Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

TERÜLETI BAJNOKSÁG Két pont a Siófok előnye A területi labdarúgó-baj­nokságban folytatta sikerso­rozatát a Siófok. A bányász együttes továbbra is veret­len, és miután az üldöző Bonyhád Kaposváron pontot vesztett a Táncsics ellen, előnye két pontra nőtt. A siófokiak fölényét mutatja nagyszerű gólkülönbségük is. A somogyi rangadóra sú­lyos veresége után össze­szedte magát a Barcs, és tíz főre olvadva is legyőzte a Latincát. A Kiss J. SE érzi, hogy nem kevesebb, mint nyolc játékostól kellett a közeli napokban megválnia. Siófoki Bányász—Paksi SE 3-0 (0-0) Siófok, 1200 néző. V.: Tóth I. Siófok: Horváth II.—Brett- ner, Gulyás, Olajos, Virágh, Karasz, Bódi, Csépán (Zaty- kó), Károlyi, Horváth I., Sza­bó. Edző: Szőke Miklós. Bár végig a siófokiak irá­nyították a játékot, mégis csak nehezen tudták feltör­ni a védekezésre nagy gon­dot fordító paksi védelmet. Jellemző a mérkőzésre, hogy a vendégek egyszer sem lőt­tek kapura. A ■ listavezető akciói közül a paksi védők három ízben is a gólvonal­ról tisztáztak. Góllövők: Ká­rolyi, Olajos, Horváth I. Jók: Olajos, Karasz, Káro­lyi, Szabó. Molnár József Táncsics SE—Bonyhád 0-0 Kaposvár, 400 néző. V-: Sárkány. Táncsics: Kutast—Rétsági, Czár, Takács, Kiss, Varga (Ambrus), Zsolt, Gajág, Ki­lo, Pintér, Szanyi (Sztojka). Edző: Tóth József. A közepes iramú és szín­vonalú találkozón, a kapos­váriak gyámoltalan támadói jóvoltából, ismét a gólhely­zetek egész sorát hagyták kihasználatlanul. A Tán­csics mezőfölényben ját­szott. Jók: Kutasi, Takács, Kiss, Gajág. Jurák József Ez a Táncsics (fehérben) támadás is eredménytelen maradt Boly—Kiss J. SE 4-0 (1-0) Boly, 500 néző. V.: Lu­gosi. Kiss J. SE: Czanka—Bá­nat, Recska, Molnár, Bö- röcz, Huber, Oberländer (Pékár), Ferenczi, Kádár, Varga, Pál. Edző: Kétszeri Ferenc. Hatalmas lendülettel kez­dett a bólyi csapat, de ké­sőbb kiegyenlítetté vált a játék. Az első gólt .a félidő végén súlyos védelmi hiba előzte meg. Szünet után egy vitatható góllal növelte elő­nyét a hazai együttes, ez kedvét szegte a kapolyiak- nak. Az összeszokottabb Boly megérdemelten nyert, de a gólkülönbség túlzott. Jók: Huber, Varga. Kálmán Ferenc Barcs SC—Latinca SE 2-1 (1-1) Barcs, 600 néző. V.: Sör. Barcs: Kólái—Csonka (Cservölgyi), Racsek, Wink­ler, Bödő, Fodor, Horváth, Bardek, Kovács I.' (Marin­ka), Holdosi, Gulyás. Edző: Gibizer József, Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Nagyatád—Agrária SE 6-1 (4-0) Nagyatád, 500 néző. Ve­zette: Pazaurek. Nagyatád: Kutnyák — Simon, Rovavs II. (Tátrai), Hoffmann, Segesdi, Kiss (Koszi), Varga, Mo­hácsi, Kovács I., Krafft, Bre- zovszki. Edző: Fuisz János. Ag­rária SE: Tanító — Baksa (Nagy), Farkas (Keszlcr), Szabó, Mészá­ros, Tóth I., Tóth II., Belecz, Doniján, Urbán, Kulcsár. Edző: Szabó László. Góllövők: Brezovszki (3), Mohácsi (2), Kiss, illetve Mészáros. Jók: Varga, Ko­vács I., Brezovszki, illetve Tanító, Mészáros, Urbán. Nagyatád ifi—Agrária ifi 6:1 Harsányi Zoltán A forduló válogatottja: Keresztes (Karád) — Bodó (Fonyód), Küher (K. Gaz- dász), Riba (Boglárlelle), Ha­rangozó (Vasas), Buxbaum II. (Balatonkeresztúr), Hajdú I. .(Marcali). Balázs (Tab), Kiss S. (Szőnyi SE), Pintér (Kaposgép VL), Közlekedési SE). Sturm (K. 1. Nagyatád 6 6 _ _ 1 7— 3 12 2. Tab 6 5 — 1 16— 7 10 3. Boglárlelle 6 4 1 1 24— 8 9 4. VB KM Vasas 6 4 — 2 11—12 8 5. Kaposgép 6 3 1 2 10—11 7 6. Csurgó 6 3 1 2 10—12 7 7. Marcali 6 3 — 3 15—11 6 8. Kadarkút 6 2 2 2 11—12 6 í). B.-keresztár 6 2 1 3 16—1« 5 10. K. Ga/.dász 5 2 1 2 9— 9 5 11. Fonyód 6 2 1 3 5— 9 5 12. Karád 6 2 — 4 8—12 1 13. Szőnyi SE 6 1 2 3 8—12 4 14. Kéthely 6 1 1 4 9—13 3 15. Agrária SE 5 1 1 3 4—14 3 16. K. Közi. SE 6 ­— 6 3—15 — Még nincs csapat Mészöly Kálmán a romá­nok ellen még nem döntötte el. milyen alakzatot választ a válogatott csapata számá­ra Lehet ez 4—3—3, de akár 4-—4—2 is. Természetesen a formációnak megfelelően történik meg majd a „so­rok” betöltése és éppen ezért hétfőn még nem volt csapa­ta Azt is közölte, hogy a pólyára lépő 11 kijelölésére minden bizonnyal szerda délelőtt kerül majd sor, ami­kor a külső körülmények mer, tisztázódnak. Végső döntésének meghozatalában re ég az időjárás, a pálya állapota is döntő tényezőnek ■támíthat. Ma 16.30 órakor 18 játékos repül el Ferihegyről Buka­restbe. tehát a 22-es keret­ből négyen maradnak itt­hon, Pillanatnyilag 17 játé­kos személye biztos, ezek: Katzirz, Mészáros, Martos, búnló, Kerekes, Bálint, Ga­raba, Tóth, Sallai. Nyilasi, Rab. Csapó. Mülier, Fa'zekas, Törőcsik, Kiss, Bodonyi. A tizennyolcadik Moldo- ván, Izsó. Esterházy és Ko­vács közül kerül ki. A játékosok hangulata egyébként jónak mondható, szeretettel fogadták a kül­földről érkezőket, akik hosz- szasan beszámoltak játékos­társaiknak a belga, a spa­nyol, illetve a francia csa­patuk legutóbbi mérkőzésé­ről. A programnak megfelelő­en tegnap előbb a tatai ta­vat futották körül a játé­kosok, délelőtt folyamatos csoportos foglalkozás volt és délután ismét pályára vo­nultak a legjobbak. Ma 8 órakor ébresztő, 10 órától 11-ig az utolsó edzés, úgy­hogy Bukarestben már nem lesz gyakorlás. 14.30-kor in­dul a küldöttség Tatáról társasgépkocsin Ferihegyre™ Latinca: Pesti—Pintér, Varga, Katona, Sas, Satli, Ferenczi, Walter, Pető, Mix- kai, Tóth (Szabó). Edző: Borsfái Géza. Végig jóiramú küzdelmes mérkőzést vívott a két so­mogyi csapat. Az első fél­idő közepén a Barcs jutott vezetéshez, majd a vendégek két perc múlva egyenlítet­tek. A 44. percben Holdósit a játékvezető ítéletének fe­lülbírálása miatt kiállította. Szünet után fokozódott a küzdelem. A csonka hazai együttes szilárdan védeke­zett, s a második gólért küzdő Latinca ellen egy el­lentámadás során a győztes gólt is megszerezte. Góllö­vők: Gulyás, Cservölgyi,. il­letve Walter. Jók: Racsek, Winkler, Fodor, Gulyás, il­letve Varga, Katona, Sas. Pandur Ferenc További eredmények: Sik­lós—Sellye 3-0, PBTC— Kisdorog 0-1, Zsolnay SE— Mázaszászvár 0-2, Tamási— Bátaszék 0-0. „Nyitott ház” — és a többiek Népművelők művelője A bajnokság átlósa 1. Siófok 6 5 1 — 18— 2 11 2. Bonyhád 6 3 3 — 7— 4 9 3. Siklós 6 3 2 1 8— 4 8 4. Sellye 6 2 3 1 11— 6 7 5. Barcs 6 3 1 2 13— 13 7 6. Tamási 6 2 2 2 8— 5 6 7. Bátaszék 6 2 2 2 5— 8 6 8. M.-szászvár 6 2 1 3 12— 12 5 9. Latinca SE 6 1 3 2 9— 9 5 10. Boly 6 2 1 3 6— 7 5 11. Kisdorog 6 2 1 3 8— 11 5 12. Paks 6 1 3 2 9— 13 5 13. Táncsics SE 6 1 3 2 4— 8 5 14. PBTC 6 1 2 3 4— 7 4 15. Kiss J. SE 6 1 2 3 7— 12 4 16. Zsolnay 6 1 2 3 2— 10 4 A közművelődésben három éve bekövetkezett mennyisé­gi változásök és az új köve­telmények szükségessé tet­ték egy olyan intézmény lét­rehozását, melynek feladata a*z elméleti kutatás, a kü­lönböző képzettségű és más­más feltételek között dolgo­zó népművelők képzése, a „helyszíni tanácsadás”, az amatőrmozgalom irányítása, rendezvények szervezése, kiadványok közrebocsátása, s minden más, ami a Mi­nisztertanács és az akkori Kulturális Minisztérium ren­deletéinek vagy ajánlásainak szellemében egy hálózati­módszertani központ feladat­körébe tartozik. 1978 január elsején megkezdte működé­sét az új megyei művelő­dési központ Kaposváron. Az elképzelés megvalósításá­nak három és fél esztendeje alatt az újszülött óvodás kor­ba lépett, legsajátosabb jel­lemvonásai kialakultak. Ta­lán nem korai hát megvizs­gálnunk, mivé fejlődött a gyermek, mennyire igazolta avagy oszlatta szét szülei­nek reményeit! Az értékelésnek talán a legfontosabb szempontja: hogyan teljesítette az új in­tézmény azt a feladatát, me­lyet röviden így fogalmazha­tunk meg: hozzájárulni a népművelők szakmai és ál­talános műveltségének, szer­vezőkészségének javulásá­hoz. A megyei művelődési központ több fórumot hozott létre ezzel a céllal. A so­mogyi népművelők évenként ismétlődő, egyhetes, bentla­kásos továbbképzésén alkal­manként hatvanan-hetve- nen vettek részt — tehát megyénk főhivatású népmű- .velőinek átlagosan a fele. Bár a kurzusok hatása egye­lőre nem mindenütt mérhe­tő. a vélemények általában elismerőek. A tanfolyamok résztvevői országosan elis­mert szakemberek előadásait is hallhatták például a gaz­daság és a kultúra összefüg­géseiről. a művelödéskutatás legfrissebb hazai és külföldi eseményeiről. Ugyanez vo­natkozik a hatodik ötéves terv előkészítésére hivatott, az egyszemélyes művelődési otthonok dolgozóinak, veze­tőinek tartott továbbképzé­sekre. Három valóra vált öt­let: a csurgói „nyitott ház”, a siófoki „játszóház” és a marcali információs és sza­badidő-központ. Felemás eredménnyel jár­tak azok a továbbképzések, melyeket a megyei művelő­dési központ a somogyi ama­tőrcsoportok, együttesek, klubok vezetődnek szerve­zett. Említsük első helyen azokat a két-, hároméves kurzusokat, melyeknek tétje a működési engedély meg­szerzése. A skála módfelett széles: indítottak tanfolya­mokat 'báb-néptánc- és népi díszítőművészeti csoportok, gyermekklubok és gyermek­színpadok, felnőtt színjátszó körök vezetőinek, a lemor­zsolódás azónban — egy-két kategória kivételével — jó­val nagyobb volt a vártnál, különösen azokban a cso­portokban. melyek jórészt a munkahelyükön is elfoglalt pedagógusokból álltak. Több elégedettségre adnak okot, sőt olykor országos vissz­hangot is előidéztek az ama­tőröknek szánt „időszakos” továbbképzések és szaktábo­rok, így a gyermek- és ifjú­sági honismereti tábor, a „dudaiskola”, a képzőművé­szeti tábor. Az itt keletke­zett produktumokat és pro­dukciókat — összekötve a kellemest* a hasznossal — nemegyszer a nagyközönség­nek is bemutatták. A prog­ramok kidolgozásában ered­ményesen működtek közre annak a nyolc — zömmel művészeti jellegű — szakbi­zottságnak a tagjai, amelyet a megyei művelődési köz­pont működtet, jórészt nem­csak formálisan. Jó az is, hogy a művészeti szakfel­ügyeleti rendszer a művelő­dési központ ellenőrzése alatt működik. Az intézmény tevékenysé­gének harmadik fontos te­rülete: a szolgáltatás, így a film-, hangszalag- és hang­lemeztár fenntartása. A kész­let bővítésére ugyan évente több százezer forintot költe­nek, a választékra nem le­het panasz, s a minőségre sem, a tárolás és a kölcsön­zés azonban szinte megold­hatatlan gondjuk. Kellemes kontraszt ehhez képest a szellemi szolgáltatás minősé­ge. A somogyi aprófalvak egyhangú életébe egyre gyakrabban visznek némi iz­galmat azok a művelődési programok, melyeket a me­gyei intézmény ajánl és gyakran támogat is az Or­szágos Közművelődési Ta­nács által adományozott ke­retből. Ide kell sorolnunk, mint meglehetősen új kez­deményezést, a Balatonsze- mesi Postamúzeumban tar­tott hangversenysorozatot, valamint azokat a rendezvé­nyeket. melyek egyszerre szolgálnak továbbképzésre és közönségcsalogatásra; a balatonföldvári néptánc­fesztivált, az igali gyermek­napokat, az idén megkez­dett, a gyermekek és a fia­talok mózgósítására szánt, Ha jlik a meggyfa című nép­zenei versenysorozatot, a megyei klubtalálkozók egész sorát. E „nagyrendezvé­nyek” szervezésében a mű­velődési központ gyakran ta­lált kitűnő partnerre a Ha­zafias Népfrontban, a peda­gógusok szakszervezetében, a megyei múzeumban és más szervekben. Az eredmény- listáról természetesen nem hiányozhatnak a megyei mi­nősítő versenyek, a művé­szeti szemlék sem. Akadnak persze árnyolda­lak is. Például az, hogy az intézmény többnyire fiatal munkatársainak „tapaszta­latkészlete” nincs mindig egyenes arányban tenniaka- rásukkal, s a rutintalanság gyakran nyomot hagy az úgynevezett területi mód­szertani tevékenységen. a helyi tanácsadások, a közsé­gi népművelőkkel folytatott konzultációk minőségén. Nem ad okot melldöngetésre a kaposvári járásban végzett munka sem, holott járási művelődési központ nem lé­vén, e terület módszertani istápolása is a megyei intéz­mény feladata. Fontos volna a megyei művelődési köz­pont állandó kiadványának, a halózati-módszertani tájé­koztatónak átalakítása, javí­tása is. S említhetnénk még hiányosságokat. Mindezek ellenére azonban tálán nem sietjük el a megállapítást: az óvodáskorba lépett gyerme­ket nem érdemes, nem sza­bad ledobni a Taigetoszról, hiszen életképességét bizo­nyította. Lengyel András s 1 wmony/ Zo/tún 1 ..... ? A N 1;. E 1 L­H A 1 . O 1 M — Jól van, jól, isten nem ver bottal — mondja a ta­nár, és közben nagyokat csapkod a mérnök hátára. Az végre abbahagyja a kö­högést, állkapcsa ellazul annyira, hogy szájából ki tudja ejteni az öblös poha­rat, ami az asztal sarkának koccan, s onnan két darab­ban esik a szőnyegre. Kar- dosné rémülten néz a törött pohár után, majd kínos mo­solyba merevedik, s ettől a tanárból robban ki a neve­tés. De annyira, hogy ami­kor leguggol a cserepekért, nem tud megállni a sarkain, hanem hátra gurul, s elfek­szik a szőnyegen. Ott rázza tovább a fékevesztett röhö­gés, hanyattfekve, már a könnyei is csorognak, s ma­ga sem érti, hogy miért, nem bírja abbahagyni ezt az idét- lenséget. Talán a mai nap lótás-futása. idegességei és feszültségei jönnek ki most belőle. — Jézusom, mit fog szól­ni az édesapám?! — sápad el Kardosné —, ha meglát­ja, hogy eltörtünk egyet a készletből! Abból, amit tőle kaptunk pont most, a há­zassági évfordulónkra. Hát tudod, Janikám, hogy ő is csak nemrégen kapta egy svájci vezérigazgatótól ge- schenkbe. Ennek igazi ezüst a talpa! — Igazi ezüst vezérigaz­gatót geschenkbe! — csap­kodja most már térdeit is a tanár, miközben még min­dig a szőnyegen fekszik. — Józsikám, akkor harapj már el még egyet, ha ez egy igazi svájci geschenk! Erre aztán a két asszony­ból is felgurgulázik a neve­tés, amitől Kardosné kis híján komolyan megsértő­dik. — Olyan hülyék vagytok, igazán! Hát most mi van ezen nevetnivaló? Amikor tényleg a svájci vezérigaz­gatótól kapta az apukám! — Hagyd már abba, fi­am! — szól a fo'tós a felesé­gére. — Hát nem veszed észre, hogy mindenki kirö­hög a hülyeségeid miatt?! Szokj már le erről az „apu­kám így, az én apukám úgy”-féle szövegről! Úgy vi­selkedsz, mint az óvodás! „Az én apukám messzebbre tud pisilni, bee!” — Te csak ne merészelj így beszélni az én szüléim­ről, Janikám, jó?! Nagyon szépen megkérlek! Te na­gyon j<5J tudod, hogy mi mindent köszönhetsz nekik! Mert az én szüleim, akik... A fotós, ahogy mondani szokták, erre már felkapja a vizet, semmi nem idegesí­ti jobban, mint amikor azt kell hallania, hogy hány in­get vagy nyakkendőt kapott az apósától, s most olyan hirtelen fordul szembe a fe­leségével, hogy az szokása ellenére félbehagyja a meg­kezdett mondatot. — Na mi van, most csa­ládi veszekedésre hívtatok meg bennünket? — kérdezi a tanár felülve, de még min­dig a szőnyegen. — És kü­lönben is, hol van a teám?I — És a konyakom?! — toldja meg a tanárnő. — Egy ilyen kis műveszekedés­sel csak ne akarjátok elte­relni a figyelmet a konyak­ról! Vagy lesz pia, vagy egy szót se beszélhettek ma a síelésről! Na. választhattok! — Igaz is, hat nem a sí­szállást kell megbeszélnünk? — Úristen! Már megint a síelés! — sóhajt fel nevetve Anna. —Hát erről nem volt szó. Jóska! Szóval te ezért cipeltél ide. Ha tudom, át se jövök. Előttem többet nem beszélhettek síelésről! Én januárig meg fogok őrül­ni a ti sítudásotoktól, ha már szeptember közepén el­kezditek megtárgyalni. Az.r tán majd úgy csúsztok le egy vacak kis buckáról, mintha betojtatok volna, vágj' görögdinnye lenne a lá­batok között! Ezen Anna, a tanárnő is csúfondárosan felnevet. — Ti csak hallgassatok — feleli Kardos lecsillapodva —, majd csak akkor kritizál­hattofc bennünket, ha egy­szer ti is fölcsatoltok egy lécet. De amíg csak homa- máskodtok a felvonó aljá­ban, addig ne cikizzétek a jövő síbajnokait Ezzel aztán helyreáll a rend, elhelyezkednek a szi­vacsbetétes ülőgarnitúrán, a dohányzóasztal körül, s Kardosné kissé körülménye­sen előadja, hogy mit írt Kamzikovánaik Nizna Borá­ra. Kellene három szoba ki­lenc fő részére, január 3- tól 10-ig. S lehetőleg a ta­valyi árakon.. 30. A síelés az utóbbi négy­öt évben vált járványszerű divattá Magyarországon. De minthogy hó és síelés­re alkalmas terep az utóbbi négy-öt évben sem lett több, mint korábban volt, így ennek a mindin­kább státusszimbólummá váló divatnak vagy szenve­délynek is elsősorban gazda­sági okai vannak. Mert meg kell venni a sífelszerelést, aztán ha már kiadott érte annyi pénzt az ember, ak­kor azt ki is akarja használ­ni. Vagyis nem elég csak a hétvégeken síelni, ki kell venni legalább egy hét sza­badságot.- (Folytatjuk.) /

Next

/
Thumbnails
Contents