Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
Játék, címke, reklámtáska a bedegkéri tsz-ből Készül a kirakós jálék ' Szokatlan kép fogad Be- degkéren az egyszerű falusi házban: olyan asszonyok, akik korábban aligha végeztek ilyen munkát, nyomdai gépek mellett sürgölődnek. — Tizenhét asszony dolgozik itt az Egyetértés Tsz melléküzemágában, amely nemrégen indult. Játékokat készítünk, itt végezzük a hatszínű nyomást; vágjuk, összerakjuk, s Fele-Fele néven kerül az üzletekbe. Ezenkívül nyolcféle címkét készítünk az ország gyárai, ruhaipari szövetkezetei részére, sőt Komlóra, Siófokra, külföldre is kerül többszínnyomással műanyag zacskó és reklámtáska — mondja Wendl Józsefné, aki ezt a munkát irányítja. Megtudjuk, hogy a termelőszövetkezet nemcsak így kíván állandó munkát biztosítani a községben élő asszonyoknak, lányoknak, hanem egy másik melléküzemágában, a varrodában is. — Adottságunk kedvezőtlen, veszteségek nehezítették a munkát, ezért kellett olyan lehetőséget, kiegészítő tevékenységet keresni, amelyek a tagoknak és a szövetkezetünknek is kedvező — mondja Gelencsér Lajos elnök. Játék- és müanyagkeszilő részlegüket százezer forint költséggel, megüresedett szol- • gálati lakások átalakításával hoztak létre, megvásárolta ebből a pénzből a szükséges gépeket is. Legtöbbe — 75 ezer forintba — a papirvágó került. Ez nélkülözhetetlen a kirakós játék elvágásához. A részleg az idén mintegy hatmillió forint termelési értékét állít elő. Varrodájukban jelenleg öt- venen dolgoznak, ezt a létszámot azonban meg ebben a hónapban 81-re fejlesztik. Itt huszonöt gépén — két műszakban — pelenkát készítenek bérmunkában, győri megrendelésre. Onnan kapták a gépeket is. E részlegük termelési érteke meghaladja az idén a négymillió forintot. Varrodájukat a megszűnt baromfikeltetőből alakítottak ki. Jövőre tovább bővítik ezt a részlegét — hatmillió forintból. Ebből kétmilliót győri partnerük ad. Szociális helyiségeket, raktárt létesítenek, s az idei 3—5 millió pelenka helyett 1082-ben már több mint hétmillió darab készül majd. Az Egyetértés Tsz a játékokat, s a reklámtáskákat, címkéket, műanyag zacskókat önállóan értékesíti már.-Kaposvári üzletekben és a megyében, sőt az országban több felé vásárolható a Fele-Fele kirakós játék. Az a felirat olvasható rajta, hogy készült a bedegkéri termelőszövetkezetben ... — Ha a bővítés, s az asz- szonyok munkába állítása, betanítása sikerül, bizakodódban varjuk a következő esztendőket. Melléküzemágunk bevételéből évi 8—10 milliós nyereségre számítunk, mert a varrodai termékünket is önállóan értékesítjük majd — mondja Gelencsér Lajos elnök. Sz. I*. Sum any! Zottún | p A N E L H A L 0 Mi Wfl Később viszont, századunk húszas eveitől, eppen azok szerepeltetik írásaikban, akik nagyon is ismertek vagy ismerik. Mert ott laktak, mert ott dolgoztak, vagy mert valamely dolog miatt fontos része volt az életünknek. Elég csak Kassák Lajos, Déry Tibor, Ily- lyés Gyula, Vas István nevet említeni, s regényeikre vagy emlékező esszéköteteikre gondolnunk! Mert az „Angyalföld”, a ..Befejezetlen mondat”, a ..Beatrice ap- ródja”, a „Nehéz szerelem” cselekménye Angyalföldön vagy Angyalföldön is történik, és ezekkel a müvekkel iagzan büszkélkedhet a városrész. De a lexikonokból, útikalauzokból nem sokat tudhatunk meg róla. A Budapest Enciklopédiából például semmit! Ott meg címszóként sem szerepel. Az Új Magyar Lexikon első kötete, amely 1961-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál, így tájékoztat: „Angyalföld: Bp. egyik legfontosabb munkás- negyede. 1930-ig a VI., a£- óta a XIII. kerület része, a Váci üt és a rakosi rétek között terül el. Legrégibb gyára a Láng Gépgyár és a mai Gheorghiu Dej Hajógyár. A századforduló után rohamos ipari fejlődés színhelye volt. A felszabadulás előtt hírhedt volt nyomorúságos lakásviszonyairól, azóta a szocialista fejlődés SOMOGYI NÉPLAP egyre inkább korszerű városnegyeddé alakítja at. Lakossága jelentős szerepet játszott 'a főváros forradalmi munkásmozgalmában.” Ez bizony nem sok! Az 1,973-ban megjelent' Budapest Lexikon már jóval részletesebben foglalkozik vele; közli az 1971-es főbb statisztikai adatokat,„ és bár elég rendszertelenül és hiányosán, de a terület történelméből is felvillant részleteket. Most anélkül, hogy ezt is szó szerint idéznénk, ismerkedjünk meg mégis közelebbről a panelház vidékével ! Budapest csak alig több mint száz éve világváros, de megnöveléséhez eleg volt a térképét átrajzolni, s nem kellett benépesíteni lakatlan pusztaságokat. Amolyan Ko- lumbusz-tojásféle megoldás volt ez akkor is; városfejlesztés magyar módra. A Pesttel és Budával időközben szinte összeérő önálló településeket: kisvárosokat, nagyközségeket, falvakat kebelezte be a kettős város, de az alkotóelemek hivatalosan vagy félhivatalosan, esetleg csak a köznapi beszédben máig is őrzik régi nevüket. Később újabb városokat, községekét csatoltak a fővároshoz, s így Nagy- Budapest közigazgatási területén valójában egy sor kisvárosban lakik a főváros népe. Legalábbis egyelőre, s legalábbis szóhasználatuk szerint. Óbudán, Újpesten, Kakospalotan, Rakosszentmi, haljon, Pesterzsébeten, Pestlőrincen, Pestimren, Csepelen, Kőbányán és így tovább. S e régi nevek eredete is könnyen kideríthető. Am azt, hogv Angyalföld miért Angyalföld es mióta, senki nem tudja poniosan. Pedig az elnevezés jóval későbbi, mint a többi városrészé; százhúsz-százharníinc évesnél semmiképp sem öregebb Az 1875-ös Halacsy- féle térképen még nem is szerepel, mocsaras pusztaságnak ábrázoljak, pedig a terület lakott, s ekkor már valószínűleg így is emlegetik. Sőt. már jóval korábban is ismerhettek a pestiek ezl az elnevezést: erre utal a régi Pest egyik utcaneve, az Engelsfeld Gasse, amely északi irányban vezetett ki a városból. Más források szerint az 1840-es években még Ördögföldnek nevezték ezt a részt — a Rákos-patak mentén levő híres Ördögmalomról —. de hogy az ördögből miért és .mikor lett angyal, erről nincsenek adatok. Elmélet viszont annál több akad. Például: bizonyos Engel nevű kereskedőnek voltak itt bérelt földjei, s innen az Engelsfeld — majd nevét magyarosítván (Engel is meg a Feld is). Angyalföld lett belőle. Vagy egv másik. Nagy Ignácékat is igazoló feltetelezés: a régi Pest dámái nagy titokban ide jártak a hírhedt angyalcsináló bábákhoz, elrekken- teni nem kívánt magzataikat. Hát, lehet, lehet. Ám az elméletek és a valóság viszonyának ismeretében, valamint a névadások földhöz ragadó szemléletéből következtetve mégis az a legvalószínűbb, hogy valamely majorsági épület falán tévedésből árválkodó angyal- szoborról nevezte el a földet egy átutazóban levő leleményes hajós vagy kereskedő. — Végül is jobb, ha beismerjük: a városrész nevének eredete ismeretlen. Hanem ismert és adomanylevélekkél is . bizonyítPénzügyek és vásárlások L ehet annak másfél évtizede is, hogy részt vettem egy tanácskozáson, ahol pénzügyekben jártas szakemberek azt erösget- ték, hogy a lakosság takarékbetétállománya belátható időn belül maximum 90 milliárd forintnál tetőzik, s az esetleges százmilliárdos érték valóságos csoda lenne... És megtörtént a csoda: 1979-ben 114 milliárd 185 millió forint volt a betétállomány. Am a másfel évtizeddel korábbi jóslatok sem voltak alaptalanok: 1965-ben a húszmilliárdot sem érte el az OTP és a takarékszövetkezetek által kezelt lakossági megtakarítás. Érdemes — mert minden kommentár nélkül is sokat mond — ettől az időponttól követni a lakossági megtakarítás alakulását. 1970: 38,7 milliárd, 1975: 74,7 milliárd; 1978: 108,5 milliárd és 1979: a már említett 114,1 milliárd forint. (A „kéznél” levő készpénzmennyiségről — ami csak 1960 és 1970 között tizmil- liárddal emelkedett — most nem is beszélek.) Az abszolút összegek önmagukért beszélnek, ám nézzük előbb a százalékos arányokat is: 1960-ban, a lakossági pénzállomány kél százaléka, 1970- ben 5,6 százaléka, 1978-ban 7,2 százaléka került az OTP és a takarékszövetkezeti fiókokhoz. Lakásberuházásra pedig 1960-ban pénzük 4.3 százalékát, 1970-ben 6.0 és 1978- ban 6,2 százalékát tették félre az emberek. A számok- elemzéséből levonható az a következtetés: 1978-tól észrevehetőén csökkent a takarékossági láz. Sőt: a lakosság már a hetvenes évek közepétől kezdve, fokozatosan visszavonta pénzeszközeit a lakásépítési piacról, lévén, hogy sokan nem követhették az építőanyagárak es az építési költségek meredek emelkedését. Hogy az ily módon el nem költött pénz jó része nem került a takarék- betétkönyvekbe, az megint- csak elgondolkoztató... ható tény, hogy Arpad-hazi királyaink idején három virágzó falu: Üj-Bécs, .Jenő és Üj-Jenő állt a mai Angyalföld területén. A három falu királyi birtok, mígnem 1243 után IV. Béla az éppen átellenben levő nvulak-szi- geti domonkosrendi apacak nak adományozza. (Lehet, hogy Margit hozományaként?) Az apácáktól később az esztergomi érsek birtokába kerül. tehát minden bizonnyal értékes terület. A lakosság a halászat, a hajózás es a kereskedés mellett szőlőtermesztéssel is foglalkozott; méghozzá nagyon jó bort termelhettek, ha Zsigmond királynak rendeletileg kellett megtiltani az „angyalföldi borok” budai árusítását, mert rontottak a gellerlhegyi es tabáni szőlősgazdák üzletét. A török hódoltság idején meg mindig nagy és gazdag települések lehettek itt, hiszen korabeli leírások szerint „ser es gyertyatartó házak”, vagyis több kocsma volt mindegyik faluban. Azután a török hódoltság megszűntével, szinte egyik napról a másikra eltűntek a föld színéről, valószínűleg egy nagyobb dunai áradás sodorta el őket. Csak természeti csapás végzehet olyan alapos munkát, hogy. mindössze tizenhét évvel Buda felszabadítása után, I. Lipót 1703-as kiváltságlevele már meg sem említi a három középkori falut. Abban már csak Szent László-puszta szerepel mint Pest és Buda szabad királyi városok tulajdona. Szent László-puszta pedig az egykori Üj-Bécs és Üj-Jenö áltál közrefogott terület, amelynek egy része Szent László-major néven még az 1900-as évek elején is állott, a Frangepán utca és Hajdú utca kereszteződésénél. (Folytatjuk) Hadd ismételjem meg az egyik iménti adatot: 1978-ban a pénzmegtakaritúsi hányad 7,2 százalék volt. Tegyük melle az 1979-es adatot: 4,7 százalék! Abszolút összegben 16 milliárd forint, s ha ebből leszámítjuk az ötmilliárd forint kamatjóváírást, akkor a megtakarítási hányad mindössze három százalék. És még egy adatsor: 1979-ben a korábbi öt százalék körüli fogyasztói árszintnövekedés egyszeriben kilenc százalékra ugrott, majd tavaly ugyanennyivel nőttek az árak ... Szó sincs arról, hogy a fogyasztói árak emelkedése annyira megcsappantotta volna az emberek pénztárcáját, hogy csak megtakarításaik drasztikus visszafogásával finanszírozhatták napi vásárlásaikat. Viszont a háztartások „közgazdái”, elgondolkodván a fogyasztói árak ilyetén alakulásán, kénytelen- kelletlen úgy döntöttek, hogy a későbbre tervezett, jelentősebb vásárlásaikat előbbre hozzák. Nincs ebben semmi meglepő. Ilyen helyzetben a világon mindenütt így gondolkodnak — és így döntenek — az emberek. (Már ahol így dönthetnek. A vásárlási hajlandóságnak ugyanis legalább két feltétele van: készpénzállomány és árufedezet. A jelek szerint nálunk pénz- és áruhiány nem akadályozza a költekezést.) A jelenséget tehat kedvezőnek is ítélhetnénk, ha megfeledkeznénk arról, hogy a nagyobb arányú költekezés a lakosság takarékossági kedvének bizonyos mértékű csökkenését jelzi. Erre utal — az előrehozott vásárlásokon túl —, hogy vannak, akik a takarékoskodás klasszikus módszereihez térnek vissza; ingatlant, nemesfémet, műtárgyat vásárolnak. Ez figyelmeztető jel — több okból is. Nem véletlen, hogy amikor az emberek a fogyasztói árak emelkedéséhez képest kedvezőnek ítéltek a kamatlábat, a betétállomány minden korábbit meghaladó gyorsasággal emelkedett. (És ezt nem magyarázza a tulajdonszerzési határok merev korlátozása, ugyanis e korlátokat — főleg a rendezetlensége miatt tökéletesen áttekinthetetlen ingatlannyilvántartás miatt — hosszú ideig kedve szerint átléphette bárki.) Másrészt: a lakossági takarékosság meghatározó tényezője mindig is a lakásberuházásra félretett pénzösszeg volt. És ma, amikor egyre kevesebb az esély arra, hogy valaki úgymond „állami ajándékként” jusson önállq lakáshoz, az építkezésre félretett pénzösszegnek még inkább gyarapodnia kellene. Mondom: „kellene”. Csakhogy: nincs számottevő előrelépés az értékálló lakáselő- takarékossági formák bevezetéséhez. Mert, ugvey senki nem gondolja komolyan, hogy például az „ifjúsági takarék- betéttel” valóban megoldható a fiatalok nyomasztó lakásgondja ... Harmadszor hadd idézzem most e témakör egyik szakértőjét, dr. Zafír Mihályt, aki a KSH „Életszínvonal I960— 1980” című kiadvanyanak szerkesztője: „Nagyobb megtakarítási hányad átgondoltabb, a jövővel jobban számoló életvitelt jelentene; bővítené a lakáshelyzet javításához szükséges anyagi alapokat és mérsékelné a fogyasztási cikkek iránti keresletet, ami jelenleg ugyancsak kívánatos lenne”.. , M ert ne feledjük: ha rgy- szgr kényszerű okok miatt vissza kell fogni a termelés növekedési ütemét — következésképpen a belföldi felhasználást is —. akkor a vásárlási kedv föl- élénkítése a gazdasági életre nezve terhessé valhat.' V. Gs Ki építsen játszóteret ? A levelet, amelyet Nagyatádon, a Jókai utca R-böl adtak föl, tizenegyen írtak alá. Többnyire berzenkedő, bosszankodo édesanyák. „A lakótelepen az első épületeket tavaly augusztusban adták át. azóta két újabbal lettünk gazdagabbak. A környezetet azonban még most sem rendezték. Méteres gazban élünk. A gyerekek nem tudnak hol játszani, mert meg homok sincs, homokozóról és hintáról már ne is beszeljünk. Néhány idős ember is él itt; jó lenne, ha fölállítanának néhány padot. Panaszunkkal többször megkerestük az illetékeseket, de csak ígéretet, kaptunk. A padokat például májusra ígérték. Most augusztus van, de pad sehol. Ígérték, hogy a parkosítást megbeszélik a képviselőinkkel. Ez megtörtént. Csupán azt a választ kaptuk, hogy a parkosítást csináljuk meg mi magunk. Tömblakásban lakunk: az emeleteken senki sem tart kaszát vagy betonkeverőt. S akkor mivel csináljuk meg?” Nagyatádot szerte az országban úgy ismerik, hogy a parkok, a virágok és a fák városa. Erre egy kissé büszkék is a Rinya-partiak. Épp ezért meglepő a levél. Válasz reményében kerestük meg a városi tanács költség- vetési üzemében Fodor Jenönét. — Mi csak azokat a munkákat végezzük el. amire a városi tanács ÉKV-osztálya megbízást ad . .. Az ÉKV-osztalv azqnban a Jókai lakótelepre vonatkozólag semmiféle megbízást sem adott. Szabolcs Ferenc osztályvezető még az ígéretekről sem tud. Azt viszont elmondta, hogy munkatársa valóban beszélt a lakók képviselőjével, s ő adta a tanácsot is. — A Jókai-lakotclepen a lakások mindenféle állami támogatás nplkül készülnék. a kózmúvesites költségeit igv a lakásárakba kell fölszámítanunk. Ha parkosítottunk volna és megépült volna a játszótér is. akkor olyan magas lakásárakról kellene beszélnünk, hogy az fölháboritaná az embereket. Gondja k. megszámlálhatat- lanok, a pénzünk kevés. Parképítésről nem beszélhetünk. Csak akkor, ha a város lakói összefognak, tár sadalmi munkában vállaljál a fák ültetését, a játszóterei elkészítését. — De milyen eszközökkel? — Mi minden támogatás1 megadunk. Viszünk földet fűmagot, szerszámokat, csupán a lakoknak kell megmondaniuk, hogy mikor akarnak dolgozni . .. — A játszótérhez játékok is kellenek. — Jövőre, számításain! szerint, azt is tudunk adni — És a padok? * — Legutóbb negyvenei vásároltunk. Nagyatádon „divat” lett a pad: még a közterekre sem jutott elég. De ha legközelebb vehetünk, visszük az uj lakóterületek re is. Az elmúlt években a nagyatádiak minden fejlesztésre fordított tíz forinthoz odatették a sajat forintjukat, A társadalmi munká nak hagyományai vannak a városban. Bizonyos, hogy összefogással megoldódhat a Jókai utcaiak gondja is. Az persze más kérdés, hová tűnt a szervezőképesség, miért voltak félreértések ... A városszépítő egyesület elnökségének egyik tagja így fogalmazott: „Most meg nem szabad túl -sokat tenni.” A Jókai utca építése a mostani házak túloldalán folytatódik. Arra is gondolni kell, hogy a gepek tönkretehetik a játszóteret. Rendet, persze lehet csinálni — összefogással, segítséggel. N. .!
