Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
Hetvenöt válasz közügyben Száz kérdőívet juttatott el nemrég a csokonyavisontai tanács a lakosságnak, köztük tanácstagoknak, a község üzemeiben, intézményeiben, a termelőszövetkezetekben dolgozóknak, szocialista brigádoknak. Mielőtt tanácskoz-' tak volna, kíváncsiak voltak, hogyan vélekedik a lakosság a kereskedelmi ellátásról, az üzletek, vendéglők számáról. Hetvenötén küldték vissza a kérdőívet Ezzel nem' csupán azt fejezték ki, hogy a valamennyi ükét érintő közügyben szívesen mondanak véleményt, hanem azt is: helyesnek tartják e módszert amikor a lakosság egészét érdeklő kérdésben elsősorban az ő véleményükre alapoznak, r Érdekesek a válaszok, s ezek nem csupán egy-egy ember, brigád, hanem nagyon sok más csokonyavisontai és rinyaújlaki ember véleményét is tükrözik. Akik együtt örültek, ha kielégítő volt az ellátás, vagy bősz- I szankodtak, ha nem sikerült valamit megvásárolni, esetleg az eladók, felszolgálók udvariatlanul, gorombán viselkedtek velük. A megkérdezettek 45 százaléka nem tartotta elegendőnek a községben levő kereskedelmi, vendéglátóhelyek számát. Ugyanilyen arányban vélekedtek így a kereskedelmi szolgáltatásról, a vendéglátóipari kiszolgálás kulturáltságáról. A kenyérrel, péksüteménnyel való ellátásról ugyancsak ez az összkép alakult ki. A megkérdezettek 50 százaléka megfelelőnek tartotta az ellátást az alapvető élelmiszerekből, és csak 31 százaléka volt részben elégedett. Az alkoholtartalmú italokból 48 százalék (megfelelőnek, 33 százalék viszont — ez az egyetlen ilyen megállapítás! — túlzottnak tartja a választékot. 71 százalék nem tartotta jónak az ellátást lábbeliből, 50 százalék a felnőttruházatból, 55 százalék pedig a méteráruból. Az építőanyaggal és a tüzelővel való ellátásról 61 százalék mondott kedvezőtlen véleményt Kiragadott példák ezek, lehetne sorolni mé'g azokat a kérdéseket, melyekre a többség részben jó vagy megfelelő minősítést adott. A tanács a tapasztalatokat nem csupán testületi ülésen hasznosította, hanem eljuttatta a barcsi áfész-nek is, hogy a terület ellátásáért- felelősök levonják a szükséges következtetéseket, s intézkedhessenek a változtatás érdekében. Hasznos volt tehát a közvélemény-kutatás, ezért határozott úgy a csokonyavisontai tanács: ezt a módszert követik majd a sok embert érintő kérdésekben. Legközelebb akkor, amikor a tömeg- közlekedés helyzetét tárgyalják. Sz. L. A határon felelősség élni Figyelő tekintetek kísérik az idegent, ha valamelyik határmenti faluba vezet az útja. Gyékényesen sincs másként Itt is ezernyi jelét tapasztalni annak, hogy a lakosság tettrékész segítőként áll határőreink mellett. — Itt élni felelősséget jelent: Nem várhatjuk csak a határőreinktől, hogy ők véTovább tanul a határőr- tiszt fiú, Sándor clelmezzék nyugalmunkat, biztonságunkat, ebből nekünk is részt kell vállalnunk. Tíz esztendeje elnyertük a határőrközség címet, s ez kötelez bennünket. Idős Jánosa Sándor, a gyékényes i Csokonai Tsz pártvezelóségének a titkára. Minden emléke ide köti. Hatévesen már aratni járt, kőtelet terített, vizet hordott, segített idősebb családtagjainak, hozzátartozóinak. Volt traktoros, a csurgói és az iharosberényi gépállomáson brigádvezető, azután visszahívták a tez-be műhelyvezetőnek. Hetedik éve a pártivezetőiség titkára. Közben tanult, mezőgazdasági technikumot végzett, jelenleg Kaposvárra jár kétéves speciális kollégiumra. Húsz esztendeje önkéntes rendőr, gyakran jár szolgáminden embert személyesen ismer. Az önkéntes határőrök szakmai fölkészítése mellett az úttörő-határőrök, a Szivük István gárdazászlóalj nevelésével foglalkozik. — Nagyon jó a kapcsolat a lakossággal. A tsz, a hánya sokat segít nekünk, s ezt mi társadalmi munkánkkal viszonozzuk. Ennek a jó kapcsolatnak is az eredménye, hogy őrsünk az utóbbi négy évben sorozatban elérte az élenjáró 'címet. Tizedik éve, hogy a szövetkezetben végzett jó munkájáért, KISZ-beli tevékenységéért . a tsz kommunistái soraikba fogadták. Hamarosan elköszön a falu tói: akadémiára megy, tanul. A kisebbik Jánosa gyerek, László élete is szorosan kötődik a faluhoz, a termelőszövetkezethez. Amikor mélád családi házat épít Életéről beszél az apa zőgazdasági gépszereiőtanu- lónak jelentkezett 1968-ban, a tsz-szel kötött szerződést Télen a műhelyben dolgozik, most kombájnon, hogy az 1600 hektárnyi Kalászos termése mielőbb raktárba kerülhessen. Öt is a szövetkezetben vették föl a kommunisták soraiba. A határőrizeti feladatok vállalásából nem marad le édesapja és bátyja mögött. Tagja—a járási pártbizottságnak, most az egyéves pártiskolára készül. — A határőr Ifjú Gárdaegységnél vagyok raj parancsnok." a katonaságnál szerzett tapasztalataimat eredményesen tudom hasznosítani. Az őrs határőreivel, az önkéntes határőrökkel»és rendőrökkel igen jó a kapcsolat, az együttműködés. Nyáron közös ellenőrzéseket tartunk majd. A határ mentén élni felelősség! Ez tűnik ki a három Jánosa, a termelőszövetkezeti párttitkár apa, a határőrizetet élethivatásként választó nagyobbik fiú, s atsz- szerelő öcs vallomásából. Szalai László Háztáji bizottság a termelőkért Olcsóbban kapják a takarmányt latba a hivatásos és az önkéntes határőrökkel, személyesen is példát mutat. Ezt ismerték el két éve a Kiváló határőr kitüntetéssel. Gyerekkorában gyakran találkozott katonai szolgálatukat teljesítő fiatalokkal ifjú Jánosa Sándor, Nyaranként a tsz-ben kombájnozott — segített a határőröknek is az őrs földjének megművelésében. Az általános iskola ötödik osztályától kezdve úttörő-határörként tevékenykedett, gimnazistaként pedig a határőr Ifjú Gárda-egységben. — így kaptam kedvet a határőri szolgálathoz. Sokat beszélgettem a közeli őrsi akkori parancsnokával, Novak Miklós főhadnaggyal, ő is ösztönzött példájának követésére. Ezért jelentkeztem a Kossuth Lajos Katonai Főiskola határőr szakára. Most a közeli Lankócaer- dőn teljesít szolgálatot, főhadnagy. Gyékényesen és a környező falvakban szinte Háztáji bizottság alakult a siófoki November 7. Termelőszövetkezetben a termelés koordinálására, az értékesítésre szánt áruk átvételének megszervezésére és azért, hogy megfelelő összhang alakuljon ki a közös és a háztáji gazdaságok között. Ezt a tevékenységet a kereskedelmi és háztáji ágazat foglalja keretbe. Az ágazaton belül Adandón és Siójuton, illetve Siófokon és Balaton- szabadiban külön üzemág .foglalkozik a háztájival. A szövetkezetben az idén 2500 háztáji hízósertés felvásárlását tervezik, ebből, eddig 2300-ra kötöttek szerződést a gazdákkal. Előirányzatukban mintegy 8000 nyúl átvétele is szerepel, ebből 6300-ra már megállapodtak a tenyésztőkkel. A téesz — a húskombinát közreműködésével — százte- nyészkocát helyezett ki a háztájiba. További ötven kocára van igény, rövidesen ezt is kielégítik. Az állatokat másfél év alatt kell kifizetni, akkor, amikor a szaporulatot értékesítik — erre egyébként hízlalási szerződést köt a téesz a sertéstartókkal. Tervezik, hogy kiterjesztik a háztáji árutermelést, illetve felvásárlást naposcsibekihelyezésre, zöldség, gyümölcs, tojás és baromfi átvételére is. A háztáji gazdálkodás — természetesen — semmire se menne, ha a szövetkezet nem nyújtana messzemenő támogatást a takarmánytermesztésben és -értékesítésben. Az idén tavasszal mintegy 420 hektárnyi háztáji területet és zártkertet szántott . föl, 400 hektáron végzett talajmunkákat és 280 hektáron vetett a tsz saját gépeivel. Az igényeknek megfelelően biztosított a vetéshez kukoricát és burgonyát. A szálas takarmányt a tagok jóval olcsóbban kapják, mint a kívülállók. A „fácánosi" ABC x ✓ % Szép üzlet — gazdag választék A környéken nyaralók — a szomszédos vendéglő neve után — csak „fácánosi” ABC-nek nevezik a 7-es út, illetve a Balatonőszödre vivő űt mentén lévő élelmiszerüzletet Az itt dolgozóit a szezonban keveset pihen- npínPK mert vasa ma nőnként forintos tervnek. Áruval felkészültünk, 1,7 milliós készletből válogathatnak vevőink — mondja Ács Lajos vezető, aki negyedszázados kereskedői tapasztalataiból jól ismeri a vevő igényeit, s ez meglátszik a kínálaton is. Tőkehúst, minteßv 40 féle Május végéig a forgalom elérte a 4,5 millió forintot. A kitűnően fölszerelt ABC a Pest-Budai Vendéglátó Vállalat kezelésében van. Két hatalmas, egyenként 30—30 mázsa húsáru tárolására alkalmas hűtőkamra működik, külön raktárakban van a liszt, a cukor, a vegyi áru. is várják a vevőket. « — Helyettesemmel, Tóth Lászlóval felváltva tartjuk a vasárnapi ügyeletet, így jut idő a pihenésre is. Forgalmunk az időjárástól függően váltakozik napi 30—80 ezer forint között. Ebből kell meglepnie az idei 11,5 millió felvágottat — köztük olyan különlegességet, mint a Hajdú megyei sonkásait -- árulnak. Legal.k-b :’C0 féle kon- zervet, gu.'-dofol és mirelit ételeket tartanak, üdítő italból pedig szinte mindegyik megtalálható. vegyi áruk, játékok intése kaphatók. Zöldséget és gyümölcsöt is árusítanak. S hogy a benti íorgalmat ne zavarják, most építenek egy pavilont, melyet a napokban nyitnak meg. Egy üvegvisszaváltó helyet m létesítenek. Az a cél, hogy az ilyen tevékenységgel foglalkozók helyben jussanak az állataiknak szükséges takarmányhoz, és zavartalan legyen a felvásárlás. A háztáji sertésállomány takarmányellátását például úgy szervezték meg, hogy minden községben megkaphassák a kívánt mennyiséget és választékot. Ádándon és Bala- tonszabadiban a korábbi helyen adják ki a tápokat, július 1-től — új lehetőségként — Siófokon is megkezdik az értékesítést. A tápon kívül a szemes termények beszerzéséről is gondoskodott a téesz. Azok, akik szarvasmarhatenyésztéssel foglalkoznak, területbér ellenében a siómarosi és a balatonszabadi részen legeltethetik jószágugat. Feszillséialdás H a igaz, hogy a feszültség felcsigázott lelkiállapot, mi több: ideges várakozás és izgalom; akkor e nem ritkán tapasztalható jelenség oldása feltételezi, hogy idegesség és várakozás helyett előrelátás, megfontolt tervezés és tettek sora váltja föl az összegabalyodni készülő szálakat. Az izgalom marad! Hiszen csak a befejezett cselekvés teremthet kiegyensúlyozott'lelkiállapotot __ E rövid bevezető után sejtheti az olvasó, hogy valami olyan témára bukkantam, amelyből nem hiányzik a feszültség. Felelősei azonban keresték és megtalálják az ellenszerét. Amikor náluk jártam, éppen a feszültségoldás módszerein munkálkodtak. Ily módon hát példaadó is lehet az eset, s bár csak tervekről volt szó, az előző évek barcsi tapasztalásai megnyugtathatnak, meg is győzhetnek bennünket afelől, hogy elképzeléseik valóra válnak. Különleges helyzete nem abban van ennek a Dráva-parti városnak, hogy várossá érett, s hogy a korábbi, évtizedes kényszerű tespedés után végre megmutathatja mire képes. (Ezt a lehetőségét, a felbuzdulás létjogosultságát miért is vitatnám?) Különleges helyzetét annak „köszönheti”, hogy Somogybán egyedül városkörnyéket, azaz egy egész volt járást irányíthat, illetve kell irányítania. Ezernyi gonddal jár. (Kitaposott úton könnyebb volna a gyaloglás.) S hogy az „erdei rengetegből” most a közoktatás ügyét ragadom ki, higgyék el, nem véletlen. Élénk szemmel feszültséget fedeztek föl benne, s számomra az volt a megnyugtató, hogy nincsenek „görcseik”. Míg másutt, ahol bonyolultabb, nehezebb a helyzet, s tettek helyett (pénz birtokában!) még mindig azon vitatkoznak, hogy milyen technológiával építsék az iskolákat, a tantermeket; addig ők — a pénz mellé — saját lehetőségeiket méricskélik, és azt hiszem, újabb meglepetésre készülnek. A demográfiai hullám nem ijesztő rém; a nemzet fennmaradásának, továbbfejlődésének egyik feltétele. Miért ne lenne orom, ha több magyar gyermeket taníthatnak meg a betűvetésre; ha többen olvassák Petőfit és Adyt; ha József Attila mutathatja meg a múltat, hogy értékelni tudjuk a jelent; s ha nincs akadály a tudásszomjjal, képességgel megáldott ifjak előtt, mint néhány évtizede? A több gyerek persze mindig gond. Az a családban, az a társadalomban is. Felemelő, jövőt építeni akaró „küszködés”. Ezt fedezték föl felelősséggel a barcsiak. (És hiszem, hogy rajtuk kívül sokan mások.) Két általános iskolájukban az idén 1454 gyerek tanult. Tudják pontosan, hogy a 85—86-os tanévben háromszázzal többre kell számítaniuk. Talán furcsán hangzik, pedig igaz: lelkiismeret-vizsgálattal kezdték a tervezést. Vajon megtet- tek-e. mindent az előző ötéves tervben, hogy biztosítsák a fiatalok alapműveltségének megszerzését; a lehetőségeket ahhoz, hogy kibomoljon kisiskolásaik értelme, s világra csodálkozásuk után megkereshessék a legjobb lehetőséget a továbbjutáshoz? Nem kell szégyenkezniük. Két ötéves^tervben összesen 8 tanterem építésére kaptak központi pénzt, és 16-ot építettek — társadalmi összefogással. (A zeneiskoláról nem is szólva!) Mostani adataik mégsem a legmegnyugtatóbbak. Az idén 33 tantermük volt, 1986-ra — ha nem tesznek többet — 38 lesz. Most 44 gyerek volt egy tanulócsoportban, 1986-ban 46 lesz! (A megyei átlag 1980-ban 25 volt!) És szükségtantermek várnak pontásra. 1979-ben, amikor a II. sz. iskola elkészült, csupán annyival változott a helyzet, hogy három tanulócsoporttal több járhatott délelőtt iskolába. Egyébként két „műszak” van, a felnőttoktatás a harmadik. Nem nevezhető éppen ideális állapotnak. 1980—81-ben hat első osztály volt Barcson, a 81—82-es tanévre tizet kell indítaniuk. A gyermeklétszám később sem csökken; legalább nyolc évig számítanak emelkedésére. Márpedig ha így igaz, akkor cselekedni kell... M eglehet, sok lesz a szám, de hát ezek bizonyító tények: a VI. ötéves tervben 8 tanteremre kapnak központi pénzt, és négyet — a szükségtantermeket — le kell bontani. A ruhagyár volt épületéből — amelyet oly sok mindenre szántak már! — most iskola lesz; négy tanterem, nem is akármilyen.' És ebből is érzékelhető az oly sokszor hiányolt * előrelátás haszna. Mi várható, ha egyszer majd csökken a gyereklétszám, és sok lesz az iskola ... ? Ez is foglalkoztatja a barcsi vezetőket. Nem esnek kétségbe. Már most hármas funkciót szánnak az épületnek, amely délelőtt iskola, délután napközi, este pedig közművelődési feladatokat lát el. Az SZMT ad berendezést, azaz úttörő- (amelyet jelenleg a folyosók végében próbálnak szervezni) és szakszervezeti, mozgalmi tevékenységre is alkalmas lesz az épület. Érdemes figyelni rá — a barcsiak már az előző ötéves tervben rájöttek, hogy állami pénzből kétmillióba kerül egy tanterem; a vállalatok, a lakosság összefogásával meg félmillióba! Nem is tudom, miért hagyatkozunk örökösen az „állam nagybácsira”? Vagy annak a pénzéből is lehetne olcsóbban építeni? Megfontolandó. Igaz, hogy az utóbbinál bővítésről, átalakításról is szó van. (Az előbbinél meg rendszerint arról; hogyan lehetne egyedit, ily módon is újat és drágábbat, még sehol sem létezőt építeni; olyat, amely lehetőleg ne is feleljen meg az oktatás-nevelés követelményeinek.) Dilemmáimmal — azt hiszem — nem vagyok egyedül. Ahogy megtudtam: legalább nyolcmilliót akarnak „összehozni” vállalati és lakossági hozzájárulásból, anyagból, szellemi kapacitásból ahhoz, hogy megszülessen a harmadik általános iskola Barcson. S hogy mitől függ a siker? Azt mondták: a szervezés hőfokától! Mert mindenre meg lehet nyerni, mindenre meg lehet mozgatni az embereket. Nem mindegy, hogyan. Szerintük a kiindulási alap az: „ha te adsz, én is adok”. S a városkörnyék vezetői nagyon vigyáznak arra, hogy ne maradjanak a lakosság adósai! De maradjunk az előrelátásnál. Tudják, hogy az állami gazdaság hatvan lakást épít Somogytarnócán. Ésszerű — hiszen javarészt fiatalok költöznek oda , hogy az alsó tagozatosokat továbbra se hozzák be Barcsra. Megoldják napközis ellátásukat is. A városban viszont a régi bölcsődét mindenképpen föl» kellene újítani, ráadásul közvetlenül kapcsolható a napközihez. Ésszerű megoldás. (Jelenleg a tanulók 54 százaléka kap napközis ellátást, az igény 70—75 százalékos. És a régi helyétt — társadalmi összefogással — új bölcsődét építenek. liehet, hogy túlterheltem az olvasót a részletekkel, de azt hiszem, ezek nélkül képtelenség volna bizonyítani: csakugyan feszültségoldás tanúi lehetünk. Azt mondták a barcsiak: „Az oktatás-nevelés minőségi követelményeihez megteremtettük a személyi feltételeket. Barcson nincs képesítés nélküli nevelő, s 1982-től a városkörnyéken sem lesz. A fölszerelés jó, részben a tárgyi feltételek sem hiányoznak. A tantermi ellátottság feszültségei miatt azonban sem a személyi, sem a tárgyi feltételeket nem tudjuk kellőképpen kihasználni. Mi más dolgunk volna, mint hogy tantermeket építsünk minden erővel.” r' E s hogyan? Mitől függ az előbbrejutás? A szervezés hőfokától. Az emberi kapcsolatoktól. A „te is adsz, én is adok” nagyszerű gondolatától, azaz a kölcsönösségtől. A megértéstől, az egyet akarástól. Miért mondjam tovább. Ezeknek a tartalmas emberi vonásoknak az igénybevételével, okos felhasználásával lehet kiegészíteni az „állam nagybácsi” pénztárcájának tartalmát. Feszültségoldásként. Jävori Bél*
