Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

Kézikönyvtár a propagandistáknak Magyarázatot várnak a dolgozók Filmmel szemléltetnek :A párttttkár mosolyogva mondja el — példaként —, hogy nemigen siethet egyik irodából a másikba a cu­korgyár udvarán, mert egész biztosan megállítja valaki, s magyarázatot kér a televí­zióban látott kommentár, a rádióban, hallott hír kap­csán. — Ezt az érdeklődést ta­pasztaljuk min den üzemrész­ben, a szocialista brigádok­ban is “ fűzi tovább a szót Laki László, a Kaposvári Cukorgyár pártvezetőségé- nék titkára. — S ez a gyá­ri helyzettől a népgazdasági tervig, Kaposvár fejlődésétől a nemzetközi eseményekig mindenre kiterjed. A politi­kai tömegoktatás jó lehető­séget teremt arra, hogy megvilágítsuk az összefüggé­seket, választ adjunk a dol­gozókat foglalkoztató kérdé­sekre. Négy-öt év óta meg­nőtt a kedv az oktatás iránt. A gyár pártvezetősége má­jusban értékelte az 1980— 81-es év tapasztalatait az oktatási bizottság beszámo­lója alapján, s meghatároz­ta a feladatokat. Kimond­tuk akkor, hogy nem növel­jük tovább a létszámot, ehelyett inkább az oktatás tartalmát javítjuk. Nagy segítséget jelent a párt- és a tömegszervezeti oktatás összehangolásában az oktatási bizottság, ame­lyet három évvel ezelőtt szerveztek meg az egyik be­számoló taggyűlésen elhang­zott javaslat alapján. — Ebben a testületben a gyári pártvezetőség, a KISZ, az szb, a négy pártalapszer- vezet képviselteti magát — magyarázza a titkár — Sok­kal jobb azóta a munka összehangolása, nem fordul elő olyan, hogy egy dolgozó két tanfolyamra is „beirat­kozik”. S az oktatás tartal­mi szempontból is fejlődik. Friss József agitációs és propagandafelelős a gyári pártvezetőségben, s egyben az oktatási bizottság elnöke. A tapasztalt kommunista ál­landóan képzi magát, épp most fejezte be a szakosítót. — A bizottság az oktatás gazdája, fő feladatunk a szervezés, az összehangolás, az ellenőrzés a pártvezetőség irányításával. Már látszik a bizottság működésének ered­ménye; természetesen még sokat lehetne tenni. Mi ma­gunk is sok hiányosságot ta­pasztaltunk, ezeket jeleztük fölfelé is. Érdekes például az a megfigyelésünk, hogy a dolgozók szeretnek minél több újat hallani a tanfo­lyamokon, s nem szeretik, ha sok az ismétlés. — Ez valóban így van. — veszi át a szót Laki László. — Egy-egy hallgató három­négy év alatt mind Végig­járja a nálunk megszerve­zett tanfolyamokat. Még ha mi beleszőjük is a helyi gaz­dasági témákat, akkor is „elölről” kezdi a tanulást. Ez, bizony, gondot jelent. S most már a nyolc oktatá­si forma helyett csak hat van. — Milyen problémáik van­nak még? — A legnagyobb gondot a szemlélet okozza, még a párttagoknál is — kezdi a titkár. — Noha a szerveze­ti szabályzat előírja, hogy minden kommunistának kö­telessége a politikai ismere­teinek gyarapítása, sokan úgy vélik: a pártoktatáson való részvétel önkéntes. El­sősorban az idősebbekkel van ilyen gondunk; nekik megmagyarázzuk, hogy ez másra vonatkozik, például a tanfolyam formájának Új termékek, beruházás nélkül Az utóbbi hónapokban ibb olyan terméket fejlész- jttek ki a Fővárosi Finom- íechanikai Vállalatnál, melyek nem igényeltek kü- ►n beruházást. hozhat e téren. Alkalmazá­sával — szerény számítások szerint is — öt—húsz száza­lékos energiamegtakarítás érhető el. megválasztására. Bár ezen a téren is van mit tenni, hi­szen néhányan a képzettsé­güknél alacsonyabb oktatási formát választanának S ne hallgassuk el, egyik-másik párttagot év közben figyel­meztetni kellett: járjon el rendesen a szemináriumok­ra. Az ősszel kezdődő okta­tási évre készülnek a párt­ós a 'tömegszervezetek a cu­korgyárban. Mint megtud­tam, már' megszervezték a pártoktatás tanfolyamait, most fizetik be a pénzt a tananyagra. A tömegszer­vezetek ugyanígy állnak. — Tartalmi szempontból különösen fontos, hogy a tanfolyamokat az igények szerint szervezzük meg — mondja Laki László. — Há­rom évvel ezelőtt kezdtük a magyar munkásmozgalom, két évvel ezelőtt pedig a nemzetközi kérdések tanfo­lyamát, mert n<*gy volt irán­tuk az érdeklődés A politi­kai vitakört továbbképző formának tekintve szervez­tük meg. Nálunk harminc­hét nyugdíjas párttag is van, az idén sikerült szá­mukra négy foglalkozást tartanunk. Most abbahagy­juk a pártélet kérdéseinek oktatását, helyette megszer­veztük a marxista—leninis­ta esti középiskola kihelye­zett szakát. Harmincán je­lentkeztek, most augusztus­ban lesz a fölvételi beszél­getés. Örömmel mondhatom, hogy bőven van szakosítót, esti egyetemet végzett pro­pagandistánk, még a tö- megszervezeíeknek is mi adunk. Előreléptek a szemináriu­mok szemléletében, színesí­tésében is. Pártnapon ismer­tették a VI. ötéves tervet, tartottak külpolitikai fóru­mot, szovjet filmeket sze­reztek az MSZBT-tagcso- port révén. Fölhasználták a Kossuth Könyvkiadó dia­filmjeit is, bár ezt anyagá­ban réginek tartják. Most például grafikák készülnek az oktatáshoz az üzem leg­fontosabb gazdasági, szociá­lis és egyéb eredményeiről. — Itt van ez a kézikönyv­tár — mutat Laki László a sarokban álló szekrényekre. — Ügy határoztunk, hogy fölfejlesztjük. S még egy tervünk van: megalakítjuk a propagandisták klubját. Ott lesz alkalom a jó ta­pasztalatok kicserélésére. Lajos Géza Húsz éve termelnek a hajdúszobosziói gázmezők Hat föld alatti rétegből 1961 óta termelnek a hajdúszobosz- lói földgázmezők. Az elmúlt húsz évben a Nagyalföldi Kő­olaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói húszmilliárd köb­méter földgázt, illetve nyolcszázötvenezer tonna cseppfo­lyós propán-bután gázt adtak a népgazdaságnak. A három- szláz fős gólyási bányászkollektíva ma is az ország földgáz­termelésének egyhatodát szállítja. Képünkön: Kétszázötven köbméteres gömbtartályokban tárolják a cseppfolyós gázt Díjazott pályamunkák A nagy igyekezettel, ku­tatással és elemzésekkel „összehozott”, szakmailag méltóképpen földicsért — értékes dijakkal jutalma­zott — pályamunkákat gyak­ran minden ceremónia nél­kül „eltemetik”. Valahogy úgy, hogy a vaskos dosszié­vagy fekete borítás dolgozat egy fiókba kerül. Persze nem mindig, és korántsem mindenütt. Van úgy, hogy a pályamunkát el sem teszik, hanem frissiben „bevetik” — hadd hasznosuljon, jzen al­kalmas rá, ezért kapott er­kölcsi és anyagi elismerést. Olvasom, hogy a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének országos, energiatakarékos­sági pályázatának harmadik fordulójára száztíz pálya­munka érkezett, s ebből a bíráló bizottság harminche­tet ítélt hasznosíthatónak. Többet, mint amennyit dí­jaztak, illetve jutalmaztak! A hasznosítható pályaművek sorsát az MTESZ figyelem­mel kíséri, s ez érthető is, hiszen a különböző