Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-10 / 160. szám

Hyelvokiatás, nyelvtanulás Intar/ó N. F. Bogdanova faiskolai adjunktussal TSbb mmt száz tanító és általános iskolai nyelvtanár vett részt az utóbbi két hét során azon a továbbképzé­sen, amit az Országos Peda­gógiai Intézet és megyei in­tézményeink szerveztek Ka­posváron. A pedagógusokat — a hazai szakemberek mel­lett — tizenhét szovjet ven­dég előadó készítette föl a negyedikes orosz nyelvi tan­anyag oktatására. A tapasz­talatokról, valamint a szov­jet és a magyar nyelvoktatá­si módszerekről Nagyezsda Fjodorovna Bogdanovát, a Moszkvai Pedagógiai Főisko­la adjunktusát kérdeztük meg. Ismeretei igen bősége­sek e témában, hiszen ne­gyedszer fordult meg nálunk vendég tanárként, s hazájá­ban is külföldi állampolgá­rok tanításával foglalkozik. — A Szovjetunió iskola nyelvoktatási rendszerét vi­lágszerte követendő példa­ként emlegetik, o magyarok azonban egyre gyakrabban bírálják saját idegennyelvta- nítási 'Struktúrájukat, az ala­csony színvonal és a gyenge „hatékonyság” miatt. Ön sze­rint melyek a leglényege­sebb különbségek? — . Én a magyarok helyé­ben nem ítélkeznék ilyen szigorúan, hiszen korábban is, most is sok kitűnően kép­zett, tehetséges és rátermett nyelvpedagógussal találkoz­tam. Mégis látok egy lénye­ges eltérést a két • oktatási szerkezeit, illetve módszer között. Magyarországon job­bára a hagyományos, „gram- matizáló” metódusok vannak divatbein: olvasnak, fordíta­nak, szavakat „memorizál­nak”, s az úgynevezett élő nyelvhasználatra kevesebb gondot fordítanak, ezért a tudás passzívvá válik, pon­tosabban: megreked a pasz- xzív ismeret, a „megértés” szintjén. Nálunk főként az utóbbi években jóval na­gyobb figyelmet fordítottak: az intenzív beszédkészség kialakítására, a hétköznapi kommunikációs készség fej­lesztésére. — Milyenek a nyelvtaní­tás tárgyi és személyi felté­telei a Szovjetunióban? — A tárgyi feltételekre nem panaszkodhatunk: egy átlagosan fölszerelt iskola minden tantermében megta­lálható a lemezjátszó, a magnetofon, a tévékészülék, az írásvetítő és a sikeres nyelvtanítás valamennyi más kelléke. Ami a „szemé­lyi feltételeket” illeti.:. — Engedje meg, hogy egy pillanatra félbeszakítsam! A szovjet könyvesboltokban — nemcsak a világvárosok­ban — töméntelen idegen nyelvű oktatási „segédanya­got”, szépirodalmat vásárol­hatunk, s rendkívül olcsón. Nálunk a gyermekeknek, kamaszoknak szánt idegen nyelvű irodalom hiánycikk. — Ezt én Is észrevettem. Á Szovjetunióban viszont már-már átestünk a ló túl­só oldalára: olyan mennyi­ségű francia, angol, német, olasz, spanyol nyelvű iro­dalommal lepjük meg a diá­kokat, hogy szinte kétségbe­esnek. Visszatérve az úgyne­vezett személyi feltételekhez, el kell mondanom: városa­inkban nincs tanárhiány, a falvakban azonban ugyan­azok a gondjaink, amelyek a magyaroknak: nerri ritka, hogy a nyelvoktatást szak­képzetlen vagy más szakos pedagógusok „beugrásával” kell megoldanunk. — Ügy tudom, önöknél már kötelező az idegen nyelv tanulása az általános isko­lák negyedik osztályéban. Milyenek a tapasztalataik? — Hadd egészítsem ki: egyre több óvodában taníta­nak nálunk idegen nyelvet, s módfelett eredményesen. Az általános iskolák negye­dik osztályában valóban ta­valy vezettük be kötelezően, s ezért még korai volna ösz- szegezni a tapasztalatokat. — Melyek a Szovjetunió­ban a legelterjedtebb nyelv­tanítási módszerek? önál­lóan választhat-e módszert a tanár? — A hagyományos he­lyett jobbára az audiovizuá­lis eljárásokat részesítjük előnyben. S rohamosan ter­jed Lozanov módszere is, a szuggesztopédia. — Magyarországon ez a metódus ma is mostohagye­rek; az újítani szándékozó tanároknak szinte vért kel­lett izzadniuk, míg az orszá­gos szervek engedélyezték alkalmazását, természetesen csak „kísérletképpen,”. — Nálunk bevált a Loza- nov-eljárás, hiszen nagyon rövid idő alatt kitűnő ered­ményeket érnek el a tanu­lók. — S mi az ön véleménye: kialakultak-e már nálunk az idegen nyelv tanításának fel­tételei a negyedik osztály­ban? — Természetesen. Leg­alábbis ami az utóbbi he­tekben. általam irányított csoportot illeti, nem tartom elhamarkodott lépésnek. Nagyszerű, tehetséges „tanít­ványokhoz” volt szeren­csém: kívánok minden ma­gyar diáknak olyan nyelvta­nárokat, amilyenek ők. L. A. Traktorral szánt Az utolsó földműves Ha az ember nem rest, és elballag a Navracsix»-portá­ból a Báránkó horgosig — a vízmosta mélyutat, a horhost mondják itt így —, talán még a Fésztungig is ellát: onnan ágyúztatta P erezel Mór a Légiódba szorult il­líreket 1848-ban. S Navra- csics Isttxínra sok mindent lehet mondani, de, hogy rest — azt nem! Az utolsó földműves a környéken. Ment a többi olyan „munka utáni” pa­raszt, kétilaki ember; nem a földből él, csak a keresmé­nyét egészíti ki avval, amit a szemmiháli högyek ad­nak. Történetemből kiesett em­ber ez a Navracsics gazda? Inkább úgy mondanám: hír­mondó ember! Évszázados életforma, paraszti lét utol­só hírmondója. Mert ez a kegyetlen lejtőkkel, ramo- sás-utakkal, erdőkkel rioga­tó, s mégis szép vidék nem kéltett a tsz-szervezőknek sem 1959/60-óan... Marad­tak „maguknak" az itteni gazdák. Aztán hol ez, hol az váltott busz- és vonatjegyet az iparba, más életformába. A kataszteri holdakat lead­ták a tsz-nak, rábízták az ál­lamra; műveljék, ha akar- ' jak, ha tudják... Maradt a Ids szőlő, az az egy-két hold habtérgazdaságnak. Csak Navracsics István áll ki keményen még mindig a itt a település nevét —gaz­dálkodó. Négyen megvettek egy kiselejtezett traktort meg egy cséplőgépet, s eze­ket kalákában használják. — A paraszt mindig ie megdolgozott a holnapért. Akkor persze nehezebb volt, amikor bort, szénát, tojást, kéthónapos malacot, mindent vinni kellett Csurgóra be­szolgáltatni. Hát ezért mon­dom én még egyszer: nem igazság^ ha olyan ember kapja a szociálist, aki a kocsmába jár kurgyálni, ré­gen meg ahelyett, hogy dol­gozott volna, csak a lábuj­jával .bábozoft... Ismét a fartisszimä Mert a szemmiháli embör csak egyet nem tud elviselni, a dologtalanságot Leskó László klasszikus értelemben, vett íöldlművesség mellett! — Megéri? Áll az őrségi tájakra In­kább jellemző, erődítmény - szerűen körbeépült porta házrészének ajtajában. Ala­csony, de testesen erős em­ber, igazi pwtriarcha, érző­dik, hogy keményen kézben tartja az ügyeket. — Tizennyolc holdam volt. Jelenleg . .. Hadd számoljak utána: van vagy hat ka­taszterim, A többit lead­tam. Ez olyan vidék volt, hogy háromszáz jószág kért éleit a vályúba! Hetvenegy éves, lánya és fia van. A lány Pesten él, főiskolát végzett, felelős be­osztásban dolgozik. A fiából nem lesz földműves, őt a Vasúti vontatás foglalkoztat­ja. Még egyszer megkérde­zem Navracsics gazdát: — Megéri? Megszívja a Románcot: — Édes uram, azt mon­dom magának: könnyebben élnek azok, akik keresztbe rakták a lábukat, amikor én gürcöltem ... Tudnék én olyan példát hozni, hogy öt gyérméké van az illetőnek, mégis szociális segélyből él! Fortissziimóba csap a hangja. Csak akkor lesz is­mét lágy. amikor a gazda­ságról kérdezem. — Három tehenet tartok, a szaporulatot értékesítem. Mondjuk, ez az ami megéri. De úgy higgye el, hogy reg­gel öttel este tízig talpon vagyok! Nincs megállás. Igazi farmer az utolsó szemmiháli — így mondjak Helyesbített irányban (1953—SS) Lényeges változások tör­téntek 1953 tavaszán a két világiba tatom: a Szovjetunió és az Egyesült Államok ve­zetésében. Március 5-én el­hunyt I. V. Sztálin, a szov­jet kommunista pórt és a kormány vezetője, s az egy­személyi irányítást kollektív vezetés váltotta föl. Az SZKP élére N. Sz. Hruscsov került, (szeptembertől első titkárként), a miniszterta­nács elnöke G. M. Malenkov lett. A szovjet párt fontos határozatokat hozott a párt­élet lenini normáinak hely­reállítására és továbbfej­lesztésére, a párt munka va­lamennyi fontos kérdésének kollektív megoldására. Fontos lépéseket tettek a szocialista törvényesség helyreállítására, hozzákezd­tek a jogtalanul elítéltek re­habilitálásához. Változások történtek a gazdaságpoliti­kában is. Csökkentették a nehézipari, növelték a köny- nyű és élelmiszeripari be­ruházásokat — abból a cél­ból, hogy tovább javítsák a lakosság életszínvonalát. Nagy hangsúlyt helyeztek a mezőgazdaság anyagi-mű­szaki és káderbázisának erő­sítésére, a mezőgazdaságban dolgozók anyagi érdekeltsé­gének javítására. Az Egyesült Államok el­nöki székében a hideghábo­rút reprezentáló H. Trumant az a D. D. Eisenhower tá­bornok váltotta föl. aki a második világháború idején a nyugat-európai szövetséges erők főparancsnoka volt. A két világhatalom közötti „olvadás” megindulásának köszönhető, hogy 1953: júli­us 27-én megkötötték a nagy nemzetközi feszültséget kel­tő koreai háborút lezáró fegyverszünetet, majd 1954- ben. az indokínai háború­nak (ideiglenesen) véget ve­tő genfi egyezményt A Szovjetunió 1953. augusztus 20-án |öl robban tóttá első hidrogénbombáját (tíz hó­nappal az amerikai után), s ezzel a hadászati egyensúly lényegében heb'reállt. A kélet-közép-európai or­szágok szempontjából külö­nösen nagy jelentősége volt a Jugoszláviához való vi­szony normalizálásának. A javulás első jelei 1953 nya­rán mutatkoztak. Felújítot­ták munkájukat a határbi­zottságok, a Szovjetunió és a többi szocialista ország is­mét nagykövetet cserélt Belgráddal. Rendezték a du­nai hajózás problémáit (ak­kor került Budapestre a Du na-bizottság), helyreállí­tották a közlekedési és pos­tai kapcsolatokat 1955. május 27. és június 2, között szovjet párt- és kormányküldöttség látoga­tott Belgrád.ba N. Sz. Hrus­csov és N. A. Bulganyin (aki februárban vette át a mi­niszterelnöki posztot a le­mondott G. M. Malen(kov- tól) vezetésével.i Az állam­közi és a gazdasági kapcso­latokat sikerült rendezni, de számos ideológiai kérdésben a nézetkülönbségek nem szűntek meg. A térség szempontjából ugyancsak jelentős esemény volt a négy megszálló nagy­hatalom és Ausztria képvi­selői által 1955. május 15-én aláírt osztrák -államszerző­dés; ez visszaállította az „örök semlegességet” válla­ló Ausztria teljes szuvereni­tását. Meg ez év szeptembe­rében a Szovjetunió föl­vette a diplomáciai kapcso­latot az NSZK-val. 1955 végén fölvették az ENSZ-be Albániát, Bulgári­át, Magyarországot és Ro­mániát. (Csehszlovákia, Ju­goszlávia és Lengyelország már az alapítás — 1945 — óta tag.) A nemzetközi helyzetben végbemenő változások és a Szovjetunióban a gazdasági­társadalmi fejlődés meg­gyorsítása érdekében foga­natosított intézkedések ked­vező hatást gyakoroltak a kelet-közép-európai szocia­lista országokra is. Erre an­nál is inkább szükség volt, mert a korábbi politikai, gazdasági hibák és torzulá­sok igen feszült helyzetet teremtettek. A problémák elsőként a sajátos helyzetű NDK-ban vezettek nyílt összeütközé­sekhez. (Ennek már koráb­ban is mutatkoztak a jelei; a/, akkor még nyitott N.yu- gat-Berlinen át igen sokan HÉTVÉGI i TÁJOLÓ Népművészeti és népi iparművészeti vásárral kez­dődik az V. Dráva menti nyár rendezvénysorozata: vasárnaptól augusztus 20-ig tart. A 12-i megnyitóra a strand előtti téren kiállítják portékáikat a meghívott „vá­sározó” népművészek; 16 ómkor térzenét adnak a ze­neiskola tanulói. A Dráva menti nyár ünnepélyes meg­nyitóját a műve- r lödési központ előtti szabadtéri színpadon rende­zik meg — 17 órakor —, utána úttörő fúvósze­nekarok adnak hangversenyt; a barcsi, a berettyó­újfalui, a bony­hádi és a pécsi együttesek mű­ködnek közre A fúvósok napja lesz vasárnap — mi­vel sokat szere­pelnek —; s ez a program egyben azt is jelzi, hogy nyit a barcsi ze­nei tábor. A megyeszék­helyen ma 18 óra­kor Sándor Má­tyással, azaz a film népszerű hő­sével, 'Bujtor Istvánnal ren­deznek találkozót a Killián György Ifjúsági és Üttörő- művelődési Központban; közreműködik Ambrus Kirí, Szegedi Molnár Géza, Fel­földi Anikó, Panjer András. A zenei kíséretről Körmendi Vilmos és együttese gondos­kodik. A gyerekek szórakozásáról népi játékokkal gondoskodik a Ságvári klubkönyvtár ma délelőtt 10 órától A szabad­ban töltik napjukat ma a nagyatádi gyermekprogra- mok látogatói: kirándulnak az Ámor parkerdőbe. Érződik intézményeink hét­végi programján, hogy nyári koktélra gondoltak — sajá­tos programokat állítottak össze. A Csiky Gergely Színház társulata e hónapban Bog- lárlellén játssza — fölváltva — Samuel Beckett Godot-ra várva és Moliére A nők is­kolája című művét. Most, a hét végén. — 10-én és 11-én — Ascher Tamás rendezésé­ben a Godot-ra várva című darabot tűzik műsorra; Koi- tai Róbert, Helyey László, Vajda László, Lukáts Andor kelti életre Beckett színmű­vét. (Az előadásokat a bog­iári vörös kápolna melletti szabadtéri színpadon tart­ják.) Boglárlenén a kápolnáké ban a Szabó Vladimir festő­művész alkotásaiból rende­zett kiállítás látogatható, Barcson a Dráva múzeum képtárában a Somogyi Kép­tár grafikáiból nyílt bemu­tató. (Fotónk a helyi szüle­tésű, nemrégen elhunyt Varga Hajdú István 1 egyik művéről készült.) Kaposvá­ron, a Somogyi Képtárban. Tasse Klára textilművész és E igei István festőművész alkotásait tekinthetik meg az érdeklődök. A kaposvári filmszínházak programjából: szombaton a mozimúzeumban a Griffin és Phoenixet vetítik, a Vö­rös Csillagban új magyar filmet játszanak, Fogadó az „Örök Világosság”-hoz cím­mel. Szombaton és vasárnap a Krénusz kertmoziban a Negyedik fázis című tudo­mányos-fantasztikus film lesz műsoron, a Szabad If­júságban délután a Kaló­zok Jamaicában, este A két­balkezes és az örömlány. Sokan töltik a hét végét Fo­nyódon — ott szombaton és vasárnap a fedett kertmozá- ban a Sivatagi show című filmet játsszák. elhagyták az országot.) A párt és a kormány határo­zatot hozott a nehézipar- fej­lesztési ütemének mérséklé­sére, béremelésre, a közel­látás javítására, a két né­met állam és a Berlin két része közötti utasforgalom könnyítésére. Ez azonban már nem tudta megakadá­lyozni, hogy olyan meg-, mozdulásokra kerüljön sor 1953. július 17-én Berlinben, amelyeknek fölszámolásához szovjet fegyveres erőt is igénybe kellett venni. Az eseményeket követő NSZEP KB-ülés leszögezte, hogy rö­vid időn belül érezhetően emelni kell az életszinvona­lat, fokozni a mezőgazdaság állami támogatását, a ma­gántermelés ösztönzését 1953 júniusa—októbere között a többi kelet-közép- európai ország párt- és ál­lami vezetése/is hasonló tar­talmú határozatokat hozott. Eltérő ütemben ugyan, de a legtöbb országban hozzá­kezdtek a törvén y sértések: áldozatainak rehabilitálásá­hoz. Csökkentették a fegy­veres erők létszámát. A Szovjetunióhoz: hason­lóan a legfelsőbb vezetés többnyire kollektív jellegű­vé vált. (Pl. Magyarorszá­gon Rákosi Mátyás átadta a miniszterelnöki tisztet Nagy Imrének, Lengyelor­szágban pedig B. Bierut J. Cyrankiewicznek.) 1953-tól kezdve Jugoszlá­viában is hasonló komoly korrekciókat hajtottak vég­re a gazdaságpolitikában. ugyanakkor az önigazgatási rendszert társadalmi és gaz­dasági vonatkozásban egy­aránt változatlanul fenntar­tották. A kelet-közép-európai rrrv cialista országokban 1953— 55-ben a „helyesbített irány­ban” való haladást szolgáló politikai és gazdasági vál­toztatások jelentős eredmé­nyeket hoztak, a szocialista termelőerők egészségesebb körülmények között fejlőd­hettek. Korántsem hárult el azonban valamennyi akadály a továbbhaladás útja bői. Kü­lönösen nehezen haladt a kommunista párton belüli megújulási folyamat: a ko­rábbi torzulásokért felelős vezetők nem mindig voltak hajlandók hibáik elismeré­sére. Esetenként változatla­nul ragaszkodtak téves és káros koncepcióikhoz, gátol­ták a realitásokra épülő po­litika kialakítását Magyar- országon a párton beiül a . jobboldali revizionisták és a szektás-dogmatikus erők pozícióharca egyre elvte­lenebbé vált, a gyakori — nemegyszer úgyszólván, kö­vethetetlen — ingadozások akadályozták a párt tömeg­kapcsolatainak és tekintélyé­nek megerősödését. A Jugoszláviához való vi­szony javítása sem volt el­lentmondásoktól mentes fo­lyamat, különösen az albán vezetők húzódoztak a nem kevés önkritikát kívánó őszinte normalizálástól. 1955 végén, 1956 elején a kelet-köeép-európai szocia­lista országokban átmeneti­leg ismét a szektás-dogmati­kus csoportok befolyása vált jellemzővé. Molnár Tamas (PatytaCynkJ SOMOGYI NÉPLAP in i [ * r ^ * 111 /Pt k \ —j r üj P*| —í i i i * m

Next

/
Thumbnails
Contents