Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-19 / 194. szám

„Nem okoz álmatlan éjszakát..." Egyesült Államok Fejlődő világ Amerikai partraszállási gyakorlat Ouantanamóban Vadászrepülőgépek Izraelnek Amerikai haditengerészeti egységek az „Ocean venture—81” hadgyakorlat keretében partraszállást hajtottak végre a guantanamói támaszponton. A képen a katonák elhagyják a helikoptert (Telefotó — AP—MTI—KS) Amerikai haditengerésze- ’ ti egységek hétfőn, az „Ocean Venture—81” had­gyakorlat részeként partra­szállást hajtottak végre a guantanamói haditengeré­szeti támaszponton. Helyi idő szerint 7.30 óra­kor kilenc CH—46 típusú helikopter érkezett a tér­ségbe és az öböl közelében amerikai katonákat tett partra. A bázison elhelyezett tü­zérségi ütegek megszólalta­tása után a desz^nthelikop- terek a Guam helikopter- anyahajóról szálltak íeL Az augusztus elején az Atlanti óceánon kezdődött „Ocean ' venture—81” had­gyakorlaton egy tucat or­szág vesz részt — az Egye­sült Államok, Kanada, Hol­landia, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársa­ság, Franciaország, Portugá­lia, Spanyolország, Kolum­bia, Venezuela, Uruguay és Argentína, mintegy 12 000 emberrel, 240 hadihajóval és több mint ezer katonai repülőgéppel. Jóllehet Washington ki­sebbíteni igyekszik a Guan- tanamóban hétfőn tartott partraszállási manőver je­lentőségét, Kubában a had­gyakorlatot a Reagan-kor- mány intervenciós karibi politikája részének tekintik. Az „ellopott cirkáló” esete A néhai Rejtő Jenő rna is hatalmas olvasótáborának a hol Marokkóban, hol Tehe­ránból keltezett hírek nyo­mán nyilván eszébe jutott az immár klasszikus ello­pott cirkáló”. A világsajtó az ügyet „az elkötöt naszád esetének” nevezi. A cím ugyancsak rejtői hangulatot áraszt, maga a történet — és főleg háttere — sajnos már korántsem ilyen derűs. Az, hogy egy monarchista (sah-párti) szervezet „elköt- ,hette” a Párizs által iráni rendelésre szállított, már régen kifizetett hadihajót, hogy eltűnhetett vele; hogy feltankolhatott a marokkói Casablancában — önmagá­ban is valami fontosat je­lent. AzU hogy a mai iráni rendszer ellen valóban jelen­tős erők hirdetnek — és vívnak is — harcot, még­hozzá esetenként nemzetközi támogatással. E külső támo­gatás méreteit jói érzékel­tették a legutóbbi fejlemé­nyek is. Baniszadr, a pári­zsi emigrációban élő iráni cx-elnök, aki nemrég még Khomeini egyik leghívebb tanítványa volt, néhány na­pos szünet után isméi meg­szólalt a francia fővárosban. Nyilatkozatainak hangja élesebb, mint valaha; a ha­talmat Teheránban „törvény­telenül bitorlók” elleni fel­kelésre szólított fel, magát az ajatóllahot sem kímélve, környezetét pedig egyenesen <,zsarnokok, árulók és őrül­tek gyülekezetének” nevez­te. Az a francia kormány, amely néhány napja még rendőrkordonnal akadályoz­ta meg, hogy Baniszadr megszegje a megállapodást és politikai tevékenységet folytasson, most mindezt szemrebbenés nélkül tűri. Nem kell nagy éleslátás an­nak meghatározásához, hogy mi okozta a változást: va­lószínűleg az, hogy hazatér­tek Iránból a francia állam­polgárok ... Teheránban a parlament — az új elnök, Radzsai után — az új kormányfőt, Baho- nart is beiktatta. Megszűnt tehát — legalábbis a felszí­nen — a sokat emlegetett kettős hatalom és most már valóban minden kulcspozí­ció az úgynevezett iszlám fundamentalisták kezében van. Ezt a homogénnak tű­nő hatalmat azonban igen komoly belső — és külső — erők összjátéka veszélyezteti, a legnagyobb kérdőjel pedig változatlanul a fegyveres erők magatartá­sa. Érthető tehát az iszlám vezetőknek az a szorongása, hogy életükre törnek, mind politikai, mind fizikai érte­lemben. Iránon belül szapo­rodnak a merényletek — igaz, legalább ilyen arány­ban a megtorlások, a kivég­zések is. Ügy tűnik, Tehe­rán még csökkentett olaj- termelését sem képes érté­kesíteni, s sőt a nyugati saj­tóban Irán olaját ajánló öles hirdetések (!) jelentek meg. Ez az apró, ám annál jellemzőbb tény is jelzi: a teheráni rendszert politikai és gazdasági nehézségek egyaránt fenyegetik, H. E. •A Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat 41. sz. Vertikális Építésvezetősége fölvesz gyakorlattal rendelkező, minősített ívhegesztőket Jelentkezés helye: Kaposvár, Szokola-telep. • (1589421 A kubai állami terület határainak sérthetetlenségét vigyázó határvédelmi őrség katonáit és tisztjeit az ame­rikai partraszállási manőver idején a nyugalom, s egy­úttal az éberség jellemezte. „Természetesen éberek va­gyunk, de a partraszállási manőver nem okoz nekünk álmatlan éjszakákat” — hangsúlyozta* az MTI tudó­sítójának a Guantanamo megyei pártbizottság egyik vezetője. Szavainak mintegy igazolásaként hétfő este Guantanamóban megkezdő­dött az idei nyári karnevál... Az Egyesült Államok is mét szállít F—16-os és F— 15-ös vadászrepülőgépeké Izraelnek — így döntött hét­főn este a Ronald Reagan elnökletével összeült nem­zetbiztonsági tanács, amely egy Los Angeles-i szállodá­ban tanácskozott. A döntést bejelentő Ale­xander Haig külügyminisz­ter azzal indokolta az ame­rikai elhatározást, hogy az Izrael és a PFSZ között jú­lius végén létrejött tűzszü­net — amelyet egyébként az izraeli fél iránti tapintatból hivatalosan „a libanoni és az izraeli területek közötti tűzszünetnek'’ neveznek — továbbra is fennmaradt, és „ez biztató jel a béke felé teendő további lépésekre ’. LENGYEL HELYZETKÉP Elítélték a meghirdetett sajtésztrájkot A lengyel népgazdaság­ban. bekövetkező munkaerő­átcsoportosításról, a bányá­szok többletmunkájáért fi­zetendő bérről, a pedagógu­sok anyagi és szociális hely­zetének javításáról tárgyalt Varsóban a lengyel kormány elnöksége, Wojciech Jaru- zelsKi miniszterelnök vezeté­sével. A tervek szerint az idén 150 ezer dolgozót irányíta­nak ót Lengyelországban az állami iparból a népgazda­ság egyéb ágazataiba. • A PAP szolgáltatásban vagy a me­zőgazdaságban munkát vál­lalók anyagi biztonságának garantálásáról szóló tör­vénytervezetet hétfőn vitat­ta meg a lengyel kormány elnöksége. A testület állást foglalt a pedagógusok fize­tésének emelése mellett. A kormány elnöksége azt ter­vezi, hogy a hátralévő nyolc szabad szombaton munkába álló bányászoknak a több­letmunkáért kétszeres mun­kabért fizetnek majd. A me­zőgazdaságban, a kézmű­iparban és a szolgáltatások területén a minisztertanács elnöksége különféle kedvez­ményekkel kívánja támo­gatni a magánkezdeménye­zést. A lengyel főügyészség szó­vivője hétfőn éjszaka a PAP hírügynökség útján nyilat­kozatot tett közzé a tör­vényellenesen szervezett sztrájkok és az államellenes propagandaakciók kezde­ményezőivei szemben folyó eljárásokról. A nyilatkozat leszögezi, hogy az ügyészség teljesíti és a jövőben is tel­jesíteni fogja törvényes kö­telezettségeit. A LOT lengyel légitársa­ság munkásönkormányzata kedden hajnalban úgy dön­tött, hogy nem fogadja el az illetékes minisztérium által kidolgozott működési sza­bályzatot és állást foglalt a minisztérium által a LOT élére kijelölt igazgató sze­mélye ellen. A tömegtájékoztatás dol­gozóinak újabb szakszerve­zetei ítélik el a Szolidaritás országos egyeztető bizottsága állal augusztus 19-eré és 20- ara meghirdetett sajtósztráj­kot. A könyvkiadók, a saj­tó, a rádió és a televízió dolgozóinak szakszervezeti szövetsége kedden nyilvá­nosságra hozott állásfogla­lása megbélyegzi a Szolida­ritás tervét, amely kizáró­lag a társadalmi feszültség élezését szolgálja, és ellen­tétes a szakszervezet alap- szabályzatával. A szövetség a PAP lengyel hírügynökség által közzétett állásfoglalá­sában támogatásáról biztosí­totta a már korábban hason­ló sztrájkellenes nyilatkoza­tokat elfogadó szervezeteket, így a lengyel nyomdaipari dolgozók független szakszer­vezetét és Lengyelország legnagyobb könyv- és lap­kiadójának, a RSW Prasa dolgozóinak szakszervezeti szövetségét. Mint ismeretes, a Szolidaritás szakszervezet kétnapos akcióját, amely szerdán és csütörtökön lehe­tetlenné kívánja tenni a na­pilapok nyomtatását és • ter­jesztését. a Szolidaritást ért sajtóbírálatok miatt hirdette meg. A sajtósztrájkkal kapcso­latban a LEMP Központi Bizottságának lapjában, a Trybuna Ludu keddi számá­ban megjelent írás rámutat: a Szolidaritás értelmetlen akciója éppen az ellen irá­nyul, amiért a Szolidaritás olyan hangosan küzdött, és amit a független szakszerve­zeti sajtó létrejöttével el is ért — vagyis a sajtó szabad véleménynyilvánítása ellen, A lapok elkészítésének. terjesztésének, a társadalom tájékoztatásának akadályo­zása az újságírók és az ol­vasók jogainak megsértése. Kifejezetten politikai jellegű sztrájk, amely veszélyezteti a megegyezés politikai vona­lát, a szocialista megújho­dás alapvető feltételét. Keresse föl augusztus 20-án ¥ a Zseiic Aruház játékosztályának pavilonját Kaposváron, a Cseri Centenáriumi Parkban Mostanában a hírek szinte naponta bizonyítják, hogy is­mét a figyelem középpontjá­ba került a fejlődő országok helyzete. A mexikói Cancún szigetén nemrég 22 állam képviselői az őszre összehí­vott „nemzetközi 'fejlesztési és együttműködési értekezle­tet” készítették elő. Lcpez Portillo mexikói és Fidel Castro kubai elnök találkozó­ján szintén központi téma volt a fejlett lökés cs a fej­lődő országos októberre ter­vezett csúcstalálkozója. A kenyai fővárosban több mint 150 állam mintegy négyezer- küldötte a nemzetközi ener- giag-mdok fölszámolásáról ta­nácskozott. A szkeptikusok e példák láttán bizonyára legyintenek, s azt mondják, hogy jóné- hányszor volt ez már így, mégsem változott semmi. Iga­zuk van. De igazuk van azok­nak is, akik a fejlődő orszá­gokban uralkodó tarthatatlan állapotokra újra meg újra felhívják a figyelmet. Sokan közülük ■ úgy vélik, hogy a fejlődő világ gondjai .ma már annyira feszítőek, hogy rob­banással fenyegetnek. Lénye­dasági rend megteremtésével. Az államok egyenlőségét és szuverenitását újra kimondó, a diszkrimináció megszünte­tését, a nemzetközi pénzpiac stabilizálását, az árviszonyok igazságosabbá tételét sürgető dokumentumokat az ENSZ 120 tagországa szavazta meg, úgy tűnik, mindmáig hiába. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia. az NSZK, Francia- ország, hogy csak a legjelen­tősebb tőkésországokat említ­sük, az okmányok ellen sza­vazott, további tíz pedig tar­tózkodott az állásfoglalástól. Ezek az államok — immár saját szempontjaikat érvé­nyesítve — 1077-ben, Párizs­ban „nemzetközi gazdasági együttműködési értekezletet” tartottak. Így vette kezdetét az úgynevezett Északi-Dél dialógus, amelynek egyik ál­lomása a mostani caneuni előkészítő tanácskozás volt, s amelynek fénypontja az ok­tóber 22—23M csúcsértekezlet lenne. Csakhogy fénypont, lesz-e valóban? A fejlett tőkés or­szágok és a fejlődő államok párbeszéde mindezideig nem hozott érdemi eredményeket. Folyik a cancuni előkészítő tanácskozás. A csúcsértekez­let kilátásai nem kedvezőek gében ilyen drámaisággal fo­galmazott a közismert és so­kat bírált Brandt-jelentés is, amely 1980 februárjában ke­rült a világ közvéleménye elé. Az Észak—Dél Bizottság elnökét, Willy Brandtot és munkatársait többen azzal vádolták, hogy egy jóléti vi­lágálam kialakítására töre­kednek. Az ismert nyugat­német politikus erre így vá­laszolt: „Sokkal kevesebbet kérünk, mint egy jóléti világ­államot, közbenjárást kérünk az éhezés megszüntetésére, az ivóvíz-ellátás biztosítására, a pusztulásra ítélt milliók meg­mentésére .. Az emberiség lélekszáma a mostani 4,5 milliárdról 6,35 milliárdra nő az ezredfordu­lóra, s a népességnövekedés 90 százaléka a legszegényebb országokban jelentkezik. Azokban az államokban te­hát, ahol ma 450 millió em­bert éhhalál fenyeget és to­vábbi 500 millió a rosszultáp­lált. Ugyanakkor az élelmi­szertermelés a világgazdaság azon régióiban emelkedik, ahol a fogyasztás már amúgy is magas. Egyidejűleg a szak­emberek az élelmiszerárak megkétszereződését jósolták. Sajnálatos tény az is, hogy a fejlődő országokban a 70-es évek eleje óta a katonai ki­adások megduplázódtak; ma háromszor annyit - költenek katonai célokra, mint ameny- nyi gazdasági segélyt kapnak. De kedvezőtlenek maradnak az árarányok is: egy tonna olajért annyi nyersanyagot kell adniok, mint a 70-es évek küszöbén. E néhány adat is bizonyítja, hogy a Brandt-jelentés egyes megál­lapításait lehet ugyan vitatni, de a lényégéi, amely felér egy vészjelzéssel, nem. A probléma nagyságát fel­ismerve, az ENSZ tavaly im­már a harmadik fejlesztési évtizedet hirdette meg, hogy enyhítse a fejlődők gondjait. A világszervezet közgyűlése emellett 1974—75-ben rendkí­vüli ülésszakon foglalkozott a fejlődő országok legfőbb követelésével, az új világgaz­Hacsak nem fogjuk fel ered­ménynek a Brandt-jelentést, amelyet a „fejlett Észak” bí­rál a leginkább. De érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon azok az államok, ame* lyeket mint volt és újgyar- matpsítókat, súlyos felelősség terhel a fejlődő világ szomo­rú helyzetéért, s amelyek út­ját állták az ENSZ-kezdemé- nyezések megvalósításának, ilyen formában majd, készsé­get mutatnak a fejlődők gaz­dasági felemelésére. Sok megfigyelő osztja ezt a véleményt: az Észak—Dél ta­nácskozásokra azért került sor, hogy ilymódon tartsák távol az ENSZ-t és a szocia­lista országokat a megbeszé­lésektől. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy Ku­ba — a fejlődő államok kí­vánsága ellenére — nem le­het ott az októberi cancuni csúcsértekezleten. A Reagan- kormányzat ehhez kötötte az Egyesült Államok részvételét a tanácskozáson. A nyilván­való amerikai nyomás ellené­re került sor a cancuni elő­készítő megbeszélés után Ló- pez Portillo mexikói és Fidel Castro elnök találkozójára, amellyel kapcsolatban megfi­gyelők megjegyzik: jóllehet, Kuba nem lesz jelen az ál­lamfők cancuni csúcsértekez­letén, Cozumelen való jelen­léte legalább részben helyre­hozhatja a távolléte okozta erkölcsi és politikai károkat. A tanácskozás két szorgalma­zója, Portillo mexikói elnök és Kreisky osztrák kancellár amellett volt, hogy a Szovjet­uniót is meghívják az érte­kezletre. Moszkvában ezzftl kapcsolatban hangsúlyozták: a szovjet részvétel az általá­nos világpolitikai viszonyok ezen belül a szovjet—ameri­kai kapcsolatok alakulasanak a függvénye. Sajnos, októberig aligha várható látványos áttörés e téren. Így az sem valószínű, hogy a tanácskozás kimoz­dítja a holtpontról a fejlődő országok megsegítését célzó megbeszéléseket. K. M. Észak Dél ellen?

Next

/
Thumbnails
Contents