Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-23 / 196. szám

m Látványosságok nélkül, eredményesen Szándékosan sem rejthették volria el jobban a kapcsolatot keresők elöl az ISV, azaz az iparszerű hústermelést szer­vező .vállalat kaposvári szol­gálatának irodáját. Telefon vagy telex nincs, aki pedig a Róma-hegyen fölkutatja az épületet, az csak az- ajtóban állva talál egy gyufásdoboz- nyi eligazító címkét. Első pillantásra érthetetlen mindez, hiszen egy termelési rendszer alközpontjának lét­feltétele a gyors kapcsolat- tartás. Kiderült: a telefon- hiány vagy az iroda helye kényszerű — s mint elmond­ták, remélhetően átmeneti — hátrányuk. Ezzel együtt is igaz azonban, hogy az ISV nem fordít túl sok gondot a reklámra, ha úgy tetszik, ön­maga tálalására. A kaposvári szolgálat szakembereivel foly­tatott beszélgetésből kiderült, nem arról van szó, hogy nem ismerték föl a reklám jelen­tőségét a rendszerek mai versengésében. Egyszerűen a legutóbbi időkig nem sok al­kalmuk volt — súrlódások és konfliktusok veszélye nélkül az önreklámozásra. Az ISV-t még három-négy éve is afféle „betolakodónak” tekintették több irányító szervnél. Az utóbbi egy-két évben szerencsére a felügye­leti szervek szakirányítói előtt is világossá lett, hogy a rendszerek szabad versenye jobban szolgálja a megye gazdaságainak érdekét, mint egyetlen monopolhelyzetet él­vező vállalkozás ténykedése. Ma már rosszallás nélkül al­kalmazhatnák a legkülönfé­lébb reklámeszközöket, csak­hogy időközben hozzászoktak, hogy kizárólagos reklámjuk­nak munkájukat, elért ered­ményeiket tekintsék. Az elmúlt ötéves tervben 16 somogyi gazdaság hajtott végre sertéstelepén ISV re­konstrukciót. Az így megújult telepek évente 30 ezerrel több sertés kibocsátására vál­tak képessé. Hatodakkora költséggel, mintha ezt a több­letet új, hagyományos tech­nológiájú sertéstelepek épí­tésével kívánták volna elérni. A rendszernek ma 23 somo­gyi partnergazdasága van, ezek közül azonban 7 csupán fejlesztéseihez veszi igénybe az ISV szolgáltatásait. 16 nagyüzemmel tartanak állan­dó és sokoldalú kapcsolatot. Jelenleg is több nagyará­nyú fejlesztés részesei. A Dél­somogyi Állami Gazdaságban például befejezés előtt áll két 1400 férőhelyes malacne­velő és egy 3450 férőhelyes hizlaló. A somogyszili tsz-ben már áll egy 1080 férőhelyes malacnevelő, s még idén megkezdik egy 1200-as hiz­laló építését. A karádi tsz számára több mint négyezer férőhelyes hizlalda terveit készítik, amelyben sok új technológiai megoldást is al­kalmaznak. Mindemellett Kaposfüre- den, Balatonkilitiben, Ka- polyban, Káthelyen és a Bár­dibükki-Állami Gazdaságban vesznek részt /a sertéságazat fejlesztésében. Mindezek nyo­mán újabb 30 ezerrel növek­szik majd az érintett gazda­ságok hízókibocsátása. Nagy jelentőségű tény ez ma. Miközben ugyanis a ka­posvári húskombinát részben más megyéből kénytelen be­szerezni a kapacitásának ki­használásához, exporttervé­nek teljesítéséhez szükséges hízókat, s miközben az érde­keltség és megfelelő létesít­mények hiányában gazdasá­gok sora számolja föl sertés- ágazatát, minden a termelés növelését szolgáló kezdemé­nyezés fontos megyei érdek. Létrejöttekor az ISV-t bat­tériás („ketreces”) technoló­giája és olcsó rekontsrukciós megoldásai tették ismertté, míg a nagy versenytárs ne­vét a kiváló fajta alapozta meg. Ma már nem csupán e két, de valamennyi állattar­tási rendszer komplett szol­gáltatást nyújt: a Ka-hyb is kialakította például saját battériás rendszerét, s az ISV-nek is megvan a te­nyésztésre ajánlott fajtája ... A rendszerek „erőviszonyai” tehát jórészt kiegyenlítődtek, s akárcsak a nagy növényter­melési rendszerek esetében, a .szolgáltatások is „uniformi­zálódtak”. Ha az egyik elő­rukkol valami újdonsággal, a másik is hamarosan előáll valami hasonlóval. Létét, szükségességét végül is hosz- szabb távon csupán az a rendszer igazolhatja, amelyik valódi többletet nyújt. Ez a követelmény azonban állat- tenyésztési rendszer esetében roppant nehezen teljesíthető. Az ágazat sajátos helyzete — mondjuk ki: „másodrendűsé- gc” — visszaüt a fejlesztést célul tűző rendszerre. A megyei tsz-szövetségnek a rendszerek munkáját érté­kelő anyagában található — s nemcsak az ISV-ről szóló részben — az alábbi bíráló megjegyzés: „A rendszer anyagi érdekeltsége nem kö­tődik a taggazdaságokban el­ért ágazati eredményhez, így az eredményes gazdálkodás­ban való közös érdekeltség nem biztosított.” Valóban jó volna, ha a rendszer a gazda­ságokban eiért többletmilliók arányában kapná szolgáltatá­sainak díját, csakhogy hol vannak azok a milliók? Az eredményes sertéstelepek nyereségét is inkább százez­rekben, mint milliókban szá­molják, több helyen pedig a fejlesztési remények neto­vábbja az alapegyensúly. Ne­héz a közös érdekeltség meg­teremtése egy olyan ágazat­ban, amely az üzemek egy részének púp a hátán. A gon­dosság vagy épp a ráfordítás az ágazatok zömében na­gyobb biztonsággal kamato­zik, mint itt. Ez az oka, hogy olykor egy tönkrement itató kicseréléséért, sőt egy épület kitört ablaküvegének kicse­réléséért is hadakozni kell... Ezek, az állattenyésztési rendszerek helyzetét általá­ban is meghatározó gondok jellemzik az ISV napi mun­káját is. Szakembereik mégis bizakodóak. Munkájuknak, mint elmondták, vannak olyan tartalékai, amelyek az ágazat nehézségei ellenére is eredménnyel kecsegtetnek. A jelenleginél olcsóbban is le­het többet termelni. Erre utalnak például a műanyag­rácsos battériákkal végzett kísérleteik. A műanyag élet­tartama más tartástechnoló­giai előnyök mellett lényege­sen nagyobb, ára alacso­nyabb, mint a korábban használt alumíniumé. Ugyan­csak ígéretesek a már épülő új rendszerű energiatakaré­kos hizlaldák és kocaszállá­sok. Figyelemre méltó az ISV 25 százalékos gázolajmegta­karítást biztosító kukorica­szárítási megoldása is. Hogy az országban 367 partnergazdasággal kapcso­latban álló ISV tavalyi éves nyeresége mindössze 4,5 mil­lió volt, az arra utal, hogy a sertéstenyésztés ügyéért ten­ni ma inkább csak „önköltsé­gi alapon” lehet. Ez a sze­rény bevétel nem tesz lehető­vé túl sok, főként növényter­mesztési rendszereknél ■ meg­szokott „nagyvonalúságot”. De hát nem is. a nagyvonalú megoldások korát éljük. Az ISV kaposvári szolgála­ta látványosságok és bármi­féle hírverés nélkül is ered­ményesen szolgálja a megye sertéstenyésztésének fejlődé­sét Bíró Ferenc Hiányzik a cégtábla Bírság a vevők megkárosításáéit Hasznos munkát végeznek az Építők Szakszervezetének megyei bizottságához tartozó alapszervezetek társadalmi ellenőrei. Rendszeresen fog­lalkoznak például az áruel­látással, az árral és a minő­séggel- a vásárlás körülmé­nyeivel. Dr. Fonai Jánossal, az Építők Szakszervezetének megyei titkárával erről be­szélgettem, mivel a testület a közelmúltban tárgyalta, hogy milyen a szakszerveze­ti alapszervezetek fogyasztói érdekvédelmi munkája. Azt is összegezték, milyenek a kereskedelem társadalmi el­lenőrzésének tapasztalatai. — Milyen módszereket al­kalmaznak a kereskedelmi társadalmi ellenőri csopor­tok? — Két bizottságunk, a szociálpolitikai, valamint a munkásellátási összegezte a tapasztalatokat. Társadalmi ellenőreink a .SZOT és az SZMT közgazdasági és szo­1 ciálpolitikai osztályának vizsgálati programjában megfogalmazottak szerint végzik a vizsgálatokat, s ezt az alapszervezetek kijelölt csoportvezetői irányítják. Csak néhány témát ragadok ki az ideiekből. A megyei tanács kereskedelmi felügye­lőségével közösen megvizs­gálták milyen a fogyasztói érdekvédelem és a hálózat ellenőrzése az Utasellátó Vállalat' somogyi egységei­ben, ezenkívül a primőr zöldség és gyümölcs értéke­sítésével is foglalkoztak. El­ismerést érdemelnek az olyan helyi kezdeményezésű vizsgálatok- mint a kis tele­pülések ellátása, a kisiparo­sok árszabása, az üzemi ér­keztetés hiányosságainak fölmérése. . — Mit állapítottak meg a szakszervezet aktívái? — Példának talán a kis települések áruval való el­látását említem elsőként: elég eltérőek a tapasztala­tok; ellenőreink úgy fogal­mazták meg, hogy a színvo­nal sok mindentől függ, így a helyi sajátosságoktól, a szállító és a kereskedelmi szervek munkájától. Az alapvető árukról általában gondoskodnak, az azonban még több helyen előfordul, hogy a csütörtökön éjjel sült kenyeret pénteken dél­után szállítják a faluba, s utána már csak hétfő dél­után lehet venni újra friss kenyeret. Hiányoznak egyes falusi, elsősorban társközsé­gi boltokból a következő cikkek is: az egykilós fehér kenyér- az olcsóbb, könnyen elkészíthető félkész és kész­termékek, az előhűtött. a mélyhűtött áru, pedig egyre nagyobb irántuk a kereslet. Az ellenőrök szerint a rend- szertelen szállítás miatt hi­ányzott a boltokból a da­rabolt csirke, a kacsa, a ba­romfiaprólék. Tejet, tejter­méket rendesen szállítanak, azonban még így is előfor­dul, hogy a délutáni órák­ban már alig-alig van be­lőle a kisközségek boltjai­ban. — Hogyan számolnak az eladók a boltokban? — Ezzel kapcsolatban az a tapasztalatunk, hogy első­sorban kevesebbet mérnek vagy többet számolnak: né­hány helyen így károsítják meg a vásárlókat. Különö­sen szűkén mérik a rövid­italokat, a húsárut. Az év első félévében negyvenhat aktívánk 257 ellenőrzésen vett részt, s tizennégy eset­ben jegyzőkönyvet készítet­tek. Ennek eredményeként tizenhárom és fél ezer forint bírságot róttak ki, sőt há­rom esetben szigorú figyel­meztetést is kapott a hiba elkövetője. Hozzáteszem, hogy hetvenkét ellenőrünk vett részt ellenőrzéseken közösen a kereskedelmi fel­ügyelőséggel, a minőség- vizsgáló intézettel, á vendég­látó vállalattal. — Hogyan dolgoznak a kisiparosok? — A megyebizottság tár­sadalmi ellenőre ötvenhat kisiparos munkáját vizsgál­ta, ezenkívül nyolcvannégy ellenőrzést végzett. Nyolc helyen volt szükség intézke­désre, ennek nyomán tizen-. Űtavafás Toponáron öt évvel ezelőtt készült el az első csökkentett paramé­terű út Kaposvár toponári városrészében, széles körű társadalmi összefogás ered­ményeként. Az idei alkot­mánynapi ünnepen pedig már a nyolcadik ilyen utat avatta fel Kosztolánczi Já­nosáé országgyűlési képvi­selő. A Váci Mihály utcában lakó harminchat családnak eddig sok bosszúságot oko­zott a régi földesút; külö­nösen az esős évszakokban lehetett nehezen megközelí­teniük lakóhelyüket. Ezért is vállalták, hogy előre be­fizetik családonként a négy és fél ezer forint hozzájá­rulást, amelyből az építés gépi költségeit és az építő­anyagok egy részének az árát fedezni tudták. Emel­lett a városrész lakói jelen­tős mennyiségű társadalmi munkát is vállaltak, s szá­mos vállalat szocialista bri­gádja is támogatta az ut­cabelieket, akik az útpadkát és a csapadékelvezető árkot alakították ki. Hazánkban elsőként ép­pen Toponáron merült fel az a gondolat, hogy ily mó­don oldják meg útgondjai- kat. Azóta már országos hí­rűvé lett a toponári példa, s egészen távoli vidékekről is jönnek ide tapasztalatot gyűjteni. A városrész lakói továbbra is jó példával jár­nak elöl. Még az idén átad­ják a következőt, a Killián György utcát. Ezután már csak négy földes utca. ma­rad Toponáron, amelyeket a következő években kívánnak hasonló módon korszerű út­burkolattal ellátni. A húszadikai avatási ün­nepségen Harangozó Gyula, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára ki­emelkedő társadalmi mun­kájáért több helyi lakosnak adott át kitüntetést. Az Érdemes társadalmi munkás jelvényt többek kö­zött megkapta Csutak Pál, Egerszegi József, Horváth Vince és Sümegi Páb akik a Váci Mihály utcai építkezés­nél végeztek kiemelkedő társadalmi munkát. Az ünnepség után mun­kás—paraszt-találkozót ren­deztek. A buszosokkoroinöke A balatoni nyár sokak munkáját megnehezíti, a tö­meg és a forróság sok ember­től követel többet a szoká­sosnál. Rangsort nehéz vol­na fölállítani: kinek a leg­nehezebb, ám annyi