Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-23 / 223. szám

Pályaválasztási lsetek előtt

Tehetséggondozás

Az idén több mint három■ száz fiatal jelentkezett megyénkből felsőoktatási intézménybe. Az eredményről már valamennyien értesültek. Azoknak, akiknek nem sikerült a felvételi; a Somogy megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet évente megjelenő kiadványa nyújt segítséget az elhelyezkedéshez. Az általános iskolát végzett, de középiskolába fel nem vett fiatalokkal szervezetten foglalkozik az intézet: ezeket a gyerekeket külön megkeresik, s a választott pályához hasonlót ajánlanak nekik. A szakemberek most értékelik annak a vizsgálatnak az eredményét, meiyet a pályaválasztás előtt álló diákok körében végeztek. Az első tapasztalatokról ár. Tóth Lászlót, az intézet vezetőjét kérdeztük.

— Négyezer általános iskolai tanulónál végeztük el a szándékfelmérést. Az első adatoK szerint 44.3 százalékuk szakmunkásképző intézetben, 28.5 százalékuk szak- középiskolában és 19,1 százalékuk, gimnáziumban kíván majd továbbtanulni. Ezek az adatok megegyeznek a lehetőségekkel. Mintegy hetven olyan gyereket találtunk, aki 'tanácstalan, nem tudja, hol tanuljon tovább. A legfontosabb feladatunk most az, hogy nekik segítsünk, megvizsgáljuk, mire alkalmasak, s így adjunk tanácsot. Somogybán érdekes sajátosság, hogy sokan tanulnak tovább a megyén kívüli iskolákban; ezt elsősorban a területi elhelyezkedés szabja meg. Pécsen, Szigetváron, Keszthélyen és Nagykanizsán találhatók nagyobb számban somogyi diákok.

— Milyen pályák a von~ zóbbak az általános iskolások előtt?

— A lányok körében elsősorban az egészségügyi, a kereskedelmi, a bördíszmű- vés és az agyagos szakmák népszerűek, s kevésbé érdeklődnek a textilipar iránt A fiúk legnagyobb arányban szakmunkásképzőbe • jelentkéznek, ám azok körében, akik már érettségiztek, egyre nagyobb az érdeklődés a műszerészi, műszaki fizikai munka iránt — természetesen csak a magasabb technológiával működő szakmákban.

— Az intézetben évek óta foglalkoznak az egészségileg károsodott fiatalokkal...

— Nálunk ezt nem a rokkantak 'éve indokolja, régóta tartó folyamat ez. Általános adat,- hogy száz vizsgált gyermek közül öt egészségileg valamilyen módon károsodott — a velük való törődés fokozott figyelmet érdemel. Ez az egyik legsikeresebb munkánk; a fiatalok1 jelentős részénél meg tudjuk

' oldani a gondokat. A felmérést a megyei egészségügyi osztállyal közösen végeztük; pályaválasztási, egészség- ügyi és munkavállalási tanácsadást kapnak a fiatalok.

— Októberben kezdődnek a pályaválasztási hetek. Mit várhatunk az idén?

— A program már elkészült, október 19-én lesz a megnyitó Marcaliban. Üzem- látogatások, kiállítások lesznek, és tartunk egy kerékasztal megbeszélést, melyen a főiskolák, egyetemek képviselői vesznek részt, elmondják igényeiket, és tájékoztatnak a felsőoktatási intézményekben folyó munkáról.

— A tehetségfelismerés és tehetséggondozás mai felada,- tai címmel egy füzetet jelentetett meg a Somogy megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet.

— Húrom évvel ezelőtt készítettük a feladattervet, mely száz fizikai származású tehetséges fiatal felkarolását határozta meg. Ennek a munkának a zárása a füzet, összegzi a tapasztalatokat, és — mint a cím is mutatja — felvázolja a feladatokat. Maga a tevékenység

természetesen nem fejeződött be, tovább folytatjuk a munkát, felhasználva a három év alatt szerzett ismeretetet, tapasztalatokat.

Élelmiszerek a vásáron

A somogyi boltokban is árusítják a Baranya megyei Tejipari Vállalat által készített Margaréta vajat. Az őszi BNV-n nagydíjjal jutalmazták ezt a terméket. Az élelmiszeripari kiállítás látogatói nemcsak ínycsiklandozó falatokkal, hanem több újdonsággal is találkoznak. A boltokban még nem, de a kiállítás vitrinéiben meg lehet találni már a mélyhűtött angolnát, a Balatoni Halgazdaság termékét Üjdonság a halpástétom is; amelyet ugyancsak ez a gazdaság készít Hagyományos termék már a kiállításokon a bogiári bor és a szőlőlé. A Nagyatádi Konzervgyár termékei a tröszt kiállításán találhatók. A Siófoki Állami Gazdaság pedig ismét bemutatja gyümölcslével.

Az. élelmiszereket bemutató pavilon a múlt ősszel — az országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás miatt — hiányzott a BNV- ről. Az egyéves szünet után most csaknem valamennyi vállalat elhozta termékeit, é$ a vásárlátogatő közöttük sok újat vagy új csomagolásút is talál.

1

Lehetőségek és korlátok

Számítástechnika a mezőgazdaságban

A számítástechnikai módszerek, a számítógépek ma már szinte minden tudományágban s a népgazdaság minden területén használatosak. Nem kivétel ez alól a mezőgazdaság som. ám itt még — részben az ágázat sajátosságaiból adódóan — nem honosodtak meg igazán a gépi adatfeldolgozást, s főként nem a düntéselőkészilést szolgáló új számítástechnikai módszerek.

— Milyen lehetőségei, mi" lyen korlátái vannak a számítástechnika felhasználásának a mezőgazdaságban?

— A korlátokkal kezdeném — móndta dr. Alpár György, a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskola adjunktusa. — A gépi módszerek elterjedésének „késlekedése” a mezőgazdaság sajátosságaival is magyarázható. Az ágazat jellegében tér el az ipartól, ezért az iparban tömegesen alkalmazott, erre kidolgozott modellek, módszerek nem „ültethetők” át egyszerűen a mezőgazdaságra. A mezőgazdaság élő szervezetekkel dolgozik;

igen szerteágazó, sokféle technológiát használ. Még egy-egy termelési folyamat is sokféleképpen alakulhat ittf, attól függően, hogy milyen hatások érik. Függ az időjárástól, a természeti körülményektől — hogy csak néhányat említsek. Bizonyos terme’ési fázisok egyáltalán nem befolyásolhatók. Igei sok a véletlen hatás a bizonytalanság is. Mindebből következik, hogy a számítástechnikát itt' közvetlen termelésirányításra kevésbé használhatják, inkább az előkészítés szakaszaiban, a döntések megalapozásában játszhat nagy szerepet.

— Ezek tehát az ágazati sajátosságokból adódnak. Vannak más hátráltató tészámítástechnikához is, vagy kénytelen felvenni egy matematikust. Különben hiába csillog-villog a gép, nem tudnak vele mit kezdeni. Az sem utolsó szempont, hogy szót ért-e egymással az agráros és a matematikus: a mezőgazdásznak úgy kell megfogalmaznia a megoldandó feladatot, hogy azt a matematikus is értse, s a matematikusnak sem lehet homályos, sötét folt a termelési folyamat, a technológia.

— Mit tehet, mit tesz a főiskola e gondok enyhítéséért?

— Arra a jövőben sem

számíthatunk, hogy két. szakmával rendelkező, már- már univerzális szakembereket foglalkoztathatnak a mezőgazdasági üzemek. Az azonban járható út, hogy olyan agrár szakembereket képezzünk, akiknek már nem misztifikum a számítógép, akik tudják, 'egyáltalán milyen probléma megoldására lehet használni a gépet, s ezt meg is tudják fogalmazni. Ezért oktatjuk már három-négy éve a matematika keretén belül a számítástechnika alapjait. Tavaly, tavalyelőtt a nappali tagozaton már az '„egyéb”

tantárgyakba, így az üzemtanba is beépítettük a számítástechnikát, a hallgatók különböző tervezési, takarmányoptimalizálási feladatokkal ismerkedtek. Nemcsak a probléma megfogalmazását tanulták meg, hanem ők végezték az adatrögzítést is — van egy terminálunk, összekötve a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola gépével — s így közvetlen kapcsolatba kerültek a „misztikus” számítógéppel. Szak- dolgozatokban, TDK-kban már a korábbi években is foglalkoztak a hallgatók ezekkel a módszerekkel.

— S a lehetőségek?

— A számítástechnika felhasználási lehetőségeinek három „fokozata” van a mezőgazdaságban is. Az első, amikor sok az adat, s ezek feldolgozását végzi a gép, viszonylag egyszerű matematikai módszerekkel — ez már ma is használatos sok termelőszövetkezetben, állami gazdaságban. A második, amikor kevesebb az adat, ám bonyolultabbak a matematikai módszerek — optimalizálási modellek, programozási feladatok, input-output analízis — amelyek jól használhatók a termelési döntések megalapozásában, előkészítésében — ez ma még meglehetősen ritka. S végül a szimulációs módszerek alkalmazása is lehetséges volna, ám ez válóban csak a jövő „zenéje” a mezőgazdaságban.

M. E.

„Nap-település”

nyezők is?

— Igen, vannak. A számítástechnika elterjedésének egyik feltétele maga a

gép, a másik az ember. Az utóbbi években sok mező- gazdasági üzem vett kisebb gépeket vagy keresett más lehetőségeket. Ez tehát a kisebb probléma. Nagy gondot jelent viszont a programcsomagok hiánya, ezek megszerzése vagy kidolgozása. Ilyen szolgáltatás szinte egyáltalán nincs. További gond: ha egy tsz vesz egy számítógépet, vagy olyan mezőgazdasági szakemberre van szükség«, aki ért a

Juhtenyésztők lakják majd azt a türkmén települést, amelynek energiaellátását teljes egészében a napfény biztosítja. A lakóházak fűtését, illetve hűtését, az üvegházak működtetését, a talajvíz sótalanítását, valamint a konyhák üzemeltetését egyaránt a napenergia felhasználásával oldják meg.

Türkméniában 1985-ig további több száz hasonló település felépítését tervezik, és ezzel sok kilométer hosz- szúságú csatorna, víz- és vfl- lanyoezetek építését takarítják meg. Arra számítanak,

hogy a Karakum-siVatag

„nap-falvakkal” történő betelepítése hozzájárul annak fokozottabb gazdasági kiak- náfeásához, az állattenyésztés jelentős fellendítéséhez.

Türkméniában a napsütéses napok száma eléri az évi 240-et. A köztársaságban már eddig is sikerrel végeztek kísérleteket a napenergiával, Ashabadban például lakóházakat fűtenek vele, de felhasználják kutak működtetéséhez is. Tervezik egy naperőmű építését is.

Vadhajtás nélkül

H

a bővül a mozgástér, meg kell ismerni és' tanulni az újfajta „közlekedés” szabályait. Bizonyára emlékeznek rá, hogy legutóbb o kisüzemi és a szövetkezeti gazdálkodás feltételeinek továbbfejlesztéséről, az új szervezeti formákról váltottunk szót. A visszajelzésekből tudom (bár magam is megéreztem): nem volt túl „olvasmányos”, könnyed és gördülékeny * eszmecsere. Mégis hiszem, hogy megértették, s talán valamivel közelebb került az olvasó az Elnöki Tanács új, törvényerejű rendeletéihez. Hadd oszlassam el az újabb kételyeket: ezek nemcsak a vállalkozókat érintik közvetlenül, hanem a megrendelőket, a fogyasztókat, a szolgáltatást és más tevékenységet igénybevevőket is. Tehát mindenkinek jó tudnia, hogy mire számíthat. A kisvállalatok, kis szövetkezetek, szakcsoportok, gazdasági munkaközösségek, különböző társulási formák ugyanis csak lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy — mint mondtam — gazdagítsuk a magyar valóságot. Élni nekünk kell e lehetőségekkel. És semmiképp sem visszaélni. Ezért gondolom, hogy jó volna e „formációkat” vadhajtások nélkül megteremteni, és kihasználni előnyeiket.

Amikor az egészségügy integrációja foglalkoztatta hazánk közvéleményét s a szakembereket, akkor e hasábokon azt a címet adtam jegyzetemnek: Rendet a fejekbe! Most megismételhetném önmagam. Legalább ilyen horderejű rendelkezések bevezetése, illetve végrehajtása előtt állunk. Tehát nincs fontosabb,' mint az, hogy jól, pontosan értsük, miről van szó. Azért is nagy jelentőségű ez, mert csak így tudjuk elérni, hogy az új lehetőségek a szocialista üzemeket, vállalatokat, gazdaságokat, intézményeket erősítsék, s hogy jó szándékú igyekezetünk véletlenül se vezessen torzulásokhoz.

A rendeleteket jogi nyelven fogalmazzák. A közvélemény rendszerint nem érti ezt a nyelvet. Már pedig igazán tudnunk kell például, hogy mi a különbség a „jogi személy” és a „polgári jogi társulás” között. A mezőgazdasági szakcsoport vagy a gazdasági munkaközösség például nem jogi személy. Ez azt jelenti, hogy nem áll mögöttük szocialista gazdasági szerv, amely garantálhatná a megrendelő biztonságát (netán kártérítést fizetne). Ezeknél a formáknál garanciaként csak a bíróság ítéleteire lehet majd számítani, hiszen a tagok egyéni vagyonukkal felelnek tevékenységükért Nem mindegy tehát, hogy. kihez és milyen tömegű megrendeléssel fordul az egyén vagy a közösség. ‘ Mégis inkább arról szeretnék beszélni, hogy az új lehetőségek a szocialista szektor vezetői elé állítják a legnagyobb követelményt Megértik-e idejében, hogy miről van szó; képesek-e okosan előre látni, fölmérni a várható hatást, kezdeményezni és szervezni, intézkedni, javasolni és lehetőséget teremteni dolgozóik számára, hogy „saját kebelükben” éljenek a rendeletek adta lehetőségekkel? Magyarul: a rugalmasabb alakulatokat — úgy, ahogy azt a termelőszövetkezetek a háztáji gazdaságok felkarolásával eredményesen teszik — maguk mellé állítsák. Azaz készítsék elő, hogy az új szervezeti formákban tevékenykedők is végső soron az ö malmukra — vagy arra is — hajtsák a vizet. (Ez természetesen nem jelenthet hátrányt a vállalkozók számára.)

T

udom, bonyolultan fogalmazok. Próbáljunk hát

konkrét lehetőségekről beszélni, figyelembe véve somogyi adottságainkat. El tudom képzelni például, hogy a fodrászok egy része bejelenti majd: kilép a szolgáltató szövetkezet keretéből és kis szövetkezetét alakít. Akadálya nem lesz! Mennyivel ésszerűbb volna, ha a szolgáltató szövetkezet már most tárgyalásokat kezdeményezne tagjaival, és versénytárgyaláson fölajánlaná szerződéses üzemeltetésre egyik-másik üzletét. Azaz elébe menne a várható fejleményeknek. S akkor — mint a kereskedelem vagy a vendéglátóipar a bérbeadással, ő is jól járna.

Mondhatok más példákat is. Az építőiparban szinte évtizedek óta „kulcstéma" a befejező szakipari munka. Nincs elég munkás, és rendszerint ezzel indokolják a határidők csúszását is. Ha azt mondaná a vállalat szakipari munkásainak,: alakítsatok a cégen 'belül szakcsoportot vagy vállalati gazdasági munkaközösséget; én biztosítom a munkát, egy összegben fizetek. Kölcsönözhetitek a berendezéseket, szerszámokat, és nem érdekel, hogy szombaton, vasárnap vagy éjjel dolgoztok. Becsülettel fizetek. Ha nem ezt teszi a vállalat? Akkor esetleg önállóan alakítanak munkaközösséget, s bár ez is hasznos lesz a népgazdaság számára, a szocialista vállalat eredményeit, hírét és tekintélyét aligha növeli.

Van olyan szolgáltató szövetkezetünk, amelyik kínlódik, nem tud mit kezdeni munkahelyei, boltjai karbantartásával, felújításával. Igaz, hogy van két kőművese meg egy parkettázó ja, esetleg egy festője is. Azt mondhatja most: szerezzetek még hat embert, alakítsatok szakcsoportot a szövetkezeten belül. Munkaidő után akkor dolgoztok, amikor akartok. S a szövetkezetnek nem lesz többé gondja a karbantartással, a felújítással.- Azt hiszem, felcsillan majd a hulladékok másodlagos hasznosításának lehetősége is. Az egyének most is böngésznek a MÉH telephelyein. És rengeteg szakiparos „fusiban”, sokszor vállalati szerszámokkal például kerítéseket gyárt. Miért ne vállalhatná egy új alakulat — öt—hat ember vagy több — a hulladékanyagok gyűjtését, válogatását és feldolgozását? Az „újra-hasznosítás” nemcsak egyéni, hanem népgazdasági érdek is. S a szervezett keretek ellenőrizhetőbbek. Gondolhatunk arra is, hogy ahol bőrfeldolgozással foglalkoznak, ott a bőrös szakemberek — munkaidőn kívül — kisebb használati tárgyakat, dísztárgyakat készíthetnének a szövetkezettől bérelt eszközökkel, s még az idegenforgalom céljait is szolgálhatnák. A fahulladék feldolgozása, a lakás berendezését kiegészítő bútordarabok, polcok hiánycikknek számítanak. A szövethulladékból — mondjuk a ruhagyár szakemberei révén — rongy- és faliszőnyeg készíthető, csak anyagismeret, alkotó fantázia kell hozzá és nyolc—tíz ember, aki otthon esténként megteremtheti a maga „kánaánját”. Vagy miért ne lehetne például az Afit autómosóit-— amelyek szombat—vasárnap állnak! — a hét végére két embernek kiadni szerződéses üzemeltetésre? Micsoda igény volna rá a Balaton-parton, és milyen hasznot hozna egyénnek és szocialista vállalatnak egyaránt? Miért ne alakulhatna ki egy kisgép-park a tsz-ekben, amelynek szakemberei a permetezőgéptől a kistraktorig sok okos munkagéppel vállalhatnák a hobbi-kertek művelését? De beszélhetnék a szállításról, az öreg fák kivágásáról, a takarításról, a kismama-szolgálatról és sok egyébről.

H

át még ha végiggondolnánk a szellemi munka területeit, ahol az egyébkéht is várható emberi találékonyság — úgy gondolom — határtalan lesz. Elképzelhető, hogy most derül majd ki igazán: a magyar szakemberek is tudnak jól üzemet szervezni, nemcsak a svájciak. De gondolok a tervezőkre is, akik a jelenlegi féléves határidővel szemben — egy gazdasági munkaközösség tagjaiként — két éjszaka is megálmodnák, mondjuk, egy új üzlethelyiség tervét.

Nem folytatom. Végtére is attól függ a siker — és ez meggyőződésem —, hogy a szocialista vállalatok, szövetkezetek vezetői idejében ébrednek-e, és képesek-e a kezdeményezésre. Csak igy nyeshetne le „sarjadás előtt" a vadhajtásokat.

Jávori Béla