Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Segíti a gazdasági munkát A Közgazdasági Társaság közgyűlése előtt Hamarosan sor kerül Ka­posváron a Magyar Közgaz­dasági Társaság Somogy me­gyei szervezetének közgyűlé­sére. Ezért is időszerű össze­foglalni az elmúlt öt év tapasztalatait. A társaságnak a megyében élő tagjai az 1976. évi közgyűlés állásfog­lalása szerint végezték mun­kájukat. Különösen az ötödik ötéves terv időszakának má­sodik felében élénkült meg az érdeklődés a közgazdasági problémák iránt, így a társa­ság kedvező feltételek között fejthette ki tevékenységét. Somogy gazdaságábah is hat­ni kezdtek a világgazdasági szerkezetet napjainkban át­formáló erők, s az eleddig csupán elvont problémaként, kategóriaként kezelt jelensé­gek a napi termelő- vagy szolgáltató munka részeivé lettek. Az új, sőt egyre újabb követelmények minden eddi­ginél nyitottabb gondolkodást követelnek a gazdálkodás résztvevőitől. Gazdasági megfontolás Az alkalmazkodási idő rö­vidítéséhez, a sikeres adaptá­cióhoz, a problémák fölhal­mozódásának megelőzéséhez nyújthat segítséget a korsze­rű közgazdasági gondolkodás, s ennek terjesztésében ki­emelkedő a feladata és a fe­lelőssége a Somogybán élő, itt dolgozó ötszáznyojcvan felsőfokú végzettségű szak­embernek, valamint további ötszáz gyakorlott vezetőnek. Az egyetemet, főiskolát vég­zett közgazdászok száma me­gyénkben öt év alatt harminc százalékkal nőtt, s elhelyez­kedésük ágazati és területi aránya is javult. Így megvan a lehetősége, hogy a vállalati döntésekben nagyobb teret kapjanak a gazdasági meg­fontolások. A feltételek meg­léte azonban nem azonos auto­matikus érvényesülésükkel. Vezetési, szemléletbeli prob­lémák miatt — amint a me­gyei pártbizottság dokumen- ” tumai több ízben is megálla­pították az elmúlt öt évben — a gazdálkodó szervek egy részénél irányítási és gazda­sági gondok halmozódtak föl. Ezeknél a vállalatoknál, in­tézményeknél a színvonalas közgazdasági munka jelen tő­A siófoki vásárcsarnokban a délelőtti vevők leginkább a csarnok elkerített felét nézegették, a kofák pedig zúgolódtak is: „ezek rontják az üzletet!”«. Az „ezek” alatt majdnem száz somogyi kistermelő és kertbarát ér­tendő, akik a Kiskertek mes­terei című kiállításra hozták ei termékeik javát. A népfront, a megyei ta­nács, a kertbaratszövétség es más szervezetek segítségével rendezett zöldség-, -gyü­mölcs-, kerti szerszám- és kisgéptárlat a színek, for­mák kavaikádja. Három na­pig tart nyitva, s kiegészíti a bogiári állami gazdasag, a SiófüKi Állami Gazdasag, valamint az Agroker, illetve a Vetőmag termeltető és Ér­tékesítő Vallalat bemutató­ja. Nem véletlenül kerültek ide ok sem. A boglári rek­lámstandon például ott a felirat: a szaacsopurtOK évente hatmillió oltványt ké­szítenek, s ezt a gazuasag közvetítésével exportálja«.. A nagyüzemek tehat támo­gatják a kistermelőket, s nem kis értéket kapnak visz- sza. A csodálatos kiállítási tár­gyakat nezegetve megállapít­hatták a látogatók: itt min­den óriási. A paprika, a ba­rack, a szőiő .. Kivéve per­sze azt, aminek viszont ki­csinek kell lennie, mint pél­dául az eltenni való uborká­nak, amelyik itt természete­sen szuper kicsi. Jó ropogós, ínycsiklandó savanyúság le­het majd belőle ... A megye minden részéből érkeztek ide kiállítók, s jól­eső örömmel nyugtázhattuk, hogy a kertbarátmozgalom­nak szép eredményei van­nak. És .a gazdálkodók — akár parasztok, 'akár mun­kások, akár értelmiségiek — nagy igyekezettel arra töre­kednek, hogy. terményeik ne sége a jövőben még hatvá- nyozottabbá válik. A társaság szeptember 2-i közgyűlésére készített beszá­moló visszatekintése szerint a megyei szervezet magas szintű előadások és konzultá­ciók révén segítette a közgaz- ' daságtudomány újabb ered­ményeinek elterjesztését, az időszerű gazdasági kérdések iránti érdeklődés kielégítését. A szervezet másik fontos cél­kitűzése a megyei és a válla­lati tervfeladatok megfogal­mazásához és megvalósításá­hoz való hozzájárulás volt; ez a tevékenység összetettségé­nél és a lazább vállalati kap­csolatoknál fogva már kevés­bé volt sikeres. A beszámoló önkritikusan szól a gazdasági közéletről is. Az előadásos rendezvényeken való részvé­tel önmagában kevés. Több vitázó és javaslattevő kell, s növekednie kell a tudomá­nyos publikációk számának is, hogy formálhassák a me­gye gazdasági közvéleményét. Szakosztályi élet A szervezet taglétszáma öt év alatt megkétszereződött, százkilencvennyolcra nőtt. A fiatalok aránya körülbelül huszonöt, százalékos, és egy- harmada nő. A tagok közül mindössze huszonnyolcán dolgoznak ipari ágazatokban, s ez, valamint a vezető be­osztásúak kis száma gyengí­ti a szervezet akcióképessé­gét. Siófokon és Barcson ön­álló csoport működik. Prjeva- ra Pál, sí társaság megyei szervezetének titkára általá­nos tapasztalatként fogalmaz­ta meg, hogy a szakosztályi élet megújítása szakmailag többet adhat, s több érdeklő­dőt vonz, mint esetenként egy-egy nagyelőadás. A kö­vetkező években ezért keve­sebb általános témájú ren­dezvényt terveznek. Az érde­mi munkát inkább az építő­iparig az élelmiszergazdasági és a kereskedelrrti-idegenfó'r- galmi szakosztályban próbál­ják összpontosítani. A társa­ság szakmai-nevelő munká­ján túl a gyakorlati közgaz­dász-továbbképzésből is részt vállalt; a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem továbbképző intézetével kö­zösen. csalj, hasznot hozzanak, ha­nem a „szépségversenyben” is helytálljanak. Sok látogató nézegette a különlegességeket vagy a még kevéssé elterjedt nö­vényi táplálékokat. A kol­básztök, a paprika alakú pa­radicsom, a padlizsán so­kaknak — főleg az ifjab- baknak — ismeretlen volt. A szakemberek értő meg­jegyzések kíséretében must- rálgatták a szerszámkészítők termékeit, például a gyom- lálást helyettesítő hagyma- köztisztítót. Sokan álltak meg A társaság együttműködik a természettudományos egye­sületekkel, de a vállalati szervezés-irányítás és a mű­szaki haladás területein még szorosabbra lehetne fűzni a munkakapcsolat szálait. Fon­tos, hogy a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság­gal is bővüljön az együttmű­ködés. A tudományos tevé­kenység szélesítésében első­sorban a Pécsi Akadémiai Bizottsággal és a kaposvári főiskolákkal kialakított kap­csolatokban rejlenek még tartalékok, összességében a Magyar Közgazdasági Társa­ság megyei szervezete ered­ményes öt évet zárt; fölkel­tette az érdeklődést a köz- gazdasági problémák és meg­oldásuk iránt, mozgósította, összefogta a gazdasági szak­emberek munkáját. Tervek i A közgyűlés előtti napok­ban is gyűjtik a közgazdá­szok véleményét, javaslatait. A társaság ezek és az orszá­gos állásfoglalások alapján alakítja ki munkatervét a következő öt évre. Somogy hatodik ötéves tervi felada­tainak megvalósítása érdeke­ben növelni kell a társaság aktív, közgazdasági munkába bevonható tagjainak számát, s több színvonalas konzultá­cióra, konferenciára van szükség. És pályázati kiírá­sokra is. A társaság szakosz­tályainak, csoportjainak részt kell venniük a helyi terve­zésben, a koncepciók kialakí­tásában, és a véleményezés­ben is. A szervezett tovább­képzésed túl feladata a köz­gazdasághoz kapcsolódó más tudományágak, a szociológia, a jog, a matematikai stb. is­mereteinek terjesztése is. A továbbiakban kialakítják a főiskolákkal való együttmű­ködés formáit, s a vidéken élő közgazdászokat jobban bevonják a munkába. A me­gyében élő közgazdászok helyzetéről, munka- és élet- körülményeiről tájékoztatják az illetékeseket. A társaság összefogó erejével, szakmai tevékenységének elismerteté­sével sokat tehet a közgazda- sági munka presztízsének emeléséért. Cseke László egy sarokban és ámultak: ennyiféle méz létezik? Szinte minden kiállítót dí­jazni lehetett volna, okleve­let. kapott is mindegyikük. Nehéz helyzetben volt a bí­ráló bizottság, amikor dön­teni kellett. Végül két fődí­jat és több mint egy tucat egyéb jutalmat adtak ki. Az egyik fődíjat a Siófok—Kili- tiböl érkezett kiállító, Bada­csonyi József kapta meg, az ő „tárlatán” hatalmas répá­kat, hagymákat, paprikákat és egyebeket, no meg egy 21 kilós sütőtököt lehetett lát­Gyermekkorunk „felhőkar­colója” az 1928-ban épült kaposvári nagymalom nap­pali fényben már csak ezer­szer látott, ormótlan, öreg épület. Az éjszakai malom viszont egészen más. Isme­retlen ... A csöndes utcák­ban már messziről hallható az épületből kihaliatszó kü­lönös ,,zümmögés”. A párás félhomályban fénylő ablak­sorok négyfedélzetű óriás hajónak láttatják á malmot. Belül csak fokozódik ez az illúzió. A hajópadlós gép­termeket keskeny korlátos föl járók kötik össze. A cső-' pókhálók szövevényében itt is. ott is előbukkan egy- egy veszettül forgó óriás lendkerék. És zúdul a szem, ömlik a liszt. Minden zakatol, lüktet. Mégis úgy látszik: kihalt a malom. Alig találni em­bert .. . — Összesen hatan dolgo­zunk az éjszakai műszak­ban — mondja Veinger Ist­ván művezető molnár — pedig legalább nyolc ember kéne. Négyünknek tizenkét óráznunk kell, hogy zavar­talanul menjen az őrlés. — Kerül-e már a henge­rek közé új búza? — Nagyobbrészt még a tavalyi, de augusztus elseje óta már új is jön a csö­veken. A minősége, tapasz­talataink szerint, valamivel jobb a tavalyinál. Szeptem­ber elsejétől már csak ezt őröljük. — A felesége elégedett-e a liszt minőségével? — Nem mindig. A kifo­gásaira csak azt válaszolha­tom, hogy a molnár a liszt­be sütőipari értéket se bele­tenni nem tud, sem kiven­ni belőle. — Mi adja hát a molnár munkájának a minőségét? — Sok minden. Például- hogy egy mázsa búzából ké­pes-e megfelelő gépbeállí­tással „kiőrölni” száz kiló és huszonnyolc deka lisztet. Ha igen, havonta háromszáz fo­rint prémium jár érte. — Volt már hogy ezt nem kapták meg? — Persze. A múlt hónap­ban . . . Elromlott a számlá­lómérleg, és 98 kiló jött ki a hó végi elszámolásnál. Megnéztem a kezdetleges „automatikájú” masinát, amelynek kiszámíthatatlan ni. A másik fődíj Czinkóczi Géza kaposvár—toponári kertbaráté lett: saját készí­tésű, több célra használható kerti traktorával érdemelte ki az elismerést. A kiállítás látogatóinak fi­gyelmét többször föl kellett hívni arra, hogy a kiállított tárgyakhoz ne nyúljanak, s főleg ne harapjanak bele. A vigasz sem késett: kihirdet­ték, hogy három nap múlva — a bemutató bontásakor — kiárusítják a tárlat anyagát. L. P. r t Éjszakai őrlés szeszélye a molnároknak há­romszáz forintba kerüli. — Azt mindenki belátta, hogy nyolc vagonnyi liszt el nem veszhetett, a pér.z azonban ugrott. Az első szinten Lujbert József hengerőr épp egy csa­varógombot állított. — Már harminc éve kita­nultam a molnármestersé­get- akkor azonban otthagy­tam a malmot. Aztán visz- szajöttem ... A műszak egyetlen nőtag­ja Kis lmréné. — Én is harminc éve kezdtem mint zsákkocsizó- lány. Tudja, akkoriban a fiatal nem választotta a pá­lyát, hanem kereste. Azóta itt, a malomban sokféle munkát végeztem; most be­tanított szitaőr vagyok. — Néhány éve még éjsza­ka is nyüzsgő volt a ma­lom. Ma már alig vagyunk, és nem tudom, mi lesz pár év múlva — így Veinger István. — Ismerik egyáltalán a fiatalok ezt a pályát? — Sok mindent megpró­báltunk már. Én még isko­lákban is jártam, hogy után­pótlást találjak. Mindhiába. — A fiamat is megpróbál­tam ide csalogatni — val­lotta be Reinis Zoltán, a harmadik emelet szitaőre, de csak egy nap jött ki... Most esztergályosnak tanul. — Nehéz a munka vagy kevés a bér? — Az éjszakai műszak a A szépítést már kedden megkezdték a cseriek. Ahogy mentem a Nostrától föl a dombtetőre, a Gárdonyi ut-> cába, mindenfelé láttam szorgoskodó embereket. Volt, aki söprögetett, mások a virágokat öntözték. — E városrészben a szo­kások épp olyanok, mint fa­lun. Jön az ünnep, minden-, ki takarít, szépíti a háza elejét — mondja Borsföldi Ferenc körzeti népfrontel­nök. Jól ismeri ezt a kör­nyéket, 1948 óta dolgozik a Nostrában; úgy mondja, hogy ma már az egyik leg­régibb dolgozó a Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalatnál. Most műszaki ve­zetőként dolgozik, a felesége ugyanott meós. Épp szabad­ságon vannak, s hol a két unokával foglalkoznak, hol a dombóvári Gunarasi- strandra „ugranak el” a ko­csijukkal. Harangozó Gyula városi népfronttitkártól tudom, hogy a cseri az egyik leg­eredményesebben dolgozó körzet. Akár társadalmi munkáról van szó, akár a tanács és a lakosság kapcso­latának erősítéséről, mindig kitesznek magukért. Amikor ezt említem az ősz hajú, mosolygósán beszélő elnök­nek, máris magyarázza szé­les gesztusokkal: — Ez a Cser olyan, mint a Donner... Bennszülött ka­posváriak élnek itt; büsz­kén vallják magukat cse­rieknek. És egy Burcsa Gyula bácsit, vagy Köttó Józsefet, Benkei Istvánt nem kell biztatni, hogy ezt vagy azt kell tennünk a váro­sért. Az öt tanácstag, az is­kola, a körzeti pártszerve­zet, a vöröskeresztes-szerve- zet a könyvtár, meg az itt levő .vállalatok egy akara­ton vannak, jól együttmű­ködnek. Mi könnyen beszé­lünk, mondjuk, egy belvá­rosi körzethez kepest; ott sokkal nehezebb megmoz­gatni az emberedet. Az iskola fontos központ a Cser közepén. Igazgatója, Jordanics József sok társa­dalmi tisztséget tölt be: ta­nácstag, ő a körzeti nép­fronttitkár, s így minden­ben tud segíteni. A rendez­vényeket az iskolában tart­ják, az úttörők műsorral te­szik színesebbé a városrészi fórumokat. S ha fa, virág elültetését kérik a lakosság­legriasztóbb. No, meg hogy ezen a pályán nem lehet •.fusizni”. — Nekem mégis tetszik. — Hát jöjjön el tanuló­nak ! — ajánlotta Kisné. Mint kiderült egy tanuló verbuválásáért 860 forint járna a malmiaknak. Sajnos, ezért a pénzt még egyikük sem kapta meg. A negyedik emeleten szít nes jelzőlámpákkal teli fal előtt találtam Bosnyák Sán­dor szakképzett szitaőrt. — Elég egy pillanatnyi fi­gyelmetlenség, és kész az üzemzavar. Olyankor aztán verejtékes órákba telik, míg újra indulhatunk. — Mikor a lególmosabb az éjszaka? — Ilyenkor egy óra után kell egy kis akaraterő, hogy az ember állva maradjon. Mati József koptatós egy­szerre öt szinten dolgozik. Két ember munkáját végzi. — Állandóan le és fel. Még nem számoltam hány­szor egy műszak alatt, de hajnal felé már nem érzem a lábam. Mégis muszáj für­gének lenni. Percenként százötven kiló szem megy át a csöveken. Egy kis figyel­metlenség, és a /búza a sze­mét közé megy... Két órakor még mindenki magától értetődően ,»Jó es­tét!” köszön. Azután három­kor a hajnali pír meghozza a „Jó reggelt r Négykor in­dul az első lisztszállítmány a kenyérgyárba. — Ma alighanem négy forduló is lesz. Sok kenyér kell az ünnepekre. Az éjszakai műszak alatt öt és fél vagon lisztet őröl­tek- Bíró Ferenc tói, a gyerekek által kérik meg rá a szülőket. E környék arról neveze­tes, hogy nem kell kétszer szólni, szívesen fogják meg az emberek az ásót, a ge- reblyét. — Mi a titka ennek? — Mindenütt meg lehet nyerni a lakosságot, ha van valami kérés. Nincs még viz az utcában, hiányzik a járda, az út? Megmondjuk, hogy a tanács ennyivel já­rul hozzá, mi meg tegyünk hozzá ennyi saját munkát. Amikor például itt, a Gár­donyi utcában járdát csi­náltunk, még ahelyett is el­végeztük, aki nem jött el, hiszen az volt a jelszó: „Mi­nél előbb!” S így van ez máshol is. Munka pedig mindig akad, hol a Tokaji vagy a Micsurin utcában, hol má­sutt. — Nem is nagyon kell kérni: az emberek már jön­nek, jelentkeznek maguktól. Most például a Tokaji utcá­ban készül kövesút,' még félben van a munka, az utca elejét „megfejelték”, a hor­host pedig apránként töltik föl. Kiss Péter tanácstag szívügyének tartja s min­denben segít. Borsföldi Ferenc tizenhá­rom éve népfrontelnök. Most kapta meg a Népfront­munkáért kitüntető jelvényt. Amikor kinyitotta a piros dobozt, s megmutatta az ezüst csillagot, ezt mondta: — A kitüntetés tulajdon­képpen a jó „öreg” cseri társaságot illeti. Ebben ben­ne van az egész körzet munkája. Sokáig beszélgettünk, s ki­derült:« van még feszítő gondja a városrésznek. A tanácstagok tavaszi beszá­molóján ismételten szóba került, mikor épül meg vég­re a járda az Egyenesi úton. Az iskolás gyerekek a ko- csiúton járnak, s csoda, hogy még nem történt bal­eset. Akkor ígéretet kaptak arra, hogy még az idén megcsinálják. — Ha ez így lesz — mond­ja az elnök —, oda is kivo­nul boldog, boldogtalan. Nagy öröm lesz, ha ez meg­valósul ! Lajos Géza SOMOGYI NÉPLAP Kiskertek Kiállítás Siófokon Cseri patrióták

Next

/
Thumbnails
Contents