Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

NEMZET ÉS ÁLLAM A z azonos nyelvet hasz­nálók, ■ közös ősöktől származók, hasonló anyagi és szellemi kultúrá­vá 1 rendelkezők összességét kifejező etnikum (nemzeti­ség) lényegében' véve egy­idős az emberiséggel. A ki­sebb vagy nagyobb terüle­tek társadalmát megszerve­ző, a békés munka vagy a hódítás szolgálatába állító állam több ezer éve létező kategória. Az etnikumot gazdasági politikai és kultu­rális közösséggé nyilvánító és fokozatosan azzá is for­máló nemzet alig kétszáz éves fogalom, az, uralkodó- . vá váló kapitalista terme­lési mód, a megszülető pol­gári társadalmak szülötte. Az állam alapja korábban az uralkodó (vagy az uralko­dó csoport) által hódítás, örökség, házasság stb. ré­vén szerzett terület volt, így ennek népessége igen sok esetben tarka képet mu­tatott. A hosszú ideig' fönn­álló állami képződmények­ben (pl. a Római Biroda­lomban de említhetnénk a középkori Magyarországot is), minden kényszer nélkül, tendenciaként érvényesült a nyelvi és etnikai egységesü­lés, de odáig sosem jutott,’ hogy igazán egynyelvű álla­mok jöttek volna létre. Ma­gyarországon és általában Kelet-Közép-Európában az ismert történelmi okok (ta­tár, majd török támadás, végül a nagyarányú telepí­tések) következtében a tör­ténelmileg kialakult egysé­gekben, tartományokban et­nikailag meglehetősen sok­színű, nemcsak egymás mel­lett, hanem egymással ke- verten élő lakosság alakult ki, Nyugat-Európa államai­tól e téren is különbözve, A XIX. századba, a „nem­zeti ‘ébredés” korszakába érkezve térségünk vala­mennyi népének vezető ré­tege célul tűzte ki az álla­mi és az etnikai határok összhangba hozatalát, a ka­pitalista fejlődés számára a legkedvezőbb keretet ígérő nemzeti állam megteremté­sét. Ennek érdekében a kö­zépkorban csak a társada-« lom sok esetben több etni­kumból összetevődő) felső rétegét jelölő náció, nemzet fogalmát kiterjesztették az uralkodó osztályokkal azo­nos nyelvet beszélő népi tö­megekre, hogy őket is meg­nyerjék a közösként meg­hirdetett nemzeti célokért folytatott küzdelemhez. M agyarországon a cél nem a kirekesztés, hanem a befogadás volt. Az egyenlő jogok biz­tosítása 1848-ban, majd az 1868-as nemzetiségi törvény­ben azonban nem változta­tott ama tényen, hogy a nemzet és az állam szemé­lyi tartalma igen messze került egymástól, illetve a kettő egysége (az egységes magyar politikai nemzet) fikció, vágyálom maradt. Kelet-Közép-Európában a múlt században történtek ugyan próbálkozások az ál­lam • és a nemzet fedésbe hozatalára (forradalmakkal, autonómiával föderációk­kal), de a demokratikus kí­sérletek kudarca után a határok újrarajzolására csak felülről, az I. világhá­ború győztesei által rende­zett párizsi békekonferen­cia diktált békeszerződései- . ben került sor. A polgári berendezkedésű „nemzeti államok” lakossága 20—30 százalékban,^ helyenként még nagyobb arányban ki­sebbségekből állt. ■ Magyarország helyzete annyiban volt sajátos, hogy Trianon után itt tíz százalé­kot tett ki a nemzeti ki­sebbségek aránya, viszont minden harmadik magyar más ország állampolgárává vált, tehát kisebbségi sors­ra jutod. A II. világháború után. a szocialista gazdasági és po­litikai viszonyok kialakulása . új távlatokat nyitott, lehe­tőséget kínált a nemzett el­lentétek gyors kiküszöbölé­sére, a nemzed kiseb ősegek helyzetének gyökeres meg­változtatására. A személyi kultuszt kísérő törvénytelen­ségek es torzulások azonban korlátozták megvalósulását, s a kérdések megoldása egyébként is a vártnál ne­hezebbnek bizonyult. Mint­hogy a történelmileg kiala­kult nemzeti kisebbségek a szocializmusban sem tűnnek el, magától értetődik, hogy meg kell adni számukra a lehetőséget saját kultúrá­juk, hagyományaik ápolásá­ra és fejlesztésére. A Ma­gyar Népköztársaság alkot­mánya — de a többi szocia­lista országé is — ezt bizto­sítja. így jövőjüket is garan­tálja. Hazánkban a nem magyar nemzetiségek ará­nya ma öt százalék körül van, s a nemzetiségi politi­ka a gyakorlatban is bizto­sítja az elv és a deklarált jogok érvényesülését. Törté­nelmi és kulturális értéked két megőrző politikánkkal elősegítjük, hogy nemzetisé­geink hidat képezzenek a magyarság és a szomszédos népek között. • E hídszerep természetesen nem korláto­zodik a hazai nemzetiségek­re. ugyanezt a szerepet kell betölteniük a szomszédos államokban élő magyar ki­sebbségeknek is. B eszédünket, de talán gondolkodásunkat is túlságosan gúzsba köti a meggyökerezett szó- használat, amely azonosítja az állampolgárságot a nem­zetiséggel, s nem veszi ész­re, hogy az. Egyesült Nem­zetek tagságát' államok és nem nemzetek alkotják. Ál­lamunk az itt élő magya­rok és a mintegy félmillió nemzetiségi kisebbség közös állama, ugyanúgy, ahogy a szomszéd országokban a névadó nemzet és a többi nemzetiség, köztük az ott élő magyarok is közösen al­kotják az államot. A nem­zetnek viszont nem részei a saját államban élő nem­zeti kisebbségek, részei azonban a más államokban élő, az adott nemzettel azo­nos nyelvet beszélő, jórészt azonos kultúrájú és törté­nelmi tudatú ijemzetiségek. J. G. Ahogy tetszik Csákányi Eszter Egyszerre kitárulkozó és befelé forduló; személyisé­gének extrovertáltsága-int- rovertáltsága feladná a rejtvényt a pszichológus­nak ... Ügy öltözik. hogy nem lehet nem utánafor­dulni az utcán — jelenség! —, ugyanakkor viszont mü- topija vagy félnépvisele­te. Mintha „civil” jelmeze volna, amelyben elrejtőzhet. Nem vcOt könnj’ű „Csáká- nyí-lánynaK” lennie. Nem vették fel a főiskolára — a Dunának akart menni. Az­tán inkább elmajszolt egy dobos tortaszeletet. Járt a Nemzeti Színház stúdiójába, majd jelentkezett Zsámbéki Gábornál, a Csiky Gergely Színházban. Nemsokára már Jucit jáiszotta az <.Ahogy tetszik"-ben. Tetszett Kapos­vár városának. Kicsit mó­léit. vörös női klaun volt", setesuta parasztlányi bohóe- sága mögött eredendően Éva, aki jó Vilijét csak azért Bogiári kiállítások Túl a műfaji határokon A balatoni nyár kiemel­kedő kiállitássorozatának színhelye volt Boglárlelle; a tóparti településen az utób­bi hónapokban három hely­színen csaknem egy tucat képző- és iparművészeti be­mutatót szerveztek. A nyár elején új kiállítóhelyiséggel gyarapodott a község:, a lei­lei részen átadták a Tóparti Galériát. Rangos kiállítások­nak adott otthont a Pince­tárlat és a két kápolna. Azt is érdemes megjegyezni, gyében válik egységessé. A Nagy kalaposok sorozat — noha kissé egyhangú variá­ció — szintén ide sorolható. Európa elrablása és Jónás című müve mind a- két mű­faj — kerámia és szobrászat — jegyeit magán viseli. A Léghajók sorozatra ugyanezt mondhatnánk el, de funk­cionálisan — azaz „használ­hatóságban”, elhelyezésben — még nincs megoldva, öt­letnek jó esti pán. Vasban megformált tér­kompozíciók, használati tár­gyak, plasztikai igényű al­kotásokkal szerepel Pölöskei József ötvösművész a bog­iári kiállításon. Munkássá­gának sokrétűségét bizonyít­ja ezekkel a munkákkal A szorosan vett műfaji határo­kat tőle sem lehet számon- kérni, hiszen azok kiszélesí­tésén munkálkodik. Gyertya­tartói magukban rejtik öt­vös-plasztikai elképzeléseit. Szobrászati igénnyel — öt- vösi módon — készült a Sas és a Trombitás című kompozíciója. Pölöskei József: Trombitás Két olyan alkotóval ismer­kedhettünk meg a bogiári kápolnakiállításokon, akik — a műfajban otthonosan — a műfaji határokat nem ve­szik szigorúan, s újító törek­véssel gazdagítják a kerá­miát és az ötvösséget. H. B. nem állítja falhoz, mert az erdőben nincs fal. . . Próba­kő bohócnak irulva-pirulva adja oda lelkét, amelynek „csomagolását” utánozha- tatlanul naiv és egyben ra- fináltan romlott mozdulattal mutatja be: szemérmesen elrejti arcát szoknyájába, ezáltal fölfedi dundi comb­jait, térdig érő fekete tor- • nanadrágjat. így kezdődött. S folytató­dott pukkasztó szubrettsze- repekkel — sorolni is ki győzné őket? —•, egy-egv drámai epizóddal, tudálékos és nagyképűségében is cso­dálatos barátot játszott Tál­tos Tücsökként a remek Pi- nokkióban, aranyos szörnye­teget — sohasem felejtem el: Moszkoja volt a neve — a Május 35-ben ... És a szexuálisan felfűtött özve­gyet se a Merszi, avagy Si- pov kalandjaiban: Koltai Ró­berttal, Lukáls Andorral úgy hergelték bele magukat az aprósütemény nassolásába, hogy éreztük, ezek egymást zabalják kannibalisztikus erotizmussal. Egyszercsak — amikor már majdnem elkönyveltük a színpad eleven vitamin- reklámjának —, Gazdag Gyula egy cseh darabban rá­osztotta a mindenkit megbo- londilö szép fruska szerepét. Bár héhányan láttuk már szép Helénaként is Esztert a tettyei nyári színházban, morogtunk: micsoda szerep­osztási baki! És Csákáhyi — már amennyire lehetett az ötvenes évek konfekcióru- háiban — ragyogott, megbo- londított mindenkit! Stázi- ként a Csárdáskirálynőben pedig karcsún, az önmagán aratott győzelem derűjével lépett színpadra. Volt. aki belelapozott a műsorfüzetbe: ki ez az új színésznő? A szü­netben ő volt a téma. Az­tán még sokszor. Mert eljátszotta — Lisa Minelli után nem kis színé­szi bátorság kell ehhez — Sally Bowlest a Kabaréban; hadd idézzem egyik kritiku­sát, aki azt írta róla, hogy alakításában „megbújt va­lami szomorú megtiportság, tenyerestalpas könnyedség — ha ez paradoxon is —, amit egyszerűbben igy fe­jezhetünk ki: emberi vonás. S hozzá egy adag rezignált bölcsesség.” (Kotlái Tamás Új Tükör) Csákányi a Csi- kágó Roxie Haltjaként is a külvárosi lotyót — embert! — állította elénk, aki ösztö­nös rókasággal védekezik, még bennünket, nézőket is ..palira1 véve”, hogy gyerme­ke lesz — így, akar kibújni a gyilkosság vádja alól. Szutykos, pocsolyában tur­káló „malackát”. formált ipeg az Élnek, minit a disz­nók című angol társadalom- kritikai drámában: el kel­lett hitetnie a nézővel. Hogy de bilis kislány. És elhittük neki. Elhitték a kritikusok is. akik az év legjobb női epizódalakításának ítélték ezt, ' és díjjal jutalmazták Csákányi Esztert. Shakespeare is visszatért hozzá; viharosan játszott a Szentivánéji álomban. Nad­rágszerepben bizonyított az Emil és a detektívekben. Bogláron a kápolna tövében épített színpadon Moliére A nők iskolája című játékában cselédlányt alakított, de hogy...! És megint egy jellegzetes Csákányi Eszter-i momentum- onnan Boglár­ról: előadás előtt láttuk a színpadra suhanni. Zöld, szakadt jelmezeben, de ar­cát takarva. Arcán a rút maszkot, mélyet azonban az előadáson, már pír nélkül, „sajátjaként” viselt. A megye elismerését fe­jezte ki Csákányi Eszternek az idei művészeti díjjal. Leskó íjászló Fotó: Gyertyás László Knmposzt Éva: Cirkusz hogy a társművészetekre szintén nagy gondot fordí­tottak, színházi és zenei ren­dezvények gazdagították Boglárlelle kulturális életét a szezonban. A Pincetárlaton ezúttal — az utószezonban — tizennégy grafikus Bartók-mappáját ■mutatták be. A múlt hét vé­gén nyílt meg a kápolnában Kumposzt Éva Munkácsy- díjas keramikusművész és Pölöskei József Munkácsy- díjas ötvösművész kiállítása. Gádor és Boros növendéke volt Kumposzt Éva, kiváló mesterek irányították az iparművészeti főiskolán. A keramikus sajátosan ötvözte mestereinek iránymutatását, a kerámia törvényéi szerint alakította ki plasztikai el­képzeléseit. Javarészt nem is érzünk kettősséget mun­kásságában. de esetenként erre is találunk példát. Kedves, játékos ötlet a Cirkusz. S ez arra is példa, hogyan lehet a hagyomá­nyokat — a mesterektől ta­nultakat — újszerűén alkal­mazni. A korongolt edény- forma a kerámia és a szob­rászát összehangoltsága je­Libresszó nyílt Tabon Olvasókért megnyitójára invitálták tegnap Tabon*' a könyvszerető lakosságot. Ilyen libresszó az országban még csak egy-kettő van. A könyvtár udvarán a fák hű­vösében néhány asztal és pad áll — a köréjük ültetett rózsabokrok jövőre mar lu­gast formálnak. A folyóirat­tárolón újságok sorakoznak. Bárki betérhet ide, s olvas­hat — üdítő vagy kávé mel­lett. Az olvasókért legfőbb szorgalmazója Bolevácz Jó­zsef könyvtárigazgató volt. —- Honnan az ötlet? — Szeretnénk, ha olva­sóink szép környezetben töl­tenék idejüket, s erre na­gyon alkalmas a könyvtár udvara. Tavasztól őszig Jók­kal, kellemesebb a szabad­ban. A fogyasztás nem kö­telező, szeszes italt sem áru­sítunk; százhúszfele újság és folyóirat jár a könyvtárba, s a legfrissebbeket itt mindig megtalálhatják majd. Az ol­vasókertet kísérleti jelleggel. nyitottuk meg, délutánon­ként látogatható. — Ügy tudom, nagyrészt társadalmi munkában ké­szült. — Másfél hónapja kezd­tük a kialakítását, s mint­egy százötvenezer forint ér­tékű társadalmi munkát vé­geztek a rabiak. Nagy segít­séget kaptánk a BVG gyár­egységének szocialista bri­gádjaitól, az erdészettől, a szociális otthon asztalosától, a Hungarohektártól és a népfrontbizottságtól A könyvtár 1200 olvasója 43 ezer kötet könyv közül válogathat. S az őszre újabb szolgáltatásként elkészül a zenei részleg. Külön érde­kesség a mikrofilmtár: itt megtalálható például az 1849-től kiadott somogyi' új­ságok valamennyi számának másolata és az 1945 óta Tab- ról megjelent cikkek gyűjte­ménye. A tegnap délutáni megnyi­tón Farkas István, a nagy­községi tanács elnöke adyta át az új olvasókertet. Ott voltak az ünnepségen a lib- resszó kialakításán munkál­kodó dolgozok is. I. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents