Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-25 / 173. szám
WoyzGGk Kaposváron Nagycsaládosok az Eziistpartoa Nehéz munkaerőt toborozni Még a ventillátor sem segít sokat az izzasztó melegben, Sóvárogva nézzük az udvaron fürdőruhában sétáló üdülőket- A telefon állandóan cseng Márványt Ákosnak, az Ezüstpart SZOT-üdülő vezetőjének irodájában. Nyugtalanul szalad be az egyik munkatárs. — Két nappal korábban érkezett egy hattagú család, s a gyerekek éhesek. Hová tegyem őket? — Keressen két szobát! • Nem küldhetjük haza őket azért, mert a számítógép rossz Időpontot jelzett a papírjukon. Telefonok szabad szoba után- A családot végül elhelyezik. — Gyakran előfordul iyen tévedés? — Egyszerre ezerötszázhat személyt tudunk elhelyezni; ekkora létszámnál előfordul a rossz egyeztetés. Én egyébként sem vagyok kibékülve a számítógéppel. — Hogyan tudnak ekkora családokat elhelyezni? — Ez az egyik gondunk. Amikor az üdülő épült, háromágyas szobákat terveztek- Az utóbbi évek család- politikája pedig épp a több gyermekre ösztönzött, s így ma már ritkább az egyke. Ahol lehet pótágyakkal oldjuk meg, a nagy családosok pedig több szobát is kapnak. — Hány ember látja el a másfélezer üdülőt? — A kiszolgálószemélyzet létszáma kétszáznegyven, közülük hatvanan egész évben hálunk dolgoznak. A téli időszakban egy csokoládégyár költözik a konyhába; ők látják el munkával a mi dolgozóinkat. Nem köny- nyű munkaerőt szerezni- A mi vonzáskörzetünkben a környékbeli falvak voltak. Az ipartelepítéssel, a tsz- melléküzemágak létrejöttével azonban egyre kevesebb embert kaptunk. Érthető,'hiszen a tőlünk tíz kilométerre levő faluból egy óra alatt ér be a dolgozó.. • Sokkal egyszerűbb volna, ha kapnánk egy autóbuszt, mivel naponta szállíthatnánk az embereket. — Alkalmaznak-e diákokat és nyugdíjasokat? — Nélkülük aligha tudnánk üzemelni. A konyhán például tizenhat dolgozó hiányzik, a diákok felszolgálói, takarítói, konyhai kisegítőmunkát végeznek, a nyugdíjasok a portán és az adminisztrációban dolgoznak- Most harmincöt diák dolgozik, és hatvankettő kellene. — Honnan tudnak diákokat hívni? • — Somogybán és a környező megyékben nem olyan vonzó a Balaton-part, hiszen amúgy is könnyen- eljutnak ide, ezért évek óta egy jászberényi iskolával van kapcsolatunk. Tavaly nem is volt gond: jöttek megfelelő számban, az idén azonban csak májusban tudtam meg, hogy az ígért hatvankét tanuló helyett csupán tizenötre számíthatunk..- Három napig jártam az országot, hogy munkaerőt toborozzak. — Milyen az elhelyezésük? — Ez * másik nagy gondunk. A munkásszálláson ötven egyedülállónak van hely, kétágyas szobákban, ezenkívül tizennyolc családnak és hatvanöt diáknak tudunk szállást adni- Még legalább ötven hely kellene. Volt már jó néhány javaslatom a megoldásra, sajnos, máig sem kaptam lehetőséget a megvalósításra. Nem kis feladat kiszolgálni ezerötszáz embert; a legalapvetőbb lenne, hogy kellemes, otthonos környezetet teremtsünk dolgozóinknak. Évente két gyermekfilm — kevés Az Állami Ifjúsági 51«»**- ság nemrégiben áttekintette — a Művelődési Minisztérium értékelésié alapján — a gyermek- és ifjúsági filmgyártás, illetve -forgalmazó* helyzetét, * az ezzel kapcsolatos feladatokat. A ma felnövekvő