Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-23 / 171. szám
Bemutató: ma 21 órakor A NŐK ISKOLÁM BOGLÁRON A kíváncsi nyaralóvendé- gek már indulnának, hogy beavatkozzanak: egy jólöltözött, szemüveges úriember ..szerelmével gyomrozza” a nálánál évtizedeikkel fiatalabb kislányt, alki idjedfcsé- gebem is gőgösen öl, és karó derékkal — a távolságtartás egyéb gesztusaival — utasítja vissza a túláradó érzelmeket ... S ekkor valaki oda w> seól: — Ne így, gyerekek! Ágnes céltábla legyein, ’’melybe” Amolphe mindenáron tízest szeretne lőni a vallomással ... ■ A kíváncsiskodó üdülök, akik véletlenül tévedtek a boglári vörös kápolna előtti térségre — itt, a fák zöld karéjában színpad áll. sá- to-rpomyva ernyővel — megnyugszanak: fölismerik az elegáns, „idősödő” úriemberben Rajhona Ádámot, a kaposvári Csiky Gergely Színház Jászai-díjas művészét, a javaslattevőben pedig Babarczy Lászlót, a társulat J ászai - díjas igazgató rendezőjét. Próba folyik. Ma este 21 órakor tartják Moliére A nők iskolája című komédiájának bemutatóját a bogiári vörös kápolna tövében. — Hányadik Moliére-ren- deaése ez Babarczy Lászlónak? — A Nemzeti Színház tagjaként állítottam színpadra a Tartuffe-öt, rádiós rendezésem volt a Scapin furfangjaá, aztán Kaposváron aiz Úrhatnám polgár következett, majd a Don Juan... Ez, A nők iskolája „régi Sizerelem”: tér, idő, társulat ... most minden „ösz- szejött” hozzá. — Kissé szokatlanok a körülmények... — Imádom ezt a „szokat- lanságot”. Mi itt valamiféle „nyitott színházat” csinálunk: aki erre jár, belehallgat a próbába, nem küldjük el, sőt leültetjük.. Néha negyven—ötvenen is részt vesznek a munkafolyamatban mint nézők. — A jelmezek a mára, legföljebb a tegnapra utalnak, mintsem Moliére korára. — A nők iskolája „kortalan”, tehát nem olyan kultúrtörténeti érték, amely mára élvezhetetlenné vált. Emberekkel történik meg egy sor nagyon is emberi dolog, nem bábukkal... Élő színházat szeremén k csinálni. A próba él! Hangulata van, játékossága; noha délidőben járunk és tüzel a nap, a színészek könnyedek, munkájuknak már most sincs „verejtékszaga”. Az őszülő, elegáns úrban tehát Rajhona Ádámna ismertünk. Ö ezt mondja: »— Amophe-ot játszom, s még valamivel foglalkozom ebben az időszakban: a színház vezetése fölkért, hogy az új évadban stúdióelőadást rendezzek. „Tizenötezer” darabot elolvastam, de még nem döntöttem. Valószínűleg három egyfelvonásosit rendezek majd. Fönt, a homokkal tele- hintebt „manézsban” már várja Csonka Ibolya főiskolai hallgató. Csákányi Eszter es Spindler BéU. Mi néhány mondatra még visz- szaitanitj.uk” Bezerédy Zoltánt, aki Alaiin'-t, a szolgát alakítja. Tavaly végezte a főiskolát, de a kaposvári közönség már negyedévesként megismerhette, és befogadta. Ezt mondja: Hármas filmsiker Egy fesztivál tapasztalatai — Cannes után Moszkvában is folytatódott a magyar filmművészet nemzetközi elismerése — mondotta Földi Ottó, a Mafilm vezérigazgatója, miután ismeretessé vált, hogy mindhárom kategóriában dijat nyertek a magyar filmek a XII. moszkvai filmfesztiválon. (A játékfilmek versenyében Kovács András Ideiglenes paradicsom című filmje, a gyermekfilmek közül Pa- lásthy György Égigérő fű című alkotása ezüstdíjat, a rövidflimkategóriában pedig Szabó D. Pál A kék bolygó békéjéért című filmje társadalmi díjat nyert.) „mezőnyben”. Palásthy György, az ezüstdíjas Égigérő fű rendezője nyilatkozatában a verseny fő tanulságának azt tartja, hogy a gyermekfilmek gyártását a legtöbb országban sokkal komolyabban veszik, mint nálunk. Segítene a gondokon a régóta szorgalmazott gyermeki ilmstúdió műhelyének létrehozása. — Remélem, hogy ez a moszkvai siker elősegíti a gyermekfilmgyártásunk terén jelentkező hiányok mielőbbi megszüntetését — mondotta végezetül Palásthy György. Falu, délelőtt Különösen figyelemreméltónak tartják a fesztiválon részt vevő magyar filmművészek és filmszakemberek, hogy mindhárom kategóriában elismerést szerzett egy- egy magyar alkotás. Ezen túl hatalmas sikerük volt a versenyen kívül vetített filmeknek is: Mészáros Gyula „Pogány madormá”-ját három este zsúfolásig telt nézőtér előtt vetítették, s hasonlóképpen jő fogadtatásra talált a „Circus Maximus”, nem is beszélve a „Mephisto”-ról, amely iránt a kereskedelmi vetítésen is nagy volt az érdeklődés. A Hungaro- film munkatársai elmondták, hogy a „Mephistó”-t Portugália, Szinetár Miklós Erőd című filmjét pedig Argentína és Brazília vette meg. A kedd esti ünnepélyes díjkiosztás után Kovács András az MTI tudós ítójá- aak elmondta: számára nyitott kérdés volt, milyen fogadtatásban részesül majd az Ideiglenes paradicsom Moszkvában. A filmben feldolgozott történelmi szituáció ugyanis sajátos és lényegében eltér attól a képtől, ami a háborúval kapcsolatban kialakult. Nem csupán a végeredmény, az ezüstdíj, hanem a vetítésen aratott siker is mutatja, hogy a fogadtatás kedvező volt. A gyermekfilmek versenyében elért magyar siker azt igazolja, hogy — korábbi, hasonló eredmények tanúsága szerint is — a magyar gyermekfilmnek van keresnivalója a nemzetközi Mindössze ketten széliünk le a távolsági autóbuszról Nagyberki központjában kora délelőtt. Rajtam kívül egy „városi” kenyeret cipelő idős bácsi kedvéért állt meg a szegedi járat; fölszálló nincs. A férfi — tanácstalanságomat látva — megszólít: — Hova igyekszik? — A tanácsházat keresem. — Itt van mindjárt, nem messze — mutat délnek —; a templom és a másik kocsma közelében. Az állomás felé... Időközben előkerül ismerősöm, egy Kaposvárról kijáró fiatal népművelő. Vele indulok. A falu teljesen kihalt. Az utcán senki nem jár, csupán egyetlen porta előtt látok egy öregasszonyt: kisszéken ül, és a kerítést mázolja zöld olajfestékkel. A tanács épületének hűvös folyosóján kurta szoknyács- kákban szaladgáló kislány — az egyik adminisztrátor gyereke. Itt tölti a szünidőt... Frech József tanácselnök néhány szóban összefoglalja a község múltját és jelenét: — Nagyberki és a hozzá csatolt társközségek — Ker- cseliget, Csorna, Szabadi, Mosdós — négyezernégyszáz lelket számlálnak. Néhány település nevét már az 1200-as évekből származó krónikák és oklevelek ii említik. Épp a napokban bukkantak az építők Szabadiban egy jóval korábbi — föltehe- tőleg avarkori — település nyomaira ... Gólyapár hordja a táplálékot három éhes fiókájának a takarékszövetkezet mellett egy villanyoszlop tetejére épített fészekbe. Akár a szorgalom és a gondos előrelátás jelképe lehetne itt. Pális József, a takarékszövetkezet ügyvezető elnöke hosszan ecseteli intézményük előnyeit, s „megállapodunk” abban is, ha véletlenül ötös találatom lesz a lottón, föltétlenül náluk helyezem letétbe. — Ügy hallottam, nem egy jómódú gazda él a községben: Mire költik a pénzüket? — Számokat nem mondhatok: ezek titkosak. Van olyan betétesünk, akinek két-három takarékbetétkönyve is var.. Ez nekünk nagyon fontos, hiszen a betétállomány meghatározott százalékát fordíthatjuk hitelezésre, kölcsönök nyújtására. Nálunk a betétállomány 43 millió forint. Sokan kérnek építési és mezőgazdasági kölcsönt. Szerencsére senkit sem kell elutasítanunk, ahol indokolt a kérelem. — Mennyi pénzből lehet ma fölépíteni egy családi há- zat Nagyberkiben? — Nekem biztosan többe kerülne félmilliónál, mert — Moliére-bem „otthon vagyok”. Major Tamás tanár úrnál, a főiskolán játszottam Tartuffe-öt és Or- gowt Aztán Scapimt, a Mizantrópban Qromite-ot, a Tudós nőkben. Trissotínt, Kaposvárom a Dom Juan Petitjét, Egerváron tavaly a Gömböc útban több figurát is. A televízióban nemrég láttuk a Tudós nők Tris- sotin-jelként: Máté Gáborral, Básti Julival együtt pazar játékot produkáltak, ettől lett ez a főiskolai előadás olyan híressé, mint valaha a Margittay Ági, Bodrogi Gyula, Fülöp.(Fritz) Zsigmond nevével fémjelzett Koldusopera. — Jó évadot zártam. Eljátszhattam Puckot A szent- ivánéji álomban, jó szerepet kaptam A melegházban, s én voltam Merlin varázsló a Sdr Gawain és a aöld lovagban. Már a jövő évadi feladataim közül is tudok kettőt: A víg özvegyben Nyegus leszek, „a” kisember, egy Rodari-mesejátékban pedig király... A prótaa folytatódik. Premier: ma este. De játsszák a darabot a bogiári színhelyen pénteken, szombaton, vasárnap, majd 28-án, 29-ón, 30-án és 31-én, illetve augusztus 1-én is. Augusztus 2-án pedig a kaposvári KL1- lián György ifjúsági és Úttörő-művelődési Központban tapsolhatunk Moliére A nők iskolája című komédiájának, amelyben a soroltakon kívül fontos feladatot kapott; Tóth Béla, Galkó Bence, Dán ffy Sándor és Serf Egyed is. Képünkön: Rajhona Ádám, Babarczy László, Csákányi Eszter, Spindler Béla és Berezédy Zoltán. L. L. nincsenek a faluban rokonaim, akikkel hét végén ösz- szefoghatnék. Itt kalákában épülnek a házak; általában három-négyszobásak. Ha csak az anyagot és a mesterembereket számítjuk, 3—400 ezer forintból ki lehet hozni. A takarékszövetkezet melletti vendéglőben délelőtt kevesen ülnek. Sör nincs, a csapos kávét, üdítőt, fröccsöt, féldecit mér. — Ma várjuk a sörösöket, de azok csak akkor jönnek, ha eszükbe jut — dohog. Az étteremben színes abrosszal leterített asztalok, mindegyiken virág. Gál József üzletvezető: — Ne kérdezze, hány személyre főzünk! A Köjál csak nyolcvanra engedélyezte. Mi adjuk az ebédet a téesz dolgozóinak, és körülbelül negyven előfizetőnk van. Most bővítjük a vendéglőt, remélhetőleg fél év múlva megoldódnak a gondjaink. — Mindig ilyen csöndes az üzlet ? — Délelőtt jobbára csak az átutazók térnek be hozzánk; az igazi nagy forgalmat a 140—150 személyes lakodalmak hozzák. Ügy látszik azonban, hogy a nagyberki legények nemigen akarnak házasodni, mert ebben a félévben még egy lakodalom sem volt... Az áfész vegyesboltjában Tél tizenkettőkor behúzzák utánunk a rácsot. Majd délután nyitnak újra, amikor az emberek hazatérnek a mezőről, megjönnek a városból. Húsz ország magyarjait várják Pécsre A Magyarok Világszövetségének szervezésében augusztus 2-a és 8-a között Pécsen ülésezik a IV. anyanyelvi konferencia. Az előzőek színhelye Debrecen, Szombathely és Budapest volt. Mintegy húsz ország magyarjai találkoznak majd a mecsekaljai városban, számuk meghaladja a kétszázat. Két szekcióban — kulturális és pedagógiai szekcióban — tanácskoznak majd a részvevők. A fő téma: a kétnyelvűség. A pedagógusok ennek megfelelően külön munkacsoportban vitatják meg a magyarnak mint első, illetve anyanyelvként és a magyarnak mint második, illetve idegen nyelvként való oktatását. A figyelem Középpontjába kerülnek a nyelvoktatásnak — és általában a magyar kultúra terjesztésének — hatékonyságát javító módszertani kérdések, az oktatók képzésének és továbbképzésének feladatai. A vendéglátó város gazdag programot készít az anyanyelvi konferencia hazai és külföldi résztvevői számára. Különböző fórumokat szerveznek, ahol a vendégek találkozhatnak a pécsi egyetemek és főiskoláik tanáraival. A Jelenkor irodalmi folyóirat kibővített szerkesztőségi ülésen fogadja őket, a helytörténészek a város múltját ismertetik, a könyvtárosok a hazai könyvtárügyről adnak képet. Szobrok- fából A felújított és ízlésesen kialakított marcali művelődési központ galériája adott otthont Csikós Nagy Márton fafaragó kiállításának. A somogyi alkotó régebbi munkái mellett új műveit is bemutatja. Eleinte a paraszti életből vett témákat dolgo— Kenyeret, tejterméket mindennap kapunk, kiszámíthatatlan azonban, hogy mennyi fogy — mondja Pécsi Lászióné üzletvezető. — Sokan a városból szerzik be, a hét végén meg néha kevés a kenyér. Vissza pedig csak a saját zsebünkre küldhetjük. Több gondot kellene fordítani a falusi boltok ellátására, akkor nem volna ilyen szegényes a kínálat. Dél körül jár az idő. Matus Béla téeszdolgozót véletlenül odahaza találjuk. Szíves szóval kalauzol végig, a portán. A félszer alatt fóliával letakart „kis Polski”, az istállóban hízómarhák, az ólban disznók: — Az eső miatt nem tudtunk délelőtt dolgozni, hazaugrottam ebédelni. Délután megyek vissza. — A gyerekek? — A lányom Kaposváron dolgozik a húskombinátban. Idegennyelvű levelező. Majd csak estefelé jön haza. — Itt akar maradni a faluban? — Erről még nem beszélt. Csak annyit tudok, hogy a szíve még most is Pestre húzza, ahol az egyetemet végezte. Majd ő dönt; mi nem szólunk bele .I Negyed egy. Dombóvár felöl befut a személyvonat. Legalább negyvenen szállunk föl. A délutáni műszakosok igyekeznek a városba. Kaposváron teljesen kiürülnek a fülkék ... Lendvai József zott föl, majd kővel kezdett foglalkozni; megismerkedett a szobrászat új „nyelvével”, s ezek után tért vissza a mindennapok eseményeinek megörökítéséhez. Néhány színezett fafaragást is készített — közülük kiemelkedik a Búboskemence című plasztika. Képeinken két szobrát mutatjuk be.