bizo­nyos, hogy több más szak­ma képviselőivel együtt az autóbuszok vezetői ilyenkor szinte emberfölötti munkát végeznek. Hosszú István a Siófokon kétezer forint bírságót rót­tak ki. A tapasztalt hiá­nyosságok egy része azóta megszűnt, most is fennáll azonban, hogy nem jelölik meg a telephelyet cégtáblá­val, nem írják ki a nyitva- tartás idejét. Ezenkívül a pénztárkönyvek sem felel­nek meg az előírásoknak. Fi­gyelemre méltó az az észre­vétel, hogy egyre több az olyan kisiparos, aki nem vé­gez szolgáltatást a lakos­ságnak. — Milyen feladatokat ha­tározott meg a megyei bi­zottság? > — Több ellenőrzésre van szükség, s ehhez meg kell teremteni a személyi és a tárgyi feltételeket. Több vállalatnál is előfordul, hogy többen kevés ellenőrzésben vesznek részt vagy egyálta­lán nem dolgoznak. Ez arra figyelmezteti az alapszerve- zeteket, és minket is, állít­sunk a helyükre alkalmas embereket, s készítsük föl e társadalmi munkára. Az is elengedhetetlen, hogy a szakszervezeti bizottságok ne kísérjék figyelemmel az ellenőri csoportok tevékeny­ségét, s természetesen erköl­csi és anyagi szempontból is el kell ismerni azoknak a munkáját, akik a fogyasztók érdekében kimagaslóan dol­goznak. U G­és környékén járó sofőrök korelnöke. Ha utasait kér­dezzük, szeretettek megbe­csüléssel beszélnek róla, a siófok—szekszárdi vonalon nagyon sokan köszöntik személyes ismerősként. — Ötvenkettő óta dolgo­zom a cégnél; a vállalat ne­ve változott közben, de én maradtam. ötvenkilencben ültem először buszra, s húsz éve járok ezen a vonalon. Hát innen a sok ismerős, barát. A legtöbb embert már iskolás korában is bu- szoztattam, úgyhogy nálunk családias a hangulat. — Ebben a melegben sem ideges ? — Jól bírom a forróságot. És inkább legyen negyven fok meleg, mint piínusz egy fok hideg! A sofőr különben sem lehet ideges. Az uta­sok? Néha mérgelődnek, zú­golódnak, de én könnyen megbeszélem velük a dolgo­kat. Semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy nyugodtan válaszoljunk ne­kik: ez minden jó buszso­főr „titka”. — Persze, ismerősökkel könnyebb. — No, azért ismeretlenek is utaznak, spicces vagy épp részeg ember is föl akar szállni, és nekik hamar megjön a kedvük a hőzön­géshez. Nem mondom, hogy sok a vita, de azért van né­ha. Viszont egymást is csi- tít.gatják az emberek, mert bennem bíznak, ismernek. Bízhatnak is. Több mint egymillió-kétszázötvenezer kilométert hagyott már ma­ga mögött, és egyetlen koc­canása sem volt, de még egyetlen forint büntetést sem fizetett' szabályszegé­sért. — Meddig lehet esinálni ezt a munkát? — Most 55 éve« vagyok, és még egészséges, mint a makk. A írontátvonulást sohasem éreztem. Lehet bír­ni, ha vigyáz az ember: őr­zi az idegeit, példáid defen­zív vezetéssel; azzal, hogy igyekszik örömmel vezetni, azzal, hogy mindig arra gondol; emberek vannak rá­bízva. — És a társai milyenek? — A mieink közül sokat éh neveltem. Több éve va­gyok oktató. Sok ügyes fia-> tál van a sofőrök között; — a hivatásosok legtöbbjéért tűzbe tenném a kezem. A siófoki közlekedésben vi­szont rengeteg magánautós- típussal ismerkedik meg az ember. A nyugatiak, az NDK-beliek és a csehek kulturáltabban közlekednek, mint például honfitársaink. Az olaszok között ugyan sok a tolakodós, de ők meg általában nagyon ügyesek és rámenősségükkel sen* idéznek elő vészhelyzetet. — Szabad idejében is sze­ret vezetni? ' — Szeretnék, ha volna elég időm. Van egy ötéves Zsigulim, de eddig mindösz- sze 35 ezer kilométert men­tem vele. Majd ha nyugdíjas leszek, elindulhatok országot, világot látni. Alig van olyan magyar út, amin teherautó­val vagy busszal ne jártam volna, de jó néhányat szí­vesen megnéznék még egy­szer. Be kellett fejeznünk a be­szélgetést. Néhány perc volt csak hátra a követke­ző járat indulásáig, s ki kel­lett takarítani még az Ika­rust, hogy ragyogó tisztán mehessen. Várták az „isme­rősök”. L. P. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents