Somogyi Néplap, 1981. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-14 / 190. szám
Ä Balaton éléskamrái Nagyüzem a Fűszért-fiókokban A Balaton-part éhes és szomjas. Az üzletek polcait naponta többször kell feltölteni, mert gyorsan fogy az áru és az üdülőket ki kell szolgálni, hogy jövőre újra vendégeink legyenek... A korábbi hírek ellenére az idén talán soha sem látott embersereg üdül a magyar tengernél. A kiskereskedelem „alapterülettel” ugyan nehezen bírja ezt a rohamot, árukészlete viszont igen. S ebben nagy szerep jut a két balatoni „éléskamrának”: a boglárlellei meg a siófoki Fűszért-fióknak. Bogláron Mándoki Imre fiókigazgató lapozgatta a statisztikát: — 1150 egységet, üdülőt, tábort, kis boltot és nagy áruházat látunk el Szántódtól Berényig. Jó széles sáv a mienk: mert Marcali is hozzánk tartozik. Júliusban kilencvenmillió forintos forgalmunk volt; ez tizenkét millióval több, mint tavaly. Augusztusban az első héten több mint húszmillió forint értékű árut szállítottunk ki. A raktárak ilyenkor eléggé melegek — kivéve persze a hűtöttáru-tárolókat. Az udvar, ahol villás targoncák emelgetik terhüket, olyan forró, mint a Szahara. — A műszakjaink nyújtottak : reggel ötkor, hatkor kezdünk, s néha még este hétkor is itt vagyunk. Huszonegy gépkocsi mozog, 104 ember sürgölődik. Reggel négy-öt liter feketekávé fogy el; aztán sokan délig le sem szállnak a gépről, el sem engedik a kézi targoncát: a „békát”. Lmka Lajos a tűző napon furikázza reggeltől estig az árut. önkéntelenül is egy kérdés tolakszik elő: — Hogyan bírja? — Mosolyog: — A régi emberek arattak, s azok is kibírták. Mi is bírjuk. Nem fogyhat el az Mivel gazdagodik Görgeteg? — kérdeztem a minap a kisközség tanácselnökétől, Csallós Istvántól meg a végrehajtó bizottság titkárától, Hoffmann Gyulától, jóllehet a válasz első részét magam is tudtam. A buszmegállótól a tanácsházáig nem kell. sokat gyalogolni, de aki megteszi, újabbnál újabb dolgokkal találkozik. Itt ház épül, amott az orvosi rendelő friss vakolata árulkodik a munkáról... Inkább csak a kérdés második felére vártam választ. Csallós István, Görgeteg és a majdnem hozzáépült Kuntelep, illetve Rinyaszent- király tanácselnöke azonban mással kezdte. Ahhoz, hogy bárki is megérthesse azt, ami ma van, meg kell ismernie egyet s mást a tegnapokból is. — Görgetegen és a két társközségben 1970-ben 2400- an éltek, tíz évvel később már csak 1935 lakót számolhattak össze. Nagyon sokan elköltöztek. A fiatalabbak, mert munkát jobbára csak a két szomszédos város kínál. Barcsra és Nagyatádra mentek... — Miért a múlt idő? — Hiszünk benne, hogy az elvándorlás megállt. Egyre több városban dolgozó, ingázó fiatal alapít otthont itt. s mi több: arra is van példa, hogy a városokból ide költöznek... A középkorúak, mint mi, megállapodtak, a negyven körüliek nem vágynak máshová. — Ezek szerint szeretik a falujukat. Hoffmann Gyula közbevág: — Én Itt születtem. Szívemhez nőtt a község. IVIás- hol élni? El se tudnám képzelni. Minden görgetegi azt mondja, hogy ennél jobb hely aligha akad. erőnk, mert az ára jön, és mennie kell. — S otthon? , — Amikor 12 órás műszak után hazamegyünk, már nem sokhoz van kedvünk. Leginkább az ágyhoz, a szundi záshoz. Áru van, az alapvető cikkekből nincs hiány. Kezelni persze nem könnyű a rengeteg dolgot: a tojást, a húst, a cukrot, az üdítőitalt.. Horváth József fűszerraktárost egy „béka” mellől szólítottuk el. — A főnöknek muszáj bé- kázni? — Most épp erre van szükség. Minden kézre! Mert mindenki egy kicsit kábult a hőségtől, tehát úgy erősítjük egymást, ha mindenki dolgozni látja a másikat. Odabent a raktárban régi fűszer- és cukorkaboitok illata terjeng (az itt dolgozók már nem érzik) és törékeny asszonyok cipelnek óriás terheket. Panasz mégsem hallatszik. Kint fiatalemberekkel találkozunk; külsejük izmos-inas, de gyakorlatlan segédmunkást sejtet. — Egyetemisták. Ha nem lennének... — bólint elismerően Mándoki Imre. Méghozzá a Műegyetemről. Évente ide jönnek, a Fű- szérthez. Bónis Gyula a „miért ?”-re köntörfalazás nélkül válaszol: — Jól fizetnek. Pénz beszél ... A szüleim nincsenek valami jól eleresztve, én utazni akarok, hát meg kell keresnem az árát. Kovács Zoltán: — Nekünk nagy gondjaink nincsenek. Persze én sem járok ezerhatos Zsigával az egyetemre. A szellemi munka után nem árt, ha az ember erősödik. És persze a pénz. Én is külföldre szeretnék utazni. Nem pumpolha- tom ki az árát a szüléimből ... — És ez a szeretet miben nyilvánul meg? — A görgetegiek — csakúgy, mint a társközségek lakói — önzetlenül dolgoznak falujukért. Maradjunk csak a számoknál! E három településen évente egymillió forint . értékű társadalmi munkát vállalnak a lakók. Egyedül Görgeteget évi háromszázezer forint értékkel gyarapíthatjuk. Az idén a közterületeket szépítettük, a belterületi utakat újítottuk föl. A központi iskolánál — néhány nappal a tanévzáró után — megjelentek a szülők, és segítettek a festésben meg a takarításban. Szombaton és vasárnap újjászületett az épület. A helybeliek harmincezer forint értékű munkával tették le itt a névjegyüket. Nézze csak meg az út menti díszfákat! A lakók ültették, ugyancsak társadalmi munkában. — És mit tesz a tanács a lakosságért? — Az orvosi rendelőre, a hozzá tartozó anya- és gyermekvédelmi tanácsadóra meg a szolgálati lakásra tíz évig gyűjtöttük a fejlesztési alapot. Bizony, nagyon szűkösek a lehetőségek. De megépítettük! Készül az új bolt és a melegkonyhás büfé; a lakosság társadalmi munkája ott sem maradt el. Elvégre senkinek sem mindegy, hogy hol tud bevásárolni. — Panaszok? — Hogy mi kellene még ahhoz, hogy sínen legyünk? A földutakra szilárd burkolat, újabb járdákat is kellene építenünk, és a régebbiekre is ráférne a fölújítás... Gazdagodik hát Görgeteg, s büszkék erre lakói. Mert szülőföldjük ezáltal szebbé, igazi otthonná válik. Sok beszélgetésre nincs idő. A teherautók jönnek és indulni akarnak — rakodni kell. Ezekben a napokban a szokásosnál sokkal több üdítőital fogy el. A sokféle „levet” non-stop rendszerben pakolják. A fiókigazgató azzal búcsúzik: 1949 óta itt vagyok, de ilyen nyárra, kettőre ha emlékszem. A siófoki fiókban Bori is László áruforgalmi vezető hasonló adatokról számol be. Valamivel kisebb ez a lerakat, ám a forintban kevesebb — 63 milliós júliusi és 15 milliót meghaladó augusztus eleji — forgalom „könnyebbségeit” ellensúlyozza az ellátási körzetükhöz tartozó siófoki „szövevény”. — A Szántódtól Szabadi- Sóstóig húzódó szakasz mostanában olyan, mintha üdítőitallal öntöznék a kerteket, annyi fogy. Van olyan nap, hogy száz mázsa húst viszünk ki... Nem is érdemes sorolni: a tavalyinál tizenöt millióval nagyobb havi forgalomhoz nyolcvan ember túlórázása, mindennapi kifulladása kell. Siófokon talán a gépkocsivezetőknek a legnehezebb. Berecz István a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat — a Fűszért autós kiszolgálója — sofőré nyugodt ember. Széles nevetéssel mondja: — Ismerni kell a kibúvókat. No, nem a képleteseket, hanem a valódiakat. Különben az ember megy öt métert, és áll tíz percet. — Milyenek az úrvezetők? — Néha mint a homály. Nekem helyettük is van szemem meg fülem, mint minden kollégámnak. Ez a nyár meg különösen „szoros”. Kísérője, Villányi László is kedélyesen tűri a nehézségeket : — Most hűsölünk. Meg lehet nézni: harmincöt fok van „csak” a fülkében ... Volt olyan, hogy hatvankettőt is mértünk. A hőmérőt megütötte a guta ... Megszoktuk, hogy a „spájz” mindig kellemesen hűvös. A két Balaton-parti óriás éléskamra viszont most valóban — es átvitt értelemben is — forró. A Somogy—Zala megyei Élelmiszer-, Háztartási- és Vegyiáru-nagykeres- kedelmi Vállalat központja, illetve fiókjai ilyenkor támogatják a partiakat. Mi, vásárlók csak a kiskereskedelmi dolgozókkal — akik szintén nem ilyenkor élik át életük legkönnyebb napjait — találkozunk, de gondolatban azért a nagykeresőknek is „kijár” néhány elismerő szó. Lnthár Péter Egyik ismerőse javaslatára, véletlenül került a vasúthoz Fábos József, a MÁV kaposvári üzemi'őnökségé- nek forgalmi szolgálattevője. A pártba, a kommunisták közé azonban már diákkorától tudatosan készült; 1978- ban vette kezébe a tagkönyvét. Előtte hosszú ideig KISZ-aktívaként tevékenykedett munkahelyén. A fiatal kommunista szakmai téren is kiválónak bizonyult, íöiöttesei egyre felelősségteljesebb feladatokkal bízták meg. Bizonyára A páüyaszerssezet teljes cseréjét igényli az Arpád-híd rekonstrukciója. TTj elemei a Ganz—Mávag lágymányosi gyárában készülnek. A szállításhoz majdnem tizenhét méteres — negyventonnás — darabokra szeletelnek szét egy-egy szakaszt. Képünkön: a hídszerkezet hegesztési varratainak vizsgálata — speciális röntgenkészülékkel Nem lehet kipipálni Várják a jelzéseket A ruhagyár igazgatójával, a pártbizottság titkárával beszélgettem a múltkor. Sok egyéb mellett szóba kerüit az .is, milyen nagy segítséget adnak az alapszervezetek ahhoz, hogy megvalósuljanak a közösen elkészített tervek. A gyár rugalmasan alkalmazkodik a piaci viszonyokhoz, így sikerült elérni a tervezett nyereséget az év első felében. S ennek hasznát a népgazdaság és a munkás is érzi — az utóbbi a fizetési borítékban. Miközben nőtt a termelés, csökkentek a költségek. Rá sem kellett kérdeznem arra, hogy miként takarékoskodnak, mert egy epizód pontosan megmutatta. Amikor bementem a gyár kapuján, az igazgató a portásfülke előtt j állt, s épp a pesti kamionost sürgette: ezerötszáz forintot számolhatnak föl egy órára, egy csöppet sem mindegy mennyi idő alatt rakják be dolgozóik az ő segítségével az exportra induló árut. Csaknem egy munkanapot töltöttem a gyárban, s láttam, hogy az igazgató fél szeme végig ott volt a kamion rakodásán, kétszer is megsürgette a munkát. Jelenlegi gazdasági viszonyaink között egyre nagyobb feladat hárul a pártalapszer- vezetekre. Általános követelmény, hogy irányítsák és szervezzék a politikai életet, a munkát — a párt vezető szerepének érvényesítése végett. Mi sem természetesebb, hogy most, az első félév gazdasági eredményeinek, az elmaradásoknak és hibáknak az ismeretében szinte pontos „feladatterv” állt össze arról, hogy mi a kommunisták teendője az év hátralevő hónapjaiban. Az építőipari párt- szervezetek például nagyon sokat tehetnek azért, hogy a rendszeres pártellenőrzés eszközével élve meggyorsítsák a munkát a beruházásokon, előreiendítsék a különböző részlegek együttműködését, szorgalmazzák — ha szükség van rá — az egyenletes anyagellátást. Az építőipari vállalatok, a Somber pártszervei között már kialakult az együttműködés, most azonban különösen nagy szükség van az összefogásra, hogy minden elkerülhető akadályt kiiktassanak a lakásépítések, az egészségügyi, a közoktatási beruházások megvalósítása elől. Minden jó kezdeményezés révén értékes napokat lehet nyerni az építkezéseken. A kommunisták példamutatása, politikai kiállása, mindennapi meggyőző munkája is megtestesül abban, hogy a textilművekben nőtt a munka termelékenysége, noha a tervezettnél huszonkilenccel kevesebb a fizikai munkások létszáma. A Volán 13. számú Vállalatnál a dolgozók elfogadták az új ösztönzőrendszert, amely az üzemanyag megtakarítását szolgálja. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a pártszervezetek jó ügyet karoltak föl, csökkenni fog ugyani* az üzemanyag-fogyasztás. Valamikor az volt a szokás, hogy a taggyűléseken általában tették mérlegre az első félév gazdasági eredményeit. A mai körülmények között ez a módszer természetesen nem vezet eredményre. A pártvezetőségek akkor érhetnek el sikereket a gazdasági tevékenységet megalapozó politikai föltételek megteremtésében, ha elsősorban azt elemzik: mit kell tenniük közösen a kommunistáknak az elmaradás megszüntetéséért. A mindennel való foglalkozás ugyanis elterelheti a figyelmet az égetően fontos teendőkről. S mivel ma nem minden kérdést lehet helyben eldönteni — ezt bizonyítják az anyagbeszerzésben, a gépek pótalkatrész-ellátásában tapasztalható nehézségek — arra is szükség van, hogy a pártszervezetek jelezzenek, kérjenek segítséget a nehézségek megszüntetéséhez. A kaposvári városi pártbizottság ülésén is előfordult, hogy ott mondták él, miképpen akadályozza a városi tanács döntésének hiánya egy-egy beruházás megkezdését. Minden pártszervezet mérlegre teszi az első félév gazdasági eredményeit. Ezzel azonban nem lehet kipipálni a feladatot. Az a fontos, hogy állandóan ellenőrizzék: hogyan valósulnak meg a vállalati intézkedési tervekben foglaltak. Lajos Géza Igazi közösséggé kováesolódlunk össze ez is szerepet játszott abban, hogy tavaly egyéves pártiskolára javasolták. — Meglepetésként ért az alapszervezet javaslata, azonban örömmel vállaltam. Korábbi tanulmányaimból voltak ugyan némi politikai ismereteim, de úgy gondoltam, mindenképpen hasznos, ha ezt elmélyítem. — Milyen volt az oktatás? — Pártépítést, munkásmozgalom-történetet, politikai gazdaságtant és filozófiát tanultunk. Az osztály először meghallgatta az előadást, aztán egyéni tanulás következett, majd öt-hat tagú tanulócsoportban — az egyik hallgató irányításával — feldolgoztuk a témát. Végül az osztályfoglalkozáson az osztályfőnök elindította a vitát, s mi, hallgatók hozzászóltunk, kifejtettük véleményünket. Mint minden közösségben, eleinte nálunk is voltak zárkózott, visszahúzódó emberek. És épp itt mutatkozott meg összefogásunk: közösséggé kovácsolódtunk össze. Az osztályban fél évig legalább mindenkinek volt valamilyen, tisztsége, ennek révén mindenkit be tudtunk vonni a közösségi munkába. Noha hivatalosan a munkahelyünk párt- alapszervezetéhez tartoztunk, az osztály gyakorlatilag szintén egy alapszervezetet alkotott: taggyűléseket tartottunk, tagfelvételeket készítettünk elő, „fegyelmi” eljárást folytattunk. Olyan feladatokat gyakoroltunk, amelyek az alapszervezetek mindennapi munkájában előfordulhatnak. — Hogyan sikerült hasznosítani az iskolában elsajátított ismereteket itt, a munkahelyén? — KISZ-vezetőségi tag vagyok ; szervezési munkámon sokat lendített mindaz, amit az iskolán tanultam. A politikai gazdaságtanból tanultak alapján már másként ítélem meg a vasút gazdasági munkáját; tudatosult bennem sok minden, amit azelőtt nem értettem egészen. Vagy itt van a filozófia, amiről sokunknak az volt az elképzelése, hogy elvont, száraz dolgokat tartalmazó tudomány. A viták alatt rájöttünk, hogy igenis a mindennapi élethez kötődik, s nagyon sok gyakorlati haszna van. Hogy mennyire izgalmas témák kerültek szóba, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy talán ebből a tárgyból volt a legmagasabb az osztályátlag. Fábos József kitűnő tanulmányi eredményéért és kiemelkedő közösségi munkájáért kiváló hallgató-oklevelet kapott Egy hónapja ismét régi munkahelyén teljesít szolgálatot. A vasúti pártbizottság titkára így summázta róla alkotott véleményét: bárcsak minden munkatársunk olyan lenne, mint ő! L. J. SOMOGYI NÉPLAP K. J. Gazdagodó Görgeteg
