Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-26 / 199. szám
Források, elemzések, tanulságok A megyei levéltár évkönyvéről Változatos tartalommal — köz-, hely-, irodalom-, iizem- es technikatörténeti írásokkal — jelent meg a megyei levéltár évkönyvének tizenkettedik kötete. A Somogy megye múltjából című tanulmánygyűjtemény — mely mindinkább okkal számít országos szakmai érdeklődésre — az eddigi szerkesztési gyakorlatot folytatva azt tükrözi: a helytörténetkutatás és -írás nem szorul a megyehatárok közé. Hiszen az ország különböző levéltáraiban fontos somogyi források várnak még feldolgozásra, melyek természetesen nemcsak megyénk múltjának teljesebb megismerése, hanem a köztörténetírás szempontjából is nélkülözhetetlenek. A levéltár körül szerveződött tudományos műhely munkatársai között éppen ezéit találunk jeles, országos szaktekintélyeket. Rendszeres jelentkezésük azt is bizonyítja: e kiadványsorozatot alkalmasnak tartják fontos köztörténet! munkák megjelentetésére is. Olyanokéra, melyek — ismerve a szerzők munkásságát — minden bizonnyal központi szaklapokban, folyóiratokban is helyet kapnának. A kötetben két olyan — önmagában rendkívül figyelemre méltó — írást találunk, melyeknek nincs közvetlen somogyi vonatkozása: Varga Jánosét, aki a Megye és haladás a reformkor derekán címmel közli egy sorozat befejező részét, és Till- kovszky Lórántét. ö a magyarországi német mozgalom külföldről támogatott náci irányzata ellen 1935—36-ban folytatott harc körülményeit, formáit foglalja össze, jórészt külföldi források, alapján. Két tanulmány — Péteriig Ida illetve Dümmerth Dezső munkája — szereplőinek: Pálóczi Horváth Ádámnak és apjának, Horváth Györgynek, továbbá Csokonai Vitéz Mihálynak fontos kapcsolata volt Somoggyal. Dümmerth terjedelmes írása nemcsak az irodalomtörténészek, hanem általában az irodalom iránt érdeklődők körében is érdeklődésre tarthat számot. Benne ugyanis Kazinczyhoz való viszonyát, az ún. Cso- konai-probléma keletkezésének előzményeit, okait és növekedését kísérhetjük nyomon az ifjú debreceni poéta első, tanácsot kérő jelentkezésétől a jeles irodalomszervező haláláig. A szerző sokrétűen. de jól követhetően, az adatokat, megnyilatkozásokat nagy biztonsággal kezelve mutatja be azt az utat, melyen haladva a gyűlöletig távolodott el a klasszicista német irodalom híve a plebejus szellemiségű Csokonaitól. soha nem bocsátva meg neki, hogy nem követte őt a „míves irodalom” lépcsőin. A többi, azaz hét tanulmány kimondottan Somogy múltjából meríti témáját. Magyar Kálmán bizánci kapcsolataink X—XI. századi somogyi forrásait elemezve sorra veszi a régészeti, névetimológiai, levéltári bizonyítékokat. Komjáthy Miklós folytatja a somogyi konvent II. Ulászló-kori okit veiei ne* közlését. Borsa Iván a sze- nyéri uradalom 1524-i összeírásának fontos forrásul szolgáló adatait adja közié. — Magyar Eszter tanú rnánya — Településszerkezet és agrártermelés Somogy megyében a 18. században és a 19. század első felében — egy központi környezetvédelmi program részeként tárja fel Somogy egy tájegységének a törökpusztitás okozta településszerkezeti, földrajzi változásait. A helytörténetírásnak ■— egyszersmind az általános technikatörténeti kutatásnak — értékes terméke Király István Szabolcs A mezőgazdaság gépesítésének kezdetei Somogybán című, most incju- lo sorozata, melynek első részében a cséplés kialakulását és elterjedését mutatja be, igen gazdag műszaki adattárral. Kanyar József az 1858-as isa j/dbcvallások adatait teszi közzé. András~ sy Antal Noszlopy Gáspár kormánybiztosi megbízatásának gyakorlását kíséri figyelemmel 1849 márciusától a szabadságharc leve'éséig. Erdőst Ferenc csaknem napjainkig követve dolgozza fel Somogy közlekedési hálózatának kialakulását, az úthálózat fejlődését és térszerkezetének kialakulását. Munkája a jövő tervezési, fejlesztési elképzeléseinek kialakulására is hatással lehet. Részletesebben kívánok szólni Szili Ferenc tanulmányáról. A szerző a kaposvári cukorgyárról, a MIR béruradalom történetéről adja közre befejező üzemtörténeti tanulmányát. A témát eddig gazdaságtörténeti megközelítésben dolgozta fel. Ez alkalommal a cukorgyárban foglalkoztatott munkások és tisztviselők életmódját' tárja fel, biztos adatkezeléssel és érzékletesen mutatva be: a megyeszékhely egyetlen, említésre méltó üzemében milyen gondosan szervezett és következetesen • alkalmazott módszerekkel manipulálták a dolgozókat, kihasználva a városban- lévő nyomasztó munkanélküliséget, segítségül híva az egyházat, körültekintően élve a szociális kedvezményekkel. a differenciált bérezéssel. Megismerkedhetünk továbbá Kladdnig Alajos igazgató diktatórikus vezetési stílusával, amely negyvenhárom évig nyomta rá bélyegét a gyár légkörére. A szerző szociológiai megközelítéssel é^ módszerekkel. dokumentumok és statisztikai adatok elemzésével meggyőzően mutatja be azt a kiszolgáltatottságot, mely az itt munkát kapó szerencséseket feltétlen engedelmességre bírta. Ezen belül természetesen arra, hogy semmiféle mozgalmi munkába ne kapcsolódjanak be. A somogyi munkásmozgalom kialakulásának történetének megértéséhez, árnyaltabb megítéléséhez fontos tanulmány Szili Ferenc elemzésének ez a része. Folytatása pedig azért tarthat számot különös érdeklődésre, mert benne egy olyan réteg életmódját elemzi, amely általában nem kap kellő figyelmet. A műszaki és adminisztratív értelmiség szakmai, művelődési, politikai viszonyait, magatartását vizsgálja abból a szemszögből, hogy jelenlétük milyen hatással volt a kisváros életére, társadalmára. Végül az évkönyv Függelékében az idén is közli a tavalyi levéltári napokon elhangzott legfontosabb előadásokat, teljes egészében Benda Kálmánét, aki arra vállalkozott, hogy a középiskolai tanároknak nyújtson fontos, a tankönyvek anyagát kiegészítő ismereteket. PaAl László Sumanyí Zottái »1 1 P A N 1 E LH A L 0 M — Jó napot kívánok, mi újság van? — Semmi különös, professzor úr, kérem. Itt voltam a kórházban, egy kisgyereket hoztam be a házból. — A professzor úr kocsi nélkül jött? — Igen, igen, szerelőnél van az autóm. Meg aztán nem is nagypn szeretek már a városban vezetni. Tudja, egyre /jobban zavar a városi forgalom. — ,Én is éppen hazamegyek, szívesen elviszem. Noha ez csak Trabant... — Köszönöm, köszönöm, nagyon jó lesz. És mi az, hogy csak?! Nagyon jó, megbízható autó az, kérem! Először nekem is az volt. A Dózsa György út és Lehel utca kereszteződésénél már kifogynak az autós- témából, s minthogy még mindig piros a lámpa, és hogy ne üljenek olyan kukán- a tanar megkérdezi; — Hogy tetszik lenni? — Hát, csak olyan nyugdíjasán. — Nyugdíjasán?! — Igen, bizony. Elmúltam hetvenéves, nincs tovább! — Hetven?! Én legfeljebb hatvannak hittem — mondja a fiatalember, s ezt komolyan is gondolja. A prof teljesen őszhajú, de egyenes tartású erős ember, akár tíz évig is elvezethetné még a tanszéket. — Nem, nem, tanár úr! Kilences vagyok. Májusban voltam hetven. Vége, menni kell. — De azért bejár továbbra is. nem szakadt el a kórháztól... — Hát, igen.. .bejárok. De ez már nem olyan... ez már nem én vagyok. Tudja, én már csak olyan mementó vagyok itt. Olyan... olyan... És a professzor most szeretné valahogy érzékletesen megmagyarázni a harmincéves tanárnak, hogy milyen is az, ha valaki csak mementó az egykori munkahelyén. Hogy mit jelent nyugdíjasként bejárni oda, ahol negyvenötévig aktív volt. Cselédkönyves, majd kinevezett orvos, tanársegéd, főorvos, adjunktus, tanszékvezető, intézeti igazgató. Abszolút szakmai tekintély — most legfeljebb elnézik neki, hogy véleményt mondjon valamiről. — Ugye. tanár úr, maga humán szakos? — Igen, magyar—történelem. — Nagyon jó. Akkor megérti majd, hogy mit akarok mondani. Tudja, van nekem egy festő barátom, 44-ben együtt voltunk Esztergom- Tá borban munkaszolgálatosok. Két éve. amikor a szombathelyi kórházban tartottam egy előadást, megtudtam, hogy ez a festő éppen a közeli művésztelepen tartózkodik. Szerettem volna meglátogatni, és a kórház igazgatója ki is vitt szívesen. Egyszer csak megállunk az országúton, és azt mondja az igazgató: tessék nézni, professzor úr, az ott a rumi vasútállomás. Csak öt éve szűnt meg itt a vasút. — Hát az valami szomorú látvány volt! Az autóúttól negyven-öt- ven méterre ott áll az emeletes állomásépület. Még mindig tekintélyes, még mindig a legmagasabb ház a faluban, de földszinti ablakai kitöredezve, a forgalmi iroda ajtaja leszakítva. És körülötte a többi MÁV-épii- let ugyanúgy áll. Az elhagyott raktár a rámpán. az elgazosodott fűtőház a másik oldalon. Előtte a magas, kürtő alakú csőkút, ahol a mozdonyok szoktak vizet venni. A több mint százéves falak, tetőszerkezetek és cserepek még sértetlennek látszanak, és még legalább száz évig tudnának szolgálatot teljesíteni, de mert öt éve nem járt ott a vonat, már megkezdődött a pusztulásuk. A sínpárok helyén csak gazos, kavicsos préri EMLÉKGYŰRŰ Á birtokos a halak a vízben. Mint halnak a víz, olyan természetes létet biztosító közege a színpad...” Színház, 1981. április: „Spindler alakítása a lehető legtávolabb van az ope- rettparódiától. Ha viszont az operet- tes jelzőn bárminemű teátrális olcsóságot értünk (s ma már alig titkolható el e kifejezés pejoratív színezete), akkor ez sem illik rá: egyetlen percre sem engedi meg magának, hogy éljen a szerep kínálta' olcsó hatáskeltés lehetőségeivel. Egyszerűen nincs rá szükA klrályasszony lovagjában Háromszoros birtokos Spindler Béla. A tehetség, a társak bizalma — vezetőké és kollégáké — és hétlő dél óta a Komor István-emlék- gyűrű birtokosa. Ügy gondolom, ha a társak szavaznak meg egy kitüntetést, az a legnagyobb elismerés. Ök ismerik legjobban, az ő megítélésük a legpontosabb! Van valamilyen megfogal- mazhatatlan jó érzése — lelki higiénés érzet — a színész díjával kapcsolatban az újságírónak is; hiszen a sajtóban először kiálthatta ki egy fiatal színész sikereit portrécikkben. Most azonban — rendhagyáan — más lapokból idézünk annak bizonyságára, mennyire megérdemelt ez az emlékgyűrűvel is pecsételt jutalom. sége. Már csak azért sincs, mert olyan szakmai biztonsággal rendelkezik, ami sajnos, ritkaságnak számít a főiskoláról frissen kikerült színészévjáratok soraiban. Nemcsak az mondható el róla, hogy dikciója mindig pontos, jól érthető és kifejező, hogy ha táncol és énekel, annak mindig drámai (azaz emberi) tartalma van, hogy mozgásával, akrobatikus felkészültségével azt tanúsítja, imponálóan ura testének, de mindezen erények mögött... ott rejlik benne valami, amit már sokkal nehezebb meghatározni, de ami a legnemesebb színészi. értékek közé tartpzik: az a fölény, amit csak eszközeinek teljesen birtokában lévő aktor engedhet meg magának.” (Pályi András: Gróf Endrődy—Wittenburg paradoxona.). Pesti Műsor, 1981. július 22—29: „Spindler Béla vidéken játszik, de nem „vidéki” színész.” (Bors Edit) Üj Tükör, 1981. augusztus 9: „Kezdtem megszeretni Spindler sajátos idézőjeleit. Azt az egyszerre »kívül-be- 1 ül— technikát, amivel a pontosan megtalált és kivitelezett gesztusok, a változatlanul ragyogó pillantások mögül a színész olykor mintha hátralépne, eltartva magától kissé a szerepet, az eszközeit... valami különös vibrálást. majdhogynem stílust hoznak létre Spindler játékában. Még akkor is, ha történetesen operettben táncol- énekel — mert totális értelemben tudja a mesterségét.” (Mészáros Tamás: Egy naiv fiatalember.) A Komor Istvón-emlék- gyűrűvel kitüntetett színész ezekben a napokban A víg özvegy férfi főszerepére készül. L. L. Még vannak visszaélések Kiskorúak segélyezése Számuk évről évre nő Fejér megyei Hírlap, 1980. június 21: „A Nebáncsvirág Fernand vicomte-jával Spindler Béla, a kaposvári Csiky Gergely Színház fiatal művésze egyszeriben kitörölte belőlünk a bonviván-ké- pet — bájolgás, pózok, játékkultúra hiánya, csak hang! — annyira más volt: pózok nélküli, gátlástalanul mohó, feldobta magát csavarosán tánc közben, ahogy van. és már alig lehet elképzelni, hogy itt valaha milyen élet és nyüzsgés lehetett. Hintók. parasztszeke- rek, bátyus kofák igyekeztek ide, várakoztak az állomás körül, s rajzottak szét naponta többször is. Mert Rum községnek és a környező falvaknak több mint száz évig ez volt a világ közepe! Innen lehetett eljutni Szombathelyre, Budapestre, Bécsbe, Párizsba vagy akár Amerikába is! Fontos volt, élet volt körülötte, éltek a falak is, mert generációkon keresztül emberek ezrei igazodtak hozzá. Még az időt is aszerint mérték- hogy mikor érkezjk ide, vagy mikor indul innen egy-egy vonat. A hat húszas, a déli, a félnyolcas. Emlékszik még ezekre a fogalmakra, tanár úr? Amikor a harangozó is ezekhez igazodott s csak akkor indult fel a toronyba, ha már látni lehetett a közelgő mozdony füstjét? — Most meg, csak azért, mert a vonat már nem arra jár, az erős falak, a jellegzetes ká-u-ká kincstári épületek romlani kezdenek. És öthat év múlva azt se fogják 'tudni, hogy hol volt az állomás. — Mostanában gyakran eszembe jutnak azok a rumi MÁV-épülelek és körülöttük az elhagyott préri. Közben az lE-s Trabant Dagály utca fele fordulva kikerüli az Ifjúsági Napok előkészületeinek tolongását, s az étterem mögül kanyarodva elő, megáll a panelház előtt. (Folytatjuk) — Mikor fordulnak önökhöz segélyért többen? — Rendszerint mi jelöljük ki a rendkívüli segély kiadásának időpontját, karácsony, húsvét és iskolakezdés előtt. Most például agusztus 17-én — azon az egy napon — harminchat család kilencvenhat kiskorú tagja kapott segélyt, több mint harmincezer forint értékben. Szeptemberben újabb összeget adunk. — Kik részesülnek rendszeresen nevelési segélyben? Rendkívüli, rendszeres segélyezésben nemcsak a felnőtt lakosság részesülhet — fiatalkorúak, kiskorú rászorulók éppúgy kaphatnak segítséget körülményeik javításához. Ilyenkor azonban az ..adományozó” a gyámhatóság, amelynek minden esetben alapos, körültekintő fölmérést kell készítenie a kérelmező környezetéről. A pénz rendszerint nem a gyermek, hanem a szülő kezébe kerül, s ő vagy arra használja föl, amire kapta. vagy nem... — Egy évben kétszázhar- mincezer forint alapunk van rendkívüli segélyezésre kiskorúak részére — mondja Bíróné Czeglédi Erzsébet, a kaposvári gyámhatóság főelőadója. — Egy családnak egy évben két alkalommal többnyire háromezer forint adható. A szülő kérelemmel fordul hozzánk, kereseti igazolást. adatokat mellékelve; ha az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a nyugdíjminimum összegét, akkor a családban minden gyermek kap segélyt, függetlenül attól, hogy a szülő melyikük számára kérte. A juttatás lehet pénzbeni vagy olyan kiutalt összeg, amit a szülőnek le kell vásárolnia. Nagyon jó kapcsolatunk van a Csibi áruházzal, ahol a gyerekek részére a határozat bemutatásával vásárolhat a szülő. — Ellenőrzik-e, hogy a pénzt valóban arra fordítják a szülők, amire kapták? — Készpénzt tulajdonképpen csak rendkívül indokolt esetben adunk, a levásárlá- si összegről pedig el kell számolniuk. Sajnos ennek ellenére is vannak visszaélések. Megvásárolják a gyereknek a szükséges holmit, aztán már árulják is az áruház előtt... Ugyancsak sok gondot jelent az italozás, amikor a segélyből alkohol lesz. E^.ért kell körültekintő fölmérés a segely kiutalása előtt. — Mindazok a családok, akiknél a szülők keresete — önhibájukon kívül — olyan alacsony, hogy támogatás nélkül a gyerekeket állami gondozásba kellene venni. A rendszeres segély kiutalását környezettanulmány, iskolai javaslat előzi meg. A juttatás lehet pénzbeli, természetbeli, vagy a kettő együtt. Ebben az esetben határozatot ugyan a gyámhatóság hoz- de a pénzt a gyermek- és ifjúságvédő intézet adja. — Az elmúlt években hogyan alakult a segélyezésre szoruló kiskorúak száma? ■ ,— Tavaly - kétszáznyolc- vanhét család kapott rendkívüli segélyt, majdnem huszonötezer forint értékben. Így több mint hatszáz gyermek jutott anyagi támogatáshoz. Két évvel ezelőtt ennél negyvennel kevesebb kérelmező volt. A segélyezésre Szorulók száma évről évre nő. Sok család kapott új lakást, s a vele járó költségek —; lakásrezsi, OTP-köI- csönök — jelentős terhet lónak a kis keresetűekre. A tanács segít ugyan, de a szülök felelőssége, hogy erejükhöz mérten mindent megtegyenek gyermekeik gondozásáért, neveléséért. A. A. DMOGY1 NÉPLAP
