Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

Hétmillió forintot visszakapott a vevő Zsebre megy otthon is, a szövetkezetben is KATONÁK A TSZ-BEN Az ár mai gazdasági kö­rülményeink között az egyik kulcsszó. A dolgok és a szol­gáltatások árának kialakítá­sa, alkalmazása és ellenőrzé- / se 1980. január elseje óta gyökeresen más szemléletet követel, mint az ezt megelő­ző években. Az ipari szö­vetkezetek ezzel kapcsolatos munkájáról, a 'fogyasztói szolgáltatások árainak kiala­kításáról és az ellenőrzési tapasztalatokról kérdeztük Mike Ferencet, a Somogy megyei Tanács ipari osztá­lyának csoportvezetőjét. — Nagyon fontos, hogy a nyereségmaximálást válla­lati-szövetkezeti kategória­ként kezelik —■ mondta Mi­ké Ferenc. — 1980 előtt a szövetkezetek többségében hajlamosak voltak arra, hogy csupán termékekben vagy tevékenységekben gondol­kodjanak. Hiányzott az átfo­gó értékelés, és gyenge volt a belső elemző munka. Ha jó volt a műszaki gárda, ak­kor a fejlesztési intézkedé­sek is azok voltak, viszont hiányosságok keletkeztek a gazdaságosság vizsgálatában. így aránytalanságok jöttek létre a tevékenységek és fej­lesztések között. Előrelépés­nek tartom, hogy azok a szö­vetkezetek, amelyek a ver­senyár kategóriában kalku­lálnak, a nyereség szempont­jából alakítják ki árpoliti­kájukat. Ezért a műszaki és a gazdasági szakembereknek feltétlenül együtt kell mű­ködniük. Ezek a következte­tések azonban nemcsak a versenyárakkal dolgozó , szö­vetkezetekre érvényesek, ha­nem az arányos árképzést követőkre is. Ma valóban el­mondhatjuk, hogy ha valaki csak termékben vagy tevé­kenységben gondolkodik, az úszik az árral. — A lakossági szolgálta­tások árkialakitását renge­teg vizsgálat és tájékoztatás előzte meg. Hogyan felelnek meg a szolgáltatók árai az elveknek? — 1980. január elseje után az addig maximált árak jó része felszabadult. A cipő- és lábbelijavítás és a lakos­sági. mosás ára maradt maxi­mált. A szövetkezetek a . könnyebb utat választották: automatikusan, minden kri­tika nélkül átvették az irány- díjakat anélkül, hogy saját üzleti lehetőségeiket értékel­ve, valóban árpolitikát ala­kítottak volna ki. Arányta­lanságok vannak: egyes szol­gáltatások árai magasabbak, mint azt az irántuk való kereslet indokolná. A női fodrászat szolgáltatásai kö­zül például néhánynak a lakosság értékítéleténél ma­gasabb a díjtétele. E díjak megfelelnek ugyan az irány­áraknak, de átgondoltabban, a kereslet és a kínálat tör­vényeihez jobban alkalmaz­kodó árakat is szabhatnának. A kiszolgálás színvonalától függően például üzletenként eltérő árakat is meg lehet­ne állapítani. Erre ma még sajnos nincs példa. — A szolgáltatók érdekelt­ségi rendszere mástél évti­zede visszatérő probléma. Mi ennek az oka? — A fodrászat, a cipő- és lábbelijavitás, a kozmetika és a fényképészet terén az al­kalmazottak bére az árbe­vételtől függ. A jelenlegi bérezési forma a dolgozókat arra ösztönzi, hogy a meg­rendelőt rávegyék a drágább anyagfelhasználással járó szolgáltatás igénybevételére. Feltételezzük például, hogy BKR-napok Középpontban a kukoricatermelés Legfontosabb takarmány- növényünk a kukorica. Ter­melési színvonalának dina­mikus fejlődését bizonyítja az a tény, hogy az utóbbi húsz évben hazánkban több mint kétszeresére emelke­dett a hektáronkénti átlag. Tavaly az egymillió hektár­nál nagyobb területen ter­melő országok között ha­zánk a harmadik volt a ter­mésátlag terén; a világát­lagnál nyolcvankét százalék­kal nagyobb hektáronkénti termést ért el mezőgazdasá­gunk, A figyelemreméltó ered­ményekkel együtt mégis a kukorica az egyik olyan nö­vény, amelyik termelőüzem­ben, szakemberek körében mind több vitát okoz terme­lési költségeinek rohamos növekedése, jövedelmezősé­gének mérséklődése miatt. Egy statisztikai értékelés szerint az utóbbi hét évben a tonnánkénti termelési költségek ötven százalékkal emelkedtek. A költségek csökkentése a termelőüze­mek legfőbb érdeke, éppen ezért a növénytermelési rendszerek — hasznosítva a tudomány legújabb eredmé­nyeit — igyekeznek e te­kintetben sokoldalú segít­séget nyújtani. A Bajai Kukoricatermelé­si Rendszer — melyhez ti­zenegy somogyi mezőgazda- sági üzem tartozik — az idei hagyományos BKR-na- pokon a kukoricatermelést állította a szakmai prog­ram középpontjába. A Bajai Mezőgazdasági Kombinát­ban szeptember 23-án és 24- én tartandó tanácskozáson és bemutatón a hazai kiál­lítók mellett részt vesz az NDK VEB Kombinát Fort­schritt is. Az első napon műszaki, a másodikon kukoricaterme­lési tanácskozást rendeznek, és m ultikét Bagón állandó program és kiállítás várja az érdeklődőket. Többek kö­zött bemutatják a rendszer márkaszervizét, alkatrész­javítását, diagnosztikai mód­szerét, az ajánlott rakodá­si—szállítási technológiát. Állandó gépbemutató és a költségeket jelentősen befo­lyásoló növényvédelmi be­mutató lesz, az országos faj­takísérleti intézet pedig a rendszerrel közösen lehető­séget teremt az érdeklődők­nek a különböző fajták, il­letve az új intenzív kuko­ricák megismertetésére. A mostani tervidőszak ga­bonaprogramjának szerves része a kukoricatermelés színvonalának és mennyisé­gének növelése. Ahhoz, hogy a fontos célt gazdaságosan, megfelelő jövedelmezőség­gel valósítsák meg az üze­mek, számottevő segítséget adhat a termelési rendszer kétnapos szakmai program­ja. a fodrász a hajlakkozás ára után 30 százalékot kap. A szolgáltatás ára, mondjuk tőkés országból való lakk használatakor 8 forint, a ha­zai esetében pedig 4 forint. A fodrász az első esetben 2,40-et, a másodikban 1,20-at kap. A bér az anyagértéket honorálja, nem a munka mi­nőségét. Az ilyenfajta „köz­vetlen” érdekeltség indoko­latlan árszínvonal-növeke­déshez és anyagpazarláshoz vezet. Ha volna egy munka- műveletekre kidolgozott bér­tételrendszer, akkor meg­szűnne ez a többirányú ká­ros hatás. A Kiszöv-vel kö­zösen azt tervezzük, hogy a hasonló esetekre új érdekelt­ségi rendszer elveit dolgoz­zuk ki. Ennek figyelembevé­telével minden szolgáltató kialakíthatja a saját belső érdekeltségi viszonyait. A magánkisipar fejlődésével egyébként a lakossági szol­gáltatások szélesebb kínálata van kialakulóban. A szövet­kezeteknek emiatt is komo­lyabban kell foglalkozniuk az árpolitikával, a kereslet­nek jobban megfelelő árará­nyok kialakításával. — Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek az ár ellenőrzések során? Az ipari és a szol­gáltató szövetkezetek hogyan tartották be az árképzési ’elveket? — A három tanácsi válla­latnál, a Patyolatnál, a nyomdánál és a Kaposplast- nál, valamint a szövetkeze­teknél is javult az ármun­ka. Ennek mértéke azonban különböző, s alapvetően a szakemberektől függ. Az ár­szakértők és a kalkulátorok értik, és be is tartják a ren­delkezéseket, ez azonban nem elég. Átfogó gondolko­dásra, előrelátásra és komp­lex irányítókészségre is szük­ség van. Megfigyelhető a túlzott óvatosság is. A szám­talan árértekezlet és tájékoz­tató ellenére még mindig csak kevesen látják a rend­szerben rejlő lehetőségeket, igy nem is élnek velük. Az árellenőrzések során tavaly huszonhatszor kezde­ményeztünk szabálysértési eljárást, vevőkártalanítást, nyereségprémium és juta­lomcsökkentést, figyelmezte­tést. A hatáskörünkbe tar­tozó egységeknél egy év alatt hétmillió forint vevő­kártalanítást írtunk elő, s tizenkét gazdasági vezető nyereségprémiumának, illet­ve jutalmának csökkentését javasoltuk a szabálytalansá­gok miatt. A lakossági szol­gáltatások nagy részénél az áralkalmazás helyessége csak utólag és nehezen ál­lapítható meg. A lakosság sokat segíthetne ebben úgy, hogy a szolgáltatások minő- ' ségével, az áralkalmazással, a számlázással kapcsold'’'■'s észrevételeiről, javaslatai 1 tájékoztatná osztályunkat. Szeretnénk azt is, ha a szolgáltató helyeken megta­lálható „Vásárlók könyvé”- be is bejegyeznék tapaszta­lataikat. » Cs. U Élenjárókhoz méltóan Feszülnek az izmok. A kellemes őszi napsütésben ingujjra, atlétatrikóra vetkő­zött katonák serénykednek a mikei Rákóczi Termelőszö­vetkezet burgonyatárolójá­ban. Jó hangulatban végzik ezt a sokuk számára szokat­lan munkát. Egyesek az osztályozó, vá­logató gépsor végénél tart­ják fölváltva a zsákokat, s amelyik megtelt, nyomban bekötik és dobják egy kis kézikocsira. A több mázsá- nyi rakománnyal teli kocsit másik katonák ragadják meg és tolják az udvarra, ahol újabb izmos kezek markol­ják, emelik a zsákokat. In­nen kerülnek végül — étke­zési vagy ültető burgonya­ként — az üzletekbe vagy az ország különböző gazdaságai­nak raktáraiba. P riszté cs József zászlós, aki a csoport parancsnoka, elégedetten figyeli a kato­nák munkáját. — Én csak most, ezen a munkán találkoztam velük először, különösebben nem ismerem őket. Három hétre jöttünk a szövetkezetbe, s , az első napok tapasztalatai alapján mondhatom: min­denki azon van, hogy fegyel­mezetten dolgozzon, s ne hozzon szégyent a hadsereg­re, emelt fővel köszönhes­sünk majd eL A mezőgazdaságban több­ségük most dolgozik először. Szabó Zoltán például Buda­pesten, a finommechanikai vállalatnál rádiókat, televí­ziókat készített, elektronikai műszerész. Kohári László Heves megyében szobafestő­ként dolgozott. A debreceni Szigeti József pedig a fővá­rosban volt lakatos. Jövedelmező gyártmányok Megszüntetik a gazdaságtalan termelést 1985-re, tehát a VI. ötéves tervidőszak végére a kellő­képpen jövedelmező, piac­képes, vagyis keresett és jól értékesíthető gyártmányok aránya a jelenlegi 50-ről 62 százalékra nő az ország leg­nagyobb gépipari vállalatá­nál, a Csepel Vas- és Fém­művekben. Erre vonatko­zóan most részletes intézke­dési tervet dolgoztak ki. Az előző esztendőkben több jelentős kapacitásbőví­tő, a műszaki-technológiai színvonalat emelő beruhá­zást megvalósítottak, s most előtérbe került a modern, nagy termelékenységű gép­sorok hatékonyabb üzemel­tetése, jobb kihasználása. A program kidolgozói Csurgói termékek Afrikában A Magyar Kereskedelmi Kamara küldöttségének tag­jaként a közelmúltban Ke­nyában és Zimbabwéban járt Radnóti László, a csur­gói Napsugár Ipari Szövet­kezet elnöke. A delegáció utazásának céljáról és a tárgyalások eredményéről kérdeztük. — Küldöttségünk feladata az volt, hogy felmérjük azokat a piaci lehetőségeket, ahol a fejlett tőkés államok és a nagy világcégek mellett mi is beleszólhatunk a ver­senybe, üzleteket köthetünk, eladhatjuk termékeinket. Látogatásunkat felhasznál­tuk arra is, hogy a helyszí­nen szerzett tapasztalatok alapján tájékozódjunk a tá­volabbi kilátásainkról is. Mint kiderült, mindkét or­szágban rendkívül éles a konkurrenciaharc, s ebből csak úgy lehet győztesként ’ kikerülni, ha korszerű ter­méket pontos határidőre versenyképes áron kínálunk. Ezek alapvető feltételnek számítanak. — Milyen termékekkel törhetünk be ezekre a pia­cokra? — Tapasztalataink szerint a magyar ipar és a mező- gazdaság számára egyaránt nagy lehetőségek kínálkoz­nak. Különösen az iparszerű mezőgazdasági termelési rendszerek és komplett kis­üzemek eladására látunk hosszabb távon is lehetősé­get. Zimbabwében érdeklő­dést mutattak tárgyalópart­nereink a szétszerelt álla­potban szállítandó autóbu­szok, kamionok, hátsóhidak, vegyi cikkek és különböző gyógyszeripari termékek iránt is. — Szövetkezetük számára milyen eredményeket hozott ez az út? — Kenyában előzetes meg­állapodást kötöttünk egy galvanizáló berendezés szál­lítására és a rendkívül szi­gorú import-engedélyezés ellenére sikerült eladni há­romezer férfi bársonyblézert. Zimbabwében három galva­nizáló gépsorra kötöttünk előzetes megállapodást, ezek­ből egynek a szállítására éppen az elmúlt napokban már a konkrét megrendelés is megérkezett '■ J. rangsorba állították a cse­peli gyártmányokat. A fúró­gépek, a számjegy- és mik­roszámítógép-vezérlésű szer­számgépek, egyes csőgyári és hengerdei gyártmányok vagy a kohászati ágazatban a legmagasabb minőségű DFMC-huzalok a legtöbb nyereséget hozzák, műszaki­lag pedig a legszínvonala­sabb termékek. Ezek előállí­tását nagymértékben bőví­tik majd. Megkétszerezik a korszerű elektródatermelést is, és fokozzák a rendkívül keresett rézalapú szalagok gyártását. Vannak olyan termékek is, amelyek ugyan keresettek a világpiacon, korszerűek is, mégsem elég­gé nyereségesek, vagy a ma­gasabb importhányad, vagy az alacsonyabb termelékeny­ség miatt. Most ezek jöve­delmezőségének fokozására is program készült. Rövide­sen felkutatják azokat a hazai alapanyag-gyártókat, amelyektől megvehetik az eddig importált alapanyago­kat, s az üzemekben ösztön­ző bérezéssel, illetve pré­miummal termelékenyebbé teszik a munkát. Akad mun­kájuk a műszaki fejlesztők­nek is. 1981—85 között mintegy másfél milliárd forint érté­kű gazdaságtalan cikk elő­állítását megszüntetik Cse­pelen. Az ezeken a munka­helyeken dolgozókat időben át kell csoportosítani, szá­mukra, új munkahelyet és új munkát kell találni. A csepeli terv legfontosabb célja, hogy a nagyvállalat a 80-as években és hosszabb távra is stabil pénzügyi helyzetű, kellően jövedelme­ző gyár legyen. — Szívesen végezzük ezt a munkát is. Megérkezésünk első pillanatától tapasztal­juk, hogy a termelőszövet­kezet tagjai, vezetői igen nagy barátsággal, szeretettel fogadtak bennünket. Elhe­lyezésünk kifogástalan, a tsz-központ kultúrtermében „ van a szállásunk, az étke­zés is jő — mondják mind­hárman. — Keresetűkkel mit csi­nálnak? — Szüléimét akarom meg­lepni ajándékkal. Én a menyasszonyomnak szeret­nék vinni valami kedves, szép somogyi emléktárgyat. Félrerakom, jó lesz majd a leszerelés után ... Így sorolják; s aztán el­mondják, hogy Somogybán még nem jártak, de nagyon tetszik — főként az Alföl­dön élőknek — az erdős, dombos táj, a környéken is látható rengeteg halastó. Aradi László honvéd, ha egy kis idő van, nyomban megragadja az alkalmat, sa tsz-tagoktól, a tároló veze­tőjétől a burgonya termés­átlaga és a szövetkezet gaz­dálkodása felől érdeklődik. — Én a mezőgazdaságban dolgoztam, a Szabolcs-Szat- már megyében levő Mérk község Kossuth Termelőszö­vetkezetében. Állattenyész­tő vagyok. Ezért érdekelnek más megye termelőszövetke­zetei, főként akkor, ha egy­két jó módszert, tapasztala­tot vihetek haza. Ezért is jöttem szívesen Somogyba. A kis csoport KlSZ-titká- ra: Gajra Árpád bevonulása előtt a Soproni Selyemipari Vállalatnál dolgozott gép­szerelőként. — Valamennyiem, akik er­re a munkára jöttünk, KISZ- isták s többségében élenjáró katonák is vagyunk. Parancs­nokaink, egységünk KISZ- szervezete azt kérte tőlünk: munkánkat is ebben a szel­lemben végezzük. A három hét alatt arra is lesz mód, hogy a tsz és a község KISZ- alapszervezetével fölvegyük a kapcsolatot, közös baráti estet, találkozót tartsunk. S ha szükség lesz munkánkra, szívesen maradunk még a három hét letelte után is ... Nemcsak a parancsnok. Frank Gyula tsz-elnök is elégedett a katonák munká­jával, a fegyelmezettséggel és a szorgalommal. — Évek óta dolgoznak őszönként katonák szövetke­zetünkben, és csak jót mond­hatok róluk. Mi is igyek­szünk mindazt biztosítani, ami zavartalan munkájukhoz szükséges. Ezt. jelzi az is, »hogy a Rákóczi Tsz vezetői elhatá­rozták : a fegyveres erők napja alkalmából kis belső ünnepségen köszöntik a ka­tonákat. Azokat, akik már az első néhány nap fegyelme­zett munkájával rászolgáltak az elismerésre. Szálai László SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents