Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

Diákok munkában

a közös kalapból

lök. szállodák ruhaneműit; háromszor annyi a feladatunk, mint télen. A szünidőben mintegy negyven diákot foglalkoztatunk: zömmel középiskolások, van azonban egyetemistánk és a nyolc általánost most végzett fiatalunk is.

— Más elbírálás alá esnek, mint az állandó dolgozók?

— Nem. Brigádokhoz

osztjuk be őket, és a két nap betanulási idő után mar teljesítménybérben dolgoznak’ a felnőttekkel azonos körülmények között Mindenki azonos arányban részesedik a közös kalapból. Természetesen éjszakai műszakot csak a 18. évüket betöltötték vállalhatnak, ha akarnak.

Pincérkabát helyett

Gyuri magnót akar

gyám, hogy tovább tanuljak. Várom a választ a fellebbezésemre. Ma a vendéglátó szakmában is szükség van képzett közgazdászokra. Ha nem sikerül, akkor itt maradok a szövetkezetnél, persze ősztől már az eredeti foglalkozásomban. Jövőre újból megkísérlem: vagy a közgazdasági egyetemre, vagy pedig a vendéglátóipari főiskolára szándékozom menni.

Jó néhány közép- és általános iskolásnak ad nyári munkát a boglárlellei áfész Boglárka áruháza. Iváncsics Imre áruházvezető a fiatalok többségével elégedett.

— Nagy a forgalom, alig győzzük. Igyekszik mindenki. Soós Lali és Tamás Géza kitűnik a társak közül.

A zöldborsóval már végeztek. a zöldbab, az uborka, a paradicsom és a barack feldolgozása még javában tart a Nagyatádi Konzervgyárban. Ezekben a napokban is szükség van minden, munkáskézre: az at- vevőhelyeken, az üstöle mellett, a raktárakban ezerhá- romszázötvenen serénykednek, köztük 145 diák.

, — Az idén 15 diákkal több segíti a munkánkat, mint tavaly — hallom Horváth Lászlótól, a munkaügyi osztály csoportvezetőjétől. — A kampány idején is ki kell adnunk a szabadságokat.

—• Mennyit segítenek a diákkezek?

— A követelmény ugyanaz, mint a felnőtteknél. Persze ezzel együtt a juttatás is: 2500—3000 forint.

Csonka Zsolt, a zalaegerszegi Csányi László Közgazdasági Szakközépiskola ta nulója a hegyedik nyarát tölti a nagyatádi gyárban.

— Ne csodálkozzanak rajta] Itt lehet keresni Egyetlen hónapra több mint háromezer forintot kaptam. A tanév kezdetéig még van időm dolgozni, s a keresetből elutazhatok Jugoszláviába. Néhány lemezt szeretnék venni.

Csonka Zsolt ugyanúgy került a gyárba, mint társa, Bogdán Gyuri, Zsoltnak az édesanyja konzervgyári, Gyurinak az édesapja, az édesanyja és a nővére is itt dolgozik. Kivadárból jár a műszakba, hogy szeptemberben divatos ruhában mehessen az ipari iskola szerszámkészítői közé.

Kilenc napra 1200 forint bizony szép surfima! Ennyit keresett Bogdán Gyuri a belépés utáni első bérjegyzék szerint. Magnót akar. Dolgozik, amíg lehet, hogy három testvérével együtt örülhessen a keresetneif.

—■ Parancsol?

— Egy kiló szép szólót kérek.

A Boglárka áruház melletti zöld- ségespavilonnál a vevőkre váró fiatal fiúról — Soós Lajosról — kevesen mondanák, hogy eredeti szakmája nem kereskedő: a fehér köpeny helyett pincérkabátot- kellene viselnie.

— Az idén érettségiztem Keszthelyen a vendéglátóipari szakközépiskolában. Néhány hetet pihentem, azután barátommal, osztálytársammal, Tamas Gézával július elején munkára jelentkeztünk. Sajnos, a szakmánkban nem volt hely, így zöldséget árulok, ő meg az áruház ABC-osztá- lyán dolgozik. Jobb lenne a szakmában, de az a lényeg, hogy ne teljenek munka nélkül a napok. Van itt bőven tennivaló. Naponta átlagosan 20—30 ezer forint értékű zöldséget—gyümölcsöt adunk el, szombaton ez az összeg eléri a 60—70 ezer forintot.

Gyakorlott mozdulattal rakja papírzacskóba a szőlőt, ad tússzá a pénzből. Azután paradicsomot, paprikát, egy másik vásárlónak őszibarackot válogat.

— Tervei, céljai?

— Közgazdasági egyetemre jelentkeztem, minden váTöbb mint ötezer somogyi diák dolgozik ezen a nyáron az üzemekben, a mezőgazdaságban, A három-négy évvel ezelőtti létszámhoz viszonyítva most sokkai kevesebb Hátai vállalt munkát. Mindjárt más a kép akkor, ha a népgazdaság mai követelményei szerint vizsgáljuk a tanulók foglalkoztatását.

Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője szerint a mostani nyárra elsősorban az jellemző, hogy a Hatolok valóban hasznos munkát végeznek. Az a százharmincnál több foglalkoztató, amely diákokat kért erre a nyárra, olyan körülményeket teremtett hogy a fiatalok kifejthessék képességeiket ott, ahova állították őket.

Mai összeállitásiink bemutatja, hogy különösen az idegenforgalomban, az idényüzemekben számit sokat a diákmunka. A fiúk és a lányok nélkül nem tudnának megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket ilyenkor állít eléjük a nagy forgalom.

Előleg a szülőktől

Ultrás vízzel teli hatalmas kádat áll körül néhány lány a kanizsai sörgyár kaposvári üdítőital-kirendeltségének udvarán. Tréfálkoznak, beszélgetnek, közben a kezük szaporán jár. Munkaeszközük egy kefe: palackokat mosnak ki.

— Nem unalmas egész nap itt állni?

— Egész jól megvagyunk

— mondja Babies Gizella.

— Jó a társaság, sok mindent megbeszélünk: a legújabb filmektől a legújabb divatig.

— Négy lány között a fiúk nem kerülnek szóba?

összenevetnek:

— Róluk is szó esik ...

A diáklányok egy műszakban — reggel hattól délután kettőig — állnak a kádak mellett. Nyolcötvenes órabérben dolgoznak, s ha megvan a napi normájuk — három kád üveg kimosása —, akkor egy kis pihenőről is szó lehet,

— Az a jó, hogy egy kicsit lazíthatunk — vélekedik Babies Csilla. — Én szeretek mozogni, szokatlan, ez az egyhelyben, állás. Jafíát, kólát, tosiikot any- . nyit ihatunk, amennyi ber lénk fér, el is fogyasztunk öt-hat üveggel. Ilyen melegben ez nem csoda.

Keresetük körülbelül ezernyolcszáz forint lesz. Tankönyvekre, iskolai fölszerelésekre költik

— Én már előleget is vettem föl a szüleimtől — mondja Cserman Erzsébet.

— Most kezdődik a nyári vásár, hétfőn délután mind a négyen végigjártuk az üzleteket valami jó kis nyári ruháért. A fizetésem felét sikerült elköltenem, annyi szép holmi volt.- — Mi lesz a program augusztusban?

— Három napot dolgozunk még, most már nem megyünk sehova nyaralni. Húszadika körül pedig elővesszük a tankönyveket. Mindannyian tovább tanulunk, nem árt fölfrissíteni a tavalyi anyagot.

Friss diplomával

Bábeli hangzavar a. földvári strandon. Angolul, németül, lengyelül, s ki tudja még hány nyelven beszélnek. A déli órákban százak térnek be az étterembe. Persze, csak jó időben.

Rósz Anna a sűrítésben dolgozik: fröccsöt, sört, féldecit, málnát és más üdítő 'italt mér. Friss diplomás, most végezte Kaposváron a tanítóképző főiskolát. Különben Baranya megyében, Pécs mellett él.

— Hogyan egyeztethető össze ez a munka a képesítésével?

— Nem árt, ha egy peda^ gőgus sokféle ismeretet szerez. Tavaly Sikondán gyermekeket üdültettem, előzőleg gyümölcsöt szedtem állami gazdaságban, most pedig a vendéglátóiparral ismerkedem.

— Tapasztalatai?

— Nem könnyű munka...' Ilyen melegben rengeteg a talpalás, alig jut idő arra, hogy bekapjam az ebédet, mert a vendégek szomjasak,

s érthető, hogy mindenki hideg, hűtött italt kér. Sokan azt hiszik, hogy könnyű ez a szakma. Csak - így belülről látom, hogy igen nehéz. Na, de nem panaszkodni akarok, én választottam, s örülök, hogy így döntöttem. Legalább a tanítványaimnak a saját tapasztalataim alapján is tudok tanácsot adni a pályaválasztás előtt.

— Sok a külföldi, hogyan értik meg egymást?

— Négy évig tanultam németül, oroszul. Kezdetben nehezebben, most már elég jól megértem a többségüket. Ez- js jó tanulság, amire majdani tanítványaimat figyelmeztetni fogom: ebben a szakmában -*• s főként a Balaton partján — nyelvtudás nélkül . ma már senki sem boldogulhat.

— Meddig marad?

— Augusztus 20-án elköszönök társaimtól. Nagyon fognak hiányozni, mert őket és a munkát is megszerettem. Szívesen maradnék, ám nem lehet. Székesfehérváron, a Vasvári Pál Általános Iskolában kezdem a pedagógusi munkát. Előtte még rengeteg intéznivalóm van, s azzal nem várhatok a tanév kezdetéig.

— Mit vár első munkahetétől?

— A vendéglátósok szeretettel fogadtak, segítettek abban, hogy mielőbb elsajátítsam a munkámhoz szükséges ismeretek*]; Bízom abban, hogy a tapasztaltabb, á

gyakorlati munkában jártasabb pedagógus társaim

ugyanígy várnak, * akkor bizonyára sok örömben lesz majd részem ott is.

Egyenlően

Mángorló mellett dolgozik a kaposvári Patyolatnál Jakab Judit másodéves gyors- és gépirótanuló. Ennek az ősi szerszámnak ipari célokra kifejlesztett változatát kalendemek nevezik; a gép „kiszolgálójának” azonban csak annyival köny- nyebb a dolga, hogy nem kell kézzel hajtania.

Párát lehel a ruhanemű, gőz száll a csövekből. Mindenki verejtékezik, a homlokát törölgeti. Nincs egy parányi megállás sem.

— Miért ezt a munkát választotta?

— Egyik rokonom Itt dolgozók, ő javasolta ezt a munkahelyet, mert jól lehet keresni. A szünidő első hónapját már itt töltöttem. Háromezer-négyszáz forint volt a fizetésem. Aztán a nagyszüleimn^l nyaraltam, fi most megint 'itt vagyok két hétig. Vasárnap pedig utazom az Alföldre építőtáborba. Ott gyümölcsöt szedünk.

— Mire költi a pénzt?

— Még nincs vége a nyárnak, a táborba is viszek belőle. A többin ruhát veszek. Így egyeztünk meg a szüleimmel.

— Nem szokatlan ez a feladat egy diáklánynak?

— Az első nap beleroskadtam az ágyba, amikor hazaérkeztem a munkából. Most, már könnyebben bírom.

Győrfi Károly, az üzem vezetője:

— Négy éve próbálkoztunk először a diákok foglalkoztatásával, s nagyon elégedettek vagyunk velük. Szezonmunkára rendkívül nehéz ma már dolgozót kapni, ezért gondoltunk rájuk. Ilyenkor nyáron ml tisztítjuk a Balaton-parti vendégOtven kiló „üdvözlet"

Halomnyi képeslap, levél mellett két fiatal fiút találunk a balatonföldvári postán. A nyolcadikat most végzett Bólia Zoli kőröshegyi, a hetediket befejező Volák Jancsi helyben lakik.

— Levélirányítók vagyunk — mondják nem kis büszkeséggel. Zoli az idősebb jogán elmondja, hogy milyen felelősségteljes munkát végez’nek naponta 6 órán keresztül.

— Irányítószám, illetve ország szerint válogatjuk szét a képeslapokat, leveleket, s rakjuk ezekbe a rekeszekbe. Azután összekötve, zsákba csomagolva viszik el tőlünk Budapestre, a 72-es postára. Édesapám postai kézbesítő, ő javasolta, hogy a nyáron ide jöjjek dolgozni. Ez már

a harmadik nyaram itt. Érdekes ez a munka, nem unatkozunk. Persze, délután van idő fürdeni, napozni is. A keresetemből szeretnék egy rádiót és egy magnót venni. Az ősztől folytatom a tanulást, Siófokra megyek ipari tanulónak. Az asztalos szakmát választottam. Szaporán jár a keze, fogy a képeslaphalmaz, eltűnnek a levélkötegek a polcról. Jancsi szintén nagy szakértelmet árul el a levélirányításban. válogatásban. Naponta 35—50 kilányi „üdvözlet” indul a balatonföldvári postáról szerte az országba meg a világ minden tájára. Egyébként 260 képeslap nyom egy kilót.

Jánosi elárulja, "hogy ő lemezjátszóra gyűjt, s ha munkájával elégedettek, akkor a jövő nyáron folytatja.

— Gyakran fordul elő tévedés, hogy a képeslap, levél nem oda kerül, ahova kellene?

A gyerekek helyett Eklics István, a levélirányító részleg vezetője válaszol:

— Szoi’galmasak, ügyesek, nagyon figyelmesek. Érzik a felelősségüket, azt, hogy munkájukkal a posta hímevét öregbítik, vagy esetleg ronthatják, ha az innen feladott üdvözletét nem kapják meg a címzettek. Elégedettek vagyunk velük, jövőre is szívesen látjuk mindkettőjüket.