Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-08 / 158. szám

A drávai halászat emlékei Kiállítás a Killián ifjúsági központban Megyénk halászati hagyo­mányai két fő területen ku­tathatók: a Balatonon és a Dráván. A barcsi múzeum évek óta gyűjti a folyóvízi halászat tárgyi emlékeit: ezekből nyílt kiállítás Ka­posváron, a Killián György Ifjúsági és. Úttörő-művelő­dési Központban. Néhány Dráva menti család még ma is őrzi az ősök halászszer­számait — ezek egészítik ki a bemutatót. A felszabadulás előtt kö­rülbelül négyszázan űzték foglalkozásszerűen a Dráván a halászatot. Mintegy . szá­zan mázsányi hal fogására alkalmas hálókkal dolgoz­tak. A mai Dráva-parton mindössze négy emelőhálós lesi a szerencsét — mellék- foglalkozásban ... E kiállítás inkább a múltat tükrözi, mint a jelent; ám az sem lebecsülendő: hagyomá­nyaink ismerete ugyanis gazdagíthatja a jelent Bon- dor Géza éveket szentelt ar­ra, hogy fölkutassa a drávai halászat emlékeit — elbe­szélések és tárgyi motívu­mok alapján. Beszélnek maguk az esz­közök is: praktikus formá­juk, ügyes kivitelezésük a régi foglalkozás és életmód íratlan vallomása a drávai halászatról. Télen, nyáron jártak a hal után: tapogató­kosárral, varsával, botkrászó hálóval, szigonnyal, kecével, miiinggel; hatalmas leshá­lók várták a csapdába ju­tott halakat. öntilostól Drávaszabolcsig terjedt a drávaiak halászbi­rodalma. Úszó- és álló bár­kákba gyűjtötték a zsák­mányt hogy jusson belőle a családnak és a messzi vá­rosok lakóinak az asztalára A halászati eszközök gaz­dag tárát rajzos kommentá­rok egészítik ki — ezek ma­gyarázóiig elbeszélik, ho­gyan használták eleink a hurkot, télen a lapdolót. Hatalmas példányok le­hettek a „hősei” azoknak a történeteknek, amelyek egy- egy rendkívüli — szerencsé- sen vagy épp szerencsétle­nül végződő — eseményről tanúskodnak. Nézem a drá­vaiak kötélvasitagságú háló­ját — afféle szák gyanánt szolgálhatott —, bizony, a gazdag zsákmány nemcsak remény volt a régi folyón, hanem néha igazzá vált az álom is... Bán- csak így re­ménykedhetnének napjaink könnyű — és drága — föl­szerelése horgászai is, a Ba­latontól a Dráváig! H. B. Választható tantárgyak ■ r ■ ■ a . Szeptemberben a gimná­ziumokban megkezdik a fa­kultatív tantárgyak oktatá­sát. Az új órarendet — a következő napokban, hetek­ben — az iskolák vezetői már ennek figyelembe Véte- , lével állítják össze. Mint a Művelődési Mi­nisztériumban az MTI mun­katársának elmondták: az 1981—82-es tanévtől a har­madikosok, az 1982—83-as tanévtől pedig a negyedike­sek is választhatnak olyan tantárgyakat — az iskola le­hetőségei szerint —, ame­lyeket nagyobb óraszámban tanulnak. A nemrég befeje­ződött tanév végén a peda­gógusok tájékoztatták a ta­nulókat az adott intézmény­ben oktatható fakultatív tantárgyakról, amelyekhez rendelkezésre állnak a szük­séges tantermek, műhelyek, fölszerelések és nem utolsó­sorban a szaktanárok. A harmadik osztályba lépő diákok már kiválasztották a tantárgyak közül az érdek­lődésüknek, képességeiknek, terveiknek megfelelőket. Az összesen, csaknem 50 fakultatív választható tan­tárgy között van elméleti és gyakorlati. Elméleti tárgy például a magyar irodalom, a történelem, a világnéze­tünk alapjai, a matematika, a fizika, a biológia, a kémia és több nyelv. Úgyszintén ebbe a csoportba tartoznak a gimnáziumokban nem vagy hajdanában tanított tantár­gyai, például az esztétika, az ábrázoló geometria. Gya­korlati tárgy a többi között a gépjárművezetés és a szál­lítás, ügyintézés, a számító­gépkezelés, a gépipari, épí­tőipari műszaki rajz, az ál­lamigazgatási, idegenveze­tői ismeretek, a gépírás, a gyorsírás, a könyvtárkeze­lés ... A tanulók maguk döntöt­ték — döntik — el: csak elméleti vagy elméleti és gyakorlati tantárgyat tanul­nak-e a harmadik osztály­ban heti hét, majd a negye­dik osztályban heti kilenc órában. Választaniuk viszont kötelezően kellett. A fakultáció célja, hogy a gimnáziumok az eddiginél jobban fölkészítsék a diáko­kat a továbbtanulásra, a munkára, illetve a gyakor­lati ismeretek oktatása ré­vén jobban kibontakozzon gyakorlati készségük. Hazánk és Kelet-Európa Politikai rendszer, társadalom 1949-ben a kelet-közép- europai népi demokratikus országokban íonlos feladat volt a tőkés rendszertől örö­költ és a koalíciós időszak­ban módosult államhatalmi, közigazgatási, (társadalmi szervezetrendszer átalakí­tása — alkalmassá tétele az új feladatokra: azaz a fe­szített ütemű gazdaságfej­lesztésre, az új hatalom kül­ső és belső védelmére, a széles tömegeket átfogó ok­tatási-kulturális tevékeny­ségre. , Az államhatalmi szervezet formája keveset változott. Legfelsőbb választott hatal­mi szervként mindenhol megmaradt a parlament, a végrehajtó és igazságszolgál­tatási szerveiket a parlament­nek rendelték alá. A köz- igazgatási apparátus szerve­it alárendelték az azonos szintit választott és a maga­sabb szintű igazgatási szerv­nek. Ettől a modelltől egyedül Jugoszláviában tértek el: 1949—53 között nemcsak a gazdasagot, hanem a politi­kai—társadalmi szerveket is decentralizálták, az „önigaz­gatás” koncepciójának meg­felelően, A hat szövetségi köztársaság. valamint a Szerb Köztársaságban két autonóm tartomány nagyfo­kú önállóságot kapott. Eb­ben természetesen fontos szerepet játszott az is, hogy a soknemzetiségű jugoszláv államban egyenlő jogokat és lehetőségeket kívántak biz­tosítani a korábban elnyo­mott nemzetiségeknek. Románia is kísérletet tett a nemzetiségi kérdés lenini indíttatású megoldására: a sikeres szovjet példát alapul véve 1952-ben létrehozták a magyar autonóm tarto­mányt. Ez a székelyek által lakott területet foglalta ma­gába. (A tervezett autonóm tartományi alkotmány a tar­tomány 1965-ben történt megszűnéséig nem készült el.) Csehszlovákiában Szlo­vákia bizonyos belső ügyeit a Szlovák Nemzeti Tanács és a neki alárendelt kor­mány intézte. A sok hasonlóság mellett akadtak eltérések is, így például az NDK-ban meg­maradt a parlamenti bizal­matlansági indítvány es a népszavazás intézménye. Az államfői feladatokat kollek­tív államfői testületre (ál­lamtanács, elnöki tanács) ru­házták, kiveve Csehszlová­kiát, ahol jelentős hatáskör­rel megtartották a köztár­sasági elnök posztját. Jugo­szláviában 1953-ban hoztak létre a köztarsasagi elnöki intézményt, ugyanakkor a •parlament (sakuptsina) el­nökséget es a miniszter taná­csot Szövetségi Végrehajtó Tanács néven egyesítették. Az új helyi államhatalmi szervek (néptanács, nemzeti tanács, nemzeti bizottság stb.) a népi demokratikus or­szágok többségében (Albá­nia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország) még az antifasiszta felsza­badító harc idején, spontán jöttek létre, majd fokozato­san beépültek az új állam- gépezetbe. Romániában (1949) és Magyarországon (1950) felülről hozták Tétre a szocialista típusú helyi ha­talmi szerveket. Ebben a két országban a felszabadu­lás után létrejöttek ugyan népi szervek, de nem volt komoly hatalmi szerepük; egy ideig koalíciós alapon szerveződve ellenőrizték a közigazgatási apparátust, majd fokozatosan elhaltak. Jugoszláviában a helyi hatalmi szerveket — a köz­pontiakkal párhuzamosan — kétkamarássá szervezték át; 1953-töl kezdve a helyi kép­viseleti szervek a Választók Tanácsából es a Termelők Tanácsából állták. A legtöbb kelet-közép-eu- rópai szocialista országban 1949—53 között átalakították — néhol többször is — az ország közigazgatási felosz­tását. Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választó­jogot — amelyből a felsza­badulás után kizárták a fa­sisztákat, háborús bűnösö­ket stb. — mindenkire ki­terjesztették. (Kivéve Romá­niát, ahol a kizsákmányo- lóknak- minősítettek — föld- birtokosok, kulákok, a kis­iparosok és kiskereskedők egy része — 1956-ig ki vol­tak záiva a politikai élet­ből.) A választójog korha­tára általában a 18. év volt, s az aktív és passzív vá­lasztójog korhatára többnyi­re egybeesett. A koalíciós időszak lezá­rultával átalakultak a vá­lasztási rendszerek. Beve­zették a képviselők beszá­molási kötelezettségét és a visszahívhatóságot. A szociáldemokrata párt­tagokkal is megerősödött kommunista pártok minden országban nagy létszámú tömegipárttá váltak. Albániá­ban, Jugoszláviában, Ma­gyarországon és Romániá­ban egypártrendszer jött létre, a többi országban kis létszámmal és csekély súly- lyal tovább működtek az ér­telmiségieket, parasztokat stb. tömörítő pártok. Bul­gáriában egy, Csehszlovákiá­ban négy, Lengyelországban két, az NDK-ban négy párt.) A szocialista rendszert el­fogadó valamennyi erőt ösz- szeíogó népfrontok tovább működtek, bár ebben az időben szerepük sokszor for­málissá vált és a választások lebonyolítására. korlátozó­dott A szocialista típusú politi­ka: intézményrendszer ki­épülésé, a termelési viszo­nyokban végbement fontos változások a-z 1946—49 kö­zött elfogadott — egyes ese­Elhunyt Gyergyai Albert Életének 88. évében, július 7-én elhunyt Gyergyai Albert Kossuth-díjas műfordító, kritikus, a Nagyvilág című folyóirat fő- munkatársa, nyugalmazott egyetemi tanár. Temetéséről később intézkednek. Művelődési Minisztérium Magyar írók Szövetség* Az apró, kissé elnyújtott, szálkás betűket őrzi a kéz­iratpapír. És holnap reggel senki nem folytatja a sort. Budapesten, Fillér utcai la­kásában, árván maradtak a könyvek, és üresen az ablak melletti karosszék. A beteg­ség évek óta ehhez a lakás­hoz kötötte Gyergyai Alber­tet. Egyedül, csöndesen élt, de szoros kapcsolatban a világgal. Fordításait, írásait várták a kiadók, s jöttek a látogatók is: egykori tanít­ványok — itthonról és kül­földről —, mai diákok, és ismerősök a szülőfaluból... Nagybajomban született, 1893. január 20-án, s bár­merre járt a világban, ebbe a faluba — a fogyatkozó ré­gi ismerősök közé — mindig szívesen visszatért. És örült minden hímek, amely szülő­tekben később még kiegé­szített — alkotmányokban nyertek jogi kifejeződést. A kelet-közép-európai or- sízágok társadalmi szerkeze­te a gazdasági fejlettségtől függően rendkívül eltérő ké­pet mutatott. A két szélső helyzetben az NDK (a fog­lalkoztatottak 43 százaléka az iparban, 27 százaléka a mezőgazdságbn dolgozott) és Albánia (a lakosság túlnyo­mó többsége mezőgazdasági dolgozó) volt. A többi or­szágban az ipari dolgozók részaránya 36—11 százalék, a mezőgazdaságiaké 38—79 százalék között ingadozott A gyors ütemű iparfej­lesztés következtében erősen növekedett a munkásosz­tály létszáma és társadalmi részaránya, (1955-ben az egyes országokban — Albá­nia nélkül — 39—16 száza­lék volt). A gyarapodás fő forrása a parasztság, kisebb részben pedig a városi kö­zéprétegek; a nehézipar pri­mátusa következtébe:} a nagyüzemi munkásság erő­södött. A munkásosztály pa­raszti, kispolgári elemekkel való gyors földuzzadása át­menetileg hátrányosan be­folyásolta a munkásság esz­mei-politikai arculatát, kul­turális színvonalát, szakmai műveltségét. földje életéhez kapcsolódott. Ka­posváron volt kosztosdiák — ak­kor, amikor Ady lépett foí a Ko­rona-szállóbeli Nyugat-matinén, s figyelte Rippl- Rónait, amint Ráma-hegyi vil­lája felé igyeke­zett. Tanárnak készült, s a buda­pesti Eötvös Kol­légiumba került, ösztöndíjasként. A „pergő beszédű, villámgyors gon­dolkodású, csípős szavú, hajlékony, csúfondáros és örökké jókedvű” diákok között fé­lénken mozgó fia­talember példás szorgalmával tűnt fiú. S nemcsak a tudást szerezte meg itt, hanem emberséget is ta­nult: nagy tanár- egyéniségek hagy­tak benne egy életre szóló nyo­mot. Gyergyai Albert csendes, egyszerű ember maradt a katedrán is. Tanítványai solcszor idézték egyik mon­datát: „Engem a sors a vi­lág magyarázójának, ta­nárnak rendelt, s nem al­kotónak, művésznek”. Az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen a világirodalom, majd a francia irodalom professzora volt — tizenöt éven át. Az Eötvös Kollé­giumban „a tudás szóm jót, az ismeret ízét, a nemes dol­gok szeretetét” tanulta — ezt tanította a katedráról is, és az olvasó, aki kezébe veszi könyveit, ugyancsak ezt ta­lálja bennük. Nagy utat járt be Gyer­gyai (SzCgő) Albert. Kriti­káinak, esszéinek, tanulmá­nyainak megjelentetését a Nyugatban maga Babits Mi­hály javasolta. Munkásságá­ért kétszer kapott Baumgar- ten-dijat. Sokáig élt Franciaország­ban: Tours-ban — „ahol a legszebben ejtik a franciát" — tökéletesítette nyelvtudá­sát. S avatott műfordítója lett a francia prózának ha- zánkban. Emlékeit három kötetben gyűjtötte össze: az Anyámt meg a falum a nagybajomi gyermekéveit idézi. A falu­tól a városig című második kötet 1979-ben jelent meg, s az utolsó lapok hiányoz­nak csupán a harmadik kö­tetből, amelynek ezt a cí­met szánta: A várostól a vi­lágba. „ Ezekre az utolsó lapokra' már nem hagyott neki időt a sors. Munkásságát 1970-ben Ál­lami-díjjal. majd a Magyar Népköztársaság Zászlórend­jével ismerték el. A Szocia­lista Magyarországért ér­demrendet 80. születésnap­ján kapta meg. A falutól — Nagybajomtól — utolsó látogatásakor így búcsúzott: „Nincs szülöm, se szülöttem, csak te, s úgy té­rek meg mindig hozzád, mint gyermek az anyjához, mint madár a fészkére, mint a tékozló fiú, ha egyszer el­pazarolta örökségét...” Vártuk, hogy megtér még a faluba. Nem így történt. Csatlakozott — Kodály Zol­tán szavaival élve — a far­kasréti dombon szépen gyü­lekező Kollégiumhoz... Az értelmiség . is gyors ütemben növekedett a mun­kás- es parasztszarmazasua k beáramlása réven, megindult a régi es az új értelmiség egységes szocialista értelmi­séggé válásának korántsem könnyű folyamata. Molnár Tamas (Folytatjuk.) Gazdag örökséget hagyott ránk: „a tudás szomját, az ismeret izet, a nemes dolgok szeretetet”. Dr. Keresői Imre SOMOGYI NÉPLAP 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents