Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-15 / 191. szám

A pult mindkét oldalán Egy ellenőrzés tapasztalatai Rutinellenőrzésnek minő­sült a megyei köjál csütör­töki „portyái;.” a Balaton- parton, ahol ellenőrei na­ponta megfordulnak. Nyáron — csúcsidőben — egyszer „mindent bevetve”, teljes hadrendben végigvonulnak a vendéglátóhelyeken: ol­vashattak erről nemrég la­punkban is. A tapasztalatok — összegezték a szakembe­rek — jobbak az eddiginél.. Ezúttal nemcsak az ellen­őrzésről a helyszínen ké­szült jegyzőkönyvekből me­rítettünk, hanem meghall­gattuk azokat is, akik a pult másik oldalán állnak el­adóként, felszolgálóként. Kezdetnek nem volt rossz, hogy bekopogtattak a fo- nyódligeti Lenin Kohászati Művek üdülőjébe. A hét elején sokan betegedtek meg itt — még pontosan nem tud­ják, hogy mitől —, s min­denképpen indokolt volt a látogatás, hiszen alapvető hiányosságokat tártak fül ed­dig is az ellenőrök. Csütör­tökön hitetlenül álltak ismét a megismétlődő jelenségeket fölmérve: hatvanegy kilo­gramm romlott húst találtak az egyik hűtőszekrényben. És az emberi fogyasztásra alkalmatlan hús „társaságá­ban” cukrászati termékeket. Mit mond az üdülőgondnok, aki szinte mindezért felelős? A miskolci Lenin Kohászati Művek tizenhét konyhai dol­gozót ígért az üdülőnek, s csupán tízen vannak, közü­lük hárman most érkeztek .. Az üdülőben csaknem há­romszáz vendég pihen. Fi­gyelmetlenség és felelőtlen­ség velük szemben, hogy el­látásukhoz nem biztosítják a megfelelő feltételeket. A személyzethiány visszatérő gond több vendéglátó egy­ségnél is, de a miskolci Le­nin Kohászati Művekben ta­pasztaltak alapján bátran le­írhatjuk: a hiányosságokért nagyrészt az üdülő vezetője a felelős. Balatonmáriafürdőn isme­rősként léptek be az ABC- áruházba a köjál ellenőrei. A legutóbbi ellenőrzéskor a bolt vezetőjét ötszáz foript helyszíni bírsággal sújtották, de ennél jobban izgatta a meg nem értés, a „fentiül dörgő” hatósági hang, a leg­csekélyebb segítő szándék hiánya. Miért büntettek? A köjál­előírások egy részét azóta sikerült betartani, de ko­rántsem mindet. A bolt napi forgalma kétszázhetven-két- száznyolcvanezer forint, két­milliós raktárban két és fél milliós árukészlet van. (A tervben is ennyi!) Más­képp nem tudnák kielégíteni az igényeket. Kifogásolták. De ha tíz napig nem jönne utánpótlás, üresen állnának a pultok. Nemcsak a raktá­rak, a pultok zsúfoltak, van más gond is: kevés az eladó, a bolti dolgozó. Érthető az idegességük. Ha szép szóval, segítő szándékkal folyna mindig az ellenőrzés, több volna a foganatja is. A bolt­vezető csak addig nyújtóz­kodhat, ameddig a takaró — illetve az épület — ér. A hatékonyabb munkaszerve­zés még segíthetne gondjai­kon. A kimerültség jeleit ta­pasztaltam vezetőkön és be­osztottakon egyaránt. A dol­gozók reggel hattól este ki­lencig vannak talpon. Fönn­tartható ez az állapot? Töb­ben elhatározták már, hogy ilyen körülmények között fölhagynak a kereskedői szakmával... Ebéd előtti percek az al­sóbélatelepi Vadász étterem­ben. Dél, de jó időben még ez a specialitásairól neveze­tes étterem sem képes ki- csalni az embereket a víz­ből. Kényelmesen beszélget­hettünk a dolgozókkal. Ket­ten szorgoskodtak a kony­hában, este váltás jön ugyan­ennyi személlyel. Naponta mintegy ötszáz adagot főz­nek délben, este ugyaneny- nyit. A rend példás. A fonyódi Gyöngyhalász kedvelt étterem lett a Ba­latonon, de a pult mögött nemcsak elégedettséget ta­pasztaltunk. Tizenhat dolgo­zó látja el a temérdek mun­kát — fele annak, amennyi­re szükség volna. Sokan — a jelenlegi létszámnak több mint a fele — nem bírták a megpróbáltatást, és föl­mondták. A rend azért rend, csupán néhány apróságra fi­gyelmeztették az étterem ve­zetőjét. Ez is általános volt csütörtökön. A miskolci vál­lalat üdülőjén kívül súlyos mulasztást nem tártak föl a köjál ellenőrei sehol. A dicséret sem maradt el, amikor a boglárlellei büfé, falatozó tulajdonosa a várat­lan köjál-ellenőröknek is példás rendet mutatott. Je­lesre vizsgázott rendcsiná­lásból a fonyódi Lidó étte­rem is. Ebéd utáni órákban értünk oda, amikor vala­mennyi dolgozó a súrolóesz­közökkel foglalatoskodott. A személyzet itt sem teljes, pontosan a fele a tavalyi­nak, de a tisztaságra foko­zottan ügyelnek. Több éve, hogy részt ve­szek a köjál ellenőrzésem. Volt, hogy hosszabb időre el­ment az étvágyam néhány rettenetes eset láttán. Most elégedett vagyok. Nem vette el étvágyamat a balatoni körút. Az eladók és felszol­gálók nőttek a szememben; helytállnak. Hogy jövőre még inkább megfelelhessenek a követelményeknek, az nem­csak rajtuk áll. A munka­erőhelyzet javításán kívül nem árt néha ellenőrizni az ellenőrök módszereit sem. Korányi Barna Autó betegségek ispéíszereződöü a forgalom a siófoki flfitnál Mit tudnak és mit nem Hegfürdetett órák Sokan nyaralnak úgy, hogy a tökéletes kikapcsoló­dást választják: nem néz­nek tévét, nem hallgatnak rádiót. Néha még azt sem tudják, milyen nap van, és hány óra. Az emberek több­ségének azonban már-már testrészévé vált az óra: nem tudnak meglenni nélküle. Erről sokat tudna mesélni Mendrek István, aki Siófok főterén egy icipici műhely­ben „gyógyítja” a beteg idő­mérő szerkezeteket. — Bizony, van úgy, hogy berohan hozzám valaki, már ha be tud rohanni és nem állnak előtte ketten, az­tán azt kéri: most rögtön javítsam meg az óráját, mert nyaral, ez az egy van és nem tudja nélkülözni. — Teljesíthetők ezek a kívánságok? — A legtöbbször, sajnos, nem, mert hosszabb munkát igényel az elromlott szerke­zet vagy épp a többinek a határideje szorít. Különösen most, nyáron. Oly sokan jön­nek, hogy néha délelőtt csak kiszolgálok: átadok, átve­szek. és egy órával sem ké­szülök el. — Különleges órákkal ta­lálkozik-e az idegenforgalmi idényben? — Ritkán. Nyugatról né­ha hoznak óramatuzsáleme­ket, amelyeket ott kint már el sem fogadnak javításra. A legtöbb ketyegő azonban szokványos, mint ahogy szok­ványos az is, hogy jól meg­áztatják őket a Balatonban. Mert vízhatlant*; rájuk van írva. És a fele sem az! Egy idő után még a jól szigetel­tek is átengedik a vizet, az igazi búváróra meg olyan, hogy levegő sincs benne; de az nem a mi pénztárcánkhoz való. A külföldi órfkha* sem mindig akad alkatrész, a mester ilyenkor sem jön za­varba, előhúz egy előre el­készített térképet, s meg­mutatja, hol vagyunk és az idegen ajkú páciens máris siethet a ponttal jelölt kollé­gákhoz. — Elég sokan vagyunk Siófokon, de jól megva­gyunk: nem vesszük el egy­más kenyerét. Már a kvarc- óra-dömpinggel is megbir­kózunk ... — Most is egymásnak ad­ják a kilincset az emberek. Mennyi a határidő? — Hibája válogatja. Én mindig pontosan megmon­dom, hogy mikor jöjjenek vissza. Egyszer bejött ide egy csehszlovákiai magyar. Mondtam: pénteken jöjjön vissza. Azt hittem, nem kell hozzátennem, hogy szomba­ton zárva vagyok. Ö meg el- fürödte az időt, és szomba­ton jött. Aznap utazott. Egy év múlva azért megtalálta az óráját... A szomszédban, alig egy saroknyira Juhász Istvánná és az üzletében dolgozó Né­meth Sándor hasonlókat mondott: — Persze, hogy azonnal kéne sokaknak a megfürde­tett óra. Igyekszünk is a nyaralókat soron kívül ven­ni. No. meg egy átvizesedett óra nem is várhat sokáig, mert széteszi a rozsda. — Különlegességekkel ta­lálkoznak-e? — Néha jön olyan kvarc­óra, amit csak nézünk, és nagy ritkán egy-egy nagy márka vagy egy különösen régi, múzeumba illő szerke­zet. Az ember 'örül, amikor ilyet kézbe vesz. — S mit nem tudnak ja­vítani? — Az ftmen-orman össze­szedett, legtöbbször silány csempészórákat. Alkatrész sincs hozzájuk, meg néha nem is érdemes foglalkozni velük, annyira értéktelenek. w',,n" %. r. \ Benzingőz, kipufogógáz, tülkölés, zaj ... A Balaton­nál üdülőknek, sajnos, nem ismeretlen. Sok jót ilyenkor nem is kíván az ember az autóáradatnak, ám ha „ki­kapcsolja” egyéb érzékszer­veit, s csak nézelődik, érde­kes dolgokat láthat. A tö­megével található autókon kívül előfordul errefelé né­hány gépcsoda — Porsce, Oltsmobile. Jaguár és ha­sonló —, fut jó néhány ve­terán Wartburg, Trabant, s el-eldörög egy-egy hobós, ki­mázolt hibrid és harcias te­repjáró ... De mi van, ha a jármű épp az üdülés kellős köze­pén mondja föl a szolgála­tot? Erről a siófoki Afit- szervizben érdeklődtünk. Kiss Farkas Jenő szervizve­zető elmondta: — Mai átlagunk a szezon­ban 80 autó, ősszel és télen ennek csak a fele érkezik be. Hogy ilyenkor milyen típu­sok fordulnak elő, azt órákig sorolhatnám. A megbokroso­dott járművek több mint hu­szonöt százaléka külföldi. — Milyen autókkal kelnek útra a hozzánk látogatók? — Furcsa, hogy sokan oly rossz műszaki állapotban levő kocsikkal vállalkoznak hosszú utakra, amilyenekkel itthon az ember még a szomszéd faluba sem indul­na ei — És a hazai gépkocsik? — Tapasztalataink szerint a magyar járműpark állapo­ta az utóbbi időben nagyot javult. Keveseket ér olyan kellemetlen meglepetés, ami­ért csak magukat okolhat­ják. — A sokszor megbámult nyugati csodákkal mi a helyzet? — Jön néha olyan is. El­sősorban Mercédeszekkel ta­lálkozunk, mivel szervizünk látja el a gyári képviseletet a Balaton-parton. Az új ko­csik garanciális átvizsgálá­sát is elvégezzük. Még a Merci sem abszolút tökéletes kocsi, naponta három-négy befut hozzánk kisebb-na- gyobb hibával. Pátfi István szerelő a kü­lönleges autók gondozója: — Sokszor voltam már kinn a Mercedesnél gyári tanfolyamon. A felszerelé­sünk itt nagyon korszerű. Például mikrofilmes adattá­rolónk van. amelyből a kód­számmal jelzett alkatrésze­ket kiválaszthatjuk és a ja­vítás rövid technológiai le­írását is megtudhatjuk. Nincs olyan autó, ami előtt tehetetlenül állnánk; csak ha valami egészen nagy hibája van, akkor szállíttatjuk autómentővel a határra, mert az gyorsabb, mint az alkatrészbeszerzés és a javí­tás. De már az is előfor­dult, hogy két nap alatt re­pülőgéppel hozattunk alkat­részt egyik „betegünkhöz”. — A többi ritka kocsival is „elbánnak”? — Legalábbis igyekszünk. Valamilyen ideiglenes meg­oldással még a nálunk igen ritkán látható amerikai or­szágúti cirkálókat is föl tud­juk éleszteni. — Matuzsálemekkel talál­koznak-e? — Nem. Azok hobbiautők: a tulajdonosuk a legkisebb csavarjukat is ismeri, és sa­ját maga javítja féltett kin­csét. Csak az fordul elő, hogy a vén autó gazdája egy-egy szerszámért ugrik be hozzánk. így is szívesen segítünk neki. Fölnyitja egy kívülről va­donatújnak látsző Opel »o­torházát. Nézegeti. Az Opel belülről meglehetősen ko­szos. Magyarázat is érkezik hozzá: — Odakint nem divat a kocsi alsó mosása és a mo­tor letisztítása. Kívülről csillogjon és az utastér le­gyen tiptop- arra adnak. Nem is véletlen; az ilyen autók már tele vannak elektronikus alkatrészekkel, s azok nem szeretik a vizet. — Itthon ezek szerint túl­zásba visszük a glancolást? — Egy kissé. De mi job­ban becsüljük, hosszabb ideig használjuk az autón­kat. Bár így sem fontos, hogy állandóan „enni” le­hessen a motorházból. — ön sok különleges autóval találkozik. Milyet használ? — Kicsi 126-os Fiatot. Vá­rosid mozgásra és hosszabb utakra is megfelel Magyar- országon. No, meg én, mivel értek hozzá és a speciális berendezésekhez is hozzáfé­rek, négy literre le tudtam szorítani a fogyasztását. Az pedig manapság nem mind­egy. A szerviz udvarán épít­keznek; jövőre befejezik a bővítést. A Balatonnál sok az apró koccanás, és ma még a legtöbb kis karosszériahi­bás autót kénytelenek elkül­deni. mert nincs hely és nincs elég ember ahhoz, hogy kijavítsák. Jövőre, ami­kor már dolgozni fognak az új lakatos- és fényezőmű­helyben, külsőre is újjá tudják varázsolni az autó­kat. Persze nyáron akkor Is csak. valószínűleg, feszített munkával, állandó ügyelet­tel, mentőszolgálattal — mint most L. P. Özembe helyezték a kiskorpáéi agrokémiai központot Nincs többó tárolási veszteség Bár nem állt kirakásra váró vagon az iparvágányon, a vendégek kedvéért egy percre beindították a 17 mé­ter magasba futó óriás szál­lítószalag-pályát, s ezzel mintegy jelképesen is üzem­be helyezték a kiskorpádi agrokémiai központot. Négy éve tizenkét gazda­ság társult a műtrágyatáro­lás gondját orvosló beruhá­zásra. A terveket az Agrober Somogy megyei kirendeltsé­ge készítette. Jórészt az ő ésszerű tervezési megoldá­saiknak és körültekintő mű­szaki ellenőrző munkájuk­nak köszönhető, hogy a lé­tesítmény végül is a terve­zettnél — s erre kevés pél­da akad ma — mintegy öt­millióval kisebb költséggel valósult meg. A nagy mun­ka — csupán az alapozáshoz 120 ezer köbméter földet kellett megmozgatni —- fő kivitelezője, a Tanép sem volt könnyű helyzetben. A MÉM-nek az agrokémiai központok építését figyelem­mel kísérő szakirányitója szerint a kiskorpádi az or­szág egyik legkorszerűbb — és kétségtelenül legszebb — telepe. A repülőgéphangámyi — ragasztott faszerkezettel épült — csarnok 1500 vagon műtrágya befogadására ké­pes. A tökéletes helykihasz­nálásban része van a döm- södi tsz szállítópályás tech­nológiájának is. A beruházó gazdaságok nem ok nélkül várták olyan türelmetlenül elkészültét: tetemes gondtól, veszteségtől és költségtöbb­lettől szabadulnak meg. Szá­mukra végképp megszűnik a műtrágyaellátással kapcso­latos kiszolgáltatottság. Egy gazdaság műtrágyát általában nem akkor vásá­rol, mikor szüksége van rá; ha azt akarják, hogy bizto­san legyen, gyakorta fél évvel előbb. Nem ritkán ak­kor is csak úgy, hogy te­herkocsit küld az anyagért, a 100—200 kilométerre levő gyárhoz... Nem jobb a helyzet akkor sem, ha a műtrágya vagonban érkezik. Hat-nyolc vagon műtrágya beérkezésekor még az asz­szörny brigádot vagy az Iro­distákat is mozgósítani kell a rakodáshoz, legtöbbször így sem sikerül azonban ki­védeni a tetemes kocsiállás- pénzt. Tárolásra az üzemek több­ségében nincs más, mint a puszta föld. A mennyiségi veszteség, azaz a sárba tapo­sott, elszóródott, s ha meg­ázik kősziklává szilárdult rész így — óvatos becslések szerint is — 15—20 százalék. S hol van meg a minőségi értékcsökkenés. Az egyik tsz-ben megvizsgálták a hó­napok óta szabad ég alatt tárolt műtrágya bel tartalmi értékét: ötödé volt az ere­detinek. Sejthető, hogy az üzem akkor ússza meg a legolcsóbban, ha az utóbbi­hoz hasonló tételeket már ki sem szórja a földekre. Az idő előtti vásárlás hi­telterhei, a szállítási, rakodá­si többletköltségek, a vagon- álláspénzek és tárolási vesz­teségek következtében a mű­trágya végül is a valóságban legalább másfélszer annyiba kerül, mint a hivata­los ár. Az eddig felsorol­tak gazdaságonként mintegy másfél-kétmillió-forint vesz­teséget jelentenek évente. Sajnos, ennél is nagyobb — kiszámíthatatlan —- a ható­anyaggyöngülés miatt meg nem termett termények ér­téke. A veszteségek és gon­dok sorát a társult 12 gaz­daságban most megszünteti az agrokémiai központ. A gépek átlag egy óra alatt raknak ki egy vagont, így ismeretlen fogalom lesz a kocsiálláspénz. Az anyag a futószalagokon másodpercek alatt a fedett tárolóba jut. s megszűnik a tárolási vesz­teség. Figyelemre méltó a léte­sítmény tervezőinek előrelá­tása, a telepen helikopter-le­szálló is épült és megfelelő helyet hagytak a folyékony műtrágyák majdani tároló- egységeinek. Mivel a járulé­kos létesítmények — köztük egy igen szép szociális épü­let — rendelkezésre állnak, az esetleges bővítés is meg­valósítható. Már a telep mai kapacitása lehetővé teszi, hogy a társtulajdonosokon kívül más gazdaságok ellá­tását is segítse. B. F. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents