Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-15 / 216. szám

KERESKEDELEM ÉS NEMZETKÖZI FESZÜLTSÉG Fenntarthatok-e a kelet— nyugati kereskedelmi kap­csolatok a nemzetközi fe­szültség növekedése közepet­te? Jogos és szükséges is föl­tenni a kérdést ma, amikor a világgazdaság gyökeres vál­tozást él át és a nemzetközi^ politika oly sok nyugtalanító jelet mutat. Az eddigi ered­mények biztatóak: tavaly nö­vekedett a szocialista és a tőkés államok egymás közötti kereskedelmi forgalma, s a politikai kapcsolatok romlá­sa eddig voltaképpen nem vagy alig éreztette hatását. Hadd utaljunk néhány friss és látványos eredményre: a nyugatnémet Mannesmann cég további félmillió tonilás csőszállítási üzletet kötött a Szovjetunióval, és hasonló szerződést írtak alá a japá­nok. Még-az Amerikai Egye­sült Államok kormánya is meghátrált — bár igyekszik minden vonatkozásban csök­kenteni a kapcsolatokat Moszkvával —, s a farmerek követelésére föloldotta a ga­bonaeladási korlátozásokat. Magunkról szólva: több hi­tel- és kooperációs megálla­podás jött létre Magyaror­szág és a nyugati partnerek — például olasz cégek, vala­mint nemzetközi bankcsopor­tok — között. Az összkép tehát nem rossz, de mind a közgazdá­szok, mind a politikusok föl­hívják a figyelmet a jövendő nagy nehézségeire. Változó­ban a világgazdaság — mond­tuk —, s ennek több, a szo­cialista országokat is érintő hatása van. Növekednek az energia- és a nyersanyagárak, meg-megáll a termelésnöve­kedés, szaporodnak az' adós­ságok, mind keményebb a verseny a piacokon, mélyül a szakadék a fejlett és a fej­lődő államok között; egyre több a munkanélküli, a tech­nika szédületes fejlődésével az égig szökkennek az árak, és tartósan csökken a mun­kahelyek száma. Olyan óriási föladatok állnak az egész emberiség előtt, amelyek csak a mainál átfogóbb együttmű­ködéssel és munkamegosztás­sal oldhatók meg. A gyorsuló fegyverkezési verseny ára nagy — anyagilag és erköl­csileg —. s a bizalmatlanság a megoldást rendkívül meg­nehezíti, esetleg lehetetlenné teszi. A szocialista országoknak elsőrendű érdekei fűződnek a kelet—nyugati kereskedelem, az ipari-pénzügyi együttmű­ködés fejlődéséhez. Vajon nem volna-e hasznos — kér­dezheti ezzel szemben valaki a bizonytalan nemzetközi te­rep láttán —, ha visszahú­zódnának a KGST sok évre előre tervezhető és összehan­golt együttműködést biztosító keretei közé? Válaszunk: nem. Igaz, alapvetően a szo­cialista együttműködésre tá­maszkodunk, de fejlődésünk­höz ma már elengedhetetle­nek a szélesebb körű nemzet­közi kapcsolatok. A szocialis­ta országok elhatárolódása a világ többi részétől, elsősor­Csillagos éirek Németh László határőr ezredest nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság El- nötá Tanácsa a Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki. A% egyenruha szögre ke­rüli. A telefon sens csöng ■tt! éjszakánként, hogy jelezze, " menni kelL Csend költözött % a nagykanizsai lakásba. Ezek már nyugdíjasnapok — N««a furcsa? — Még nem. Nehéz nya­runk volt Eddig úgy érez­tem, mintha szabadságon lennék. Meglátogattam a gyerekeket Tapolcán, meg beDanvárosban, • jutott idő a bwtetonfenyiWMl asőKre is .1. Az aazteljm pattár; harm f laska kerül. — Ez is fenyvest tanét. Az első koccintás az áj- bóli ttiálkozÉSDak szál; Ué- mefh László nyugaknezott határőr ezredes m psaancs- nokom volt — Meséljek mtgwwffl vagy kérdezni stmr? Tudja mit? Inkább én mesélek. Néhány piltenattg keres­géli az emlékeit, aztán meg­elevenednek az évek. — ötvenöt éves vagyok. Kisparaszti családba szü­lettem, Somlóvásárbelyen, Veszprém megyében. Hat­éves sem voltam, amikor kétéves öcsémmel és édes­apámmal hárman marad­tunk a családi házban. Apám újra nősült; nagy csa­lád lettünk; heten testvérek. Kellett a pénz. A mi vidé­künk akkor még nem kínált munkát, egyedül a Somló hegyoldalai vártak bennün­ket. A felszabadulás után Ajkán dolgoztam gyárban, bányában, negyvennyolc márciusában behívtak kato­nának. Győrbe kerültem, az ötödik határvadász zászló­aljhoz. A kiképzés után Raj­kára vezényeltek, a hármas határhoz, ahol egyaránt ta­lálkoztam csempészekkel, határsértőkkel és kémekkel. Negyvenkilenc őszén tiszti iskolára küldtek; ötven ben lettem alhadnagy, majd csa­patszolgálatra déli államha­tárunkra küldtek. — Az ötvenes években ez komoly munka volt. — Igen. Feszült helyzet­ben szolgáltunk, napirenden voltak az incidensek. Innen rövidesen a Szovjetunióba küldtek tanulni, onnan 1956 márciusában érkeztem ha­za. Irány: a nyugati határ- szakasz. — Abban az időben gya­kori volt a határsértés. Ez nyilván kétszeres éberséget kívátsí, — Ügy van. Nehéz hete­ket éltünk át. Azon a ta­vaszon. alig láttam a csalá­domat. De hát akkor ez együtt járt a határ őrizeté­vel. — Később azért nyugal­masabb időszak következett. — Államhatárunk őrizete állandó harckészültséget igényel, bár a körülmények jelentősen változtak. 1969- ben kerültem a nagykanizsai határőrkerülethez, s részben a somogyi határőrök pa­rancsnoka is lettem. Ma bé­kés napokat élünk. Mégis gyakran találkozunk olyan bűnözőkkel, akikkel harcba kell szánnunk, vagy fiata­lokkal, akik rossz tanulmá­nyi eredményük miatt meg­gondolatlan lépésre készül­nek. Az utóbbiakat még jó útra téríthetjük, de az előb­bieknél mindenre számítani IseU. Nem titok: az utóbbi két évtizedben is jó néhány fiatal harcostársunk vesztet­te életét az elszánt bűnö­zőkkel vívott fegyveres harcban. — Nehéz feladat mt &- lomha tár őrizete. — Igen. De segítséget te kapunk: a lakosságtól. Az ifjúgárdisták, az úttörő ha­tárőrök és az önkéntes ha­tárőrök nélkülözhetetlen fegyvertársaink. És szólnunk kell közvetlen fegyverbará- tainkról, a társ fegyveres testületekről is. Nyugdíjas­ként is köszönetét mondok a Somogy és a Zala megyei rendör-fökapitányságnak, a járási parancsnokságoknak, a munkásőröknek, akik ál­dozatkészen támogattak bennünket. Ha tehettük, mi is segítettünk: az eltűnt gyermekek felkutatásától az árvízvédelemig mindenütt ott voltunk. — Életmódját a határőri­zet határozta meg. Nem ne­héz a váltás a civil életre? — Néha hiányzik az egyenruha. A múltkor be­mentem a laktanyába. Az egyik szobában egyszercsak a sapkámat kezdtem keres­ni. Elfelejtettem, hogy civil­ben vagyok. De nem kese­redtem el. Nagyon sok leve­let kaptam a napokban: sok­felé hívnak. Kommunista vagyok, mozgalmi tapaszta­lataimat bizonyára tudom majd hasznosítani. «. Jáifeu. > 1 **• A ban a fejlett tőkésországoktól nagy károkat okozna. Sőt — hozzátehetjük — a mai kö­rülmények között ez szinte megvalósíthatatlan. Vajon a tökésországoknak szintén érdekük-e a gazdasá­gi kapcsolatok további fej­lesztésé? Fontos tényező e tekintetben az energiahordo­zók és. a nyersanyagok jelen­tőségének növekedése. A Szovjetunóinak száhdékában áll, hogy növelje íöldgázex- portját — erre alapozzák mind a nyugatnémet, mind a japán csőüzletet. Jól tudják Nyugaton, hogy a Szovjet­uniónak olyan gazdag nyers­anyagkincsei vannak, ame­lyekhez egyetlen más állam tartalékai sem mérhetőek. A szocialista világhatalom tehát mint szállító, mint tőkefelve­vő és mint piac egyaránt je­lentős szerepet kapott, s meg nagyobbat játszhat a jövő­ben. Más oka is van a nyu­gati érdeklődésnek. Mintegy 17—18 millió munkanélküli­jük van, és a szocialista or­szágok vásárlásai fékezik e szám további növekedését. Minden egymilliárd dollár értékű áru előállításán 40—70 ezer nyugati munkás ’ dolgo­zik. A Mannesmann cég pél­dául külön, kilencezer em­bert foglalkoztató gyárat épí­tett a szovjet csőrendelések kielégítésére (a szállítások hosszú évek óta folynak); a francia szerszámgépipar húszezer dolgozójának a fele szocialista piacra dolgozik ... Mindezek ellenére a szocia­lista országok részesedése a tőkésvilág külkereskedelmé­ben nem nagy, az NSZK ese­tében öt százalék, amerikai oldalon ennek nyolcadrésze. Szélesíteni kell a kört. A ke­let—nyugati gazdasági kap­csolatok azonban önmaguktól nem bővülnek, hanem csak úgy, ha erősítjük export- és hitelképességünket, ha mind több és jobb árut tudunk kí­nálni a világpiacon. Minél erősebbek és cselekvőképe­sebbek vagyunk gazdasági­lag, annál nagyobb hatást gyakorolhatunk az ottani lég­körre, növelhetjük a partne­rek érdekeltségét a békés együttműködés fenntartásá­ban, fejlesztésében. Mi tehát a gazdaság helye a kelet—nyugati kapcsolat- rendszerben? A politikai- katonai helyzet esetleges romlását önmagában meg­akadályozni nem tudja, mégis: nem csekély hatással van a nemzetközi helyzetre. Jó alapul szolgál az együtt­működéshez! Az Egyesült Ál­lamok épp ezért szüntelen nyomást gyakorol szövetsé­geseire, csökkentsék, de lega­lábbis ne növeljék üzleti kapcsolataikat a Szovjetunió­val. A nyugatnémetek, a franciák, az olaszok azonban nem engednek, ragaszkodnak a kelet—nyugati kereskedés­hez, új és új üzleteket köt­nek. T. I Bérmunka NSZK-beli cégnek Az idén november 7-én nemcsak a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra emlékeznek a barcsi Dráva Ipari Szövetkezet vezetői és dolgozói, hanem szövetkeze­tük harminc évvel ezelőtti alakulására is. Két létesít­mény átadásával köszöntik az évfordulót; akkor veszik birtokukba a tanulók és az oktatók az új tanműhelyt, a lányok, asszonyok pedig a háromszáz négyzetméter alapterületű — a munkakö­rülményeket javító — üzem­csarnokot. Természetesen munkával is készülnek a „születésnapra”, s ezt segíti egyebek között az augusztus végén érkezett tíz gyors­varrógép is. Szeptember elsejétől ké­szítenek NSZK-beli cégnek bérmunkában téli gyermek­ruhákat: anorákot, overall t, mellényt varrnak; ezek a könnyű, meleg öltözékek fő­ként a téli sportoknál bizo­nyulnak hasznos holmiknak. Ezzel a megbízással új anyagforma került a sza­lagra, de a dolgozók néhány napi „gyakorlás” után még­birkóztak a szokatlan fel­adattal. Az átállást köve­tően meggyorsult a terme­lés, s októberben küldhetik az NSZK-ba az első — há­romezer darabos — szállít­mányt. Az új bérmunka mellett végzik a már ha­gyományosnak számító tevé­kenységet is a Dráva Isz- nél: készülnek a szalagokon a bőr- és műbőr kabátok nőknek, bakfisoknak, ka­maszoknak, s gyártanak ha­zai és külföldi megbízásra egyéb termékeket is a bel­földi és a külföldi kereske­delem részére-1 __________________________ K ERESKEDÓBRIGÁD ü fáradtság már nem is látszott Az idén alaposan elfárad­tak a Balaton-parton dol­gozó kereskedők. A legtöbb helyen már bezárták az idényüzletek, s az egész év­ben működő boltokban is nvugodtabb az élet. A Sió Áruházban azonban alig érezhető, hogy befejeződött a szezon: Siófokon még mindig sok a turista. Olyan sorbaállás már nincs, mint a nyári napokban, ám pihe­nésről most sem álmodoz­hatnak a boltosok. Az idei munka értékelé­sére még várni kell néhány hónapot, ám afféle „magán­számításokat” már készíte­nek. Az biztos, hogy a bevé­tel sok Volt. A munkát azonban nemcsak e számok szerint minősítik: egy sor szempontot még figyelembe vesznek az értékeléskor. Teljes üzem a cukorgyárban Kélezer-harminckót vagon répát dolgoztak fól tegnap reggel hat óláig a Kaposvá­ri Cukorgyárban. Ez 222 va­gonnal több, mint a tavalyi kampány első hét napjának teljesítménye. Kopp Károly igazgató elmondta, hogy a majdnem egynapi előny el­sősorban az első három nap kedvező üzemmenetéből száripazik. A répi cukortar­talma 14.48 százalék, azaz 0,26 százalékkal nagyobb, mint tavaly ilyenkor volt. Ezt a számot azonban» akkor értékelhetjük csak, ha tud­juk, hogy tavaly szeptember 28-a volt a kampány hete­dik ifapja, vagyis az idén — a két héttel korábbi idei in­dulás ellenére — már most nagyobb a cukortartalom. E tényből további kedvező ki­látásokra következtethetünk. A még földben levő répát á mostani eső tovább hizlalja, de cukortartalmát nem csökkenti. Napi atlasbon >S6—260 vagon répát vettek át a múlt héten. A földolgozás jó üte­me folytán a gyárnak csu­pán háromnapos a készlete, am a vasúti és a közúti szál­lítás ütemes. Szeptember 9-re készült el az első, huszonnégy va- gonnyi — kereskedelmi for­galomba hozható — cukor- szállítmány. A kampány kezdete soha­sem múlik el kisebb-na- gyobb zavarok nélkül, de a gyár minden fontos termelő­berendezése hibátlanul üze­mel. A közvetlen termelés­ből ugyan műszakonként hi­ányzik tíz—tíz ember (a ter­vezett létszámhoz képest), de ez nem befolyásolja hátrá­nyosan a termelési eredmé­nyeket. A gazdaságok eddig jól előkészített répát, küld­tek, s a gyár. gazfogói is jól működtek. Ha a répa gaz­mentesítése továbbra is ilyen marad, a szakemberek szerint, aem ieee ok aggoda­lomra, t Talán a legnagyobb „haj­tás” az áruház ABC-osztá- lyának élelmiszerrészlegé­ben volt. Az ott dolgozó Kálmán Imre brigád tag­jainak „tartalék energiája” is fogytán van mar. Zsódér Jenő mondta: — Eddig még egyikünk sem dőlt ki, de az már elő­fordult, hogy hazaküldtük vagy félórára leültettük* egyik-másik társunkat, mert láttuk, hogy rossz vége lesz, ha tovább talpon marad. Ilyenkor látszik meg: mi volna, ha nem lenne a bri­gád, ha mindenki csak ma­gára volna utalva. A napon­ta beérkező sok-sok mázsa árut sem lehetne megmoz­gatni anélkül, hogy ma­gunk között meg ne szer­vezzük a munkát — A munkahelyükön kí­vül is összetartanak? — Nyárom másutt nem­igen találkoztunk, csak ide­bent Egy-egy műszak vé­gén örültünk, ha eiköszenes­re erőnk maradt. Majd né­hány hét múlva, amikor már lehet lazítani, elme­gyünk kirándulni; visszük a családtagokat is. De nyá­ron... Azaz: hogy el ne fe­lejtsem. egyszer akkor is összegyűltünk munka után. Ujabo munkára. Siófok parkjait szépítettük egy hé­tig. Összesen négyszáz órát dolgoztunk... Jobban sze­rettünk volna az elő- vagy utószezonban adni valamit városunknak, de hát nyá­ron volt ránk szükség, — A társadalmi munka fáradalmai nem okoztak „kárt” idebent? — Akkor már mindenki olyan fáradt volt, hogy azt a többletet nem lehetett észrevenni — szólt közbe Soos Ferenc osztályvezető. A brigád eddigi „mérle­ge” a társadalmi munkán kívül is jó. Több Ieértékelt- áru-vásárt szerveztek, az árut egy „akciós területen” a maguk ötletei szerint ren­dezték el. Bemutatókkal és kóstolókkal kedveskedtek a VBSchrJnintak,. ■ ezek m sok külön munkát jelentettek; főztek, tálaltak, „pincérked- tek”. Az élelmiszerrészleg kirakatához sem engedték oda a kirakatrendezőket: ók rendezték át havonta. Bene­veztek a Mészöv és a KPVDSZ által meghirdetett Tiszta üzlet, színvonalas ki­szolgálás című versenybe. — Ilyen tömegben ho­gyan sikerült helytállni? — Igyekeztünk. De hát... A legnagyobb forgalmú napokon bizony, nemcsak a vásárlók, hanem a kereske­dők is idegesebbek voltak a szokásosnál —, ezt azonban mi, vásárlók nemigen vet­tük észre. Csodáltam is, de kérdésemre elmondták: a „kulisszák” mögött, a rak­tárban néha robbantak az indulatok. Ilyenkor kincs egy mókamester, aki néhány perc alatt lelket tud verni a többiekbe. S van ilyen. Lehel László mondta: — Elég egy vicc, és oldó­dik a hangulat. Persze, ne­kem van ebben gyakorlatom. Tangóharmonikázom és egy zenekar vezetője vagyok; ott megtanulja az ember, hogy miként lehet jó han­gulatot teremteni. Az idén idebent nehéz volt. Ilyen forgalomra nem emlékszem, pedig hét éve vagyok itt segédmunkás, — És most, hogy valame­lyest könnyebb, szükség van-e a tréfákra? — Azokra mindig! No, meg tervezgetjük, hogy egy­szer végre elmegyünk vala­hova mulatni, együtt. Ak­kor majd a harmonikámat is megismeri a társaság kö­zelebbről. — Csak a szórakozást, a kirándulást tervezik? — No, nem. Hanem azt is, hogy ha az idén nem kapjuk meg, akkor jövőre elérjük az aranykoszorút. Iarthár Péter SOMOGYI NÉPLAP m »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents