Somogyi Néplap, 1981. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-02 / 205. szám

Garzonlakások fiataloknak Honvédelmi napra készülnek Ismerik a barcsi ifjúgárdistákat Előnyös a takarékosság Somogybán tíz—tizenkét­ezer lakás fölépítése a cél ebben az ötéves tervidőszak­ban, s ha ez megvalósul is, az igények korántsem lesz­nek kielégítve. Csökken — és a továbbiakban is mérséklő­dik — az állami lakások építése, tehát az otthonte­remtés lehetőségét más ol­dalról kell bővíteni. — Különösen a takarékos fiatalok lakásszerzésének lehet célravezető formája az a megoldás, amit a gar­zonházak kínálnak, átmene­ti vagy végleges otthonként — mondta Bencze József, az Országos Takarékpénztár Somogy megyei Igazgatósá­gának vezetője, s azt is hoz­zátette: Somogybán a me­gyei tanács elnöke mintegy kétszáz-kétszáznegyven ilyen lakás erejéig javasolt prog­ramot öt városunknak. Miben áll ennek a meg­oldásnak az előnye, és miért éppen a fiatalok részére ked­vező? Ők azok, akik miután kikerültek az iskolából és szakmát szereztek, s még kevés időt töltöttek munka- viszonyban, a legkevesebb „induló tőkével" rendelkez­nek. Ha garzonlakásba köl­töznek — ennek nemcsak az alapterülete kisebb más lakásokénál, hanem a „re­zsije", a törlesztőrészlete is alacsonyabb —, havonta 800 forintot a takarékban félre­téve öt év elmúltával már esetre jól jön a garzon. Mint megtudtuk, Marcaliban ta­pasztalható a tanács részéről a legmesszebbmenő egyet­értés e program megvalósí­tásában: már mintegy negy­ven garzonlakás építésének előkészületein dolgoznak. A tanács ingyen adja a terüle­tet, s olcsón, helyi kivitele­zővel, hagyományos építési móddal készítik el majd a lakásokat. Kaposváron két területet jelöltek ki hatvan­hatvan garzonlakáshoz: a Kinizsi-lakótelepen és az Április 4. utca keleti olda­lán, egyelőre azonban még a terület építésre való elő­készítését sem kezdték el. A másik három városban — Barcson, Nagyatádon és Sió­fokon — olyan a társasház­építési programon belül az egy-, illetve másfélszobás lakások aránya, hogy ezek­ből kielégíthetik a fiatalok igényeit is. — A garzonlakások főként Kaposváron • enyhítenének a. gondon — mondta Ben­cze József —; ezért volna fontos, hogy mielőbb tovább­lépjünk a terület kijelölé­sén... A megyeszékhelyen száz­húsz ilyen lakásról van szó! És igencsak nagy szükségük volna rá azoknak, akik most teremtenek maguknak ott­hont H. F. Mozgalmas nyaruk volt Barcs KISÉ-eseinek. Svégel Lászlót, a városi KISZ-bi- zottság titkárát kérdeztük a tapasztalatokról. — Nálunk nincsen járás, így a város környéki falvak fiataljait is mi fogjuk össze. Területünkön mintegy hét­ezer a harminc év alatti fia­talok száma, közülük 1550 tagja az ifjúsági szövetség­nek. Az ifjúgárdistákat kü­lön is meg kell említenem: szakaszuk első lett a me­gyei szemlén, így ők képvi­selték Somogyot az országos találkozón, s ott is jó ered­ménnyel szerepeltek. Ügy érzem, hogy városunkban rangja van az Ifjú Gárdá­nak. „Magja” az erdészeti és vízgazdálkodási szakközép- iskola, s a munkába már a vállalatok fiataljai is bekap­csolódtak. Az Épgép gyár­egységében önálló szakasz, a Kemikálnál tűzoltóraj dolgo­zik; mintegy százötven gár­distánk van. Rájuk minden rendezvényen számíthatunk. — Évek óta szerveznek Barcson helyi építőtábort is. — Az első tábor 1976-ban volt; kezdetben egyetemis­tákkal szerződtünk, az utób­bi időben azonban nyolca­dik osztályt végzett általá­nos iskolások dolgoznak. Az idén is hasznos munkát vé­geztek: szépítették a várost, parkosítottak, tereket ren­deztek. A középiskolások Komárom megyében dolgoz­tak az ottani építőipari vál­lalatnál. Fiataljaink tovább­képzésben is részt vettek, így a megyei KlSZ-bizott- ság által szervezett nyári fölkészítéseken Balaton- íenyvesen. — Barcs környékén ha­gyománya van a klubtalál- kozoknak. — Vízváron minden évben megrendezik a községhez közeli klubok találkozóját. Ez az idén egynapos volt. A somogytarnócai, nagyobb- szabású rendezvényen ti­zennégy ifjúsági klub kül­döttei vettek részt. A száz- nyolcvan fiatalnak érdekes programot, vidám műsoro­kat állítottak össze. — Milyen tervei vannak a városi KISZ-bizottságnak? Mi foglalkoztatja most a fiatalokat? — Szeptemberben kezdőd­nek az ifjúsági parlamentek: mindenütt erre fordítják a legnagyobb figyelmet. Mi, KISZ-esek is készülünk a parlamentekre, taggyűlése­inknek szinte állandó témá­ja ez. A hónap elején tart­juk a titkári értekezletetet és a propagandistakonferen­ciát, ez utóbbin hetven fia­talt készítünk föl. Szeptem­ber 28-ára, a honvédelmi nap eseményeire szintén gondo­lunk: akkor a már említett Ifjú Gárda-munkát szeret­nénk jobban megismertetni a barcsi és a város környé­ki fiatalokkal, meg a lakos­sággal. I. £. kétszobás lakás megszerzé­séhez is „vásárlóképesek” lesznek. Öt év alatt ugyan­is ezek a nyolcszáz forintok meg az utánuk járó kamat összege ötvenhatezer forint­ra rúg; harmincezerre tehe­tő a közben befizetett tör­lesztés összege, hetven- nyolcvanezer a „belépés”, és külön kölcsönigényre ötven- hatvanezer forint hitel fo­lyósítható. — öt év elteltével az OTP mindenkori forgalmi értéken átveszi a fiataltól a garzon­lakást, s amit így kap, az­zal az összeggel már beköl­tözhet egy kétszobás OTP-la- kásba — tájékoztatott a me­gyei igazgatóság vezetője. — Aki addig garzonlakásban lakott és takarékoskodott, a tanácsi keretből kijelölt la­kást kapja. E csere termé­szetesen nem kötelező, hi­szen elképzelhető, hogy a fiatal a garzonban is jól ér­zi magát vagy az öt év el­teltével sem rendelkezik a szükséges pénzzel... Az induláshoz aainden­Napi 55 mázsa trappista sajtot készít a csurgói üzem belföldi megrendelésre A dolgozók várják a felvilágosítást Eddig nem alkalmazóét módszert próbált ki az SZMT elnöksége. A testület úgy vitatott meg egy témát, hogy tulajdonképpen nem adtak ki írásos jelentést, sőt szóban sem mondtak sem­mit. Segítségképpen min­denkinek elküldték a SZOT állásfoglalását az egészség- ügyi ellátás helyzetéről és a >vábbi feladatokról, s egy ásféloldalas vázlatot mellé­keltek hozzá a SZOT-plénum állásfoglalása, valamint a megyei pártbizottság múlt év őszi ülése alapján. Ez azonban inkább szempontok gyűjteménye volt Mint minden kezdeménye­zés alkalmával, maguk az 3ZMT vezetői is izgatottak voltak, miként válik be a tárgyalás új módszere. Azt hiszem, kár volt aggódniuk, hiszen szinte mindenkinek „szárnya­kat adott” a korlátlan le­hetőség a véleményalkotás­ra. A hagyományos „hivata­los” tárgyalási mód alkal­mával gyakran előfordul, hogy az ülés az írásos anyag megvitatására korlátozódik, a kérdések, a hozzászólások odaragadnak egy-egy rosz- szul vagy hiányosan megfo­galmazott részhez. Ilyenkor a vita középpontjában oly­kor már nem is a téma áll. örömmel hallgattam a mostani vitát magam is, hí­Kérdezzék meg az szén a megyebizottságok tit­kárai, a vidéki üzemeket képviselő elnökségi tagok szenvedélyesen állást fog­laltak, egyrészt saját, más­részt munkatársaik tapasz­talatai alapján. Több szak­embert is meghívtak az ülésre, így fontos kérdések­ben sikerült egységes állás­pontot kialakítani. A rész­leges bírálatok ellenére is egyetértett a testület abban, hogy Somogy egészségügyi ellátása nem rosszabb az országos átlagnál Azt is el­ismerték, hogy a VI. ötéves terv kielégítő irányzatokat tartalmaz az egészségügy fejlesztésére. Az elnökség azt a célt tűzte maga elé, hogy össze­gyűjtse a lakosság, a dolgo­zók, a szakszervezeti dolgo­zók véleményét. Az ülés nyitánya volt ennek az ak­ciónak. Sok minden szóba került, így a körzeti orvosi ellátás javítása. Vidéken kü­lönösen fontos ez, hiszen a Medoszhoz tartozó szakszer­vezeti tagság körében gyak­ran szó esik a zsúfoltságról, az ellátatlanságról is. E te­rületen az üzemorvosi há­lózat fejlesztésére sincs meg az a lehetőség, mint az úgy­nevezett telepített üzemek­ben. A falvak lakosságmeg­tartó erejet is növelheti te­üzemorvost hát az alapellátás színvona­lának emelése. A kereskedelemben dolgo­zó nők az onkológiai rende­lés javítását kérték, a Me­zőgép gyáregységei a helyi üzemorvosi rendelést. Ki­fogásolták a kórház egyes részeinek takarítatlanságát, az orvosi rendelés kezdeté­nek be nem tartását. Meg­szívlelendő a barcsiak véle­ménye: furcsának tartják, hogy az orvosok a munka­helyükön türelmetlenek, a magánrendelésen pedig ud­variasak. Az üzemekben gyakran fölemlegetik ezt a „kettősséget”. A tartalmas vita azt is meghatározta, hol tudnak a szakszervezetek nagyobb segítséget adni a munka- egészségügyben. a dolgozók felvilágosításában. nevelé­sében. A betegségek meg­előzésében különösen fontos a helyes életmód ás -vitel népszerűsítése. S itt az étke­zési szokások megváltoztatá­sán, a több mozgáson kívül az üzemi légkör is közreját­szik abban, mennyien men­nek táppénzre. A vitában is elhangzott, hogy bizonyos vállalatoknál, üzemekben az átlagosnál jóval több a be­teg, érdemes elemezni az okokat. A főállású üzemorvosok kezdeményezéseinek fölka­rolását szintén fontosnak tartották a felszólalók. A helyszíni tapasztalatok sze­rint nincs olyan szoros kap­csolat az orvosok és a gaz­dasági, társadalmi vezetők között, mint elvárható, pe­dig enélkül elképzelhetetlen a foglalkozási ártalmak elő­idéző okainak tervszerű megszüntetése és még sok egyéb. A megyei tanács egész­ségügyi osztályvezetője pél­dául azt kérte a szakszer­vezetektől, hogy álljanak a hamarosan megkezdődő át­fogó szűrés pártjára, nép­szerűsítsék a dolgozók kö­rében. Ezzel sokat tehetnek a megelőzés érdekében. A testület ülése csak a kezdet volt, most az SZMT- tagjainak bevonásával az egészségügyi dolgozók véle­ményét is kikérik Kaposvá­ron, Siófokon, Nagyatádon is. Az üzemorvosi ellátás ugyancsak szerepel a beszél­getések témái között. Köz­ben a tapasztalatokat, véle­ményeket az ipari, mezőgaz­dasági üzemekben, intézmé­nyekben is összegyűjtik. A Szakszervezetek Megyei Ta- \ácsa majd ezek után tűzi napirendre a témát, ugyan­ilyen „kötetlen” formában. Ujoa Gém * Libikóka O lvasom, és szó szerint idézem, hogy a libikóka: „Középen alátámasztott hosszú, keskeny deszka, amellyel úgy játszanak, hogy a két végére ülnek, és egymást váltakozva a levegőbe emelik, illetve visszaeresz­tik a földre.” Mérleghintának, sót himbának is nevezi ezt a játékot a szakirodalom. A szövegből első olvasásra kide­rül, hogy a libikóka a szabadidő játékos eltöltését szolgál­ja — leginkább a gyerekek, néha a felnőttek számára —, tehát nem alkalmas valamiféle közéleti szerepkör vagy módszer betöltésére. Azaz játékszer, s a VI. ötéves terv semmiképp sem az! A lakásépítés még kevésbé, hiszen ez az ágazat az oktatással, az egészségüggyel, a kommunális fejlesztéssel együtt a kiemelt beruházások címszó alatt sze­repel a tervtörvényben. Mégis előfordul, hogy a keskeny deszka egyik végén ülők — mondjuk: a végrehajtók — a levegőbe emelik, il­letve visszaeresztik (zúdítják?), a földre partnerüket olyan lendülettel, hogy a lefelé tartónak szinte belerázkódik az agyveleje. A „játékot” persze megfontolatlan vállalkozás­nak és felelőtlen visszalépésnek is nevezhetném. Következ­ményei súlyosak lehetnek. Például megakadályozhatják öt­éves céljaink elérését. Közelítsük meg jobban a témát. Emlékezhetnek rá, hogy amikor némi huzavona után végképp kiderült, hogy gazdasági nehézségeink — részben a külső hatásokra, rész­ben saját gyengeségeink, hibáink miatt — sokasodnak, ak­kor eluralkodott egy részben szomorú, de egyúttal öröm­teli vélemény Nagyjából így hangzott: nem lesz elég pénz, •csökken a beruházás, sajnos. De végre lesz építőipari ka­pacitás; a cégek azt építenek, amit a beruházó akar, nem válogatnak majd, örülnek, ha lesz munkájuk, s netán még valamiféle versenyszellem is kialakul a különböző szervezetek között. Mondom, az egyik szemünk sírt, a má­sik nevetett. Most is ugyanez a helyzet, csakhogy fordítva: manapság a másik szemünk sír és az egyik nevet. Tudni­illik kiderült, hogy nem áll meg az élet; van miből beru­háznunk, de nincs hozzá elég kapacitás. Nem sorolom fel: hány millió veszik el csak ebben az évben amiatt, hogy nincs elég erő a felújításokra; nem emlegetem, hogy hány lakással kevesebb készül el csak Kaposváron, mint ameny- nyinek kellene. Tény, hogy kissé „meglepően” indul a cik­lus első éve, s azt már régóta tudjuk, hogy a lemaradás pótlása mindig „átcsúszást”, azaz most, és öt év múlva is kevesebb sikert sejtet a fejlődésben. Emlékszem, amikor valamivel később félni kezdtünk a kapacitáshiánytól, a vidéki lakásépítkezésekhez megyén kí­vüli építőket kerestek az illetékesek. Somogy kisebb építő szervezetei erre felháborodtak: „Miért hozunk ide Fejér, Tolna vagy Zala megyeieket, hiszen felkopik az állunk, nem lesz elég munkánk”. A megye vezetői adtak a sza­vukra: hitték, hogy az adott szónak hitele van. Egynémely esetben tévedtek. Amikor elkészült Somogy lakásépítésé­nek VI. ötéves terve, nyilvánvalóvá vált, hogy Kaposvá­ron, Siófokon, Nagyatádon és Marcaliban paneltechnológiá­val a SÁÉV látja el a feladatot. Mindenütt máshol köte­lezettséget vállaltak a kisebb, helyi építőipari szervezetek, hogy hagyományos módon olcsóbb lakásokat építenek. (Ak­kor még féltek, hogy nem lesz más munkájuk!) Olvastam például a Nagyatádi Járási Hivatal elnökének levelét, amelyben a megye hozzájárulását kérte ahhoz, hogy a csur­gói 144 lakás építését középblokkból a nagyatádi ISZKV vállalhassa. (Ikt. sz. 8851—5/1980. szeptember 2.) És olvas­tam a jegyzőkönyvet, amit 1981. április 9-én hatan írtak alá. Az építőipari szervezet lemondó nyilatkozatot tett, azaz nem építi meg a 144 lakást, „fennálló nehézségeire” hivatkozva. (Ekkor már nem féltek, hogy nem lesz más munkájuk.) M ondhatom a Fonyódi Építőipari Szövetkezet esetét is. Figyeljenek jól, mert itt nemcsak libikókáról, ha­nem egy másik gyermekjátékról is szó van, amit „köznyelven” bujócskának hívnak.. Korábban vállalták a 44 OTP-s lakást, illetve a 20 OTP-s társasház megépítését, valamint azt, hogy a költségvetési üzem által építendő 48 tanácsi, 24 OTP-s és 24 áthúzódó tanácsi lakás szakszerelő- ipari munkáit is elvégzik. Változott a helyzet? Az elnök néhány hónap múlva „fedezéket”, azaz testületet hívott össze (amely mögé el lehet bújni). Határozatot hoztak. Eszerint a vezetőség utasítja a gazdasági vezetőket, hogy a tervciklusban a szövetkezet évi 10 lakás megépítésére vál­lalkozhat, mégpedig úgy, hogy a kezdés ideje 1983 elejei!) legyen. És ha már hahotázni nincs kedvünk, hát bosszan­kodjunk: „A VI. ötéves tervi lakásszám teljesítésébe be kell számítani az V. ötéves tervidőszakról áthúzódó 24+15 lakásos épületeket is”. (Ha nem tévedek, így már az 50 la­kásból is csak 11 marad). Végtére is mi történt? Az ötéves terv elfogadása után — egy hajtűkanyarral — „pártvezetöségi tagokkal kibőví­tett vezetőségi ülés” döntött afelől (V/44/1981/7. sz. határo­zatában), hogy nem hajlandó teljesíteni korábbi vállalását, azaz a VI_ ötéves tervet... Igaztalan lennék, ha nem tár­nám föl „megrendítő” indokaikat. A vállalkozáskor még 28, ma már csak 16 kőműves szakmunkása van a szövet­kezetnek. (Érdemes vizsgálni az okokat.) Nem bizonyos, hogy ennyi is marad. Nem kellő az előkészítés. (Mintha más cégek kifogásait is visszahallanám.) Es most jön a lé­nyeg: ha a szövetkezet teljesítené az eredeti tervet, akkor egyéb munkát már nem köthetne le, pedig ez az egyéb a gazdaságos. Ahhoz ugyanis, hogy minimális nyereségszin­tet érjen el a vállalkozás, ahhoz szabadáras munkára is szüksége van. Köztudomású, hogy a lakások építési költségeit maxi­málták, ráadásul nőtt a minőségi követelmény is. Amikor tehát kiderült, hogy mégis volna szabadáras munka, köny- nyedén lemondtak a lakásépítésről. Ez azt a „megfonto­lást” tükrözi, hogy kevesebb munkával nagyobb nyereség­hez lehet jutni. Nekem ugyan rokonszenvesebb volna, ha valaki több és jobb munkával akarna nagyobb nyereséget elérni, de hát nem értek a gazdálkodáshoz. Az „érvek” e végső kicsengése mégis elgondolkoztat, mert ismerem a gazdaságpolitikai követelményeket. Micsoda ellentmondás húzódhat meg a lakásépítési terv, az épités maximált ára, a vállalati szabadáras kategória, és a nyereségigény között? Gondolom, ezen azóta is töpreng a közgazdászok hada, amióta előterjesztette a szabályozók rendszerét. Tudom, hogy van „cégvezető”, aki saját környezetének törvényszerű fejlesztését, az amúgy sem túl sok pénz be­építését magára nézve „kötelező szabályozónak” tartja. És megtalálja a módját, hogy ne fizessen rá a boltra, de a la­kások megépüljenek. Nem mindenki tart itt... Aggályos- kodok. Meddig lehet még bújócskázva, testületek mögé rej­tőzve leseperni magunkról aZ egyéni felelősséget? És med­dig lehet libikókának, gyermekjátéknak tekinteni a fejlesz­tés módszereit? A vállalkozás után, a tervek elkészülése után azt mondani; „köszönöm, meggondoltam magam”, az effajta magatartás fejre állíthatja az egész megye ötéves lakásépítési tervét. S a felelőtlen vállalkozás vagy a végre­hajtásban « felelősség hiánya, áthárítása milliókba kerül! a zt hallottam: patthelyzet van. A vezetőségi ülés ha­tározata után mit tehet a megye? Legföljebb ráha­tással próbálkozhat... A libikóka csak kényszere­detten és igen rövid ideig viseli el a holtpontot, a patt­helyzetet. Pedig nem is a felnőttek játéka... Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents