon Kardosné, úgy kapcsolódva a beszélgetésbe, mintha eddig nem lett yolna jelen —, igaz is, hát most tulajdonképpen búcsúestet tartunk, merthogy mi már holnap reggel a kis férjemmel ... Kardos ekkorra már teleszívja a tüdejét levegővel, s most látványosan tartja visz- sza, jelezve, _ hogy ő mindjárt felrobban, ha a felesége még egyszer a szavába vág. Aztán mélyről, fojtot- tan, halkan kezdi. — Ha nem vetted volna észre, Julikám, mi most beszélgetünk. Másról beszélgetünk. érted? És nagyon szépen megkérlek, hogy ne vágj mindig a szavamba! (Folytatjuk.) szókig vezethetők vissza.) Gerda elindul Kay után, hogy visszavezesse a szeretet rózsájához. Svarc mésejáté- kának savát-bo^sát azok az úti epizódok adják, melyek hátráltatnák a kislányt tette végrehajtásában. Aki olajozza a mese kerekeit, az a Mesemondó, aki itt rendhagyó módon beleszól a játékba, alakítja azt, sőt résztvevője a cselekménynek. Koltai Róbert ellenállhatatlan bájjal, humorral játssza az aktív narrátort, uralkodva színpadon, nézőtéren egyaránt. Holló úr — valóságos mozgástanulmány az, amit Gőz István produkál e szerepűén, s ahogy hangzásban megalkotta a figurát! — és kedvese (Cselény i Nóra) segítik Gerdát, s baráti szóval, kölcsönnel húzzák ki a csávából bumfordi hercegét. S álljunk itt meg néhány szóra! Mert Bezerédy Zoltán olyan kedves, málészáj óságában is szeretetreméltó figurát „szab ki” a nem éppen jó szerepből, hogy megérdemel egy jelest... Tapo- di Gabriella cukormázas, cincogó hercegkisasszonya kellemes meglepetés; ez az első igazi szerepe a Csiky Gergely Színház fiatal tagjának. Komlós István ravaszdi Kelemen királya viszont — eladósodott a jégtanácsnoknál — latabári humorral, pompásan megkore- ograíált járással hátráltatná Gerdát. Ö mégis eljut — egyelőre a rablótanyáig. mely egymilliárdos bankjegyekkel van kilape- tázva. Ha egyszer zsivány(Dante: Isteni színjáték) tóival valóban az akkor ismert világ fővárosa lett... Publius Vergilius Maró, egy andesi fazekasmester és egy észak-itáliai földműves leányának gyermeke Rómában is vidéki maradt. Cremona és Mediolanum iskolái után az időszámításunk előtti évszázad közepén, tizennyolc-húsz éves legényeként került a Tiberis-parti nagyvárosba. Epikureus bölcselők (Seirón, Rhilodemus) előadásait hallgatta, mohón szívta magába a Róma irodalmi filozófiai életének levegőjét. A kor, amelyben élt, ** ellentmondások kora volt —■ es a köztársaságkori Róma legzavarosabb évszázada. Sulla szélsőséges tobzódásaitól1 Catilina^ homályba vesző összeesküvésén át a Crassus csapatainak vesztével föl- bomló első triumvirátus mi- litarizálódó világáig ívelnek J,eseményei”, majd a Julius Caesar meggyilkolásával föllángoló polgárháború vérengzésekig, mígnem az „Imperium Romanum" és a „Pax Romana” jelszavával föllépő Octavianus okos politikával meg nem teremti a rabszolgatartó rétegek politikai egyensúlyát. Megszilárdította haialmát — a maga oldalára állítva „pacifikálta” Rómát: a katonaságot ajándékokkal, a népet ingyen gabonával — és egyáltalán mindenkit a béke édességével ... ■ A pályakezdő költő színrelépésekor valóságos reneszánszát élte a theokritoszi hagyaték. És ő a társadalmi gondok közepette, sokszor azoktól menekülve kezdte meg a „szirakuzai múzsák latinra hangolását. A buko- likus költészet e válogatott darabjaiból az Eclogákból mindössze ’ tízet tett közzé, de ezekkel az új hangot megütő líra élvonalába került. S ami nagyonis figyelemre méltó: ő volt az . első, aki fölfedezte az itáliai táj szépségét a latin költészet számára. Nála a táj a vidék nem formai ékítmény, nem díszlet, hanem művészi ihlet fonása — a benne élő emberekkel. Ez a szemlélet később művészi elkötelezettséggel, hagyomány módosító, önállósággal — nyelvi zsenialitása révén — a Georgi- ca négy enekében teljesedett nak csapnék fel. csak olyan bandába szegődnék, melybe Lázár Kati vámpra pmgált — a la Play boy —, „gonosz”, ám anyaszívű rablóasszonya a föaök. Innen az 6 neveletlen lánya, Tóth Eleonóra juttatja tovább hősünket, aki egy gyönyörű mozgású rénszarvas — lírai pillanatokat teremt Karácsony Tamás a csodálatos mozgással — hátán érkezik el Északra, Kayhez. A jég- szívű' robotfiú — Kamondy Imre itt válik egyenrangúvá a Gerdát alakító Csonka Ibolyával — emberré olvad a kislány szavaira .. .'(Oscar Wilde tudta így költészetbe emelni a prózát A boldog hercegben.) Pauer Gyula díszletteremtő fantáziáját csodálhattuk újra; a paueri pszeudo-vilá- got. Karnis Mihály rendező kedves, .kellemes előadást munkált ki, olyan hatásos jelenetekkel, mint a csupa jégkristályból, hófátyolból, ködből „szőtt” — Czakó Klára játszotta hatásosan — Hókirálynő belépője. Lendvay Kamilló zenéjének legnagyobb erénye: rövid dalokból áll. Költői magasságokba csak akkor ■ emelkedik, amikor az udvarhölgyek vagy a rabok álmát „testesíti meg”. Színpadiak a jó nagyanyó házában (Szűcs Ildikó játssza), nézőtériek a széksorokban fogózkodnak össze — és megszűnik a Hókirálynő rontó ereje. Van ebben a nagyszerű közös cselekvésben valami általános érvényű üzenet!. Leskn László ki. S a hivatalos „kultúrpolitika” is piedésztalra emelte az „ászkrai dal'’-t. Róma belső helyzete akkor stabilizálódott: egy emberöltőre megszűntek a háborúk. Augustusi ügyesen, sőt kínos pontossággal ügyelt a látszatra is: a köztársasági, mai kifejezéssel élve „demokratikus” testületek és intézmények működésére. Itália népe pedig nemcsak elfogadta ezt, hanem egy új „aranykor” visszatértét várta. S az augusztusi béke átélése új feladatra ösztökélte Vergütest, egy a „nemzeti eposz” megírására. S ez — a kor, a körülmények és az egyéni tehetség szerencsés egybeesése révén — megszületett. A tizenkét-énekes, hatalmas mű tökéletes költői feldolgozása a mondabeli ős, a „honszerző” Aeneas sorsüldözte vándorlásának, öldöklő csatáinak — és végső diadalának. Nem Homérosz „mintájára”: itt újszerű a hang, a téma, a feldolgozás — a költő már a nemzetben és hazában gondolkodik. A kiváló irodalomtörténész, Falus Róbert így ösz- szegezi a lényeget: „Sem előbb, sem később nem született még egy irodalmi alkotás, amely hasonló művészi szinten ábrázolta volna a kor totalitását, ezáltal és ezen túl pedig úgyszólván mindazt, amit történetileg és kulturálisan nyújtott Róma a világnak...” így vált az Aeneas — évszázadokra — az eposzköltészet példaképévé, mindenütt, ahová a latin műveltség eljutott És Vergilius lett a „par excellence eposzköltő”, akinek „fenséges nyugalmát” a klasszicizmus XVI—XVIII. századi esztétikája Homérosznál is többre becsülte. Vergilius dicsőségének aprólékos dokumentálása helyett — mint egyik mélta- tója írja — mindennél többet mond az a tény, hogy Dante épp főt választotta kalauzául, mikor emberként és művészként a Pokol megjá- rására vállalkozott. S nálunk is követték: Balassitól és Zrínyitől Radnóti Miklósig. Nem „tananyag”, hanem szellemi útitárs volt. Erőt adó és elérhetetlen példakép — varázslatos Vergilius. K. F. somogyi NÉPLAP KÉTEZER ÉV TÁVLATÁBAN Varázslatos Vergilius Költő valék is versben elregéltem mint menekült, míg nagy Ilion égett, Anchises jámbor magzata az éjben.