munka­helyeken a műszakiak te­hetnek legtöbbet a takaré­kosabb energiafelhasználá­sért, s ha erre külön — ki­vitelező — módszert kidol­goznak, igencsak dicsérendő. Vajon mindenütt megné­zik-e: mi történik a dolgo­zattal — azután hogy „do­bogóra került”? És kinek áll érdekében, hogy rajta tartsa a szemét? A szerző megtette a magáét, s ezért elismerés­ben részesült. De ott tud­nak-e róla, ahol a feldolgo­zott téma gyümölcsöztethe- tő? MAI kommentárun«' Az MTESZ megyei szerve­zete évente kiírja a pályá­zatot, különböző témákban, s rendszerint a műszaki és közgazdasági hpnap nyitó rendezvényén ünnepélyesen átadják a díjakat az arra érdemes dolgozatok szerzői­nek. így volt az idén má­jusban is. Hogy a legjobb pályamunkákat el ne te­messék, arról is gondoskod­tak: ismerje meg őket min­denki. A szervezet rendsze­resen megjelenő kiadványá­ban, a Somogyi Műszaki Szemlében mindig közzé- tesznek egyet. S ugyanígy közlik az országos pályáza­ton eredményesen szereplő somogyi munkákat is — leg­utóbb például Szendrei And­rásnak, a Kaposvári Hús­kombinát igazgatóhelyette­sének dolgozatát adták köz­re arról, hogyan szüntethető meg a hígtrágya környezet­szennyező hatása — ener­giatermeléssel — a Balaton térségében. A pályamunkák végülis annyit érnek, amennyi ezek­ből az érintett területeken — a kamatos megtérülés re­ményében — befektethető. Mégis vannak fiókokba, szekrényekbe temetett dol­gozatok... Érdemes volna átlapozni őket — és köz­kinccsé tenni! Mert aligha hihető, hogy ezeknek szer­zői öncélúan munkálkod­tak, s nem a szakmai előre­lépést akarták segíteni. H. F. Jelzés — időben Jószerivel még be sem fe­jeződött az aratás, már ja­vában készülnek az őszi ve­tésekre. A gazdaságokban most értékelik a tapasztala­tokat, döntenek a fajtákról: melyek vizsgáztak a legjob­ban melyéket érdemes ter­melni tovább. A dombóvári vetőmagltar- melteitő vállalattól kapott jelzés szerint a somogyi nagyüzemek eddig nem egé­szen hétezer-négyszáz tonna nemesített fémzárolt őszi búza és 932 tonn® hasonló minőségű őszi árpa-vetőma­got rendeltek. Elgondolkod­tató viszont, hogy ez a mennyiség ezerötszáz tonná­val kevesebb mint amennyi nemesített vetőmagot tavaly igényeltek. Tény, hogy több gazdaság vetőmagitarimelést folytatva saját maga gon­doskodik szükségletének ki­elégítéséről — de ilyen volt már korábban is. Ahhoz hogy a területi köz­pont megfelelő időben és megfelelő minőségben ki tudja majd elégíteni az igé­nyeket, idejekorán, ponto­sam ismernie kell a szük­ségletet. A jelzés most jó­kor jött: tekintsék át kész­leteiket ® gazdaságók, és an­nak ismeretében döntsenek a rendelésekről. Nehogy a késve befutó igények zavart okozzanak a nem is olyan sokária sorira kerülő őszi ve­téseknél! liftek a szekerek búzával... Emíékidézés egy tájékoztatás ürügyén Ilyen például az az uni­verzális autódiagnosztikai műszer, amely kiválóan al­kalmas a motor műszaki ál­lapotának ellenőrzésére. Megjelenésével nem lesz többé szükség az importra, már csak azért sem, mivel ez a készülék legalább any- nyira jó, megbízható, mint a külországi gyártmány. Al­kalmazásával az ipari szö­vetkezetek, az állami válla­latok, valamint a kisiparo­sok munkájukból kiszűrhe­tik a „szubjektivitást”, az ügyfelek gépkocsijait úgy bocsáthatják útjukra, hogy a fogyasztás és a belső mű­szerek beállítása a legna­gyobb rendben legyen. Ha­sonló célt szolgál a másik újdonság, a stroboszkópos mérőműszer is. A készülék elsősorban a benzinnel mű­ködő motorok előgyújtási szögének beszabályozására használható. Már korábban is nagy érdeklődés nyilvá­nult meg a riasztó berende­zések iránt, melyek a jár­művektől távol tartják az illetékteleneket. A vállalat új, továbbfejlesztett típusa a korábbinál korszerűbb, már csak akkor szólal meg, ha arra nyomós oka van. A lakótelepi lakásokban élők panasza, hogy nem tud­ják szabályozni a szoba hő­mérsékletét, sok helyen té­len emiatt az utcát is fűtik. A helyzet tarthatatlanságá­ra már több központi utasí­tás is felhívta a figyelmet, de megfelelő műszer híján sok-sok millió forint értékű energiát pazaroltunk >*'. A Finommechanikai Vállalat prognamkapcsolója — amely szintén az új lonsások lis­táján szerepel — fordulatot Nem tudom, ki hogyan van vele, de az vesse rám az első követ, aki ha falusi származású, nem gondol vissza néha-néha szívesen a régi gőz- vagy a komótosan forgó kerekű vízi malmok­ra. Voltak — nincsenek. Legalább is Somogybán ma már egy sincs. Néhány éve még Pécs környékén láttam egy vízi malmot: nem mű­ködött már — múzeumiként mutogatják az érdeklődők­nek ... Valamit azonban, ponltosí- tani kell. Ezek a malmok nem „tűnitek el”: egy részük ma is őröl, de nem gőz vagy víz adja hozzá az ener­giát, hanem villainy. (Székely Ferenc, a So­mogy megyei Gabonaforgal­mi és Malomipari Vállalat műszaki igazgatóhelyettese: — Üj malom egy sincs So­mogybán, csak felújított, korszerűsített: összesen nyolc. Az ötvenes évek má­sodik felétől voltak jelentős átalakítások a megyében, s ezzel megnőtt a feldolgozó­kapacitás is — például Barcson, Porrogszentkirá- lyon, Balatonbogláron. Ka­posváron két malom is működik; a kisebbnél az idén kezdődik a rekonstruk­ció.) Nálunk, Ladon is — akár csak a megye legtöbb „mal­mos” településén, az ura­dalmi gőzmalom vált. a fel­szabadulás után „közhasz­nálatúvá". Sorba állt ott gae» kefével a nemrég földhöz juttatott újgazda-, a kis- és középparaszt. Megoldották a lovak istrángját, levették a tehenek nyakáról a jármot, amíg várakozni kellett. Elő­került a tarisznyából a ha­zai, s a gazdák a kocsi­deszkán vagy az oldal ár­nyékában falartozással ütöt­ték agyon az időt. Közben szót váltott a pusztáról, a környező falvakból érkezet­ted — dicséritek vagy sza- pulták az időjárást. Csak a várakozást tűrte megértőén mindenki. Nemcsak az is­ten malmai őröltek lassan akkoriban, hanem az álla­mé is — erre adott módot a háborúban megrongált, majd úgy-ahogy rendbe tett fölszerelés. (— A nyolc somogyi ma­lomban évente 8000—8200 vagon gabonát őrölnek, de ez a mennyiség a kapacitás­nak csak 70—77 százalékos kihasználását jelenti. A tel­jesítőképességből 10 000— 11 000 vagonra futná, még úgy is, hogy minden ma­lomban évente egy hónapig folyamatosan, illetve havon­ta egy nap karbantartást végeznek. Részben somogyi fölhasználásra, részben más megyéknek dolgozzák föl a gabonát, s ha valahol az or­szágban egy-egy malmon rekonstrukció történik — mint most például Szom­bathelyen —, akkor megnő az igény a mi üzemeink teljesítményért., ,J> ■ --V t—t.-r—• És kik őröltek? Előfor­dult ugyan, hogy az egykori „lisztesek” a háború után búcsút intettek a volt ura­dalmi malomnak, de az ese­tek többségében — marad­tak. Szükség volt rájuk —, egyébként ezek a malmok korábban sem kizárólag az uradalom gabonáiét őröl­ték, hanem a lakosságét is —, más dolog, hogy a negyvenes évek második, il­letve az ötvenes évek első felében igencsak megfo­gyatkozott a munkájuk. Em­lékszem, nemcsak a hajdina divatja járta akkoriban — sokain esküsznek rá ma is, hogy sokkal jobb töíitéléfc- amyaga a hurkának, mint a rizs —, hanem a kukorica- készítményeké is. De sok kuikoricakását e\'ett meg hagymát zsírral, kukorica- prószát szilvalekvánnal ak­kortájt a £adu népe!..; Aztán a ladi gőzmalom leégett. A tűz éjszaka ke­letkezett. Szaladt odltami a falu apraja és nagyja. Hord­ták a nehéz zsákokat — ki az égő épületből. És senki sem nézte, kiét rr.,jri|ti. ősi ösztön hajtotta valamennyiü- ket: a búzát', az életet men­tették. ; Azóta sem épült ú"á a malom. A molmá.jól „da­rálós^’ lett, s akik nemrég még „saját” malmukba vit­ték a terményeiket, más fal­vakban „vendég* skedtek”. Ott, ahol a legközelebbi malom volt s ahol ugyan­csak jobbára régi molnárok foglalkoztak őrléssel. — Még ma is jó néhá­nyon munkában vannak a regi molnárok közül, szeren­csénkre. Közel járnak már a nyugdíjhoz, de még dol­goznak. Van ugyan szak­munkásképzés és szakkö­zépiskolai képzés Székesfe­hérváron, s akik szakközép- iskolában végeztek, később technikusi minősítést is sze­rezhetnek, az innen kikerü­lők azonban éppenhogy csak pótolják azt a három—négy dolgozót, aki évente nyugdíj­ba megy. Nem sok fiatal je­lentkezik malomipari tanu­lónak, pedig a régiek ra­gaszkodása, hűsége a régi mesterséghez bizonyítja, hogy szép ez a szakma. Előfordult, hogy egyáltalán nem kaptunk fiatalt., s kény­telenek voltunk több éves gyakorlattal rendelkező be­tanított munkásokat házi tanfolyamon „szakmásítani”, viszont semmivel sem gyen­gébb képességű szakemberek ők — ezt tanúsítja azóta végzett munkájuk is —. mint akik az intézményes képzésből, kerültek a mal­mainkba.) A lisztet a boltban vesz- szük. A falvak háztáji álla*- tokát tartó gazdáinak több­sége már saját villanydará­lóval rendelkezik, a szük­séges tápokat pedig az áfésztól vagy a téesztől szerzi be. Bennünket tehát ellát az állami es. szövet­kezeti kereskedelem azokkal a gabonaipari készítmények­kel, amelyekkel régebben a malmok közvetlenül szolgál­tak — ezek a mostani ter­mékek is malmokból kerül­nek ki! —, a jószágtartók - nak pedig ugyancsak szin­te a házhoz viszik az álla­tok eleségét, és ennek már csak egy része az egykori malmokból jól ismert dara és korpa. A kevesebb, de nagyobb kapacitású üzem többre ké­pes, mint amire hajdan a sok kicsi volt. Egy dolog azonban nem változott: nya­ranta új terméssel érkeznek a járművek, s ezeknek a szállítmányoknak az átvéte­le mindig egy kicsit ünne­pibb; várakozással és biza­kodással teli, még akkor is, ha erre már egyre kevesebb malomban kerül sor. Az üzemek száma ugyanis egy­re csökken — a malmok egy része nem üzemel ere­deti rendeltetése szerint. Némelyik fél va«v egész évszázadot szolgált, s ráfért az „agyusztálás”. Fennállása alatt azonban a legfontosab­bat adta: a kenyérnek, a kalácsnak valót. (— Miután csak helyi őr­lési feladatot látott el, ta­valy leállt a böhönyei és a somogyjádi malom is. Vár­ható, hogy jövőre ismét megszűnik Somogybán egy malom.) Hemesz Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents