Somogyi Néplap, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

Megjelent a Takáts Gyula-bibliográfia ÉLETMŰ - EGY FÜZETBEN A kaposvári költő hetve­nedik szüle tejalapján mar halmokban álltait a cédu­lák a megyei könyvtár bib­liográfusa, Magyar Juzsefné assiálán. A' készülő Takáls uy ula-bibüogjafiánoz gyűj­tötte az anyagot s a füzetet mm zárta le addig, amíg a köl tőt ünneplő írásosat, méltatásokat, eseményeket nem dokumentálhatta. A megyei könyvtár Somo­gyi bibliográfiák sorozatá­nak kilencedik füzeteként a napokban hagyta el a sokszorosítót a Takats Gyu­láról készült kiadvány. haiszazkiiencvenkét adatot talalt fontosnak a bibliog­ráfia szerkesztője, aki a kői tő hasznos segítségét is megkapta munkájához. A „száraz” adatok között két verset is olvashatunk Ta­káts Gyulától, néhány raj­za pedig ízelítőt ad a költő rajziművészetéről. (A bibli­ográfia borítóján Martyn Ferenc rajza látható Ta­ka ts Gyuláról.) A bibliográfia áss első oldalakon a költő életének, munkásságának legfőbb ál­lomásait jelöli meg. Külön fejezet foglalkozók művei­vel, azok fogadtatásával, visszhangjával. Temérdek anyagot kelleti átnéznie a lelkiismeretes bibliográ­fusnak, hogy a lehető leg­teljesebben mutassa be Ta­káts Gyula munkásságát. Első verses kötete 1935-ben jelent meg Kaposváron, Kát címmel. Az új hangra töb­ben fal figyeltek, köztük Radnóti Miklós, Örkény Ist­ván, Weöres Sándor, Jékely Zoltán méltatta országos folyóiratokban a fiatal ka­posvári , költő verseit. Hu­szonkét verses kötete jelent meg, hét regénye; négy ta­nulmánykötete. Kilenc nyelvre fordatottálc le ver­seit. Kilenc versét zenésí­tették meg — tudtommal eggyel biztosan többet: ezt Kaposváron mutatta be két éve Vavrinecz Béla. A kortársakról írott tanul­mányai meilett Takáts Gyula kiemelkedően ioglaikozott Somogy szeliemi örökségével, Csokonai és Berzsenyi költé­szetével, s gyakran fogott tollat e táj védelme érdeké­ben is. Sokan írtak Takáts költészetéről. Néhánynak a címe is kifejezi hogyan véle­kedtek róla: Látások éneke­se, A boldog költő, Poéta Pannonicus, Szelíd próféta, A „hasznos szép'1 költője ... Múzeumigazgatóként szá­mos publikáció jelent meg tollából a megye néprajzáról, művészeti írásai közül több foglalkozik a képzőművészet­tel. Takáts Gyula képzőmű­vészeti tevékenységét megis­merhetjük azokból az írások­ból is, amelyek kiállításairól szólnak. Rajzait, grafikáit rendszeresen közölte több fo­lyóiratunk, köztük a Jelen­kor, a Kortárs, a Látóhatár. Harminc verset írtak Ta­káts Gyulához, illetve róla. Születésnapi köszöntők ezek, élmények a költővel, illetve verses gratulációk egy-egy megjelent új kötet olvastán. Portré is több készült róla: Balázs János, Egry József, Kunffy, Martyn, Szabó Vla­dimir ecsetje, tolla, Borsos Miklós éremvésője, Stadler József szobrászvésője formál­ta meg jellegzetes arcvoná­sait Ezzel a bibliográfiával kö­szönti a hetvenéves kaposvá­ri költőt a megyei könyvtár. De több e mű a jelképes ajándéknál: eligazít minden érdeklődőt Takáts Gyula köl­tészetében. Alapos tájékozó­dási forrásként hasznosíthat­juk. H. B. A hőségtől bágyadt Ba- laUm-parlon cirkálva Bog- lárlelle és Zamárdi között ismét kiderül, ki tudja, há­nyadszor: nem zsurnaliszti­kái túlzás, nem is lokál- patrióta. elfogultság So- mogyra vonatkoztatni a né­hai Móra Ferencnek azt a — Szeged környéki tanyavi- lágról mondott — bölcses­ségét, miszerint „földje va­lóságos raktára a történe­lem tárgyainak”. Ha a pa­rasztember ásót-kapát ragad a Dráva és a Balaton kö­zött, ha a vezető a traktor vagy a markológép volánja mögé ül, számíthat rá: előbb-utóbb bronz-, réz-, avar vagy honfoglalás kori leletre, netán a török idők maradványaira bukkan. Manapság azonban, bizony, nem futja eléggé a régésze­ti értékek föltárására. A megyei múzeum csak költ­ségvetésének szerfölött sze­rény részét fordítja ásatá­sokra. Erősen megnöveke­dett hát a jelentősége an­nak a módszernek, amit úgy nevezünk: társadalmi összefogás. Szorgalmas, ön­zetlen diákok nélkül ma éppúgy nincs ásatás, mint albérlet nyugdíjas nénike nélkül. A Pécsi Tanárképző Főis­kola jó néhány hallgatója vagy a Hazafias Népfront Joliot-Cui’ie ifjúsági klubjá­nak tagjai például valószí­nűleg, a többszörösét keres­ték vol na gép tisztogatással, vagy bú tőrei pel éssel annak a summának, amit a Bala­ton boglári Állami Gazdaság tangazdaságának tőszom­szédságában kapnak mun­kájukért. Csakhogy az a százhatvan négyzetméternyi terület, amit eddig felfor­gattak Honti Szilvia archeo­lógus irányításával, megfi­zethetetlen szellemi örömet adott. A várdombtól jó ta- racklövésnyire, ott, ahol pár száz esztendeje még a Balaton mosta a partot és ahol nemsokára gyümölcs­fákat telepítenek majd a íkertészek, becses leletek egész sora került elő a na­pokban. A régész zavart boldogsággal mutogatja őket — íme, megleltük egy késő bronzkori ház falát, s találtunk gabonatároló ver­meket is! Település volt itt, nem kétséges, hiszen koráb­ban a tangazdaság területén is bukkantak ilyen nyomók­ra! A víz közelsége a neo- litájaimban, a korai és kései bronzkorban, sőt a római korban is csábított a letele­pedésre. Ezért a különböző kultúrákból maradt relik­Hazánk és Kelet?Eur6pa Múlt, jelen, jövő A kelet-közép-európai tér­ség 1949—72 közötti törté­nelme alakulását ismertető cikksorozat befejezéseként érdemes nagyobb történelmi távlatból értékelni kontinen­sünk e számos sajátossággal rendelkező történelmi tájá­nak múltját, jelenét és jö­vőjét, s a teljesség igénye nélkül megpróbálni néhány egyetemes értékű tanulság levonását. A Balti-tengertől a görög szigetekig terjedő földeken élő számos nép a középkor hosszú századaiban szűnni nem akaró küzdelmet vívott államiságának megőrzéséért vagy megteremtéséért, szen­vedett külföldi hódítók el­nyomásától s nem egyszer maga is hódító volt. A pol- gáriasodást, a felvilágoso­dást, a nagy francia forra­dalom új Európát teremtő éveit e népek nagy birodal­mak csekély vagy semmi­lyen függetlenséggel nem rendelkező részeként élték át. A térség népeinek egymás közti viszonyában a törté­nelmi tudatra hosszú ideig ható — pozitív és negatív — események követték egy­mást. Fölemelő példa lehe­tett volna a magyar 1848— 49; nem kevés lengyel, cseh és más külföldi forradalmár küzdött a magyar és a „vi- lágszabadságért”. Ugyanak­kor a nemzetté válás törté­nelmi folyamatában a fázis- különbségek következmé­nyeként a magyar forrada­lom — s nemcsak az akkor élő generációk tudatában hagyva nehezen gyógyulni akaró sebeket — saját or­szágának nem magyar né­peivel is szembekerült. Az első világháború — a napóleoni háborúk óta az el­ső össz-európai trauma — négy gyötrelme« éve után Kelet-Közép-Európa gyöke­resen megváltozott. A tér­ség népeinek életét végeér­hetetlennek ható évszázado­kon át meghatározó három, önmagát túlélt birodalom — a Habsburg, a cári és a tö­rök — egy csapásra puszta történelmi emlékké vált. A győztes antanthatal­maknak és a kelet-közép- európai társadalmi progresz- szió erői gyengeségének kö­vetkeztében azonban a há­rom soknemzetiségű biroda­lom helyett sok önálló, de etnikai összetételében vál­tozatlanul heterogén nem­zeti állam jött létre, * nem pedig a múlt század forra­dalmi demokratái által any- nyira óhajtott föderáció vagy a világforradalom tör­ténelmi perspektíváitól föl­lelkesített kommuhista har­cosok által megálmodott ta­nácsállamok uniója. A két világháború között eltelt röpke két évtized va­lamennyi ország számára nehéz periódusnak bizonyult. A többszörösére növekedett vagy összezsugorodott ország az újonnan megszerzett vagy visszaszerzett önálló állami lét egyaránt súlyos problé­mákat., teremtett. A térség országai közötti viszony a határproblémák, a nemzeti­ségek kölcsönös elnyomása, a leginkább a szomszédokat sújtó „gazdasági nacionaliz­mus” miatt úgyszólván ál­landóan feszült volt, * az adott társadalmi rendszer korlátái miatt képtelenek voltak gátat vetni « sz.eny- nyes hitleri áradatnak. A kelet-kóaep-európaj nepek — k* Bsotekiocatu skeni. ki kesafi ősként“ — menthetet­lenül a német „nagy élet­tér” határain belül találták magukat. Ismét külső erő: a Szov­jetunió Vörös Hadserege te­remtett új történelmi hely­zetet, hatalmas áldozatok árán szabadítva föl a térség népeit a fasiszta elnyomás alól. Rövid átmeneti időszak — a „koalíciós kormányzás” periódusa után — a kelet- közép-európai országok hozzákezdtek a szocialista társadalom, azaz egy olyan társadalom fölépítéséhez, amely távlatilag azt ígérte nekik, hogy behozhatják az önmaguk szükségleteihez és a világ fejlettebb orszá­gaihoz képesti társadalmi- gazdasági-kulturális lema­radásukat. E hatalmas történelmi fel­adathoz igen bonyolult nem­zetközi feltételek között kel­lett hozzákezdeni, s a foly­tatás sem volt könnyű; mindezek ellenére három év­tized alatt olyan eredménye­ket sikerült elérni, amelyek alapvető változást eredmé­nyeztek a szóban forgó or­szágok gazdasági és társa­dalmi szerkezetében. Lénye­gében mindenütt — talán Albánia kivételével — a fej­lett szocializmus építésén munka Tkod n ak. Egyes országokban voltak — s lehetnek — kisebb-na- gyobb politikai-gazdasági válságok. Ezek azonban sem­miképpen sem a 'szocialista rendszer lényegéből fakad­nak, hanem minden egyes esetben nagyon is konkrétan körülhatárolható téves gaz­daságpolitika, hibás társada­lompolitikai döntések, fele­lőiig vezetői magatartás következményei. A kommu­nista pártok helyes, elvsze­rű politikájának döntő sze­repe van az objektív talajon kialakuló társadalmi érdek- ellentétek, konfliktusok időJ ben történő megoldásában. A szocializmus útjára lépő országok közötti kapcsolatok új elvi alapja a proletár in­ternacionalizmus. Ez termé­szetesen csak lehetőség, ki­használása szubjektív ténye­zőktől, azaz emberektől függ, Kelet-Közép-Európában vál­tozatlanul nagy jelentősége van a lenini nemzetiségi po­litika következetes alkalma­zásának, s e téren még ko­rántsem beszélhetünk lezá­rult fejlődésről. Számba véve a kelet-kö- zép-európai szocialista or­szágok politikai, gazdasági, kulturális együttműködésé­nek számos eredményét, azt a megkerülhetetlen körül­ményt, hogy ez az együtt­működés a kommunizmust építő Szovjetunióval, a vi­lágszocializmus legtekinté­lyesebb és legerősebb ténye­zőjével szoros szövetségben folyik, a jövő útját egyértel­műen a további integráció­ban lehet megjelölni. Mind­ez természetesen nem jelen­ti a különbségek, a nemzeti sajátosságok bármiféle mes­terséges megszüntetését. A történelem útja egyértelmű­en bebizonyította: csakis és kizárólag a más népek tisz­telete, megértése, elvhű tá­mogatása jelentheti saját magunk megbecsülését és megbecsültetését, nemze­tünk, valódi helyének megta­lálását. A szocializmus meg­teremtette annak a lehető­ségét, hogy Kelet-Közép- Európa népei — nem té­vesztve szem elől „Nyugat- Európa és a világ haladó és demokratikus erőinek küz­delmét sem — bízzanak a teljes egyenjogúságon ala­puló közös jövőjükben. Molnár Tamás (Vegei fiákat sárrte -gr helyütt fedezhetjük föl. Elsősorban a kései bronz­korban keletkezetteket. Ur­nát, femyes, fekete, grafito- zott felületű edesnyeket, bronzhuzalból tekercselt karpereceket. Úgynevezett tűzikutyókat (kettőt), me­lyek a mai bográcsokhoz hasonlatos főzőedényekhez szolgáltak „alátétül”, s rit­kaságuk okán — legalábbis megyénkben — nyilván be­cses kiállítási tárgyaik lesz­nek. De találtak itt hálóne­hezéket, orsógom boka t és más, évezredekkel ezelőtt használt munkaeszközöket. Elégedettséggel, a bogiári siker miatt érzett örömmel utazunk hát tovább s ál­lunk meg a Zamárdiból Ba- latonendrédre vezető út mellett. És várakozással is. Bárdos Edit, a megyei mú­zeum régésze az utóbbi években több eredménnyel hívta föl magára a „szak­ma” figyelmét; nyúlván most mist», mÉat Gróf Péter is, az ELTE "tólcsószkaranak hallgatója. Kérésünket meg­előzve óvatosan, szedte elő a gyönyörű leleteket a do­bozokból. . — Ennek a fusnessa, kétka­rú fogónak a rendeltetése ismeretlen. Először azt gon­doltuk: ötvös vagy kovács használhatta, de rájöttünk: lehetetlen, hiszen női sírban találtuk. Ugyanott fedeztük föl ezt a tarsolyt, tűtartót, bronzesörgöt. S íme, néhány különböző mintájú és színű övdísz! Bárdos Editnek különösen az öv okoz sok fejtörést. Egyértelműen a korai ava­rok munkájára vall ugyan, öntött, úgynevezett indás vége azonban kései avar eredetre utal. A ködben ta­pogatózó „avarkutatók” egyelőre nem tudnak hason­ló esetről, legalább is a szakirodalom nem eriíiít hasonlót. Üjabb rejtély, hogy miért volt a szíj a is talált valami érdekeset. Mindenekelőtt a tavaly itt lelt, gyönyörű, s akkor az időrendben elhelyezhetet- lennek vélt — lapunkban is bemutatott — bromzidelfin sorsáról érdeklődöm. — Kiderült: nem bizánci eredetű, tudományos értékét azopban helyesen becsültük föl. Az itt élő, vagy erre utazgató rómaiak használ­tak ilyeneket, afféle taliz­mánként. Az utóbbi hetekben soka­sodott a leletanyág: a leg­alább ezerkétszáz sírt tar­talmazó hatalmas avar kori temetőben olyan értékek kerültek felszínre, hogy az ide látogató szakemberek közül többen ..alapásatás­nak” minősítették a föltá­rást. Igaz, a körülmények itt is mostohák. Hiába aján­lotta a Hazafias Népfront budapesti bizottsága, hogy huszonöt—harminc fiatal­embert küld az egyedülálló értékek megmentésére: az ötletet vissza kellett utasí­tani, mert a múzeum még élelmezésükről, elszálláso­lásukról sem tudott gondos­kodni. A „mentsvár” — mint tavaly is — a kapósa vári Gépipari Szakközépis­kola tucatnyi diákja és egy­két „megszállott” egyete­kettős sírban a férfi és a nő között — holott e dísz­tárgyakat rendszerint a ha­lott derekára kötötték ... S akad itt Zamárdi mel­lett még néhány titok. Pél­dául: lehetett-e valaha va­lamiféle kapcsolatuk az it­teni avaroknak honfoglaló eleinkkel, akik kőhájítás- nyira innét aludtak ezer­éves álmukat, míg néhány esztendeje föl nem szántot­ták temetőjüket? Azonkí­vül: meddijj „élvezhet” jo­gi védettséget az avar te­mető, és miért csak formá­lisan? Továbbá: lesz-e mód a hatodik, ötéves tervben arra a föltárásra, amely iga­zolhatja a kettős honfogla­lás sokat vitatott elméletét? S végül: vonatkoztathat­juk-e magunkra, tiszta lel­kiismerettel, azt a marxi tételt, miszerint egy nem­zet kulturáltságát, „felnőtt” mivoltát elsősorban a maga múltjához való viszony bi­zonyítja? Ez nemcsak az er­szény vastagságától függ, hanem a mozgósítani képes értelemtől, az ötletektől, a kulturális szervek kapcso­lataitól is. A szocialista bri­gádok és mindenekelőtt a diákság vállalkozókedvét aligha vonhatjuk kétségbe. Lengyel András Nyomdában van már a tankönyv Orosztanítás az általános iskolák IV. osztályában Orosz nyelvtanárok kisis­kolások leckéit tanulják: ké­szülnek az általános isko­lák IV. osztályos tanulóinak oktatására. Kaposváron, Szekszárdon, Békéscsabán, Nagykanizsán és Kecskemé­ten az Országos Pedagógiai Intézet szervezte tanfolya­mokon 400 pedagógus gyara­pította nyelvtudósát az utób­bi hetekben a Szovjetunió­ból érkezett szaktanárok irányításával. A jövő nyá­ron ugyanennyi pedagógus vesz részt a központi nyelv­tanfolyamokon. A többi szaktanár — akii vállalkozott arra, hogy orosz nyelvet ta­nít a IV. osztályokban —• megyei tanfolyamokon fris­síti föl orosz nyelvtudását. Az orosz nyelv oktatása az ország 3600 általános is­kolájának IV. osztályaiban az 1982—83-as tanévben kezdődik. A pedagógusok hetente két órán, játékos foglalkozásokon &aofciatjak hozzá a gyermeket a-z ide­gen nyelv tanulásához. Mintegy 120 orosz szót, a gyermekek környezetében levő tárgyak, személyek ne­vét tanítják meg, előkészít­ve az V. osztály orosz nyel­vi tananyagának elsajátítá­sát. Az orosz nyelv IV. osz- tályOjS kísérleti tankönyve már 1978-ban elkészült, s 30 iskola IV. osztályában ki is próbálták. A kísérletek so­rán szerzett tapasztalatokat, a pedagógusok véleményét, javaslatait figyelembe véve szerkesztették meg a „vég­leges” nyelvkönyvet, amely 1982 májusában jelenik meg. Ez a megszokott tanköny­veknél nagyobb méretű sok színes képpel, ábrával, a gvermekkony vekhez hason­lít. SOMOGYI NÉPLAP \ Titkok és temetők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents