Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
TANYÁK A HOMOKHÁTON Tv-jegyzet A LE' Rendhagyóan furcsa ro- binzonád Willian Golding 1954-es. első regénye, A legyek ura. Pedig úgy indul, hogy a témából akár Jules Verne a Kétévi vakáció című kalandos ifjúsági művének másolata is megszülethetne: egy csapat angol gy erek a Csendes-óceán valamely. számunkra egzotikus szigetére vetődik ... Ám a cselekmény időháttere a II. világháború korszaka, s ez meghatározó tényező. Eleve kizárja a vernei happy endet; mármint azt, hogy a keresőútra indult atyák — vagy éppen az atyákat kutató gyerekek, mint a Grant kapitány gyermekeiben — boldogan öleljék át egymást a mű végén. Ez nem az idill. Ez a „valóság”: az az ötven(?) gyerek Golding regényében — háttér a háború — az emberiség történetét éli át a lakatlan szigeten. Azét az ■ ■ Ötnapos tanítási hét Kísérlet a 8l~82.es tanévben Az 1981—82-es tanévben 170 alsófokú és 80 középfokú oktatási intézményben kísérletként ötnapos lesz a tanítási hét, melyet az azután következő tanévtől általánossá tesznek az ország iskoláiban. Addigra ugyanis már országszerte megvalósul az ötnapos munkahét. Amint a Művelődési Mi- nisztériumban és az Országos Pedagógiai Intézetben elmondták, a pedagógusok javaslatait figyelembe véve elkészítették az ötnapos tanítási hét tervét, s ezt alkalmazzák azokban az iskolákban, amelyek erre vállalkoztak. A szükséges útmutatókat a napokban kapják meg a megyei és fővárosi tanácsok művelődésügyi osztályai révén. Az új nevelési-oktatási tervek változatlanul érvényesek, az óraterveket ' azonban csekély mértékben, a tanév megváltozó szerkezetének megfelelően rendezik át. Megváltozik a heti órák és az évi tanítási hetek száma. Ez utóbbi a gimnáziumokban például nem .'12, hanem 36 lesz. Következésképpen a tanév egykét nappal hamarabb kezdődik és valamivel később fejeződik be. Az ötnapos tanítási hetet kipróbáló iskolákban tehát az 1981—82- es tanév nyitó ünnepségeit — a nevelőtestületek döntése szerint — augusztus 29- én szombaton, vagy 30-án, vasárnap tartják. A tanítás augusztus 31-én, hétfőn kezdődik. Az első félév január 30-án fejeződik be. A téli szünet december 24-től január 3-ig, a tavaszi szünet április 5-től 12-ig tart. Az utolsó tanítási nap az általános iskolákban és a gimnáziumokban június 18-án, a szakképzést folytató iskolákban pedig június 11-én lesz. A kísérletben részt vevő iskolák a számukra készített óratervek közül a lehetőségeiknek, az adottságaiknak legmegfelelőbbet alkalmazzak. Az Országos Pedagógiai Intézet megvizsgálja, hogy a kísérletben részt vevő iskolák az ötnapos tanítási héten miként teljesítik a tantervet, az előirányzott feladatokat, az új munkarend megfelelő-e, nem terheli-e meg a tanulókat, a pedagógusokat. A tanulók tanulmányi teljesítményét is mérik majd, és tanulmányozzák a tanórán kívüli tévé-. , kenységeket, 3YEK URA Dmerre az első kerék tart... emberiségét, mely csak e században kétszer borította lángba a világot! Idill helyett a gyilkolásé a főszerep ebben a műben és a belőle készült filmben. A regény alapmű, gimnáziumi kötelező olvasmány: úgy vélem. Golding munkái között az első, noha mondjuk a Torony, a Ripacs Martin, az Örökösök sem gyenge írás. Kedvenc ifjúsági olvasmányát. a Korall-szigetet szülte újjá, a jellegzetes goi- dingi kegyetlen optimizmussal. („Természetemnél fogva optimista vagyok, csak a hibás logika tesz pesszimistává” — fogalmazott egy alkalommal.) A legyek ura kegyetlen mű. (Ahogy „kegyetlenek”, mondjuk Shakespeare királydrámái ...) Modellhely- zetet ábrázol: egy csoport „lokalizált” gyerek hogyan éli meg a magányt; hogyan él az önállóság lehetőségevei, milyen erővonalak érvényesülnek ebben az ata- vizmust génjeikben hordozó gyerekközösségben, hogyan viselik el helyzetüket, a magukra utalságot. Golding a fasizmus tömegeket, hiszte- rizáló hatásának ismeretében adta meg a választ: az intézeti fegyelem keretei között nevelt „kis gentlemanek” hordává züllenek egy kis csoport — illetve egyet- leen szadista fiú — hatására. Természetes létformájukká az embervadászat válik. Golding müve komoly figyelmeztetés az olvasónak: ha az értelem nem elég érett az emberség nem elég erőteljes, akkor erkölcsi- szellemi rövidzárlat áll be. Ettől olyan tragikusan szánalmas az üldözött Ralph és a megmentők találkozása. Nem kisebb rendező készített filmet a goldingi műből, mint Peter Brook, a színházi világ egyik legnagyobb egyénisége. Úgy gondolom, nem született remekmű a , remekműből. Nem is születhetett: a belső történés ugyanis e regény esetében legalább olyan fontos, mint a szigorúan vett cselekmény. S a gyermeki psziché defor- málódását csak az írásmű adhatja vissza, a film nem. f.gy aztán bármennyire tökéletes volt is például Hugh Eduards kiválasztása Röfi szerepére — csak a regény „tartalmát” kaptuk a képernyőn, hatásos zenei effektusokkal és operatőri teljesítménnyel. Bevallom őszintén, hogy míg a Déry Tibor fordította regényt kétszer is elolvastam, a filmet nem nézném meg még egyszer. De megnézném, ha ké- sz.ült Volna dokumentumfilm magáról a mű forgatásáról; hogyan élik meg a szereplő gyerekek a szituációkat, milyenné alakul jellemük közben stb. Brook szerint a forgatáson kiderült, hogy „ha a felnőttek állandó jelenlétének dugóját kihúznánk az üvegből”, a Golding ábrázolta tökéletes katasztrófa egyetlen víkenden létrejönne, mert ennek lehetősége latensen bennük van. Egv filmes „élő napló” tehát esetleg többet mondana, mint maga a film: egyébéként ezt Györffi Miklós szociografikus tanulmánya A sípoló macskakő című Gazdag Gyula-film esetében jól bizonyította. Van annak már vagy tizenöt éve, hogy először jártam ezen a pusztán. Kollégámat kísértem el, akit az érdekelt: hogyan élnek itt a ringlispilesek, mutatványosok; hogyan alakul az intézetből fölnevelésre kivett apróságok sorsa. Akkoriban főként vásárosok, búcsúsok éltek itt nagy számban, meg nevelőszülőknél elhelyezett intézeti gyerekek. A nevelőszülők számítottak Kakpuszta — Alsó- és Felsőkak — őslakosságának. Pezsgett az élei, birkóztak a földdel, az egyénileg gazdálkodók. Az itteni gazdák a szétaprózott nad- rágszíjpareellák, a házak és kertek közé ékelődött, meg erdők darabjai között szétszórt szántók miatt kimaradtak a termelőszövetkezetek szervezéséből. Két évvel ezelőtt újra erre jártam. Akkor már az „enyészet földjén” kóboroltam. Hírmondókkal beszélgettem, akik maguk is útra készülődtek. A laza pusztaközösségben húszán mérlegelték kilátásaikat, s a petróleumlámpa alatt, a puszta boltjában szívesebben beszéltek a múltjukról, mint a jövőjükről. Arról a múltról, melyet ők ismernek, mert éltek benne, s nem a régebbiről, amellyel — hála a Nagybajomi Nagyközségi Közös Tanácsnak és a félezer oldalas könyv szerzőinek, Mikóczi Alajosnak és Solymosi Lászlónak — bárki megismerkedhet. A Nagybajom történetét feldolgozó vaskos kötet ugyanis Somogy tizenkét középkori településének múltjába ad betekintést, s köztük található Kak is. A település birtoklástörténete szerint a 15. század második felében Mátyás király a Tűz testvérek somogyi javait — köptük a kaki birtokot is — fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Kaknak mint falunak a portáit a magyar adószedők 1550-ben írták össze utoljára, ám ha ugrunk néhány századot, igencsak népes települést mutat a statisztika: 1870-ben Alsókakon 190, Felsőkakon pedig 173 lakót számláltak. 1910-ben Felsőkak a húsz puszta közül a második legnépesebb település volt: 447- en laktak itt, 1930-ra pedig 460'ra nőtt a lélekszám. Lina nénit, azaz Végh Györgynét már számba vették az akkori népszámláláskor: most jár a nyolcvanadik évében. Itt született, itt látták meg a napvilágot a szülei, s még emlékezhet arra, amit a monográfia is említ: 1911-ben létesült a felsőkaki községi népiskola, s az összevont hat osztályban 130—150 gyerekkel foglalkozott a tanító. ‘ L. L. Novemberben nyílik a Katona József Színház A Fővárosi 4. sz. Építőipari Vállalat mintegy nyolcvanmillió forintos beruházással újítja fel a Nemzeti Színház kamaraszínházát, a Katona József Színházat Budapesten, a Petőfi Sándor utcában. A háromszázötvenhárom néző befogadására alkalmas színilázban az utolsó simításokat végzik az építők. Újdonság lesz a forgó színpad, valamint a légkondicionálás. A színház várhatóan novemberben megnyitja kapuit. Ilyenek voltak Kakon a legrégibb házak Hajas József, a nagybajomi erdészet gépkocsivezetője volt a kalauzunk a minap Kakpusztán, s mint a vidék jó ismerője, ő mutatta meg a házat, ahol a Végh család lakik. Előtte azonban megtudtam tőle. hogy a két évvel ezelőtt még oly fontos találkozóhelynek, hír- és élelmiszerellátó központnak számító boltot még azon az őszön lebontották. A boltosék — Palkovics György és felesége — Mezőcsoko- nyára költöztek. Azok közül, akikkel akkor beszélgettem, Molnár János szociális otthonba került, majd meghalt; Lukács Pista bácsi a gyerekeinél próbált szerencsét Bizén, de a szíve visszanúz- ta Kakra, ma is itt él. Varga József vb-titkártól hallottam, aki elkísért a pusztajárásra: Pista bácsi a gyerekektől havi 300 forintot kap. a tanácstól meg 1130 forintot, mert mint jövedelem nélkülit megilleti a rendszeres szociális járadék. Véghék portája a mai Kak egyik fellegvára. Együtt él itt három generáció. Lina néni szívesen emlékezik a „falura”, amelyiknek „tíz utcája is volt” . — Senki cselédje nem volt meg az öregapám sem — állítja határozottan. — Itt mindenki a maga gazdája volt a földjén, járhatott-kel- hetett akárhova, mint most: mehetek Bajomba, Vrátsik- ra ... — Vráesik? — llát nem tudja? Űjvár- falvát hívták így valamikor. Volt itt negyven, sőt hetven hold^: gazda is. Mi lassacskán leadtuk, felajánlottuk az államnak, amink volt. A fiamra csak tíz magyar hold maradt. Azon . gazdálkodunk, ő meg az erdészetnél keres hozzá. Fogatos. Két unokám van. A fiú most katona, a lány az idén végzett az iskolában, Kaposváron. Ha talál állást Bajomban, utánamegy a család. Ma már nem lehet itt igazán gazdálkodni, mindent megesznek a vadak. Még a dinnyét is megrágják. Valamikor körülkerített vadaskert volt a közelben, onnan pem jött ki a vad a parasztok mezejére. Megérkezik Végh János. Fáradt, de nem ül az asztalhoz, inkább az ajtófélfát támasztja. — Nemcsak a föld meg az én keresetem adja a megélhetést — mondja. — A jószág is fizet. Tehén, baromfi, kecske és ötven-hatvan birka. Lina néni figyeli a fiát, amikor az az elköltözést említi Hogyha Zsuzsa a bajomi boltba kerül, ők is mennek. Az idős asszony csöndesen hozzáteszi: — Eladózni ugyan aligha lehet, mert ki venne‘itt házat.1 Esetlek majd bontásra. A föld meg marad, isten nevében. Én meg mi mást tehetnék: amerre az első kocsikerék fordul, arra tart a hátulsó is ... (Folytatjuk) Ilernesz Ferenc Nemzetközi eszperantó iskola Tegnap délelőtt megnyitották az eszperantisták nemzetközi iskoláját Egerben. A tíznapos tanfolyamra tizenhárom országból mintegy százan érkeztek. A résztvevők öt csoportban tanulják majd az egyre szélesebb körben használt nemzetközi nyelvet. Délelőttönként négy órán át gyakorolják az eszperantót, délutánonként és esténként pedig baráti találkozó, népzenei koncert. gitárhangverseny, városnézés, bükki kirándulás szerepel a programban. A találkozó egyik jellegzetes eseményeként eszperantókertet avatnak Egerben. Szerelmem a Csodaedény Már hónapok óta nézegetem a Csodaedényt. Egészen a szivemhez nőtt, s ahogy a kirakatból rám csillog, érzem: viszontszerct. Ez a mi kis titkunk itt, a városi embertömegben. A múlt héten már el is pirultam, mert amint nézegettük egymást az edénnyel, egy tolakodó járókelő minket nézett meg. Biztosan be akart férkőzni legbensőbb titkainkba. Mielőtt valami tapintatlan személy éket verne közénk, cselekednem kell! Ezt némi vívódás után határoztam el, s tegnapelőtt lopva nieg- sauogattain a Csodaedeny. fület. így már nem. lehet kétsége őszinte érzelmeimről. Persze komolyabb doloy nem történt köztünk. Nem is történhetett, mert ezt így kívánja az erkölcs, és — igen helyesen — néhány garde ma ma társaságában le- hét csak találkozni vele. Igaz, bennem lobog a tűz és szívesen látnám föl lobbanni kedvesemben, is, úgyhogy a gardénia málMt néha mar kellemetlenkedő elefántnak érzem, akiket a Csodaedény rokonai rendeltek ellenünk — csupa álnokságból, hogy soha se maradjunk kettesben. De azért tegnapelőtt sok fontos dolog történt. Például megtudtam a nevét! Ez is fontos ebben a megváltozott világban, amikor még egymás nevet sem ismerik a fiatalok es maris... Én jobban szeretem az ilyen régi vágású dolgokat, a bemutatkozást... És mily szépen is <senq az Ö neve. Cyrkotopf! Azóta többször is clsuttogom. Susogom. és olyankor melegség költözik szivembe. Azt is tudtomra adta, hogy nem akármilyen ixirti. Ö. Szép és kedves, ráadásul okos és rangos. Hát kell ennél több? A nemesi R betűt is viseli, kis karikában, ahogy illik: neve védett, nagy név. És megbecsült családból szármázik. A Véb ékáemék családfájának sarja. Nemcsak származása előkelő, hanem önmagáért is becsülhetem: a BNV-nagydíj kitüntetettje, s ez az ö kasztjában fölér egy becsület- renddel. Ó Cyrkotopf! Topfikám! (Mert már így becéz- getem titokban.) Jövőnkre, sajnos, ma még súlyos felhő veti árnyát. Ezt is be kell vallanom. Én ugyanis egyszer már eljegyeztem magam, és most lehet, hogy el kell válnom. Érte, a Csoda edényért a. Rö- mrrtnpftól — mert. nem szeretném, hg rámolrasuák a bigámia súlyos vétkét. Hiába, az ember ve válasszon elhamarkodottan, túl fiatalon! Mert később meglát és megszeret — ez, ugyebár, egy pillanat műve — mást.. De hát mindegy. Kerül, amibe kerül, vissza az egész: Römer megy. Cyrko jön. Mert okosabb, szebb és szexisebb! És energiatakarékos. Mindössze. 1200 wait! A Romért átalányban fizetett gázzal kell melengetni, ha azt akarom, hogy értem hevüljön. A Cyrkonak csak villannyal kell kedveskednem és máris tisztára bepörög értem — mivelhogy 0 légkeveréses. Igaz. hogy a villany drágább, ám de sokat kapok érte cserébe. És különben is; érzelmeim nem ismernek anyagi határokat. A Csodaedény süt. főz és még ki tudja, mi mindent nem tud. Valószínűleg tökéletes társ. Testvéreiből ötöt-hatot — mint az egyik gardemama elárulta — karácsonykor eljegyeztek, de azóta senki sem érdeklődött a legifjabb Csoda — Cso- dácska — iránt. Ebbfil is latszik, hogy csak engem szerel, senki mást! És nem is kell akkora nagy áldozatot hoznom érte. Egy közepes keresetű szellemi foglalkozású családfő havi jövedelmének a fele mar elegendő ahhoz, hogy létrejöjjön a frigy. Legföljebb először egy ideig nem főz semmit, és egy kicsit lefogyunk. A következő hónapban azonban kárpótolhatom: költhetek rá. Nem is sorolom tovább. Csak lángolok érte, egyre hevesebben. Nem is tudom, mi volna, ha Ö nem lenne! Volna-e egyáltalán értelme az életemnek? El is határoztam, hogy véget vetek a vágyódásnak, és beteljesítem kapcsolatunkat. Itt félbeszakadtak' följegyzéseim; tegnap szomorú véget értek. Egyik közeli rokonomtól ugyanis — ha jól emlékszem, két gyermekem anyja az illető — még egy utolsó tanácsot kértem; mit is vegyek az én Topfikám na.-!: először, ha majd egybekelünk. És ez lett a vésziem. A rokon gálád módot megakadályozta a végső beteljesedést. Azt mondta: „Meg vagy te buggyanva' Kétezer-c íszáeötven forintot egy föleicomázolt villanyfa- zékért?!” Azzal elvette minden pénzemet, és gondnokság alá helyeztetett. Luthár Péter SOMOGYI NÉPLAP
