Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

\ Pátzay Pálra emlékezve Pátzay Pál szobrászatában természetes módon az em­ber áll a középpontban. Annyi irányzat, csak a tér­re, csak a formára, S te­gyük hozzá, csak a semati­kus tartalomra törekvő szobrászi előírás és meg­oldás kereszteződésében is meg tudta tartani önmagát. Már említett, 1944-ben ké­szült, s ma szülőhelyén, Ka- puvárott álló Kenyérszegő című szobra az életet to­vábbvivő, a jelenben a jö­vőért élő ember szimbóluma. És egyben a művész egész munkásságáé is. Mert Pát­zay Pál így gondolkodott. A Képzőművészeti Főiskolán tanítványok, nemzedékek serege nőtt ki a keze alól. Akik közül nem egyre lehe­tett méltán büszke, mint ahogyan a tanítványok is megható szeretettel és tisz­telettel tekintettek a mindig adni tudó mesterre. Sokat alkotott és igazán müvei szólnak mellette, és felelnek érte majd a jövő­ben. Így például a székes- fehérvári Huszár-emlékmű, (a század talán legjobb ma­gyar lovasszobra) a klasszi­kus nyugalmú Fésülködő lány, a Verdi figura, a Ko- dály-portré, a pécsi Hunya­di-emlékmű s a Felvonulás téren álló Lenin-szobor. Pátzay Pál méltósága, sze­mélyiségének varázsa, szép humánuma a Z országban mindenütt föllelhető köztéri alkotásaiban él tovább. Szel­leme pedig a tanítványok, a következő munkáiban. H. M. Egyik legis­mertebb figurája, a Kenyérszegő nő, bölcs derűvel te­kint maga elé. Mozdulata szinte rituálisan pontos és szimbolikusan határozott. Nyu­galom, tisztaság és az élet értel­me árad ebből a szoborból, miként Pátzay Pál meg­annyi más mun­kájából is. Az 1896. szeptember 17-én született mester tegnap lett volna 85 éves. Kiemelkedő ve­zéregyénisége volt annak a nagy művészge­nerációnak, ame­lyik több mint hat évtizeden át meghatározta a magyar plasztika útját, sorsát. Szinte elren- deltetésszerűen szobrásznak született Sok mindent meg­tanult az életből, s magába szívott környezetéből, de mindvégig önmaga mestere volt. Bár rövid ideig a Kép­zőművészeti Főiskolát is lá­togatta, valójában saját ma­ga formálta, építette, ala­kította tehetségét, s mindig tevékeny keze a szobrok so­rán át találta meg azt a plasztikai kifejezésformát, amellyel jelentős műveit létrehozta; vallva az ember­ről, az emberi élet szépsé­géről, nagyságáról, vallva a küldetés lehetőségéről. Egy­koron a magyar képzőmű­vészet nagy avantgarde al­kotóival együtt indult, és megérhette művészete betel­jesülését, a megérdemelt el­ismerést. Az az újklasszicis- ta törekvés, amellyel a 20- as években eljegyezte magát, évtizedeken át meghatároz­ta művészetét. A jelképes értelmű plasztikák egyértel­műen fejezték ki Pátzay Pál véleményét, emberi maga­tartását. A Tanácsköztársaság bu­kása után bebörtönzött mű­vész munkássága a felszaba­dulásig egyértelműen az emberi értékek tiszteletben tartásáról, őrzéséről vallot­tak. Ö, a látszólag nem po­litizáló. látszólag a szellem magasába zárkózó alkotó ké­szítette el 1942-ben a Törté­nelmi Emlékbizottság Fetőfi- jelvényét. Magától értetődik, hogy a felszabadulás után azonnal megtalálta a tevé­kenység lehetőségét, dolgoz­ni kezdett művészként, pe­dagógusként, közéleti em­berként. 1945 után művészete to­vább gazdagodott, s válasz­tott funkcióiban sokat tett az új magyar képzőművé­szetért, a megújhodásért. Vagyis hinni tudott az em­berben, s tudta, hogy az ember képes újjáteremteni önmagát. Együttműködés a gyógyításban Magyar és NDK-beli mellkassebészek Siófokon Siófokon, a 43. sz. Állami Építőipari Vállalat arany­parti üdülőjében nyitották meg tegnap a 23. somogyi orvosnapok rendezvényso­rozatát, s ennek keretében a magyar és az NDK-beli mellkasszebészet második közös konferenciáját. Dr. Balassa Tibor, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese megnyitó beszédében méltatta a rendezvény je­lentőségét, és köszöntötte a tanácskozáson résztvevő ha­zai és külföldi orvosokat. Az elnökségben az orvostudo­mány hazai és külföldi pro­fesszorai mellett helyet fog­laltak: dr. Horváth, Sándor, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője s a vendéglátó város pártbizottságának, ta­nácsának képviselői. Dr. Kulka Frigyes egyete­mi tanár, az Orvostovább­képző Intézet melkassebé- szeti tanszékének vezetője beszélgetésünk során hang­súlyozta, hogy a somogyi orvosnapok rendezvényei, a tanácskozások témái min­den évben nagy érdeklődést keltenek szakmai körökben. E fórum országos rangja vitathatatlan: a gyógyítás szempontjából igen lényeges tapasztalatokat tesznek itt közkinccsé a szakemberek. A somogyi orvosok számára fontos, hogy meghallgassák az ország más kórházaiban, intézményeiben tevékeny­kedő specialisták vélemé­nyét egy-egy témával kap­csolatban, s a vendégek ugyancsak sokat hasznosít­hatnak a somogyiak közzé­tett tapasztalataiból. A mos­tani kongresszusnak külö­nös jelentősége a magyar és az NDK-beli mellkassebé­szek jelenléte. A két ország szakemberei között már rég­óta gyümölcsöző a kapcso­lat. A hazaiak rendszeresen járnak az NDK-ba, az NDK- beliek pedig Magyarország­ra tapasztalatcserére, szak­mai konferenciára. Ezúttal húsz német kolléga érkezett Somogyba, dr. Bartel jénai professzor vezetésével. Köz­tük van a magyar méllkas- sebészeti társaság két tiszte­letbeli tagja is: dr. Schoeffer és dr. Schober professzor. — A mellkassebészeti kon­ferencián két fontos témá­ról hallhatunk előadásokat — folytatta dr. Kulka pro­fesszor. —• A mellüregi gennyedésekről — nem ép­pen kedvelt téma szakmai körökben, ám aktualitása vitathatatlan. A tüdőgyulla­dás (a legfőbb ok) gyógysze­rekkel befolyásolható ugyan, de sajnos nem csökken a szövődmények száma, ezért a kezelések közben szerzett tapasztalatok megbeszélése nagyon indokolt. A másik izgalmas kérdés a diagnosz­tikai és gyógyító tevékeny­ség közben fellépő váratlan szövődményekkel kapcsola­tos. Nem „látványos" téma ez, hiszen a diagnosztikai művelet, a műszeres vizsgá­lat során meglehetősen rit­kán támad szövődmény, de gyorsan fel kell ismernie az orvosnak. Nem kevésbé fon­tos témája a tanácskozás­nak az operáció után kívá­natos rehabilitáció. Nemcsak azért-mert a rokkantak éve van.Htégebben a sebész szá­mára szinte csak az volt a fontos, hogy a rábízott bo­nyolult műtétet sikeresen végezze el; ez a szemlélet változóban van, s ezt remél­hetőleg a konferencián el­hangzó előadások is bizo­nyítani fogják. Dr. Bartel professzor a magyar és az NDK-beli or­vosok együttműködésének eredményeiről beszélt. — Az utóbbi évtizedben különösen szorossá vált a kapcsolatunk — mondta. — Nemcsak kórházigazgatók, nagy tekintélyű tudósok lá­togatnak el egymáshoz, ha­nem kezdők is. Minden év­ben öt-öt fiatal sebész uta­zik el német, illetve ma- gyat kollégáihoz. Ezek a fiatal Szakemberek nemcsak tudásban gyarapodnak ilyen­kor, hanem barátokat is szereznek a tanulmányuta­kon. Öt éve az NDK-beli, illetve magyar mellkasse­bész társaság között úgyne­vezett barátsági munkaszer­ződés van érvényben, Dr. Csorba Lajos, a ka­posvári kórház mellkasse­bészeti osztályának vezetője elmondta, hogy a somogyi orvosnapok rendezősége és a kórház mellkassebészeti osztálya közötti hagyomá­nyos jó kapcsolatot bizo­nyítja ez a fontos konferen­cia. 1968-ban Kaposváron tartottak először egy közös tanácskozást NDK-beli kol­légákkal, majd 1974-ben Széplakon tárgyaltak a ké­sőbb Szolnokon aláírt barát­sági munkaszerződésről. En­nek értelmében a két szak­osztály kétévenként közös konferenciát tart. A megnyitó beszéd után két szekcióban kezdték meg a tanácskozást. Délelőtt is és délután is számos elő­adás hangzott el, s ma foly­tatja munkáját a siófoki or­voskongresszus. Sz. A. Ssjmonyí Zolt&i .1 1 p A N 1 ■ L * H A 1 L o M Kenj éi-szcgő né És amikor reggel újra vé­giggondoltam ezeket, akkor félni kezdtem. Mert mit várhatok és mit kaphatok ettől a kapcsolattól?! Lopott perceket, órákat, titkolt együttléteket. És elhatároz­tam, hogy ha fejhívsz, azt fogom mondani, hogy hagy­juk az egészet! Aztán ma mégis képtelen voltam er­re. És ettől újra megijed­tem. Mert tudtam, hogyha feljössz, elkerülhetetlen, hogy a tiéd legyek, és mi lesz ebből, mi történik ve­lünk?! A férfi már percek óta nézi a nőt, meghatott cso­dálattal és egyre szerelme­sebben. Most, az utolsó mon­dat közben a karjára veszi, átmegy vele a szomszéd szo­bába, és lefekteti a heverő- re. S miközben haját, nya­kát, állát csókolgatja, a blúzát kezdi kigombolni. Amikor a harmadik gomb után megkeresi a melltartó csatját is, a nő hirtelen fel­ül. — Várj egy kicsit! Mind­járt jövök. Ágyazz meg ad­dig! Mire bokáig érő hálóingé­ben visszajön, a férfi már állig betakarózva fekszik az ágyban, elpárolgott belőle az iménti magabiztosság, s most szinte vacogva keres mentségeket magának. Ide­ges- vagyok, fáradt vagyok, sokat ittam; — képtelen va­gyok a szerelemre. És ahogy ideges várakozással, mozdu­latlanul fekszenek egymás mellett, a nő mintha háló­ingén át is megérezné a má­sik vacogását. Ujjait gyen­géden végigsimítja a férfi homlokán, száján, álián, és kis mosollyal, csukott szem­mel mondja:-— Aludjunk, jó? Aludj, kedvesem! Most semmit nem kell csinálnod, csak aludni. Érted? Semmit! A férfiban egy pillanat alatt oldódik fel a görcs és a feszültség; hirtelen cso­dálkozó es riadt, szürkés­kék nagy szemeket lat ma­ga előtt, a párnán vergődő haj tincseket, lejjebb kapkod­va hullámzó mellkast. A szemek hol 'riadt csodálko­zással tágulnak óriásira, hol pedig lecsukódnak, hogy et­től széles mosolyra húzód­hassák a száj, kivillantva a fogakat is. Aztán már han­gokat is hall, a nő zihálá­sát, apró sikoltásait. — Szeress engem! Nagyon szeressél! — Nagyon szeretlek! — Sose hazudj nekem! Ugye, nem fogsz hazudni?! — Nem hazudok! Párbeszédüket, amely ilyen vagy más ehhez ha­sonló kérdés-feleletből áll, sebes zihálás akasztja meg, a két test egy kettétört mozdulatban kimerevedik, majd egy-egy hatalmas si­koltás és üvöltés kíséretében egyszerre adják meg magu­kat. A férfi csak lassan és fo­kozatosan tér magához zsib­badt ájultságából, és elő­ször az jut eszébe, hogy hajnalban, amikor kinyitják a kaput, beül a kocsijába, végighajt ' a barátságtalan Váci úton, a Drava utcánál jobbra fordul és a rakpar­ton megy tovább ... — Nagyon szerettem! Bor­zasztóan szerettem! Valahonnan távolról hall­ja az elkeseredett monda­tokat, és . percek kellenek HÉTVÉGI /UJOlA Gyermekeket várnak hol­nap 10 órára a barcsi Mó­ricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központba. Ez lesz a gyermekklub első fog­lalkozása. Ügyes kezek, für­ge lábak címmel rendeznek eseménydús délelőttöt: pa- pírbáb készítése, szövés, makramézás, agyagozás, táncház szerepel a program­ban. A fiataloknak este 8 órakor mutatkozik be az el­ső barcsi lemezlovasnő, Wellischné Börzöli Szilvia. Vasárnap 19 órától viszont Bodnár Miklós lesz a disz­kó „szertartásmestere”... Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban ma 16 ólakor Pogány ö. Gábor kandidátus, művészettörté­nész nyitja meg Szir may né Bayer Erzsébet festőművész kiállítását. A kiállítás mot­tója idézet Szophoklésztól: „Sok van, mi csodálatosJ De az embernél nincs sem­mi csodálatosabb.” Repro­dukciónk a siófoki tárlat egyik szép portréjáról ké­szült. Csurgón a helytörténeti gyűjtemény kismesterségek kiállítása várja az érdeklő­dőket hétfő kivételével na­ponta 10 és 16 óra között. Játszóházat rendez szom­baton 10 órától a Killián György Ifjúsági és Üttörő-műve- lődési Központ a kaposvári Kisfa­ludy általános is­kolában a gyere­keknek. A nép­művelők színes programot állí­tottak össze. Rossz idő esetén az if­júsági házban tartják meg, ahol MHSZ-kiállítás is látható. A Petőfi emlék­könyvtárban — Kaposvár, Hon­véd utca 1. — ma 18 órakor az ifjú­sági klub tagjai gyűlnek össze, ralán éppen ők is közös kirándu­lást beszélnek meg. Mert vége a nyárnak, s ezzel beköszönt az őszi túrák évada. Jár­ni a természe­tet, ismerkedni hazánk szép tájaival, műemlékeivel — aligha van élményt adóbb program ennél. Vasárnap ÉDOSZ-túra lesz. Az útvo­nal: Kaposvár — Gyenesdiás — Petőhegy, Berzsenyi-ki­hozzá, hogy rájöjjön, kinek a hangját hallja. Felkönyököl. Az asszony nyitott szemmel, hanyatt fekszik mellette, és lassan könny folyik végig mozdu- lattalan arcán. A férfi be­hunyja a szemét, és vissza,- dobja magát a párnára. — Ne haragudj! — for­dul felé az asszony. — Ne haragudj! Nézz rám! Nyisd ki a szemed! Mondd meg, most mire gondolsz?! Hal­lod? Látni akarom a szeme­det. De 6 csukott szemmel fekszik tovább, és. csak a fejével int, hogy nem, nem. Mert arra gondol, hogy már visszavonhatatlanul sze­relmes ebbe az asszonyba... hogy fogalma sincs, mi lesz ebből a lángolásból... hogy miként alakul ezután a sor­suk, az életük... De amíg így vagy úgy együtt lesznek, amíg bármiféle közük lesz egymáshoz, addig ő minden­ben egy halott fiatalember­rel fog versenyezni. 28. Mar nyolc órától tart a Fórum című külpolitikai magazin a tevében, s mint­hogy Hankóczyék szomorú látogatása miatt a tanár le­maradt a híradóról, legalább ezt nem akarja elmulaszta­ni. Ott ül hát mü.sorkezdet- tol a képernyő előtt (Folytatjuk.) látó — Keszthely — Kapos­vár. Az első állomásig vo­nattal, onnan — körülbelül 16 kilométert. — gyalog. A túravezető Vukov Péter. S aki a képzőművészetet részesíti előnyben, az sem csalatkozik Kaposváron. A Képcsarnok Vállalat Ady Endre utcai Vaszary termé­ben jelenleg Csáki-Maro- nyák József kiállítása lát­ható. Városunk szülöttének, Rippl-Rónai Józsefnek a Ró- ma-hegyi villában állandó kiállítással tiszteleg a me­gye.' Itt olyan festmények láthatók, mint az Apánk, a Női arckép, Banylus, Meren­gő stb. A magyar festészet halhatatlan mesterének iparművészeti tervei, tárgyai is megtekinthetők az erede­ti berendezés „háttereként”. Üj filmet játsszanak a Vö­rös Csillag Filmszínházban. A Csatár a pácban című színes, szinkronizált francia alkotásban Patrick Dewaere játssza a főszerepet. Utoljá­ra a Forgalmi dugó című olasz komédiában láttuk. Akkor is, most is Koltai Róbert, a Csiky Gergely Színház Jászai-díjas művé­sze szinkronizálta. A filmet Francois Veber forgatóköny­véből Jean-Jacques Anna- ud rendezte, (ö a nálunk is játszott, Oscar-díjas Fekete­fehér színesben című alko­tás rendezője is.) A Csatár a pácban olyan francia kis­városban játszódik, amely­ben mindenki ismeri egy­mást, mindenkinek van vé­leménye a másikról... Itt könnyen válhat botrányhős­sé valaki — még ha nem is szolgált rá. Francois itt dolgozik, itt futballozik. Ám, amikor összevész a csapat sztárjával — kisváros! — a munkahelyén is alacsonyabb beosztásba kerül. A kocs­mában az ellenfél játékosá­val verekszik össze, barát­nőjénél a férjet találja ... S ezzel még nincs vége a bonyodalmaknak! De a töb­bit nem áruljuk el. A Szabad Ifjúság mo­zikínálata: délután 16 órakor a Néhány interjú magánügyben című színes szovjet filmdráma. Lana Gogoridze alkotásában a nagyszerű grúz színésznő, Szojiko Csiaurelli játssza a főszerepet. A film egy új­ságírónő hétköznapjait mu­tatja be, családi életének válságát vetve össze riport­alanyai sorsával. Az esti előadásokon Pierre Richard csetledezik-botladozik a Fé­lénk vagyok, de hódítani akarok című francia vígjá­ték főszerepében. A Mozimúzeum ma A fo­lyó vonala című háborús olasz filmet játssza, holnap pedig az Elcsábítva és elha­gyatva című, ugyancsak olasz komédiát. A Latinca mozi a Patrícia Higgsmith krimijéből készült' Az ame­rikai barát című, Wim Wen­ders rendezte filmet ajánlj- ja a hét végére.

Next

/
Thumbnails
Contents