Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
Ellenőrzött ellenőrzések? A* ellenőröket általában még akkor sem fogadják hárfaszóval, ha az ellenőrzöttek hite szerint náluk minden a lehető legnagyobb rendben van. Mert még a legjobb igyekezet, a fegyelmezetten végzett munka ellenére is kiderülhetnek apróbb figyelmetlenségek, tévedések, jószándékú balfogások. De nem az alapjában érthető ellenőrzésszorongás az oka, hogy sokan kifogásolják a gyakori, olykor egymást fedő ellenőrzéseket. A anaszt főként a termelőszövetkezeti vezetőktől hallani, de jó néhány üzem irányítói is kifakadtak már különböző fórumokon: oly gyakori és sokféle az ellenőrzés, hogy az már a munka rovására megy ... Az ember akaratlanul is él a gyanúperrel: talán vaj van az illetők fején, nem egészen tiszta a kezük vagy nem mindent tettek pontosan az adminisztráció vasszabályai szerint. Ám a legtöbb esetben szó sincs erről: a revizorok, alapos munkájuk végeztével többnyire elégedetten távoznak, legföljebb néhány apró, inkább hanyagságból, felületességből fakadó szabálytalanság miatt kell szólniuk. Tehát a vezetők és a közvetlenül érintett munkatársaik nem rossz lelkiismeretük miatt sokallják az ellenőrzést, hanem valóban azért, mert értékes, hasznosabbra fordítható idő veszik el miatta. Most, amikor mindenkinek minden percére, teljes figyelmére szükség van, különösen fölborzolja a kedélyeket a fölöslegesnek, elhalaszthatónak, lerövidíthetőnek vagy öSGze- vonhatónak tartott ellenőrzés. Olyannyira szóbeszéd tárgya ez, hogy például egyik dunántúli megyei pártbizottság ülésén is fölvetődött a téma, több hozzászóló is foglalkozott az ellenőrzésinvázióval. Az egyik vállalat igazgatója tételesen is fölsorolta, hogy ez idáig hányféle ellenőrzésük volt — pedig épphogy csak túl vagyunk az év első felén. Megtörtént: egy ellenőrzési szándékát bejelentő szervet megkértek, hogy lehetőleg tegye későbbi időpontra a vizsgálódást, mert szeretnék egy kicsit „kifújni magukat”, vagyis teljes erőbedobással dolgozni az előző és kenteni lehetne az ellenőrző a következő ellenőrzés között ... Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy dobjuk a lovak közé a gyeplőt, mindenki csináljon azt, amit akar, higgye, hogy a feltétlen bizalommal úgy sem él vissza senki... Nem, az ellenőrzésekre szükség van! A hibák föltárása segíti a munkát, és az is igaz, hogy ha rendszeresen a körmére néznek valakinek — s itt nemcsak személyekről van szó — kisebb a veszélye, hogy jelentős kárt okozó tévedéseket, esetleg visszaélést követ el. Azt. is be kell látni, hogy az ellenőrök nem valamiféle beteges kíváncsiságtól hajtva görnyednek a könyvek és főkönyvek fölé, néznek szét a műhelyekben, termelőszövetkezeti majorokban, lapozgatnak a dossziékban. Nekik az a munkájuk, s ha mindenkitől többet, jobbat várnak, mint eddig, akkor egészen természetes, hogy ők is tökéletesebben kívánják elvégezni feladataikat. Hallani olyan véleményt, hogy talán egy kicsit sokan vannak, s létük fontosságát bizonyítandó jutnak el a kelleténél többször is egy-egy üzembe, intézménybe. Mások szerint sok az átfedés az ellenőrzésekben; olykor — kevesebbet zavarva — többre mennének, ha egyről-másról megkérdeznék a kollégák véleményét, akik korábban ro^r alaposan megvizsgáltak egy- egy kérdést Egymás munkájára jobban támaszkodva, tapasztalataikat kicserélve, a munkát valamiképpen jobban összehangolva bizonyára csökkenteni lehetne az ellenőrzések számát — anélkül, hogy ez a joggal megkívánt fegyelem lazulásához vezetne. K. J. TIZENHAT kilós a rekord Sári néni és a csányi dinnyések A méhekkel együtt láttunk hozzá az édes belű dinnye falatozásához Csö- mend határában. Abban a pillanatban, amikor a kés belemélyedt a gyümölcsbe, már ott is termettek — étvágyukat csillapítani — a kis rovarok. — Nem kell velük foglalkozni — mondták a munkások —, ilyenkor nem bántanak. Jól megAz előző napon ötvenvago- nos pótszerződést kötött a Zöldért a szövetkezettel. Az eladási lehetőség szinte korlátlannak látszik, hiszen ezen felül bel- és külföldi turisták, kiskereskedők vásárolják itt mázsaszámra a piros belű gyümölcsöt. Nem csoda, hiszen kilójáért mindössze négy forintot kérnek. — Két hete még mást mutatott a dinnyeföld, a férünk egymással. A családtagok közben fagylaltot nyalogattak. s kérdezték, ízük-e munkájuk gyümölcse. Ízlett. — De hát maguk nem tartanak velünk? — Á, nem kell, csak ha szedés közben egy egy a földre pottyan, szétesik, akkor kóstoljuk , meg, milyen az idei termés. Németh Gábor, a marcali Vörös Hajnal Termelőszövetkezet főagronómusa, a munkaadó képviselője elégedett. Kijön mindennap; segít, ellenőriz, elintézi, amit kell. — Százharminchét vagon dinnye vélt az évi tervünkben, de eddig már száznegyvenöt vagonnal exportáltunk az NDK-ba, Csehszlovákiába. A jövő hét közepéig még további negyven vagonnal tudunk szállítani. Igaz, a múlt évihez képest növekedett a termőterület nagysága is. A tervezett három és fél millió forint helyett több mint ötmilliót tesz ki az idén dinnyéből a bevételünk. szedés kezdetéig azonban megváltozott a kép. Nincs este és nincs reggel, csak munka van. Ahogy a gyümölcs megkívánja az érési szakaszban. Ha valakik, akkor a csányi dinnyések igazán tudják, hogy mi a termesztés módja. ök adják a kézi munkát, a téesz az anyagot, a gépeket és a vegyszereket. — A dinnye olyan növény, amihez „hagyományos” szakértelem szükséges. Termesztői március elsején érkeznek az Alföldről, és szeptemberben térnek haza. A csányi dinnyésnek nem kell fölvágnia a gyümölcsöt ahhoz, hogy tudja, elég érett-e már. Gyermekkora óta szinte „vérévé vált” a melegágykészítés, a palántanevelés. A tavaszi és nyári hónapokban Csány, Hort — e két hevesi község — szinte kihal, lakosai elmennek az ország minden részébe. Családostól indulnak útnak. Csö- mend határában három és fél család érkezett. Az a „fél” Sári néni, aki már tavaly is itt segítette hozzá a marcali téeszt az eredményes dinnyetermesztéshez. Németh Gábor elmondta, hogy minden családdal külön kötnek szerződést minden évben. Sári néniék itt voltak tavaly, eljöttek az idén, és itt lesznek jövőre is. Nem véletkn a tizenhat kilogrammos dinnye, amely az idei év rekordja. Egészséges belülről is — meg sem kell szegni, tudják ezt a hozzáértők. Ott lapul abban a kis házban, amilyenhez hasonló több is épült egymás mellett, — Egy nap alatt összeállítjuk a házakat, s berendezzük. A falak mellé napraforgót ültetünk, hogy a zöld növény valamit felfogjon a tűző nap sugaraiból. A homok visszaveri a fényt, megsokszorozza a meleget... Most már készülődünk hazafelé; jön az ősz, a gyerekeknek kezdődik az Tskolg. Amiért jöttünk, elvégeztük. Ambrus Agnes SOMOGYI KRÓNIKÁJA Megdöbbenést váltott ki az Egyesült Államok elnökének döntése, amelynek alapján amerikai hadiüzemek megkezdték a neutronfegyver gyártását. A világnak több mint a felén, Magyarországon és Somogybán is fölzúdultak az intézkedés ellen. A Hazafias Népfront béke-, barátsági és szolidaritási munkabizottságának ülésén is elítélték e lépést, s elhatározták, hogy minden erejükkel azon lesznek: minél szélesebb körben tiltakozzanak a neutronfegyverek gyártása ellen. Körülbelül száz szolidaritási gyűlést tartanak az év végéig megyénkben, s a falugyűlésektől a tanácstagi beszámolókig, a brigádtalálkozóktól a KPVDSZ kulturális napokig minden lehetőséget megragadnak, hogy a somogyi emberekkel beszélgessenek az időszerű nemzetközi és ' belpolitikai eseményekről, erősítsék bennük a népek közötti barátság érzését Azt is kifejezték, hogy kiállnak a Szovjetunió békepolitikája mellett, tiltakoznak az erőltetett fegyverkezés és a neutronfegyver gyártása ellen, síkraszállnak a függetlenségükért és szabadságukéit küzdő népek ügye mellett. Hazánk ezerszemélyes gyermekotthont ajándékoz Kambodzsának. A bizottság elhatározta hogy felhívja az üzemi, szövetkezeti közösségek, szocialista brigádok figyelmét: tegyenek felajánlásokat erre a nemes célra. Ezekben a hetekben fontos kötelességüknek tesznek eleget a tanácsok végrehajtó bizottságai, amikor elemzik, hogy miként teljesítették az első félévben költségvetési és fejlesztési terveiket. A héten a Marcali Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága tűzte napirendre ezt a témát A város vezető testületé örömmel vette tudomásul, hogy a januári tanácsülés határozatának szellemében alakultak a bevételek és a kiadások, a tervezett beruházások előkészítése, kivitelezése jó ütemben halad. A költségvetésben meghatározott főbb feladatok megoldását jól előkészítették, gondoskodtak kivitelezőkről és szállítókról. Az első félévben a kultúrára is többet fordítottak, mint tavaly ugyanebben az időszakban. Ez azért is figyelemre méltó, mert a központi szervek csökkentették a hozzájárulást. Az oktatási intézmények gondoskodtak a szakmai fölszerelések és berendezések beszerzéséről, s így a „túlteljesítéshez” is hozzájárultak. Jól halad a Széchenyi-lakótömb építésének előkészítése, a Somogyterv a terveket az év végére szállítja. A végrehajtó bizottság azt kérte a tanács osztályvezetőitől, hogy kísérjék figyelemmel, miként halad az építkezés a városban, s ha valamilyen akadály fordul elő, azonnal intézkedjenek, mert csak így fejeződhetnek be időre a beruházások. Az építőiparban fontos, hogy magas színvonalú legyen a munkásvédelem. Az Építők Szakszervezetének megyei bizottsága szerint fejlődött a munkavédelem, a szociálpolitika a vállalatoknál. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs mit tenni. Különösen feltűnő, hogy az intézkedések ellenére romlott a baleseti helyzet. A szakszervezetek megyei bizottságának e heti ülésén úgy döntöttek: felhívják a vállalatok, a szak- szervezeti bizottságok figyelmét, hogy szigorítsák meg az ellenőrzést, kövessenek el mindent a biztonságos munkafeltételek megteremtéséért. A dolgozók kötelessége, hogy használják is az egyéni védőeszközöket, s tartsák be az előírásokat A megyei bizottság arra ösztönözte a vállalatokat: ne riadjanak el attól sem, ha fegyelmit keil adni, valakit el kell tiltani a munkától. Csak így lehet elérni, hogy ne romoljon tovább a baleseti helyzet. Bajos Géza Üjra otthon Az udvarhelyi lokálpatrióta A takaros ház udvarán fiatalember dolgozik a vassal. A hegesz- tőkószüléket félretette, s most a vaslétra kötéseit ellenőrzi. Mester Károly ideje legnagyobb részét itt, a somogyud- varhelyi házban tölti. A falu lakói egyre-másra hozzák a megrendelést a lakatosnak, aki egyébként főállásban a GOV-nál dolgozik, s az ipart — természetesen engedéllyel — másodállásban űzi. A főállása miatt bosszankodik: — Nincs munkánk. Néha elmegyünk máshova helyettesíteni; a múlt héten meg a kőművesek mellé osztottak be segíteni. Pedig három szakmám is van. Hasonló a helyzet a munkatársaimmal is ... Ez ám a gazdagság — mondja nem minden él nélkül. Aztán a lakásba vezet, a parányi társalgóban foglalunk helyet. Előbb természetesen megnézzük a műhelyt, amely keze munkáját dicséri. Minden mesterembernek becsületére válna. Mester Károly Nagyatádról érkezett haza, a falujába. Hogy miért hagyta ott a várost? — Egy év alatt, amíg ott laktunk, megismertem a város arcát; nem kérek belőle. Nem tagadom, anyagi szempontok is vezéreltek, hiszen itt alig költünk a háztartásra, ott pedig erre ment a fizetésünk zöme. Először a régi munkahelyéről és a városról beszélgetünk. — Én mindig nyüzsgő ember voltam; nehezen viselem el, ha nem úgy megy valami, ahogy kéne. Annak idején a gyárban is azt hangoztattam, hogy előbbre lépni csak pontos, jó munkával lehet, nem lazsálással, „majd csak lesz valahogy” hozzáállással. Akkor a hatékonyság, a munkaidő-kihasználás még nem volt divatos szó, így nem vettek engem sem komolyan. A gyárban ifjúmunkástitkár voltam, tevékenykedtem a KISZ- szervezetben, aztán amikor megházasodtam, lakást kaptunk. De nem bírtam sokáig a telepet. Hazatértem, átalakítottam a házat; központi fűtés, minden van itt is. Sokan furcsán néztek rám, de Nyíltan — a hibákról is Érdekes vizsgálatsorozat indult országszerte. A szövetkezeteknél bizottságokat hoztak létre: tagjai az illetékes kereskedelmi és vendéglátó szakemberek, az áfész-ok ellenőrzési csoportjai, a vezetőség tagjai. Közreműködésükkel a szövetkezetek most maguk állítanak ki saját magukról „bizonyítványt”: összegezik, hogy mit tettek — vagy mit kellett volna tenniük — a javítások, tatarozások, a karbantartás, az üzletek külső és belső rendje érdekében. Sok helyütt évek óta elmarad a festés, mázolás. E bizottságok a berendezések, hűtőgépek állapotát, az abroszok, evőeszközök, tányérok állagát is megnézik. És ismerik-e a dolgozók, hogy a magasabb osztályba sorolt vendéglőknek milyen színvonalat kell elérniük? — ez is ott van a vizsgálat szempontjai között... Fölmérik a bizottságok azt is, hogy a korábbi ellenőrzések megállapításait hogyan hajtották végre, s vannak-e ismétlődő hibák. szerettem volna bebizonyítani, hogy dolgozni mindenütt lehet. Aki bízik a két kezében, nem érheti kellemetlen meglepetés. — Itt, falun — folytatja — máshogy élnek az emberek. Nyugodtabban, de keményebben dolgoznak. Én lakatos szakmából váltottam iparengedélyt, és ez biztos megélhetés, más meg az állattartásra esküszik. „Ebben van az arany” — mondja egyik barátom, aki két tehenet tart És neki is igaza van. A városban lakhattam, dolgozhattam, de nem tudtam élni. Azt mondják rám, hogy lokálpatrióta vagyok. Nem tagadom, szeretem a falumat, és szeretnék sokat tenni azért, hogy ne sorvadjon el. Megválasztottak népfronttitkárnak is; ahol csak lehet, szót emelek Udvarhelyért. — És a többi fiatal? — Egyre többen maradnak itthon, és még többen maradnának, vagy visszajönnének, ha lenne munkalehetőség. Az udvarhelyi asszonyok hetvenévesen naponta járnak busz- szal más üzemekbe, gazdaságokba dolgozni. Mert az itt élők élete a munka. Én már annyiszor fölvetettem, hogy ennyi munkáskézre a tsz is alapozhatna egy kis melléküzemágat. Aztán itt van a betonüzem. Kitűnő, a gyékényesinéi is jobb kavicsot termelnek. Betonárut készítenek. Ezt az üzemet lehetne fejleszteni, bővíteni, hiszen sokan vállalnának ott munkát. Futkosok fűhöz, fához. De semmi nem történik. Egyszerűen nem értem, miért. Minden adva van, csak ide kéne figyelni. És a község is újra virágzásnak indulna. Van iskola, óvoda, és itt él 1600 ember. Ez a község nincs halálra ítélve. — Egy falu eléggé zárt közösség. Hogyan fogadták visz- sza a városból jött embert? — Volt, aki azt mondta, igazad van, mások meg legyintettek. Most már látják, hogy nem bántam meg, ide tartozom. A fiatalokat is arra szeretném rábírni, hogy ne menjenek el innen. Akad, aki hallgat a szavamra, s nem jár rosszul. Örülök, hogy visz- sza tértem. Dán Tibor SOMOGYI NÉPLAP
