Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-19 / 194. szám
„Nem okoz álmatlan éjszakát..." Egyesült Államok Fejlődő világ Amerikai partraszállási gyakorlat Ouantanamóban Vadászrepülőgépek Izraelnek Amerikai haditengerészeti egységek az „Ocean venture—81” hadgyakorlat keretében partraszállást hajtottak végre a guantanamói támaszponton. A képen a katonák elhagyják a helikoptert (Telefotó — AP—MTI—KS) Amerikai haditengerésze- ’ ti egységek hétfőn, az „Ocean Venture—81” hadgyakorlat részeként partraszállást hajtottak végre a guantanamói haditengerészeti támaszponton. Helyi idő szerint 7.30 órakor kilenc CH—46 típusú helikopter érkezett a térségbe és az öböl közelében amerikai katonákat tett partra. A bázison elhelyezett tüzérségi ütegek megszólaltatása után a desz^nthelikop- terek a Guam helikopter- anyahajóról szálltak íeL Az augusztus elején az Atlanti óceánon kezdődött „Ocean ' venture—81” hadgyakorlaton egy tucat ország vesz részt — az Egyesült Államok, Kanada, Hollandia, Nagy-Britannia, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Portugália, Spanyolország, Kolumbia, Venezuela, Uruguay és Argentína, mintegy 12 000 emberrel, 240 hadihajóval és több mint ezer katonai repülőgéppel. Jóllehet Washington kisebbíteni igyekszik a Guan- tanamóban hétfőn tartott partraszállási manőver jelentőségét, Kubában a hadgyakorlatot a Reagan-kor- mány intervenciós karibi politikája részének tekintik. Az „ellopott cirkáló” esete A néhai Rejtő Jenő rna is hatalmas olvasótáborának a hol Marokkóban, hol Teheránból keltezett hírek nyomán nyilván eszébe jutott az immár klasszikus ellopott cirkáló”. A világsajtó az ügyet „az elkötöt naszád esetének” nevezi. A cím ugyancsak rejtői hangulatot áraszt, maga a történet — és főleg háttere — sajnos már korántsem ilyen derűs. Az, hogy egy monarchista (sah-párti) szervezet „elköt- ,hette” a Párizs által iráni rendelésre szállított, már régen kifizetett hadihajót, hogy eltűnhetett vele; hogy feltankolhatott a marokkói Casablancában — önmagában is valami fontosat jelent. AzU hogy a mai iráni rendszer ellen valóban jelentős erők hirdetnek — és vívnak is — harcot, méghozzá esetenként nemzetközi támogatással. E külső támogatás méreteit jói érzékeltették a legutóbbi fejlemények is. Baniszadr, a párizsi emigrációban élő iráni cx-elnök, aki nemrég még Khomeini egyik leghívebb tanítványa volt, néhány napos szünet után isméi megszólalt a francia fővárosban. Nyilatkozatainak hangja élesebb, mint valaha; a hatalmat Teheránban „törvénytelenül bitorlók” elleni felkelésre szólított fel, magát az ajatóllahot sem kímélve, környezetét pedig egyenesen <,zsarnokok, árulók és őrültek gyülekezetének” nevezte. Az a francia kormány, amely néhány napja még rendőrkordonnal akadályozta meg, hogy Baniszadr megszegje a megállapodást és politikai tevékenységet folytasson, most mindezt szemrebbenés nélkül tűri. Nem kell nagy éleslátás annak meghatározásához, hogy mi okozta a változást: valószínűleg az, hogy hazatértek Iránból a francia állampolgárok ... Teheránban a parlament — az új elnök, Radzsai után — az új kormányfőt, Baho- nart is beiktatta. Megszűnt tehát — legalábbis a felszínen — a sokat emlegetett kettős hatalom és most már valóban minden kulcspozíció az úgynevezett iszlám fundamentalisták kezében van. Ezt a homogénnak tűnő hatalmat azonban igen komoly belső — és külső — erők összjátéka veszélyezteti, a legnagyobb kérdőjel pedig változatlanul a fegyveres erők magatartása. Érthető tehát az iszlám vezetőknek az a szorongása, hogy életükre törnek, mind politikai, mind fizikai értelemben. Iránon belül szaporodnak a merényletek — igaz, legalább ilyen arányban a megtorlások, a kivégzések is. Ügy tűnik, Teherán még csökkentett olaj- termelését sem képes értékesíteni, s sőt a nyugati sajtóban Irán olaját ajánló öles hirdetések (!) jelentek meg. Ez az apró, ám annál jellemzőbb tény is jelzi: a teheráni rendszert politikai és gazdasági nehézségek egyaránt fenyegetik, H. E. •A Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat 41. sz. Vertikális Építésvezetősége fölvesz gyakorlattal rendelkező, minősített ívhegesztőket Jelentkezés helye: Kaposvár, Szokola-telep. • (1589421 A kubai állami terület határainak sérthetetlenségét vigyázó határvédelmi őrség katonáit és tisztjeit az amerikai partraszállási manőver idején a nyugalom, s egyúttal az éberség jellemezte. „Természetesen éberek vagyunk, de a partraszállási manőver nem okoz nekünk álmatlan éjszakákat” — hangsúlyozta* az MTI tudósítójának a Guantanamo megyei pártbizottság egyik vezetője. Szavainak mintegy igazolásaként hétfő este Guantanamóban megkezdődött az idei nyári karnevál... Az Egyesült Államok is mét szállít F—16-os és F— 15-ös vadászrepülőgépeké Izraelnek — így döntött hétfőn este a Ronald Reagan elnökletével összeült nemzetbiztonsági tanács, amely egy Los Angeles-i szállodában tanácskozott. A döntést bejelentő Alexander Haig külügyminiszter azzal indokolta az amerikai elhatározást, hogy az Izrael és a PFSZ között július végén létrejött tűzszünet — amelyet egyébként az izraeli fél iránti tapintatból hivatalosan „a libanoni és az izraeli területek közötti tűzszünetnek'’ neveznek — továbbra is fennmaradt, és „ez biztató jel a béke felé teendő további lépésekre ’. LENGYEL HELYZETKÉP Elítélték a meghirdetett sajtésztrájkot A lengyel népgazdaságban. bekövetkező munkaerőátcsoportosításról, a bányászok többletmunkájáért fizetendő bérről, a pedagógusok anyagi és szociális helyzetének javításáról tárgyalt Varsóban a lengyel kormány elnöksége, Wojciech Jaru- zelsKi miniszterelnök vezetésével. A tervek szerint az idén 150 ezer dolgozót irányítanak ót Lengyelországban az állami iparból a népgazdaság egyéb ágazataiba. • A PAP szolgáltatásban vagy a mezőgazdaságban munkát vállalók anyagi biztonságának garantálásáról szóló törvénytervezetet hétfőn vitatta meg a lengyel kormány elnöksége. A testület állást foglalt a pedagógusok fizetésének emelése mellett. A kormány elnöksége azt tervezi, hogy a hátralévő nyolc szabad szombaton munkába álló bányászoknak a többletmunkáért kétszeres munkabért fizetnek majd. A mezőgazdaságban, a kézműiparban és a szolgáltatások területén a minisztertanács elnöksége különféle kedvezményekkel kívánja támogatni a magánkezdeményezést. A lengyel főügyészség szóvivője hétfőn éjszaka a PAP hírügynökség útján nyilatkozatot tett közzé a törvényellenesen szervezett sztrájkok és az államellenes propagandaakciók kezdeményezőivei szemben folyó eljárásokról. A nyilatkozat leszögezi, hogy az ügyészség teljesíti és a jövőben is teljesíteni fogja törvényes kötelezettségeit. A LOT lengyel légitársaság munkásönkormányzata kedden hajnalban úgy döntött, hogy nem fogadja el az illetékes minisztérium által kidolgozott működési szabályzatot és állást foglalt a minisztérium által a LOT élére kijelölt igazgató személye ellen. A tömegtájékoztatás dolgozóinak újabb szakszervezetei ítélik el a Szolidaritás országos egyeztető bizottsága állal augusztus 19-eré és 20- ara meghirdetett sajtósztrájkot. A könyvkiadók, a sajtó, a rádió és a televízió dolgozóinak szakszervezeti szövetsége kedden nyilvánosságra hozott állásfoglalása megbélyegzi a Szolidaritás tervét, amely kizárólag a társadalmi feszültség élezését szolgálja, és ellentétes a szakszervezet alap- szabályzatával. A szövetség a PAP lengyel hírügynökség által közzétett állásfoglalásában támogatásáról biztosította a már korábban hasonló sztrájkellenes nyilatkozatokat elfogadó szervezeteket, így a lengyel nyomdaipari dolgozók független szakszervezetét és Lengyelország legnagyobb könyv- és lapkiadójának, a RSW Prasa dolgozóinak szakszervezeti szövetségét. Mint ismeretes, a Szolidaritás szakszervezet kétnapos akcióját, amely szerdán és csütörtökön lehetetlenné kívánja tenni a napilapok nyomtatását és • terjesztését. a Szolidaritást ért sajtóbírálatok miatt hirdette meg. A sajtósztrájkkal kapcsolatban a LEMP Központi Bizottságának lapjában, a Trybuna Ludu keddi számában megjelent írás rámutat: a Szolidaritás értelmetlen akciója éppen az ellen irányul, amiért a Szolidaritás olyan hangosan küzdött, és amit a független szakszervezeti sajtó létrejöttével el is ért — vagyis a sajtó szabad véleménynyilvánítása ellen, A lapok elkészítésének. terjesztésének, a társadalom tájékoztatásának akadályozása az újságírók és az olvasók jogainak megsértése. Kifejezetten politikai jellegű sztrájk, amely veszélyezteti a megegyezés politikai vonalát, a szocialista megújhodás alapvető feltételét. Keresse föl augusztus 20-án ¥ a Zseiic Aruház játékosztályának pavilonját Kaposváron, a Cseri Centenáriumi Parkban Mostanában a hírek szinte naponta bizonyítják, hogy ismét a figyelem középpontjába került a fejlődő országok helyzete. A mexikói Cancún szigetén nemrég 22 állam képviselői az őszre összehívott „nemzetközi 'fejlesztési és együttműködési értekezletet” készítették elő. Lcpez Portillo mexikói és Fidel Castro kubai elnök találkozóján szintén központi téma volt a fejlett lökés cs a fejlődő országos októberre tervezett csúcstalálkozója. A kenyai fővárosban több mint 150 állam mintegy négyezer- küldötte a nemzetközi ener- giag-mdok fölszámolásáról tanácskozott. A szkeptikusok e példák láttán bizonyára legyintenek, s azt mondják, hogy jóné- hányszor volt ez már így, mégsem változott semmi. Igazuk van. De igazuk van azoknak is, akik a fejlődő országokban uralkodó tarthatatlan állapotokra újra meg újra felhívják a figyelmet. Sokan közülük ■ úgy vélik, hogy a fejlődő világ gondjai .ma már annyira feszítőek, hogy robbanással fenyegetnek. Lényedasági rend megteremtésével. Az államok egyenlőségét és szuverenitását újra kimondó, a diszkrimináció megszüntetését, a nemzetközi pénzpiac stabilizálását, az árviszonyok igazságosabbá tételét sürgető dokumentumokat az ENSZ 120 tagországa szavazta meg, úgy tűnik, mindmáig hiába. Az Egyesült Államok, Nagy- Britannia. az NSZK, Francia- ország, hogy csak a legjelentősebb tőkésországokat említsük, az okmányok ellen szavazott, további tíz pedig tartózkodott az állásfoglalástól. Ezek az államok — immár saját szempontjaikat érvényesítve — 1077-ben, Párizsban „nemzetközi gazdasági együttműködési értekezletet” tartottak. Így vette kezdetét az úgynevezett Északi-Dél dialógus, amelynek egyik állomása a mostani caneuni előkészítő tanácskozás volt, s amelynek fénypontja az október 22—23M csúcsértekezlet lenne. Csakhogy fénypont, lesz-e valóban? A fejlett tőkés országok és a fejlődő államok párbeszéde mindezideig nem hozott érdemi eredményeket. Folyik a cancuni előkészítő tanácskozás. A csúcsértekezlet kilátásai nem kedvezőek gében ilyen drámaisággal fogalmazott a közismert és sokat bírált Brandt-jelentés is, amely 1980 februárjában került a világ közvéleménye elé. Az Észak—Dél Bizottság elnökét, Willy Brandtot és munkatársait többen azzal vádolták, hogy egy jóléti világálam kialakítására törekednek. Az ismert nyugatnémet politikus erre így válaszolt: „Sokkal kevesebbet kérünk, mint egy jóléti világállamot, közbenjárást kérünk az éhezés megszüntetésére, az ivóvíz-ellátás biztosítására, a pusztulásra ítélt milliók megmentésére .. Az emberiség lélekszáma a mostani 4,5 milliárdról 6,35 milliárdra nő az ezredfordulóra, s a népességnövekedés 90 százaléka a legszegényebb országokban jelentkezik. Azokban az államokban tehát, ahol ma 450 millió embert éhhalál fenyeget és további 500 millió a rosszultáplált. Ugyanakkor az élelmiszertermelés a világgazdaság azon régióiban emelkedik, ahol a fogyasztás már amúgy is magas. Egyidejűleg a szakemberek az élelmiszerárak megkétszereződését jósolták. Sajnálatos tény az is, hogy a fejlődő országokban a 70-es évek eleje óta a katonai kiadások megduplázódtak; ma háromszor annyit - költenek katonai célokra, mint ameny- nyi gazdasági segélyt kapnak. De kedvezőtlenek maradnak az árarányok is: egy tonna olajért annyi nyersanyagot kell adniok, mint a 70-es évek küszöbén. E néhány adat is bizonyítja, hogy a Brandt-jelentés egyes megállapításait lehet ugyan vitatni, de a lényégéi, amely felér egy vészjelzéssel, nem. A probléma nagyságát felismerve, az ENSZ tavaly immár a harmadik fejlesztési évtizedet hirdette meg, hogy enyhítse a fejlődők gondjait. A világszervezet közgyűlése emellett 1974—75-ben rendkívüli ülésszakon foglalkozott a fejlődő országok legfőbb követelésével, az új világgazHacsak nem fogjuk fel eredménynek a Brandt-jelentést, amelyet a „fejlett Észak” bírál a leginkább. De érdemes elgondolkodni azon is, hogy vajon azok az államok, ame* lyeket mint volt és újgyar- matpsítókat, súlyos felelősség terhel a fejlődő világ szomorú helyzetéért, s amelyek útját állták az ENSZ-kezdemé- nyezések megvalósításának, ilyen formában majd, készséget mutatnak a fejlődők gazdasági felemelésére. Sok megfigyelő osztja ezt a véleményt: az Észak—Dél tanácskozásokra azért került sor, hogy ilymódon tartsák távol az ENSZ-t és a szocialista országokat a megbeszélésektől. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy Kuba — a fejlődő államok kívánsága ellenére — nem lehet ott az októberi cancuni csúcsértekezleten. A Reagan- kormányzat ehhez kötötte az Egyesült Államok részvételét a tanácskozáson. A nyilvánvaló amerikai nyomás ellenére került sor a cancuni előkészítő megbeszélés után Ló- pez Portillo mexikói és Fidel Castro elnök találkozójára, amellyel kapcsolatban megfigyelők megjegyzik: jóllehet, Kuba nem lesz jelen az államfők cancuni csúcsértekezletén, Cozumelen való jelenléte legalább részben helyrehozhatja a távolléte okozta erkölcsi és politikai károkat. A tanácskozás két szorgalmazója, Portillo mexikói elnök és Kreisky osztrák kancellár amellett volt, hogy a Szovjetuniót is meghívják az értekezletre. Moszkvában ezzftl kapcsolatban hangsúlyozták: a szovjet részvétel az általános világpolitikai viszonyok ezen belül a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulasanak a függvénye. Sajnos, októberig aligha várható látványos áttörés e téren. Így az sem valószínű, hogy a tanácskozás kimozdítja a holtpontról a fejlődő országok megsegítését célzó megbeszéléseket. K. M. Észak Dél ellen?