nemzedékek szabad idejük jeliemtős részét töltik moziban, több időt száminak a művelődés, szórakozás e népszerű formájára, mint egyéb kulturális tevékenységekre, például olvasásra, , múzeum- vagy színházlátogatásra. Ezért oly fontos, hogy mind több róluk ős hozzájuk szóló műve! találkozhassanak a filmvásznon, olyanokkal, amne- lyok nem sekélyes szórakoztatással vagy a valóságot leegyszerűsítve ábrázoló „tanmesékkel” kívánnak hatni a fiatalokra, hanem az értékes műalkotások esztétikai törvényei , szerint, egyszersmind közönségük életkori sajátosságaira figyelemmel közvetítik mondandójukat. Akkor igazán jók tehát a gyermeki i Írnék, ha az alkotóműhelyekben támasztott művészi, dramaturgiai, szakmai követelményeknek ugyanúgy megfelelnek, mint a többi mű. Jellemző, hogy a magyar filmgyártás legsikeresebb, gyermekekhez szóló alkotásait legtöbbször nem e műfaj „specialistái”, hanem filmművészetünk. egészének jeles képviselői készítették. Évente átlagosain két játékfilm készül hazánkban * 3—14, éves korosztály részére, 'r ez nem elégíti ki az igényeket. Ara a metny- nyiségi gondok . mellett ugyanannyira fontos az is, hogy a létrehozott művek egyenletesen magas színvonalat képviseljenek, érvényesüljön magata'-t' és jellémiörmáló hatás maradandó élménnyel gazdagítsák ifjú nézőiket. A fumtorgalmazasban az eddigi eredményes kezdeményezések — a mozik és iskolák szerződéses kapcsolatai, az évente megrendezett gyenmékfilmnapok — mellett az értékes gyenmekfil- mek folyamatos műsoron tartásával lehetne jobban kielégíteni az igényeket. Két lány és két fiú Debrecenből jött az Ezüstpartra. Három hétig felszolgálóként dolgoznak az üdülőben- Kapusi Margit, a tanítóképző főiskola hallgatója rövid idő alatt a gyerekek kedvence lett. — Az én területemen van a legtöbb gyerek, s ennek nagyon örülök, hiszen egy kissé leendő hivatásomat is gyakorolhatom. A szülők a keresztnevemen szólítanak, s előfordul, hogy a gyerek csak akkor eszik, ha ott vagyok mellette. — Nem volt idegen * vendéglátói munka? — Hát... azt nem képzeltem volna, hogy ilyen sokrétű. Mindenhol segítünk, ahol szükség van ránk. Ha kell mosogatunk, krumplit hámozunk. — Persze nem olyan megerőltető — szól közbe Tő- zsér Dénes, aki a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanul- — Délelőttös és dél- utános beosztásban dolgozunk, a nap. egyik része tehát szabad. Az itt dolgozók úgy fogadtak bennünket, mintha mindig közéjük tartoztunk volna. Segítettek, tanácsot adtak, így egy-két nap alatt belejöttünk a munkába. Eddig csak mint vendég voltam SZOT-üdülő- ben, most megismertem a másik oldalt is. — Ez a négy fiatal a legjobban dolgozók közé tartozik — mondja Márványi Ákos —; egyébként a többiekkel sincs különösebb gondunk. Komolyan veszik a munkát, s mellette még szórakozhatnak is- Csupán egy a baj; kevesen vannak. — Hogyan tud a tanács segíteni — kérdezem Hegedűs Györgyöt, a megyei tanács munkaügyi osztályának munkatársát, aki gyakran ellátogat az Ezüstpart üdülőbe. — Mi is toborzunk diákokat a megye iskoláiból, s ha érdeklődők jönnek, mindig elmondjuk ezt a lehetőséget. Csurgóról például tizen egy-ti zen két diák dolgozott az üdülőben. Figyelemmel kísérjük az itteni tevékenységet, hiszen a nagycsaládosok üdültetése, minél jobb ellátása fonto* szociálpolitikai feladat. Izményi Éva Amszterdamban is sikere volt Székely B. Miklós, a Stúdió K tagja Fiatal férfi ül a napernyő alatt az asztalnál, az arca árnyékban, a trikója fehérrel vakít; messziről olyan a látvány, mintha Vaszary valamelyik nyári hangulatképe vált volna a delelőn álló naptól plasztikussá. Woyzeck messze néz; talán csalfa kedvesére, Marie-ra gondol... Napjaink egyik legismertebb amatőr színésze ő, s amatőrnek abban a jó értelemben nevezhető, hogy valódi színész, csak éppen nem hivatalos színházban játszik. De ez a megfogalmazás is hamisít: a Stúdió K tagjának lenni azt jelenti, hogy egy megtartó közösség, alkotó emberek együttgondolkodó, együtt élő csoportjának részese lenni. A Stúdió K a — nem kell bátorság a kimondásához — legjobb magyar amatőr együttes. Egy éve hivatalos elismerés is érte a közösséget: az amszterdami színház fesztiválon — bolondok iesztiválja néven vált ismertté — a magyar színjátszást a Stúdió K. képviselhette- A fiatal férfi — Woyzeck megszemélyesítője — Székely B. Miklós ül szemben velünk. — Mi hozta Kaposvárra? — hukáts Andor hívott filmezni. Vele együtt játszottam a Majd holnap című filmben, már akkor főikért ehhez a munkájához. A kaposváriak — néhány évvel ezelőtt —■ láthatták a Csiky Gergely Színházban Büchner kegyetlen-szép drámájának, a Woyzecknek előadását Fodor Tamás rendezésében. Akik látták, egy életre megjegyezték Székely B. Miklóst: kicsit mindig fáradt, görnyedt, citromarcű, enyhén koravén Woyzeck volt. Eleve vesztes, akiből azonban adott pillanatban veszett ebként kitör az agresszió, amit az elfojtások hizlaltak kövérre.-- Látta-e Werner Htrczog Woyzeck-filmjét? — Természetesen. Nagyon együtt voltam Klaus Kinski démonikus figurájával, ugyanakkor éreztem: nem lett volna szabad két hét alatt forgatni. Büchner művével szembeni tiszteletlenség ez, mely kiérleletlenséget szült. Pontosan, szabatosan fogalmaz. Egyéniség. Ahogy a Stúdió K általam látott tagjai valamennyien: Fodor Tamás együttesvezető, Gaál Erzsi, Fazekas István, Oszkay Csaba stb. Arra várok választ Székelytől, hogyan lett az együttesből „a” Stúdió K. — A Várszínházban kezdődött, ahol Orfeo néven Fodor Tamásék kezdték meg a stú- diószerű működést: Tamás szövegeket mondott play backre egy produkcióhoz ... ö éppen • akkor hagyta el a Pinceszínházát. Felvetődött a gondolat: alakítsunk együttest ! Elsőre Semprun A háborúnak vége című irodalmi forgatókönyv-regényéből játszottunk színpadi változatot Etoile címmel. Orfeo néven 1975-ig dolgoztunk, akkor mi különváltunk az együttestől és Stúdió K-ként folytattuk a munkát. A Woyzecken kívül Jean Genet A balkonját játszottuk el a tavalyi amszterdami fesztiválon is. Van egy Kíntorna című produkciónk, ez szintén sikeres. — Hol játszanak most? — Az Akácfa utcai Jókai művelődési otthon a bázishelyünk, itt Szobaszínház néven játszunk mór egy éve, hetente négy alkalommal az Utcaszínházzal együtt, s Gaál Erzsinek önálló műsora is szerepel a programban. A Pesti Műsor rendszeres ajánlata, úgy gondolom, „szentesítette” működésünket ebben a kísérleti évadban. Egyébként a Stúdió K tagjai rendelkeznek előadóművészi, tehát egyéni föllépésekre jogosító vizsgával. Az együttes tagjai nemcsak a stúdiómunkában alkotnak közösséget. (Tizenketten vannak, „mint az apostolok”.) . Pilisborosjenőn közös épületben laknak, s így a próbák energiája, szellemisége voltaképpen a magánéletükben is érvényesülhet. — Hol lépnek föl legközelebb? — El ne kiabáljam: Cara- casban, ahol az előzetes tervek szerint a színházi fesztiválon ismét mi képviselhetjük a magyar színjátszást. Lcskó IAs/.ló Kisplasztikái biennálé A VII. országos kisplasztikái biennáléra, amelyet Pécsen rendeztek, 450 művészt hívtak meg a kiállítás rendezői. Százharmincán küldték be alkotásukat, majd a 12 tagú zsűri döntése alapján 92 -művész munkáit mutatták be. Képünkön Győri László: Születés háza Hátrányos helyzet — lakótelepen Egy megtűrt kislány története A kislány nem irigy, nem rosszindulatú, nem is ostoba. Sőt: örül társai sikereinek, törekszik a baráti kapcsolatok kialakítására, mindig és mindenkivel őszinte, egyszóval széretetre vágyik. Szépen rajzol, rendszeresen olvas, tűrhetően számol, tanulmányi eredményeivel sem „lóg ki” hát a sorból. Valameny- nyi tulajdonsága és egész jellemrajza arra utalhatna: a nyolcéves gyermek szilárd tagja közösségének, a kaposvári gyakorló általános iskola egyik alsó tagozatos osztályának. A lélektani esélyek latolgatása azonban csődöt mond. A tanulók „népszerűségi sorrendjének” megállapítására hivatott szociometriái fölmérésből kiderült: a kislány — nevezzük talán Marikának — egyetlen pontot sem ért el. A jóindulatú és kulturált gondolkodású gyermek afféle megtűrt személy volt sokáig a kollektívában. A tanítási órákon csöndben meghúzódott, s a játszadozásokból is kimaradt. Esete pedagógiai rejtély. Megfejtésére Baltásí Judit tanítónő, a kislány osztályfőnöke, valamint Schablauer Zoltánná főiskolai adjunktus és Szabó né Gondos Piroska tanársegéd vállalkozott, s hogy fáradozásuk nem volt fölösleges, bizonyítja egy terjedek: mes és szerfölött izgalmas dolgozat, amit az idei megyei pedagógiai pályázatokat értékelő szakemberek úgynevezett kiemelt második díjjal jutalmaztak a pedagógusnapon. Nem ok nélkül. A neveléstudomány legkorszerűbb módszereivel végzett vizsgálódás nyomán ugyanis a hátrányos helyzetnek olyan ismérvei kerülnek napvilágra egyetlen gyermek sorsának tükrében, amelyekről a közvélemény egyelőre csak keveset tud. Holott az alaphelyzetben tulajdonképpen nincs semmi rendkívüli... Marika egy két és fél szoba-összkomfortos, lakótelepi lakásban él, két testvérével és a szüleivel, azaz: jobbára csak "édesanyjával, hiszen apja egy másik megyében dolgozik, s csupán a hétvégeken látogat haza. Mindkét szülő segédmunkás. A lakás berendezése nem rosszabb az átlagosnál. Van könyvespolc is: rajta körülbelül hetven kötet. A szülők negyfeie sajtótermékre — elsősQfban képe« hetilapokra — fizetnek elő. Kis hősnőnk életmódjának külsőségei tehát nem különböznek a többségétől. Az írásos és szóbeli megnyilatkozások, vallomások, a pályamunkához mellékelt rajzok, tesztlapok azonban összehasonlíthatatlanul totetebb kepei mutatnak, mint a környezet- tanulmány. Lépten-nyomon fölbukkan például az apa iránti szeretet motívuma; a vizsgálat kiszélesítésével bizonyára érdekes tényeket lehetne föltárni a másutt munkát vállalni kényszerült, családjuktól távol élő férfiak és gyermekeik kapcsolatáról, az „ingázás” és a gyermeknevelés összefüggéseiről. A kislány egyoldalú vonzalmát apjához csak íöl- erősíti az állami gondozottként nevelkedett édesanya túlzott szigorúsága, sőt ridegsége. Gyermekének gyengédség helyett csak utasításokat ad: főzz, mosogass, takaríts, vásárolj be, csináld ezt, tedd azt! Színházban, moziban Marika még sohasem volt, a kirándulás és az utazás is jószerével ismeretlen számára. Az udvarra ritkán engedik la .játszani. Az anya érzelmi sivársága — vagy tudatlansága — oda vezetett, hogy á kislányban löménlelen gátlás, kisebbrendűségi érzés alakult ki, s ez természetesen meghatározza iskolatársaihoz való viszonyát is. Ráadásul elhanyagolt külseje is inkább visszatetszést, megvetést szül a gyermekközösségben, mint sajnálatot. A gyakorlóiskolában honos munkamódszerek — erről is részletesen ír a barom szerző — rendszerint nem előnyösek az úgynevezett hátrányos helyzetű gyermekek számára: a tanítójelöltek, hol tapasztalatlanságból, hol a „csillogás” vágyától vezéreltetve, mindenekelőtt a tehetséges, kevéssé gátlásos tanulókat szerepeltetik. Abban, hogy Marika megtűrt páriává vált osztályában, nemcsak a családi környezet volt hát a ludas. E történet a két lóról és a rajta ülés lehetőségéről kreált szólást juttatja eszünkbe: a tehetsége* tanulók előrehaladását és a gyengék fölzárkóztatását egyszerre, egy közösségben elérni ugyanolyan nehéz. Persze — és ez is kiviláglik az igényes pályamunkából — nem lehetetlen. Ha Marikának gátlásai, szorongásai vannak az osztályközösségben, talán egy speciális szempontok alapján szervezett, tanulásra és kellemes időtöltésre egyaránt alkalmas kiscsoportban maid megtalal.ia a helyét — így gondolkodott a tanítónő. És a kiscsoport szinte csodát művelt. Marika már nem fél a tanítási órákon,' eredményei lényegesen jobbak, mint azelőtt, sőt a matematikai szakkörnek is tagjává vált. A közös játékokban nemcsak irányítottként vesz reszt: olykor kezdeményez is. Az anya rigorozu&sága — hála a tanítónő tapintatának — ugyancsak feloldódott. A kislány az utóbbi hónapokban sokszor fogadta játszópajtásait a lakásukon, s maga is „viszonozta” látogatásukat. jjgy tetszik, korábban szinte beteges szeretetéh- sége lassacskán elmúlik, amint aggályai, félelmei is. Happy end? Igen, ebben az esetben kétségtelenül kedvező fordulatot vett a gyermek életútja. De Marika sok van: becslések szerint iskolásgyermekeinknek több mint húsz százaléka tartozik az úgynevezett hátrányos — vagy „halmozottan hátrányos” — helyzetűek kategóriájába. S a hagyományos, konzervatív szülői szerepjátszás, az „ingázás”, valamint az oktalas szervezésének nehézségei, s a gyermekekbe oltott külsőségéé szemléletmód — aki nem öltözik olyan szépen, mint te, aki nem tanul olyan jól, mint te, aki nem olyan virgonc a 1 játszadozásban, mint te, egyszóval, aki különbözik tőled, az nem lehet jó pajtásod! — még a korszerű, új lakótelep „elit iskolájában” és a modern lakásban 1« „újratermeli” a hátrányos helyzetet. Ezt sugallja.a három pedagógus értékes pályamunkája, amely nehány stiláris korrekció után, némi rövidítéssel bizonyára a nyilvánosságot is érdekelhetné. h. A. SOMOGYI NÉPLAP
