Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
A közművelődés emberi tényezője A népművelő kulcsember IV. dunántúli tárlat Beszélgetés Rideg Gáborral, a Művészet főszerkesztőjével Ha már a nyitott közművelődés, a. nyitott ház elvéről beszélünk, természetes a szóhasználat: kulcsember a népművelő. Kulcs, mely a kulturális élet minden zárját nyitja. Az anyagi források megcsappantak, a népművelőre egyre nagyobb szerep vár. A ha'odik ötéves terv közművelődési mozgatóit így jelölte meg Pozsgay Imre művelődési miniszter: . .nemcsak a fejlesztési eszközöket kell megkeresni, hanem mindazokat az erőket és lehetőségeket. amelyekkel a közművelődési programot teljesíteni lehet... Ha már az emberi tényezőkről any- nyi szó esett: éppen a népművelőben látom azt a képességet és lehetőséget, amellyel a nehézségeket úgy lehet áthidalni, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban se következzék be visszaesés ...” Tehát, a népművelőben a képesség és a lehetőség ... Hogy a helyi igények alapján. helyi emberekkel — érlük és nekik szóló művelődést szervezzen. Lám. megannyi emberi tényező. Hogy is állunk ezzel a népművelők esetében? Ha statisztikához fordulnánk, megtudnék, hogy kevesebb a főhivatású népművelőnk, mint kellene, s ezek jé része (hol » harmada, hol a (ele) nem szakképzett. Am » számok elrejtenék azt, hogy a főhivatásúik milyen népművelői képességgel rendelkeznek. milyen hittel és felelősséggel dolgoznak, egyáltalán tudják-e. értik-e tisztüket? A képzettség meg a kér*» ség két dolog. A képzettség nem pótolhatja az emberi rátermettséget Magam is vallom azt. »miről Vitányi Iván. a Művelődés kutató Intézet igazgatója egy interjúban az újságíró megjegyzésére (miszerint vannak népművelők. akik megfelelő képzettség híján is igen eredményesen dolgoznak, mert megvan bennük az emberi, lokálpatrióta vagy nevelői lendület, valamint az elengedhetetlen helyismeret) — így válaszolt: „Különösnek tűnhet, hogy a Művelődéskutató Intézet igazgatója előnyben részesíti a népművelők természete* nevelői magatartását a képzettséggel szemben ... Ha szabad ilyen nagyképűen mondani, ez nálam tudományos^ meggyőződés. A népművelő tudásának is a személyiségét keli támogatnia”. (Üj tükör, 1081.) Elérkeztünk a közművelődés „emberi tényezője” témájában a lényeghez: a személyiség milyenségéhez. Az említett beszédben Pozsgay miniszter hangoztatta, hogy az emberi tényezőről nem lehet másként szólni, mint a ..teljes személyiséget számításba véve”. Lényeges szempont. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha van ennyi meg ennyi főhivatású népművelőnk, akkor már minden emberi tényező adott. Pedig hány buktatója lehet annak, hogy jól is dolgozzon. Ismerünk szakképzett népművelőket, akik nagy akarással fogtak munkához, aztán erejük-hitük megbicsaklott. Személyiségükben valami elbizonytalanodott, összezavarodott vagy elkémyelmesedett. Mihelyt azt mondjuk: a népművelő teljes személyiségével jelen van a munkában, már számolnunk kell mindazzal a körülménnyel (a lakástól, a családi életen, illetve az egyedülléten, a szerelmi zűrzavaron ál a lelkiállapot soktéleségéig), mely munkakedvét, közérzetét, munkabírását befolyásolja. Megkérdeztem néhány tapasztalt megyei népművelőtől. hogyan látja a népművelő szerepét, lehetőségeit, személyiségét. Első ellenérvük az volt: kiválaszthatjuk-e magunknak emberünket? Vagy még visszább mennek: az egyetem, a főiskola végez-e rátermettségi (természetes emberi) képességvizsgálatot? A megyék örülnek, ha egyáltalán jelentkezik új, szakképzett népművelő. A diplomások . zömmel a városokban meg néhány nagyközségben helyezkednek el. Pedig a falu kulturális életében lenne (lehetne) maghatározó szerepe égy-egy jó népművelőnek. Különösen ott égetően fontos a jelenlétük, ahol a községhez tartozó falvakban megszűnt az iskola, elköltözött az értelmiség. Nagy gond, hogy gyorsan változtatják helyüket a népművelők. A községet, annak embereit nincs idejük megismerni. a helyi igényekhez, szabott kulturális életet nincs idejük megteremteni. Pedig a szocialista közművelődés egyik alpfeltétele, hogy a népművelői tevékenység az adott település, az adott közösség igényeire > és lehetőségeire épüljön. Ehhez természetesen kétoldalú I ismeretszerzés kívánatos: ismerjék meg a művelődés- kutatók vizsgálatainak tapasztalatait, g az abbéi adódé javaslatokat: gyakorlatiasan önvizsgálatot; tartva hasznosítsák mindazt, ami megvalósítható a maguk kulturális területén. Mode, ehhez forgatni kell a legfrisebb szakirodalmat, s ugyanakkor forgolódni a legfrisebb falusi-városi létben. Hogyan állunk ezzel? Tapasztalataim nem kedvezőek; ritkán éezleltem, hogy a népművelő töpreng * Kultúra és Közösség című folyóirat valamely „földeza- Bú" (mert a valóság mélyéből metszett) tanulmánya fölött, érzékelvén, hogy itt róla is szó van. Ugyancsak ritkán találkoztam a faluját alaposan ismerő népművelővel. Olyan ugyan akadt, aki tudta a .szöveget”, mindig a település igényeire hivatkozott (programját igazolandó), ám nem volt érkezése ezt az igényt közelebbről megismerni. Lám, mennyi összetevője van a művelődési életnek, a kulturális élet sokat hangoztatott „emberi tényezőjének”! É* mennyi összetevője a népművelő személyiségének. munkálkodásának, hatékonyságának. Mennyi az összetevő kint (a településen) és benn (az emberben). Mégis: újulni kell! Mind a művelődési életnek, mind a népművelőnek meg kell újítaná önmagát, hogy eredményesen dolgozhasson. Eszközök vannak hozzá; a már említetteken kívül például az iskolák bekapcsolódása a művelődési folyamatba, a kultúrház társadalmi vezetőségének közreműködése stb. Mindez még gyengén, erőtlenül jelentkezik a művelődésben. De már a küszöbön vaa... A tabi nagyközségi tanácshoz tartozó oktatási intézmények működési feltételei — csakúgy, mint a megye többi településén — nem mondhatók minden 'szempontból kielégítőnek. Igaz, hogy a székhelyközségben működő két óvoda — az egyiket most korszerűsítik, bővítik — a közeljövőben kielégíti az igényeket, de a kapolyi intézmény kihasználtsága több mint 150 százalékos, és így sem juthat be minden jelentkező. A bá- bonymegyeri, a torvaji, a lul- lai és a sérsekszőlősi gyerekeknek pedig — néhány bejáró kivételével — egyáltalán nincs lehetőségük óvodai nevelésre. A korszerű általános iskolai oktatáshoz kevés a tanterem és az egyéb kiszolgáló helyiség. Nagy gondot okoz a báEgy hét múlva nyílik meg a IV. dunántúli tárlat, a képzőművészeti világhét országosan kiemelt rendezvénye — Kaposváron. A Dunántúlon élő képző- és iparművészek seregszemléjének megszervezésében, illetve a kiállítás megrendezésében tevékeny szerepet vállalt Rideg Gábor, a Művészet című folyóirat főszerkesztője. Vele beszélgettünk az előkészületekről és a nagyszabású kiállítás létrehozásának, szándékáról. — Százharminchat alkotó mintegy félezer alkotással jelentkezett a Somogy megyei Tanács fölhívására. Mit fejez ki ez a számokkal mérhető részvételi szándék? — A Dunántúlon számon tartott képző- és Iparművészek száma csaknem eléri a kétszázötvenet. A jelentkezők egy része ismerte a kiállítás hagyományát. Szervező munkánk során nagy gondot fordítunk arra is, hogy az egyéni meghívásokkal fokozzuk a figyelem fölkeltését. A Somogy megyei Tanács fölkérő leveleiben megfogalmazódott, hogy a IV. dunántúli tárlat újszerű próbálkozás is egyben. A Magyar Képzőművészek Szövetségének dél-dunántúli területi szervezete a vállalkozáshoz méltóan kapcsolódott be a programba. Ugyanezt már nem mondhatjuk el az észak-dunántúli területi szervezetről. Épp ezért nagyon fontos kiemelni a megyei tanácsok szerepét. Nagy- nagy igyekezettel vettek részt a IV. dunántúli tárlat célkitűzéseinek megvalöei- tésábarw bonymegyeri iskola helyzete: az alsó tagozatosok itt összevont osztályokba járnak, és — óvoda hiányában — a tantestület készíti elő iskolára az ötéves gyerekeket. Az intézmény a tavalyi tanév értékelése során az utolsó helyre került a megyében a tankötelezettségi törvény végrehajtásában. Akadt tehát megvitatásra váró kérdés bőven a nagyközségi tanácsnak a műit héten tartott ülésén, melyben az oktatás fejlesztéséről tárgyaltak. Milyen fő kérdések szerepeltek? A középtávú terv tartalmazza a második számú óvoda korszerűsítését és a kapolyi óvoda bővítését A testület kifejezte annak szükségességét, hogy a hátrányos helyzetű, illetve cigánycsaládok gyermekei feltétlenül járjanak rendszeresen óvodába. — Mennyiben nyújt átfogó képet a IV. dunántúli tárlat? — A kiállításon szereplő mintegy nyolcvan képző- és iparművész Dunántúl művégzetét reprezentálja. Elképzelhetetlennek tartottuk, hogy Borsos Miklós művészete ne kapjon helyet a tárlaton. A megyei tanács fölkérésére megbízást kapott arra, hogy elkészítse a „Dunántúli művészetért” plakettet. — Dunántúli képzőművészet? Dunántúli megyék képzőművészete? A Dunántúlon élők képzőművészete? Segítene a fogalmakat tisztázni? — A mai magyar képzőművészetről szeretnénk képet adni — a Dunántúlon élők munkásságával. ■— Milyen egyedi és általánosítható tapasztalatok birtokába jutott? — Közhelynek számít, ha Pannónia örökségét említem. A történelmi és kulturális örökség sajátos nyomai azonban fölíedezhetők. Ezek a dunántúli képző- és iparművészekben jobban tudatosultak. Az új törekvésekre itt ' mindig frissebben reagáltak. Nem véletlen, hogy Borsos Miklóst meghívtuk — első ízben — a dunántúli tárlatra. Három évtizedes munkásságát ölelik föl azok a szobrok, amelyeket a Nemzeti Galériától kölcsönöztünk. Műveivel tisztelgünk a hetvenöt éves mester művészete előtt. Szellemi nagysága — sajátos vonásai mellett — egyetemes müvei mércét m jelentenek. — Maradtak-e távol olyan Az általános iskolai oktatás színvonalának emelése érdekében mindenekelőtt két új tanterem kialakítását vették tervbe. Nagy gondot okoz a személyi feltételek biztosítása: a következő öt évben ugyanis tizenöt pedagógusra lesz szükség a tanács körzetében. Letelepedésük csak megfelelő körülmények biztosításával válik lehetővé. A távlati — 1990-ig szóló — elképzelések között egy új, tizenhat tantermes általános iskola építése szerepel. Ezzel együtt kedvező utazási feltételeket kell teremteni a környező társközségek felsős tanulói számára. A mezőgazdasági gépszerelő és szakmunkás- képző iskola tanulóinak elhelyezésére 200 személyes diákotthon létesítését tartja szükségesnek a testület. K. J. jelentős alkotók, akikre föl- tétlen számított? — Nem. Ellenben szomorúan vettem tudomásul, hogy a kaposvári születésű Martyn Ferenc nem jelentkezett, és nagyon örültem a szintén helyi származású Bartha Lászlónak, aki kötelességének érezte, hogy részt vegyen a IV. dunántúli tárlaton. Három műve alapján a díjak egyikét neki ítéltük. — Még mielőtt a válogatásról beszélne, úgy érzem, szültség lenne megindokolni, ml a vízválasztó az eddigi hagyományos dunántúli tárlatok és a soron következő között. — Az eddigi három dunántúli tárlat minden nemes szándéka ellenére sem volt képes arra, hogy a minőséget állítsa programja középpontjába. Ezt a kiállítást mi rangos fórumnak szántuk. Olyannak, hogy erre a művészek a legjobb műveiket küldjék el Kaposvárra. A Művelődésügyi Minisztérium szintén így foglalt állást, amikor az országosan kiemelt kiállítások közé sorolta, mint például a szegedi nyári tárlatot. — „Mit mondott” önnek a pályázatra beérkezett mintegy félezer alkotás? — Ha netán mind az ötszáz remekmű, akkor is válogatni kényszerültünk volna. De nem volt mind az ötazáz remekmű... Egy kicsit megdöbbentett, de nem ért váratlanul, hogy sokan nem ismerték föl a IV. dunántúli tárlat fontosságát A művészek egy része, akik a színvonalat garantálhatták volna, munkásságukhoz mérten gyengébb müvekkel jelentkeztek. Névre, korábban élért művészi rangra való tekintet nélkül válogattuk össze az anyagot. Ebben következetesek voltunk, ám tudjuk, hogy nincs tökéletes zsűri — Regi igazság, hogy a kevesebb sokszor több. A IV. dunántúli tárlaton szeretnénk ezt bebizonyítani. Egyesek most fájlalják, hogy beküldött müveik közül csak egy-két alkotást fogadtunk el. Szamukra azonban kedvezőbb, hogy a rangos müvek között kaptak helyei alkotásaik. Szerencsés helyzetben voltam — talán nem is véletlen, hogy a rendező szervek ennek a kiállításnak a megrendezésére fölkértek —: a Művészet főszerkesztőjeként ugyanis kell hogy rendelkezzem azokkal az ismeretekkel, amelyek egy ilyen kiállítás létrehozásához feltétlen szükségesek. A dunántúli, megyei képzőművészeti életet bemutató számaink során gazdag tapasztalatokat szerezhettünk e vidéken élők munkásságáról. Ez jelentősen segített a mostani munkámban. — Két helyen, a Somogyi Képtárban és a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban láthatjuk a IV. dunántúli tárlat anyagát. Hol mit láthatunk? — Egységes térben helyezném el az összes művet, beleértve a dokumentációs anyagot is, melynek témája ezúttal a dunántúli művésztelepek helyzete lesz. A dokumentációs anyagot eredeti művekkel és azok terveivel egészítjük ki. A hely, amellyel rendelkezünk, azt tette ellenben szükségessé, hogy kétfelé bontsuk az anyagot. Ügy érzem, színvonalat, rangot tekintve két egyenlő rangú kiállítást sikerül létrehoznunk. A Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban az iparművészeti alkotásokat és az ipari formaművészetet mutatjuk be — párhuzamosan a művészlelepi alkotásokkal. Az utóbbiak révén európai kitekintésre is alkalma nyílik a közönségnek. Kiállítási szokásainkon is igyekeztünk változtatni. A szalonjelleg helyett kiemeljük a kiállítás interpretáló funkcióját. H órányi Itarna GYERMEKEK VIUGNKPIR Világnapjuk van a gyerekeknek. / Nem egyszerűen gyermeknap, afféle tartás, málna- szörpös, ahogyan azt itthon megszoktuk, hanem egy olyan nap, amelyről legkevésbé a gyermekek tudják, hogy az övék, s amelyről talán éppen azok a gyerekek tudnak a legkevesebet, akik sohasem ettek tortát, és sohasem ittak málnaszörpöt. Temérdek ilyen gyermek él a világon, és temérdek gyerek éhezik, temérdek gyerek pusztul el, mielőtt felnőtt lehetne, temérdek gyerek marad árva, mert apját-anyját bomba ölte meg, mert a felnőttek kegyetlen világa elpusztította a szüleit, és ugyanez a kegyetlen, ez a felnőtt-világ az esztendő egy napját a gyermekek világnapjává nyilvánította. Nem tudom, hogy a lelkiismeretfurdalás késztette-e erre, vagy inkább a saját jövője miatti aggodalom. Hogy féltés vagy féle- • lem jelölte-e ki a gyermekek számára ezt a világnapot? Bárhogy is legyen, jó oka van a felnöttemberiségnek a saját figyelmét a gyermekek sorsára irányítani, A kérdés csak az, hogy mit tehet ez a mi fclnött-vilagunk a gyermekekért? Mit tehetünk azokért, akik még ma is bajra-jajra, nélkülözésre, nyomorúságra születnek, akik számára segélyezéssel sem békét, sem jólétet nem teremthetünk. A gyerekek valóban nem tehetnek arról, hogy glóbuszunk mely pontján nyitják rá a szemüket erre a világra, és sorsukért is mi, felnőttek vagyunk felelősek. Értük született az 1954-es ENSZ-határozat, amely szeptember 20-át a gyermekek világnapjává nyilvánította, s amely határozat szerint valamennyi, a gyermekek jólétét célzó akciót minden ország, minden nemzeti és nemzetközi szervezet támogatni tartozik. Csaknem három évtized telt el azóta, de felnőtt-világunk e sziv- szorító adóssága napjainkban is halmozódik. Ma minden tizenkettő közül Hz gyerek a harmadik világban születik, az ott születettek csaknem fele az első születésnapját sem éri meg, s embertelen körülmények között, igazi gyerekkor nélkül él tovább kétszázmilliós éhező, akiket betegség sorvaszt és ínség gyötör, akik ugyan nem vádolnak a fényképeken, de puszta látványuk is vád, amelynek súlyát megosztott világunk segélyszállítmányokkal alig csökkent- heti. A gyermekek világnapja van szeptember 20-án, minden gyereké, s bármilyen furcsán is hangzik, nekik a legtöbbet nem anyagi javakkal, hanem a haladásért, a boldogbb társadalmak megszületéséért és fejlődéséért folytatott harcunk révén segíthetünk, mert számunkra, akik e gólubszon együtt élünk, a legfőbb felelősség, hogy milyen állapotban hagyományozzuk gyermekeinkre ezt a világot örökül. Tudván tudva, hogy az örökség egészét — tehát békéjét is — megőrizni tartozunk. A. G. Somogyi József Tihanyban Somogyi Jómét szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola rektora a nyarakat tihanyi házában tölti, közel a Képzőművészeti Főiskola Mü vésztel epéhez. A főiskola növendékei festők, szobrászok szünidejük egy részét a művésztelepen töltik az egykori apátság majorsági épületeiben. Munkájukban segítségükre vannak művésztanáraik. A képen: Somolt. O. 1 gyi József és egy növendéke a müvésztelepen. Gondok és feladatok Az oktatás fa/íesztósórő/ tárgyalt a tabi tanács
